Miközben a miniszterelnök úr évet értékelt, Dunaújváros választott, az eredmény egyszerre volt fenomenális, és szürreális, pont mint a magyar politika java: Orbán Viktor kijelentette, hogy megNERt, akarom mondani megnyert mindent (természetesen nem magának, a hazának) tíz és százéves távokon is, s közben Dunaújváros és környéke kijelentette, hogy akkor sem kér a "nyertes" miniszterelnökpártjából, ha azok megbújnak egy független mögött.

Ha egyszer kérdezik, az okok ott voltak Orbán Viktor beszédében, az utolsó vesszőig. Hogy hol hibázott a miniszterelnök? Ott hogy tökéletesen hozta a a fiatalokat lenéző, "OK, Boomer" mentalitást.

A fiatalokat nem érdekli a múlt, kár azzal védekezni, hogy miféle más szolgaságot cserélt le, a fiatalok a mostanitól szabadulnának. Ráadásul abban is téved a miniszterelnök, hogy a fiatalok nem ismerik a szocializmust, a kádárkort, hisz tanulnak róla, s azt látják, hogy amit most látnak, kísértetiesen hasonlít a történelem könyvek utolsó fejezeteiben leírtakra. Ráadásul azt is látják, hogy ezért a miniszterelnök a felelős.

Mindig is ez volt a miniszterelnöki gondolatok rákfenéje: sosem törődött ő a jövővel. Mindig elment a könnyebb ellenállás felé, hatalma megtartásáért pont azt a korosztályt áldozta be az elmúlt harminc év folyamán, akik körében "most oly rosszul áll". Hogy mennyire végzetes volt ez elég csak végignézni a közönségen: majd mindenkinek megvolt a nyugdíjszelvénye.

Orbán Viktornak 56 évesen kevesebb esélye van megszólítani a fiataloknak, mint Bernie Sandersnek 78 évesen. Egyszerűen nem érti az "OK, Boomer" jelenséget. Nem érti meg, hogy a hozzá hasonló, a hatalmához ragaszkodó, tekintélyelvű, arrogáns, pökhendi, ugyanakkor a világ változásait észre nem vevő emberekkel tel van a hócipője a fiatalságnak. Az alfák, a Z-generáció, de tulajdonképp az X és Y-nosok nagyobbik fele inkább arra szavaz, akinek a teljesítménye a jövőben is pozitívan értékelhető. Nem egyszerűen az időseket léptetik le: igenis becsülik azokat, akik számot vetnek a világ változásaival és víziójuk, tervük van arra nézve, hogyan győzhetik le azokat a problémákat, amiket pont a miniszterelnök nemzedéke, és a miniszterelnök által képviselt elveket valló korábbi nemzedékek okoztak. Legyen szó környezetvédelemről, legyen szó társadalmi feszültségekről, szabadságról.

De a teljesítmény nélküli, kikövetelt tekintély elvének vége. Mert a most felnövő fiatalok megmérik a vezetőket egyenként, s -- helyesen -- a teljesítmény alapján értékelnek.