Az eltévedt demokrata

AlexNet


125. Rezsicsökkentés, mint csodafegyver (?!)

Déjà vu

2013. április 04. 21:00 - Alex_W

A múlt hét a rezsicsökkentésről szólt. Ez egy olyan téma, amiről mindenkinek meg van a véleménye, mindenkit érint, mindenki elmondja a magáét. Egyesek politikai csodafegyvernek titulálják, mások szerint Orbán Viktor egyszerűen újrateremti a Kádárizmust. Az áramszolgáltatók lázadoznak, és még a bíróság szerint is törvénytelen. Sokan viszont pont ezért álltak a Kormány mellé, mondván, végre valaki aki törődik velük.

Valahol mindenkinek igaza van, de senkinek sincs teljesen. És senki, de senki sem fogalmazta meg, hogy mi lenne az igazi megoldás.

Nincs igaza azoknak, akik a Kádár-rendszer újjá születését emlegetik, mert a Kádár-rendszer két dolgot jelent azoknak, akik visszasírják: biztos munkahelyet, fizetést és megfizethető árakat. Orbán csak a felét valósította meg: munkahelyet továbbra sem garantál, hisz nem tudja, hogy lehetne munkahelyeket teremteni. Innen nézve a kikényszerített ár stabilitás csak látszat: azoknak, akiknek nehézséget okozott a villanyszámla kifizetése, most is nehézséget fog okozni, és három hónap után úgyis kikapcsolják náluk a villanyt. Az igazság tehát az, hogy a legrosszabb házasságot kötötte meg Orbán: a gazdasági válság bizonytalanságát összeházasította a hatósági árak egy olyan rendszerével, melybe már egyszer belebukott gazdaságilag az Ország.

Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a Kádár-rendszernek sokba került az, hogy papíron megfizethetővé varázsolta az energiaárakat: újabb és újabb hiteleket kellett felvennie, amibe aztán gazdaságilag belebukott. A rezsicsökkentéssel mi is ilyet kockáztatunk: a hatalmas veszteség a lakossági energiaszolgáltatásban arra kényszeríti a szolgáltatókat, hogy a hálózataikat ne fejlesszék, így az elmaradó beruházások miatt nagyon könnyen visszatérhetnek a nyolcvanas évek nagy áramszünetei.

Másrészt azokat az energiaipari dolgozókat sem fogja vigasztalni a csökkentett rezsi, akik az elmaradó beruházások és az energiaszolgáltatók takarékoskodása miatt veszítik el az állásukat.

Harmadrészt a rezsicsökkentés nagymértékben igazságtalan. Azok, akik eddig is megengedhették maguknak, hogy pocsékolják az energiát, hogy 30 fokos melegben éljenek télen, akik versenyt űztek a pompás világításukból, és akkor is mellényzsebből fizették sokkal többet kapnak vissza, mint mi. Nekem havi hatszáz forintot jelentett a rezsi csökkentés. Szóval nem értem, mire fel ez a nagy kommunikációs offenzíva.

Beszéljünk inkább arról, hogy Bécsben, az ottani szolgáltatónál kb. 18 cent(!) egy kilowattóra villamosáram, ami most kb. 57 forint, míg itt ugyanennyi villamosáram körülbelül 47 forint. Ugyanakkor Bécsben az emberek átlag fizetése 1800-2000 euró, ami olyan 540 - 600 ezer forintot jelent - leadózva. Magyarországon sok esetben már szerencsés az, aki a papíron létező 144 000 konvertibilis kemény magyar forintot hazavisz.

Summa summarum: én jobban örülnék annak, ha a nagy csinnadrattával bejelentett, az erő politikájába roppant jól illeszkedő, ámbár kevés fantáziáról, még kevesebb szociális érzékenységről, ám annál több hülyeségről árulkodó rezsicsökkentés helyett a kormány két dologgal foglalkozna:

  1. Hogyan lehetne minél több embernek biztos munkahelyet adni? Hogy lehetne megoldani azt, hogy a diplomás fiatalok is megérezzék, hogy Magyarország egy olyan hely, ahol lehet mire építeni. Hogy tudjam lesz munkahelyem jövő héten, jövő hónapban és még a következő 5 évben is.
  2. Hogyan lehetne lassan megemelni úgy a dolgozó emberek fizetését, hogy ne infláció legyen a vége, hanem szép lassan az arányok eltolódjanak úgy, hogy kicsi hazánkban is annyi energiát vehessünk fizetésünkből, mint egy osztrák a saját fizetéséből - vagy bármi mást.
23 komment

123. Devizahitelesek elfelejtve

A legnagyobb kisebbség

2013. március 13. 19:00 - Alex_W

Melyik Magyarországon a legnagyobb, legnépesebb kisebbség? Nem, nem a roma. A devizahiteles. Tudják az az ember, aki nem tudott ellenállni a 2 szobás panellakás jelentette luxusnak és és bedőlve a bankoknak, és a gonosz karvalytőkének, EUR alapon volt fényűző. Mert akkor olcsóbbnak tűnt.

Tudják azok, akiknek van ugyan lakása, és a lakás értékének akár a kétszeresét is kitevő tartozása. Pedig a család már nem eszik és így is a fizetésének kétszeresével törleszt, de az elszámoló levelet már nem olvassa el, mert tudja jól hogy az adósság ebben a hónapban sem csökkent, hiába minden erőlködés. Azok pedig akik elhallgatták előle a kockázatokat, akik miatt idekerült, persze mossák a kezeiket, épp úgy mint akiknek hatalmába volna segíteni.

Ez az a kisebbség melybe - az Orbán-kormány tavaly előtti jelentése szerint - 1,8 millió, durván minden ötödik magyar állampolgár beletartozik. De ezek közt nincs az a devizahiteles, aki a budai villájára vett fel egymillió svájci frankot, mert az visszafizette. Vagy megvárta míg az állam besegít neki és visszafizette. Ez az a kisebbség mely egy álmot, egy fényűző álmot kergetett, azt a középosztálybeli életet, melyet szintén egy Orbán kormány hirdetett meg: három szoba, három gyerek, négy kerék.

Ezeknek az emberek a saját lakásukban szeretnének élni, nem állami albérletben, hisz onnan költöztek ide. Ezek az emberek ott szeretnének lakni, ahol rokonaik és barátaik élnek, ahol a munkahelyük van, nem pedig - már bocsánat az Ócsaiaktól - az isten háta mögött eldugva, elfelejtve, több órára minden értelmes munkalehetőségtől. Ezeknek az embereknek nincs a matracban milliójuk, hogy árfolyam rögzítéssel tudjanak élni.

Van viszont munkanélküli a családban. Kisgyerek. Beosztás, sőt egyenesen fösvénység, hogy beosszák azt a jövedelmüket ami nem létezik, hisz bár a család tagjai elmennek dolgozni, de a fizetést még aznap lenyúlja a bank.

Valamint van egy Orbán Viktorjuk.

Egy Orbán Viktor, aki mindenféle hülyeséget kitalál, ahelyett, hogy keményen megfogná azt a kormányrudat, és garantálna azt az erős forintot - vagy azt a jövedelmi szintet - mellyel a család talán nem menne tönkre. Sem anyagilag, sem lelkileg.

Ez az az Orbán, akinek elmúlt három éve semmi másról nem szólt, csak arról, hogy mennyire tud izomból kormányozni. Mindegy volt neki, hogy mit mondanak a szakértők, vagy azok, akik érdekében vagy akik ellen hozta  a szabályokat, Viktor mindig ment a maga feje után és elérte amit akart. Úgy látszik a devizahiteleseket nem akarja megmenteni.

Pedig ha már volt olyan kedves és nagyvonalú, hogy az ország minden lakosa közt felosztotta a miskolciak, a hódmezővásárhelyiek és a budapestiek és minden település adósságát az egész ország közt - mert nagyjából ezt jelenteti az önkormányzati hitelek átvállalása -, igazán lehetett volna annyira gáláns is, hogy átvállalja ugyanilyen mértékben a deviza alapú hitelen otthont teremtő emberek adósságát is. Pont ugyanolyan nehéz lett volna kivitelezni, csak az államháztartásnak nem került volna annyiba.

Ellenben Orbán mindent megtesz, hogy ezt a kisebbséget kiirtsa: mindent elkövet, hogy az euró és a svájci frank minél több forintba kerüljön, és hogy a devizahitelesek oly magas számokkal ismerkedjenek meg, mely számok már nincsenek is. Itt a gyönyörű tavaszi kikelet, de nem csak a hőmérséklet emelkedik lassan, de biztosan, hanem az euró árfolyama is, vele a devizahitelesek vérnyomása is, de nem baj, hisz ha nem akartak állami lakásban élni, ha nem akartak az isten háta mögött élni, akkor csak vigye el őket a szívroham.

Az intenzíven és a temetőben úgysem szokás tiltakozni.

Szólj hozzá!

121. Garbai Ádám, a költő

Az elnök barátnője

2013. február 19. 20:00 - Alex_W

Vajon van-e oly szent életű, szende és szűz, oly tiszta és kedves nő e széles hazában, ki méltó a költő érzelmeire és rajongva várja Garbai Ádám frissen kikukázott, szemétszagú, kicsit rohadó, ámbár környezetkímélő udvarlását?

Van-e oly leány, ki érti a hatalmas költészet oly tiszta szféráit, hova csak a koszorús költők érhetnek el, ők is csak a legszebb, legtisztább, és teljesen reménytelen szerelem kínzó fájdalmában? Vajon van-e oly magyar ember ki eme írásmű posztmodern szóvirágait megfejti és megvilágosul mögötte az ELTE-BTK HÖK elnökének szívszaggató magányossága és reménytelen szerelme? Vajon van-e oly magyar nő, ifjú leány, ki nem hatódik meg a lista megtisztelő szóvirágain, melyeknél szebbet Petőfi sem írt szerelmes verseiben?

Nem hat meg senkit, mikor Garbai Ádám, ribinek nevezi az ő választott kedvesét, kihez csak plátói kapcsolat fűzi, mert csak egyszer látta, akkor is a facebookon? Nem hat meg senkit, mikor szerelme más választ és fájadalommal telve, lemondón vési a koszorús költő a naplójába: "pistának jó lesz" - s közben a könny mossa el a betűket az excel táblázat sokadik sorában?

Mikor jön el az az irodalmi kritikus, aki észreveszi, hogy eme jelző áradatban - melyet első olvasatban a sokat látott-hallott útszéli ároktisztítók pironkodva olvasnának - a "libsi", a "zsidó" és a "kathólikus"  stb. jelzők halmozása igazából azt jelzi, hogy költőnk még az ellentétes világnézetek közepette is szereti a kedvesét?

A trágár kifejezések túlzott használata egy eszköz a költő Garbai kezében. A negédes és szerinte elkoptatott kifejezések helyett emeli irodalmi szintre és szerelmének a különlegességét, egyediségét jelzi vele. Valószínűleg hosszas és alapos kutatómunka előzte meg e költemény megírását, szavainak változatossága ugyanis arról árulkodik, hogy Garbai Ádám a kortárs irodalmi művek mellett hosszas terepmunkával, gondosan válogatott gyűjteményt állított össze olyan szavakból, melyek szerinte alkalmasak a belső lelki állapotának, reménytelen szerelmének és érzései tisztaságának és fennköltségének kifejezésére.

Korunk társadalmának éretlenségét jelzi, hogy sokan nem fordítottak kelő időt a szóvirág-hányások kibontására és a szavak mélyebb elemzésére, ellenben megragadva a felszínes jelentésénél elítélték a korunk legnagyobb élő költőjét, és a költőtől nők ezrei és magukat lovagiasnak és tisztelettudónak beállító férfiak fordultak el tőle.

Közöttük én is.

5 komment

117. Orbán romkocsmában tíz diákkal

Oszd meg és uralkodj!

2012. december 15. 20:00 - Alex_W

Miközben a Diákellenállás a Felsőoktatásért, a Hallgatói Hálózat, a Szülői Hálózat, az Oktatói Hálózat, a Magyar Rektori Konferencia és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája Magyarországon ritkán látott szép egységbe tömörülnek és sorra fogalmazzák a az öt plusz egy pontjaikat, Orbán Viktor azt hiszi, hogy tíz sose látott, nem ismert diákkal bemegy egy rom kocsmába - zseniálisan kiszivárogtatva a "titkos" találkozót a sajtónak - tíz perc alatt, egy hirtelen ötlettel a ló túl oldalára átesve megoldja a felsőoktatás helyzetét.

Miniszterelnök úr Brüsszelből átugrott Hollandiába varázsgombáért, és nekünk nem hozott?! Mindenesetre minőségi anyag lehet ...

Nem, sokkalta valószínűbb, hogy Orbán Viktor egy ősi politikai trükköt alkalmazna, a világ legpocsékabb megvalósításával. Miniszterelnök Úr! Ez roppant elcsépelt és nagyon régi trükk, még a rómaiak is ismerték, és még a neve sem változott: "Oszd meg és Uralkodj!"

Annál inkább meglepetésként érheti Orbán Viktort, hogy nem jön be a 'romkocsma politika". A pocsék megvalósítás miatt is, és mert a diákok tanultak történelmet, ez a trükk még minimális zavart sem fog okozni köztük. A középiskolások épp úgy, mint szüleik, és a hallgatók, vagy a tanárok tisztában vannak azzal, hogy az ingyenes felsőoktatás ígéretét ön csak kirántotta a kalapból, hogy megetesse a diákokat. Tíz megszeppent gyereket talán át tud ejteni, de a tüntető több ezer fiatalt nem! Velük kell leülni tárgyalni, velük kell beszélni! nem egy romkocsmában! Hanem a kamerák előtt! Izzadjon meg a milliós fizetésért egy kicsit maga is!

A fiatalok a felsőoktatás ügyének megoldását, és nem ad hoc - "ez nem jött be próbáljunk valami mást" politikát várnak öntől. Tárgyalni sem nagyon kell, a "gyerekek" világosan megfogalmazták mit várnak el öntől, mit várnak Hoffmann Rózsától. Csak teljesíteni kell.

Az elmúlt héten hirtelen felnőttek a gyerekek és kiderült, hogy okosak, sokkal okosabbak, mint a parlamentben ülők. Nem lesz könnyű Orbán úr, ők ugyanis gondolkoznak!

Sok sikert kívánok a gyerekeknek, szüleiknek és tanáraiknak a hathatós érdekképviselethez, és készüljenek fel, Orbánnak lassan kell mondani, hogy megértse - de néha még így is többször el kell ismételni neki. Rendes ember, csak néha kicsit lassú a felfogása.

Szólj hozzá!

104. Kommunikációs bakik

Homokszemek a gépezetben

2012. február 28. 10:00 - Alex_W

Egy valamit el kell ismerni, szervezettségben a Fidesznek Magyarországon párja nincs. Akár a Békemenetet veszem, akár a választásokra való mozgósítást, akár nyilatkozat dömpinget, a párt céljainak - Viktor céljainak - megfelelően mindig példás fegyelmezettséggel hajtották végre a feladatot.

Pont ezért meglepő az, amikor a Fidesz nyilatkozat háborúba keveredik önmagával. Amikor egy nap négyféleképpen tudnak nyilatkozni, ugyan arról a dologról, legyen az egy megállapodás az EU-val, pénzügyi, vagy csak belpolitikai, közigazgatási kérdés, olyan amatőr bagázs látszatát keltették, melyeknél az is csodaszámba menne, ha egy iskola diákigazgatói posztját megszereznék, nem hogy országot tudnának irányítani. Utána persze mindenkit hibáztatnak, pedig a vihart saját maguk kavarták, hisz a derült, kék ég színén is képesek lennének elvitatkozni - vagy csak azon.

Porszemek kerültek a gépezetbe, elvtársak! Keresgélhetik ugyan őket, de meg nem találják, mert ezek bizony nem liberális ügynökök, vagy KGB-ben tanult, MSZP-s szupertitkos keleti James Bondok, akik Gyurcsány Ferenc képével alszanak, orosz vodkáról álmodva, de nem is az EU titkos elmebefolyásolójával kísérletező internacionalista-globalista hippik, ezek jóval trükkösebbek, mert csak a tükörben láthatók: ezek bizony Önök, Tisztelt Hölgyeim, és Uraim. Annyira elfelejtettek önállóan gondolkodni, annyira függnek a központi Viktor-agyuktól, az egyesített tudatuk irányítójától, hogy egyetlen nem várt kérdés, és világgá szaladnának legszívesebben. Vagy elszólják magukat. Mellébeszélnek. Hümmögnek. Próbálnak úgy tenni, mintha ott se volnának. Mindent megtesznek, csak ne lássák Önökön, azt az isten csapását, hogy Önök önállóan tudnak gondolkodni. Mindent, csak ezt a szégyent, ne.

Önöknek, a Fidesznek, ugyanaz a gyengéje, ami az erőssége: a túlközpontosított, gondolkodást kiküszöbölő, szolgai szervezet, mely ugyan egyszerű, nyílt parancsokat fegyelmezetten végrehajt, de bármilyen nem várt, vagy a várttól csak egy vesszőnyivel is különböző helyzetben már roppantul megzavarodik és összeomlik. Elvtársak, nézzenek a tükörbe, és gondolkodjanak el ezen.

Szólj hozzá!

103. Hoffmann megszólal

A tudás vára

2012. február 27. 10:00 - Alex_W

Nehéz oktatási államtitkárnak lenni egy jobboldali, időnként retorikailag nemzeti, megszorításokra kényszerített Orbán-kormányban. Még nehezebb a huszonegyedik században, ahol a fiatalok jól ismerik az internetet és beszélnek élő idegen nyelveket.

A XXI. század a tudás évszázada. Egy ma születő gyerek megélheti a huszonkettedik évszázadot, meggyógyíthat egy ma gyógyíthatatlan betegséget, olyan helyekre juthat el, melyekről mi csak álmodunk, vagy olyan tudományágat művelhet, mely ma nem létezik. A XXI. század arról szól, hogy a tudás mindenkié, a tudomány közkincs. Nem a szabadalmak és titkok számától erős egy ország, egy nemzet, hanem attól, hogy hány tanult ember él ott.

Az új felsőoktatási törvény egy olyan bűn, mint a hazaárulás. A történelem úgy fogja emlegetni, mint a huszadik század elejét, mikor "kitántorgott Amerikába egymillió emberünk". Most egy egész korosztály - a frissen érettségiző fiatalok egész hada - hagyja majd el az országot és semmi sem garantálja visszatérésüket, mert aki menekül, az nem tér vissza. És ők menekülnek. Menekülnek egy infantilis ország, egy infantilis nő miatt, aki egyetlen tollvonással vette el a jövőjüket, tette értelmetlenné négy év kemény munkáját.

Rózsa, ha elfogadsz egy tanácsot, többet nem szólalsz meg. A történelem már keresztre feszített, a szülők a véredet kívánják - szó szerint és joggal. Nem szólalsz meg, mert nem tudsz válaszolni. Nem tudsz válaszolni a szülőknek, hogy milyen alapon kérdőjelezted meg és romboltad le a gyerekek munkáját, nem tudsz válaszolni a gyerekeknek, akik azt kérdezik, hogy ezért maradtam otthon, ezért tanultam, ezért mondtam le a bulikról? Nem tudsz válaszolni arra az egyszerű kérdésre sem, hogy ha a magyar egyetem nem ad oly elismert diplomát, mint a bécsi, akkor miért háromszorosa a magyar tandíj az osztráknak?

Amíg nem tudsz válaszolni Rózsa, jobb ha hallgatsz.

Szólj hozzá!

102. Új remény

HaHa

2012. február 23. 10:00 - Alex_W

A HÖK - bármilyen álnéven is jelent meg - mindig is két dologra volt igazán alkalmas: pénzosztásra és buli szervezésre. Hallgatói érdekvédelemre - kevés kivételtől eltekintve nem. Nyílt titok volt, hogy a HÖK-öket, a HÖOK-ot könnyű lekenyerezni és egy kevéske személyi előnyhöz juttatva a kiöregedő vezetőket, minden ellenállását meg lehet szüntetni. Csodálkoztam is, hogy Hoffmann hogy engedhette az őszi nagy tüntetésig fajulni a dolgokat, úgy látszik ő akkor tanulta meg e "titkot".

A Hallgatói Hálózat megjelenése ezt az állóvizet kavarta felé. Új szereplő, és jelenleg ténylegesen a HÖK feladataira koncentrál: nem pénzosztáshoz asszisztál, nem bulit rendez, hanem akár a polgári engedetlenségig is elmenően védi a jelen és a jövő hallgatóinak érdekeit. A HÖK-nek persze nem tetszik a konkurencia, de van is oka félni: a HaHa akciói megmutatták, hogy nem csak szavak, nem csak spontán összegyűlt emberek, hanem Tömeg áll mögötte. Olyan tömeg, melyet a HÖK már rég nem tud felmutatni, de nem is akar, mert fél.

Pedig csak a feladatát kellene ellátnia. Párt semlegesen, mert a HÖK nem ugródeszka a politikába. Különösen akkor nem, mikor a tanuláshoz való alkotmányos jog ellehetetlenítését akarja a hoffmann-i államtitkárság. Persze a HÖK-ösök azok, akiket a legkevesebbszer lehet látni a folyosókon, többet a bulikon - természetesen erős alkoholos befolyásoltság alatt, hogy ne lehessen vele beszélni amúgy meg "nem ér rá" mert "védi" az érdekeinket. Vagy előkészíti a sajátjait...

A HaHa megjelenése új remény, mellyel megszorongatható mind Hoffmann, mind a mindenkori hatalomnak befekvő HÖOK. Ha-ha(-ha)...

Szólj hozzá!

100. Magyarország holnap (1.)

Orbán után

2011. december 22. 05:00 - Alex_W

Az nem kérdés, hogy Orbán bukik. Szépen vagy csúnyán: rajta áll. De mi várható utána?

Kevesen mernek lehetséges forgatókönyvekről beszélni, pedig épp a forgatókönyveken múlik, hogy vissza tudjuk-e állítani és meg tudjuk-e erősíteni a Köztársaságot. Egyáltalán beszélhetünk-e majd Köztársaságról a következő ötven évben, vagy csak egymást váltó rendszerekről, anarchiáról és káoszról.

Az Orbán után következő kormány ezért nem hibázhat. Sőt nem csak egyszerűen nem hibázhat, de vérprofinak kell lennie mind gazdasági, mind szociális területen, egyaránt aktív, következetes bel-, kül- és biztonságpolitikát kell folytatni, ahol nincs hibának lehetősége, csak következménye.

Első lépés: tűzoltás. Azonnali hatállyal felfüggeszteni az új alkotmányt, a médiatörvényt, a költségvetési törvényt, a köz és felsőoktatásról szóló törvényt, valamint a választójogi és a végtörlesztés intézményét. Szétzavarni az MTVA-t, összevonni a közszolgálati médiát, egységes, független vezetés alá helyezni azokat. Visszaállítani az önkormányzatiságot.

Második munka: stabil jogi alapok. Előkészíteni olyan törvények sorozatát, melyekkel megelőzhető a következő Orbán Viktor: szétválasztani a hatalmi ágakat, helyreállítani a bírói függetlenséget, az alkotmánybíróság függetlenségét, a független MNB-t. Helyre kell állítani a társadalmi érdekegyeztetés színtereit: érdekegyeztető tanácstól a szakszervezetekig, a gyülekezés szabadságától kezdve az állampolgári alkotmányos normakontroll bevezetéséig.

Harmadszor: Ismét bevezetni a több kulcsos SZJA-t eltörölni az élelmiszereket drágító adókat, megállapodni a verseny szférával a különadók kivezetésének üteméről. Tárgyalásokat kezdeményezni a bankokkal a devizahitelesek megsegítéséről - bármilyen formában, de hatásosan.

A negyedik nap talán végre megünnepelhetjük a zsarnok bukását, de korán fekszünk, mert az ötödik nap minden kezdődik elölről: gazdaság - költségvetés - rendőrség - békávé - munkahelyek - egészségügy - oktatás - pénz, pénz, pénz - munkahelyek - lakáshitelek - környezetvédelem - koffein mérgezés.

2 komment

87. Visszavonható állami kitüntetések

A rendszer embere

2011. szeptember 17. 06:00 - Alex_W

Szerencsére nem a magyar állami vezetők ítélik oda a Nobel-díjakat, máskülönben Barack Obamának épp úgy, mint Kertész Imrének vigyáznia kellene, mert ha nem tetszik Orbánnak a mosolyuk, és nem tapsolnak kellően lelkesen, bizony megjelenne náluk egy követségi autó és kilopná a Nobel-díjat a vitrinből.

Kossuth-díj Hál'Istennek Nobel-díjat nem mi osztunk, nekünk maradnak a Kossuth-díjak.

A Visszavonható Kossuth-díjak. Ezentúl lesznek Kossuth-díjasok és volt Kossuth-díjasok, akik kiestek a rendszer kegyeiből. Sőt lesznek visszakerülők, akik volt és jelenlegi Kossuth-díjasok.

Egy állami kitüntetés mindig a már meglévő teljesítmény elismerése, mint ahogy a miniszterelnöki kinevezés egy választás eredményének az elismerése, utólag egyik sem törölhető. A történelem könyvekből sem fognak hiányozni, csak mögé biggyesztenek egy megjegyzést. Amin nem tudunk változtatni.

Úgy látszik elvárható - és el is várják - hogy egy Kossuth-díjas vigyázzon a szájára, tudja, hol, kit és mennyire kell megtapsolni, és mindig ugrásra készen legyen, mert a rendszert szolgálni kell. Mellesleg Kossuth-díjat még a harminc éve kimúlt Kádár rendszerben sem vontak vissza, még az 1956-ban disszidáltaktól sem.

Az Kádár volt, ez Orbán...

Szólj hozzá!

86. Változó munkavállalási szabályok

Miért nem fogok itthon dolgozni?

2011. augusztus 05. 15:00 - Alex_W

informatikus vagyok...Fiatal vagyok, kvalifikált egyetemen, informatikai diplomát szerezek, van tapasztalatom, beszélek idegennyelvet, szeretem a hazámat, szeretem a várost, ahol felnőttem, az utcákat, az embereket, minden ideköt, de nem, nem fogok itthon dolgozni.

Elmegyek külföldre, ahol értékelik a szaktudásom, az ötleteim. Ahol a főnök nem véres szemekkel irigykedve néz, mert nekem van néhány jó ötletem. Ahol megfizetnek - és ami fontosabb - megbecsülnek. Ahol tudják, hogy az embernek szabadságra kell néha mennie, ahol nem kételkednek abban, hogy lázas betegen fekszem otthon. Tudják hogy lojalitásom úgyis a céggé. Elmegyek külföldre, ahol megbecsülik a páromat és nem nézik földönkívülinek, nem nézik állatnak, ha gyereket szeretnénk; ahol nem küldik el csak mert babát vár, mert megbecsülik őt is.

Elmegyek külföldre, ahol kinyithatom a számat, és munkahelyen kívül azt csinálok amit akarok, nem rúghatnak ki a magánéletem miatt, sőt semmi közük hozzá. Ahol nyugodtan kritizálhatom a főnökömet és nem kell félnem a véleménykülönbségek miatt.

Elmegyek külföldre, ahol idegenként fogok élni - még is emberszámba vesznek. Elmegyek oda ahol nem csak a munkaerőköltséget látják bennem, hanem a szaktudásomat, ahol a cégvezetésnek nem az a szándéka, hogy napi huszonnégy órából huszonhatban álljak a rendelkezésükre, hanem hogy rendes, minőségi programokat írjak. Ahol nem azt érzem a cégvezetés részéről, hogy én csak egy csökkentendő tétel vagyok a HR költségekben.

Elmegyek külföldre, ahol ha tanulok munka mellett, a munkáltatóm nem azt nézi, hogy ez mennyibe fog neki kerülni, hanem azt, hogy ezzel is kvalifikáltabb leszek és hasznosabb a cégnek, ezért segíti azt, hogy fejlődhessek.

Elmegyek és hiányozni fog a város, a barátaim, de ember leszek, egy élhető országban ....

5 komment

84. Megszüntették a városőrséget Miskolcon

A biztonság ára

2011. augusztus 03. 15:40 - Alex_W

Miskolcon, a lassan hírhedtté vállt Avas városrészben városőrség működött. A város hivatásos biztonsági őröket bérelt fel, akik járőröztek a városrészben, védték a rendet, figyelték az utcákat, ha kellett verekedőket választottak szét figyelmeztették a rendetlenkedőket, ha kellett rendőrt hívtak. Este és éjszaka különösen megnyugtató volt, ahogy feltűnt a két, tagbaszakadt városőrség feliratú, egyenruhás járőr.

Az emberek szerették a városőröket, de a rendőrök is, hisz sok-sok apró terhet levettek az Avasi Rendőrőrs két szolgálatban lévő járőrpárjáról.

varosorseg

Persze mindez pénzbe került: évi százmilliójába fájt a városnak - melynek költségvetése nagyságrendileg 50 milliárd forint. Három év alatt háromszáz millió forint - ez volt sok az új polgármesternek, Kriza Ákosnak, aki a szerződés lejártával azon mód törölte a programot és felszámolta a városőrséget. Ígérete szerint a városőrök szerepét a közterület-felügyelők veszik át.

Ennek egy hónapja.

A városnak azóta is csak 75 közterület felügyelője van - ami ahhoz is kevés, hogy a szemetelőket elkapják a belvárosban, nem hogy járőrözzenek az Avason. Nem is lehet őket látni még nappal se errefelé - nem hogy éjszaka. A sötét utcák azóta kihaltabbak, a rendőröknek is több dolguk lett, hisz minden civódáshoz nekik kell kimenni. Ők sem lettek többen: ugyanúgy két járőrpár jut az ötvenezer lakosú lakótelepre, ahol mindössze néhány térfigyelő kamera van - melyek persze amúgy sem láthatnának be a lépcsőházakba ...

A város előző polgármesterét, Káli Sándort is a pocsék közbiztonsággal támadta a helyi FIDESZ, sőt személyesen Kriza Ákos. Úgy látszik a téma a következő választásokon is aktuális lesz, csak Kriza akkor már saját magát vádolja...

Szólj hozzá!

83. Emelkedő Svájci Frank

Mint az őrült, ki letépte láncát

2011. augusztus 03. 15:30 - Alex_W

Mint az őrült, ki letépte láncát, emelkedik a svájci frank, s ha a világot nem is, de emberek otthonait viszi el...

Forrás: Yahoo Finance http://finance.yahoo.com

 Nem kell minden devizahitelest megmenteni. Azokat nem sajnálom, kik autóra, utazásra, vagy plazmatévére költötték a csekély hitelüket, ezek nélkül meg lehet lenni. De mi van azokkal akik otthont szerettek volna teremteni maguknak?

Mi van azokkal, akik nyakára pont az teszi a kést, hogy a Otthont szerettek volna maguknak és gyermekeiknek. Mi van az azóta gyerekessé váló családokkal, ahol az apát pont az otthon melege fojtogatja?

Nem költői kérdés, de szerintem kormányzati körökben senki sem tudja a választ - talán még a kérdést is tagadják, pedig a kisgyerekes hajléktalan családok megjelenése már elkezdődött...

Szólj hozzá!

78. Mélyponton a nők foglalkoztatottsága

Viktor és a nők

2011. június 05. 18:34 - Alex_W

Újra és újra előkerül a téma: gyereket vagy karriert vállaljanak a nők? Ostoba kérdés, szűk látókörre vall, sőt egyszerűen mesterkélt és kikényszerített: a történelem során asszonyok generációi mutatták, hogy anyának lenni és karriert építeni egyszerre lehet, sőt kell.

A mai Orbán kabinet egy éve alatt nem nőtt a nők foglalkoztatottsága (53%), ellenben a születések száma drasztikusan esett (-10%), ami egy magát családbarátnak aposztrofáló, sőt egyenesen család mentőnek beállító kormánynak a teljes kudarc. Ugyanakkor arra is figyelmeztet a Fidesz-KDNP kérdésfeltevése egyszerűen hibás: nem azért nem születik több gyerek, mert a nők dolgoznak, hanem a létbizonytalanság veti vissza a születések számát: a bizonytalan gazdaság, a devizahitelesek bizonytalansága, a gazdaság és a munkahelyek bizonytalansága látványosan jelentkezik a drasztikusan csökkenő születés számokban.

Pedig számba lehet venni e legfontosabb intézkedéseket:

Először munkahelyek kellenek, olyanok, melyekkel nem a létfenntartás a gond, hanem olyan létbiztonságot adnak, mely elengedhetetlen a gyermek vállaláshoz.

Másodszor a kisgyermekes anyukák számára részmunkaidős állások kellenek, olyan helyek ahol akár heti 12 órában már gyakorolhatják a hivatásukat, ahol nem esnek ki a gyakorlatukból. Fokozatos munkába állást kell számukra biztosítani, hogy a gyerek növekedésével együtt lehessen bővíteni a kismama foglalkoztatását egészen a teljes munkaidőig.

Biztonság kell a gyermeket vállalók részére, hogy azért nem éri őket hátrányos megkülönböztetés a munkahelyükön, mert gyermeket vállalnak, és ezért esetleg kevesebbet tudnak dolgozni, mert a kisgyermekük mellett maradnak. Előnyössé kell tenni a részmunkaidős állásokat, egységesen beilleszteni azokat a törvényi rendszerbe, nyugdíj és egészségbiztosítási szabályokba.

Óvodák kellenek a munkahelyek mellé, ahol biztonságban tudja gyermekét a szülő amíg dolgozik, és ahová szükség esetén átmehet. Adócsökkentéssel támogatni azokat a cégeket, melyek óvodákat nyitnak alkalmazottaiknak.

A településeken támogatni kell az olyan fejlesztéseket, melyek könnyebbé teszik a kismamák hivatali ügyintézését és a közösségi közlekedésüket: alacsony padlós buszok, babakocsival járható közintézmények.

Mint látható nem százmilliárdos programokról van szó, sokkal inkább az odafigyelésről, arról, hogy a fiatal anyák érezzék, hogy nem felejtkeztünk meg róluk. Arról van szó, hogy a XXI. században ideje XXI. századi válaszokat adni a kihívásokra

Szólj hozzá!

77. Nyugdíj-államosítás utórengései

Bizonytalanság

2011. június 05. 00:34 - Alex_W

A magánnyugdíjpénztárak államosításának újabb következményével kell szembenéznie a kormánynak: az emberek nem érzik biztonságban a megtakarításaikat itthon. A tartós gazdasági mélyrepülés tovább csökkentette az amúgy is alacsony lakossági megtakarításokat, és most az emberek azzal néznek szembe, hogy a kormány bármikor, egy tollvonással megszabadíthatja őket a kevéske pénzük jelentette "gondoktól".

Ennek egyenes következménye, hogy mindenki titkolni fogja a megtakarítását és aki tudja külföldre viszi. Mivel a hitelezés egyik motorja a megtakarításokból származó pénz, nagyon könnyedén forráshiány alakulhat ki, melynek egyenes következménye, hogy fejlesztések maradnak el, a gazdasági válság tovább mélyül és elhúzódik.

A bizonytalanságot tovább fokozza, hogy a kormány nyíltan konfrontálódik a multinacionális cégekkel, azokkal, akik önmagukban is a legnagyobb foglalkoztatók, és hatalmas adóbevételeket generálnak és a magyar gazdaság motorjai. A kormány rengeteg nagy céget tart bizonytalanságban a különadókkal, az ellentmondásos gazdaságpolitikájával, azzal az általános zavarral, ami - tervek híján - jellemzi a kormány gazdasági viselkedését. Ez a bizonytalanság elérte a munkavállalókat is: a nyugdíjszabályok, a kormány feszültség keltése, és a munkahelyeiken tapasztalható bizonytalanság feszültsége úrrá lesz lassan sok emberen. Általános, hogy az emberek ma bizonytalanabbnak érik munkahelyüket, mint egy éve.

A kormány számtana ezzel végleg elbukott. Az egykulcsos adó ütötte lyukat befoltoznia sosem sikerült maradéktalanul, a nyugdíjalapok államosításával együtt is pengeélen táncol a költségvetés, tehát a bizalom vesztés megállítása a kormánynak létfontosságú. Nem mintha az Orbán-kabinet erre bármilyen hajlandóságot mutatna, folytatja az elbizakodott-elvakult gazdaság politikáját. Ha nem változtat ezen, akkor nagyon hamar olyan válságba kerül az ország, mely évtizedekkel veti vissza.

Szólj hozzá!

#75. ZP:

Jövő helyett a múlt nyert

2011. május 20. 21:44 - Alex_W

Zöld Pardon. Pár évig napi szinten jártam el mellette, sosem szúrta a szemem, kellemes hely volt egy köpésre két nagy egyetemtől. Miért kell megszüntetni?

Miért kell a Fidesz helyi kis mitugrászainak nekiszaladni az összes olyan helynek, mely független és egyedül a minőségi szórakoztatást tartja szem előtt? Miért nem mentek neki időben a West Balkánnak, miért nem a West Balkánhoz hasonló helyek ellen indítanak hajtó vadászatot? Miért zavarja a szemüket a fiatalok körében népszerű szórakozóhely?

Nem értem kinek árthatott a Zöld Pardon, melynek szomszédjai Budapest legnagyobb és leghíresebb egyetemei, és a Duna. Egyik sem nyújtott be panaszt. Kire hivatkoznak hát? Milyen korrekt lakossági panaszt tudnak közzé tenni? Hisz legalább egy tömbnyire van onnan mindenki! Esetleg panaszt tettek a dunai halak? Ne vicceljenek már!

Nyugodtan bevallhatják a mélyen tiszteletlen képviselő urak, hogy zavarja a a szemüket az ifjúság. Nem szeretik a fiatalokat, mert nevetnek, mert próbálják kellemesen érezni magukat, élvezni az életet, komolytalankodni, viccelni, nevetni, táncolni: egyszóval: fiatalok, és fiatalok akarnak lenni. A városrész "vénei", a "városatyák" - hogy mily szégyent hoznak erre a szóra - elfelejtettek fiatalnak lenni, vén, keserű, csalódott öregek lettek.

Más városok döntéshozói bizonyára örülnének egy kulturált szórakozóhelynek, ahová a fiatalok szívesen járnak, más városok szeretnének két híres egyetemmel büszkélkedni, és ez az amit a XI. kerület elfelejt: neki csak az egyetemek kellenek, a fiatalok nem. A jókedv nem. Neki a részegek kellenek a kocsmából, (mert kocsma az marad rengeteg Újbudán, nem kell félteni, hogy kevesebb lesz a részeg!), de nem kell a kultúra, mert nem értik, mert nem tudnak szórakozni. Nem tudják milyen a  fiatalság, mert ők sose voltak fiatalok.

50 éves megkeseredett embernek születtek, és nem is akarnak változtatni rajta.

Szólj hozzá!

#73 Felsőoktatási pénzéhség

Kreatív lenyúlások

2011. május 20. 12:11 - Alex_W

Nem vagyok ellene a tandíjnak: ha az méltányos, igazságos, és fizethető. De ellene vagyok minden olyan törekvésnek, ami reform helyett csak a lenyúlást erősíti, történjen ez a nagy politika asztalánál, vagy kicsiben az egyes egyetemeken.

Azzal minden hallgató tisztában van, hogy az egyetemeket nem kell félteni, ha egy költségvetési lyuk befoltozásáról van szó. A karok nagyon kreatívak tudnak lenni, ha arról van szó, hogy a hallgatóktól pénzt szedjenek be.

PÉNZEKA Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Karán (ME-GEIK) például 2010-ben kitalálták, hogy minden harmadik vagy azutáni tárgyfelvételért fizetni kell, ugyan nem nagy összeget, mindössze 3000 HUF-ot, de a szabályt visszamenőlegesen alkalmazzák népünk nagy vezéréhez méltóan: vizsgaidőszak közepén (!) értesítettek minden diákot egy fenyegető levél kíséretében, hogy legyenek szívesek pár tízezer forinttal megdobni a Kart.

Ez egy egyszerű és nagyon szép einstand a hallgatókkal szemben, hogy a kari költségvetésben szereplő lyukat befoltozzák. Ugyan az megy kicsiben is, mint nagyban,  ez divat lett. Ha megkérdezik, ezen összeg fejében a hallgató kap-e valami pluszt a válasz kategorikus nem: semmilyen változás nem történik az egyetemen, ami mégis azt is EU-s pénzekből.

Ráadásul ez alól a szabály alól a költségtérítéses hallgatók sem mentesülnek: ők akik már amúgy is harmadszorra fizetik ki a tárgyat és súlyos százezreket hagynak ott minden félévben a karokon, még pluszban fizethetik (félév végén, utólag!) a sok-sok kicsi 3000-ket, súlyos tízezreket hagyva pluszban az egyetemen.

Persze az ok-okozati lánc világos: Orbán gazdasági egyenleti hibásak és nem Matolcsyt meneszti, hanem zárol minden állami intézménynél sok millió forintot (nem néztem utána, de a ME-t érintő zárolás is százmilliókban mérhető) amit természetesen az egyetemek szeretnének megkapni, hisz legtöbbjük így is minimumon működik, mert az Oktatási Államtitkárság (Hoffmann Rózsa vezetésével) nem képes kiállni az intézményi - és valahol a saját - érdekeikért, ehelyett felesleges viharokat tudott csak kavarni mind a köz mind a felsőoktatásban.

Egyszerűen senki nem gondol a választókkal: senki sem gondol arra, hogy most hány családnak, hány hallgatónak keseríti megy a nyarát és vonja el figyelmét a tanulásról az hülye elképzelésük. Mint ahogy az egyetem vezető sem gondolnak bele, hogy őket is köti a határidő: visszamenőlegesen nem alkalmazhatnak egy szabályt sem.

Szólj hozzá!

#72. Diákszámla

2011. március 17. 09:03 - Alex_W

Most turkáljunk egy kicsit a főiskolai hallgatók zsebében!

Sokan csak addig jutnak el, hogy megfogalmazzák: a felsőoktatás sokba kerül, és jó lenne ha a költségekbe beszállna az egyetemi hallgató is.

Alapesetben tőlem sem idegen a hallgatói költségtérítés, vagy tandíj gondolata, hisz egy jól prosperáló világban az egyetemi hallgatóknak van lehetőségük és alkalmuk az egyetem mellett dolgozni, munkából eltartani magukat. Mondom egy jól működő világban.

Magyarország nagyon messze van ettől. Belegondolva, az egymást követő oktatási kormányzatok mindig csak addig jutottak el, hogy megfogalmazzák, bevezessék a tandíjat, vagy eltöröljék és költségtérítésnek kezdjék hívni, tulajdonképpen pepitában ugyanazt. De a rendszer egészére senkinek sem volt átfogó koncepciója, és a Hoffmann-i Rémálmokat elnézve ma sincs.

Egy normálisan működő felsőoktatási finanszírozási rendszerhez az első lépés az lenne, hogy az egyetemek esetében jól szétválaszthatóan szét kell választani a kutatási pénzeket, és az oktatási pénzeket, és motiválni kell az egyetemeket, hogy az előbbiekből tartsák fenn magukat, hisz az egyetemek tudásbázisok: az innovációk, alkalmazott kutatások jelentős része, az alapkutatások majdnem egésze kell hogy belőlük származzon, ezzel is biztosítva, hogy a hallgatók mindenkor a legmagasabb színvonalon tanulhassanak, a legfrissebb eredményeket és technikákat ismerjék meg. Ráadásul a kutatás elméletileg jobban fizet. Ehhez állami akarat kell és egy rendszer, mely a kutató egyetemeket összehozza a kutatást igénylő, azt hasznosító cégekkel.

Még a második lépés sem a tandíj bevezetése, hanem a foglalkoztatottság növelése. Addig nem lehet a diákokat kiterelni a részmunkaidős munkaerőpiacra, amíg nincs ilyen piac, és addig nem is lesz piac, amíg a szakképzett, teljes állást kereső harmincasaknak és negyveneseknek nem tudunk elegendő állást kínálni. Magyarországon hosszútávú tervek kellenek a munkahelyteremtésre, és a diákok által vállalható részidős foglalkoztatási forma megjelenésére, felfutására és népszerűsítésére. Ez az a pont, ami hallgatóktól független, ugyanakkor a hallgatók joggal várják el minden olyan a kormányzattól, amely azt szeretné, hogy a diákok járuljanak hozzá a főiskolai képzésük költségeihez.

Még ezek után sem lehet csak úgy egyszerűen bevezetni a sokat emlegetett tandíjat - vagy nevezzük akárminek is. Számot kell vetni azzal a ténnyel, hogy amíg egy felfutó, vagy jól működőgazdaság helyet teremt a részidős foglalkoztatásnak, egy gazdasági válság, ami bármikor bekövetkezhet, pont ezeket a munkahelyeket számolja fel legelőbb. Ösztöndíjak és korszerű diákhitelezési rendszerrel kell biztosítani azt, hogy egy átmenti életviteli, vagy gazdasági zavar se veszélyeztesse a tanulmányok megkezdését, folytatását, vagy befejezését. Ösztönözni kell a magánszektort alapítványok és rendszeres ösztöndíjak alapítására, állami, szociális alapú ösztöndíjat kell bevezetni - melynek szétosztása az független az egyetemektől. Másrészt a mai diákhitel rendszer magtartásával és szélesítésével, korszerűsítésével egy olyan rendszert létrehozni, mely végső mentsvárként szolgál a nehéz helyzetbe került hallgatóknak, ugyanakkor nem jelent végtelen terheket.

Mint látható a diákok számlájának rendezése nem egyszerű. Ugyan jó lenne, ha mindenki mögött ott állna a család, és segítené a tanulmányaiban, de lássuk be Magyarországon kevés olyan szerencsés van, akinek a szülei ezt megengedhetik. Sok hallgatónak még úgy is dolgoznia kell, vagy diákhitelt (adósságot) kell vállalnia, hogy államilag finanszírozott tanulmányokat folytat. Ugyan egyszerű azt mondani, hogy sok megélhetési egyetemista van, mint feltárni az egyetem elhúzódása mögötti komplex tanulmányi és szociális okokat, de nem lehetetlen, és őszintén szólva, ugyan lehet hogy vannak megélhetési egyetemisták, de korántsem annyian, mint a kormány érzékeltetni akarja, és főleg nem ott, ahol keresi.

Szólj hozzá!

#71. Füstölgő pénzek

2011. március 17. 05:59 - Alex_W

Nem titok, hogy a magyar kormány gazdasági vezetői, élükön a mindent kis vonalakká egyszerűsítő Matolcsy Györggyel - akinek a második keresztneve, a Huba a mindennapi Fideszes gazdaságpolitikához - nem kicsit "kurta el" az idei költségvetést.

Milliárdok hiányoznak bevételi oldalról, és lassan olyan slamasztikába kergette magát az országos gazdasági vezetés alig több, mint röpke félév alatt, ami csak az 1982-ben kialakult helyzethez hasonlítható, amikor is csak a világbanki tagság megszerzése, és a személyi jövedelemadó bevezetése mentette meg Magyarországot a teljes államcsődtől. Úgy látszik, hogy bár mind Matolcsy, mind Orbán végigélte ezt, és akkor már "komoly, felnőtt embernek" számítottak, az akkori helyzetet mind a ketten elfelejtették.

A költségvetés helyzete annyira kétségbeejtő, és a Nemzetgazdasági Minisztériumban annyira meg akarnak - utólag! - fogni minden egyes forintot, hogy mindent beáldoznak érte. No nem a képviselői, miniszteri fizetéseken kezdték, hanem az átlag ember bőrén, és az eljövendő generációk egészségén.

Az enyém is hasonlít a baloldalihoz, pedig nem dohányoztam sosem, csak szívtam!

A dohányzás, borzalmas dolgokat művel a dohányosok tüdejével, és mind azok tüdejével, akik nap mint nap rendszeresen szívják a dohányfüstöt. Tapasztalat: életem első huszon-iksz évében folyamatosan szívtam azt a tömény füstöt, amit apám dohányzása teremtett a lakásban, már a tüdőm legalább másfélszer annyi idős, mint én magam. Hiszem, hogy akkor is többe kerül a dohányos emberek gyógyítása, mint az adóbevétel, ha ezt a kapcsolatot egzakt módszerekkel közgazdaságilag talán sosem sikerül igazolni.

Ezért örültem annyira, amikor a kormányban felmerült az, hogy minden nyilvános helyen védik a nem dohányzó embereket és megakadályozzák, hogy minden közterület és közhivatal egyetlen egy nagy füstös kaszinó legyen - mellesleg a kaszinók legtöbbjében általában tilos a dohányzás. Egyszerűen szólva nem szeretek szívni, nekem az nem élvezet. De ekkor jött a Matolcsy.

Mellékhatások

Valaki rászólhatott, hogy az elkövetkezendő években a már így is elszámolt gazdaságpolitika és költségvetés nem bírná ki a dohányra kivetett jövedéki adó csökkenését, hisz ennek is - mint a nyugdíjrendszer átalakításának is - hosszú évekbe telik az, hogy a pozitív hatását kimutathassuk, miközben pénzügyileg hamarabb és korrektebben mutatható ki a dohányzók csökkenésével járó bevételkiesés. Pénz, az nagy úr, minél nagyobb bajban vagy, annál nagyobb.

De vajon van-e olyan nagy baj, ami bármikor is igazolhatná azt Isten és ember előtt, hogy a költségvetés érdeke előrébb való az emberek egészségénél? Hisz a sokat szidott jelenleg érvényes alkotmány is elismeri az emberek jogát az egészséghez!  - Na igen, Viktor a biztonság kedvéért kihagyta ezt a mondatot az újból...

Az érme másik oldala, hogy Narancsvidék Urai megint abban reménykednek, hogy az emberek vakok: nem fogják észrevenni az utólag meglazított dohányzás ellenes törvényeket, és azt a képmutatást, amit a hamburger adó mutat: látszólag "miatyánk" Orbán Viktor nagyban aggódik az egészségünkért, miközben semmit sem tesz, hogy tényleg megőrizzük.

De értsük meg szegényt, ég alatta a talaj: Pénz kell abba az "elkúrt" költségvetésbe, de nagyon gyorsan.

Szólj hozzá!

#69. Kabaréalkotmány

2011. március 11. 06:29 - Alex_W

Ami most alkotmányozás címén folyik, az eddigi legjobb kabaréshow - lenne ha mondjuk Szlovákiában zajlana.

Nevetséges az egész, egyrészt mert az országnak egymillió új munkahelyre és sok másra sokkal jobban szüksége lenne, mint egy új alkotmányra, hisz - szívre tett kézzel nyugodtan állíthatom - a most érvényes Alkotmányunk is betöltötte a szerepét. Az elmúlt éveket nem az Alkotmányunk tette tönkre, hanem mindenki egyetemlegesen, akinek névre szóló helye volt a Parlamentben.

Nevetséges, ahogy senkiházi képviselők felejtkeznek el a legfontosabb feladatukról, a választókörzetük képviseletéről és Törpe Vezérüket követve a narancsligetben a legelképesztőbb javaslatokat teszik, a Magyar Köztársaság átnevezésétől a vármegyék és ispánok visszaállításáig.

Nevetséges már maga a szándék is, hogy pusztán azért fogjunk egy új alkotmány megírásába, hogy Orbán Törpe Viktor neve fenn maradjon, hisz minden történelemkönyv jegyezni fogja azt a pusztítást, amit nemtörődömségével és átgondolatlanságával véghez vitt.

Nevetséges és egyben szomorú is, hogy semmi sem szent a kormányzó erőknek. Nem elégednek meg azzal, hogy az érvényes Alkotmányt ott írják át, ahol akarják, annyira él bennük a vágy, hogy hatalmukat be betonozzák, hogy újat írnak, és minden ellenvéleményt - jó szokásuk szerint - ejtve, magukra szabják az alaptörvényt, és csak azért nem írják bele, hogy Magyarország miniszterelnöke csak Orbán Viktor lehet, mert az mindenkinek szemet szúrna.

Pedig elég nyilvánvaló ez így is, minden héten van egy próbálkozás a hatalmat biztosító passzusok alkotmányba csempészésbe, legyen szó Schmidt Parlament oszlatási jogáról, vagy arról, hogy kötelező határidőt és büntetést szabnak egy kényük-kedvük szerint kinevezett bizottságnak (Költségvetési Bizottság) való megfelelésre. Mindent bevetnek, csak hogy megkerüljék a demokrácia alapját, a népakarat tiszteletét, holott őket is ez a népakarat juttatta olyan helyzetbe, hogy gyakorlatilag azt tesznek ebben az országban, amit nem szégyellnek, és ez bizony meg is látszik az országon.

Fel kellene már ébredni, és felvésni minden Kormánytagnak és képviselőnek, hogy a hatalom szolgálatot jelent, a szolgálat munkát és alázatot. Sajnos ezt módszeresen kifelejtik az alkotmány tervezetekből, pedig igazán több értelme lenne, mint az ispánok visszaállításának.

Jut eszembe, ispánok! Következő javaslat mi lesz? A nemesség rehabilitációja és visszaállítása? Grófok, bárók, hercegek? Restaurálják a Habsburg-Lotharingiai házat is, vagy felkutatják Mátyás-király utolsó élő utódját? Hídpénz? Adómentesség? Mikor kapja meg Buda az árumegállító jogot? Mikor lesznek újra mezővárosok? Mely városoknak lesz vásártartási joga? Visszaállítják a kötelező robotot is? A röghöz-kötést? A csendőrséget? A kisbírót? Visszaállítják a földesurak jogát az első éjszakára? A kilencedet? Tizedet? Kötelező templomba járást? Lovagi tornákat? Ez esetben nem gondolja Orbán Viktor és Schmidt Pál, hogy kiestek a gyakorlatból és ideje lenne gyakorolniuk a kopjatörést? A nehéz páncélzatban való lovaglás megy már? Mikor szerveződnek hátrafelé íjazó magyar lovasok, akik szabadon portyáznak Európában? Nem állítják vissza a Királyságot, netalán Fejedelemséget? És az erdélyi Gyulát? Megint fogunk királyt választani a Duna jegén? Mikor teszik kötelezővé a nyereg alatt puhított hús fogyasztását, mikor jelenik meg a bolti polcokon a lóhús, és mikor koccintunk kumisszal? Nem lenne egyszerűbb esetleg Werbőczy hármaskönyvét visszaállítani?

Nevetséges, hogy mennyi ember ad önként és dalolva tanúbizonyságot arról, hogy nem értik, nem tanulták meg sosem a történelmet, és annyi eszük sincs, hogy észrevegyék, az idő a XXII. század felé múlik és halad és nem a XII. század felé. A kérdés csak az hogy mi vele tartunk-e.

Az egész a legjobb kabaré, és jót is nevetnék, ha nem gondolnák ezt a sok hülyeséget véresen komolyan.

Szólj hozzá!

#68. Munkahelyteremtés Másképp

2011. március 11. 03:53 - Alex_W

A munkanélküliség nem csak szörnyű, családokat, életeket tönkretevő jelenség, hanem olyan helyzet mely kezelésében az államnak aktívan szerepet kell vállalnia.

Rövid távon ez történhet közvetlen foglalkoztatással, ez a közmunkaprogram. Biztosítani kell, mind a törvényi, mind a pénzügyi feltételeket ahhoz, hogy minden embert helyben úgy lehessen átsegíteni a munkahely keresési időszakon, hogy közben dolgozik és így el tudja tartani magát és családját. Az önkormányzatoknak mindig lesznek olyan közfeladatai, melyek embert igényelnek, gyakorlatilag mindenféle képzettségű és tapasztalatú embernek tudnak ideiglenes jelleggel munkát adni, ha ehhez az állami szándék is megvan. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy a közmunkaprogram akármilyen jól is működik, csak tüneti kezelés, rövidtávú megoldás.

Hosszútávon az innovatív, a korszerű, környezetkímélő termékeket előállító és fejlesztő üzemek jelentik a megoldást. Egy fejlesztő részleget ritkán zárnak be egyik napról a másikra, és ráadásul sok szakképzett munkaerőt igényelnek, akiket jól meg is fizetnek, s akik így újabb munkahelyeket tudnak létrehozni. Az fejlesztő részlegek magyarországi létének van egy másik haszna is: az új termékek gyártása, még mielőtt tömeg cikk lenne a termék, helyben történik, még több szakképzett embernek kínálva hosszútávú stabil munkahelyet.

A környezetvédelem ugyanilyen fontos: ne Magyarországra telepítsék a máshonnan kiutált - kitiltott, elavult technológiát használó üzemeket! Ne itt fejtsék ki a környezetkárosító hatásukat. Ráadásul nem is jelentenek hosszútávú megoldást, hisz az elavult termékek piaca folyamatosan zsugorodik és pár éven belül megszűnik, s a gyár bezár. Sokkalta inkább legyen Magyarországon olyan üzem, ami a jövő termékeit fejleszti és gyártja a jelenben: magas technikai színvonalú, környezetbarát termékeket állít elő, korszerű új berendezéseket, melyek gyártása még csak most kezdődik, és egy zöldebb jövőt hoz közelebb.

Tudom, leírni egyszerűbb, mint megvalósítani, mégis ez egy olyan koncepció, mely működik, s kellő munkával valósággá tehető pár éven belül. Csak kormányzati akarat kell hozzá, és sok munka, s persze egy kis sütnivaló sem árt.

Szólj hozzá!

#67. Foglalkoztatási ártalmak

2011. március 11. 02:55 - Alex_W

Nem titok, Magyarországnak úgy kell minden egyes munkahely, mint egy falat kenyér. Még az egyébként önfejű és sok esetben süket struccpolitikát folytató Orbán kormányzat is elismeri, hogy hiány van adófizető állampolgárokból.

Elismeri, fennen hangoztatta is még az év elején, az egymillió új munkahely programját, majd szép lassan elkezdte leépíteni, és végül mély hallgatás van a témában azóta is. Először 2014-re tolták a céldátumot; ma viszont már ott tartanak, hogy helyesebb lenne egymillió új munkanélküli programjáról beszélni, s ezt a számok is jobban alátámasztják.

Beszéljenek a számok: a kormány 2010. augusztusában hirdette meg az egymillió új munkahely programot, ekkor 3 789 400 embernek volt munkája Magyarországon. Ennél egymillióval többet szeretne a kormány, többször módosítva a saját magának szabott céldátumot, kitolva az egészet a nevetségesen messze lévő 2020-ra. A statisztikai hivatal adatai szerint februárban aktuálisan 3 776 100 embernek volt állása, ez 13 300 fővel kevesebb, a munkanélküliségi ráta pedig nyolc hónapja, a tavaly tavaszi választások óta a legrosszabb: 11,2%.

Ha időarányosan is kérem számon a kormányon az egymillió új munkahelyet, máris körülbelül 63 000 munkahely hiányzik az ígéretből. A legszomorúbb az, hogy a kormány eddigi intézkedéseiben, nyilvánosságra hozott terveiben sehol sem lehet látni azt, hogy mit akar kezdeni a kormány a jelenleg növekvő munkanélküliséggel, azon kívül, hogy még több ezer, vagy akár egymillió embert szeretne részben a tankötelezettség leszállításával, a felsőoktatás leépítésével és a rokkantak számának csökkentésével a munkanélküliek táborába juttatni.

Az Orbán csomag tervei közt sem szerepel az, hogy konkrétan hogy szeretne a kormány új munkahelyeket létrehozni, mindössze az jelenik meg, igaz ez markánsan, hogy szeretnék a statisztikailag munkaképes korúnak nevezett lakosság minél nagyobb részét a munkaerőpiacon látni. Arról, hogy ott mit kezdenek az álláskeresők millióival, a kormány táján senki sem tudja.

Mint ahogy a kormány azzal sem számol, hogy nem csak a munkanélküliek számát növeli intézkedésivel, de olyan embereket küld a munkaerőpiacra, akik munkahelyhez juttatása az átlagosnál jóval nehezebb: szakképzetlen 15 éveseket és valamilyen százalékban csökkent munkaképességűeket. A statisztika világosan mutatja, hogy a mai helyzetben a munkaerőpiac nem tud mit kezdeni a szakképzetlen és csökkent munkaképességű emberek tömegeivel, hisz szakképzett, egészséges emberek sem találnak munkát.

Millió ember óhaja hát, hogy a megszerzett "felhatalmazással" ideje lenne nem visszaélni, és komoly munkába fogni: nevetséges alkotmányozási hajcihő, hatalom bebetonozási kísérletek helyett munkahelyeket teremteni!

Szólj hozzá!

#66. Jövő végveszélyben 4. - Szélvihar az oktatásban

2011. március 10. 17:23 - Alex_W

Elmondhatjuk az Orbán-csomag tökéletes folytatása annak a kavarásnak, koncepciótlan és meggondolatlan intézkedés halmaznak, melyet ősszel a Hoffmann Rózsa nevével fémjelezett oktatási kormányzat elkezdett. Hozzáértés nélküli kapkodás az egész.

Az általános iskolák államosítása önmagában nem oldja meg az általános oktatás  helyzetét, attól nem lesz több pénz az általános iskoláknak, ugyanakkor a helyi igények változásának a követése is sokkal nehezebb lesz egy országos bürokrácián keresztül. A nem lobbi képes vidéki általános iskolák járnak ezzel a legrosszabbul, ők egyszerűen láthatatlanok lesznek Budapestről, jobban mint most. Az általános iskolák állami kézbevétele helyett címzett támogatásokkal kéne segíteni az iskolákat és olyan pályázatokat kiírni melynek célja ezen iskolák teljes felújítása.

Az általános iskolák általános  helyzete nem különösen rózsás most sem, de sokkal egyszerűbb helyben lobbizni, mintsem az igazgatóknak kuncsorogni kelljen a volt Oktatási Minisztérium négy falát soha el nem hagyó munkatársainál. Gödöllőről talán megoldható, Békésről három napos program.

Másrészt ugyancsak az Orbán-csomag kapcsán előtérbe került tandíj. Nem vagyok tandíj ellenes, de elképzelhetetlennek tartottam, hogy Magyarországon egy választott vezető olyan hülyeségeket mondjon, mint Kósa. Aki egy kicsit tisztában van a felsőoktatással, az tudhatná, hogy a hallgatók, igenis teljes költségtérítést fizetnek, már aki fizet. Arról nem a hallgatók tehetnek, hogy Budapesten úgy látták jónak, hogy az egyetemek mindent hallgatói létszám arányosan kapjanak, így Magyarországon léphetett fel az a fura helyzet, hogy egy egyetem nem az elért tudományos eredmények alapján kap pénzt, hanem az alapján, hogy hány hallgató jár oda, vagyis a hallgatók fizetik meg a drága kísérleti berendezéseket épp úgymint az oktatásuk árát. Ezen javított annyit a korábbi kormányzat, hogy a költségtérítéseseknek nem kell a hallgatói normatíva kutatási részét megfizetni.

Magyarországnak munkahelyekre van szüksége, a foglalkoztatást nem az újabb szakképzetlen munkanélküli tömegek fogják megoldani, akik kilépnek 15 évesen az oktatási rendszerből. A foglalkoztatást nem fogja megoldani a képzett munkaerő hiánya. Ezt hiába akarja a Szélvihar-tervvel palástolni Orbán.

Sokkalta inkább azt a képet erősíti, hogy elege van abból, hogy bebizonyosodik: még az utcaseprónek is több esze van nála...

Szólj hozzá!

#57 Advent

2010. december 16. 12:45 - Alex_W

Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, a létrejött. Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.

János evangéliuma 1, 1-5

Advent. Semmihez sem hasonlítható, ha mégis kellene, akkor olyasmi érzés, mint a hideg, fagyott téli sötétben feltűnő gyertyafény, melynek fénye és bűvköre melegen takar.

Az adventnek a reményről kell szólnia. Arról hogy a remény gyertyalángja ragyog fel mindenkinek, akinek nem jutott otthon. A remény, hogy bármily küzdelmes is volt a mögöttünk álló esztendő, a jövő több lehetőséget ad nekünk, mint amennyit elvesztünk. A remény, hogy meleghez jutunk a hideg télben, a remény, hogy megmarad az otthonunk, vagy hogy otthonra találunk.

Az advent az alázatról szól. Egy kicsit abbahagyjuk a lökdösődést, egy kicsit félreállunk. Egy kicsit jobban odafigyelünk a többiekre és nem magunkat toljuk a középpontba. Arról szól, hogy észrevesszük azokat, akik minket körülvesznek, a hajléktalant az oszlop tövében, a didergőket, és azokat a családokat, akiknek holnap talán nem lesz mit enni. Vegyük észre azokat akikkel elbánt az élet, és most egy kicsit, pár napra, pár hétre tegyük félre a saját érdekeinket és szélmalom harcainkat, lökdösődéseinket és kardoskodásainkat. Az advent nem rólunk hanem a másik emberről szól.

Az adventi csendről, mely megaláz és közelebb hozza a másik embert hozzád.

Szólj hozzá!

#43

2010. október 21. 04:37 - Alex_W

Estére annyira feltudok pörögni, hogy hiába vagyok álmos - majd le ragad a szemem - de egyszerűen képtelen vagyok aludni. Napok óta mint egy holdkóros járok, de pörgök mint egy búgócsiga, és mindenféle (hülyeségeket?) dolgokat találok ki, melyeknek néha mintha értelme is lenne (csak egy egészen kicsi...).

S miközben rengeteg dologgal foglalkozom, sajnálom azt a másik rengeteg dolgot, amivel foglalkozhatnék, ha kétszer ennyi időm lenne, mint most, de hát egy nap nekem is csak 24 órából és egy éjszakából áll:)

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása