Az nem kérdés, hogy Orbán bukik. Szépen vagy csúnyán: rajta áll. De mi várható utána?

Kevesen mernek lehetséges forgatókönyvekről beszélni, pedig épp a forgatókönyveken múlik, hogy vissza tudjuk-e állítani és meg tudjuk-e erősíteni a Köztársaságot. Egyáltalán beszélhetünk-e majd Köztársaságról a következő ötven évben, vagy csak egymást váltó rendszerekről, anarchiáról és káoszról.

Az Orbán után következő kormány ezért nem hibázhat. Sőt nem csak egyszerűen nem hibázhat, de vérprofinak kell lennie mind gazdasági, mind szociális területen, egyaránt aktív, következetes bel-, kül- és biztonságpolitikát kell folytatni, ahol nincs hibának lehetősége, csak következménye.

Első lépés: tűzoltás. Azonnali hatállyal felfüggeszteni az új alkotmányt, a médiatörvényt, a költségvetési törvényt, a köz és felsőoktatásról szóló törvényt, valamint a választójogi és a végtörlesztés intézményét. Szétzavarni az MTVA-t, összevonni a közszolgálati médiát, egységes, független vezetés alá helyezni azokat. Visszaállítani az önkormányzatiságot.

Második munka: stabil jogi alapok. Előkészíteni olyan törvények sorozatát, melyekkel megelőzhető a következő Orbán Viktor: szétválasztani a hatalmi ágakat, helyreállítani a bírói függetlenséget, az alkotmánybíróság függetlenségét, a független MNB-t. Helyre kell állítani a társadalmi érdekegyeztetés színtereit: érdekegyeztető tanácstól a szakszervezetekig, a gyülekezés szabadságától kezdve az állampolgári alkotmányos normakontroll bevezetéséig.

Harmadszor: Ismét bevezetni a több kulcsos SZJA-t eltörölni az élelmiszereket drágító adókat, megállapodni a verseny szférával a különadók kivezetésének üteméről. Tárgyalásokat kezdeményezni a bankokkal a devizahitelesek megsegítéséről - bármilyen formában, de hatásosan.

A negyedik nap talán végre megünnepelhetjük a zsarnok bukását, de korán fekszünk, mert az ötödik nap minden kezdődik elölről: gazdaság - költségvetés - rendőrség - békávé - munkahelyek - egészségügy - oktatás - pénz, pénz, pénz - munkahelyek - lakáshitelek - környezetvédelem - koffein mérgezés.

Tüntetést betiltani alapvetően szánalmas dolog. Különösen akkor, ha olyan cinikus módon teszik, mint manapság, még csak a látszatra sem adva, az indoklásnál. Szánalmas, mert a kormány ezzel elismeri, hogy igaza van azoknak akik tüntetnek. Elismeri, hogy nincsenek érvei - mennek a saját érdekeik után és beismeri, hogy fél az emberektől.

Pedig Orbán valaha maga is tüntetett.

Egy tüntetés részvevőit fogadni kell. Oda kell állni eléjük és elmondani az érveinket, ezeket az embereket meg kell győzni - már ha demokraták vagyunk és tényleg az emberek érdekében cselekszünk. Betiltani csak a zsarnokok szoktak. Demokráciában az ellenfeleinket nem azzal kell "büntetni", hogy betiltjuk őket, hanem hogy az első sorból kell végignézniük a győzelmünket. A Kormánynak viszont nincsenek érvei, esélye sincs a győzelemre. Csak félnek.

Mint az ovisok az ágyuk alá bújt szörnyektől.

A kép az 1956-os magyar forradalom történetét feldolgozó közalapítvány Fotóadatbázisából származik.