Az eltévedt demokrata

AlexNet


99. Úton lefelé - az Orbán-kormány végnapjai (3.) - Hitelhelyzet

Építsünk hidakat!

2011. december 08. 10:00 - Alex_W

Építsünk hidakat, mert lassan nem lesz elég híd az országban, ami alá behúzódhatnának a hajléktalanok.

Minden hajléktalan sorsa tragikus, de a szívem szakad meg, mikor gyerekes családok kerülnek az utcára. Hála Orbánnak ez egyre gyakoribb.

Igen, személyesen Orbáné a felelősség. Nem megyek bele, hogy melyik csatlósa volt éppen az, aki rúgott egyet a deviza árfolyamokba és ezzel együtt családok ezreibe. Nem megyek bele, mert Orbánnak - aki amúgy is istennek képzeli magát és állítólag hatalmában van félkézzel megemelni az ország GDP-jét - hatalmában volt kezelni ezeket a helyzeteket. Gyakorlatilag az ország oda süllyedt, hogy minimális elvárás a személy csere, és aki ezt nem teszi meg amatőr, sőt egyenesen rosszakaró, akire minden gonoszság igaz. Nem félek kimondani, Matolcsy bebetonozása lassan a hazaárulással lesz határos.

Orbán - nagy jobboldali, a családok védőszentje - elárult szinte mindenkit. Azokat is, akik rászavaztak és azokat is, akik nem.  Uralkodásának legnagyobb vesztesei pedig azok, akiket mindenkor a zászlajára tűzött: a családok.

Ma már nem csak az igaz, hogy a családok egyharmad él a létminimum alatt, hanem az is, hogy a családok tömegesen veszítik el otthonaikat. Ma nem kell munkanélkülinek lenni a szülőknek ahhoz, hogy utcára kerüljenek, elég fiataloknak lenni, elég nem oly szerencsés, gazadag, "lázári" családból származni, egy hitellel megterhelt lakásban élni: ennyi elég hogy munka mellett elveszítsd az otthonodat.

Fiatalokról van szó, akiknek a család alapításon kell törniük a fejüket, de bizonytalan otthonba ki szeretne gyereket? Ki szeretné családját hajlék nélkül látni? Hát ne csodálkozzanak, ha visszaesik a születések száma, ne csodálkozzanak, ha az eddig is tragikus adatok még jobban összeesnek.

Nem hevenyészett - rokonoknak ugyan megfelelő - végtörlesztési törvény kellett volna, hanem átfogó stratégia. Enélkül még a választásokon indulni is felelőtlenség és történelmi bűn. Orbánnak ráadásul egy éve volt felkészülni és kigondolni valamit - ami nem csak neki jó. Terveik kapkodóak, és ami van is - nyomokban - stratégia, az is a valóságtól annyira elrugaszkodott, mintha egy marslakó írta volna.

Munka hely - na az ami következetesen nincs és nem is lesz. 2014-ig legalábbis már nem. Pénz se nagyon, hisz a kormány kezéből úgy folynak ki az ezer milliárd forintok, mint a víz. Pedig munka kell, a munkahelyekhez pedig pénz, e kettő nélkül pedig óriási slamasztikában vagyunk. Akarat kellene mert volna mit csinálni az országban, volna mire költeni - értelmesen a pénzt. Fel kell újítani a vasutat, fel kell újítani az iskolákat - hogy csak kettőt említsek, ami munka helyeket teremtene és látványosan emelne az ország színvonalán. Talán még a költségvetés is túlélné.

Nem, itt nincs akarat, csak a vizesárkok ásása folyik, miközben lassan nem lesz elég híd a családoknak.

Szólj hozzá!

98. Úton lefelé - az Orbán-kormány végnapjai (2.)

Breaking: Matolcsy igazságot szólt

2011. december 07. 16:00 - Alex_W

Ilyen nincs! Matolcsy György igazat mondott!

Nem hittem el, többször újra kellett, hogy olvassam, de igaz: Matolcsy bevallotta, hogy nem a növekedés beindításához kell az IMF hitel. Lányos zavarában persze - hisz nincs hozzászokva az igazsághoz azonnal egy nagy hazugsággal nyugtatta lelkét: arra van itthon elég pénz.

Körbenéztem, megmondom, őszintén, hacsak nem Orbán vagy Matolcsy párnájában nincsenek ezer milliárdok eldugva, akkor ebben az országban egyáltalán nincs pénz. Semmire, sehol, soha. Elég csak arra gondolni, hogy a kormány mennyi milliárdot zárolt az az állami intézményeknél, hogy utána el is vonja tőlük - a még ki sem fizetett összegeket!

A nyugdíj-einstand (de szép szó) 3 000 000 000 000 forintjából (ejtsd három ezermilliárd forint) mostanra semmi sem marad a költségvetésben - pedig ez oly nagy összeg, melyet azt hittem nem lehet elkölteni négy év alatt. Ők megtették egy év alatt. Hol lesz az állami nyugdíj biztonsága? Elárulom: ott ahol ez a tandem fog nyaralni öregkorukban: a Bahamákon és egyéb trópusi szigeten.

Az IMF meg nem ad, de hát kiadna egy országnak milliárdokat, amikor senkinek sincsen halvány sejtése sem arról, hogy ki és mikor fog visszafizetni, ha egyáltalán. Matolcsynak már az is nagy siker lenne, ha egy kéthetes barter megállapodást alá tudna az ország írni az IMF-fel.

Szóval nincs pénz, hacsak nem igazak azok a hírek, hogy a kormánynak a jegybanki tartalékokra fáj a foga, nem is lesz. Igaz Matolcsyt elnézve ideje "néhai jegybanki tartaléknak" nevezni azt a jó 35 milliárd eurós keretet, mert a nyugdíjalapokkal is így kezdte: szemezett velük, nagyon szemezett...

Valahogy ideje lenne Orbánéknak elővenni a lelépési stratégiát, hisz bankot robbantottak és minden pénzt vittek. De miről is beszélek? Orbánnak erre sincs stratégiája...

Szólj hozzá!

96. Jönnek az ájemefek és egyebek

Ijedt kisgyerekek

2011. november 23. 18:00 - Alex_W

Nem könnyű manapság ma Orbán Viktornak lenni. A biztató, kétharmados győzelem után még ment a gyerekes "kihaénnem", de szembenézni a feladattal, és magunkkal, válaszokat keresni, terveket kovácsolni, végrehajtani nem sikerült, ellenben sorra szalad bele mázsás pofonokba, melyeket már agyon hallgatni sem lehet. Magyarországot ma nem kormány, csupán egy útszéli galeri irányítja -kétségtelenül nagyon jól fizetett banda- de nem akarom megsérteni az óvodás jelző használatával - az óvodásokat. Mert egy csapat kiscsoportos jobb teljesítményt nyújtana a bársonyszékben, tárcától függetlenül.

Pedig soha nem volt még Magyarországnak szüksége vezetőkre mint most. Egy ma születő gyermeknek egy az öthöz az esélye, hogy kilátástalan, gyomorforgató mély szegénységeb szülessen, melyből kitörni nem lesz hova, nem lesz mivel, mert nem lesz oktatás. Ma a családok egyharmada él a létminimum alatti összegekből, és legalább ugyanennyit fenyeget, hogy otthon nélkül maradnak, csak azért mert hittek abban, hogy holnap egy kicsit könnyebb lesz. Ma az önkormányzatok háromnegyede roppan bele véglegesen abba, hogy nincs bevételi forrásuk és a magyar települések kétharmadát fenyegeti a teljes kihalás. Ma amikor Kelet-Magyarország szinte teljesen kiürül, mert minden fiatal megy a munka után: Budapestre, Dunántúlra, Külföldre.

Már nem kérdés a kormány hitelessége. Az igazság az, hogy Lázár bármit is bűvészkedik a felső tízezerből kaphat csak szavazatokat - ha egyáltalán. A kormány hitelességét már csak azért sem kell félteni, mert semmiből sem tanulnak és nem változtatnak semmin: se átfogó stratégia, sem fegyelem, de még csak az sincs, hogy legalább a nyilatkozataikat egyeztetnék - pont úgy mint ahogy a kiscsoportos óvodások futnak szerteszéjjel, ha tényleg elpukkad a lufi, amit szurkálnak.

Ideje lenne levonni Orbánnak a következtetést és vállalnia  következményeket és távozni, Lázárostul, Semlyénestül, Matolcsystul, míg van honnan, vagy amíg nem mások rúgnak ki, mert akkor nincs visszaút.

Egy vágya teljesült Orbánnak, igaz nem teljesen úgy, ahogy gondolta: bekerült a történelembe, mint az a személy aki a történelem egyik legrosszabb kormányát sikerült megalakítania.

1 komment

93. Új költségvetés

Nyomtalanul eltűnt az egymillió új munkahely

2011. október 17. 16:00 - Alex_W

Nekünk van a világon a leggyávább és leglustább kormányunk! Orbán úr, maga a világ leglustább miniszterelnöke! Azt hiszi nem vesszük észre? Olyan pozícióban van, hogy egy nap alatt többet tehetne az országért, mint más ember egy élet alatt, de maga mindig a könnyebbik utat választja. Nem a helyeset! Nem az országért dolgozik, hanem azért hogy önnek minél kevesebbet kelljen dolgozni! Nem tesz semmit, amivel magára haragíthatná mindazokat akikkel este együtt vacsorázik, inkább elárul mindenkit, elárulja a népét!

Mert könnyebb dolog mondvacsinált adókat kitalálni, sokkal nehezebb munkahelyeket teremteni. Az adók teremnek maguktól, a munkahelyekért dolgozni kell!

Maga egy lusta és gyáva alak! Nem miniszterelnöknek való! Az üldözött hajléktalanokban sokszor több tartás van, mint magában! Hogy tud a tükörbe nézni?

090903.jpg

Nézem a közösségi oldalamat és csodálkozom mennyi ismerősöm ment ki, és kezdett élettett külföldön. Szétrajzottak és Németországtól USA-ig, Svédországtól Ausztráliáig tűnek fel a volt osztálytársak, ismerősök és jó barátok, olyan városokban melyekről nem hallottam, és komolyan keresnem kell a térképen. Csak idén vagy tíz ismerősöm távozott és kezdett új életet más országban.

Nagymamám folyton kérdezgeti, hogy hova tűntek az ismerősök, én meg unom a választ, hogy kimentek nagymama, tudod ott tudnak dolgozni, és nem veszik el a kenyerüket csak azért, hogy a gazdagoknak jobb legyen.

Mielőtt mindenki kimenne:
Munkahelyeket, MOST!

2 komment

80. Bedőlő gazdasági program

Széll kár

2011. június 08. 20:36 - Alex_W

Nem jön el a Magyar Nemzeti Kánaán, hiába rendezgeti Matolcsy György a kis ábráit, a Széll Kálmán terv kudarcot vall. Persze ez nem meglepő, az alig három hónapos terv stratégiát még csak nyomokban sem tartalmazott, és attól végképp messze volt, hogy beismerje, az Orbán kabinet első éve maga a gazdasági kudarc, és a csőd felé vezette az országot.

Orbánék erre a tervre tettek fel mindent, és mára csak az látszik, hogy hiába vállalnak be már politikailag kockázatos méretű társadalmi konfliktust, hiba vesznek össze mindenkivel, és hiába hagyják a devizahiteleseket sorsukra, a rezidenseket kivándorolni, a Széll Kálmán terv mindössze arra elegendő, hogy fékezze valamelyest annak a lyuknak a hatását, melyet az egykulcsos személyi jövedelemadó ütött a központi költségvetés amúgy is csak toldozgatott-foltozgatott, ütött-kopott bárkáján.

Engem még nem is csak a magas hiány zavar, mert minden államban előfordulnak időszakok mikor megborul a költségvetés, elég csak a gazdasági válságból kilábaló Amerikai Egyesült Államokra, mint a világ egyik vezető és sikeres gazdaságára gondolni. A baj az, hogy nem tudjuk, hova folyik a pénz, és nincs látható jele annak, hogy az emberek a megspórolt forintjaikból beruházásokat ösztönöznének, nincs jele annak, hogy a magyar kormány a közbeszerzésekkel a beruházásokat támogatná, nincs jele munkahely teremtési programnak, nincs jele reformoknak, nincs jele tervnek, stratégiának, vagy csak egyszerű kormányzati iránynak se, mely kimondatlanul ugyan, de azt jelezné, hogy a Kormány tudná azt, hogy mit csinál, merre halad. Se Matolcsy, se I.Orbán Viktor nem képes felpörgetni a gazdaságot, beismerni, hogy az egykulcsos adó sosem csodaszer, de Magyarország esetében éppen méreg.

Nincs jele gazdasági programnak, de minden jele meg van annak, hogy se Orbán, se Matolcsy nem tudja hova lépjen. Ellentmondásaikba lassan belefulladnak.

Arról beszélnek, hogy mekkora tömegeket - szakképzetlen gyerekeket és idősebb vagy sérült embereket - szeretnének "visszavezetni" a munka világába, miközben az aktív, egészséges embernek sincs elég munka, és a munkanélküliség a tömegek nélkül is kiugróan magas. Márpedig hiába spórolunk pár milliárdot a nyugdíjasokon, ha ugyan annyi pénzt - vagy még többet -  el kell költenünk segélyekre. Hiába hagyja a kormány magára a hiteleseket, ha az el nem költött pénzt később kell segélyekre, lakhatás támogatására elkölteni.

A Széll Kálmán terv bukása tragédia megalkotói, Orbán Viktor és Matolcsy György számára, de még nagyobb kár Magyarországnak. A befektetők nem jönnek olyan országba, ahol az állam nem áll a helyzet magaslatán. Azt a - nagyrészt megelőlegezett - bizalmat pedig, amit a választásokon és utána kapott az ország és a kormány, nagyon könnyű volt elveszíteni - sokkal, de sokkal nehezebb lesz visszaszerezni.

Orbán és Matolcsy egyetlen túlélési lehetősége, ha mihamarabb szembenéznek az első évben elkövetett hibáikkal és valódi válaszokat adnak a problémákra és valódi stratégiát építenek és valóban cselekedni kezdenek, vagy ez az egész terv gyorsabban hullik vissza rájuk és temeti maga alá teremtőit, mint amilyen hamar ír alá Schmitt Pál egy alkotmányellenes törvényjavaslatot.

A kormánynak mihamarabb be kell indítania a Közmunka programot, rengeteg pénzzel, hogy legalább ideiglenesen legyen az embereknek munkájuk. Menet közben olyan beruházásokat kell elindítani, melyek javítják az ország infrastruktúráját és rengeteg munkaerőt igényelnek, például az utak építése, a vasutak felújítása. Végül de nem utolsó sorban ki kell dolgoznia és végrehajtania egy olyan stratégiát, mely Magyarországra vonz kutató és fejlesztő központokat és olyan munkahelyeket teremtenek, melyekhez jól képzett munkaerők kellenek, és olyan terméket állítanak elő, mely nem kifutó, melyet nem csak az elkövetkezendő egy-két-öt évben gyártanak majd itt, hanem hosszú távon rendezkednek be. Olyan munkahelyeket, melyek védik a környezetet, melyek a zöld energiához kapcsolódnak, melynek most jön el az ideje, mely gazdaság most lendül fel.

Miket beszélek? Orbán ezt is biztos jobban tudja, ez amúgy sem működhet, mert nem lehet kis ábrává egyszerűsíteni, két vonallal, egy beosztás nélküli grafikonra. Ez egyszerűen nem Matolcsy kompatibilis.

Szólj hozzá!

77. Nyugdíj-államosítás utórengései

Bizonytalanság

2011. június 05. 00:34 - Alex_W

A magánnyugdíjpénztárak államosításának újabb következményével kell szembenéznie a kormánynak: az emberek nem érzik biztonságban a megtakarításaikat itthon. A tartós gazdasági mélyrepülés tovább csökkentette az amúgy is alacsony lakossági megtakarításokat, és most az emberek azzal néznek szembe, hogy a kormány bármikor, egy tollvonással megszabadíthatja őket a kevéske pénzük jelentette "gondoktól".

Ennek egyenes következménye, hogy mindenki titkolni fogja a megtakarítását és aki tudja külföldre viszi. Mivel a hitelezés egyik motorja a megtakarításokból származó pénz, nagyon könnyedén forráshiány alakulhat ki, melynek egyenes következménye, hogy fejlesztések maradnak el, a gazdasági válság tovább mélyül és elhúzódik.

A bizonytalanságot tovább fokozza, hogy a kormány nyíltan konfrontálódik a multinacionális cégekkel, azokkal, akik önmagukban is a legnagyobb foglalkoztatók, és hatalmas adóbevételeket generálnak és a magyar gazdaság motorjai. A kormány rengeteg nagy céget tart bizonytalanságban a különadókkal, az ellentmondásos gazdaságpolitikájával, azzal az általános zavarral, ami - tervek híján - jellemzi a kormány gazdasági viselkedését. Ez a bizonytalanság elérte a munkavállalókat is: a nyugdíjszabályok, a kormány feszültség keltése, és a munkahelyeiken tapasztalható bizonytalanság feszültsége úrrá lesz lassan sok emberen. Általános, hogy az emberek ma bizonytalanabbnak érik munkahelyüket, mint egy éve.

A kormány számtana ezzel végleg elbukott. Az egykulcsos adó ütötte lyukat befoltoznia sosem sikerült maradéktalanul, a nyugdíjalapok államosításával együtt is pengeélen táncol a költségvetés, tehát a bizalom vesztés megállítása a kormánynak létfontosságú. Nem mintha az Orbán-kabinet erre bármilyen hajlandóságot mutatna, folytatja az elbizakodott-elvakult gazdaság politikáját. Ha nem változtat ezen, akkor nagyon hamar olyan válságba kerül az ország, mely évtizedekkel veti vissza.

Szólj hozzá!

#73 Felsőoktatási pénzéhség

Kreatív lenyúlások

2011. május 20. 12:11 - Alex_W

Nem vagyok ellene a tandíjnak: ha az méltányos, igazságos, és fizethető. De ellene vagyok minden olyan törekvésnek, ami reform helyett csak a lenyúlást erősíti, történjen ez a nagy politika asztalánál, vagy kicsiben az egyes egyetemeken.

Azzal minden hallgató tisztában van, hogy az egyetemeket nem kell félteni, ha egy költségvetési lyuk befoltozásáról van szó. A karok nagyon kreatívak tudnak lenni, ha arról van szó, hogy a hallgatóktól pénzt szedjenek be.

PÉNZEKA Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Karán (ME-GEIK) például 2010-ben kitalálták, hogy minden harmadik vagy azutáni tárgyfelvételért fizetni kell, ugyan nem nagy összeget, mindössze 3000 HUF-ot, de a szabályt visszamenőlegesen alkalmazzák népünk nagy vezéréhez méltóan: vizsgaidőszak közepén (!) értesítettek minden diákot egy fenyegető levél kíséretében, hogy legyenek szívesek pár tízezer forinttal megdobni a Kart.

Ez egy egyszerű és nagyon szép einstand a hallgatókkal szemben, hogy a kari költségvetésben szereplő lyukat befoltozzák. Ugyan az megy kicsiben is, mint nagyban,  ez divat lett. Ha megkérdezik, ezen összeg fejében a hallgató kap-e valami pluszt a válasz kategorikus nem: semmilyen változás nem történik az egyetemen, ami mégis azt is EU-s pénzekből.

Ráadásul ez alól a szabály alól a költségtérítéses hallgatók sem mentesülnek: ők akik már amúgy is harmadszorra fizetik ki a tárgyat és súlyos százezreket hagynak ott minden félévben a karokon, még pluszban fizethetik (félév végén, utólag!) a sok-sok kicsi 3000-ket, súlyos tízezreket hagyva pluszban az egyetemen.

Persze az ok-okozati lánc világos: Orbán gazdasági egyenleti hibásak és nem Matolcsyt meneszti, hanem zárol minden állami intézménynél sok millió forintot (nem néztem utána, de a ME-t érintő zárolás is százmilliókban mérhető) amit természetesen az egyetemek szeretnének megkapni, hisz legtöbbjük így is minimumon működik, mert az Oktatási Államtitkárság (Hoffmann Rózsa vezetésével) nem képes kiállni az intézményi - és valahol a saját - érdekeikért, ehelyett felesleges viharokat tudott csak kavarni mind a köz mind a felsőoktatásban.

Egyszerűen senki nem gondol a választókkal: senki sem gondol arra, hogy most hány családnak, hány hallgatónak keseríti megy a nyarát és vonja el figyelmét a tanulásról az hülye elképzelésük. Mint ahogy az egyetem vezető sem gondolnak bele, hogy őket is köti a határidő: visszamenőlegesen nem alkalmazhatnak egy szabályt sem.

Szólj hozzá!

#72. Diákszámla

2011. március 17. 09:03 - Alex_W

Most turkáljunk egy kicsit a főiskolai hallgatók zsebében!

Sokan csak addig jutnak el, hogy megfogalmazzák: a felsőoktatás sokba kerül, és jó lenne ha a költségekbe beszállna az egyetemi hallgató is.

Alapesetben tőlem sem idegen a hallgatói költségtérítés, vagy tandíj gondolata, hisz egy jól prosperáló világban az egyetemi hallgatóknak van lehetőségük és alkalmuk az egyetem mellett dolgozni, munkából eltartani magukat. Mondom egy jól működő világban.

Magyarország nagyon messze van ettől. Belegondolva, az egymást követő oktatási kormányzatok mindig csak addig jutottak el, hogy megfogalmazzák, bevezessék a tandíjat, vagy eltöröljék és költségtérítésnek kezdjék hívni, tulajdonképpen pepitában ugyanazt. De a rendszer egészére senkinek sem volt átfogó koncepciója, és a Hoffmann-i Rémálmokat elnézve ma sincs.

Egy normálisan működő felsőoktatási finanszírozási rendszerhez az első lépés az lenne, hogy az egyetemek esetében jól szétválaszthatóan szét kell választani a kutatási pénzeket, és az oktatási pénzeket, és motiválni kell az egyetemeket, hogy az előbbiekből tartsák fenn magukat, hisz az egyetemek tudásbázisok: az innovációk, alkalmazott kutatások jelentős része, az alapkutatások majdnem egésze kell hogy belőlük származzon, ezzel is biztosítva, hogy a hallgatók mindenkor a legmagasabb színvonalon tanulhassanak, a legfrissebb eredményeket és technikákat ismerjék meg. Ráadásul a kutatás elméletileg jobban fizet. Ehhez állami akarat kell és egy rendszer, mely a kutató egyetemeket összehozza a kutatást igénylő, azt hasznosító cégekkel.

Még a második lépés sem a tandíj bevezetése, hanem a foglalkoztatottság növelése. Addig nem lehet a diákokat kiterelni a részmunkaidős munkaerőpiacra, amíg nincs ilyen piac, és addig nem is lesz piac, amíg a szakképzett, teljes állást kereső harmincasaknak és negyveneseknek nem tudunk elegendő állást kínálni. Magyarországon hosszútávú tervek kellenek a munkahelyteremtésre, és a diákok által vállalható részidős foglalkoztatási forma megjelenésére, felfutására és népszerűsítésére. Ez az a pont, ami hallgatóktól független, ugyanakkor a hallgatók joggal várják el minden olyan a kormányzattól, amely azt szeretné, hogy a diákok járuljanak hozzá a főiskolai képzésük költségeihez.

Még ezek után sem lehet csak úgy egyszerűen bevezetni a sokat emlegetett tandíjat - vagy nevezzük akárminek is. Számot kell vetni azzal a ténnyel, hogy amíg egy felfutó, vagy jól működőgazdaság helyet teremt a részidős foglalkoztatásnak, egy gazdasági válság, ami bármikor bekövetkezhet, pont ezeket a munkahelyeket számolja fel legelőbb. Ösztöndíjak és korszerű diákhitelezési rendszerrel kell biztosítani azt, hogy egy átmenti életviteli, vagy gazdasági zavar se veszélyeztesse a tanulmányok megkezdését, folytatását, vagy befejezését. Ösztönözni kell a magánszektort alapítványok és rendszeres ösztöndíjak alapítására, állami, szociális alapú ösztöndíjat kell bevezetni - melynek szétosztása az független az egyetemektől. Másrészt a mai diákhitel rendszer magtartásával és szélesítésével, korszerűsítésével egy olyan rendszert létrehozni, mely végső mentsvárként szolgál a nehéz helyzetbe került hallgatóknak, ugyanakkor nem jelent végtelen terheket.

Mint látható a diákok számlájának rendezése nem egyszerű. Ugyan jó lenne, ha mindenki mögött ott állna a család, és segítené a tanulmányaiban, de lássuk be Magyarországon kevés olyan szerencsés van, akinek a szülei ezt megengedhetik. Sok hallgatónak még úgy is dolgoznia kell, vagy diákhitelt (adósságot) kell vállalnia, hogy államilag finanszírozott tanulmányokat folytat. Ugyan egyszerű azt mondani, hogy sok megélhetési egyetemista van, mint feltárni az egyetem elhúzódása mögötti komplex tanulmányi és szociális okokat, de nem lehetetlen, és őszintén szólva, ugyan lehet hogy vannak megélhetési egyetemisták, de korántsem annyian, mint a kormány érzékeltetni akarja, és főleg nem ott, ahol keresi.

Szólj hozzá!

#71. Füstölgő pénzek

2011. március 17. 05:59 - Alex_W

Nem titok, hogy a magyar kormány gazdasági vezetői, élükön a mindent kis vonalakká egyszerűsítő Matolcsy Györggyel - akinek a második keresztneve, a Huba a mindennapi Fideszes gazdaságpolitikához - nem kicsit "kurta el" az idei költségvetést.

Milliárdok hiányoznak bevételi oldalról, és lassan olyan slamasztikába kergette magát az országos gazdasági vezetés alig több, mint röpke félév alatt, ami csak az 1982-ben kialakult helyzethez hasonlítható, amikor is csak a világbanki tagság megszerzése, és a személyi jövedelemadó bevezetése mentette meg Magyarországot a teljes államcsődtől. Úgy látszik, hogy bár mind Matolcsy, mind Orbán végigélte ezt, és akkor már "komoly, felnőtt embernek" számítottak, az akkori helyzetet mind a ketten elfelejtették.

A költségvetés helyzete annyira kétségbeejtő, és a Nemzetgazdasági Minisztériumban annyira meg akarnak - utólag! - fogni minden egyes forintot, hogy mindent beáldoznak érte. No nem a képviselői, miniszteri fizetéseken kezdték, hanem az átlag ember bőrén, és az eljövendő generációk egészségén.

Az enyém is hasonlít a baloldalihoz, pedig nem dohányoztam sosem, csak szívtam!

A dohányzás, borzalmas dolgokat művel a dohányosok tüdejével, és mind azok tüdejével, akik nap mint nap rendszeresen szívják a dohányfüstöt. Tapasztalat: életem első huszon-iksz évében folyamatosan szívtam azt a tömény füstöt, amit apám dohányzása teremtett a lakásban, már a tüdőm legalább másfélszer annyi idős, mint én magam. Hiszem, hogy akkor is többe kerül a dohányos emberek gyógyítása, mint az adóbevétel, ha ezt a kapcsolatot egzakt módszerekkel közgazdaságilag talán sosem sikerül igazolni.

Ezért örültem annyira, amikor a kormányban felmerült az, hogy minden nyilvános helyen védik a nem dohányzó embereket és megakadályozzák, hogy minden közterület és közhivatal egyetlen egy nagy füstös kaszinó legyen - mellesleg a kaszinók legtöbbjében általában tilos a dohányzás. Egyszerűen szólva nem szeretek szívni, nekem az nem élvezet. De ekkor jött a Matolcsy.

Mellékhatások

Valaki rászólhatott, hogy az elkövetkezendő években a már így is elszámolt gazdaságpolitika és költségvetés nem bírná ki a dohányra kivetett jövedéki adó csökkenését, hisz ennek is - mint a nyugdíjrendszer átalakításának is - hosszú évekbe telik az, hogy a pozitív hatását kimutathassuk, miközben pénzügyileg hamarabb és korrektebben mutatható ki a dohányzók csökkenésével járó bevételkiesés. Pénz, az nagy úr, minél nagyobb bajban vagy, annál nagyobb.

De vajon van-e olyan nagy baj, ami bármikor is igazolhatná azt Isten és ember előtt, hogy a költségvetés érdeke előrébb való az emberek egészségénél? Hisz a sokat szidott jelenleg érvényes alkotmány is elismeri az emberek jogát az egészséghez!  - Na igen, Viktor a biztonság kedvéért kihagyta ezt a mondatot az újból...

Az érme másik oldala, hogy Narancsvidék Urai megint abban reménykednek, hogy az emberek vakok: nem fogják észrevenni az utólag meglazított dohányzás ellenes törvényeket, és azt a képmutatást, amit a hamburger adó mutat: látszólag "miatyánk" Orbán Viktor nagyban aggódik az egészségünkért, miközben semmit sem tesz, hogy tényleg megőrizzük.

De értsük meg szegényt, ég alatta a talaj: Pénz kell abba az "elkúrt" költségvetésbe, de nagyon gyorsan.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása