Az eltévedt demokrata

AlexNet


Sürgősségi Betegellátó Osztályok

Vészhelyzet

2018. november 22. 12:38 - Alex_W

A nap legújabb vicce: Kórházszövetség elnöke szerint a Sürgősségi ellátás a betegek miatt omlik össze a Sürgősségi Betegellátás - írja a Magyar Idők

A megoldás a kevesebb Sürgősségi Betegellátó Osztály (SBO) lenne...

Szóval tetszenének inkább meghalni, mintsem elmenni a kórházba, értem?

Persze sem a Magyar Idők, sem a Kórházszövetség nem vette a fáradtságot hogy A-Z átnézze a teljes  problémát.

Első: az SBO-k sűrűségét a mentéshez kell igazítani. A kevesebb osztály szükségszerűen maga után vonja, hogy nem csak azoknak nehezebb bejutni, akik csak foglalni akarják a rendszert, hanem azoknak is, akiknek valóban szükségük lenne rá. Az országban mindenhol vannak olyan pontok így is tömegesen állnak olyan települések, ahonnan kész bűvészet eljutni az SBO-khoz, mert a kijelöléskor még véletlen sem vették figyelembe a megközelíthetőséget. Ez igaz Budapestre és vidékre is. Apropó vidék: tudták, hogy Magyarország peremvidékein sok helyen a szomszéd ország sürgősségi kórháza közelebb van, hamarabb megközelíthető, mint a hazai? A kevesebb SBO másik oldala a több, jobban felszerelt fiatalabb mentőautó és a több mentő helikopter.

Az másik, hogy a Sürgősségi Betegellátó Osztály egyben a legfontosabb betegirányító is, képletesen a kórház kapuja. Persze ez nem jelenti azt, hogy a szakellátáshoz egyfajta gyorsító sávként kell működnie. Elegendő számú orvos esetén ennek nem is szabadna problémát okozni, mert a katasztrófák miatt az SBO-kat mindig felül kell tervezni. Így békeidőben, napi szinten sosem szabad előfordulnia, hogy az osztály, az ellátás összeomlik.

Az egészségügyben az orvos-, asszisztens- és nővérhiány generális. Ha végre hozzányúlhatnánk a szent teheneinkhez, ha végre egy igazságos, ha a főorvosok luxus-autókereskedőit kevésbé támogató rendszert tudnánk felépíteni, akkor a létszámmal sem lenne semmi gond. Persze hozzáteszem, a Kórházszövetségben lényegében mindenki főorvos. Márpedig, ha nem a nem szabdalást, hanem a tisztességes ellátást, a biztonságos ám lehető leggyorsabb felépülést támogatnánk, ha a főorvosok, szakorvosok és a rezidensek; a z orvosok és ápolók közti bérolló csökkenne, és mindenki tisztességes, szaktudásához, lelkiismeretes munkájához mért bért kapna, akkor nem kellene orvos- és nővérhiányról beszélni.

Szólj hozzá!

165. Sándor Mária, a feketeruhás nővér

Inkubátor

2016. április 18. 08:00 - Alex_W

Sándor Máriát már sokan sokféleképpen értékelték a feleslegesen hőzöngő, reflektorfényre vágyó embertől politikai bérencig terjedő skálán. De igazából mi van Sándor Mária, mint jelenség mögött?

"Én csak vissza akarok állni az inkubátor mellé" - szól a sokat idézett, sokadszor elmondott mondat. Csak addig kételkedtem, míg személyesen nem volt alkalmam látni, többször végighallgatni. Tényleg nem érdekelheti a politika: makacsul ugyanazt mondja, legyen bármely párt beszélgetős fórumán, civilszervezetnél, vagy szakszervezetnél - márpedig olyan politikus nincs, aki mindig, minden körülmények közt ugyanazt mondja és nem alakítja legalább a hangszínét a hallgatóságához. Igaz Sándor Mária nem utazik szavazatokra.

Ő csak képvisel. Mandátuma mégis erősebb minden politikusénál, hisz ő nem a tömegek meggyőzésére, hanem néma tömegek nevében beszél. Mondatai kemény, megtapasztalt igazságok és nem csak a tények egyfajta, politikai célok alapján módosított olvasata. Épp ezért tud megszólítani mindenkit, aki az egészségügyben dolgozik.

Ez az őszinteség az, ami hiányozna ha tényleg feladná.

Szeretett az inkubátor mellett állni, de igazából most is egy inkubátor mellett áll, egy súlyosan beteg óriás csecsemő életjeleit igyekszik stabilizálni: az újjászülető magyar egészségügyét.

Mert az Egészségügynek - így nagybetűvel - újjá kell születnie, ez nem vitás. Teljesen, az alapjaitól és minden területen, legyen az ez egészségügyi képzések világa, a kórházfenntartás, fizetések, háziorvosi, védőnői szolgálat. Sőt a lazán kapcsolódó részekkel együtt kell kezelni a problémát, mint a szociális gondozás. Komplexen kell nézni a problémát, és minden szereplőt, orvost és beteget, hajléktalant és gazdagot, állami és magán egészségügyi központot, és biztosítót el kell tudnunk helyezni benne. Egy követelmény van: ne érjen senkit sérelem a tisztességes élethez való jogban: sem a szegényt, az árvát, a hajléktalant, sem a nővért, az orvost, a védőnőt. Nehéz, de nem megoldhatatlan feladat.

Viszont ahhoz, hogy ez sikerüljön igenis szükség van Sándor Máriára, sőt Sándor Máriákra van szükség, akik kiállnak, hisznek és főleg tesznek az ügy érdekében - s ebben az értelemben Sándor Mária többet tett egy év alatt, mint minden egészségügyi szakszervezet együttvéve.

Cserébe csak annyit kért, álljunk mögé két nap múlva, április huszadikán. Legyünk hát ott mellette mindannyian, pedagógusok, közlekedésiek, egészségügyesek, mindannyian, Magyarok. Mert az egészségügy közös ügyünk.

Mária, nem tudom, hányan lesznek mögötted, jönnek-e a tanárok, a szakszervezetek, de Az eltévedt demokrata ott áll melletted, azok nevében is, akik még nem születtek meg, de szükségük lenne egy lelkiismeretes nővérre az inkubátor mellett.

Szólj hozzá!

150. Sándor Mária, a fekete ruhás példakép

Félelem és reszketés országa

2015. december 10. 09:00 - Alex_W

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában,

A magyar nép zivataros évszázadaiból

Magyarország egyre inkább hasonlít egy diktatórikus rémálomra. Mert diktatúra az, ahol az emberek nem mernek kiállni és nem merik elmondani a panaszaikat, mert félnek az automatikus, kegyetlen és határtalan bosszútól.

Sándor Mária csecsemő és kisgyerekgondozó nem tartozik közéjük. Amikor szembesült a magyar egészségügyet, sőt egyáltalán a közfeladatot ellátó dolgozók lehetetlen helyzetével, kiállt, szót emelt s azóta sem hallgatott el.

Mert ma az állami szektorban az a helyzet, hogy minél távolabb van valaki a döntéshozóktól, annál kevésbé figyelnek oda rá. Gyakorlatilag a minisztériumok és polgármesteri hivatalok portása nagyobb figyelmet kap, mint egy ápoló, nővér, pedagógus, vagy közlekedési dolgozó. Utána persze megy a csodálkozás, hogy miért nincs elég orvos, vagy ápoló, miért nehéz betölteni egy autóbusz-vezetői állást...

Ezek az emberek 25 éve el vannak felejtve.

Persze vannak nekik érdekképviseleteik, szakszervezeteik, melyek a rendszerváltás óta képtelenek megtalálni a helyüket. Sok szakszervezeti vezető még mindig annak tartja a szakszervezetet, ami a Kádár-korban volt: egy-egy párt meghosszabbított karjának. Jó példa erre a VDSZSZ, illetve egykori vezetője, Gaskó István, aki a Fidesznek két szívességet is tett: 2007-től folyamatosan zaklatta a közvéleményt állandó sztrájkjaival, másrészt ezekkel a sztrájkokkal okot szolgáltatott arra, hogy az új Munkatörvénykönyvében a Fidesz-KDNP jól megnyirbálhassa a munkavállalók sztrájkjogait.

Pedig 1990-től egy érdekképviseletnek tényleg több a feladata, mint politikai ugródeszkának lenni, vagy kedvezményes üdülési lehetőségeket értékesíteni, a munkavállalóknak igenis valódi érdekképviseletre lenne szüksége.

Szükségük van, de nem bíznak a szakszervezeteikben. Sokan egyetértenek a protestálókkal, de látva azt a széthúzást, amit a régi felfogású szakszervezeti vezetők közt uralkodik, inkább visszahúzódnak a csendes arctalan tömegbe.

Pedig nem ez a megoldás, hanem amit Sándor Mária tesz: kiáll, harcol. Összefog mindenkivel, aki szót emel az egészségügyi dolgozókért.

Én nem az egészségügyben dolgozom, de most én is szót emelek értük.

Szólok mindazokhoz, akik azt hiszik, hogy ez politikai hangulatkeltés: nem, ez nem az. A közfeladatot ellátó dolgozók bérrendezése ugyan politikai kérdés, de pártsemleges ügy. Ez egy olyan ügy, amit nem lehet pártpolitikai szempontok alá rendelni. Ennek képviselete nem dicsőség, de kötelessége minden pártnak. Aki ezzel nem törődik, aki ezt nem képviseli a parlamentben az a nemzet szégyene.

Szólok szakszervezeti vezetőkhöz: vessék ki maguk közül azokat, akik a szakszervezeteken keresztül szeretnének politikai harcot vívni, pozíciót szerezni, távolítsátok el a pártkatonákat. Képviseljétek a dolgozót, ne csak a saját tagjaitokat, de a kollégáitokat is. Fogjatok össze a közös célokért és mutassátok meg, hogy létezik még őszinte, megalkuvás mentes érdekképviselet.

Vegyetek példát a Miskolci Közlekedési Vállalat három szakszervezetéről, akik ellenállnak a szalámi politikának és a járművezetők annak ellenére kiállnak a sztrájkfenyegetés mellett, hogy nekik felajánlották a béremelést. De addig nem állnak fel ők sem, míg a kollégáik,társaik is mind meg nem kapják a maguk jussát.

Jusson eszetekbe Balog miniszter úr szava: "Ami jár, az jár!"

Végül szólok az ápolókhoz: ne féljetek! Mindenkinek nem mondhatnak fel! Nem vagytok egyedül, Magyarország mellettetek áll. Aki ellenetek van, az minden magyar munkavállaló ellen van. Aki ellenetek van, az elárulja Magyarországot. Mert a bérrendezésetek ugyan politikai akarat kérdése, de nemzeti ügy, hisz sokkal fontosabbak vagytok, mint a stadionok, mint a felcsúti kisvasút, mint a Sándor palota!

Ne feledjétek, az okos politikusnak szívügye az egészségügy, mert tisztában van vele, hogy amikor meglátja a következő választások eredményét és szívrohamot kap, akkor bizony a ti óvó, védő, ápoló kezeitek közé kerül.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása