Az eltévedt demokrata

AlexNet


142. Miskolc kontra Budapest

Együtt kontra Együtt

2014. augusztus 28. 08:00 - Alex_W

Miskolc nem Budapest. Miskolcon a Magyar Szocialista Párt, a Demokratikus Koalíció és Együtt helyi szervezetei ismerik egymást, és képesek arra, hogy együttműködjenek. Budapesthez képest példamutató volt a helyihatósági választások előkészítése, a jelöltek kiválasztása. A szakmai érvek döntöttek, és az a közös cél, hogy a jelenlegi vezetést leváltsák. Erre a budapestiek képtelenek voltak.

Most mégis a budapesti Együtt veri el a port a Miskolci csapaton.

Náluk ez a demokrácia?

Én megértem, hogy az Együtt-PM budapesti gárdájának kínos dr. Pásztor Albert személye, kínos az a régi immár négy-öt éves mondat. Kínos nekik, hogy magyarázkodniuk kell, kínos nekik, hogy egy, a liberalizmust csak tankönyvekből ismerő embernek el kell magyarázni, hogy mi a különbség a rasszizmus és egyetlen, félreértett, kiragadott és számtalanszor megbánt és tisztázott mondat között. De ők ezért kapják a fizetésüket.

A két hónappal ezelőtti nagy tiltakozó akciójuk során - amikor érdekes módon hirtelen jutott ideje mind Szigetvári Viktornak, mind Karácsony Gergelynek lejönnie Miskolcra, ami első és utolsó volt a 2014-es kampányidőszakokban - kifejetették már ezt. Utána beállt egy status quo: az országos elnökség, úgyis mint Együtt-PM (így országosan),, nem támogatta a polgármester jelöltet, ezért  le is lettek takarva a párt logók a plakátokon. A helyi szervezet viszont logók nélkül, munkával, szervezetileg és erőforrásaival továbbra is támogatja. Kész, ez egy tisztességes, elfogadható, még valamelyest demokratikus megoldás is lett.

Tegnap ezt a status quo-t rúgta fel az Együtt országos elnöksége, mikor leváltotta Iván Tamás miskolci elnököt. Ami több kérdést felvet.

Egyrészt, s ez a nagyobb: miféle demokratikus párt az, ahol Budapesti központ jelöli ki, hogy kit támogathat egy helyi szervezet, egy helyi ügyben? Visszatekintve végig csak az látszik, hogy a budapestiek szerint a miskolciak, sőt a vidékiek, nem értik a demokráciát, nem értik a politikát, nem értik a liberalizmust; fogni kell a kezüket, hisz még azt sem tudják, hogy kit tudnak támogatni, ki az aki nyerhet. Egy demokratikus pártban, akinek a zászlaján a demokrácia szerepel és a jelenlegi rendszert antidemokratizmussal vádolja, hogy lehet, hogy felülről szólnak bele egy helyi ügybe? Miskolc a miskolciaké, és Iván Tamás sem nyilatkozott semmit Falus Ferencről, pedig mint ahogy a sikeres "jeges" videó - az első kampányvideó - "sikere" mutatja, bőven lehetne rajta is fogást találni. Amúgy mi lesz a következő? Pestről fogunk kapni egy listát, hogy ki az a megbízható ember, aki küldött lehet a következő kongresszuson? Kérem, ha így gondolják Budapesten, akkor azonnal jelentkezzenek át a Fideszbe.

Másrészt, hogy higgyenek az emberek egy olyan pártban, melynek vezetője már elismerte, hogy Pásztor Albert nem azonosítható a mondataival, és ő maga is belement egy status quo-ba, amit alig egy hónappal utána saját maga rúgott fel. Ráadásul pont a kampány közepén. A vezetőség megint el akarja amatőrködni a kampányt? Szigetvári Viktor, maga egyre jobban hasonlít Viktorra. Az Orbán Viktorra.

Harmadrészt Szigetvári úrnak sürgősen át kell gondolnia a stratégiáját. Azt, hogy rossz kompromisszumokat kötöttek az országgyűlési választásokon, nem úgy kell kijavítani, hogy az Együtt elszabotál és képtelen mindenféle kompromisszumra. Inkább azt kellett volna kihangsúlyozni, hogy lehet, hogy Debrecenben vagy Budapesten kútba esett az együttműködés, de Miskolcon jól működik. Igenis, tudunk tisztességes alkukat kötni.

Negyedrészt, mint egy mellékesen, milliószor ismételtem már: az hogy valaki liberális még nem feltétlenül jelenti, hogy hülye is. Arról nem is beszélve, hogy egy demokratikus vezetőnek nem az a feladata, hogy megkeresse a legnagyobb közös nevezőt, hanem hogy megemelje. Példát kell mutatnia, hogy okosabb, mint azok, akiket vezet. A politika nem a gyávák sportja. Egy politikusnak időnként igenis bele kell nyúlnia a szarba, hogy eltakarítsa az útból. Az okosabbja ezt természetesen gumikesztyűben teszi. Miskolcon pont ezt teszik.

1 komment

98. Úton lefelé - az Orbán-kormány végnapjai (2.)

Breaking: Matolcsy igazságot szólt

2011. december 07. 16:00 - Alex_W

Ilyen nincs! Matolcsy György igazat mondott!

Nem hittem el, többször újra kellett, hogy olvassam, de igaz: Matolcsy bevallotta, hogy nem a növekedés beindításához kell az IMF hitel. Lányos zavarában persze - hisz nincs hozzászokva az igazsághoz azonnal egy nagy hazugsággal nyugtatta lelkét: arra van itthon elég pénz.

Körbenéztem, megmondom, őszintén, hacsak nem Orbán vagy Matolcsy párnájában nincsenek ezer milliárdok eldugva, akkor ebben az országban egyáltalán nincs pénz. Semmire, sehol, soha. Elég csak arra gondolni, hogy a kormány mennyi milliárdot zárolt az az állami intézményeknél, hogy utána el is vonja tőlük - a még ki sem fizetett összegeket!

A nyugdíj-einstand (de szép szó) 3 000 000 000 000 forintjából (ejtsd három ezermilliárd forint) mostanra semmi sem marad a költségvetésben - pedig ez oly nagy összeg, melyet azt hittem nem lehet elkölteni négy év alatt. Ők megtették egy év alatt. Hol lesz az állami nyugdíj biztonsága? Elárulom: ott ahol ez a tandem fog nyaralni öregkorukban: a Bahamákon és egyéb trópusi szigeten.

Az IMF meg nem ad, de hát kiadna egy országnak milliárdokat, amikor senkinek sincsen halvány sejtése sem arról, hogy ki és mikor fog visszafizetni, ha egyáltalán. Matolcsynak már az is nagy siker lenne, ha egy kéthetes barter megállapodást alá tudna az ország írni az IMF-fel.

Szóval nincs pénz, hacsak nem igazak azok a hírek, hogy a kormánynak a jegybanki tartalékokra fáj a foga, nem is lesz. Igaz Matolcsyt elnézve ideje "néhai jegybanki tartaléknak" nevezni azt a jó 35 milliárd eurós keretet, mert a nyugdíjalapokkal is így kezdte: szemezett velük, nagyon szemezett...

Valahogy ideje lenne Orbánéknak elővenni a lelépési stratégiát, hisz bankot robbantottak és minden pénzt vittek. De miről is beszélek? Orbánnak erre sincs stratégiája...

Szólj hozzá!

94. Jövő végveszélyben 5. - Új felsőoktatási törvény

Vakvágányon

2011. október 22. 14:00 - Alex_W

soraim.blog.hu/2011/10/23/firka111023Abszurdum, hogy lehet valaki olyasvalakiből is államtitkár, bebetonozott tagja a kormánynak, aki sokadjára sem képes egyetlen egy épkézláb stratégiát összehozni.

Az új felsőoktatási tervezet legnagyobb hibája, hogy pont arról nem szól, amiért Hoffmann állítólag elkezdte írni: a felsőoktatás minőségének a javításáról.

Nem találom, hogy a minden észérvet nélkülöző hallgatói létszámcsökkentés, a hallgatókról minden áron a lehető legtöbb pénzt legombolni akaró, és modern kori jobbágyságot teremtő javaslatok mögött hol van az az igazi minőség javítás.

Számomra ez nem tűnik másnak, mint a politikusok és a gazdag elit azon hadjáratának, hogy fiacskáiknak ne kelljen megvívni a harcot tehetségesebb, de szegényebb családból jövő gyerekekkel. Pont úgy, mint Indiában tette ezt a kaszt rendszer, amit az indiaiaknak első dolguk volt megszüntetni és az emlékét is kiirtani - majd száz évvel ezelőtt.

Nem látom a törvény hol szeretne garanciát nyújtani arra, hogy tehetséges emberek maradnak akadémiai pályán, nem látom a garanciát a felsőoktatási törvényben a nyugodt kutatómunkának, nem látom a kutatás - fejlesztésnek az erkölcsi, társadalmi - netán anyagi - elismerésének a módjait. Hiányoznak a kutatási alapok, hiányoznak az ösztöndíjak, hiányzik a koncepció.

Ma ott tartunk, hogy alig akad diák, aki a doktori iskolákba jelentkezne és még kevesebb az olyan ki akadémiai pályán maradna. A jobbakat mind felszívja a piac, és ha nem a legjobbak tanítanak az egyetemeken, akkor mi marad?

Változtatni akarunk a felsőoktatás minőségén? Akkor létszámok helyett felvételi követelményeket határozzunk meg! Határozzuk meg azt a tudás szintet, amire az egyetemek építhetnek! Legyenek általánosabbak és gyakorlat orientáltak az alapképzések, hogy tényleg az alapot adják meg és legyenek specializáltak a mesterképzések, mert abszurdum, hogy Magyarországon sok szakon mesterképzésben ugyan azt tanulják, mint alapképzésben.

Legyen a PhD. munkának értéke, támogassuk a kutatói életpályára készülő fiatalokat, támogassuk azokat, akik az egyetemen szeretnének marad kutatni és tanítani! Ne felesleges terminusokat vezessünk be (Kutató Tudományegyetem), hanem gyakorlati szinten tegyük könnyebbé a kutatók és a kutató egyetemi a tanárok életét.

stop.jpgNem lehet pénzkivonással minőséget emelni! Nem lehet tandíjjal esélyegyenlőséget biztosítani! Nem lehet nekünk diákoknak hátat fordítani, mert tüntetünk, harcolunk és nem adjuk fel. De ha a kormány szeretné, akkor legyen egyetlen csinovnyik képző egyeteme az országnak. A többiek meg majd külföldön tanulnak és külföldön maradnak, akkor aztán majd számolhat Hoffmann tanárnő, hogy hol szúrta el, hogy miért küldött el az országból komplett korosztályokat csak azért, mert tanulni akartak!

Abszurdum, hogy Hoffmann még államtitkár lehet. Két év alatt nem tudott egy épkézláb stratégiát összehozni, csak a pénzkivonás megy. Abszurdum, hogy a Miniszterelnök még nem mondatta le, nem rúgta ki. Abszurdum, hogy félreállítanak mindenkit, aki próbálná az oktatást rendbe rakni, akinek van tapasztalata benne, mert Hoffmann-nak nincs! Vagy elhagyta!

Egyetemeket, iskolákat, MOST!

(A képet a szerző engedélyével innen bakácsoltam el: soraim.blog.hu/2011/10/23/firka111023)

1 komment

87. Visszavonható állami kitüntetések

A rendszer embere

2011. szeptember 17. 06:00 - Alex_W

Szerencsére nem a magyar állami vezetők ítélik oda a Nobel-díjakat, máskülönben Barack Obamának épp úgy, mint Kertész Imrének vigyáznia kellene, mert ha nem tetszik Orbánnak a mosolyuk, és nem tapsolnak kellően lelkesen, bizony megjelenne náluk egy követségi autó és kilopná a Nobel-díjat a vitrinből.

Kossuth-díj Hál'Istennek Nobel-díjat nem mi osztunk, nekünk maradnak a Kossuth-díjak.

A Visszavonható Kossuth-díjak. Ezentúl lesznek Kossuth-díjasok és volt Kossuth-díjasok, akik kiestek a rendszer kegyeiből. Sőt lesznek visszakerülők, akik volt és jelenlegi Kossuth-díjasok.

Egy állami kitüntetés mindig a már meglévő teljesítmény elismerése, mint ahogy a miniszterelnöki kinevezés egy választás eredményének az elismerése, utólag egyik sem törölhető. A történelem könyvekből sem fognak hiányozni, csak mögé biggyesztenek egy megjegyzést. Amin nem tudunk változtatni.

Úgy látszik elvárható - és el is várják - hogy egy Kossuth-díjas vigyázzon a szájára, tudja, hol, kit és mennyire kell megtapsolni, és mindig ugrásra készen legyen, mert a rendszert szolgálni kell. Mellesleg Kossuth-díjat még a harminc éve kimúlt Kádár rendszerben sem vontak vissza, még az 1956-ban disszidáltaktól sem.

Az Kádár volt, ez Orbán...

Szólj hozzá!

#72. Diákszámla

2011. március 17. 09:03 - Alex_W

Most turkáljunk egy kicsit a főiskolai hallgatók zsebében!

Sokan csak addig jutnak el, hogy megfogalmazzák: a felsőoktatás sokba kerül, és jó lenne ha a költségekbe beszállna az egyetemi hallgató is.

Alapesetben tőlem sem idegen a hallgatói költségtérítés, vagy tandíj gondolata, hisz egy jól prosperáló világban az egyetemi hallgatóknak van lehetőségük és alkalmuk az egyetem mellett dolgozni, munkából eltartani magukat. Mondom egy jól működő világban.

Magyarország nagyon messze van ettől. Belegondolva, az egymást követő oktatási kormányzatok mindig csak addig jutottak el, hogy megfogalmazzák, bevezessék a tandíjat, vagy eltöröljék és költségtérítésnek kezdjék hívni, tulajdonképpen pepitában ugyanazt. De a rendszer egészére senkinek sem volt átfogó koncepciója, és a Hoffmann-i Rémálmokat elnézve ma sincs.

Egy normálisan működő felsőoktatási finanszírozási rendszerhez az első lépés az lenne, hogy az egyetemek esetében jól szétválaszthatóan szét kell választani a kutatási pénzeket, és az oktatási pénzeket, és motiválni kell az egyetemeket, hogy az előbbiekből tartsák fenn magukat, hisz az egyetemek tudásbázisok: az innovációk, alkalmazott kutatások jelentős része, az alapkutatások majdnem egésze kell hogy belőlük származzon, ezzel is biztosítva, hogy a hallgatók mindenkor a legmagasabb színvonalon tanulhassanak, a legfrissebb eredményeket és technikákat ismerjék meg. Ráadásul a kutatás elméletileg jobban fizet. Ehhez állami akarat kell és egy rendszer, mely a kutató egyetemeket összehozza a kutatást igénylő, azt hasznosító cégekkel.

Még a második lépés sem a tandíj bevezetése, hanem a foglalkoztatottság növelése. Addig nem lehet a diákokat kiterelni a részmunkaidős munkaerőpiacra, amíg nincs ilyen piac, és addig nem is lesz piac, amíg a szakképzett, teljes állást kereső harmincasaknak és negyveneseknek nem tudunk elegendő állást kínálni. Magyarországon hosszútávú tervek kellenek a munkahelyteremtésre, és a diákok által vállalható részidős foglalkoztatási forma megjelenésére, felfutására és népszerűsítésére. Ez az a pont, ami hallgatóktól független, ugyanakkor a hallgatók joggal várják el minden olyan a kormányzattól, amely azt szeretné, hogy a diákok járuljanak hozzá a főiskolai képzésük költségeihez.

Még ezek után sem lehet csak úgy egyszerűen bevezetni a sokat emlegetett tandíjat - vagy nevezzük akárminek is. Számot kell vetni azzal a ténnyel, hogy amíg egy felfutó, vagy jól működőgazdaság helyet teremt a részidős foglalkoztatásnak, egy gazdasági válság, ami bármikor bekövetkezhet, pont ezeket a munkahelyeket számolja fel legelőbb. Ösztöndíjak és korszerű diákhitelezési rendszerrel kell biztosítani azt, hogy egy átmenti életviteli, vagy gazdasági zavar se veszélyeztesse a tanulmányok megkezdését, folytatását, vagy befejezését. Ösztönözni kell a magánszektort alapítványok és rendszeres ösztöndíjak alapítására, állami, szociális alapú ösztöndíjat kell bevezetni - melynek szétosztása az független az egyetemektől. Másrészt a mai diákhitel rendszer magtartásával és szélesítésével, korszerűsítésével egy olyan rendszert létrehozni, mely végső mentsvárként szolgál a nehéz helyzetbe került hallgatóknak, ugyanakkor nem jelent végtelen terheket.

Mint látható a diákok számlájának rendezése nem egyszerű. Ugyan jó lenne, ha mindenki mögött ott állna a család, és segítené a tanulmányaiban, de lássuk be Magyarországon kevés olyan szerencsés van, akinek a szülei ezt megengedhetik. Sok hallgatónak még úgy is dolgoznia kell, vagy diákhitelt (adósságot) kell vállalnia, hogy államilag finanszírozott tanulmányokat folytat. Ugyan egyszerű azt mondani, hogy sok megélhetési egyetemista van, mint feltárni az egyetem elhúzódása mögötti komplex tanulmányi és szociális okokat, de nem lehetetlen, és őszintén szólva, ugyan lehet hogy vannak megélhetési egyetemisták, de korántsem annyian, mint a kormány érzékeltetni akarja, és főleg nem ott, ahol keresi.

Szólj hozzá!

#68. Munkahelyteremtés Másképp

2011. március 11. 03:53 - Alex_W

A munkanélküliség nem csak szörnyű, családokat, életeket tönkretevő jelenség, hanem olyan helyzet mely kezelésében az államnak aktívan szerepet kell vállalnia.

Rövid távon ez történhet közvetlen foglalkoztatással, ez a közmunkaprogram. Biztosítani kell, mind a törvényi, mind a pénzügyi feltételeket ahhoz, hogy minden embert helyben úgy lehessen átsegíteni a munkahely keresési időszakon, hogy közben dolgozik és így el tudja tartani magát és családját. Az önkormányzatoknak mindig lesznek olyan közfeladatai, melyek embert igényelnek, gyakorlatilag mindenféle képzettségű és tapasztalatú embernek tudnak ideiglenes jelleggel munkát adni, ha ehhez az állami szándék is megvan. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy a közmunkaprogram akármilyen jól is működik, csak tüneti kezelés, rövidtávú megoldás.

Hosszútávon az innovatív, a korszerű, környezetkímélő termékeket előállító és fejlesztő üzemek jelentik a megoldást. Egy fejlesztő részleget ritkán zárnak be egyik napról a másikra, és ráadásul sok szakképzett munkaerőt igényelnek, akiket jól meg is fizetnek, s akik így újabb munkahelyeket tudnak létrehozni. Az fejlesztő részlegek magyarországi létének van egy másik haszna is: az új termékek gyártása, még mielőtt tömeg cikk lenne a termék, helyben történik, még több szakképzett embernek kínálva hosszútávú stabil munkahelyet.

A környezetvédelem ugyanilyen fontos: ne Magyarországra telepítsék a máshonnan kiutált - kitiltott, elavult technológiát használó üzemeket! Ne itt fejtsék ki a környezetkárosító hatásukat. Ráadásul nem is jelentenek hosszútávú megoldást, hisz az elavult termékek piaca folyamatosan zsugorodik és pár éven belül megszűnik, s a gyár bezár. Sokkalta inkább legyen Magyarországon olyan üzem, ami a jövő termékeit fejleszti és gyártja a jelenben: magas technikai színvonalú, környezetbarát termékeket állít elő, korszerű új berendezéseket, melyek gyártása még csak most kezdődik, és egy zöldebb jövőt hoz közelebb.

Tudom, leírni egyszerűbb, mint megvalósítani, mégis ez egy olyan koncepció, mely működik, s kellő munkával valósággá tehető pár éven belül. Csak kormányzati akarat kell hozzá, és sok munka, s persze egy kis sütnivaló sem árt.

Szólj hozzá!

#65. A miskolci srác esete a számlakivonattal

2011. március 08. 04:15 - Alex_W

Napok óta nem fér a fejembe, és már aludni sem tudok tőle. Álmatlanul forgolódok és újra és újra végig játszom a fejemben, de az eredmény mindig ugyanaz. Ez nyugtalanít.

A miskolci srác fiatal, demokrata, ambiciózus. Harmincegy-két évesen jogi doktor, Miskolc alpolgármestere, országgyűlési képviselő. Zsiga Marcell.dr. Zsiga Marcell, a miskolci srác

Ő az a képviselő, aki két helyről vett fel költségtérítést. És ez nem fér a fejembe. Mert lássuk csak mi történhetett.

Egy. Zsiga Marcell nem tudott róla és nem olvassa a számlakivonatát. Vagy mert nem tud olvasni, vagy mert nem szokta, mind a kettő nagy hiba egy alpolgármester esetében. Ha valaki a saját számlájával oly felelőtlen, hogy havi öt percet nem szán rá, az mit tehet a város pénzével? Vajon felfogja-e mit ír alá, vagy minden papírt szignóz, esetleg félre tesz, elhány, mint a saját számlakivonatával tette? Vagy csak olyan hanyagul olvassa el, hogy fel sem tűnik neki egy laza százezres tétel? Hanyag ember az alpolgármester? Alpolgármesternek való az ilyen? Rá lehetne bízni akár csak egy lyukas garast is?

Kettő. A jogi doktorátussal rendelkező Zsiga Marcell nem hallott arról a törvényről, hogy mint országgyűlési képviselő nem vehet fel egyszerre két helyről költségtérítést. Elhiszem, hogy egy jogász sem ismerheti az összes jogszabályt, de azért minden ember tisztában van ezzel a szabállyal, aki legalább hetente egyszer néz híradót, hisz páréve olyan nagy csinnadrattával fogadta el a mélyen tisztelet Tisztelt Ház, hogy  csak a sortűz hiányzott az aláírás mellől. Másfelől lehetséges, hogy dr. Zsiga Marcell oly ügyefogyott, ügyetlen ügyvéd, hogy elkerülte mindez a figyelmét. Ebben az esetben a helyében letennék a tiszteletet sugárzó doktori címről, de nagyon gyorsan.

Harmadszor. Dr. Zsiga Marcell nem ügyefogyott és ügyetlen ügyvéd, hanem egy elegáns csaló, aki féléven keresztül jól lenyúlta a pénzt, és talán meg sem fordult a fejében, hogy valakinek ez feltűnik, az pedig pláne nem, hogy a sajtóban közzéteszik, hisz jobboldali média van. Magyarul egyszerűen hülyének nézett minket, választókat.

És most ott áll a sikeres miskolci srác, magasan kilógva a tömegből, és hebeg-habog a sajtó előtt, hisz nem tudja eldönteni melyiket jobb bevallani: ő volt a hülye, vagy csak a választókat nézte annak.

 

Szólj hozzá!

#56 Jövő végveszélyben 3. - Közmunka, idegennyelv és egyéb finomságok

2010. december 05. 06:07 - Alex_W

Nem tudom, milyen magas láza van Hoffmann Rózsa államtitkár asszonynak, de szerintem életveszélyes. Más magyarázat nem lehet azokra az ötletekre, amiket korábban megszellőztetett, és amiket most közzétett. Annyi kapitális marhaság van benne, hogy ha van is benne használható, sőt jó ötlet, elvész.

Úgy kavar feleslegesen nagy indulatokat a koncepciótlan, átgondolatlan, összevágott és összedobott oktatási tervével, hogy a magyar oktatás rákfenéjét mindvégig elkerüli: nem határozza meg a kereteket, azt az egységes rendszert, és tudás mennyiséget, amit érettséginek garantálnia kell, amire a felsőoktatás építhet.

Mert a legnagyobb feszültségforrás az oktatásban és egyben a felsőoktatás elnyúlásának az egyik okozója az, hogy a középiskolák nem tudják meddig adják le az anyagot, az egyetemek nem tudják mit követelhetnek meg. Ennek a nem tudásnak ára van: a középiskolai törzsanyag változásai olyan messzire lökték egymástól a közoktatás végét és az egyetemek elejét, amennyire csak lehetséges.

Az oktatási kormányzatok pedig évek óta adósak ezzel a pedagógusoknak: nem azt kellene megmondani, hogy hogyan, hanem hogy a felvételi tárgyakból mennyit. Egy fix követelményrendszert kell kialakítani, amit az egyetemek megkövetelhetnek a BSc. belépési feltételeként, és amihez igazodhatnak a középiskolai tanárok és beoszthatják az anyagot ennek elérésére. Ha ez megvalósulna, egy nagy lépést tennénk afelé, hogy belátható időn belül az egyetemek ismét megbízzanak a középiskolákban, és egy egységes skálán értékelhessék a jelentkezők képességeit.

Viszont amíg ez hiányzik feleslegesnek tartom az olyan határozottan népnevelő jellegű, populista, de semmire se jó elképzeléseket, mint a kötelező közmunka. Sokkal célravezetőbb lenne a tananyagok racionalizálása, olyan kimeneti feltételek felállítása, melyek elsajátítása fontos a mindennapi életben. Ilyen lenne a például a magyar nyelv és irodalom oktatásában a nemzetközi irodalom (főleg az ókori) súlyának csökkentése a magyar irodalom és a fogalmazási, szövegalkotási készségek fejlesztésének a javára. A mai kommunikatív világban nem feledkezhetünk meg arról, hogy bizonyos szövegfajták megértését és megtanulását nem bízhatjuk a harmadik és negyedik osztályban tanított fogalmazás órákra. A kommunikáció fejlesztése az érettségig szükséges.

És ez csak egy tantárgy volt.

Határozzunk meg minimum célokat, amit magabiztosan kell tudniuk a diákoknak. Kevesebbet, de azt jól tanuljuk meg, és magabiztosan használjuk. Felesleges kettő - három nyelv tanítása addig, amíg 12 év alatt egy nyelvből nem sikerül a nyelvvizsga a tanulóknak. Nem azért katasztrofális a magyar nemzet idegennyelv tudása, mert egy nyelvet tanítanak, hanem azért mert egyetlen egyet sem oktatnak alaposan, egyetlen 12 évet átfogó programmal. Persze van akinek egy idegnyelv kevés. Akinek van érzéke hozzá, az nyugodtan felvehet kettőt, vagy akár ötöt is, de a kormányzatnak nem a nyelvzsenikre kell építenie, mert van akinek ez az egy is éppen elég.

Amikor felrajzolódtak a követelmény rendszerek, a konkrét témakörök, amiket az egyetemek várnak és amit a középiskolák nyújtani szeretnének, csakis ekkor jöhet szóba az, hogy a kimeneti rendszer egy vagy kettő szintű legyen. Ekkor figyelembe kell venni ugyanakkor azt is, hogy bár az érettségi mindig az aktuális 18-19 évesekre van hatással, a mai világunkban nem egyszer felnőtt fejjel kell új képességet elsajátítanunk, visszaülni az egyetemek padsoraiba. Úgy kell kialakítani a felvételi rendszert, hogy az aki másod-harmad diplomát szeretne, vagy csak egyszerűen évekkel később dönti el, hogy mit szeretne tanulni, azok is beléphessenek a  felsőoktatásba.

Nem, Hoffmann Rózsának nincs semmilyen koncepciója. Meggyőződésem, hogy a KDNP oktatás politikusa, ha keresztül viszi ezeket a terveket (és miért ne tenné?), egy év alatt nagyobb kárt tesz az oktatásban, mint az előtte lévő kormányok összesen. Sajnos eljutottunk oda, hogy az oktatást, mint fogalmat, mint intézményt és mint folyamatot kell megvédeni, vele együtt azt a több generációnyi fiatalt, akinek az életét teheti tönkre ez az ámokfutás.

Szörnyű, hogy egy nevelés pedagógus fejében ilyen gondolatok kapnak helyet, melyek már-már sértik a tanuláshoz való alkotmányos jogot.

Bár kétharmaddal nem nehéz törölni ezt a jogot az Alkotmányból...

Szólj hozzá!

#50 Megette ezeket a fene...

2010. november 15. 15:53 - Alex_W

Most őszintén, nem lenne egyszerűbb két pontos alkotmányt írni (ha már ennyire ráérünk alkotmányozni)?

  1. Az van amit Orbán Viktor és örökösei és azok barátai (alias sleppje) akar.
  2. Ha valami nincs úgy, akkor automatikusan az első pont lép érvénybe.

Na ugye, milyen egyszerű ez így? És nem kell rajta sokat vitázni, a nemzeti felhatalmazás megvan...

Szólj hozzá!

#48 Jövő végveszélyben 2 - Így verd szét a felsőoktatást!

2010. november 03. 20:32 - Alex_W

Komolyan szeretném egyszer megkérdezni Hoffmann Rózsától, hogy a hülyesége genetikai eredetű, vagy hosszas munkával ért-e el erre a szintre? Bár gondolom nem értené...

Hoffmann Rózsa, aki kijelentette, hogy az óvodáknak a lányoknak a nemi szerepük megélésére kéne nevelni - vagyis arra, hogy vele ellentétben maradjanak otthon a kuktánál és maximum titkárnők legyenek - arra vállalkozik, hogy megreformálja azt, amiről azt se tudja, hogy mi fán terem.

Vajon Hoffmann Rózsa meg tudna írni egy érettségit? Kitudna járni egy egyetemi szakot, úgy hogy mellette dolgozik, szakmai gyakorlatot szerez? Szerintem a mai szabályok szerint sem tudná megtenni, nem hogy azok szerint, amiket kitalál.

Ha azt várjuk - félig joggal - hogy a diákok viseljék a felsőoktatásuk költségeinek egy részét, akkor a diákok joggal várják el, hogy a felsőoktatás lehetővé teszik nekik azt, hogy ne pusztán a diákhitel (ami mellesleg sokszor a tandíjra is alig elég) segítsen nekik, hanem maga a felsőoktatás tolerálja azt, hogy a nappali tagozat mellet is sokan dolgoznak, szakmai gyakorlatot szereznek, vagy csak egyszerűen kell nekik a pénz megélhetésre, mert - ó, fájdalom! - nem csak a milliomosok gyerekei szeretnének tanulni. És ha munka mellett nem sikerül egy - két (négy-hat) vizsga, hát előfordul, különösen, ha valaki nem büfé szakon tanul. (Mint a francia-orosz szak, hehe).

Nem mindenki lustaságból bukik. Hoffmann mivel akarja kárpótolni azokat a diákokat, akik azért buknak meg és ki az egyetemekről, mert szüleiknek szerettek volna segíteni?

A felsőoktatásuk nem tökéletes, ez igaz, még azzal is egyet tudok érteni, hogy súlyos problémák vannak benne. De amit Hoffmann csinál az csak egy visszatáncolás egy régi, dicsőségesnek hitt korba, mely ugyanúgy elavult, mint ma a gőzmozdonyok: múzeumokba való.

Pedig az oktatás - alsó és felső szinten egyaránt - a jövő záloga. Itt dől el, hogy nyugdíjas korunkra lesz-e elég orvos és ápoló mellettünk. Itt dől el, hogy gyerekeink és unokáink mit és milyen színvonalon fog tanulni. Mikor az oktatásra gondolok az jár a fejemben, hogy egy ma született gyereknek jó esélye van arra, hogy olyan helyre jusson, ahol még ember nem járt vagy gyógyítson egy ma még veszélyes és halálos betegséget. Ez a jövő. És az oktatás az amit tehetünk érte.

Lehetne ezt másképpen csinálni tanárnő: tegyük lehetővé, hogy mindenki hozzájuthasson megfelelő mennyiségű konzultációhoz, hogy a tanárok tegyenek fel olyan jegyzeteket, melyeket megtanulva a diák legalább átmegy. Tegyük könnyebbé azok dolgát, akik szakmai gyakorlatot szeretnének szerezni, vagy magukat tartják fent - egyszóval dolgoznak az egyetem mellett.

Higgye el tanárnő - pont magának kéne magyarázni, aki nevelés elméletből doktorált? - azok, kik lustaságból bukdácsolnak az egyetemen, maguktól is ott hagyják a felsőoktatást. Nézzen a számokra: minden 10 felvett elsősből 5-6 diplomázik csak le.

Dolgozzunk ki módszereket inkább arra, hogy a középiskolában a gyerek azt tanulja meg, amit kell, de azt nagyon, dolgozzunk inkább azon, hogy általános iskoláink ne ázzanak be, dolgozzunk azon, hogy tanárnak lenni megérje a diplomázás után is.

És tegyük lehetővé, hogy mindenki tanulhasson, aki akar, mert egyre gyorsabban változó világunk elzakatol mellettünk, ha nem tartjuk vele a lépést.

Van tenni való az egyetemi kibuktatások nélkül is.

3 komment

#45 Vigyázó szemetek Esztergomra vessétek!

2010. október 22. 01:42 - Alex_W

Bár az orbáni retorika mind a mai napig a felhatalmazás megerősítésének és abszolút győzelemnek állítja be az önkormányzati választások eredményét, az új önkormányzatok megalakulásával egyre inkább láthatóvá válik, hogy egyre nagyobb rések tátongnak a Fidesz vezetők fejében még létező egységes nemzeti akaraton.

Esztergom az iskolapélda.

Iskolapélda volt: ha a tényeket nézzük, Meggyes Tamás nem volt rossz polgármester, de közel sem volt olyan jó, mint amilyennek hitte magát, és mikor az első kritikák hangot kaptak, mint például a szeretgom.hu -n, úgy viselkedett, mint egy önérzetben nagy, észben kicsi, hatalmát túlbecsülő mimóza: mindent elsöprő erővel akarta minden ellenségét elpusztítani. Persze mindezt azzal a jelszóval, hogy Esztergom lakossága erre őt felhatalmazta.

Vajon mennyi ideig gyakorolta a tükörben mire el hitte, hogy erre kapott felhatalmazást?

Esztergom iskolapélda lett: A választóknak - az eredményeket elnézve azoknak is, akik amúgy Fidesz szavazók - elegük lett és páratlan többséggel utasították el a kritikát nem tűrő, hatalom ittas Meggyest.

És Esztergom iskolapélda most is: Miközben a Fidesz országos vezetése csak két (több?) rikító pöttyöt lát, ami szúrja a a szemüket, a lakosság kényszeríti arra a Fideszt, hogy tegye meg - legalább helyi szinten - amit hirdet: nemzeti összefogást, és együttműködést.

Vagy ez a programpont csak arra vonatkozik, hogy mindenki működjön együtt, legyen meg az amit A Pártunk és Vezérlő Elnökünk, a Magyarság Jövendőjének Hiteles Záloga, Hazánk Harmadik Államalapítója kíván?

1 komment

#16

2009. szeptember 26. 03:40 - Alex_W

Legkínosabb az egészben, hogy várni kell. Erre nincs recept, ezt bizony ki kell várni. Az agyamban belül, tudom, viharos gyorsasággal szűrődik át minden, kapcsolódásokat és ötleteket keresve. Egyszerre majd kiköpi magából a megoldást, de addig a kínos csönddel kell beérnem.

(És a hajnali szédelgéssel, a nem alvás szépségével, ... beautiful geek night)

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása