Az eltévedt demokrata

AlexNet


Miniszterelnök évet értékel

Ok, Boomer!

2020. február 17. 21:06 - Alex_W

Miközben a miniszterelnök úr évet értékelt, Dunaújváros választott, az eredmény egyszerre volt fenomenális, és szürreális, pont mint a magyar politika java: Orbán Viktor kijelentette, hogy megNERt, akarom mondani megnyert mindent (természetesen nem magának, a hazának) tíz és százéves távokon is, s közben Dunaújváros és környéke kijelentette, hogy akkor sem kér a "nyertes" miniszterelnökpártjából, ha azok megbújnak egy független mögött.

Ha egyszer kérdezik, az okok ott voltak Orbán Viktor beszédében, az utolsó vesszőig. Hogy hol hibázott a miniszterelnök? Ott hogy tökéletesen hozta a a fiatalokat lenéző, "OK, Boomer" mentalitást.

A fiatalokat nem érdekli a múlt, kár azzal védekezni, hogy miféle más szolgaságot cserélt le, a fiatalok a mostanitól szabadulnának. Ráadásul abban is téved a miniszterelnök, hogy a fiatalok nem ismerik a szocializmust, a kádárkort, hisz tanulnak róla, s azt látják, hogy amit most látnak, kísértetiesen hasonlít a történelem könyvek utolsó fejezeteiben leírtakra. Ráadásul azt is látják, hogy ezért a miniszterelnök a felelős.

Mindig is ez volt a miniszterelnöki gondolatok rákfenéje: sosem törődött ő a jövővel. Mindig elment a könnyebb ellenállás felé, hatalma megtartásáért pont azt a korosztályt áldozta be az elmúlt harminc év folyamán, akik körében "most oly rosszul áll". Hogy mennyire végzetes volt ez elég csak végignézni a közönségen: majd mindenkinek megvolt a nyugdíjszelvénye.

Orbán Viktornak 56 évesen kevesebb esélye van megszólítani a fiataloknak, mint Bernie Sandersnek 78 évesen. Egyszerűen nem érti az "OK, Boomer" jelenséget. Nem érti meg, hogy a hozzá hasonló, a hatalmához ragaszkodó, tekintélyelvű, arrogáns, pökhendi, ugyanakkor a világ változásait észre nem vevő emberekkel tel van a hócipője a fiatalságnak. Az alfák, a Z-generáció, de tulajdonképp az X és Y-nosok nagyobbik fele inkább arra szavaz, akinek a teljesítménye a jövőben is pozitívan értékelhető. Nem egyszerűen az időseket léptetik le: igenis becsülik azokat, akik számot vetnek a világ változásaival és víziójuk, tervük van arra nézve, hogyan győzhetik le azokat a problémákat, amiket pont a miniszterelnök nemzedéke, és a miniszterelnök által képviselt elveket valló korábbi nemzedékek okoztak. Legyen szó környezetvédelemről, legyen szó társadalmi feszültségekről, szabadságról.

De a teljesítmény nélküli, kikövetelt tekintély elvének vége. Mert a most felnövő fiatalok megmérik a vezetőket egyenként, s -- helyesen -- a teljesítmény alapján értékelnek.

2 komment

196. Momentum népszavazás

Kétciklus

2017. április 06. 09:00 - Alex_W

Nem vagyok egy Polgár Judit, de azért szoktam sakkozni. Bár nem vagyok jó, de mindig emlékeztet nagy igazságokra: ismerjem meg az ellenfelet, nézzem az egész táblát, és ne csak a saját lépéseimmel legyek tisztában, hanem az ellenfélével is. Pont mint a politikában.

A Momentumnál késnek a világmegváltó nagy ötletek, így visszatértek a jól bevált recepthez és népszavazást kezdeményeznek. Ám most nem lesz olyan egyszerű a dolguk.

Egyrészről naivitás azt hinni, hogy a közvetlen politikai irányítás alá vont Nemzeti Választás (-ellenes) Iroda vezetői újra elkövetik azt a hibát, hogy félvállról veszik a Momentumot, és simán átengedik a kérdését - márpedig az olimpia ellenes kérdőívük átcsusszanásában az is benne volt, hogy a kérdést benyújtó szervezetet nem ismerte senki. Hát igen, az ismertség átka...

14732185_9f58e866f894a527c88851299b3bab8e_wm.jpg

Másrészről az első kérdésük annyira nyilvánvaló, hogy az NVI már annyi lexCEU ellenes kérdést kapott, mint amennyi aláírást olimpia ügyben ti leadtatok, így dr. Pállfy Ilona asszony nyugodtan elutasíthatja, késleltetheti az esélyesebbeket, vagy egyszerűen aláírja mindet, tessék versenyezni, egymás ellen gyűjteni az aláírásokat.

A másik kérdésükkel meg nem csak a Választási irodának lesz problémája, hanem nekem is. Mit gondoltok kedves Momentumos kollégák, mit fog tenni Orbán Viktor, ha átmenne a kérdésetek? Hátratett kézzel nézné, hogy néhány suhanc lebontja az évtizedes munkával, véres verejtékkel felépített EU konform putyinizmust? Irigylem a naivitásotokat.

A miniszterelnök sokkal tapasztaltabb nálatok, sokkal rutinosabb hatalomtechnikai kérdésekben. Ha Pálffy elnök asszony véletlen mégis átengedné a kérdéseteket, akkor egy pillanat alatt átmenne Erdogánba, átülne a Köztársasági Elnöki székbe, és az eredetileg az amúgy őnéki felújított Sándor-palotába költözne, Lázár Jánost kinevezné miniszterelnöknek és a Parlament szépen átcsoportosítaná a legfőbb végrehajtói hatalmat a KEH-be. Ja, és mielőtt elfelejteném: röhögne rajtatok a Sándor palota teraszáról.

Jobban belegondolva, lehet hogy tényleg átmenne a kérdésetek, elnézve az erdogáni példához való vonzódását ennek a Teszkós Napóleonnak, hisz tényleg nagy szolgálatot tennétek neki vele. Lenne oka meglépni a vágyott következő lépcsőfokot az EU-konform autokrácia kiépítésében. Sakk-matt.

25 komment

192. A miniszterelnök beszéde

Trianon köszöntése

2017. március 03. 08:00 - Alex_W

Mikor Orbán Viktor etnikai homogenitásról beszél, akkor fel kell vonnunk a szemöldökünket, és nem csak miniszterelnök politikáját kell megkérdőjeleznünk, hanem - a régi pletykáknak helyt adva - az épp elméjűségét, de ismereteit a Kárpát-medence és a magyarság történetéről mindenképp.

A Kárpát-medencének nevezett kocsma sosem örült ki, voltak itt rómaiak a hunokkal, germánok, szászok szlávok, avarok, mi magyarok, kunok és besenyők, tótok és ruszinok, románok, szerbek, horvátok, szlovénok, németek és cigányok, Közép-Európa összes nemzetisége.

Ráadásul ebben a kocsmában - bár egyesek igyekeznek az ellenkezőjét bizonyítani, de az asztalok és székek hiánya, és a folyamatos keresztbe beszélések miatt sosem volt olyan asztal, ahol csak egyedül ültünk. Mindig odaült valaki és ivott velünk, itta az ezeréves történelem vérborát.

Pont ez a szép a kocsmában, amikor mind együtt iszunk. Olyankor a bor is édesebb volt, több volt, olcsóbb volt és a kocsma is virágzott. Amíg a kocsmárosok a Kocsmával törődtek, s benne a vendég volt az első, függetlenül attól, hogy milyen nyelven beszélt, hogy öltözött, a kocsma virágzott, a bor édesebb volt, több volt, a részegek kevesebben.

Valójában mindig akkor virágzott Magyarország, amikor nem számított a náció, amikor félretettük a nacionalizmusunkat. I. István, IV. Béla, Károly Róbert, Zsigmond és Mátyás, kik mindannyian újjáteremtették az országot, olyan vezetői voltak Magyarországnak, akik büszkék voltak magyarságukra, akik büszke magyar királyok voltak, de sosem az alapján ítélték meg az embert, hogy magyar-e vagy tót, latin, szász, szláv, német cseh vagy római, osztrák, ruszin, rutén, román. Ők mindenkit becsültek, akik Magyarországhoz hozzáakartak tenni.

Az igazság az, hogy Európában, ahol sosem voltak a nemzetek közt éles vonalak, mindig hatalmas pusztításokat hozott, amikor tehetség híján a vezetők a nacionalizmushoz nyúltak. A nacionalizmus eddig csak háborút teremtett és mindig porba taszította az országot, s sosem szolgálta azt, akit a zászlaján hordozott.

A nacionalizmusnak köszönhető a két világháború, a nacionalizmus lökött minket Trianonba és negyvenéves kommunista megszállásba. Nacionalizmus milliók és milliók életét tette tönkre, családokat irtott ki és elevenen megnyúzta a nemzetünket. A nacionalizmus, a homogén nemzet lázálomban fogant víziója hozott kitelepítéseket, vitt életeket, a nacionalizmus lebegett a Don-kanyarban maradtak felett.

Amikor a magyar miniszterelnök, a Kárpátok bonsai Cézárja, etnikai homogenitásról beszél, akkor keblére ölelte Trianont, keblére ölelte az emberi szenvedést, a háborút, saját kezével újra halálba küldte a II. magyar hadsereget, és áldását adta a magyar kisebbségek üldözésére szerte a Kárpát-medencében. Az etnikai homogenitás egyben azt jelentette, hogy a Tusnádfürdői megváltó hangja szabadulni akar a határon túliaktól, és újra ki és áttelepítésekben gondolkodik. 

Vagy csak egyszerűen hülye.

 

1 komment

160. Vasárnapról nem, csak a menekültekről lehet népszavazni

A választás és ami mögötte van

2016. február 26. 08:00 - Alex_W

Kicsit meglepő, hogy közvetlenül egy megakadályozott népszavazás után, személyesen Orbán Viktor kezdeményez egy másikat. A magyarázat a tisztelt Miniszterelnökünk lelki világában van.

Orbán Viktor nem szereti a nagy népszavazásokat. Nála egy választás vagy közvetlen kockázat nélküli, vagy előre lefutott. De a legjobb, ha mindkettő egyszerre: egy olyan népszavazás, aminek eredményét előre ismeri mégsincs semmi tétje.

Orbánt nem érdekli, hogy Brüsszel mennyi menekült, migráns, idegen befogadását kéri tőlünk, hidegen hagyja hogy egy, tíz vagy ezer ember fog érkezni Magyarországra. Sőt! Van az a pénz, miért saját maga menne ki értük. A miniszterelnököt ebből az egészből csak annyi érdekli, hogy talált egy olcsó témát, amit egyszerű pragmatikusan nézni és előre borítékolható az emberek véleménye. Épp ezért tette a bevándorlás kérdését a mindennapok részévé, holott az átlag magyar bevándorlót manapság maximum a tévében lát.

Ám Orbán Viktornál egyetlen egy szavazás sem a kérdésről szól, hanem sokkal, sokkal többről.

Már 2008-ban a vizitdíj elleni (avagy szociális, "három igenes") népszavazás sem arról szólt, hogy kell-e vizitdíj, vagy sem, hanem arról, hogy megbuktassa a kormányt. És valljuk be őszintén a teljes magyar lakosság felült neki. Orbán Viktor már 2008-ban meglátta a 2010-es, számára Kánaánt és Mennyországot jelentő kétharmados földindulást.

A népszavazással sem Brüsszel leckéztetése a célja, hisz az elmúlt években jól látható határ rajzolódott ki: Orbán mindig csak addig folytatta az egyszemélyes szabadságharcát az Unió ellen, amíg pénze nem bánta; ellenkező esetben azonnal és látványosan visszavonulót fújt.

Egyetlen célja van: addig ütni a politikai ellenfelet, míg sebezhető. Pontosan tudja, hogy abban a pillanatban, hogy ellenfelei visszavesznek az egymással való rivalizálásból, csak pont annyit, hogy kicsit jobban üssék őt, mint egymást, már vesztett. Épp ezért ha csak teheti, nem fogja engedni, hogy 2018-ra a baloldal csak egy kicsit is összeszedje magát.

Tulajdonképpen előrehozott választásokat fog ősszel tartani. Ha nyer, akkor 2018-ig biztosan bevándorlózni fog. Ez lesz az aduásza. Olyan mondatokat fog mondani, hogy

Igen az oktatással vannak problémák, de én legalább nem engedtem letelepedni a migránsokat.

Viszont ha veszt, akkor sem fog lemondani. 2018-ig semmiképp. De legalább lenne miért izgulni.

1 komment

137. Az utolsó két hét 3.

Merünk győzni, merünk kormányozni

2014. március 28. 22:00 - Alex_W

Az Index újságírója eléggé megtévesztően fogalmazott cikkének bevezetőjében:

Meglepő fordulat: nem a vereségtől, hanem a választási győzelemtől félnek jobban a miskolci szocialisták. Legalábbis komoly kételyek merültek föl a szimpatizánsokban az ország vezethetőségét, illetve a Fidesz esetleges veresége utáni közállapotokat illetően: többek szerint Orbánék az utcára küldik majd az embereket.

Index

Hál' istennek így ez nem igaz, és a cikkben megszólaltatottak sem ezt mondják.

Mind Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt, mind a Kormányváltásért szövetkezett politikai erők tagjai nagyon is tudják, hogy Orbán Viktor után nem lesz egyszerű kormányozni - bár nem azért mert oly magasra tette a miniszterelnök úr a lécet.

Nehéz lesz, mert az ország gazdasága hanyatlik, mert a költségvetésen olyan nagy lyukak tátongnak, amiket nem lehet egyszerűen befoltozni. Nehéz lesz, mert ha nem győz, akkor Orbán nem fogja elfogadni az eredményeket. Híveit mozgósítani fogja minden békés és kevésbé békés megmozdulásra, hogy minél jobban megnehezítse az átadás-átvételt és az új kormány elindulását. Nehéz lesz, mert idő kell a viktorizmus által megnyomorított közintézmények, közigazgatás helyreállításához.

Mi tisztában vagyunk a nehézségekkel, és felkészültünk. Az Kormányváltók készen állnak a nehézségek leküzdésére, Mesterházy Attila és szövetségesei készen állnak a kormányzásra. Ne feledjük, ezek a szövetségesek már megmutatták, hogy őket nem lehet megfélemlíteni, ők már megmutatták, hogy nem ijednek meg sem a saját, sem Orbán Viktor árnyékától.

Nem aggódunk a győzelem miatt. Nem félemlít meg minket egy 174 centiméter magas, akaratos ember, nem félemlíthet meg minket egy Békemenetnyi ember sem, mert nem engedünk a félelemnek. Merünk győzni. És ha győztünk, akkor merünk kormányozni. Készen állunk.

Szólj hozzá!

125. Rezsicsökkentés, mint csodafegyver (?!)

Déjà vu

2013. április 04. 21:00 - Alex_W

A múlt hét a rezsicsökkentésről szólt. Ez egy olyan téma, amiről mindenkinek meg van a véleménye, mindenkit érint, mindenki elmondja a magáét. Egyesek politikai csodafegyvernek titulálják, mások szerint Orbán Viktor egyszerűen újrateremti a Kádárizmust. Az áramszolgáltatók lázadoznak, és még a bíróság szerint is törvénytelen. Sokan viszont pont ezért álltak a Kormány mellé, mondván, végre valaki aki törődik velük.

Valahol mindenkinek igaza van, de senkinek sincs teljesen. És senki, de senki sem fogalmazta meg, hogy mi lenne az igazi megoldás.

Nincs igaza azoknak, akik a Kádár-rendszer újjá születését emlegetik, mert a Kádár-rendszer két dolgot jelent azoknak, akik visszasírják: biztos munkahelyet, fizetést és megfizethető árakat. Orbán csak a felét valósította meg: munkahelyet továbbra sem garantál, hisz nem tudja, hogy lehetne munkahelyeket teremteni. Innen nézve a kikényszerített ár stabilitás csak látszat: azoknak, akiknek nehézséget okozott a villanyszámla kifizetése, most is nehézséget fog okozni, és három hónap után úgyis kikapcsolják náluk a villanyt. Az igazság tehát az, hogy a legrosszabb házasságot kötötte meg Orbán: a gazdasági válság bizonytalanságát összeházasította a hatósági árak egy olyan rendszerével, melybe már egyszer belebukott gazdaságilag az Ország.

Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a Kádár-rendszernek sokba került az, hogy papíron megfizethetővé varázsolta az energiaárakat: újabb és újabb hiteleket kellett felvennie, amibe aztán gazdaságilag belebukott. A rezsicsökkentéssel mi is ilyet kockáztatunk: a hatalmas veszteség a lakossági energiaszolgáltatásban arra kényszeríti a szolgáltatókat, hogy a hálózataikat ne fejlesszék, így az elmaradó beruházások miatt nagyon könnyen visszatérhetnek a nyolcvanas évek nagy áramszünetei.

Másrészt azokat az energiaipari dolgozókat sem fogja vigasztalni a csökkentett rezsi, akik az elmaradó beruházások és az energiaszolgáltatók takarékoskodása miatt veszítik el az állásukat.

Harmadrészt a rezsicsökkentés nagymértékben igazságtalan. Azok, akik eddig is megengedhették maguknak, hogy pocsékolják az energiát, hogy 30 fokos melegben éljenek télen, akik versenyt űztek a pompás világításukból, és akkor is mellényzsebből fizették sokkal többet kapnak vissza, mint mi. Nekem havi hatszáz forintot jelentett a rezsi csökkentés. Szóval nem értem, mire fel ez a nagy kommunikációs offenzíva.

Beszéljünk inkább arról, hogy Bécsben, az ottani szolgáltatónál kb. 18 cent(!) egy kilowattóra villamosáram, ami most kb. 57 forint, míg itt ugyanennyi villamosáram körülbelül 47 forint. Ugyanakkor Bécsben az emberek átlag fizetése 1800-2000 euró, ami olyan 540 - 600 ezer forintot jelent - leadózva. Magyarországon sok esetben már szerencsés az, aki a papíron létező 144 000 konvertibilis kemény magyar forintot hazavisz.

Summa summarum: én jobban örülnék annak, ha a nagy csinnadrattával bejelentett, az erő politikájába roppant jól illeszkedő, ámbár kevés fantáziáról, még kevesebb szociális érzékenységről, ám annál több hülyeségről árulkodó rezsicsökkentés helyett a kormány két dologgal foglalkozna:

  1. Hogyan lehetne minél több embernek biztos munkahelyet adni? Hogy lehetne megoldani azt, hogy a diplomás fiatalok is megérezzék, hogy Magyarország egy olyan hely, ahol lehet mire építeni. Hogy tudjam lesz munkahelyem jövő héten, jövő hónapban és még a következő 5 évben is.
  2. Hogyan lehetne lassan megemelni úgy a dolgozó emberek fizetését, hogy ne infláció legyen a vége, hanem szép lassan az arányok eltolódjanak úgy, hogy kicsi hazánkban is annyi energiát vehessünk fizetésünkből, mint egy osztrák a saját fizetéséből - vagy bármi mást.
23 komment
süti beállítások módosítása