Valahogy az ellenzékhez nem jutott el a választási eredmény. Vagy ha eljutott, akkor... hát minimum kötözni való bolondok. Még mindig nem a kooperáció jár a fejükben, hanem azon gondolkodnak, hogyan tudnák még apróbb, még kisebb frakciókra szabdalni magukat.

Az LMP kezdte el, történetük legjobb választási eredményét interpretálták úgy, hogy két pártra is elég lesz az a a hét százalék: egy schifferista Fidesz-szatellitre, és azokra, akik valódi ellenzéki pártot akarnának. Ez utóbbiaknak igazuk volt talán, hogy a volt pártelnök a visszavonultság biztos fedezékéből vastagon kivette a részét az összefogás mentes ellenzéki szereplésből.

A sort folytatta a Jobbik, Toroczkai László lett Vazullá. Mint ahogy István korabeli elődje hitte, hogy a magyarság, az ország végét jelenti az idegen keresztyénség felvétele, a lovagi, a nyugati életmód térnyerése; pont úgy hisz Toroczkai abban, hogy a Jobbik elveszíti magát és elveszíti a magyarságot a néppártosodás útján. S pont ugyan úgy téved, hisz, a mérsékelt jobbik adhat menedéket mind azon konzervatívoknak, akiknek elegük van a nyílt gyűlöletkampányból.

Nem mellesleg az új elnök, Sneider Tamás helyében nem igazán sírnék Toroczkai után. Ásotthalom polgármesterére még nagy jövő állhat Orbán és kommunikációs szárnysegédje, Bayer Zsolt társaságban. A néppartosodás talán még nem hozott számszerű eredményt, de nem is tette tönkre a pártot, legrosszabb esetben is azt mondhatjuk, hogy a pártnak legalább annyit hozott, amennyit vitt.

A Jobbik szakadása mellesleg a néppártosodás kezdete óta várható, hisz a párt előbb vagy utóbb le kell hogy számoljon szélsőséges múltjának árnyaival. Ugyanakkor az is igaz, hogy a szakadás után a néppártos vonal lesz az, ami tényleg a jövőt jelenti.

Nem maradhat ki kedves MSZP-nk sem egy ilyen illusztris negatív felsorolásból. A párt mára teljesen elvesztette párt jellegét. Igaz, a magyar politikai múmiák gyűjteménye már nem egyszerűen szakadni szeretne, hanem - legalábbis az alkoholban tartósított, brüsszeli emigrációra kényszerített Szanyi Tibor szerint egyszerűen végleg fel kéne számolni. S amint a szólás fogalmaz: a gyerek és a részeg mindig az igazat mondja. A pártnak ez már a sokadik elvetélt kísérlete arra, hogy pártként viselkedjen, és a szociknak ez látványosan nem megy. Nem tudják elmondani, hogy mit képviselnek, kiket képviselnek és miért képviselik azt. Ilyenkor tényleg jobb felszámolni méltósággal egy pártot,mintsem további tisztújításokkal hosszabbítani a régi mamut kínokkal teli haláltusáját. Mert egyenlőre a komolyan vehető jelölteknek sincs semmi a kezükben, amivel ismét pártot tudnának csinálni ebből a gazdasági-politikai-erkölcsi válságból, amit ma Magyar Szocialista Pártnak neveznek - ám se nem szocialista, se nem párt.

Így mondhatjuk a helyzet összegzése az, hogy Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója lesz a legerősebb ellenzéki párt, pedig nem szolgált rá. Nagyon nem. A DK-t még mindig a Ferivel azonosítják, és teljes joggal. A párt inkább "langyi": van a Feri, aki erősen odamond és egymaga próbál fogást találni egy korlátlan erőforrásokkal rendelkező NER-en és vannak a többiek, akik szívesen dolgozgatnak a főnök keze alá, de képtelenek saját témát képviselni, saját témával bekerülni a sajtóba, ott maradni, képtelenek egy politikának nevezett színfóniát kitalálni, vagy épp a főnök nélkül egy látványos, közös munkát bemutatni. 

Egyszer szeretnék látni egy olyan DK rendezvényt, ahol csak annyi szerepet kap az alapító-elnök, hogy végre leírhassam: a Demokratikus Koalíció az a párt, ami túl nőtt Gyurcsány Ferencen, ami nem függ Gyurcsány Ferenctől, végre önmagban is életképes. Ám ekkor retteghet a NER csak igazán.

Vagy akkor ha az ellenzék összefog. De most őszintén, szerintetek melyik a valószínűbb? Egy teljes ellenzéki összefogás, egy Nemzeti Demokrata Párt, vagy az, hogy az DK végre túl nő az elnökén?

Így vagy úgy, de az összkép rendkívül elkeserítő. Sokan azt hiszik pártjuk annyira megnyerte a választást, hogy az eredmény két pártra is elegendő lenne. Többen - mint az LMP-s Hadházy - a beépült ügynököket, belső ellenséget keresnek, ami vagy igaz, vagy egyszerű indok a leszámoláshoz a politikai ellenfelekkel. Miközben a valódi megoldás keresői kisebbségben vannak, és azok, akik az ellenzék szavazói bázisát adnák, riasztóan nagy mértékben adják fel és költöznek külföldre.

Eddig egyedül Mellár Tamás viselkedett felelős ellenzékiként, aki a Fodor Gábor családja és üzletfelei által alkotott Liberális Párt Kft. alkalmazottja Bősz Anett és a Karácsony-féle Párbeszéd közti szakadást hidalta át azzal, hogy gesztus értékűen belépett a Párbeszéd Frakciójába. Miközben Fodor Gábor ezzel kiírta magát - remélhetőleg végleg - a demokratikus ellenzék tagjai közül, Mellár Tamás ezzel a lépéssel kiérdemelte az elmúlt hat hétben a "Demokrácia Bajnoka" címet. De ez valahogy engem nem vigasztal, gyanítom egyenlőre őt sem, téged sem.

Nem értem mit csodálkozik Botka azon, hogy ki akarják golyózni a miniszterelnök-jelöltségből - én csak azon csodálkozom, hogy miért vártak vele eddig? Mert ahhoz képest, hogy Szeged polgármesterének milyen jó ajánlólevelet adott a város; ahhoz képest, hogy mekkora önbizalommal, a győzelem tervével fogott az Orbán-kormány lebontásához, siralmas eredményeket ért el.

Botka párti voltam, nem tagadom, ám most úgy érzem magam, mint akit Isten megakart büntetni, ezért meghallgatta imáit.

Mert Botka 9 hónap alatt egy téglát sem bontott le az Orbán-rezsimből, ellenben sikereset szétvert minden kezdeményezést az ilyen-olyan összefogásra. Jobban szétverte a kormányváltók demokratikus gyülekezetét, mint az Orbán tehette volna, ha a lopott vagyona minden fillérét az ellenfelei lejáratására költötte volna; tálcán nyújtva Orbán Viktornak a következő kétharmadot. És az egész csak arra volt jó, hogy immár a szebb napokat látott vörösök sincsenek a kanyarban sem, és a Jobbiknak jelenleg ezerszer nagyobb esélye van arra, hogy a kormányt váltson, mint a demokratikus siserahadnak.

Ritka alkalom: egy színpadon, egyszerre minden ellenzéki pártvezető.
Csodálom hogy itt nem estek egymásnak, pedig a sajtóban sokszor kígyót-békát kiabálnak egymásra. Lehet, hogy itt rontottuk el: addig nem kellett volna leengedni őket a színpadról, amíg minden vitás kérdést nem tisztáznak, s nem írnak alá együttműködést - vagy legalábbis meg nem támadási szerződést!

A számok jól mutatják: a választók el akarják zavarni Orbánékat, ha lenne olyan demokratikus erő, mely képes erőt felmutatni. De az ellenzék egyenlőre a 2013/2014-es úton jár, miközben természetesen Botkától Karácsonyig mindenki mantrázza, hogy tanultak az előző választási kudarcból. S mantrázva megint kifutnak az időből.

Mondjuk ki: az ellenzék összességében balfaszkodik és töketlenkedik. Miért?

Tán mert is túl nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy előre meghatározzák a leendő miniszterelnök személyét. Egyedül a sokat szidott-utált DK mondta ki, hogy előbb választást kéne nyerni. Egyedül szerencsétlen Gyurcsány Ferencnek nincs miniszterelnök-jelölti címe - Botka, Karácsony, Szél Bernadett mind-mind magára aggatta a címet, gondolom időnként összejárnak és összemérik kié a nagyobb, a szebb. - Most komolyan, akármennyire is jól mutatna a kormányfő bársonyszékben, ki hiszi el, hogy a Párbeszéd (vagy bármelyik) olyan erős párt, hogy Karácsony Gergelyből (vagy akárkiből) miniszterelnök lehet? Ha nyerünk, a választás eredménye úgyis megmutatja milyen felállásban lehet majd kormányozni, majd akkor kiválasztjuk azt a személyt, aki a kormányt vezeti.

Miniszterelnök aspiránsok helyett felelős pártvezéreket szeretnék látni, ám az előbbiekkel ellentétben ilyenekből meglehetős hiány van. Mint ahogy hiány mutatkozik kompromisszumkészségből, államférfiból és bizalomból is. Mindegyikből kéne még egy kicsi.

Az is benne van, hogy a Demokratikus Koalíció az MSZP minden imája és reménye ellenére nem pusztul ki, Botka minden érve ellenére Gyurcsány az egyetlen olyan ellenzéki politikus, aki telt házas fórumot képes tartani akkor is, ha az utcára szorul ki, ergo csak tud valamit. Naivitás azt hinni, hogy egyetlen ember miatt nem szavaznának egy közös listára, ha lenne. Például ma már nekem egyáltalán nem tetszik a Botka László, akkor én se szavazzak a Nagy Közös Listára, mert bár rajta van hat név is, akinek bírom a buráját, de ez a Botka gyerek - vagy akkor se Botka, se Gyurcsány, se Karácsony, se Széll, senki a húzó nevek közül ne szerepeljen azon a listán, nyerjenek egyéniben. Ha már itt tartunk, akkor rövidre zárnám a lista vitát: javaslom minden párt írja fel a javaslatait egy papírcetlire, mondjuk mindenki maximum hatvanat (mondjuk ez néhányuknál a teljes párttagságot jelenti!) és utána közjegyző jelenlétében sorsoljuk ki sorrendben a listát alkotó hatvan embert. 

Utána végre elkezdhetnénk kampányolni, elkezdhetnénk Orbánra olvasni a bűneit? Elkezdhetnénk dolgozni végre azon, hogy a szarból visszahozzuk ezt a kampányt? Elkezdhetnénk végre valami kis esélyt megmenteni a kormányváltásból, mielőtt végleg szertefoszlik?

S arról sem felejtkezzünk el, hogy Botka kezd Orbánhoz hasonlítani, hidak építése helyett árkokat ásni. Nem múlik el úgy hét, hogy ne sértené meg az ellenzék egy részét vagy egészét. Ám ami a sértegetésnél is rosszabb: ellenzéki ügyekben mindig olyan kemény, kompromisszum képtelen módon fogalmaz, készít javaslatokat, mintha ő találta volna ki a Golf-áramlatot. Kösz, már van egy regnáló istenkomplexusosunk, több nem kell.

Ha Botka keménykedni akar, akkor lenne kivel. Érdekes módon - ellenben az ellenzéki ügyekben történő megszólalásaival - választási lelkesítő beszédeiben mégis olyan visszafogott, puha, már-már megbocsátó a regnáló hatalommal szemben. Hibákról beszél bűnök helyett; megbocsátóan szól Orbánról ítélet helyett; korrekcióról, javításról újjáépítés helyett. Pedig a valóság az, hogy a rendszernek nem hibái vannak, hanem bűnei; Orbánt tavasszal el kell ítélni; a rendszert javítani nem lehet, hanem újjá kell építeni.

Az ellenzéki oldalon belül láthatóan működik a parlamentáris demokrácia, legalábbis az ellenzéki pártok jelentős része azzal van elfoglalva, hogy leváltsák egymást. Közben láthatóan senki sem törődik azzal, hogy a kárpátok plüss géniusza, a tacskó-Horthy (copyright: Bödőcs) az ellenzék nagy erőlködése eredménye képen nem csak újra kormányt alakíthat, de kétharmadot szerezhet....

Megjegyzés: akinek nem inge, miért hordja?!

Mi a közös a brókerbotrányokban és az ügynökaktákban? - Hogy egyik sem arról szól, hogy ki mit tett, hanem hogy kire lehet ráhúzni a vizes lepedőt.

Igazából senkit sem érdekel, hogy pontosan hogyan zajlottak azok a csalások, amik számtalan embernek okoztak álmatlan éjszakákat, míg azon rágódtak, hogy a családi megtakarításból ugyan látnak-e viszont egy fillért is. Senkit sem érdekel, hogy valójában ki a felelős. Senkit sem érdekel, hogy miként lehetne megelőzni, hogy egy félév vagy egy év múlva ne ismétlődjön meg ugyanez egy másik céggel a főszerepben. Csak az érdekeli - legalábbis a magukat "legnagyobbnak" tartó párt vezetőit, hogyan használják fel az ügyeket a saját céljaikra, hogyan fojtsák bele a másikat; miközben magukat hősnek állítják be.

Az ügynökakták sem azért titkosak, mert a nemzetbiztonságot veszélyeztetnék. Azért titkosak, mert az ügynöklista egy hatalmas politikai arzenál, hisz mindenki, aki 1989 előtt kezdte a politikát érintett benne vagy mint megfigyelő, vagy mint megfigyelt. Egyszerűen kimeríthetetlen tárháza a meglepetés fegyvereknek, hisz bárkiről előlehetne rántani adott pillanatban egy "D-209-es" aktát, mint Medgyessy Péterrel történt.

Így működik a Nemzeti Eltussolás Rendszere.

De milyen jól működik!

Észre se vettük és mindennapjaink része lett. Mindennapjainkban sem vállaljuk fel a múltunkat, nem állunk ki, hogy igen ilyenek vagyunk, ennyien vagyunk. Nem vállalunk felelősséget semmiért.

Közel két hete egy trafikban brutálisan megölték az ott dolgozó fiatal eladó lányt. A trafik szabályosan, a trafik törvény betartásával üzemelt. A törvényt, ami előírta, hogy az eladónak milyen elszigeteltségben kell lennie pontosan 244 képviselő szavazta meg. Ebből a 244 képviselőből még sem állt ki egy sem, és merte kimondani: "bocsánat, tévedtünk, alábecsültük a biztonsági kockázatot". Pedig e mondatnak nem lett volna semmilyen következménye, hisz az az eszement férfi a felelős, aki azt a kést fogta. De így lett volna tisztességes, méltányos és emberi. De nem, ösztönösen és frakciószinten elkezdték eltussolni a saját felelősségüket.

És folytathatnánk a sort a végtelenségig.

Ebben nem akarok részt venni. Ember vagyok, tévedhetek, s ha tévedek az egyetlen út ahhoz, hogy kijavítsam, hogy beismerem. Mert ha a hibáinkért nem merjük vállalni a felelősséget, miért várnánk hogy mások elismerjék a mi igazunkat?

Miskolc nem Budapest. Miskolcon a Magyar Szocialista Párt, a Demokratikus Koalíció és Együtt helyi szervezetei ismerik egymást, és képesek arra, hogy együttműködjenek. Budapesthez képest példamutató volt a helyihatósági választások előkészítése, a jelöltek kiválasztása. A szakmai érvek döntöttek, és az a közös cél, hogy a jelenlegi vezetést leváltsák. Erre a budapestiek képtelenek voltak.

Most mégis a budapesti Együtt veri el a port a Miskolci csapaton.

Náluk ez a demokrácia?

Én megértem, hogy az Együtt-PM budapesti gárdájának kínos dr. Pásztor Albert személye, kínos az a régi immár négy-öt éves mondat. Kínos nekik, hogy magyarázkodniuk kell, kínos nekik, hogy egy, a liberalizmust csak tankönyvekből ismerő embernek el kell magyarázni, hogy mi a különbség a rasszizmus és egyetlen, félreértett, kiragadott és számtalanszor megbánt és tisztázott mondat között. De ők ezért kapják a fizetésüket.

A két hónappal ezelőtti nagy tiltakozó akciójuk során - amikor érdekes módon hirtelen jutott ideje mind Szigetvári Viktornak, mind Karácsony Gergelynek lejönnie Miskolcra, ami első és utolsó volt a 2014-es kampányidőszakokban - kifejetették már ezt. Utána beállt egy status quo: az országos elnökség, úgyis mint Együtt-PM (így országosan),, nem támogatta a polgármester jelöltet, ezért  le is lettek takarva a párt logók a plakátokon. A helyi szervezet viszont logók nélkül, munkával, szervezetileg és erőforrásaival továbbra is támogatja. Kész, ez egy tisztességes, elfogadható, még valamelyest demokratikus megoldás is lett.

Tegnap ezt a status quo-t rúgta fel az Együtt országos elnöksége, mikor leváltotta Iván Tamás miskolci elnököt. Ami több kérdést felvet.

Egyrészt, s ez a nagyobb: miféle demokratikus párt az, ahol Budapesti központ jelöli ki, hogy kit támogathat egy helyi szervezet, egy helyi ügyben? Visszatekintve végig csak az látszik, hogy a budapestiek szerint a miskolciak, sőt a vidékiek, nem értik a demokráciát, nem értik a politikát, nem értik a liberalizmust; fogni kell a kezüket, hisz még azt sem tudják, hogy kit tudnak támogatni, ki az aki nyerhet. Egy demokratikus pártban, akinek a zászlaján a demokrácia szerepel és a jelenlegi rendszert antidemokratizmussal vádolja, hogy lehet, hogy felülről szólnak bele egy helyi ügybe? Miskolc a miskolciaké, és Iván Tamás sem nyilatkozott semmit Falus Ferencről, pedig mint ahogy a sikeres "jeges" videó - az első kampányvideó - "sikere" mutatja, bőven lehetne rajta is fogást találni. Amúgy mi lesz a következő? Pestről fogunk kapni egy listát, hogy ki az a megbízható ember, aki küldött lehet a következő kongresszuson? Kérem, ha így gondolják Budapesten, akkor azonnal jelentkezzenek át a Fideszbe.

Másrészt, hogy higgyenek az emberek egy olyan pártban, melynek vezetője már elismerte, hogy Pásztor Albert nem azonosítható a mondataival, és ő maga is belement egy status quo-ba, amit alig egy hónappal utána saját maga rúgott fel. Ráadásul pont a kampány közepén. A vezetőség megint el akarja amatőrködni a kampányt? Szigetvári Viktor, maga egyre jobban hasonlít Viktorra. Az Orbán Viktorra.

Harmadrészt Szigetvári úrnak sürgősen át kell gondolnia a stratégiáját. Azt, hogy rossz kompromisszumokat kötöttek az országgyűlési választásokon, nem úgy kell kijavítani, hogy az Együtt elszabotál és képtelen mindenféle kompromisszumra. Inkább azt kellett volna kihangsúlyozni, hogy lehet, hogy Debrecenben vagy Budapesten kútba esett az együttműködés, de Miskolcon jól működik. Igenis, tudunk tisztességes alkukat kötni.

Negyedrészt, mint egy mellékesen, milliószor ismételtem már: az hogy valaki liberális még nem feltétlenül jelenti, hogy hülye is. Arról nem is beszélve, hogy egy demokratikus vezetőnek nem az a feladata, hogy megkeresse a legnagyobb közös nevezőt, hanem hogy megemelje. Példát kell mutatnia, hogy okosabb, mint azok, akiket vezet. A politika nem a gyávák sportja. Egy politikusnak időnként igenis bele kell nyúlnia a szarba, hogy eltakarítsa az útból. Az okosabbja ezt természetesen gumikesztyűben teszi. Miskolcon pont ezt teszik.

A vasárnapi választások brutális ellenzéki vereséggel végződtek. Bár a parlamenti mandátum arányok az új rendszernek köszönhetően jóval torzabbak, mint korábban bármikor, tisztán látszik: az ellenzéki Kormányváltás még megszorongatni sem tudta nagyon a kormánypártokat. A Jobbik váratlanul jól szerepelt, az ország több mint felén lettek másodikok.

Én mégis győztesnek tartom a Kormányváltókat.

Győztesek, mert - ha hónapokkal késve is, de - összefogtak és ha döcögve is, de együtt tudtak működni. Néhány fénykép és néhány hét erejéig nem egymásra mutogattak, hanem együtt dolgoztak. Kompromisszumokat kötöttek, s ha nyögve nyelősen is, de sikerült a kampány végére egy szorosabb munkakapcsolatot kiépíteni.

Csak túl későn.

De ez nem jelenti azt, hogy a kompromisszumok rosszak voltak. Egyszer talán el jön egy idő, mikor szövetségeinket felbontjuk, de ez nem az az idő. A Kormányváltóknak együtt kell maradniuk. Nem csak azért, mert szervezeteik egymásra vannak utalva, hanem azért, hogy az embereknek megmutassák: a kudarcot is eltudják szövetségben viselni.

Három hónap nem volt elég - különösen a szerencsétlen névcserék mellett - hogy az emberek megismerjék a Kormányváltó szövetséget, nem volt elég arra, hogy megismerjék a programját, nem volt elég arra, hogy bizalom épüljön fel a szövetségesek felé. Legalább kétszer vagy háromszor ennyi idő kellett volna.

A Jobbik jó eredménye mögött az is ott van, hogy az emberek egyszerűen büntetni akarták a politikusokat. Büntetni, mert cserben hagyottnak érzik magukat - mind két oldalról. Büntetni azért, mert sokszor egy táboron belül mélyebb árkokat ástak, mint a kormánnyal szemben; büntetni azért, mert inkább a saját hatalmi pozicióikkal foglalkoztak, mintsem a választókkal. Ezért volt hiba, hogy Bajnaiék és Mesterházyék ilyen hosszan húzták a szövetség megkötését: már nem volt idő a választópolgárok meggyőzésére.

Egyszer eljön az idő, mikor felbontjuk szövetségeinket, de ez még nem az az idő. A vereség ellenére nem szabad hagynunk veszni az eredményeinket: szükség van a kormányváltókra. Szükség van egy olyan balos - liberális - centrumra, amiben egységben, közösen tudunk fellépni Orbán túlkapásai ellen. Egy szövetségre, mely erőt tud mutatni ha kell, egy szövetségre melyen belül megkötjük kompromisszumainkat, anélkül hogy elveszítenénk saját magunkat.

Csak szövetségben lehet esélye az ellenzéknek nem csak az európai, és a helyhatósági választásokon, de 2018-ban is - vagy előbb. Készen kell állni.

Ne romboljuk saját két kezünkkel le azt, amit nehezen felépítettünk: legyen hivatalos a Kormányváltók szövetség, Legyen egy fórum, ahol a az ötök bandája egyeztet napi, heti szinten. Mutathassuk meg az embereknek, hogy a baloldal tanul kudarcaiból, a bal-liberális oldal megújult és a kudarc ellenére sem hagyja cserben a választóit.

Épp ezért Gordonnak üzenem: ha tényleg elege van a kompromisszumokból, akkor elege van politikából és inkább vonuljon vissza, de hamar. Szövetségen kívül mindenki - még az MSZP is - meghal.

Az "elmúlt-nyolc-évezés" ősi Fideszes hagyomány. Olyan reflex, mint kutyánál a nyáladzás: roppant gusztusos. Fröcsögve dobják oda mindig mindenkinek, ha olyan kérdéssel találkoznak, melyre nincs válaszuk, mely őket nem érdekli. A munkanélküliség, a devizahitelesek, a közbiztonság, az oktatás, és az egészségügy, vagy épp a nyugdíjrendszer: minden problémára egy magyarázat van: az "elmúlt-nyolc-év".

A kampányban is szerepet kap, Fideszes aktivisták mai napig nem felejtettek el "elmúlt-nyolc-évezni". Pedig nincs igazuk. Ez a baloldal már nem az a baloldal, amely 2010-ben csúfondárosan kikapott. Ez a baloldal már nem az a kormányképtelen, ötlettelen, megbénult kacsa, amely 4 évvel ezelőtt volt.

A baloldal megújult. A létrejövő új pártok sok új arcot, új embereket hoztak a felszínre. Elég ha csak a jelöltek listáját végignézzük, az ellenzékben a húzónevek, a régi nagyok mellett rengeteg új név van. Új belépők a politika színpadára.

Ezek az emberek motiváltak: őket már Orbán Viktor teremtette, ők Orbán Viktor miatt és ellenében álltak politikusnak. Ezek az emberek Viktornak ismeretlenek, de az embereknek nem. Ezek az emberek őszinték kemények és kitartóak, ezek harcosok. Ezekre az emberekre nem számított Orbán, hisz a totális viktorizmusában fel sem merülhet az, hogy az emberek ellene forduljanak.

Ezekkel az emberekkel nem lehet "elmúlt-nyolc-évezni", semmi közük sincsen hozzá. Ezek az emberek más politikát folytatnak, még őszinték, támadhatatlanok. A FIDESZ kampánygépezet nem tud velük mit kezdeni, sőt ezektől az emberektől félnek. Félnek, mert ezek az emberek okosa, ezek a jelöltek kitartóak, ezek a jelöltek edzettek. Ők azok, akik az utolsó pillanatig harcolni fognak, mert hisznek egy demokratikus, modern Magyarországban, hisznek abban, hogy a politikusoknak a problémákat kell kezelni és végül hisznek abban, amiben Orbán már rég nem: hisznek a saját választóikban.

Az elmúlt nyolc év végleg kimúlt, csak a Fidesz sírja vissza. A nyolcból négy úgyis az övék.

Ismerik a sztorit, amikor egy autós vidéken beragad a sárba?

Egy autós vidéken elakad egy sáros gödörben. Észreveszi, hogy egy gazda a mellette lévő táblát szántja ép, így megkéri, hogy traktorjával húzza ki az autóját.

- Rendben, - feleli a gazda - de harmincezer forint lesz, mert ez ma már az tizedik autó, amit ki kell húznom innen.

- Úristen! - kiált fel az autós - mégis, mikor van ideje akkor szántani? Éjjel?

- Nem, - feleli a gazda - éjjel a gödröt töltöm fel vízzel.

Eljött az ideje a kormányzásnak, eljött az ideje a cselekvésnek. Ideje a FIDESZ-es vezetők személyes problémáinak megoldása után az ország problémáival foglalkozni. Ideje válaszokat találni a gazdasági problémáinkra, a munkanélküliségre, az elszegényedésre, az elvándorlásra, a széteső iskolákra, a használhatatlan utakra és vasutakra, a lassan kipusztuló és meghaló vidékre. Ideje rendezni a devizahiteleket, egyáltalán, ideje rendezni a hiteleinket. Eljött az idő a cselekvésnek és a kemény munkának.Ideje elkapni a bűnözőket, ideje gyógyítani a betegeket, oktatni gyermekeinket, ideje előrelépni.

Szövetségeket kell kötnünk és kompromisszumokat, változtatnunk kell társadalmunkon, gondolkodásunkon. Meg kell oldanunk problémáinkat. A FIDESZ-es nagykutyák nem érnek rá. Szerintük nincsenek problémák, mert ők nem látnak problémát.

Pedig 2014-ben az ország tele van problémákkal, épp úgy mint 2010-ben. Sőt! Az ország tele van ugyanazokkal a problémákkal, mint 2010-ben. Dolgos kormányunknak hála talán meg is szaporodott jó párral. Orbán adminisztrációja azokból a problémákból is csak keveset oldott meg, amiket ő maguk hoztak létre - igaz ezeket jó hangosan reklámozták.

Sajnálom Orbán Viktort, mert egyetlen reményük az, hogy nem ismerjük fel: Ő az, ők azok, akik minden éjjel újra és újra feltöltik az árkot vízzel.

Mert Ők nem azok az emberek, akiknek válaszaik vannak, ők nem azok az emberek akik megoldják a problémáinkat: ők csak a saját problémáikat oldják meg. Maguknak és rokonaiknak juttatnak állásokat és pozíciókat, tönkretesznek régi cégeket, csak hogy nekik legyen. De nincsenek válaszaik az ország, a város, a vidék, a fiatalok vagy az idősek, a gazdaság, a munkanélküliség és a devizahitelesek problémaira. Mert nekik nincsenek ilyen problémáik.

S válaszok hiányában vitára is képtelenek. Orbán Viktor pont azért nem áll ki vitára Mesterházy Attilával, amiért a képviselő jelöltek sem vitáznak egymással: a FIDESZ-esek zavarba jönnek mindentől, amire nincsenek előre megírt, kitalált és letesztelt válaszaik.

Pedig egy képviselőnél nem hátrány, ha tud gondolkodni.

"Mi lesz a vége? Van ennek az egésznek valami értelme?" - kérdezte tőlem több ismerősöm kedden, miután bejelentették a többször sürgetett Nagy Ellenzéki Összefogást.

Bevallom nem tudtam őszintén mosolyogni. Rengeteg idő elment egymás gáncsolásával, értelmetlen pozíció harcokkal, miközben egyedül még a csatamezőig sem tudott eljutni senki. Ez a szövetség szükségszerű volt, de nem elégséges, ezzel még nem nyert az ellenzék.

Egy biztos: rohamosan fogy az idő, mihamarabb közös nevezőt kell megalkotni, olyat, amit mindenki teljes vállszélességgel támogat. Meg kell nyerni a választásokat, nem lehet más cél. Majd utána lehet vitatkozni, hogy ki, milyen posztot szeretne, de szerintem a túlburjánzott magyar vezetésben mindenkinek meg lesz a méltó helye.

Mi lesz a vége? Őszintén, fogalmam sincs. Remélem, mindenki abbahagyja a másik gáncsolását és rájönnek, hogy egy tőrről fakadnak. Remélem, ez a kényszerházasság felnyitja a szemüket és beláttatja velük, hogy a politika nem csak a másik, mások földbedöngöléséről, hanem sokszor az együttműködésről szól. Talán ez az alkalom eldönti, hogy mennyire sikeres, vagy csak látszólagos az MSZP megújulása, és hogy feltétlen szükség van-e három balos szervezetre, vagy talán jobb volna egy, három platformmal?

De nem is az a lényeg, hogy mi lesz a vége, hanem az, hogy megnyerjük a háborút. Mert ne legyenek kétségeink, ez egy véres, idegtépő, ökölre menő háború, ahol nincsenek szabályok. Itt nem lehet hibázni - már nem. Orbán Viktor nem fog finomkodni, minden eszközt be fog vetni, hogy megint kétharmadot szerezzen, minden kerületben, véres egyéni harcot fog vívatni a jelöltekkel, totális háború lesz, akárcsak országosan. Négy év alatt feltöltötte az amúgy sem kicsi választási büdzséjét, erre mérget lehet venni.

Szóval tisztelt hölgyeim és uraim, tessék koncentrálni, Magyarországon csak most, csak Önöknek a három bűvész, két asszisztensük társaságában, védőháló és főpróba nélkül bemutatják a nagy trükköt: az együttműködést!

A Baloldalon vannak a magyar közélet legnagyobb balekjai - tulajdonképp szinte az egész baloldal Orbán minek-is-nevezzem rendszerének a balekja. Vagy esetleg valami rejtett zseni irányítja a háttérből a játékot és tökéletesítette az "ellenség összezavarása és megtévesztése" nevezetű játékot, ezt viszont kétlem.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az ellenzéki erők, az Együtt2014-PM-en kezdve a DK-n át az MSZP-ig az egyedi választókörzetekben és önkormányzati választásokon nagyon jól tudnak együttműködni. Az országos politikában viszont sokszor veszélyesebbek és hamarabb megfojtják kölcsönösen egymást, mint a FIDESZ-t.

A kutya nem az elmúlt-nyolc-évben van elásva, hanem ott hogy a magyar képviselők történelmileg elszakadnak saját kerületüktől, területüktől, sőt egyes esetben az egész valóságtól.. Országos politikában ritka az olyan politikus, aki saját érdekein kívül mást is képvisel, vagy - adj isten - más érdekeit a saját magáé elé tűzve képviselje. Ma egy politikus nem azt nézi, hogy akiket képvisel, azoknak mi az érdeke, hanem fordítva: keres egy csoportot, akiknek érdekei egybeesnek az övével. Sajnos ez mind a "jobb", mind a "bal" oldalra igaz. Történelmi hagyomány ez már minálunk.

Pedig még a bajai időközi is azt mutatja, hogy ha egyszer sikerül összefognia az ellenzéknek, csak és kizárólag látványos csalásokkal lehet megállítani őket. Talán pont ezért fájó, nagyon fájó, hogy Mesterházy inkább elveszít még egy választást, mintsem a lehető legszélesebb összefogást állítaná ki Orbán ellen. Ráadásul ha a 2014-es választásokat elveszíti, azt csak magának köszönheti, s akkor senki sem mossa le róla a politika színpadán, hogy egy igazi lúzer, egy örök vesztes. Ez estben csak egy valamiben reménykedhetünk, hogy nem rántja magával a fiatalokat, az Együtt-PM-et.

Ezzel együtt nagyon úgy néz ki, hogy mégis Gyurcsány lesz a nevető harmadik, akinek minden esélye meglehet a befutásra, egy jól eltervezett, fegyelmezetten végrehajtott lendületes kampánnyal. Kérdés, hogy bírja-e a gyűrődést - s nem járunk vele úgy, mint 2009-ben.

Pedig nem kell egyesülni, nem kell vérszerződést kötni, összeolvadni. Elég egyszerűen megállapodni a "Demokratikus Minimumban", ami szükséges a demokrácia helyreállításához és megerősítéséhez, melyhez kell a kétharmad. Utána, ha nem tudnak megegyezni, még mindig ott van az előrehozott választás lehetősége...

Mert a politikus legnagyobb erénye, ha tovább lát az orránál. Legalább két évvel...

Hetek, hónapok, lassan egy egész év telik el, és sehol az ellenzéki összefogás. Kereshetjük az okokat, de igazából mindenki csak saját magát vádolhatja ebben.

Oly ősi magyar virtus áldozatai lettünk mi, hogy csoda, hogy Orbán Viktor adminisztrációja ezt még nem tette hungarikummá. Mert nekünk nem volt elég a történelemünk számtalan pusztítása, vihara és vérzivatara, mi mindig képesek vagyunk saját magunkat elárulni, s pont az ellenünk törő hatalmak felé menni panaszra. Magyarországon baloldalon épp úgy, mint a jobbon, csak a hatalom számít, nem pedig az együttműködés.

A mai Baloldal pont e magyar virtus miatt mintha képtelen lenne a szerveződésre.

Személyeken bukik az együttműködés, vagy tényleg olyan mélyek az ellentétek? Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy az előbbi.

Ha vesszük a csoportokat, az MSZP, a DK, a PM és az Együtt2014 között semmi oly ellentét nincs, melyben ne lehetne megegyezni. A legnagyobb különbség talán a liberális szárnyú Együtt és a PM között volt: a fiatal zöld párt példamutatóan viselkedett és anélkül, hogy indentitását vesztette volna, közös, kompromisszumos megállapodást hoztak létre néhány hét alatt: mert ha megvan az akarat mind a két fél részéről hetek kérdése az egész.

A Párbeszéd Magyarországért pedig olyan fiatalok együttműködése, akik komolyan vették a változtatást, a demokráciát, a baloldali értékrendet és a környezetet. Energikusak, aktívak és kompromisszum készek: pont ahogyan a következő nemzedék elvárja a baloldali politikusoktól. Bennük van a legnagyobb potenciál arra, hogy megszólítsák az embereket, különösen, azt a több mint 50 százaléknyi bizonytalant, akikkel bizony választást lehetne nyerni.

Az MSZP és a DK tulajdonképpen ugyan az a párt: csak a vezetőik nem tudtak egymással kijönni és együttműködni, ezért szakadtak ketté. De tud valaki markáns különbséget tenni Gyurcsányon és Mesterházyn kívül a két párt közt?

Magyarul: nincs markáns különbség az ellenzéken belül, sőt a csoportoknak szükségük lenne egymásra, tökéletesen kiegészítik a másikat. Mégis gátolják a megegyezést az egyéni pozíció harcok. Már most lebeg mindenki előtt, hogy 2014 után milyen szerep vár rá, miközben ha így folytatják, még a csatatérig sem jutnak el.

Gyurcsány Ferenc nem tudom miben reménykedik: 2009-ben egy hatalmas válság kellős közepén hagyta cserben az országot. Talán azt hiszi, hogy ezt elfelejtik neki? Ellenzéki szónoknak, sőt még frakcióvezetőnek is tökéletes lenne, ha elfogadná ezt s szerepet és rájönne: az elvesztegetett bizalmat bizony sok-sok év után szerezheti csak vissza. Erre esélyt viszont csak az adhat, ha teljes mellszélességgel beáll az együttműködésbe.

Mint ahogy Mesterházyék is csak azt látják az együttműködésben, hogy nekik mennyire szűkül be a mozgásterük. Inkább Szondi módjára rohannának a halálba egyenest, mintsem hogy együttműködjenek és "csak"  részei legyenek egy nagyobb egésznek.

Pedig A PM-sek jól látták: ma Magyarországon egyetlen egy szereplő van, aki nemzetközileg elég ismert és hiteles ahhoz, hogy kirángassa Magyarországot az Orbáni válságból: Bajnai. De önmagában Bajnai sem elég erős, szüksége van támogatókra. Nem azért, hogy egyetlen akolba terelve uniformizálja az ellenzéket, hanem azért, hogy a háborút megnyerje. A többit majd a győzelmi tor után megbeszélhetjük.

Szóval fiúk! Mielőtt az egész nem lesz más, mint egy óvódás "ereszd el a hajam" játék és Orbán szép csendben a háttérben sikeresen újrázik, ideje leülni, magatokba mélyedni és elgondolkodni azon, hogy néha személy szerint egyet vissza kell lépni, hogy utána mindannyian előre haladhassunk.

Isten nyugosztalja Miniszterelnök Úr!

Bárki bármit is mond, Önnel elvesztettük a harmadik Magyar köztársaság egyik legfeltétlenebb hívét, egy nagy és példamutató demokratát, akitől még sokat, nagyon sokat kellett volna tanulnunk.

Mondhatnak bármit Horn Gyulára - különösen fiatalkori éveire - de egyet senki nem tagadhat meg, elismerés illeti meg mindazért, amit a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években tett.

Mert bátornak és feltétlen demokratának kellett lenni ahhoz, hogy Magyarország demokratikus átalakulás során megnyissa a határait - hisz még mindig itt voltak az oroszok, akik bármikor beavatkozhattak volna az eseményekbe. Demokratának kellett lenni ahhoz, hogy a rendszerváltás után az ember ott maradjon a politikában, még akkor is ha egyesek - olykor pont korábbi harcostárasak és kollégák - stigmát ragasztanak az emberre. Csakis igaz baloldali és igaz demokraták szervezhették meg újra - az azóta megint válságba jutott - baloldalt. Demokratának és államférfinek kellett lenni, hogy az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció kétharmados többségét az ország érdekében és a demokrácia építésére - és ne az elszigeteltség és a válság mélyítésére - használják. Csak is államférfi és igaz magyar, igazi baloldali ember tehette meg, hogy stabilizálja az országot lehetőleg minél kevésbé verve el a szegényeken a port - de feláldozva saját népszerűségét.

De legnagyobb érdeme, hogy szembe nézett saját múltjával és változtatott az életén. Megtanított minket változtatni az életünkön, megtanított minket arra, hogy az ország jövője és stabilitása fontosabb hatalmunknál és népszerűségünknél. Nem fogom Önt megítélni, mert nem az én tisztem, de tisztelni fogom azért, mert ellenmondásos és viharos időszakokon át, Önt valahol mindig is az ország jövője érdekelte. A többi a történészek feladata.

Ma nagy ember távozott tőlünk. A ma esti ima érte szól.

Bertha Heyman, Victor Lustig, Henry Slade, Trebits Ignác, Mark Hoffman, George de la Warr és Bósa István. Exkluzív klub az övék: a világ legismertebb csalói. Volt amelyikük az Eiffel-tornyot, volt aki a Nyugati pályaudvart akarta eladni hulladéknak. Volt amelyik átverte Al Caponét és volt aki idegorvos volt, még saját osztályt is szervezett magának, holott soha nem járt orvosira. Alaposan megtervezték a csalásaikat: évekig nem buktak le, és szökésben voltak.

Ám amikor lebuktak, nem tagadták: tudták, ennyi volt, vége. Egy hazugságnak annyi - beismerték, s ha nem is hagytak fel a kártyavárak építésével és az emberek pénzének kicsalásával, akkor sem tagadták, lebuktak, beismerték ez egészet.

A Trafik-mutyi szerintem még nekik is sok: ennyi pénzt, ilyen rövid idő alatt lenyúlni, mindenki szeme előtt: elismerésre méltó. Ám bebizonyosodott: sokat akartak markolni, de a kivitelezés olyan amatőr, gyakorlatilag pitiáner hibákkal van tele. A botrány kezelése annyi kívánni valót hagy maga után, hogy - foci nyelven szólva, így talán a kormány is megérti - naponta több öngólt rúgnak. Olyan, mintha kicsit a saját kapujukra játszanának.

Ma már mindent kiderítettek a csalásról: az ember fellapozza az internetet és tudja, kinek a fia-borja, testvére nyert trafikot. Ilyenkor már minden csaló tudja: nincs más út, mint beismerni. Kár tagadni a napnál is világosabb.

Ám a magyar közélet piti csalói között vannak olyanok, akikhez vagy nem jutott el az információ, hogy itt a lebukás klasszikus, és napnál is világosabb esete forog fenn, vagy egyszerűen buzgómócsingok, esetleg nem elég férfiak és bátrak megenni mindazt, amit maguknak főztek: ez Kövér László, aki az internet korában azt hiszi, hogy azzal, hogy nem engedi meg, hogy Szanyi Tibor felolvassa az interpellációját elhallgattatta. Gyakorlatilag pont az ellenkezőjét érte el: felkerült az internetre és egy újabb példájává lett a Fidesz sajátos szólásszabadságának: "mindent leírhatsz, de rólunk csak a jót". Ha a tisztelt Házelnök Úr bajsza mögött lett volna egy kis sütnivaló, akkor rájön, hogy ha felolvastatja Szanyival interpellációját, az csak egy lesz a sok közül. Ráadásul egy parlamenti közvetítést annyian, de annyian néznek...

Kövér László egyszerűen úgy viselkedett, mintha a Parlament egy újság lenne, ő pedig a főszerkesztő: ő dönti el, milyen beszéd jelenhet meg, és milyen nem. Szerencse, hogy a tisztelt Házelnök Úrnak 2002 óta annyit fejlődött a stilisztikai érzéke - emlékeznek még, amikor ő szólította fel az MSZP szavazóit a kollektív kötéllel végrehajtott öngyilkosságra?

Persze érthető a Fidesz védekezése: kell a trafik a szövetségeseknek, hisz 2014-től valószínűleg a képviselőik ott fognak dolgozni.

Rezsicsökkenés: hiábavalóság. Egyszer már kifejtettem, hogy a Kádár-rendszer egyszer már belebukott a mesterségesen lent tartott árakba, családok ezrei buktak bele a rendszer bukása után a piaci árakra való át- (vissza-) térésre.

Viszont vannak, akiknek nem számít, hogy a fiuk, lányuk, unokájuknak milyen fejfájást jelent majd, kézzel-lábbal, húsz körömmel kapaszkodnak mindenbe, ami a nosztalgikus Kádár-rendszert idézi.

Beléjük futottam a hétvégén.

Csendes, egyszerű emberek voltak: kellemes délutáni program volt az aláírásgyűjtés nekik, kedélyesen fagyiztak a meleg, délutáni napsütésben. Amikor kivonult a (helyi) televízió, akkor természetesen vezényszóra, jó kádáristaként alkották a tömeget - egy snitt elejéig.

Íme, működik a Káder-rendszer.

De az egészben a legjobb, a Fidesz sárgával felírt mondat volt a kis pult elején: "Magyarország megvédi magát." Ennyi, nincs folytatás, a mondat csak lógott a levegőben, mindenre használhatóan, mint egy svájci bicska. Mert tisztelt Hölgyeim és Uraim, ennek így nincs semmi értelme: hiányzik a lényeg, a folytatás. Valahogy így:

Magyarország megvédi magát: ezért leváltja Vikátorát!

Magyarország megvédi magát: ezért a stadionok helyett iskolát építünk!

Magyarország megvédi magát: iskolába íratjuk a Hoffmann Rózsát!

Magyarország megvédi magát: visszaállítja Alkotmányát!

Magyarország megvédi magát: ültetünk inkább, és nem vágjuk magunk alatt a fát!

Magyarország megvédi magát: munkahelyet és ne közmunkát!

Magyarország megvédi magát: felépíti jövőjét és fenntartható társadalmát!

Magyarország megvédi magát: és állampolgárai lelkiismereti szabadságát!

Magyarország megvédi magát és a tanulás szabadságát!

Magyarország megvédi magát és a választások tisztaságát!

Ha lett volna nökben szellem és tudás... na igen, akkor bele se fogtak volna így a rezsicsökkentésbe.

A múlt hét a rezsicsökkentésről szólt. Ez egy olyan téma, amiről mindenkinek meg van a véleménye, mindenkit érint, mindenki elmondja a magáét. Egyesek politikai csodafegyvernek titulálják, mások szerint Orbán Viktor egyszerűen újrateremti a Kádárizmust. Az áramszolgáltatók lázadoznak, és még a bíróság szerint is törvénytelen. Sokan viszont pont ezért álltak a Kormány mellé, mondván, végre valaki aki törődik velük.

Valahol mindenkinek igaza van, de senkinek sincs teljesen. És senki, de senki sem fogalmazta meg, hogy mi lenne az igazi megoldás.

Nincs igaza azoknak, akik a Kádár-rendszer újjá születését emlegetik, mert a Kádár-rendszer két dolgot jelent azoknak, akik visszasírják: biztos munkahelyet, fizetést és megfizethető árakat. Orbán csak a felét valósította meg: munkahelyet továbbra sem garantál, hisz nem tudja, hogy lehetne munkahelyeket teremteni. Innen nézve a kikényszerített ár stabilitás csak látszat: azoknak, akiknek nehézséget okozott a villanyszámla kifizetése, most is nehézséget fog okozni, és három hónap után úgyis kikapcsolják náluk a villanyt. Az igazság tehát az, hogy a legrosszabb házasságot kötötte meg Orbán: a gazdasági válság bizonytalanságát összeházasította a hatósági árak egy olyan rendszerével, melybe már egyszer belebukott gazdaságilag az Ország.

Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a Kádár-rendszernek sokba került az, hogy papíron megfizethetővé varázsolta az energiaárakat: újabb és újabb hiteleket kellett felvennie, amibe aztán gazdaságilag belebukott. A rezsicsökkentéssel mi is ilyet kockáztatunk: a hatalmas veszteség a lakossági energiaszolgáltatásban arra kényszeríti a szolgáltatókat, hogy a hálózataikat ne fejlesszék, így az elmaradó beruházások miatt nagyon könnyen visszatérhetnek a nyolcvanas évek nagy áramszünetei.

Másrészt azokat az energiaipari dolgozókat sem fogja vigasztalni a csökkentett rezsi, akik az elmaradó beruházások és az energiaszolgáltatók takarékoskodása miatt veszítik el az állásukat.

Harmadrészt a rezsicsökkentés nagymértékben igazságtalan. Azok, akik eddig is megengedhették maguknak, hogy pocsékolják az energiát, hogy 30 fokos melegben éljenek télen, akik versenyt űztek a pompás világításukból, és akkor is mellényzsebből fizették sokkal többet kapnak vissza, mint mi. Nekem havi hatszáz forintot jelentett a rezsi csökkentés. Szóval nem értem, mire fel ez a nagy kommunikációs offenzíva.

Beszéljünk inkább arról, hogy Bécsben, az ottani szolgáltatónál kb. 18 cent(!) egy kilowattóra villamosáram, ami most kb. 57 forint, míg itt ugyanennyi villamosáram körülbelül 47 forint. Ugyanakkor Bécsben az emberek átlag fizetése 1800-2000 euró, ami olyan 540 - 600 ezer forintot jelent - leadózva. Magyarországon sok esetben már szerencsés az, aki a papíron létező 144 000 konvertibilis kemény magyar forintot hazavisz.

Summa summarum: én jobban örülnék annak, ha a nagy csinnadrattával bejelentett, az erő politikájába roppant jól illeszkedő, ámbár kevés fantáziáról, még kevesebb szociális érzékenységről, ám annál több hülyeségről árulkodó rezsicsökkentés helyett a kormány két dologgal foglalkozna:

1. Hogyan lehetne minél több embernek biztos munkahelyet adni? Hogy lehetne megoldani azt, hogy a diplomás fiatalok is megérezzék, hogy Magyarország egy olyan hely, ahol lehet mire építeni. Hogy tudjam lesz munkahelyem jövő héten, jövő hónapban és még a következő 5 évben is.
2. Hogyan lehetne lassan megemelni úgy a dolgozó emberek fizetését, hogy ne infláció legyen a vége, hanem szép lassan az arányok eltolódjanak úgy, hogy kicsi hazánkban is annyi energiát vehessünk fizetésünkből, mint egy osztrák a saját fizetéséből - vagy bármi mást.

Melyik Magyarországon a legnagyobb, legnépesebb kisebbség? Nem, nem a roma. A devizahiteles. Tudják az az ember, aki nem tudott ellenállni a 2 szobás panellakás jelentette luxusnak és és bedőlve a bankoknak, és a gonosz karvalytőkének, EUR alapon volt fényűző. Mert akkor olcsóbbnak tűnt.

Tudják azok, akiknek van ugyan lakása, és a lakás értékének akár a kétszeresét is kitevő tartozása. Pedig a család már nem eszik és így is a fizetésének kétszeresével törleszt, de az elszámoló levelet már nem olvassa el, mert tudja jól hogy az adósság ebben a hónapban sem csökkent, hiába minden erőlködés. Azok pedig akik elhallgatták előle a kockázatokat, akik miatt idekerült, persze mossák a kezeiket, épp úgy mint akiknek hatalmába volna segíteni.

Ez az a kisebbség melybe - az Orbán-kormány tavaly előtti jelentése szerint - 1,8 millió, durván minden ötödik magyar állampolgár beletartozik. De ezek közt nincs az a devizahiteles, aki a budai villájára vett fel egymillió svájci frankot, mert az visszafizette. Vagy megvárta míg az állam besegít neki és visszafizette. Ez az a kisebbség mely egy álmot, egy fényűző álmot kergetett, azt a középosztálybeli életet, melyet szintén egy Orbán kormány hirdetett meg: három szoba, három gyerek, négy kerék.

Ezeknek az emberek a saját lakásukban szeretnének élni, nem állami albérletben, hisz onnan költöztek ide. Ezek az emberek ott szeretnének lakni, ahol rokonaik és barátaik élnek, ahol a munkahelyük van, nem pedig - már bocsánat az Ócsaiaktól - az isten háta mögött eldugva, elfelejtve, több órára minden értelmes munkalehetőségtől. Ezeknek az embereknek nincs a matracban milliójuk, hogy árfolyam rögzítéssel tudjanak élni.

Van viszont munkanélküli a családban. Kisgyerek. Beosztás, sőt egyenesen fösvénység, hogy beosszák azt a jövedelmüket ami nem létezik, hisz bár a család tagjai elmennek dolgozni, de a fizetést még aznap lenyúlja a bank.

Valamint van egy Orbán Viktorjuk.

Egy Orbán Viktor, aki mindenféle hülyeséget kitalál, ahelyett, hogy keményen megfogná azt a kormányrudat, és garantálna azt az erős forintot - vagy azt a jövedelmi szintet - mellyel a család talán nem menne tönkre. Sem anyagilag, sem lelkileg.

Ez az az Orbán, akinek elmúlt három éve semmi másról nem szólt, csak arról, hogy mennyire tud izomból kormányozni. Mindegy volt neki, hogy mit mondanak a szakértők, vagy azok, akik érdekében vagy akik ellen hozta  a szabályokat, Viktor mindig ment a maga feje után és elérte amit akart. Úgy látszik a devizahiteleseket nem akarja megmenteni.

Pedig ha már volt olyan kedves és nagyvonalú, hogy az ország minden lakosa közt felosztotta a miskolciak, a hódmezővásárhelyiek és a budapestiek és minden település adósságát az egész ország közt - mert nagyjából ezt jelenteti az önkormányzati hitelek átvállalása -, igazán lehetett volna annyira gáláns is, hogy átvállalja ugyanilyen mértékben a deviza alapú hitelen otthont teremtő emberek adósságát is. Pont ugyanolyan nehéz lett volna kivitelezni, csak az államháztartásnak nem került volna annyiba.

Ellenben Orbán mindent megtesz, hogy ezt a kisebbséget kiirtsa: mindent elkövet, hogy az euró és a svájci frank minél több forintba kerüljön, és hogy a devizahitelesek oly magas számokkal ismerkedjenek meg, mely számok már nincsenek is. Itt a gyönyörű tavaszi kikelet, de nem csak a hőmérséklet emelkedik lassan, de biztosan, hanem az euró árfolyama is, vele a devizahitelesek vérnyomása is, de nem baj, hisz ha nem akartak állami lakásban élni, ha nem akartak az isten háta mögött élni, akkor csak vigye el őket a szívroham.

Az intenzíven és a temetőben úgysem szokás tiltakozni.

Azon töprengek, minek nevezzelek. Nem akarom megsérteni a nagy és zseniális konzervatív gondolkodóinkat, hogy egy kalap alá veszlek velük. Nem akarom lejáratni a hívő emberek ezreit, akik szintén kereszténynek nevezik magukat. Nem akarom lejáratni nemzetemet, hogy eggyé teszlek vele.

Minek nevezzelek?

Minek nevezzem nagyképűségedet, miközben ideológiai tisztaságodat bizonygatod. Minek nevezzem gőgödet, amikor minden kompromisszumot gyengeségnek állítasz be. Minek nevezzem azt a szemtelen és sértő vakmerőségedet, mellyel negligálod az új információkat, mellyel csak fokozod érzéketlenségedet a tények iránt. Minek nevezzem a gyávaságodat, mikor félsz megtanulni az új dolgokat, minek nevezzem azt, hogy démonizálsz mindent és mindenkit az oktatásban. Minek nevezzem cinikus mosolyod, mellyel eltűröd a nők bántalmazását és törvénynek erejével szerzel uralmat a női test felett. Minek nevezzelek, mikor tűröd és támogatod az idegengyűlöletet, mikor elfordítod a fejedet, a saját törzsedbe tartózók stiklijei felől. Minek nevezzelek, mikor a sajátodon kívül minden más nézetet elvetsz, sőt eretneknek kiáltasz ki, és mások gyűlöletére szólítasz fel?

Ironikus módon a te igazi ellenfeled nem a baloldal, nem a liberálisok, nem a parlamenti ellenzék, nem is az IMF, vagy az Európai Unió, hanem Ő, aki azt mondta, hogy gyógyítsd a beteget, segítsd az elesetteket és mindig magadban imádkozz. Ironikus módon, te, a nagy nemzeti keresztyén, aki ráerőlteted a hittant mindenkire, te aki belevetted a kereszténységet az alaptörvényünk első mondatai közé, te vagy az, aki semmibe veszed a keresztyénség alapítójának a tanításait.  Te vagy az, aki a nincstelen, hajléktalan embereket inkább helyezed törvényen kívülre, mintsem segítenél nekik enni adni. Te vagy az, aki a gazdagnak adod azt, amit a szegénytől elvettél, és te vagy az, aki élet és halál urának tekinted magad.

Nevezheted magadat kereszténynek, nevezheted magadat konzervatívnak, nevezheted magadat demokratának is, de mi annak nevezünk ami vagy: magyar táliboknak. S ugyanúgy, mint bárhol másutt a világban, itt nincs helye az ilyen arogáns és pökhendi, kivagyiságon és hatalom görcsös markolászásán alapuló politikának. Itt egyszerűen nincs helyed.

Én kifejezetten örülök az LMP kettészakadásának. Tulajdonképp eddig is olyan volt, mint ha két különböző embert varrtak volna össze egy zsákba. Ami pedig kettőnek teremtetett az legyen kettő. Így talán vége a kettős látásnak.

A szakadással megteremtett a lehetősége annak , hogy minden az legyen, ami. Hogy a magát továbbra is LMP-nek nevező Schiffer András végre rájöjjön, hogy milyen politikát szeretne csinálni, merre szeretné a pártját - és főleg saját magát pozicionálni. Kíváncsi vagyok, hogy valaha is betudja-e magát passzírozni oda ahová vágyik: valahová a FIDESZ és a Jobbik közé. legalábbis jelen pillanatban inkább vágyik Orbán Viktor társaságára, mint az ellenzéki szövetségére. Ámbátor még mindig hiheti azt is, hogy az LMP eljátszhatja a magyar politikai térképen Svájcot, ami lehetetlen, és ez csak a hullaházba vezet. Politikában nincs semleges párt.

Üdvözlöm viszont az immáron Párbeszéd Magyarországért Párt létrejöttét, és azt, hogy még nevük sem volt, már bejelentették, hogy készek az együttműködésre. Tudják, hogy ez kompromisszumokat fog jelenteni, de azt is tudják, ahogy kompromisszumok nélkül nincs politika. Mellesleg pont ez - a Szabó Rebeka, Szabó Tímea, Jávor Benedek, Karácsony Gergely, Scheiring Gábor nevével fémjelezhető - csoport az, mely az LMP-nek szolgáltatta azt a lendületet, ami 2010-ben bejuttatta a parlamentbe.

Sajnos most mindent kezdhettek elölről, szinte ugyanabban a helyzetben vagytok, mint az LMP indulásakor, 2009-ben, hajszál pontosan ugyanaz. De most nektek megadatik egy olyan esély, mely keveseknek az életben: újra kezdhetitek, sokkal tapasztaltabban, bölcsebben. Most ez a felelősségetek: bebizonyítani, hogy tanultatok az LMP hibáiból, bebizonyítani, hogy tudtok változtatni.

2010-es kampányotok szavaival (vissza)élve: Lehet más az LMP? Lehet!

A FIDESZ kétharmados többsége egyet jelentett a parlamentarizmus felszámolásával. Ez nem lenne törvényszerű, ha olyan emberek alkotnák a kétharmadot, akik ki mernének állni a saját gondolataikkal és kimernék mondani: én a választóimnak tartozom elszámolással nem a kormánynak és főleg nem Orbán Viktornak.

Mert ki az az Orbán Viktor? Nem több egy 174 centiméter magas (Guardian) embernél, akit igenis számon lehet kérni és akivel igenis lehet vitatkozni.

A FIDESZ-t viszont eluralta a csinovnyik-szellem, a képviselők lassan kérdezni sem mernek Orbán engedélye nélkül, nem hogy véleményt formálni. Pedig a kétharmad többsége egyéni képviselő: ha akarná kiléphetne a frakcióból és akkor is megmaradna az állása. A választók pedig díjazzák a bátor embereket.

Példának itt van Pokorni Zoltán. Budapest 18. választókerület egyéni képviselője: számtalanszor kijelentette, hogy nem ért egyet az oktatási reformmal, Hoffmann Rózsa ténykedésével és számos más kérdéssel kapcsolatban a kormánnyal és személyesen Orbán Viktorral. Még sem mer ellene szavazni, pedig még ha a el is kellene hagyni a FIDESZ frakciót - amit Orbán amúgy sem kérne, mert őrült módjára kapaszkodik a kétharmadba - akkor sem kell otthagynia a parlamentet, mert egyéni képviselő. Az egyéni képviselőkkel szemben Orbán Viktor tehetetlen.

A FIDESZ egyéni képviselői úgy látszik sokkal jobban félnek Orbán Viktortól, mint a saját választókerületüktől. Pedig azok a fiatalok, akik ma kint vannak az utcán, 2014-ben elmennek választani és ezeknek az egyéni képviselőknek kell szembenézni az esetenként megalázó vereséggel. Az, hogy Viktor jelöli őket, nem jelenti azt, hogy nyernek is.

Képviselő urak: legyen önökben annyi vér és annyi gerinc, hogy egyszer kimernek állni Orbán elé, és merik azt mondani neki: Nekem kell szembenéznem a választóimmal, nekem pedig nem tetszik amit maga csinál és nem szavazom meg!

Létezik frakció fegyelem és létezik szolgalelkűség. Önök már ez utóbbit végzik, annyira rutinosan szavaznak Orbán akarata szerint, hogy akár mind a 227 - KDNP-vel 263 - szavazógombot beköthetnénk a miniszterelnöki asztalba, önök meg mehetnek a dolgukra. vagy önöknél írásban van rögzítve, hogy Orbán szavaz, és a pofonokat maguknak hagyja?

Miért asszisztálnak ilyen lelkesen egy olyan kormányhoz, melyről egy hét alatt kiderült, hogy a végzős gimnazisták lekörözik demokráciában, öntudatban, hazaszeretetben, és még okosabbak is?

Miközben a Diákellenállás a Felsőoktatásért, a Hallgatói Hálózat, a Szülői Hálózat, az Oktatói Hálózat, a Magyar Rektori Konferencia és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája Magyarországon ritkán látott szép egységbe tömörülnek és sorra fogalmazzák a az öt plusz egy pontjaikat, Orbán Viktor azt hiszi, hogy tíz sose látott, nem ismert diákkal bemegy egy rom kocsmába - zseniálisan kiszivárogtatva a "titkos" találkozót a sajtónak - tíz perc alatt, egy hirtelen ötlettel a ló túl oldalára átesve megoldja a felsőoktatás helyzetét.

Miniszterelnök úr Brüsszelből átugrott Hollandiába varázsgombáért, és nekünk nem hozott?! Mindenesetre minőségi anyag lehet ...

Nem, sokkalta valószínűbb, hogy Orbán Viktor egy ősi politikai trükköt alkalmazna, a világ legpocsékabb megvalósításával. Miniszterelnök Úr! Ez roppant elcsépelt és nagyon régi trükk, még a rómaiak is ismerték, és még a neve sem változott: "Oszd meg és Uralkodj!"

Annál inkább meglepetésként érheti Orbán Viktort, hogy nem jön be a 'romkocsma politika". A pocsék megvalósítás miatt is, és mert a diákok tanultak történelmet, ez a trükk még minimális zavart sem fog okozni köztük. A középiskolások épp úgy, mint szüleik, és a hallgatók, vagy a tanárok tisztában vannak azzal, hogy az ingyenes felsőoktatás ígéretét ön csak kirántotta a kalapból, hogy megetesse a diákokat. Tíz megszeppent gyereket talán át tud ejteni, de a tüntető több ezer fiatalt nem! Velük kell leülni tárgyalni, velük kell beszélni! nem egy romkocsmában! Hanem a kamerák előtt! Izzadjon meg a milliós fizetésért egy kicsit maga is!

A fiatalok a felsőoktatás ügyének megoldását, és nem ad hoc - "ez nem jött be próbáljunk valami mást" politikát várnak öntől. Tárgyalni sem nagyon kell, a "gyerekek" világosan megfogalmazták mit várnak el öntől, mit várnak Hoffmann Rózsától. Csak teljesíteni kell.

Az elmúlt héten hirtelen felnőttek a gyerekek és kiderült, hogy okosak, sokkal okosabbak, mint a parlamentben ülők. Nem lesz könnyű Orbán úr, ők ugyanis gondolkoznak!

Sok sikert kívánok a gyerekeknek, szüleiknek és tanáraiknak a hathatós érdekképviselethez, és készüljenek fel, Orbánnak lassan kell mondani, hogy megértse - de néha még így is többször el kell ismételni neki. Rendes ember, csak néha kicsit lassú a felfogása.

Megjelent egy jogszabály tervezet az EMMI honlapján, mi szerint a korszerű, életmentő, életet hosszabbító gyógyszeres kezelés csak azoknak a rákbetegeknek járna, akiknél javulás várható.

Nos én keresztyén embernek vallom magam. Többször kiolvastam a Bibliát. Ugyan magyarázza már meg nekem Balog Zoltán miniszter úr, ki maga teológiát végzett, sőt református lelkészként tevékenykedett, hogy a Bibliában hol szerepel az, hogy a betegeket lőjük ki? Ugyan mely ige az mely alapján feljogosítva érzi magát arra, hogy Isten helyett maga döntse el - vagy másokkal döntesse el - ki az, aki élhet, ki az aki nem? Keresztyénként nem érzi kissé visszásnak azt, hogy míg az eutanáziát elutasítja, saját maga azon gondolkodik, hogy lehetne legyilkolni a betegeket?

Miért nem fogalmazza meg nyíltan, ama fasiszta gondolatát, hogy egyenesen lőjük le a beteg és elkorcsosult embereket? Ugyan mit mondana (lelkészként!) annak a családnak, akinek a gyermeke idő előtt ment el, mert nem kapta meg azt a gyógyszert, ami meghosszabbította volna az életét? Ön aki hisz Istenben, honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy azt mondja "vannak emberek ki nem érdemlik meg a lehetőséget, mert nem fognak jobban lenni!" Hogy lehet Ön ilyen kegyetlen, akiért meghalt Krisztus?

Tán nem olvasta a Bibliát, hogy Istené a döntés, ki meddig él? Tán nem olvasta a Bibliát, hogy Krisztus a betegekért jött el? Hogy engedheti meg, hogy az ön által vezetett minisztérium, Szócska Miklós vezette egészségügyi államtitkársága ilyen javaslatokat fogalmazzon meg?

Nem gondolja, hogy ez egyszer vissza fog még magára szállni? Nem gondolja, hogy lesz, aki számon kérje önön, hogy egy-két milliárdért családokat fosztott meg szeretteiktől? Nem gondolja, hogy egyszer megkérdezi valaki, és te mit csináltál az én nevemben, mit tettél a betegekért, a szenvedőkért?

Vagy esetleg ez az ön eutanáziája? Egyszerűbb módja is van ennek: a lemondás. nem kell ezért még a szenvedő családokon rúgni még egyet.

Remélem magába száll egyszer, tisztelt miniszter úr. Magába száll és kijelenti: nem vagyok méltó keresztyénnek nevezzem magam, nem vagyok méltó arra, hogy református legyek, nem vagyok méltó arra, hogy miniszter legyek. Mert ilyen javaslatokkal ön a legnagyobb betegség az országban.

Isten irgalmazzon!

A diákok csillapodni nem akaró tiltakozási hulláma egyet jelez: Orbánnak ideje szembenéznie a rég időszerű változtatásokkal. Ideje szembe néznie azzal, hogy nem saját hatalmának megtartására, hanem a Magyarország szolgálatára tette le esküjét.

Orbán Viktor előtt két út áll: meghajol a diákság előtt, vagy lemond.

Ha meghajol, akkor meg kell lépnie az időszerű változtatásokat a kormányban, fel kell állítani az alkalmatlan Balog Zoltánt, Hoffmann Rózsát és egy lendülettel Matolcsyt és Pintért is. Ha meghajol, akkor a jobb keze és önérzetének megsemmisülése árán, nem kell szembe néznie azzal, hogy hónapokra megbénulhat az ország, az oktatás, nem kell szembenéznie azzal, ahogy a FIDESZ kétharmad látványosan felmorzsolódik mögötte. Mert a képviselők egy ideig kitartanak, de sokáig nem, mert nekik előbb-utóbb vissza kell menniük körzeteikbe, előbb vagy utóbb szembe kell nézni az emberekkel, nem bujkálhatnak a végtelenségig a parlamentben.

Ha nem hajol meg, önérzetével és jobb kezével együtt a történelem sötét lapjaira kerül fel, és végignézheti, ahogy emlékezete is gyalázatossá válik.

Fel kell ismernie végre mindenkinek, hogy a mai diákság már nem a rendszerváltó nemzedék, ezek a fiatalok már nem tanulták a demokráciát, nem ellesték a nyugattól, hanem benne nőttek fel. Ezek a fiatalok szabadon tanulhattak az elnyomásról, és felismerik az elnyomókat! Ezek a diákok jogosan kérnek helyet az asztalnál. Ezek a diákok minden parlamenti képviselőnél sokkal jobban ismerik a demokrácia működését és fogalmát!

A diákok véleményt mondanak és nagyon határozottan állnak ki véleményük mellett. Ezek a diákok elmennek regisztrálni, elmennek szavazni és az urnák felett is ítéletet mondanak Orbán Viktor rendszeréről. Ezek a diákok konstruktívak, a diákoknak érveik vannak, nagyon kemény és tiszta érveik.

Balog Zoltán ne csodálkozzon, ha a diákok nem ülnek le vele tárgyalni. Súlytalan, alkalmatlan alak. De mindenkinek, ki lemer velük ülni tárgyalni, fel kell készülniük, hogy ezek a diákok tájékozottak, logikusak, és nagyon szeretnek gondolkodni. Ezek a diákok tanulni szeretnének és nem bulizni az Egyetemeken. Nem fénymásolóval akarnak diplomát szerezni, hanem a tudásukkal. Ezek azok, amit a parlament többségéről nem lehet elmondani.

Orbán ne csodálkozzon, ezek a gyerekek élete legizzasztóbb tárgyalásra fogják kényszeríteni. Orbán a diákokkal fog rémeket álmodni.

A diákokban erő van. A diákok mögött ott vannak a szüleik, ott vannak a tanáraik, ott vannak a külföldi példák. Mögöttük áll Magyarország, hisz ők Magyarország!

A Magyar Szocialista Pártnak meg kell értenie, hogy már nem ő vezeti az ellenzéket, nem az egyedüli alternatívája Orbán Viktor FIDESZ-ének. Mesterházy Attilának szembe kell néznie azzal, hogy ez az MSZP nem az az MSZP, aminek a kormányrúdját - jelentkező híján rá testálták. Ezt a pártot már csak az emlékei viszik, mert elmulasztott több lehetőséget is arra, hogy megújuljon és fiatalokat vonjon be.

Nem az MSZP jelenti az ellenzéket, noha erős támasza annak, de az MSZP a formálódó ellenzéki összefogás nélkül a helyére tart: a süllyesztőbe. Az összefogás pedig nem azt jelenti hogy személyi kérdéseken vitatkozunk - ahhoz most túl korán van még. Előbb meg kell állapodni az alapokban, abban a demokratikus minimumban, amelyet a szövetség meg akar valósítani és utána kell közösen kiválasztani azokat az embereket, akik ezt hitelesen képviselni tudják. Ez a helyes sorrend.

Persze nem az első - és nem is az utolsó, hogy Mesterházy kapkod: nem tud magának elszámolni az MSZP elmúlásával. Nem sajnálom az MSZP-t: nem tudott megújulni és minden látszat ellenére a széthullása az ezredfordulón elkezdődött. Széthullásával átadja a terepet azoknak a fiataloknak, akik hitelesen képesek képviselni a baloldali eszméket, akik friss és új megoldásokat keresnek azokra a problémákra melyeket az előző generáció csak görgetett.

Szóval, ha Mesterházy meg akarja menteni az MSZP-t akkor ne jelölteken, hanem a saját emberein kéne gondolkodnia, hogy megújítsa a pártot.

Volt egyszer egy csapat fiatal, egy csapat kiábrándult és reményvesztett ember, akik azt gondolták, hogy lehet ezt a sárdobálást, amit ma Magyarországon politikának neveznek másképp is csinálni, talán még tisztességgel is. Az elindulásuk nagyon szépre sikerült, sokan bizalmat is szavaztak nekik, és bejutottak a parlamentbe. Zöldeknek nevezték magukat, de igazából sosem válaszolták meg, hogy mik is ők igazából. Az LMP nem maradt más, mint egy szervezet, amiről senki sem tudta micsoda, maximum egy zöld lámpa jutott az eszébe.

Az LMP minden ellen hevesen tudott tiltakozni, legyen az a kormány programja, vagy az ellenzéké. Tiltakoztak mindenféle besorolás ellen, ők akarják kitalálni a spanyolviaszt. Ami kevés újat - mint a nyílt és valamelyest őszinte környezetvédelmet - jelentenek a politikai szinpadon, azt sem képesek hatékonyan és hangosan, őszintén képviselni. Tiltakoznak az összefogás ellen, de csodálkoznak azon, hogy két éve beragadtak és nem képesek áttörést elérni.

A politika az összefogás művészete. A FIDESZ sikere azon múlt leginkább, hogy Orbán szemtelenül, hazug és álszent módon használta ki a többi politikai erőben lévő szakadást, miközben ő és emberi sikerrel akadályozzák meg, hogy a hívek észrevegyék a nyílt köpönyegforgatást és ezzel az Orbáni szövetség szétesését. Az LMP-nek volt esélye arra, hogy zászlós hajóvá váljon és kihasználva a FIDESZ  belső ellentéteit az demokratikus ellenzéknek a vezére legyen. Csak együtt kellett volna működnie Gyurcsánnyal, Bajnaival, az MSZP-vel, és meg kellett volna értenie, hogy az együttműködés az egyes kérdésekben nem jelenti az önállóság feladását.

A másik amit az LMP-nek meg kellett volna értenie, hogy a kampány nem két különböző válasz ugyanarra a kérdésre, hanem vita magáról a kérdésről. Ebben az LMP különösen jó lehetett volna, hisz a környezetvédelem kérdései igenis aktuálisak és igenis érdekli az embereket. Ha tudta volna képviselni ezen kérdések fontosságát nagyot lendíthetett volna a magyar politikán. Az LMP magát ugyan zöld pártként definiálta, de ennek ellenére nem képes következetesen és reálisan képviselni a környezetvédelmet.

Nincsenek új kérdéseik, nincsen összefogási hajlandóságuk, nincs elszántságuk, csak makacsan az ellenkezőjét igyekeznek szajkózni bárminek, amit meghallanak. Makacsul önállóak akarnak maradi és pont ezért lesznek pont egy a sok közül, egy szalasztott lehetőség.

Az LMP kongresszusának a döntését úgy foglalhatjuk össze: egyenesen megyünk elmúlni.

Ha komolyan gondolták volna, talán lehetett volna más a politika, de nem gondoltátok komolyan. Ideje nevet változtatni, mert az LMP sem más már, mint egy magyar párt a sok közül, semmiben sem más mint a FIDESZ, az MSZP, vagy bármelyik.

nem állnak be semmilyen szövetségbe, nem működtök együtt senkivel, soha, mert egyszerűen féltek támogatni mások ötleteit, mert azt hisztek, hogyha beálltok mások közé, akkor eltűntök a mélyben. Pedig pont azért fogtok eltűnni, mert nem tudtok együttműködni, pedig ez a politika lényege.

Lehet más a politika, ha a végre felmérnétek, hogy a gondokat meglehet oldani, ha együttműködtök. Nem kell mindenben egyetérteni másokkal, de ha a kérdés fontos, akkor nem durcáskodni kell, hanem együttműködni másokkal.

Most tulajdonképp a lét a tét. Magyarország, a köztársaság, az emberek jövője. Megállítjuk-e Orbán ámokfutását, vagy sem. Orbánt csak összefogással lehet megállítani. Aki ebből kimarad, az fekhet mellé a temetőbe.

Addig viszont nem vagytok más, mint egy csapat durcás gyerek, akik kaptak egy lehetőséget.

Az Orbán kormány tud valamit. Valahogy egy roppant átkozott tehetsége van a politikához. Tehetség kell ahhoz, hogy minden idők legmagasabb költségvetési bevételét - a nyugdíj einstandot - egy év alatt nyom nélkül eltüntesse, tehetség kell ahhoz, hogy két év alatt Magyarország a fejlett világ legelszigeteltebb államává váljon, és tehetség kell ahhoz, hogy egyetlen mondattal, egyetlen lépéssel kivívjuk minden szövetségesünk nyílt rosszallását, és nem csak azokét, akik eddig is gyanakodva figyelték lépéseinket. A második Orbán kormány valamit nagyon tud.

Vagy roppant naiv.

Tényleg elhitték az azerieknek, hogy nem engedik szabadon a hősüket? Még ha nem is egy poszt szovjet rendszerről lenne szó, akkor is minden nemzet elsőre szabadon ereszti azokat akiket hősnek kiállt ki. Így tennénk ezt mi is, az Amerikai Egyesült Államok, Németország, mindenki. Mindenki hazudna mindent, mindent megígérnénk, csak hogy hazánk nemzeti hőse itthon legyen, és ne szenvedjen tíz éveket még valahol külföldön.

Mi is megtennénk mindent - vagyis számítani lehetett arra, ami történik. A NATO tagállamok - és ezzel az összes biztonságpolitikai szövetségesünk - joggal néznek ferde szemmel Magyarországra, mint olyan szövetségesre, aki a barát helyet az ellenségnek kedvezett.

Cserébe nem kapunk mi az azeriektől semmit, ahogy az első perctől nyilvánosságra hozták azt, hogy egy éve folynak már a tárgyalások - egy év alatt egyszer sem kérdeztük meg a szövetségeseinket, egyszer sem jeleztük Örményországnak mire készülünk! - ugyan úgy ejtik a magyar államkötvény vásárlását, a három milliárd dolláros befektetést, mindent. Nem hiszem, hogy egy centet is látunk tőlük.Nem érdekük, nekik a hősük kellett és megkapták.

Viszont megkapjuk azt, hogy a Orbánt ezentúl mind az Európai Unióban, mind a NATO-ban kifogják hagyni minden egyeztetésből, és igazából az is nagy engedmény lesz, ha a díszes záró szavazáson - amikor már minden eldőlt - szavazhatunk. Nem érdekük formálódó - és épp ezért bizalmat igénylő - terveiket az orrunkra kötni, egy olyan szövetségesre aki bármely percben a szövetségesei ellen használhatja fel az információit.

Röviden: Viktor adminisztrációjának sikerült az egész országot árulónak beállítani, miközben el (ki) árulták az országot.