A Direkt36 és a 444 összerakta a Simicska és Orbán szakításának a teljes történetét egészen a HírTV átvételéig és az oligarcha feltétel nélküli kapitulációjáig.
Nem akarom megismételni a sztorit, ami amúgy is nagyrészt a szemünk előtt zajlott, bár sokkoló így egyben s egészében elolvasni.
Ha nem ebben az országban élnék, akkor már sorban állnék a megfilmesítés jogáért.
Csak néhány momentumot emelnék ki: Simicska - bár valószínűleg megúszhatta volna vele a háború felét - nem zárta be az Index portált, sőt amennyire lehetett biztosította annak függetlenségét. És a mint az ősszel elindult támogatási akció is bizonyította, az portál képes biztosítani a megélhetését a piacról, de adott esetben magán finanszírozásból is. Mert mindenki elismeri, hogy szükség van egy személyeskedéstől mentes, objektivitásra törekvő sokszor az ellenzékkel szemben is kritikus sajtóra.
Az is világít a cikkből hogy Orbán sosem képes munkatársként tekinteni senkire sem. Mert bár Simicska volt az, aki 1998-ig és 2002 és 2010 között ételt adott a Fideszeseknek - vedd szó szerint: akinek nem volt más, az egy, az oligarchához köthető cég fizetési listáján szerepelt - abban a pillanatban megtört a "barátság", hogy Simicska önálló véleményt kezdett hangoztatni, ami nem volt feltétel nélkül Viktor véleménye alá rendelve.
Kicsiben ez ismétlődött meg Lázár János esetében is: amikor az önálló vélemény utat tört magának a miniszterelnökséget vezető miniszternek is távoznia kellett.
Magyarul: a miniszterelnöknek nincsenek barátai, csak szolgái. Orbánnal kapcsolatban nem biztosíték a barátság, nem biztosíték a több éves lojalitás és hűség, csak az, ha valaki kikapcsolja az agyát - lehetőleg még azt is Orbán vezérli, hogy mikor lélegezzen.