A Keresztyénüldözés elleni államtitkárság után jöhet a Tengerészeti minisztérium - pont annyira van tengerünk, tengerjáró hajónk, mint ahogy Magyarországon keresztyénüldözés. Tényleg nem vettem még észre, hogy a templomból úgy kell suttyomba kiosonni, mielőtt megvernek a Saría alapján törvénykező rendőrök...
Viszont észrevettem, hogy a világ keresztyéneit már államtitkári szinten megvédeni szándékozó kormány, képtelen segíteni azon a magyar családon, akik Szíriában, a háborús zónában rekedtek. Na ha valaki, akkor az a család valódi üldöztetésnek, menekülésnek néz elébe, valódi fegyverek elől, valódi golyózápor közepette próbálnak hazajutni. A kormány erejéből arra futotta, hogy megkérték őket, hogy legyenek szívesek eljutni a határig.
Megjegyzés: Tisztában vagyok vele, hogy a család kimentésére nincs meg a megfelelő katonai erőnk, de ennek fényében még nevetségesebb, hogy a kormány a világ összes keresztyéne felett akar őrködni.
Lehet, a Kormány szemében már ők is gazdasági migránsnak számító menekültek? Végül is Szíria a világ legbiztonságosabb országa...
Szóval a kormány egyetlen valóban üldözött családot sem képes megmenteni, nem hogy a világ egyes részeiben valóban üldözött keresztyéneket.
Ez az egész államtitkársági bohóckodás két dologra jó: megerősíti az állam és az egyházak egyre erősebb és aggasztó mértékű összefonódását, valamint arra, hogy a kvótanépszavazással egy időben az emberekben erősítse a rettegést, és elterelje a valóban félelemre okot adó problémákról a figyelmet.
Mert én nem attól félek, hogy a vallásom miatt üldözni fognak, hanem attól, hogy ha a jelenlegi folyamatok maradnak, akkor szüleimről ki fog gondoskodni, ki fog gyógyítani, gyermekeimet ki fogja tanítani, egyáltalán marad-e még valaki ebben az országban?
Ezek a problémák érdemelnének igazán államtitkárságot, sőt minisztériumot. Egy igazi, talpraesett, tökös miniszterrel és miniszterelnökkel. Mert a jelenlegi egyre inkább az eltereléssel foglalkozik, s nem a megoldással.