Az egyszerű ellenzéki szavazók körében még mindig népszerű a teljes, a nagybetűs összefogás, hogy egyszer mindenki, Karácsony Gergely, Molnár Gyula, Fodor Gábor, Kunhalmi Ágnes, Gyurcsány Ferenc és Szél Bernadett (egyesek szerint még Vona  Gábor is) egy színpadra áll és együtt vonulnak a Fidesz ellen, egy jelölt, egy lista alapon.

Vágyálom, amit maximum a számítógépek választási kalkulátorai tudnak díjazni.

Ha meg lenne a hajlandóság a feltétel nélküli összefogásra, ha meg lett volna a hajlandóság, hogy mindenki feltartott kezekkel és prekoncepciók nélkül egyszerre ül a tárgyalóasztalhoz, talán működött volna. De lássuk be, mi magyarok, nemzeti hagyományainkhoz híven inkább hiszünk a mexikói felállásban, hogy mindenkinek a fejéhez fogjunk fegyvert. Egyszerűen nem bízunk annyira a szövetségeseinkben, hogy hátat merjünk nekik fordítani.

A hétvégén sokan értetlenül álltak, hogy a szeptember óta létező DK-MoMa szövetség felbomlott. Ahogy e sorok írásakor Gyurcsány Ferenc is megerősítette, az oka az, hogy a Modern Magyarországért Mozgalom és Bokros Lajos nem ért el akkora támogatást, hogy a nevüket felvétele ne okozna komoly fejfájást a Demokratikus Koalíciónak. Mert ugyan a közvélemény kutatások szerint a gyurcsányisták önmagukban érnek 10-13%-ot, de ez épp csak a bejutási küszöb felett lenne egy két neves listával. Ráadásul ha a formálódó szövetséget nézzük, egy DK-Együtt-Moma listára már a 15%-os bejutási küszöb vonatkozna, ami -- tekintve, hogy a választásokon egy meg egy sosem kettő -- kockára tenné mindhárom párt bejutását a Parlamentbe.

Hozzáteszem, az MSZP pont ezt a hibát követte most el. Ha lehet hinni a pletykáknak és Fodor Gábornak, akkor már formálódik egy MSZP-Párbeszéd-Liberálisok lista, aminek még matematikailag sincs ki a 15%-a. Mondjuk a Liberálisoknak a MoMá-hoz hasonlóan még az 1% se. Vagyis a nagy összefogás kényszerben a Szocialista Párt jó eséllyel aláírta a halálos ítéletét. Mondhatni kész öngyilkosság. Innentől őket csak az mentheti meg, ha a DK-t vagy az LMP-t be tudják vonni, ami jelenleg esélytelennek tűnik.

Úgy hogy remélem csak félreértés az egész.

Vagyis jelenleg el lehet engedni a népszerű slágertémát, az összefogást, inkább izguljunk a minél teljesebb együttműködésért. Vagy mindenki a saját ízlése szerint.

Nem értem mit csodálkozik Botka azon, hogy ki akarják golyózni a miniszterelnök-jelöltségből - én csak azon csodálkozom, hogy miért vártak vele eddig? Mert ahhoz képest, hogy Szeged polgármesterének milyen jó ajánlólevelet adott a város; ahhoz képest, hogy mekkora önbizalommal, a győzelem tervével fogott az Orbán-kormány lebontásához, siralmas eredményeket ért el.

Botka párti voltam, nem tagadom, ám most úgy érzem magam, mint akit Isten megakart büntetni, ezért meghallgatta imáit.

Mert Botka 9 hónap alatt egy téglát sem bontott le az Orbán-rezsimből, ellenben sikereset szétvert minden kezdeményezést az ilyen-olyan összefogásra. Jobban szétverte a kormányváltók demokratikus gyülekezetét, mint az Orbán tehette volna, ha a lopott vagyona minden fillérét az ellenfelei lejáratására költötte volna; tálcán nyújtva Orbán Viktornak a következő kétharmadot. És az egész csak arra volt jó, hogy immár a szebb napokat látott vörösök sincsenek a kanyarban sem, és a Jobbiknak jelenleg ezerszer nagyobb esélye van arra, hogy a kormányt váltson, mint a demokratikus siserahadnak.

Ritka alkalom: egy színpadon, egyszerre minden ellenzéki pártvezető.
Csodálom hogy itt nem estek egymásnak, pedig a sajtóban sokszor kígyót-békát kiabálnak egymásra. Lehet, hogy itt rontottuk el: addig nem kellett volna leengedni őket a színpadról, amíg minden vitás kérdést nem tisztáznak, s nem írnak alá együttműködést - vagy legalábbis meg nem támadási szerződést!

A számok jól mutatják: a választók el akarják zavarni Orbánékat, ha lenne olyan demokratikus erő, mely képes erőt felmutatni. De az ellenzék egyenlőre a 2013/2014-es úton jár, miközben természetesen Botkától Karácsonyig mindenki mantrázza, hogy tanultak az előző választási kudarcból. S mantrázva megint kifutnak az időből.

Mondjuk ki: az ellenzék összességében balfaszkodik és töketlenkedik. Miért?

Tán mert is túl nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy előre meghatározzák a leendő miniszterelnök személyét. Egyedül a sokat szidott-utált DK mondta ki, hogy előbb választást kéne nyerni. Egyedül szerencsétlen Gyurcsány Ferencnek nincs miniszterelnök-jelölti címe - Botka, Karácsony, Szél Bernadett mind-mind magára aggatta a címet, gondolom időnként összejárnak és összemérik kié a nagyobb, a szebb. - Most komolyan, akármennyire is jól mutatna a kormányfő bársonyszékben, ki hiszi el, hogy a Párbeszéd (vagy bármelyik) olyan erős párt, hogy Karácsony Gergelyből (vagy akárkiből) miniszterelnök lehet? Ha nyerünk, a választás eredménye úgyis megmutatja milyen felállásban lehet majd kormányozni, majd akkor kiválasztjuk azt a személyt, aki a kormányt vezeti.

Miniszterelnök aspiránsok helyett felelős pártvezéreket szeretnék látni, ám az előbbiekkel ellentétben ilyenekből meglehetős hiány van. Mint ahogy hiány mutatkozik kompromisszumkészségből, államférfiból és bizalomból is. Mindegyikből kéne még egy kicsi.

Az is benne van, hogy a Demokratikus Koalíció az MSZP minden imája és reménye ellenére nem pusztul ki, Botka minden érve ellenére Gyurcsány az egyetlen olyan ellenzéki politikus, aki telt házas fórumot képes tartani akkor is, ha az utcára szorul ki, ergo csak tud valamit. Naivitás azt hinni, hogy egyetlen ember miatt nem szavaznának egy közös listára, ha lenne. Például ma már nekem egyáltalán nem tetszik a Botka László, akkor én se szavazzak a Nagy Közös Listára, mert bár rajta van hat név is, akinek bírom a buráját, de ez a Botka gyerek - vagy akkor se Botka, se Gyurcsány, se Karácsony, se Széll, senki a húzó nevek közül ne szerepeljen azon a listán, nyerjenek egyéniben. Ha már itt tartunk, akkor rövidre zárnám a lista vitát: javaslom minden párt írja fel a javaslatait egy papírcetlire, mondjuk mindenki maximum hatvanat (mondjuk ez néhányuknál a teljes párttagságot jelenti!) és utána közjegyző jelenlétében sorsoljuk ki sorrendben a listát alkotó hatvan embert. 

Utána végre elkezdhetnénk kampányolni, elkezdhetnénk Orbánra olvasni a bűneit? Elkezdhetnénk dolgozni végre azon, hogy a szarból visszahozzuk ezt a kampányt? Elkezdhetnénk végre valami kis esélyt megmenteni a kormányváltásból, mielőtt végleg szertefoszlik?

S arról sem felejtkezzünk el, hogy Botka kezd Orbánhoz hasonlítani, hidak építése helyett árkokat ásni. Nem múlik el úgy hét, hogy ne sértené meg az ellenzék egy részét vagy egészét. Ám ami a sértegetésnél is rosszabb: ellenzéki ügyekben mindig olyan kemény, kompromisszum képtelen módon fogalmaz, készít javaslatokat, mintha ő találta volna ki a Golf-áramlatot. Kösz, már van egy regnáló istenkomplexusosunk, több nem kell.

Ha Botka keménykedni akar, akkor lenne kivel. Érdekes módon - ellenben az ellenzéki ügyekben történő megszólalásaival - választási lelkesítő beszédeiben mégis olyan visszafogott, puha, már-már megbocsátó a regnáló hatalommal szemben. Hibákról beszél bűnök helyett; megbocsátóan szól Orbánról ítélet helyett; korrekcióról, javításról újjáépítés helyett. Pedig a valóság az, hogy a rendszernek nem hibái vannak, hanem bűnei; Orbánt tavasszal el kell ítélni; a rendszert javítani nem lehet, hanem újjá kell építeni.

Az ellenzéki oldalon belül láthatóan működik a parlamentáris demokrácia, legalábbis az ellenzéki pártok jelentős része azzal van elfoglalva, hogy leváltsák egymást. Közben láthatóan senki sem törődik azzal, hogy a kárpátok plüss géniusza, a tacskó-Horthy (copyright: Bödőcs) az ellenzék nagy erőlködése eredménye képen nem csak újra kormányt alakíthat, de kétharmadot szerezhet....

Megjegyzés: akinek nem inge, miért hordja?!

Soha nem volt még akkora tétje egy egyszerű időközi önkormányzati képviselőválasztásnak - ráadásul vidéken! -, mint a hétvégén Dunaújvárosban. Máskor ezek a választások egy kis hírt kapnak, esetleg egy cikket a helyi lapban, de néhány száz emberen kívül senkit nem érdekel. A hétvégén mégis mindenki a dunaújvárosi 4. számú egyéni választókörzet eredményeit leste, mintha egy kristálygömbről volna szó.

Szerencsére nem hiszek a jóslásban és a kristálygömbökben. Csak a tanulságokban.

Az MSZP 3 dolgot felejtett el...

milyen Magyarnak, Szocialistának és legfőképp milyen Pártnak lenni. Dunaújváros nagyon jó példa arra, hogy tíz évvel az Öszödi Beszéd után, hat évvel azután, hogy összehozták Orbán Viktor kétharmados többségét, kettővel az összekalapált, összefércelt és lejáratott Összefogásos pofon után, az MSZP még mindig csak ez íztelen, szagtalan, színtelen lagymatag kérdőjel, ahol az egyéni játszmák dominálnak, ahol a saját kis szemétdomb védelme fontosabb a nyerni akarásnál.

Az MSZP önmaga igazolta, hogy hazudik

Mert az MSZP hazudik, önmagának mindenképpen. Elhitetni magukról, hogy ők az ellenzék legerősebb pártja, ők a váltóerő, mindenképp hazugság. Nem tudom, voltak e számok, vagy csak hasra ütésre és bemondásra választottak stratégiát a dunaújvárosi időközire, de az eredmények tükrében totálisan hamis volt a helyzetértékelésük. Ez is egy eredménye a választásnak: leleplezte a saját hazugságaikat - és azt, hogy az MSZP-s vezetők jelentős része úgy el van tájolva, hogy azt sem tudja melyik rendezvényen van.

Az MSZP Dunaújvárosban elvesztette jelmondatainak a jelentős részét: most már nem ők az ellenzék legerősebb pártja, de még azt sem lehet mondani, hogy mindenáron győzni akarnak és le akarják váltani a FIDESZT, ellenben igazolták, hogy a saját kis szemétdombja minden MSZP-s legféltettebb kincse.

Az MSZP önmagában is túltolta

A politika alapszabálya, hogy minden sztorit csak addig fújunk fel, ameddig kezelni tudjuk. Ellenkező eseteben túlnő rajtunk és nagy pofon lehet belőle. Lett. Az MSZP-nek csak akkor kellett volna országossá duzzasztani egy - már elnézést a dunaújvárosi 4. körzet lakóitól - huszad rangú önkormányzati időközit felfújni, ha biztos és látványos győzelmet aratnak. Így viszont sokat vesztettek és ez csak önmaguknak köszönhető. Egy önkormányzati időközin elveszteni az országos stratégiájukat, nos ez már művészet.

DK lett a jófiú,...

... s az MSZP tette azzá. Nehéz szembenézni a párt nemezisével, a több mint tíz éve rágott, de se lenyelni se kiköpni nem tudott Gyurcsány Ferenccel. Még nehezebb, ha a nemezis pártjából pont mi csinálunk jó fiút, pedig ez az eredmény. Azzal, hogy a DK korábban szó nélkül lemondott még az indulás jogáról is, és Dunaújvárosban is anélkül kérte az indulás jogát, hogy a szükségesnél jobban felfújta volna az ügyet; sőt mint kiderült utólag, még igaza is volt, olyan hitelességet kölcsönöz Gyurcsányék erejének, ami ritka kincs ma Magyarországon. Pont olyat, mint Dárdainak az, hogy öt meccsre előre megtudta mondani mennyi pontot szerez a csapatával.

Új világ kezdete?

Az előbb leírtak ellenére még nem kell leírni az MSZP-t, hisz ne felejtsük el: a párt éppen most újulgat meg, egy elnökválasztás, egy interregnum kellős közepén van. Van esély arra, hogy egy olyan vezetést válasszon magának a Kongresszus, akik képesek a múlt és a jelen hibáiból tanulni és semmissé tenni Dunaújvárost. Ám ez most már nehezen képzelhető el másként, mint egy nyíltabb, stratégiai és alapos összefogással, amiről az aláírás pillanatban látszódik, hogy kormányzásra is kész. És legfőképp el kell vetni azt a mítoszt, azt a gőgöt, amit az ellenzéki vezető szerep jelent, mert mint látható az MSZP-nek már nincs ilyen - mint ahogy a DK-nak sincs.

Az MSZP-nek és a balos pártok összességének (MSZP, DK, PM)  el kell gondolkodni egy merőben új stratégiáról; egy új, kompromisszumos program alapján felépülő, átláthat és nyílt választási - kormányzási szövetségről, egy előre leosztott szerepek és személyi kérdések nélküli, a magyar politikában újdonságnak tűnő rendszerről. Csak így törhetik át azokat a törvényi, erkölcsi és ideológiai gátakat, amik közé a FIDESZ zárta őket.

Az új világ eljött 2016. június 5-én kérdés, hogy ezt felismeri-e az MSZP - meg a többiek.