Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, a Fidesz elnöke, és de jure doktor az évi egyetlen sajtótájékoztatóján egyszerűen csak "mindenfajta munkavégzés nélkülinek" nevezte a azt, hogy a Gyöngyöspatai romák 100 millió forintot kapnak a kárpótlásul az iskolai szegregációért.
Bár tény, hogy első blikkre talán még igaza is van, hisz a százmilliót nem a munkájuk elismeréseképpen kapták. A pénz inkább nekünk szánt büntetés, annak kompenzálása, hogy ok nélkül elvettük bizonyos gyerekek jövőjét. Az hogy ezen a pénzen a szüleik hallgatását, vagy egy jobb oktatási rendszert vásároltunk meg... a jövő zenéje.
Nem vitatom, hogy nagy a felelőssége a Roma Közösségnek, hogy a kártérítési összeggel - ha egyáltalán a gyerekek jövőjére lehet kártérítést fizettetni: ez is abszurd - mihez kezd. Ha csak felélik a családok, akkor tényleg igaza lesz a Miniszterelnöknek, és csak munka nélkül kapott pénz - sőt rosszabb: gyakorlatilag saját gyermekeik jövőjét adták el, élték fel. De ha a családok ebből a pénzből a gyerekeknek biztosítanak jobb jövőt, akár ösztöndíj alapként kezelve a pénzt, akár más módon, akkor minden egyes forintot megérdemelnek.
Épp azért, amíg nem tudjuk mi lesz a gyöngyöspatai szegregációs kártérítés sorsa, a pódiumról ilyet, emberként, pláne jogászként, sőt miniszterelnökként kijelenteni: káros, felesleges sárdobálás, a magyar társadalom már így is darabokra vágott testén egy újabb mély vágás. Ráadásul most a ténybeli súlya pont akkora, mintha én mondanám, hogy a Magyar Kormány tagjainak a tiszteletdíja munka nélkül keresett pénz.
Amúgy tény, hogy sokkal igazságosabb lett volna az, hogyha a kompenzáció az lett volna - mint a végrehajtó hatalom feje, és mint mindenért is felelős ember - Orbán Viktor személyes költségén kerüljenek megszüntetésre a szegregációs körülmények, és kapjanak esélyt a gyerekek a tanulásra, egy jobb életre. Persze ezt már nem mondta ki a miniszterelnök, pedig így lenne fair a megkezdett gondolat.
De a miniszterelnöknek fontosabb volt új ellenségképet kreálni, mint az országot szolgálni.
