Érdekes párhuzam fedezhető fel a legkisebb és vitathatatlanul legagresszívebb ellenzéki pártban és a legnagyobb kormánypártban: mind a kettőnek a vezetője kampánynyitó beszédében többet foglalkozott az ellenzékkel, mint kellett volna. A Momentum évadnyitója olyan szereptévesztésről adott bizonyságot, mint a csivava, amin doberman szoftver fut. 

A politika meglepően bipoláris, két játék tér van: egy ellenzéki és egy kormánypárti. Ez bizony olyan mint a grund foci: nem az számít hányféle szerelésben vannak a játékosok, csak az számít, hogy tudod melyik kapura megy a támadás, ki van veled és mekkora az összhang.

Épp ezért néztem nagyot, amikor az elméletileg ellenzéki Momentum kormánypártként kezdett viselkedni és az ellenzéki pártokat támadta. Totális szereptévesztés azokat támadni, akikkel kénytelen kelletlen lesz Fekete-Győr András együttműködni, ha tényleg ütni akar a Fideszen.

Lehet és kell kritizálni az ellenzéket. De testületileg nem tudod támadni, nincs olyan, hogy ellenzék csere. Fekete-Győr is inkább azért találta ki, mert a hívei -- akiknek bemesélte, hogy a világmegváltása két perc, egy párt felépítése egy év -- már kezdik elveszíteni a hitüket. Elfelejtette, vagy tán ő maga sem volt vele tisztában, hogy kormányváltás sosem a semmiből jön: több mint egy ciklus folyamatos építkezése kell hozzá. 

Ennek fényében lássuk be, a Momentum parlamentbe kerülése is nagy eredmény, a teljesítményük maximuma lenne. Kijózanító látni, hogy Fekete-Győr András a saját és bekerüléséért küzd, de ez a valóság. (Igen, az a valóság, aminek kampányban befogják a száját!) Viszont fogalmam sincs, hogy egyedül a parlamentben hogy fog tudni ütni a kormánypárton, ha nem lesznek hozzá szövetségesei.

Igaz, ez arra nagyon jó, hogy a lehető legtöbb ellenzéki szavazatot elvegye, és ezzel biztosítsa Orbán kétharmadát.

Jellemző erre a fiatal formációra - na nem mintha e sorok írója túl sok évtized tapasztalatával rendelkezne - hogy képtelen felfogni az esélyeket és a azt, hogy mekkora a tét. Lázadnak minden ellen, és mindenkit tehetetlen hülyének látnak, aki előttük élt s dolgozott. Képtelenek megérteni azt, hogy a politika csapatjáték: csak az számít milyen szövetségeket tudsz kötni, mind egyénileg, mind párt szinten.

Ezzel a kampánynyitóval a Momentum sokkal inkább tűnik egy belilult Fidesz vezette kampány formációnak, mintsem valódi pártnak. Gyakorlatilag csak a Fideszbe nem rúgott bele Fekete-Győr - leszámítva a NOlimpia mozgalmát, amiből azért a több ellenzéki párt is kivette a részét. Tulajdonképp a kampánynyitó is ugyan arra az üzenetre, az "ellenzékváltás" irreális víziójára épült fel.

Lassan egyetértés alakul ki, hogy Orbán Viktor célja a Közép-európai Egyetem (CEU) elleni támadással az, hogy párbeszédre kényszerítse Trumpot, aki annak ellenére nem foglalkozik a magyar miniszterelnökkel, hogy az ritka kivételként az elsők közt támogatta, és roppant közel érzi magához.

Hogy a CEU léte - nem léte körüli huzavona mennyire egy külpolitikai manővernek és nem Soros György elleni támadásnak tekintendő az is jelzi, hogy a kormány abban a pillanatban, hogy az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége kiállt a CEU léte mellett, azonnal átváltott abba, hogy ha leáll vele társalogni a washingtoni kormányzat, természetesen az egyetem működhet tovább.

Itt és most Orbánnak szembe kell néznie azzal, hogy bár belföldön már rutinszerűen képes pusztán hatalomtechnikai manővereket végrehajtani, a nemzetközi színtéren az ő centrális erőtere semmit sem ér. Mint ahogy szembe kell néznie azzal is, hogy az itthon erőből átvert logikátlanságai a világ szemében semmit sem érnek. Trump hülye, de nem ennyire: pontosan tudja, hogy nem a Soros György és nem egy egyetem az ellenzéke, így esze ágában sincs nekirohanni a milliárdosnak. Sőt, kifejezetten büszke arra, hogy az amerikai értékeket ilyen messzire eljuttatja egy egyetem. S míg Trump egy amerikai egyetemként tekint a CEU-ra, addig megvédi.

Ráadásul Tump nem teheti meg, hogy a CEU-ról tárgyaljon: az amerikai egyetemek tagállami hatáskörbe tartoznak, így New York állammal kellene a felcsúti csodacsatárnak tárgyalnia. Őszintén már az is röhejes, hogy Orbán Viktor Trump irodájába indulva Andrew Cuomo demokrata new yorki-i kormányzó irodájában köt ki. Ám a megállapodás így is kérdéses, hisz az amerikai alkotmány nemzetközi szerződések kötését szigorúan tiltja a tagállamainak.

Ha valaki a miniszterelnök mellett egyszer is kinyitná a szemét, pontosan látná, hogy ezt a meccset már a kezdősípszó előtt elvesztették, mert jobban elkúrták, mint Gyurcsány Ferenc az őszödi beszédet. Továbbá abban az esetben, ha Victor Ponta korábbi romániai államfő lexCEU mintájára készülő javaslata megfolytja az erdélyi magyar felsőoktatást, akkor akár a parlament erkélyéről is kinyilatkoztathatná Orbán Viktor, hogy mennyire böszme.

Hogy miért ácsingózik ilyen kétségbe esetten a magyar miniszterelnök az Amerikai Egyesült Államok elnökének a figyelmére? Ugyan azért, amiért tegnap még Putyin pincsije volt. Felmérte, hogy 26 demokratikus állam mellett ő sosem lesz Donald Tusk, nem lesz Európa vezetője. Sőt, ami ennél is rosszabb, némán kell tűrnie, hogy alávaló gazembernek bélyegzik azok az átkozott németek. Persze, ha Trump belátná, hogy az ő helyzetbe hozásával mennyit nyerhetne az egységes Európával szemben...

Bármennyire is fáj, Orbán Centrális erőtere egyszerűen nem létezik a nemzetközi erőtérben. Ezen nem segít sem Putyin - aki természetesen hálás a hátsó ajtókért, de annyira mégsem - és nem segíthet Trump is. Más lenne a helyzet, ha Orbán Viktor tényleg zseniális politikus lenne - de lássuk be ez csak a hazai politika korlátozott erőforrásai között igaz, nagy jóindulattal. A nemzetközi politika nem eszi meg a fals hangzatokat, sokkalta nagyobb merítéssel, sokkal tehetségesebb embereket karol fel.

A kérdés csak az, hogy egy ilyen - szinte példátlan - széles összefogás Budapest ellen mire lesz elég. Persze egy kicsit is normálisabb kormány a több mint 30 ezer nemzetközi tiltakozó előtt meghátrál. Ha más nem intő jelként kezeli, hogy még Oroszországból(!) és Törökországból(!) is érkeztek tiltakozások. Ám a jelenlegi lendületet nem könnyű megfékezni - különösen úgy, hogy Orbán jelenleg nem is akarja. Ez viszont könnyen visszacsaphat, sőt ha tovább feszíti a húrt Orbánt saját pártjának a konszolidáltabb szárnya fogja arcul csapni. Egy ilyen égető pofonnal nekiindulni a 2018-as választási szezonnak pedig nagyon nem jó jel.