Kikaptunk és pont.
Nézhetjük újabb négy évig, hogy Viktor teljhatalmának teljes tudatában pöffeszkedik a trónon és semmit nem csinál. Nem érdekli az oktatás, nem érdekli az egészségügy, nem érdekli senki, aki nincs közvetlenül mellette.
Négy évig Semjén bármire lőhet, amit meglát, maximum utóbb a zsákmányhoz igazítják a vadászati törvényt. Mészáros bármit is építhet, Tiborcz bárhol terjesztheti a középkori sötétségét. Mi meg fizethetjük az egészet.
Pedig elég egyszer megverni ezeket egy választáson. De nem kicsit, hanem nagyon. Talán jövőre, talán négy év múlva.
Ám látható, hogy a centrális erőtér nagyon jól ki van találva. Orbán nagyon jól ismeri a magyar néplelket és tudja, hogy amíg a Fidesz annyira nagy, hogy teljes összefogás kelljen a legyőzéséhez, addig neki nyert ügye van. Ha más nincs, akkor a beépített Fidesz ügynökök, de sok esetben még csak ez sem kell. Itt a DK, ott az MSZP, a vezetők egy pohár vízben megfojtanák egymást.
Pedig nyilvánvaló, hogy a Fidesz csak akkor győzhető le, ha az egész ellenzék egy pártként áll ki.
Erre az igazságra jönnek rá mostanában az ellenzéki pártok vezetői. Jókor, a választások után két héttel. Pont, mint ahogy a vicc pártnak nevezett MKKP bejelentette: a választások után készek mindenféle együttműködésre. S még a kétfarkúakat vádolják azzal, hogy kamupárt?
Mindenki az összefogásról beszél, de hogy miképp, arról mindenki hallgat. Tán ötletük sincs, hogy a balul sikerült Összefogás és a még katasztrofálisabb Koordináció után mi az amit még nem próbáltak ki?
De legyek most technokrata. Hogy lennének képesek összefogni azok, akiknek a választás lendületében sem sikerült? Hogy lennének képesek összefogni azok, akik folyamatosan az ország érdeke elé helyezik a saját érdekeiket. Hogy működhetnének együtt azok, akik képtelenek félre tenni személyes nézeteltéréseiket, képtelenek megbízni egymásban és csak folyamatosan egymást méregetik bizalmatlanul. Olyan ez, mint amerikai filmekben a mexikói felállás: mindenki fegyvert fog mindenkire.
Hát adjunk e bizalmatlanságra egy technokrata választ.
Mondjuk legyen a válasz neve Nemzeti Demokrata Párt - hisz itt már minden nemzeti, kivéve az ellenzéket. Esetleg lehetne Párhuzamos kapcsolás, vagy Gyuri Serege, lényegtelen.
S mivel a realitás az, hogy egy szervezetben nem tud megmaradni még a két balos szervezet sem, nem hogy az LMP --- már ha a belharcok után marad belőle valami --- vagy a Jobbik --- már ha Vona Gábor nélkül életképes marad a demokratizált ex-szélsőjobb --- nem kéne nagyon erőltetni, hogy ez a szervezet tényleges, hagyományos párt legyen.
Elégedjünk meg azzal, hogy ez egy olyan párt, melynek tagjai pártok és civil szervezetek (szakszervezetek, jogvédők) lennének. Lennének még regisztrált szavazók, akik vállalják a közösséget a demokratikus oldallal és kész.
A pártnak nem lenne elnöke, nem lenne elnöksége, csak egyetlen szerve, a Demokratikus Nemzeti Tanács, melynek nem lenne beleszólása a tagok életébe. A DNT-t felerészben politikusok, a tagok vezetői alkotnák egyenlő számban, és felerészben olyan civilek, akiket azok a regisztrált szavazók választanak, akik egyik tagpártnak sem a tagjai.
A Demokratikus Nemzeti Tanácsnak két feladata lenne. Egyik, hogy minden körzetben lebonyolítana egy előválasztást, amin a regisztrált szavazók kiválaszthatják azt a jelöltet, aki egyéniben indulhat a körzetükben, valamint listás szavazással megállapítani, hogy melyik tag, hány jelöltet állíthat a Nagy Közös Listára. Ám ahhoz, hogy a Nagy Közös Listára személy szerint kit tesznek fel az egyes pártok, abba nem lenne beleszólása.
Ezenkívül kezelné a közös kampány alapot. Kell a kampányalap, mert a választáshoz nem csak egy párt kell, nem csak jelölt kell, hanem pénz, rengeteg pénz.
A tagoknak egyetlen fő szabályt kellene elfogadniuk: a Fidesszel nem tárgyalhatnak külön a szervezetek, csakis az NDP kereteiben. Nincs szükség további megosztottságra, egyéni külön alkukra. Az ilyen külön alkukat kötő szerevezetek kárpótlás nélkül repülnek az NDP-ből.
A Demokratikus Nemzeti Tanács határozata, mind jelöltállítás, mind a listaarányok tekintetében, kötelező lenne, azok a személyek, vagy pártok, akik ezt nem fogadják el, repülnek az egész rendszerből.
Ez a nagy tömb képes lenne ellenpontozni a Fideszt, kiegyenlíteni az erőviszonyokat és lenyomni a centrális erőtér kitalálóinak a és NER haszonélvezőinek a képéről lemosni a mosolyt, miközben megőrizné a résztvevő pártok sokszínűségét. Pont, mint az Ellenzéki Kerekasztal tette harminc évvel ezelőtt.
Egy duális erőtér, ami felülírja a Fidesz által generált szabályokat. S hogy mennyire nem lehetetlen, nézz az utcára, a százezres "Mi vagyunk a többség" tüntetések tömege csak egy ilyen szervezetet keres, hogy akkor is megmutassa mi a népakarat, ha a demokratikus ellenzéknek még egyharmada sincs a parlamentben.
Hisz nem a jelenlegi pártokkal van a baj, hanem a politikusokkal, azzal a rengeteg személyi sérelemmel, amin egyesek nem tudnak, nem akarnak tovább lépni, még az ország érdekében sem.