Az egyszerű ellenzéki szavazók körében még mindig népszerű a teljes, a nagybetűs összefogás, hogy egyszer mindenki, Karácsony Gergely, Molnár Gyula, Fodor Gábor, Kunhalmi Ágnes, Gyurcsány Ferenc és Szél Bernadett (egyesek szerint még Vona  Gábor is) egy színpadra áll és együtt vonulnak a Fidesz ellen, egy jelölt, egy lista alapon.

Vágyálom, amit maximum a számítógépek választási kalkulátorai tudnak díjazni.

Ha meg lenne a hajlandóság a feltétel nélküli összefogásra, ha meg lett volna a hajlandóság, hogy mindenki feltartott kezekkel és prekoncepciók nélkül egyszerre ül a tárgyalóasztalhoz, talán működött volna. De lássuk be, mi magyarok, nemzeti hagyományainkhoz híven inkább hiszünk a mexikói felállásban, hogy mindenkinek a fejéhez fogjunk fegyvert. Egyszerűen nem bízunk annyira a szövetségeseinkben, hogy hátat merjünk nekik fordítani.

A hétvégén sokan értetlenül álltak, hogy a szeptember óta létező DK-MoMa szövetség felbomlott. Ahogy e sorok írásakor Gyurcsány Ferenc is megerősítette, az oka az, hogy a Modern Magyarországért Mozgalom és Bokros Lajos nem ért el akkora támogatást, hogy a nevüket felvétele ne okozna komoly fejfájást a Demokratikus Koalíciónak. Mert ugyan a közvélemény kutatások szerint a gyurcsányisták önmagukban érnek 10-13%-ot, de ez épp csak a bejutási küszöb felett lenne egy két neves listával. Ráadásul ha a formálódó szövetséget nézzük, egy DK-Együtt-Moma listára már a 15%-os bejutási küszöb vonatkozna, ami -- tekintve, hogy a választásokon egy meg egy sosem kettő -- kockára tenné mindhárom párt bejutását a Parlamentbe.

Hozzáteszem, az MSZP pont ezt a hibát követte most el. Ha lehet hinni a pletykáknak és Fodor Gábornak, akkor már formálódik egy MSZP-Párbeszéd-Liberálisok lista, aminek még matematikailag sincs ki a 15%-a. Mondjuk a Liberálisoknak a MoMá-hoz hasonlóan még az 1% se. Vagyis a nagy összefogás kényszerben a Szocialista Párt jó eséllyel aláírta a halálos ítéletét. Mondhatni kész öngyilkosság. Innentől őket csak az mentheti meg, ha a DK-t vagy az LMP-t be tudják vonni, ami jelenleg esélytelennek tűnik.

Úgy hogy remélem csak félreértés az egész.

Vagyis jelenleg el lehet engedni a népszerű slágertémát, az összefogást, inkább izguljunk a minél teljesebb együttműködésért. Vagy mindenki a saját ízlése szerint.

Őszinte vallomással kezdem: egyre kevésbé tudok, egyre kevésbé akarok hinni egy nagy közös ellenzéki összefogásban. Ezen szombati Gyurcsány Ferenc beszéde sem változtatott. Bár volt a beszédnek néhány olyan pontja, ami határozott előre lépés az ellenzék 2018-as kampánya szempontjából.

Először is létrejött egy Gyurcsány-Bokros megállapodás a Demokratikus Koalíció és a Modern Magyarországért Mozgalom közt. Ezt az tette ehetővé, hogy a DK bár balközép pártnak definiálja magát, mégis sokszínűsége, elfogadó jellege miatt határozottan képes uralni a választások szempontjából kulcsfontosságú középső, centrista szektort, így hidat tud képezni a demokratikus jobboldal felé, ahova MoMa, ezen kívül az LMP és minden jel szerint a Momentum is tartozik.

Ez lehet, hogy egyeseknek baloldalon ijesztő, de az az igazság, hogy aki meg akarja állítani az ország darabokra esését, annak ilyennek kell lennie: nem kell szégyellnie, ha a demokrácia helyreállítása érdekében más demokratikus pártokkal össze mer fogni. Aki ezt nem tudja belátni a baloldalon, az nem a rendszerrel elégedetlen, csak másik kedves vezetőt szeretne.

Ráadásul két komoly, tiszteletben álló, s a múltban már bizonyított figura szövetkezett: Bokros és Gyurcsány - bár közösen sosem kormányoztak, a maguk idejében becsülettel kiálltak az ország érdeke mellett és ha kellett, akkor népszerűtlen intézkedéseket hoztak meg, sokszor akkor is, ha tudták hogy a saját bukásukhoz vezet. A történelem mégis őket igazolta. A Bokros-csomag számos eleme a mai napig hatályos, A Fidesz sem 1998-as sem a 2010-es győzelme után nem nyúlt hozzá. Gyurcsány  esetén a kép nem ilyen tiszta, de tény, hogy a DK - bár az MSZP-sek sokszor remélték - még mindig nem csuklott össze, még mindig él, fejlődik, működik - s ez pont az MSZP-ről nem igazán mondható már el.

Ráadásul, ha a pletykák igazak, a Bokros Lajos és Gyurcsány Ferenc kézfogása minden naracsvérű fideszesnél inkontinencia problémákat okozott.

A másik pont, amikor felcsillant a szemem, az Ferenc keresztyén politikai hitvallása volt.

Mikor a magyarországi keresztyén egyházak elfelejtkezvén fő feladatukról, a bűnbocsánat és az isteni szeretet, az első szeretet hirdetéséről, s inkább lesznek az állampárt egy templomos frakciója, mintsem Krisztus igaz képviselői a földön, pont akkor a legváratlanabb helyről kapjuk a legőszintébb hitvallást, Gyurcsány Ferencét.

Ferenc hisz a keresztyén értékekben, hisz abban, hogy a keresztyénség tartotta meg és formálta az ezeréves történelmünket. Hisz az igaz keresztyén értékekben, ha úgy tetszik, hisz az igazi keresztyén Európában. Hisz abban, hogy az államnak nem kell megvédeni a keresztyénséget, hisz megvédi az önmagát. Hisz abban, hogy az állam akkor igazságos, ha vallási, felekezeti megkülönböztetés nélkül végzi a feladatát. Meg van az a keresztyéni alázata, hogy egyedül Istent tartja tökéletesnek és nem hiszi, hogy ő jobban tudja.  

Lehet hogy politikai számításból ad segédkezet azoknak a hívőknek, akiknek elege van az átpolitizált egyházi élettől, lehet hogy politikai számításból erősíti meg azokat a keresztényeket, akiknek elege van püspökeik ostobaságából, krisztus- és bibliatagadó megnyilatkozásaiból, de akkor ez jó matematika. Ám nem hiszem, hogy valaki számításból képes lenne kép mutatás nélkül tenni bizonyságot, anélkül hogy előtérbe nyomná magát és egyes szám első személyben fényezné magát. Mert ő a a keresztyén hit értékeiről beszélt, arról ami igazán bibliai: a keresztyén gyökerek, a keresztyén értékek megbékélésre, és segítségnyújtásra, békés munkára és összefogásra köteleznek minket.

Ezektől még nem fog nem fog Orbán veszteni, nem fog Gyurcsány nyerni, de talán egy lépéssel közelebb vagyunk hozzá, s ez megnyugvással töltötte meg eltévedt demokrata lelkemet.

A többi csak fecsegés.