Az eltévedt demokrata

AlexNet


123. Devizahitelesek elfelejtve

A legnagyobb kisebbség

2013. március 13. 19:00 - Alex_W

Melyik Magyarországon a legnagyobb, legnépesebb kisebbség? Nem, nem a roma. A devizahiteles. Tudják az az ember, aki nem tudott ellenállni a 2 szobás panellakás jelentette luxusnak és és bedőlve a bankoknak, és a gonosz karvalytőkének, EUR alapon volt fényűző. Mert akkor olcsóbbnak tűnt.

Tudják azok, akiknek van ugyan lakása, és a lakás értékének akár a kétszeresét is kitevő tartozása. Pedig a család már nem eszik és így is a fizetésének kétszeresével törleszt, de az elszámoló levelet már nem olvassa el, mert tudja jól hogy az adósság ebben a hónapban sem csökkent, hiába minden erőlködés. Azok pedig akik elhallgatták előle a kockázatokat, akik miatt idekerült, persze mossák a kezeiket, épp úgy mint akiknek hatalmába volna segíteni.

Ez az a kisebbség melybe - az Orbán-kormány tavaly előtti jelentése szerint - 1,8 millió, durván minden ötödik magyar állampolgár beletartozik. De ezek közt nincs az a devizahiteles, aki a budai villájára vett fel egymillió svájci frankot, mert az visszafizette. Vagy megvárta míg az állam besegít neki és visszafizette. Ez az a kisebbség mely egy álmot, egy fényűző álmot kergetett, azt a középosztálybeli életet, melyet szintén egy Orbán kormány hirdetett meg: három szoba, három gyerek, négy kerék.

Ezeknek az emberek a saját lakásukban szeretnének élni, nem állami albérletben, hisz onnan költöztek ide. Ezek az emberek ott szeretnének lakni, ahol rokonaik és barátaik élnek, ahol a munkahelyük van, nem pedig - már bocsánat az Ócsaiaktól - az isten háta mögött eldugva, elfelejtve, több órára minden értelmes munkalehetőségtől. Ezeknek az embereknek nincs a matracban milliójuk, hogy árfolyam rögzítéssel tudjanak élni.

Van viszont munkanélküli a családban. Kisgyerek. Beosztás, sőt egyenesen fösvénység, hogy beosszák azt a jövedelmüket ami nem létezik, hisz bár a család tagjai elmennek dolgozni, de a fizetést még aznap lenyúlja a bank.

Valamint van egy Orbán Viktorjuk.

Egy Orbán Viktor, aki mindenféle hülyeséget kitalál, ahelyett, hogy keményen megfogná azt a kormányrudat, és garantálna azt az erős forintot - vagy azt a jövedelmi szintet - mellyel a család talán nem menne tönkre. Sem anyagilag, sem lelkileg.

Ez az az Orbán, akinek elmúlt három éve semmi másról nem szólt, csak arról, hogy mennyire tud izomból kormányozni. Mindegy volt neki, hogy mit mondanak a szakértők, vagy azok, akik érdekében vagy akik ellen hozta  a szabályokat, Viktor mindig ment a maga feje után és elérte amit akart. Úgy látszik a devizahiteleseket nem akarja megmenteni.

Pedig ha már volt olyan kedves és nagyvonalú, hogy az ország minden lakosa közt felosztotta a miskolciak, a hódmezővásárhelyiek és a budapestiek és minden település adósságát az egész ország közt - mert nagyjából ezt jelenteti az önkormányzati hitelek átvállalása -, igazán lehetett volna annyira gáláns is, hogy átvállalja ugyanilyen mértékben a deviza alapú hitelen otthont teremtő emberek adósságát is. Pont ugyanolyan nehéz lett volna kivitelezni, csak az államháztartásnak nem került volna annyiba.

Ellenben Orbán mindent megtesz, hogy ezt a kisebbséget kiirtsa: mindent elkövet, hogy az euró és a svájci frank minél több forintba kerüljön, és hogy a devizahitelesek oly magas számokkal ismerkedjenek meg, mely számok már nincsenek is. Itt a gyönyörű tavaszi kikelet, de nem csak a hőmérséklet emelkedik lassan, de biztosan, hanem az euró árfolyama is, vele a devizahitelesek vérnyomása is, de nem baj, hisz ha nem akartak állami lakásban élni, ha nem akartak az isten háta mögött élni, akkor csak vigye el őket a szívroham.

Az intenzíven és a temetőben úgysem szokás tiltakozni.

Szólj hozzá!

114. Hallgatói, oktatói tiltakozások a keretlétszám csökkentése ellen

Ne hallgass Hallgató!

2012. december 11. 17:00 - Alex_W

Az index tanulságos videót tett közzé, melyben a képviselőket kérdezték a keretszámokról.

A honatyák persze menekültek.

Érthető, ez a téma olyan, mint a pestis, jól nem lehet kijönni belőle. Nem mindenki olyan tökös és régi ember, mint Pokorni Zoltán, aki ki mer állni a véleményével Orbán teljes bizalmát élvező Hoffmann ellenében. A többiek töketlenkedtek, még Hoffmann is olyat hablatyolt, hogy annak se füle se farka. Volt pofája kijelenteni, hogy Orbánnak nem az volt a feladata 2008-ban, hogy alternatívát találjon ki a felsőoktatás átalakítására a tandíj ellenében! Tényleg?

Egy másik képviselő azt ecsetelte, hogy meg kell érteni Orbán Viktort, mert nagy rajta a költségvetési nyomás. Számoljunk csak!

10 000 hely, egy fél magyar kisváros, a felsőoktatásba felvételt nyerteknek a kevesebb mint a tizede. Ennyi hallgató tanulmányait halandó a kormány fizetni. A gólyák átlagosan 257 000 Ft-t fizetnek félévente ami egy tanévben 514 000 Ft. Vagyis szeptembertől a gólyákra alig több, mint 50 milliárd forintot fog a kormány költeni, miközben többször tíz- és százmilliárdokat visz el a költségvetésből a Simicska - Nyerges duó, a Magyar Nemzeti Közgéptársaság.

Ha a teljes rendszert nézzük, az első diploma finanszírozása túlfutással is számolva 10 ezer embernek átlagosan 250 milliárd forint lenne; ha mindenkinek fizetné az állam, az kevesebb mint 100 ezer hallgatót jelentene, vagyis alig 2500 milliárd forintot.

Úgy néz ki Orbán Viktor miniszterelnök úr egyszerűen gyáva. Nem mer a sarkára állni a volt szobatársával szemben, inkább vállalja, hogy több ezer diák elől fog bujdokolni. Vállaja, hogy ezek ellen a fiatalok ellen próbál kampányolni és ezek ellen próbál nyerni. Amit csak csalással lehet - azt is ideig óráig.

Egyszer egy professzor, egy egyetemi vitán azt találta mondani: "Hallgató, hallgass!".

A hallgatóknak elegük lett a hallgatásból. A hallgatóknak véleményük van, a szülőknek véleményük van, a tanároknak véleményük van, és ezt el fogják mondani és addig fogják ismételni, míg a süket és szövegértési nehézségekkel küszködő kormányzat is felfogja.

BRÉKING!

Most kaptuk a hírt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök, Balog Zoltán emberi erőforrásokért felelős miniszter és Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár hamarosan sajtótájékoztatón jelenti be a fénymásolási tagozat elindítását az felsőoktatásban.

"Reményeink szerint így már a hallgatók is látni fogják, hogy tényleg több diák juthat diplomához a következő években, ugyanis az új képzési forma nem csak olcsóbb lesz, de sokkal gyorsabb is, ugyanis csak a hallgatón múlik, mennyi idő alatt fénymásolja össze a szakdolgozatát." - jelentette ki a rendezvényre meghívott Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes. A javaslatot Schmidt Pál, Magyarország korábbi és méltánytalanul meghurcolt Köztársasági elnöke is támogatta, miközben keresztül sétált a szobán.

Ezzel kapcsolatban felröppent az a hír is, hogy a kormány már vizsgálja, hogy milyen magasra kell emelni a gáz árát annak érdekében, hogy a kisnyugdíjasok is tudjanak fűteni.

AlexNet - Komolytalan Hírek Hivatala (KHH)

2500 milliárd forintot kellene átcsoportosítani a felsőoktatás egészére, ez nem nagy feladat egy olyan költségvetésben, mely kiadási főösszegét 15 476, 9786 milliárd forintban határozza meg.

Ha a kormány ilyen mértékű kiadások mellett nem talál 250 milliárdot a fiatalok tandíjára, csak egyet mondhatok: Tisztelt Orbán és Matolcsy úr! Lehet, hogy be kellett volna járni azokra a fránya matematika órákra?

Meddig hagyjuk még, hogy olyanok döntsenek a felsőoktatásról, akik csak bulizni és fénymásolni jártak be?

Tandíj tábla
Államilag finanszíroztak száma Összes helyek százalékában
(ha 100 000 hallgatót vesznek fel minden évben)
Költségvetési teher
(5 évvel számolva)
100 000 100 2500 milliárd
80 000 80 2000 milliárd
60 000 60 1500 milliárd
40 000 40 1000 milliárd
10 000 (kormány javaslat) 10 250 milliárd
Szólj hozzá!

99. Úton lefelé - az Orbán-kormány végnapjai (3.) - Hitelhelyzet

Építsünk hidakat!

2011. december 08. 10:00 - Alex_W

Építsünk hidakat, mert lassan nem lesz elég híd az országban, ami alá behúzódhatnának a hajléktalanok.

Minden hajléktalan sorsa tragikus, de a szívem szakad meg, mikor gyerekes családok kerülnek az utcára. Hála Orbánnak ez egyre gyakoribb.

Igen, személyesen Orbáné a felelősség. Nem megyek bele, hogy melyik csatlósa volt éppen az, aki rúgott egyet a deviza árfolyamokba és ezzel együtt családok ezreibe. Nem megyek bele, mert Orbánnak - aki amúgy is istennek képzeli magát és állítólag hatalmában van félkézzel megemelni az ország GDP-jét - hatalmában volt kezelni ezeket a helyzeteket. Gyakorlatilag az ország oda süllyedt, hogy minimális elvárás a személy csere, és aki ezt nem teszi meg amatőr, sőt egyenesen rosszakaró, akire minden gonoszság igaz. Nem félek kimondani, Matolcsy bebetonozása lassan a hazaárulással lesz határos.

Orbán - nagy jobboldali, a családok védőszentje - elárult szinte mindenkit. Azokat is, akik rászavaztak és azokat is, akik nem.  Uralkodásának legnagyobb vesztesei pedig azok, akiket mindenkor a zászlajára tűzött: a családok.

Ma már nem csak az igaz, hogy a családok egyharmad él a létminimum alatt, hanem az is, hogy a családok tömegesen veszítik el otthonaikat. Ma nem kell munkanélkülinek lenni a szülőknek ahhoz, hogy utcára kerüljenek, elég fiataloknak lenni, elég nem oly szerencsés, gazadag, "lázári" családból származni, egy hitellel megterhelt lakásban élni: ennyi elég hogy munka mellett elveszítsd az otthonodat.

Fiatalokról van szó, akiknek a család alapításon kell törniük a fejüket, de bizonytalan otthonba ki szeretne gyereket? Ki szeretné családját hajlék nélkül látni? Hát ne csodálkozzanak, ha visszaesik a születések száma, ne csodálkozzanak, ha az eddig is tragikus adatok még jobban összeesnek.

Nem hevenyészett - rokonoknak ugyan megfelelő - végtörlesztési törvény kellett volna, hanem átfogó stratégia. Enélkül még a választásokon indulni is felelőtlenség és történelmi bűn. Orbánnak ráadásul egy éve volt felkészülni és kigondolni valamit - ami nem csak neki jó. Terveik kapkodóak, és ami van is - nyomokban - stratégia, az is a valóságtól annyira elrugaszkodott, mintha egy marslakó írta volna.

Munka hely - na az ami következetesen nincs és nem is lesz. 2014-ig legalábbis már nem. Pénz se nagyon, hisz a kormány kezéből úgy folynak ki az ezer milliárd forintok, mint a víz. Pedig munka kell, a munkahelyekhez pedig pénz, e kettő nélkül pedig óriási slamasztikában vagyunk. Akarat kellene mert volna mit csinálni az országban, volna mire költeni - értelmesen a pénzt. Fel kell újítani a vasutat, fel kell újítani az iskolákat - hogy csak kettőt említsek, ami munka helyeket teremtene és látványosan emelne az ország színvonalán. Talán még a költségvetés is túlélné.

Nem, itt nincs akarat, csak a vizesárkok ásása folyik, miközben lassan nem lesz elég híd a családoknak.

Szólj hozzá!

80. Bedőlő gazdasági program

Széll kár

2011. június 08. 20:36 - Alex_W

Nem jön el a Magyar Nemzeti Kánaán, hiába rendezgeti Matolcsy György a kis ábráit, a Széll Kálmán terv kudarcot vall. Persze ez nem meglepő, az alig három hónapos terv stratégiát még csak nyomokban sem tartalmazott, és attól végképp messze volt, hogy beismerje, az Orbán kabinet első éve maga a gazdasági kudarc, és a csőd felé vezette az országot.

Orbánék erre a tervre tettek fel mindent, és mára csak az látszik, hogy hiába vállalnak be már politikailag kockázatos méretű társadalmi konfliktust, hiba vesznek össze mindenkivel, és hiába hagyják a devizahiteleseket sorsukra, a rezidenseket kivándorolni, a Széll Kálmán terv mindössze arra elegendő, hogy fékezze valamelyest annak a lyuknak a hatását, melyet az egykulcsos személyi jövedelemadó ütött a központi költségvetés amúgy is csak toldozgatott-foltozgatott, ütött-kopott bárkáján.

Engem még nem is csak a magas hiány zavar, mert minden államban előfordulnak időszakok mikor megborul a költségvetés, elég csak a gazdasági válságból kilábaló Amerikai Egyesült Államokra, mint a világ egyik vezető és sikeres gazdaságára gondolni. A baj az, hogy nem tudjuk, hova folyik a pénz, és nincs látható jele annak, hogy az emberek a megspórolt forintjaikból beruházásokat ösztönöznének, nincs jele annak, hogy a magyar kormány a közbeszerzésekkel a beruházásokat támogatná, nincs jele munkahely teremtési programnak, nincs jele reformoknak, nincs jele tervnek, stratégiának, vagy csak egyszerű kormányzati iránynak se, mely kimondatlanul ugyan, de azt jelezné, hogy a Kormány tudná azt, hogy mit csinál, merre halad. Se Matolcsy, se I.Orbán Viktor nem képes felpörgetni a gazdaságot, beismerni, hogy az egykulcsos adó sosem csodaszer, de Magyarország esetében éppen méreg.

Nincs jele gazdasági programnak, de minden jele meg van annak, hogy se Orbán, se Matolcsy nem tudja hova lépjen. Ellentmondásaikba lassan belefulladnak.

Arról beszélnek, hogy mekkora tömegeket - szakképzetlen gyerekeket és idősebb vagy sérült embereket - szeretnének "visszavezetni" a munka világába, miközben az aktív, egészséges embernek sincs elég munka, és a munkanélküliség a tömegek nélkül is kiugróan magas. Márpedig hiába spórolunk pár milliárdot a nyugdíjasokon, ha ugyan annyi pénzt - vagy még többet -  el kell költenünk segélyekre. Hiába hagyja a kormány magára a hiteleseket, ha az el nem költött pénzt később kell segélyekre, lakhatás támogatására elkölteni.

A Széll Kálmán terv bukása tragédia megalkotói, Orbán Viktor és Matolcsy György számára, de még nagyobb kár Magyarországnak. A befektetők nem jönnek olyan országba, ahol az állam nem áll a helyzet magaslatán. Azt a - nagyrészt megelőlegezett - bizalmat pedig, amit a választásokon és utána kapott az ország és a kormány, nagyon könnyű volt elveszíteni - sokkal, de sokkal nehezebb lesz visszaszerezni.

Orbán és Matolcsy egyetlen túlélési lehetősége, ha mihamarabb szembenéznek az első évben elkövetett hibáikkal és valódi válaszokat adnak a problémákra és valódi stratégiát építenek és valóban cselekedni kezdenek, vagy ez az egész terv gyorsabban hullik vissza rájuk és temeti maga alá teremtőit, mint amilyen hamar ír alá Schmitt Pál egy alkotmányellenes törvényjavaslatot.

A kormánynak mihamarabb be kell indítania a Közmunka programot, rengeteg pénzzel, hogy legalább ideiglenesen legyen az embereknek munkájuk. Menet közben olyan beruházásokat kell elindítani, melyek javítják az ország infrastruktúráját és rengeteg munkaerőt igényelnek, például az utak építése, a vasutak felújítása. Végül de nem utolsó sorban ki kell dolgoznia és végrehajtania egy olyan stratégiát, mely Magyarországra vonz kutató és fejlesztő központokat és olyan munkahelyeket teremtenek, melyekhez jól képzett munkaerők kellenek, és olyan terméket állítanak elő, mely nem kifutó, melyet nem csak az elkövetkezendő egy-két-öt évben gyártanak majd itt, hanem hosszú távon rendezkednek be. Olyan munkahelyeket, melyek védik a környezetet, melyek a zöld energiához kapcsolódnak, melynek most jön el az ideje, mely gazdaság most lendül fel.

Miket beszélek? Orbán ezt is biztos jobban tudja, ez amúgy sem működhet, mert nem lehet kis ábrává egyszerűsíteni, két vonallal, egy beosztás nélküli grafikonra. Ez egyszerűen nem Matolcsy kompatibilis.

Szólj hozzá!

#72. Diákszámla

2011. március 17. 09:03 - Alex_W

Most turkáljunk egy kicsit a főiskolai hallgatók zsebében!

Sokan csak addig jutnak el, hogy megfogalmazzák: a felsőoktatás sokba kerül, és jó lenne ha a költségekbe beszállna az egyetemi hallgató is.

Alapesetben tőlem sem idegen a hallgatói költségtérítés, vagy tandíj gondolata, hisz egy jól prosperáló világban az egyetemi hallgatóknak van lehetőségük és alkalmuk az egyetem mellett dolgozni, munkából eltartani magukat. Mondom egy jól működő világban.

Magyarország nagyon messze van ettől. Belegondolva, az egymást követő oktatási kormányzatok mindig csak addig jutottak el, hogy megfogalmazzák, bevezessék a tandíjat, vagy eltöröljék és költségtérítésnek kezdjék hívni, tulajdonképpen pepitában ugyanazt. De a rendszer egészére senkinek sem volt átfogó koncepciója, és a Hoffmann-i Rémálmokat elnézve ma sincs.

Egy normálisan működő felsőoktatási finanszírozási rendszerhez az első lépés az lenne, hogy az egyetemek esetében jól szétválaszthatóan szét kell választani a kutatási pénzeket, és az oktatási pénzeket, és motiválni kell az egyetemeket, hogy az előbbiekből tartsák fenn magukat, hisz az egyetemek tudásbázisok: az innovációk, alkalmazott kutatások jelentős része, az alapkutatások majdnem egésze kell hogy belőlük származzon, ezzel is biztosítva, hogy a hallgatók mindenkor a legmagasabb színvonalon tanulhassanak, a legfrissebb eredményeket és technikákat ismerjék meg. Ráadásul a kutatás elméletileg jobban fizet. Ehhez állami akarat kell és egy rendszer, mely a kutató egyetemeket összehozza a kutatást igénylő, azt hasznosító cégekkel.

Még a második lépés sem a tandíj bevezetése, hanem a foglalkoztatottság növelése. Addig nem lehet a diákokat kiterelni a részmunkaidős munkaerőpiacra, amíg nincs ilyen piac, és addig nem is lesz piac, amíg a szakképzett, teljes állást kereső harmincasaknak és negyveneseknek nem tudunk elegendő állást kínálni. Magyarországon hosszútávú tervek kellenek a munkahelyteremtésre, és a diákok által vállalható részidős foglalkoztatási forma megjelenésére, felfutására és népszerűsítésére. Ez az a pont, ami hallgatóktól független, ugyanakkor a hallgatók joggal várják el minden olyan a kormányzattól, amely azt szeretné, hogy a diákok járuljanak hozzá a főiskolai képzésük költségeihez.

Még ezek után sem lehet csak úgy egyszerűen bevezetni a sokat emlegetett tandíjat - vagy nevezzük akárminek is. Számot kell vetni azzal a ténnyel, hogy amíg egy felfutó, vagy jól működőgazdaság helyet teremt a részidős foglalkoztatásnak, egy gazdasági válság, ami bármikor bekövetkezhet, pont ezeket a munkahelyeket számolja fel legelőbb. Ösztöndíjak és korszerű diákhitelezési rendszerrel kell biztosítani azt, hogy egy átmenti életviteli, vagy gazdasági zavar se veszélyeztesse a tanulmányok megkezdését, folytatását, vagy befejezését. Ösztönözni kell a magánszektort alapítványok és rendszeres ösztöndíjak alapítására, állami, szociális alapú ösztöndíjat kell bevezetni - melynek szétosztása az független az egyetemektől. Másrészt a mai diákhitel rendszer magtartásával és szélesítésével, korszerűsítésével egy olyan rendszert létrehozni, mely végső mentsvárként szolgál a nehéz helyzetbe került hallgatóknak, ugyanakkor nem jelent végtelen terheket.

Mint látható a diákok számlájának rendezése nem egyszerű. Ugyan jó lenne, ha mindenki mögött ott állna a család, és segítené a tanulmányaiban, de lássuk be Magyarországon kevés olyan szerencsés van, akinek a szülei ezt megengedhetik. Sok hallgatónak még úgy is dolgoznia kell, vagy diákhitelt (adósságot) kell vállalnia, hogy államilag finanszírozott tanulmányokat folytat. Ugyan egyszerű azt mondani, hogy sok megélhetési egyetemista van, mint feltárni az egyetem elhúzódása mögötti komplex tanulmányi és szociális okokat, de nem lehetetlen, és őszintén szólva, ugyan lehet hogy vannak megélhetési egyetemisták, de korántsem annyian, mint a kormány érzékeltetni akarja, és főleg nem ott, ahol keresi.

Szólj hozzá!

#54 Hitelek

2010. november 26. 04:58 - Alex_W

A nagy hajcihő közepette, két alkotmányozás, oktatási törvény és magánnyugdíjpénztár államosítás közt elfelejtkeztünk egy jelentős csoportról, akik eleve segítségre szorultak és a Fidesz dobálózásainak közepette egyenesen a csőd felé tartanak.

A deviza hitelesekről van szó.

Sokaknak ismerős lehet a következő helyzet: Adott egy fiatal pár, egy gyerekkel. Évekkel ezelőtt a lakásvásárlásra felvettek CHF alapon kölcsönt. Körülbelül 300 EHUF-ot kerestek ketten, megengedhették maguknak a 65EHUF-os törlesztőt.

Nem is lett volna ezzel semmi probléma, de a válság hatására ez felment előbb 105EHUF-ra, majd 140EHUF-ra, miközben a futamidő felment 25 évre és bevállalták a második gyereket is, akit régen terveztek.

Jelenleg a 140EHUF-os törlesztő részletet fizetik egy fizetésből és a GYES-ből, összesen 180EHUF-ból. Közel lehetetlen matematikai feladatot végeznek el nap mint nap. Rezsi, ruha koszt, a nagyobbiknak iskola...

Ez természetesen nem jut el a kormány elé. Inkább erőszakkal államosítják tőlük mindazt, amit öregkorukra tettek félre, és amellett hogy meglopják, el is veszik tőlük a biztos öregkor minden reményét. A nyugdíjadó kialakítása egyet jelent azzal, hogy mi fizetünk nekik, ők meg már ígéretet sem adnak, hogy mi abból viszontlátunk valamit.

A kormány leghűségesebb szavazóit kopasztja meg, és ha abban reménykedik, hogy az emberek nem veszik észre, akkor rossz hírem van. Ezek az emberek még nem estek át a Hoffmann-féle vizsgálaton és tudnak gondolkodni. Szerintem észrevették.

Ahogy az emberek vagyonokat veszítenek a hiteleken és a nyugdíjakon, úgy, vagy még jobban veszti el a kormány azt a kevéske hitelét is, mind a külföld, mind a választók szemében. Kétséges, hogy kitart-e a ciklus végéig.

Legkésőbb 2014-ben választások lesznek, és ne higgye a Nemzeti Egységet Megszemélyesítő Személy, hogy az emberek addig elfelejtik mindezt. A 2002-es választási eredmény tisztes vereség volt, a 2014-es viszont a Fidesz-KDNP - és Orbán Viktor - végét jelenti. Akkor majd mehetnek a hullaházba, a most kirabolt devizahitelesek és magánnyugdíj-pénztári tagok, vagyis a kisemberek mellé.

Oktatás, nyugdíj... Orbán Viktor kormánya lassan mindenkit halmozottan hátrányos helyzetbe hoz, s ahelyett hogy a középosztályt és a kisembereket - a választóikat - szolgálnák, gátlástalanul teremtik meg annak a fedezetét, hogy legyen mit elpocsékolniuk a következő két évben.

Két év múlva pedig csődbe megyünk, de gondolom ez nem Orbánnak lesz majd a gondja...

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása