Tegnapra örömünnepet kovácsolt magának az ellenzék: ahol összefogtak, ahol csapattá tudtak válni, ott nem egyszerűen megszorították a kormánypártot, hanem le is győzték. Mindenkinek köszönöm ezt a szép estét. 

Reggel már úgy éreztem magamat, mint egy box meccs szünetében, amikor a majdnem kiterült, és sok sebből vérző ellenzék összeszedte magát és a negyedik menet végén szédelegve feltápászkodott és bevitt egy gyomrost. Egy nem is akármilyen milyen ütést, amitől egy kicsit az ellenfele is szédelegve vonul a sarokba.

Igen a Fidesz még nincs legyőzve, Orbán ugyan szédelegve zuhant a mostani menet végén a sarokba, de mindenki tudja róla, még összeszedheti magát, és a következő menetben akár egyetlen ütéssel padlóra küldhet mindenkit.

A legnagyobb katasztrófa, ami az ellenzékkel történhet, hogy ott ahol tegnap nyertek, fél év múlva felbomlik a szövetség és hatalmi harcokba fulladva omlik össze az önkormányzat.

Ma ünneplünk, és számba vesszük a győzelmeinket, és szűk két évre szögre akasztjuk a kampányainkat, a következő menetre készülve.

A harcok után egy másik harc kezdődik, a mindennapok harca, az ellenzék megkapta a hőn áhított alkalmat, és bemutathatja, hogy igen is képes kormányozni, nem csak plakátokon és nem csak az ellenzéki színpadokon fontos az ember véleménye, hanem tényleg. A kis emberek kis mindennapjai, választási krumplitól és megafontól mentesen. 

Az ellenzék bemutathatja, hogy a demokratikus értékek melletti összezárás nem csak kampányfogás, hanem valódi és igaz érték. A megválasztottak felelőssége, hogy megmutassák a gyakorlatban, hogy nem az a különbség Fideszes és a ellenzéki között, hogy ki teszi zsebre a pénzt. Az ellenzék megmutathatja, hogy tisztesség és demokrácia mentén tényleg félre lehet tenni a gyilkos ellentéteket, és nem csak akkor segíteni egymást, amikor minden sarokról árgus szemekkel figyelnek a kamerák.

Ha ez bejön, és nem csak Karácsonyéknál, hanem Mindenhol Miskolctól Szombathelyig, ha minden most megválasztott ellenzéki becsülettel teszi a dolgát, és nem a marakodás érdekli: na akkor nem kell majd félni a következő menettől. Akkor majd igaza lesz Gyurcsánynak: ez a Fidesz Waterloo-jának kezdete. De addig még hosszú út vezet.

Az egyszerű ellenzéki szavazók körében még mindig népszerű a teljes, a nagybetűs összefogás, hogy egyszer mindenki, Karácsony Gergely, Molnár Gyula, Fodor Gábor, Kunhalmi Ágnes, Gyurcsány Ferenc és Szél Bernadett (egyesek szerint még Vona  Gábor is) egy színpadra áll és együtt vonulnak a Fidesz ellen, egy jelölt, egy lista alapon.

Vágyálom, amit maximum a számítógépek választási kalkulátorai tudnak díjazni.

Ha meg lenne a hajlandóság a feltétel nélküli összefogásra, ha meg lett volna a hajlandóság, hogy mindenki feltartott kezekkel és prekoncepciók nélkül egyszerre ül a tárgyalóasztalhoz, talán működött volna. De lássuk be, mi magyarok, nemzeti hagyományainkhoz híven inkább hiszünk a mexikói felállásban, hogy mindenkinek a fejéhez fogjunk fegyvert. Egyszerűen nem bízunk annyira a szövetségeseinkben, hogy hátat merjünk nekik fordítani.

A hétvégén sokan értetlenül álltak, hogy a szeptember óta létező DK-MoMa szövetség felbomlott. Ahogy e sorok írásakor Gyurcsány Ferenc is megerősítette, az oka az, hogy a Modern Magyarországért Mozgalom és Bokros Lajos nem ért el akkora támogatást, hogy a nevüket felvétele ne okozna komoly fejfájást a Demokratikus Koalíciónak. Mert ugyan a közvélemény kutatások szerint a gyurcsányisták önmagukban érnek 10-13%-ot, de ez épp csak a bejutási küszöb felett lenne egy két neves listával. Ráadásul ha a formálódó szövetséget nézzük, egy DK-Együtt-Moma listára már a 15%-os bejutási küszöb vonatkozna, ami -- tekintve, hogy a választásokon egy meg egy sosem kettő -- kockára tenné mindhárom párt bejutását a Parlamentbe.

Hozzáteszem, az MSZP pont ezt a hibát követte most el. Ha lehet hinni a pletykáknak és Fodor Gábornak, akkor már formálódik egy MSZP-Párbeszéd-Liberálisok lista, aminek még matematikailag sincs ki a 15%-a. Mondjuk a Liberálisoknak a MoMá-hoz hasonlóan még az 1% se. Vagyis a nagy összefogás kényszerben a Szocialista Párt jó eséllyel aláírta a halálos ítéletét. Mondhatni kész öngyilkosság. Innentől őket csak az mentheti meg, ha a DK-t vagy az LMP-t be tudják vonni, ami jelenleg esélytelennek tűnik.

Úgy hogy remélem csak félreértés az egész.

Vagyis jelenleg el lehet engedni a népszerű slágertémát, az összefogást, inkább izguljunk a minél teljesebb együttműködésért. Vagy mindenki a saját ízlése szerint.

Nem értem mit csodálkozik Botka azon, hogy ki akarják golyózni a miniszterelnök-jelöltségből - én csak azon csodálkozom, hogy miért vártak vele eddig? Mert ahhoz képest, hogy Szeged polgármesterének milyen jó ajánlólevelet adott a város; ahhoz képest, hogy mekkora önbizalommal, a győzelem tervével fogott az Orbán-kormány lebontásához, siralmas eredményeket ért el.

Botka párti voltam, nem tagadom, ám most úgy érzem magam, mint akit Isten megakart büntetni, ezért meghallgatta imáit.

Mert Botka 9 hónap alatt egy téglát sem bontott le az Orbán-rezsimből, ellenben sikereset szétvert minden kezdeményezést az ilyen-olyan összefogásra. Jobban szétverte a kormányváltók demokratikus gyülekezetét, mint az Orbán tehette volna, ha a lopott vagyona minden fillérét az ellenfelei lejáratására költötte volna; tálcán nyújtva Orbán Viktornak a következő kétharmadot. És az egész csak arra volt jó, hogy immár a szebb napokat látott vörösök sincsenek a kanyarban sem, és a Jobbiknak jelenleg ezerszer nagyobb esélye van arra, hogy a kormányt váltson, mint a demokratikus siserahadnak.

Ritka alkalom: egy színpadon, egyszerre minden ellenzéki pártvezető.
Csodálom hogy itt nem estek egymásnak, pedig a sajtóban sokszor kígyót-békát kiabálnak egymásra. Lehet, hogy itt rontottuk el: addig nem kellett volna leengedni őket a színpadról, amíg minden vitás kérdést nem tisztáznak, s nem írnak alá együttműködést - vagy legalábbis meg nem támadási szerződést!

A számok jól mutatják: a választók el akarják zavarni Orbánékat, ha lenne olyan demokratikus erő, mely képes erőt felmutatni. De az ellenzék egyenlőre a 2013/2014-es úton jár, miközben természetesen Botkától Karácsonyig mindenki mantrázza, hogy tanultak az előző választási kudarcból. S mantrázva megint kifutnak az időből.

Mondjuk ki: az ellenzék összességében balfaszkodik és töketlenkedik. Miért?

Tán mert is túl nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy előre meghatározzák a leendő miniszterelnök személyét. Egyedül a sokat szidott-utált DK mondta ki, hogy előbb választást kéne nyerni. Egyedül szerencsétlen Gyurcsány Ferencnek nincs miniszterelnök-jelölti címe - Botka, Karácsony, Szél Bernadett mind-mind magára aggatta a címet, gondolom időnként összejárnak és összemérik kié a nagyobb, a szebb. - Most komolyan, akármennyire is jól mutatna a kormányfő bársonyszékben, ki hiszi el, hogy a Párbeszéd (vagy bármelyik) olyan erős párt, hogy Karácsony Gergelyből (vagy akárkiből) miniszterelnök lehet? Ha nyerünk, a választás eredménye úgyis megmutatja milyen felállásban lehet majd kormányozni, majd akkor kiválasztjuk azt a személyt, aki a kormányt vezeti.

Miniszterelnök aspiránsok helyett felelős pártvezéreket szeretnék látni, ám az előbbiekkel ellentétben ilyenekből meglehetős hiány van. Mint ahogy hiány mutatkozik kompromisszumkészségből, államférfiból és bizalomból is. Mindegyikből kéne még egy kicsi.

Az is benne van, hogy a Demokratikus Koalíció az MSZP minden imája és reménye ellenére nem pusztul ki, Botka minden érve ellenére Gyurcsány az egyetlen olyan ellenzéki politikus, aki telt házas fórumot képes tartani akkor is, ha az utcára szorul ki, ergo csak tud valamit. Naivitás azt hinni, hogy egyetlen ember miatt nem szavaznának egy közös listára, ha lenne. Például ma már nekem egyáltalán nem tetszik a Botka László, akkor én se szavazzak a Nagy Közös Listára, mert bár rajta van hat név is, akinek bírom a buráját, de ez a Botka gyerek - vagy akkor se Botka, se Gyurcsány, se Karácsony, se Széll, senki a húzó nevek közül ne szerepeljen azon a listán, nyerjenek egyéniben. Ha már itt tartunk, akkor rövidre zárnám a lista vitát: javaslom minden párt írja fel a javaslatait egy papírcetlire, mondjuk mindenki maximum hatvanat (mondjuk ez néhányuknál a teljes párttagságot jelenti!) és utána közjegyző jelenlétében sorsoljuk ki sorrendben a listát alkotó hatvan embert. 

Utána végre elkezdhetnénk kampányolni, elkezdhetnénk Orbánra olvasni a bűneit? Elkezdhetnénk dolgozni végre azon, hogy a szarból visszahozzuk ezt a kampányt? Elkezdhetnénk végre valami kis esélyt megmenteni a kormányváltásból, mielőtt végleg szertefoszlik?

S arról sem felejtkezzünk el, hogy Botka kezd Orbánhoz hasonlítani, hidak építése helyett árkokat ásni. Nem múlik el úgy hét, hogy ne sértené meg az ellenzék egy részét vagy egészét. Ám ami a sértegetésnél is rosszabb: ellenzéki ügyekben mindig olyan kemény, kompromisszum képtelen módon fogalmaz, készít javaslatokat, mintha ő találta volna ki a Golf-áramlatot. Kösz, már van egy regnáló istenkomplexusosunk, több nem kell.

Ha Botka keménykedni akar, akkor lenne kivel. Érdekes módon - ellenben az ellenzéki ügyekben történő megszólalásaival - választási lelkesítő beszédeiben mégis olyan visszafogott, puha, már-már megbocsátó a regnáló hatalommal szemben. Hibákról beszél bűnök helyett; megbocsátóan szól Orbánról ítélet helyett; korrekcióról, javításról újjáépítés helyett. Pedig a valóság az, hogy a rendszernek nem hibái vannak, hanem bűnei; Orbánt tavasszal el kell ítélni; a rendszert javítani nem lehet, hanem újjá kell építeni.

Az ellenzéki oldalon belül láthatóan működik a parlamentáris demokrácia, legalábbis az ellenzéki pártok jelentős része azzal van elfoglalva, hogy leváltsák egymást. Közben láthatóan senki sem törődik azzal, hogy a kárpátok plüss géniusza, a tacskó-Horthy (copyright: Bödőcs) az ellenzék nagy erőlködése eredménye képen nem csak újra kormányt alakíthat, de kétharmadot szerezhet....

Megjegyzés: akinek nem inge, miért hordja?!

Én kifejezetten örülök az LMP kettészakadásának. Tulajdonképp eddig is olyan volt, mint ha két különböző embert varrtak volna össze egy zsákba. Ami pedig kettőnek teremtetett az legyen kettő. Így talán vége a kettős látásnak.

A szakadással megteremtett a lehetősége annak , hogy minden az legyen, ami. Hogy a magát továbbra is LMP-nek nevező Schiffer András végre rájöjjön, hogy milyen politikát szeretne csinálni, merre szeretné a pártját - és főleg saját magát pozicionálni. Kíváncsi vagyok, hogy valaha is betudja-e magát passzírozni oda ahová vágyik: valahová a FIDESZ és a Jobbik közé. legalábbis jelen pillanatban inkább vágyik Orbán Viktor társaságára, mint az ellenzéki szövetségére. Ámbátor még mindig hiheti azt is, hogy az LMP eljátszhatja a magyar politikai térképen Svájcot, ami lehetetlen, és ez csak a hullaházba vezet. Politikában nincs semleges párt.

Üdvözlöm viszont az immáron Párbeszéd Magyarországért Párt létrejöttét, és azt, hogy még nevük sem volt, már bejelentették, hogy készek az együttműködésre. Tudják, hogy ez kompromisszumokat fog jelenteni, de azt is tudják, ahogy kompromisszumok nélkül nincs politika. Mellesleg pont ez - a Szabó Rebeka, Szabó Tímea, Jávor Benedek, Karácsony Gergely, Scheiring Gábor nevével fémjelezhető - csoport az, mely az LMP-nek szolgáltatta azt a lendületet, ami 2010-ben bejuttatta a parlamentbe.

Sajnos most mindent kezdhettek elölről, szinte ugyanabban a helyzetben vagytok, mint az LMP indulásakor, 2009-ben, hajszál pontosan ugyanaz. De most nektek megadatik egy olyan esély, mely keveseknek az életben: újra kezdhetitek, sokkal tapasztaltabban, bölcsebben. Most ez a felelősségetek: bebizonyítani, hogy tanultatok az LMP hibáiból, bebizonyítani, hogy tudtok változtatni.

2010-es kampányotok szavaival (vissza)élve: Lehet más az LMP? Lehet!