Botka a hétvégén a Népszavának már arról beszélt, hogy hiteles politikusok és kétmillió szavazó hiányzik neki a miniszterelnökség megszerzéséhez. Pont úgy mint nekem, eddig egy-egy, mindjárt én is indulok a miniszterelnök-jelöltségért. 

Nyugalom, csak viccelek!

Miközben Magyarországon tapintható a feszültség a kormánnyal szemben - ki ezért, ki azért, de gyakorlatilag saját barátaikon és üzletfeleiken kívül már mindenki utálja a hatalmon lévőket -, mégis így kicsivel több, mint 400 nappal a választások előtt nem látszik, hogy komoly esélye lenne bárkinek Orbán Viktor kiütésére a következő választáson.

Botkának kétmillió választó hiányzik, több mint kétmillió ember pedig vár - nem Botka Lászlóra. Mielőtt a fejemhez vágnátok az előző posztot: nem azokról beszélek, akik most is a baloldal hívei, nem arról a néhány százezer emberről beszélek, akik MSZP vagy DK szavazók, vagy arról a pár ezer budapesti Párbeszéd vagy Együtt szavazóról beszélek: ők tudat alatt várták Botkát, aki kisebb-nagyobb kompromisszumok árán, de végeredményben mindegyik párt számára elfogadható jelölt. Most a politikából kiábrándult, a közvélemény-kutatásokban láthatatlan, bizonytalan többségről beszélek, akik csak élni szeretnének.

Ők hiányoznak Botkának - épp úgy mint nekem.

Csakhogy ezeket

az embereket nem érdekli, hogy Gyurcsány rajta van a listán vagy sem.

Sőt, nem érdekli őket egy olyan politikai erő, sem egy olyan ember, aki folyton csak Gyurcsány Ferenchez képest határozza meg saját magát. Pláne, hogy egy olyan embert tartanak origónak, aki szerintük megbukott.

Nem fognak szavazni egy olyan emberre, egy olyan erőre, aki saját fegyvertársától jobban fél, mint az ellenfelétől. Végkép nem fognak szavazni egy olyanra, aki nem képes egy volt miniszterelnök ambícióit felismerni, kezelni, nem képes a szelét saját vitorlájába fogni - márpedig Gyurcsánynak van szele, ez tagadhatatlan.

Nem fognak szavazni egy olyan emberre, egy olyan erőre sem, ami képtelen szövetséget kötni. A szövetségkötés pedig kicsit olyan mint a házasság: szövetkezünk egy adott célra,  a célon túl nem adjuk fel magunkat. Az MSZP kiegyezhetne a DK-val, megbékélhetne Gyurcsány Ferenc emlékével, ha lennének saját értékei, ami mentén tudna politizálni. Talán elő kéne venni a kamrából, a nagymama befőttjei mellől...

Ha baloldalon - a nagyok éppúgy, mint a kicsik - képesek lennének felfogni, hogy a politika az alkuk és szövetségkötések művészete, most nem erről kellene posztot írnom, és nem arról kéne lamentálnom, hogy milyen is az ideális miniszterelnök-jelölt. Helyette lenne egy nevünk, én pedig mehetnék a dolgomra.

Viszont lenne egy olyan ember, aki képes a problémára fókuszálni, aki nem a bolhából csinál elefántot, aki önálló értékei mentén és nem Gyurcsány Ferenchez képest határozza meg magát, aki képes szövetségeket kötni, anélkül hogy ez azt jelentené számára, hogy feladja magát: az ilyen ember értelmetlenné tenné a baloldali megosztottságot és még Gyurcsány Ferenctől is nagyobb félelmet gerjesztene a Fideszben. Arról nem is szólva, hogy sokaknak kedvére való lenne, hogy úgy mondjam: tarolna, mint a meginduló alpesi lavina.

A nagy kérdés, hogy ilyen ember-e Botka László.

Mikor Botka László beszállt a miniszterelnök-jelölti versenybe, a baloldali plebsz halkan suttogott titkos, ám nem titkolt vágya teljesült. Ezzel együtt beteljesedni látszik egy régi átok is: akit Isten meg akar verni, annak teljesíti a kívánságait.

Lássuk ki az a Botka László: 15 éve Szeged polgármestere, ám a parlamenti munka sem idegen tőle: 1994 és 2014 közt két szakaszban összesen 16 évig volt az országgyűlés tagja, ahonnan legutóbb a megváltozott összeférhetetlenségi szabályok miatt távozott. Komolyabb botrányok nem fűződnek a nevéhez, pedig láthatóan régi motoros. És még mindig fiatal: mindössze 46 éves.

Bár Szegeden hangos ellenzéke van, de ez inkább hangerőben nyilvánul meg, hisz 2002-es megválasztásától kezdve nem tudták igazán megszorongatni, mindig magabiztosan zsebelte be a polgármesterséget. Még akkor is, amikor a közgyűlésben többségben ült az ellenzéke. És ami nagyon csodálatos ezekbe a konfliktusokba Szeged sem roppant bele, sőt.

Szóval Botka László tud valamit. Nem véletlen kapacitálták már évekkel ezelőtt is az MSZP-ben, hogy legyen elnök, legyen a párt későbbi miniszterelnök jelöltje.

Most hogy ő lett, a balos sajtó-blogok a baloldali mikro-pártoknál is hevesebben ugrott a témára, hogy milyen lesz, ha a két erős ember, a Demokratikus Koalíció Gyurcsány Ference és az anyapárt MSZP Botka Lászlója egymásnak ugrik: mindenki vérontást vizionált. Vagy inkább: mindenki előre dörzsölte a kezét, hogy milyen jó kis vére ütközet lesz itt: fújták a szelet, hátha vihar lesz belőle.

Botka és Gyurcsány: nyerő páros?

Pedig igazából Botka és Gyurcsány közt nincsenek kibékíthetetlen ellentétek. Sőt szerintem mind a két ember realista annyira, hogy felülemelkednek olyan apróságokon, hogy ki van a listán. Különösen azért, mert a miniszterelnök semmit sem ér, ha nincs valaki, aki a parlamenti többségét vezeti, márpedig amennyire jó lenne Botka miniszterelnöknek épp oly jó és fontos lenne, hogy Gyurcsány vezesse a parlamenti többséget, ami leveszi miniszterelnök válláról a törvényalkotás nehézségeit, hogy a kormány a kormányzásra koncentráljon. Mert nem hiszem, hogy Gyurcsánnyal ne lehetne nyerni, de nélküle közel lehetetlen. Kell lennie egy okos és reális középútnak.

Ez az út, amitől Orbán retteg, mert így nem nyerhet.

Ami pedig az Együttet és a Párbeszédet illeti: uraim négy évük volt arra, hogy tábort építsenek, áttörést érjenek el, üzenetüket mégsem hallotta meg a magyar társadalom. Szerintem az is a realista liberális demokrácia része, hogy időnként felismerjük mikor kell kompromisszumot kötni. Máskülönben ők sem jobbak az olyan szedett-vedett blognál (mint ez), nem többek mesterséges viharkeltésnél.

A Párbeszéd előválasztása - ami alapján elutasítják Botkát - jó ötlet, de lássuk be, elkésett. Idegen és szokatlan, mire megszerveznék és elmagyaráznák a liberális plebsznek, hogy miről van szó, már rég a kampányból veszik el az értékes idő. Márpedig az óra vészesen fogy. Példát mutatok: imádom az előválasztás gondolatát: mégis -slutty! - elengedtem.

Az Együtt-nek javaslom hogy változtasson nevet, mondjuk Magyar Virtus-ra. Az Együtt név értelmetlen, sőt inkább ordas hazugság, hisz lassan a választóktól is sikerül magukat különválasztani, mert szimpla értelmetlen virtuskodásból szeretne külön indulni. Még az sem biztos, hogy Külön több Együttes képviselő jutna be az országgyűlésbe, mint  amennyi az Egy Nagy és Közös és Oszthatatlan Listáról, ami egyáltalán nem az ördögtől való. Ez az egész csak egy nagy humbug, ami arról szól, hogy Bajnait elvesztve, az Együtt elvesztette saját hangját, és Zsuzsa, Péter és Viktor ezzel szeretne túlkompenzálni. Persze ez az út is nyitva áll, és nyugodtan végig mehet az Együtt rajta, hisz ha 1%-ot ér el jövőre, már bravúr lesz - de attól még ugyan úgy meghal az egész - izé.

Fejezzük be a mesterséges viharkeltést, mert most nem ennek van itt az ideje. Most szövetségeket kell kötni, s nem háborúzni, most ideje felülemelkedni az egyszemélyi sérelmeken, ideje nagyban gondolkodni - sőt ideje nagyot álmodni: Ideje leváltani Orbánt.