Nem értem mit csodálkozik Botka azon, hogy ki akarják golyózni a miniszterelnök-jelöltségből - én csak azon csodálkozom, hogy miért vártak vele eddig? Mert ahhoz képest, hogy Szeged polgármesterének milyen jó ajánlólevelet adott a város; ahhoz képest, hogy mekkora önbizalommal, a győzelem tervével fogott az Orbán-kormány lebontásához, siralmas eredményeket ért el.

Botka párti voltam, nem tagadom, ám most úgy érzem magam, mint akit Isten megakart büntetni, ezért meghallgatta imáit.

Mert Botka 9 hónap alatt egy téglát sem bontott le az Orbán-rezsimből, ellenben sikereset szétvert minden kezdeményezést az ilyen-olyan összefogásra. Jobban szétverte a kormányváltók demokratikus gyülekezetét, mint az Orbán tehette volna, ha a lopott vagyona minden fillérét az ellenfelei lejáratására költötte volna; tálcán nyújtva Orbán Viktornak a következő kétharmadot. És az egész csak arra volt jó, hogy immár a szebb napokat látott vörösök sincsenek a kanyarban sem, és a Jobbiknak jelenleg ezerszer nagyobb esélye van arra, hogy a kormányt váltson, mint a demokratikus siserahadnak.

Ritka alkalom: egy színpadon, egyszerre minden ellenzéki pártvezető.
Csodálom hogy itt nem estek egymásnak, pedig a sajtóban sokszor kígyót-békát kiabálnak egymásra. Lehet, hogy itt rontottuk el: addig nem kellett volna leengedni őket a színpadról, amíg minden vitás kérdést nem tisztáznak, s nem írnak alá együttműködést - vagy legalábbis meg nem támadási szerződést!

A számok jól mutatják: a választók el akarják zavarni Orbánékat, ha lenne olyan demokratikus erő, mely képes erőt felmutatni. De az ellenzék egyenlőre a 2013/2014-es úton jár, miközben természetesen Botkától Karácsonyig mindenki mantrázza, hogy tanultak az előző választási kudarcból. S mantrázva megint kifutnak az időből.

Mondjuk ki: az ellenzék összességében balfaszkodik és töketlenkedik. Miért?

Tán mert is túl nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy előre meghatározzák a leendő miniszterelnök személyét. Egyedül a sokat szidott-utált DK mondta ki, hogy előbb választást kéne nyerni. Egyedül szerencsétlen Gyurcsány Ferencnek nincs miniszterelnök-jelölti címe - Botka, Karácsony, Szél Bernadett mind-mind magára aggatta a címet, gondolom időnként összejárnak és összemérik kié a nagyobb, a szebb. - Most komolyan, akármennyire is jól mutatna a kormányfő bársonyszékben, ki hiszi el, hogy a Párbeszéd (vagy bármelyik) olyan erős párt, hogy Karácsony Gergelyből (vagy akárkiből) miniszterelnök lehet? Ha nyerünk, a választás eredménye úgyis megmutatja milyen felállásban lehet majd kormányozni, majd akkor kiválasztjuk azt a személyt, aki a kormányt vezeti.

Miniszterelnök aspiránsok helyett felelős pártvezéreket szeretnék látni, ám az előbbiekkel ellentétben ilyenekből meglehetős hiány van. Mint ahogy hiány mutatkozik kompromisszumkészségből, államférfiból és bizalomból is. Mindegyikből kéne még egy kicsi.

Az is benne van, hogy a Demokratikus Koalíció az MSZP minden imája és reménye ellenére nem pusztul ki, Botka minden érve ellenére Gyurcsány az egyetlen olyan ellenzéki politikus, aki telt házas fórumot képes tartani akkor is, ha az utcára szorul ki, ergo csak tud valamit. Naivitás azt hinni, hogy egyetlen ember miatt nem szavaznának egy közös listára, ha lenne. Például ma már nekem egyáltalán nem tetszik a Botka László, akkor én se szavazzak a Nagy Közös Listára, mert bár rajta van hat név is, akinek bírom a buráját, de ez a Botka gyerek - vagy akkor se Botka, se Gyurcsány, se Karácsony, se Széll, senki a húzó nevek közül ne szerepeljen azon a listán, nyerjenek egyéniben. Ha már itt tartunk, akkor rövidre zárnám a lista vitát: javaslom minden párt írja fel a javaslatait egy papírcetlire, mondjuk mindenki maximum hatvanat (mondjuk ez néhányuknál a teljes párttagságot jelenti!) és utána közjegyző jelenlétében sorsoljuk ki sorrendben a listát alkotó hatvan embert. 

Utána végre elkezdhetnénk kampányolni, elkezdhetnénk Orbánra olvasni a bűneit? Elkezdhetnénk dolgozni végre azon, hogy a szarból visszahozzuk ezt a kampányt? Elkezdhetnénk végre valami kis esélyt megmenteni a kormányváltásból, mielőtt végleg szertefoszlik?

S arról sem felejtkezzünk el, hogy Botka kezd Orbánhoz hasonlítani, hidak építése helyett árkokat ásni. Nem múlik el úgy hét, hogy ne sértené meg az ellenzék egy részét vagy egészét. Ám ami a sértegetésnél is rosszabb: ellenzéki ügyekben mindig olyan kemény, kompromisszum képtelen módon fogalmaz, készít javaslatokat, mintha ő találta volna ki a Golf-áramlatot. Kösz, már van egy regnáló istenkomplexusosunk, több nem kell.

Ha Botka keménykedni akar, akkor lenne kivel. Érdekes módon - ellenben az ellenzéki ügyekben történő megszólalásaival - választási lelkesítő beszédeiben mégis olyan visszafogott, puha, már-már megbocsátó a regnáló hatalommal szemben. Hibákról beszél bűnök helyett; megbocsátóan szól Orbánról ítélet helyett; korrekcióról, javításról újjáépítés helyett. Pedig a valóság az, hogy a rendszernek nem hibái vannak, hanem bűnei; Orbánt tavasszal el kell ítélni; a rendszert javítani nem lehet, hanem újjá kell építeni.

Az ellenzéki oldalon belül láthatóan működik a parlamentáris demokrácia, legalábbis az ellenzéki pártok jelentős része azzal van elfoglalva, hogy leváltsák egymást. Közben láthatóan senki sem törődik azzal, hogy a kárpátok plüss géniusza, a tacskó-Horthy (copyright: Bödőcs) az ellenzék nagy erőlködése eredménye képen nem csak újra kormányt alakíthat, de kétharmadot szerezhet....

Megjegyzés: akinek nem inge, miért hordja?!

Politikai múlt nélküli szüzek vágtatnak a magyar ugaron, heroikus küzdelmet folytatnak az igazukért, az igazunkért, országjárásba kezdenek, felhorgadnak, szerveznek, lelkesen megmentik az elesett lelkeket. Hitelesek valamiben, hisznek a küldetésben. Őszinték, naivak és politikai tapasztalat nélkül indulnak. Néha elfáradnak, de újra felállnak. Hősök.

                              (Kép forrása: http://www.montazsmagazin.hu/te-hos-vagy-mar/)

Van, aki azt hiszi, Ő az új messiás. Hályogkovácsok naiv magabiztosságával kiáltják az égbe: itt vagyok, teljesítem, amit kér tőlem a sors. Mire vállalkoznak? Mire képes valaki, aki valamiben megszerezte a magabiztosságát, de fogalma sincs rendszerek működéséről, összefüggésekről, a mozgatórugókról, a kiemelkedő teljesítményhez vezető utakról, tömegek vezetésének titkairól? Mire lehet képes Ő, aki nem érti, de akit nem is érint meg a gazdasági egyensúly fogalma, fontossága; a fejlődés problémája és egyéb "felesleges" dolgok, mert az ma még nem a dolga.

És ha véletlenül győz? Ha rá hárul majd, hogy a rendszert működtesse, annak stílust adjon, a rendszerben egyensúlyt találjon; hogy embereket motiváljon hosszú távon – már nem egy újabb harcban, hanem a hétköznapokban, amikor az öröm, a békesség, a jól tapintható perspektíva, a fejlődés, a nagyon sokak gyarapodása a cél. Mit fog tenni egy szűz hős, ha győzött? Hogyan állítja le a saját rutinját, ami csapkodás, vibrálás, káosz, lendület és megállíthatatlanság? Hogyan lesz demokrata és egyúttal hatékony a lassú, sziszifuszi építésben?

Ő lesz a következő Antikrisztus? Hamar elérheti, ha nem képes ellépni magától és más utat járni. De mi késztet egy győztest, hogy a győztes stratégiát feladja és a fékbe taposson, hogy aztán már finomabban nyomhassa a gázt? Honnan jöhet a belátás, a bölcsesség? Idővel, sok tanulópénz és kudarc árán.

Mikor jön el a felelősség mértékének felismerése? Akkor, amikor már a politika szemétdombjáról nézik könnyes szemmel, keserűen, mit is tettek, mivé lettek?

Mégis ma ezek a hős szüzek a remény. A napsugár azoknak, akiknek a mindennapok fájnak a kilátástalanság miatt.

Rengeteget adnak, de rengeteget elvesznek.

Mert elveszik a politikai képzettség, szakértelem szükségességébe vetett hitet. Akik nem valamilyen értékközösségen, párton belül verekszik magukat a politikai közélet csúcsára, nélkülözik a kontrollt és nem élhetik meg az önkontroll kifejlesztésének tanulóéveit. Tragédia, hogy a mai magyar közvélekedés nem tekint, talán jogosan nem is tekinthet értékközösségként a pártokra.

A magyar közélet és közgondolkodás fejlődésének paradoxonja, hogy az egymást sárba döngölő politikai elit képtelen hitelességet, míg a semmiből érkező civilek nem tudhatnak kiforrott politikai rendszer működtetési stílust, tudást felmutatni. Mert az szakma, amit tanulni kell, mint bármi mást. Itt is csak a hosszútávon legjobban teljesítők, a politika szakma legjobbjai szabad, hogy lehetőséget kapjanak a csúcson. A vakbélműtétünket nem szívesen bízzuk a tegnap végzett nővérképzős kedves naivára. Miért pont a társadalmi-gazdasági fejlődésünket bíznánk felkészületlenekre?

Gondolkodók közül is sokan várják a megváltást a politikai eliten kívülről, civilek között keresik a jövő emberét. De „civilnek” lenni nem érdem. Állapot. A szűz hősök holnap már nem lesznek se újak se frissek, aztán már szüzek sem. Kopott politikusok lesznek.

Aztán jöhetnek az új hős szüzek, hogy újult vágtába fogjanak a magyar ugaron.

Isten nyugosztalja Miniszterelnök Úr!

Bárki bármit is mond, Önnel elvesztettük a harmadik Magyar köztársaság egyik legfeltétlenebb hívét, egy nagy és példamutató demokratát, akitől még sokat, nagyon sokat kellett volna tanulnunk.

Mondhatnak bármit Horn Gyulára - különösen fiatalkori éveire - de egyet senki nem tagadhat meg, elismerés illeti meg mindazért, amit a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években tett.

Mert bátornak és feltétlen demokratának kellett lenni ahhoz, hogy Magyarország demokratikus átalakulás során megnyissa a határait - hisz még mindig itt voltak az oroszok, akik bármikor beavatkozhattak volna az eseményekbe. Demokratának kellett lenni ahhoz, hogy a rendszerváltás után az ember ott maradjon a politikában, még akkor is ha egyesek - olykor pont korábbi harcostárasak és kollégák - stigmát ragasztanak az emberre. Csakis igaz baloldali és igaz demokraták szervezhették meg újra - az azóta megint válságba jutott - baloldalt. Demokratának és államférfinek kellett lenni, hogy az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció kétharmados többségét az ország érdekében és a demokrácia építésére - és ne az elszigeteltség és a válság mélyítésére - használják. Csak is államférfi és igaz magyar, igazi baloldali ember tehette meg, hogy stabilizálja az országot lehetőleg minél kevésbé verve el a szegényeken a port - de feláldozva saját népszerűségét.

De legnagyobb érdeme, hogy szembe nézett saját múltjával és változtatott az életén. Megtanított minket változtatni az életünkön, megtanított minket arra, hogy az ország jövője és stabilitása fontosabb hatalmunknál és népszerűségünknél. Nem fogom Önt megítélni, mert nem az én tisztem, de tisztelni fogom azért, mert ellenmondásos és viharos időszakokon át, Önt valahol mindig is az ország jövője érdekelte. A többi a történészek feladata.

Ma nagy ember távozott tőlünk. A ma esti ima érte szól.

A múlt hét a rezsicsökkentésről szólt. Ez egy olyan téma, amiről mindenkinek meg van a véleménye, mindenkit érint, mindenki elmondja a magáét. Egyesek politikai csodafegyvernek titulálják, mások szerint Orbán Viktor egyszerűen újrateremti a Kádárizmust. Az áramszolgáltatók lázadoznak, és még a bíróság szerint is törvénytelen. Sokan viszont pont ezért álltak a Kormány mellé, mondván, végre valaki aki törődik velük.

Valahol mindenkinek igaza van, de senkinek sincs teljesen. És senki, de senki sem fogalmazta meg, hogy mi lenne az igazi megoldás.

Nincs igaza azoknak, akik a Kádár-rendszer újjá születését emlegetik, mert a Kádár-rendszer két dolgot jelent azoknak, akik visszasírják: biztos munkahelyet, fizetést és megfizethető árakat. Orbán csak a felét valósította meg: munkahelyet továbbra sem garantál, hisz nem tudja, hogy lehetne munkahelyeket teremteni. Innen nézve a kikényszerített ár stabilitás csak látszat: azoknak, akiknek nehézséget okozott a villanyszámla kifizetése, most is nehézséget fog okozni, és három hónap után úgyis kikapcsolják náluk a villanyt. Az igazság tehát az, hogy a legrosszabb házasságot kötötte meg Orbán: a gazdasági válság bizonytalanságát összeházasította a hatósági árak egy olyan rendszerével, melybe már egyszer belebukott gazdaságilag az Ország.

Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a Kádár-rendszernek sokba került az, hogy papíron megfizethetővé varázsolta az energiaárakat: újabb és újabb hiteleket kellett felvennie, amibe aztán gazdaságilag belebukott. A rezsicsökkentéssel mi is ilyet kockáztatunk: a hatalmas veszteség a lakossági energiaszolgáltatásban arra kényszeríti a szolgáltatókat, hogy a hálózataikat ne fejlesszék, így az elmaradó beruházások miatt nagyon könnyen visszatérhetnek a nyolcvanas évek nagy áramszünetei.

Másrészt azokat az energiaipari dolgozókat sem fogja vigasztalni a csökkentett rezsi, akik az elmaradó beruházások és az energiaszolgáltatók takarékoskodása miatt veszítik el az állásukat.

Harmadrészt a rezsicsökkentés nagymértékben igazságtalan. Azok, akik eddig is megengedhették maguknak, hogy pocsékolják az energiát, hogy 30 fokos melegben éljenek télen, akik versenyt űztek a pompás világításukból, és akkor is mellényzsebből fizették sokkal többet kapnak vissza, mint mi. Nekem havi hatszáz forintot jelentett a rezsi csökkentés. Szóval nem értem, mire fel ez a nagy kommunikációs offenzíva.

Beszéljünk inkább arról, hogy Bécsben, az ottani szolgáltatónál kb. 18 cent(!) egy kilowattóra villamosáram, ami most kb. 57 forint, míg itt ugyanennyi villamosáram körülbelül 47 forint. Ugyanakkor Bécsben az emberek átlag fizetése 1800-2000 euró, ami olyan 540 - 600 ezer forintot jelent - leadózva. Magyarországon sok esetben már szerencsés az, aki a papíron létező 144 000 konvertibilis kemény magyar forintot hazavisz.

Summa summarum: én jobban örülnék annak, ha a nagy csinnadrattával bejelentett, az erő politikájába roppant jól illeszkedő, ámbár kevés fantáziáról, még kevesebb szociális érzékenységről, ám annál több hülyeségről árulkodó rezsicsökkentés helyett a kormány két dologgal foglalkozna:

1. Hogyan lehetne minél több embernek biztos munkahelyet adni? Hogy lehetne megoldani azt, hogy a diplomás fiatalok is megérezzék, hogy Magyarország egy olyan hely, ahol lehet mire építeni. Hogy tudjam lesz munkahelyem jövő héten, jövő hónapban és még a következő 5 évben is.
2. Hogyan lehetne lassan megemelni úgy a dolgozó emberek fizetését, hogy ne infláció legyen a vége, hanem szép lassan az arányok eltolódjanak úgy, hogy kicsi hazánkban is annyi energiát vehessünk fizetésünkből, mint egy osztrák a saját fizetéséből - vagy bármi mást.

Melyik Magyarországon a legnagyobb, legnépesebb kisebbség? Nem, nem a roma. A devizahiteles. Tudják az az ember, aki nem tudott ellenállni a 2 szobás panellakás jelentette luxusnak és és bedőlve a bankoknak, és a gonosz karvalytőkének, EUR alapon volt fényűző. Mert akkor olcsóbbnak tűnt.

Tudják azok, akiknek van ugyan lakása, és a lakás értékének akár a kétszeresét is kitevő tartozása. Pedig a család már nem eszik és így is a fizetésének kétszeresével törleszt, de az elszámoló levelet már nem olvassa el, mert tudja jól hogy az adósság ebben a hónapban sem csökkent, hiába minden erőlködés. Azok pedig akik elhallgatták előle a kockázatokat, akik miatt idekerült, persze mossák a kezeiket, épp úgy mint akiknek hatalmába volna segíteni.

Ez az a kisebbség melybe - az Orbán-kormány tavaly előtti jelentése szerint - 1,8 millió, durván minden ötödik magyar állampolgár beletartozik. De ezek közt nincs az a devizahiteles, aki a budai villájára vett fel egymillió svájci frankot, mert az visszafizette. Vagy megvárta míg az állam besegít neki és visszafizette. Ez az a kisebbség mely egy álmot, egy fényűző álmot kergetett, azt a középosztálybeli életet, melyet szintén egy Orbán kormány hirdetett meg: három szoba, három gyerek, négy kerék.

Ezeknek az emberek a saját lakásukban szeretnének élni, nem állami albérletben, hisz onnan költöztek ide. Ezek az emberek ott szeretnének lakni, ahol rokonaik és barátaik élnek, ahol a munkahelyük van, nem pedig - már bocsánat az Ócsaiaktól - az isten háta mögött eldugva, elfelejtve, több órára minden értelmes munkalehetőségtől. Ezeknek az embereknek nincs a matracban milliójuk, hogy árfolyam rögzítéssel tudjanak élni.

Van viszont munkanélküli a családban. Kisgyerek. Beosztás, sőt egyenesen fösvénység, hogy beosszák azt a jövedelmüket ami nem létezik, hisz bár a család tagjai elmennek dolgozni, de a fizetést még aznap lenyúlja a bank.

Valamint van egy Orbán Viktorjuk.

Egy Orbán Viktor, aki mindenféle hülyeséget kitalál, ahelyett, hogy keményen megfogná azt a kormányrudat, és garantálna azt az erős forintot - vagy azt a jövedelmi szintet - mellyel a család talán nem menne tönkre. Sem anyagilag, sem lelkileg.

Ez az az Orbán, akinek elmúlt három éve semmi másról nem szólt, csak arról, hogy mennyire tud izomból kormányozni. Mindegy volt neki, hogy mit mondanak a szakértők, vagy azok, akik érdekében vagy akik ellen hozta  a szabályokat, Viktor mindig ment a maga feje után és elérte amit akart. Úgy látszik a devizahiteleseket nem akarja megmenteni.

Pedig ha már volt olyan kedves és nagyvonalú, hogy az ország minden lakosa közt felosztotta a miskolciak, a hódmezővásárhelyiek és a budapestiek és minden település adósságát az egész ország közt - mert nagyjából ezt jelenteti az önkormányzati hitelek átvállalása -, igazán lehetett volna annyira gáláns is, hogy átvállalja ugyanilyen mértékben a deviza alapú hitelen otthont teremtő emberek adósságát is. Pont ugyanolyan nehéz lett volna kivitelezni, csak az államháztartásnak nem került volna annyiba.

Ellenben Orbán mindent megtesz, hogy ezt a kisebbséget kiirtsa: mindent elkövet, hogy az euró és a svájci frank minél több forintba kerüljön, és hogy a devizahitelesek oly magas számokkal ismerkedjenek meg, mely számok már nincsenek is. Itt a gyönyörű tavaszi kikelet, de nem csak a hőmérséklet emelkedik lassan, de biztosan, hanem az euró árfolyama is, vele a devizahitelesek vérnyomása is, de nem baj, hisz ha nem akartak állami lakásban élni, ha nem akartak az isten háta mögött élni, akkor csak vigye el őket a szívroham.

Az intenzíven és a temetőben úgysem szokás tiltakozni.

A diákok csillapodni nem akaró tiltakozási hulláma egyet jelez: Orbánnak ideje szembenéznie a rég időszerű változtatásokkal. Ideje szembe néznie azzal, hogy nem saját hatalmának megtartására, hanem a Magyarország szolgálatára tette le esküjét.

Orbán Viktor előtt két út áll: meghajol a diákság előtt, vagy lemond.

Ha meghajol, akkor meg kell lépnie az időszerű változtatásokat a kormányban, fel kell állítani az alkalmatlan Balog Zoltánt, Hoffmann Rózsát és egy lendülettel Matolcsyt és Pintért is. Ha meghajol, akkor a jobb keze és önérzetének megsemmisülése árán, nem kell szembe néznie azzal, hogy hónapokra megbénulhat az ország, az oktatás, nem kell szembenéznie azzal, ahogy a FIDESZ kétharmad látványosan felmorzsolódik mögötte. Mert a képviselők egy ideig kitartanak, de sokáig nem, mert nekik előbb-utóbb vissza kell menniük körzeteikbe, előbb vagy utóbb szembe kell nézni az emberekkel, nem bujkálhatnak a végtelenségig a parlamentben.

Ha nem hajol meg, önérzetével és jobb kezével együtt a történelem sötét lapjaira kerül fel, és végignézheti, ahogy emlékezete is gyalázatossá válik.

Fel kell ismernie végre mindenkinek, hogy a mai diákság már nem a rendszerváltó nemzedék, ezek a fiatalok már nem tanulták a demokráciát, nem ellesték a nyugattól, hanem benne nőttek fel. Ezek a fiatalok szabadon tanulhattak az elnyomásról, és felismerik az elnyomókat! Ezek a diákok jogosan kérnek helyet az asztalnál. Ezek a diákok minden parlamenti képviselőnél sokkal jobban ismerik a demokrácia működését és fogalmát!

A diákok véleményt mondanak és nagyon határozottan állnak ki véleményük mellett. Ezek a diákok elmennek regisztrálni, elmennek szavazni és az urnák felett is ítéletet mondanak Orbán Viktor rendszeréről. Ezek a diákok konstruktívak, a diákoknak érveik vannak, nagyon kemény és tiszta érveik.

Balog Zoltán ne csodálkozzon, ha a diákok nem ülnek le vele tárgyalni. Súlytalan, alkalmatlan alak. De mindenkinek, ki lemer velük ülni tárgyalni, fel kell készülniük, hogy ezek a diákok tájékozottak, logikusak, és nagyon szeretnek gondolkodni. Ezek a diákok tanulni szeretnének és nem bulizni az Egyetemeken. Nem fénymásolóval akarnak diplomát szerezni, hanem a tudásukkal. Ezek azok, amit a parlament többségéről nem lehet elmondani.

Orbán ne csodálkozzon, ezek a gyerekek élete legizzasztóbb tárgyalásra fogják kényszeríteni. Orbán a diákokkal fog rémeket álmodni.

A diákokban erő van. A diákok mögött ott vannak a szüleik, ott vannak a tanáraik, ott vannak a külföldi példák. Mögöttük áll Magyarország, hisz ők Magyarország!

Magukat keresztyénnek nevező erők szeretnek a földön fekvő, a fagyhatár szélén lévő emberbe belerúgni. Mely pap prédikálta nekik, mely templomban, milyen biblia magyarázat mellett altatják el a lelkiismeretüket, nem tudom.

A keresztyénség eleme a kormánynak: belevették az Alaptörvénybe, belevették a Keresztény Demokrata Néppárt nevébe. Gyakorló keresztyénként olvasom nap mint nap a Bibliámat és keresem, hogy vajon melyik rész az, ami alapján belerúgnak az éhező emberbe. Az én Megváltóm nem ezt tanította.

Keresztyénként mélységes szégyennel tölt el, hogy olyan magukat keresztyénnek nevező emberek ülnek a parlamentben, akik azokat ütik, és sanyargatnák még jobban, akiknek tényleg semmijük nincs, akik védekezésre képtelenek.

Tisztelet Képviselő Urak, Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Nem ismerek olyan embert, aki gyerekként hajléktalan szeretett volna lenni nagy korában. Nem ismerek olyan hajléktalant, aki a saját elhatározásából választotta volna azt az életformát, ami így decemberben, karácsonyra fagyhalállal jár. Ők az áldozatok.

Nem törvényen kívül kell helyezni a hajléktalanokat, hanem kezünkkel odafordulva segíteni őket és felemelni. Amit önök akarnak mindenféle szempontból rossz törvény: ellentétes a keresztyénséggel, a bibliával, az emberi jogokkal, és saját lelkiismeretünkkel.

Lukács evangéliumának 3. fejezetében, a 10. verstől így szól Isten Igéje: "A sokaság pedig megkérdezte tőle:  »Akkor hát mit tegyünk?« János így válaszolt nekik: »Akinek két ruhája van, az adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék.«"

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön, aki kiemeli, hogy vallása református, Ön, aki szeret egyházi méltóságokkal pózolni, Ön, aki vagyon nyilatkozatában hat ingatlant sorol fel, miért nem ad át egyet a hajléktalanoknak? Talán a hajléktalanok is érnek annyit, mint egy fociakadémia Felcsúton. Ekkor elmondhatná, és őszintén dicsekedhetne azzal, hogy ön tett egy csekély dolgot a hajléktalanság ellen. Igazán megtehetne ennyit, és minden képviselőtársa is, kiknek nevén több ingatlan van.

Ez a törvény nem oldja meg a hajléktalanok helyzetét, sőt végleg elveszi az esélyt tőlük, hogy kilábaljanak, hisz ezentúl mind rovott múltú emberek lesznek a rendszerben, utolsók lesznek mind közül, kiket felvennének egy munkahelyre.

Ezek után a "keresztyéni" megnyilvánulások után, önök sok jelzőt kiérdemelnek maguknak, de pont a keresztyénit nem: mint keresztyén követelem, hogy a Keresztyén Demokrata Néppárt törölje a nevéből a "Keresztény" szót - és a ha már itt tartunk a "Demokratát" is -, mert csak lejáratják a vallásomat.

Isten áldja Magyarországot!

Magyarország doktor másolás akadémiai fokozatának második várományosa, dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes múlt heti védekezésében új elemet emelt be: szerinte Európában, beleértve Magyarországot is, keresztyén üldözés zajlik. Nem mellesleg erről prédikáltak vasárnap a templomban is...

Gyakorló keresztyénként kaptam fel a fejem: keresztyén üldözés itthon? Európában? Hol? Szabadon mehetek be a templomba, szabadon jöhetek ki onnan, nem ér hátrányos megkülönböztetés azért, mert az egyetemen bemegyek az egyetemi lelkészségre. Nem szól senki, ha a buszon olvasom a Bibliámat, vagy az Egyetemen, vagy ha a munkahelyemen meglátják nálam. Ez keresztyén üldözés?

Tisztelt miniszterelnök helyettes úr! Mielőtt felhangolná a a keresztyén jobboldalt, felhívnám arra a figyelmét, hogy maga hírből sem ismeri a keresztyénüldözés fogalmát. Maga nem gyakorolta a keresztyén vallását egy muszlim országban, ahol csak az alkalmat lesik, hogy mikor gyilkolhatják meg csak azért, mert önnél van egy Biblia. Maga nem élt a római korban, amikor az őskeresztyéneket hitük miatt oroszlánok elé vetették. Maga nem volt sehol, amikor református hitük miatt a keresztyén katolikusok magyar prédikátorokat és tanítókat küldtek gályarabságra és csak Ruyter admirális ágyúinak szavára engedték el őket. Önt nem száműzte az előző rendszer a mappa szélére, vagy nem börtön9özte be, pusztán azért mert gyülekezet építő lelkipásztor.

Ellenben nem láttam önt még templomon kívül a hitét gyakorolni. Nem láttam, hogy ön megállította volna a az autóját csak azért, hogy segítsen egy elesettnek, aki kénytelen az aluljáróhoz kiállni. Ön nem emelt és nem is veszi észre azt az öreg nénit a Nyugatinál, aki kéreget mert a nyugdíja, önnek is köszönhetően nem elég a megélhetésére. Ön dobott már a pohárkájába pénzt? A kétmilliós fizetésének akár csak egy ezrelékét, kétezer forintot?

Hol van az elesettek segítése, a felebarátnak való megbocsátás, ahogy Krisztus tette? Hol vannak az ön hitének a gyümölcsei?

De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.  Az ilyenek ellen nincs törvény.

(Pál apostol Galatákhoz írott levele 5. rész, 22-23.vers)

Mire alapozva jelenti ki, hogy üldözik a keresztyéneket? Arra, hogy Brüsszelben nem engedtek karácsonyfát állítani, ami nem is keresztyén jelkép, hanem csak egy a huszadik század elején Németországból elindult - alapvetően pogány - szokás?

Arról nem is beszélve, hogy miféle keresztyén szokás doktorit másolni és mások munkájával ékeskedni?

Ezekkel ne nekem számoljon el, hanem a lelkiismeretének. Ne nekem válaszoljon, hanem a Megváltójának. Kérdezze meg magától, azt amit minden keresztyénnek meg kell kérdeznie a nap végén magától: híven szolgálta-e a Megváltóját, megbontránkoztatott-e egyet is a legkisebbek közül?

Ezek után pedig igazán lekötelezne azzal, hogy ha nem járatná le a keresztyénséget és nem beszélne hülyeségeket. Mert ezt az egész vádaskodást, amit maga csinál, mint keresztyén: kikérem magamnak!

A Magyar Szocialista Pártnak meg kell értenie, hogy már nem ő vezeti az ellenzéket, nem az egyedüli alternatívája Orbán Viktor FIDESZ-ének. Mesterházy Attilának szembe kell néznie azzal, hogy ez az MSZP nem az az MSZP, aminek a kormányrúdját - jelentkező híján rá testálták. Ezt a pártot már csak az emlékei viszik, mert elmulasztott több lehetőséget is arra, hogy megújuljon és fiatalokat vonjon be.

Nem az MSZP jelenti az ellenzéket, noha erős támasza annak, de az MSZP a formálódó ellenzéki összefogás nélkül a helyére tart: a süllyesztőbe. Az összefogás pedig nem azt jelenti hogy személyi kérdéseken vitatkozunk - ahhoz most túl korán van még. Előbb meg kell állapodni az alapokban, abban a demokratikus minimumban, amelyet a szövetség meg akar valósítani és utána kell közösen kiválasztani azokat az embereket, akik ezt hitelesen képviselni tudják. Ez a helyes sorrend.

Persze nem az első - és nem is az utolsó, hogy Mesterházy kapkod: nem tud magának elszámolni az MSZP elmúlásával. Nem sajnálom az MSZP-t: nem tudott megújulni és minden látszat ellenére a széthullása az ezredfordulón elkezdődött. Széthullásával átadja a terepet azoknak a fiataloknak, akik hitelesen képesek képviselni a baloldali eszméket, akik friss és új megoldásokat keresnek azokra a problémákra melyeket az előző generáció csak görgetett.

Szóval, ha Mesterházy meg akarja menteni az MSZP-t akkor ne jelölteken, hanem a saját emberein kéne gondolkodnia, hogy megújítsa a pártot.

Balsai István alkotmányjogász május 9.-én kedden kilépett munkahelyének a kapuján és elhajtatott. Ez önmagában nem érne meg egy címlapot, de a tisztelt alkotmánybíró úr szembe állt és ment mindenkivel. Nem képletesen hanem az egyirányú utcában.

Mikor érdeklődtek utána, hogy mégis, "Tisztelt alkotmánybíró úr, nem tetszik ismerni tán a KRESZ-t?" megpróbálta lerázni a kérdést, majd mint egy ijedt óvodás elkezdett azzal védekezni, hogy "mindössze csak harminc métert ment szembe  a forgalommal".

Tisztelt alkotmánybíró úr! Ha az ön családját veszélyeztetné - ne adja Isten - egy oly eszement barom, mint az ön kedves sofőrje, akkor is elfogadná védekezésnek, hogy mindössze azt az ominózus harminc métert tette meg szabálytalanul, egyirányú utcában forgalommal szemben?

Vagy valahol elsiklottam felette, és az új alkotmány felmentést ad önnek a KRESZ betartása alól? Vagy az ön sofőrjének?

Balsai úr, ön miért nem figyelmeztette a sofőrjét arra, hogy a szabályok betartásával kell közlekednie? Tán Ön is így szokott vezetni? Egyszerűen unalmas a munkája, és ezzel akar kompenzálni, és egy kis izgalmat vinni az életébe? Akkor inkább javaslom a hegymászást, vagy az ejtőernyőzést, ott ha nem jön be a nagy trükk maximum a saját bőrét viszi a vásárra, nem a másokét - ráadásul olyanokét akik - Önnel ellentétben - nem tartják magukat a szabályok felett állónak.

Persze közel sem hiszem, hogy Ön az egyedüli, tisztelt bíró úr, aki nem ismeri a KRESZ-t vagy csak nem akarja betartani. Magyar politikusokra jellemző a lézerblokkolók és a mentelmi jog pofátlan kihasználása. Lassan annak a közéleti szereplőnek kellene címlapot szentelni, aki szabályosan közlekedik autójával és/vagy nem lobogtatja minden második sarkon a mentelmi jogát - ha létezik egyáltalán ilyen. Sajnos a példa azt mutatja, hogy egyre többen - pártállástól függetlenül - tartják magukat szabályok alóli kivételnek.

Talán egyszer hord még e magyar föld a hátán oly politikust, ki nem kivétel, hanem példakép.

Egy valamit el kell ismerni, szervezettségben a Fidesznek Magyarországon párja nincs. Akár a Békemenetet veszem, akár a választásokra való mozgósítást, akár nyilatkozat dömpinget, a párt céljainak - Viktor céljainak - megfelelően mindig példás fegyelmezettséggel hajtották végre a feladatot.

Pont ezért meglepő az, amikor a Fidesz nyilatkozat háborúba keveredik önmagával. Amikor egy nap négyféleképpen tudnak nyilatkozni, ugyan arról a dologról, legyen az egy megállapodás az EU-val, pénzügyi, vagy csak belpolitikai, közigazgatási kérdés, olyan amatőr bagázs látszatát keltették, melyeknél az is csodaszámba menne, ha egy iskola diákigazgatói posztját megszereznék, nem hogy országot tudnának irányítani. Utána persze mindenkit hibáztatnak, pedig a vihart saját maguk kavarták, hisz a derült, kék ég színén is képesek lennének elvitatkozni - vagy csak azon.

Porszemek kerültek a gépezetbe, elvtársak! Keresgélhetik ugyan őket, de meg nem találják, mert ezek bizony nem liberális ügynökök, vagy KGB-ben tanult, MSZP-s szupertitkos keleti James Bondok, akik Gyurcsány Ferenc képével alszanak, orosz vodkáról álmodva, de nem is az EU titkos elmebefolyásolójával kísérletező internacionalista-globalista hippik, ezek jóval trükkösebbek, mert csak a tükörben láthatók: ezek bizony Önök, Tisztelt Hölgyeim, és Uraim. Annyira elfelejtettek önállóan gondolkodni, annyira függnek a központi Viktor-agyuktól, az egyesített tudatuk irányítójától, hogy egyetlen nem várt kérdés, és világgá szaladnának legszívesebben. Vagy elszólják magukat. Mellébeszélnek. Hümmögnek. Próbálnak úgy tenni, mintha ott se volnának. Mindent megtesznek, csak ne lássák Önökön, azt az isten csapását, hogy Önök önállóan tudnak gondolkodni. Mindent, csak ezt a szégyent, ne.

Önöknek, a Fidesznek, ugyanaz a gyengéje, ami az erőssége: a túlközpontosított, gondolkodást kiküszöbölő, szolgai szervezet, mely ugyan egyszerű, nyílt parancsokat fegyelmezetten végrehajt, de bármilyen nem várt, vagy a várttól csak egy vesszőnyivel is különböző helyzetben már roppantul megzavarodik és összeomlik. Elvtársak, nézzenek a tükörbe, és gondolkodjanak el ezen.

Nehéz oktatási államtitkárnak lenni egy jobboldali, időnként retorikailag nemzeti, megszorításokra kényszerített Orbán-kormányban. Még nehezebb a huszonegyedik században, ahol a fiatalok jól ismerik az internetet és beszélnek élő idegen nyelveket.

A XXI. század a tudás évszázada. Egy ma születő gyerek megélheti a huszonkettedik évszázadot, meggyógyíthat egy ma gyógyíthatatlan betegséget, olyan helyekre juthat el, melyekről mi csak álmodunk, vagy olyan tudományágat művelhet, mely ma nem létezik. A XXI. század arról szól, hogy a tudás mindenkié, a tudomány közkincs. Nem a szabadalmak és titkok számától erős egy ország, egy nemzet, hanem attól, hogy hány tanult ember él ott.

Az új felsőoktatási törvény egy olyan bűn, mint a hazaárulás. A történelem úgy fogja emlegetni, mint a huszadik század elejét, mikor "kitántorgott Amerikába egymillió emberünk". Most egy egész korosztály - a frissen érettségiző fiatalok egész hada - hagyja majd el az országot és semmi sem garantálja visszatérésüket, mert aki menekül, az nem tér vissza. És ők menekülnek. Menekülnek egy infantilis ország, egy infantilis nő miatt, aki egyetlen tollvonással vette el a jövőjüket, tette értelmetlenné négy év kemény munkáját.

Rózsa, ha elfogadsz egy tanácsot, többet nem szólalsz meg. A történelem már keresztre feszített, a szülők a véredet kívánják - szó szerint és joggal. Nem szólalsz meg, mert nem tudsz válaszolni. Nem tudsz válaszolni a szülőknek, hogy milyen alapon kérdőjelezted meg és romboltad le a gyerekek munkáját, nem tudsz válaszolni a gyerekeknek, akik azt kérdezik, hogy ezért maradtam otthon, ezért tanultam, ezért mondtam le a bulikról? Nem tudsz válaszolni arra az egyszerű kérdésre sem, hogy ha a magyar egyetem nem ad oly elismert diplomát, mint a bécsi, akkor miért háromszorosa a magyar tandíj az osztráknak?

Amíg nem tudsz válaszolni Rózsa, jobb ha hallgatsz.

Ugyan egy mezei szarvasmarha sokkal okosabb Orbánnál, és a hasonlatért előre is bocsánatot kérek a marháktól, nem akartam őket lealacsonyítani.

Ugyanakkor a hasonlat helyes, hisz Orbánnal pontosan ez történt.Figyelmeztették, hogy jön a fal, voltak korlátok is előtte, de Orbán átugrotta - mit ugrotta áttörte azokat nemzeti kétharmados gőzerővel - és leszegett szarvakkal neki ment a falnak, melybe szépen bele is fúródott és most se előre, se hátra, ötlete semmi, csak kapálózni tud.

De minek. A Bika jobb ha megadja magát, mostantól a fal úgy sem ereszti.

Orbánnak sem belföldön, sem külföldön sincs hitele, és ez már nem az a helyzet, hogy valaha is visszaszerezhetné hitelét. Nagyot mert álmodni, de megvalósításához nem értett. Nem csak politikai, de mindenféle tekintetben elvesztette a racionalitás érzékét: pontosan úgy, mint egy teljesen begőzölt, bevadult bika.

Ne csodálkozzon hát, hogy rövid úton, mind külföldön, mind belföldön a vágóhídra került. Most már nem Orbán kormányoz, mostantól interregnum van, míg az ellenzék le nem tesz három tervet: egy törvényhozói programot a demokráciáért, egy gazdasági programot az államcsőd elkerüléséért, és egy stratégiai programot a Magyar Köztársaság fennmaradásáért.

Nem könnyű manapság ma Orbán Viktornak lenni. A biztató, kétharmados győzelem után még ment a gyerekes "kihaénnem", de szembenézni a feladattal, és magunkkal, válaszokat keresni, terveket kovácsolni, végrehajtani nem sikerült, ellenben sorra szalad bele mázsás pofonokba, melyeket már agyon hallgatni sem lehet. Magyarországot ma nem kormány, csupán egy útszéli galeri irányítja -kétségtelenül nagyon jól fizetett banda- de nem akarom megsérteni az óvodás jelző használatával - az óvodásokat. Mert egy csapat kiscsoportos jobb teljesítményt nyújtana a bársonyszékben, tárcától függetlenül.

Pedig soha nem volt még Magyarországnak szüksége vezetőkre mint most. Egy ma születő gyermeknek egy az öthöz az esélye, hogy kilátástalan, gyomorforgató mély szegénységeb szülessen, melyből kitörni nem lesz hova, nem lesz mivel, mert nem lesz oktatás. Ma a családok egyharmada él a létminimum alatti összegekből, és legalább ugyanennyit fenyeget, hogy otthon nélkül maradnak, csak azért mert hittek abban, hogy holnap egy kicsit könnyebb lesz. Ma az önkormányzatok háromnegyede roppan bele véglegesen abba, hogy nincs bevételi forrásuk és a magyar települések kétharmadát fenyegeti a teljes kihalás. Ma amikor Kelet-Magyarország szinte teljesen kiürül, mert minden fiatal megy a munka után: Budapestre, Dunántúlra, Külföldre.

Már nem kérdés a kormány hitelessége. Az igazság az, hogy Lázár bármit is bűvészkedik a felső tízezerből kaphat csak szavazatokat - ha egyáltalán. A kormány hitelességét már csak azért sem kell félteni, mert semmiből sem tanulnak és nem változtatnak semmin: se átfogó stratégia, sem fegyelem, de még csak az sincs, hogy legalább a nyilatkozataikat egyeztetnék - pont úgy mint ahogy a kiscsoportos óvodások futnak szerteszéjjel, ha tényleg elpukkad a lufi, amit szurkálnak.

Ideje lenne levonni Orbánnak a következtetést és vállalnia  következményeket és távozni, Lázárostul, Semlyénestül, Matolcsystul, míg van honnan, vagy amíg nem mások rúgnak ki, mert akkor nincs visszaút.

Egy vágya teljesült Orbánnak, igaz nem teljesen úgy, ahogy gondolta: bekerült a történelembe, mint az a személy aki a történelem egyik legrosszabb kormányát sikerült megalakítania.

Mint az őrült, ki letépte láncát, emelkedik a svájci frank, s ha a világot nem is, de emberek otthonait viszi el...

Forrás: Yahoo Finance http://finance.yahoo.com

 Nem kell minden devizahitelest megmenteni. Azokat nem sajnálom, kik autóra, utazásra, vagy plazmatévére költötték a csekély hitelüket, ezek nélkül meg lehet lenni. De mi van azokkal akik otthont szerettek volna teremteni maguknak?

Mi van azokkal, akik nyakára pont az teszi a kést, hogy a Otthont szerettek volna maguknak és gyermekeiknek. Mi van az azóta gyerekessé váló családokkal, ahol az apát pont az otthon melege fojtogatja?

Nem költői kérdés, de szerintem kormányzati körökben senki sem tudja a választ - talán még a kérdést is tagadják, pedig a kisgyerekes hajléktalan családok megjelenése már elkezdődött...

Hoffmann Rózsa szerint felesleges az informatika oktatása.

"A jövőben az informatika tárgya folyamatosan kivonul az oktatásból, Hoffmann Rózsa szerint csak azoknak kell informatikát oktatni akiknek nincs otthon számítógépük."

Ezek szerint Hoffmann Rózsának informatikát kéne oktatni, viszont a jövőben csak azoknak kell KRESZ oktatáson részt venniük, akiknek nincs otthon autója. Az oktatásügyi minisztérium már vizsgálja azt is, hogy mindazoknak a diákoknak, akiknek nincs otthon repülőgépük alapvető repülési ismereteket oktathassanak.

Valamint Varga Zoltán, az oktatási államtitkárság munkatárásnak gondolatatát követve, aki szerint "az informatika használata az alapvető készségek része, ezért nem kell külön oktatni", ezentúl nem lesz sem ének, sem rajzóra, az érettségin nem lesz magyar irodalom, se nyelvtan, mert azok ismerete is az alapvető műveltség része. Valamint ezek szerint vizsgálják a magyar történelem teljes kiirtását az iskoláinkból.

Az az érzésem, hogy a magyar iskolákban igazából csak két dolgot kell oktatni: a NENYI-t, és Hoffmann Rózsát. Isten ments, hogy a diákok megtanuljanak gondolkodni, és a mindennapos használati tárgyaikat használni.

Egy elvesztegetett év: ez az egyetlen eredménye a Gyurcsány-Mesterházy kakaskodásnak az ellenzék legnagyobb pártjában.

Uraim! Itt az ideje hogy felálljanak! A pártjuknak nem önökre van szüksége. Nem egy felelőtlen majomcsordára van szükség, melyek elugrálnak magukban, értelmetlenül visítoznak,és egy kalapáccsal verik egymást fejbe, ez csak a FIDESZ cirkuszban szórakoztató, az életben nem.

Egyáltalán a pártnak még nem személyi döntésekre  - és főleg nem személyi kultuszra - van szüksége, hanem programra. Az emberek lassan nem tudják meghatározni - nem tudják hogy micsoda az MSZP! önök addig marakodnak, hogy a tagság és a választók otthagyják magukat és a végén uralkodhatnak a semmin!

Most program kell! Egy párt sem merülhet ki végtelen orbánviktorozásban, ez most nem a "Ki tud jobban orbánozni?" verseny. Most határozott program  kell, amit a párt eljuttathat minden emberhez, egy baloldali program kell, egy ember központú program kell, hogy ez emberek lássák az MSZP nem a demokratának látszódni próbáló kommunista utód párt, már nem! Az MSZP a baloldali értékeket követő párt, mely tisztában van az ország és az emberek problémáival és elképzelései, tervei vannak ezek megoldására!

Nem Gyurcsány kell, nem Mesterházy! Felejtsék el őket! Válasszanak valakit, akiben meg van a képesség, hogy felesleges hercehurca nélkül újraépíti a pártot, aki megfogalmazza programot, hogy utána önök és mindenki büszkén mondhassa majd magáról, hogy igen én baloldali szavazó vagyok! Igen én a Magyar Szocialista Párt tagja vagyok!

Uraim a hatalmi játszmák ideje lejárt. Ideje dolgozni, ideje programokat írni, ideje tenni az emberekért. A bokszerét, a kalapácsát, és a majmokat kérjük mindenki hagyja a jobb oldalon...

Nem jön el a Magyar Nemzeti Kánaán, hiába rendezgeti Matolcsy György a kis ábráit, a Széll Kálmán terv kudarcot vall. Persze ez nem meglepő, az alig három hónapos terv stratégiát még csak nyomokban sem tartalmazott, és attól végképp messze volt, hogy beismerje, az Orbán kabinet első éve maga a gazdasági kudarc, és a csőd felé vezette az országot.

Orbánék erre a tervre tettek fel mindent, és mára csak az látszik, hogy hiába vállalnak be már politikailag kockázatos méretű társadalmi konfliktust, hiba vesznek össze mindenkivel, és hiába hagyják a devizahiteleseket sorsukra, a rezidenseket kivándorolni, a Széll Kálmán terv mindössze arra elegendő, hogy fékezze valamelyest annak a lyuknak a hatását, melyet az egykulcsos személyi jövedelemadó ütött a központi költségvetés amúgy is csak toldozgatott-foltozgatott, ütött-kopott bárkáján.

Engem még nem is csak a magas hiány zavar, mert minden államban előfordulnak időszakok mikor megborul a költségvetés, elég csak a gazdasági válságból kilábaló Amerikai Egyesült Államokra, mint a világ egyik vezető és sikeres gazdaságára gondolni. A baj az, hogy nem tudjuk, hova folyik a pénz, és nincs látható jele annak, hogy az emberek a megspórolt forintjaikból beruházásokat ösztönöznének, nincs jele annak, hogy a magyar kormány a közbeszerzésekkel a beruházásokat támogatná, nincs jele munkahely teremtési programnak, nincs jele reformoknak, nincs jele tervnek, stratégiának, vagy csak egyszerű kormányzati iránynak se, mely kimondatlanul ugyan, de azt jelezné, hogy a Kormány tudná azt, hogy mit csinál, merre halad. Se Matolcsy, se I.Orbán Viktor nem képes felpörgetni a gazdaságot, beismerni, hogy az egykulcsos adó sosem csodaszer, de Magyarország esetében éppen méreg.

Nincs jele gazdasági programnak, de minden jele meg van annak, hogy se Orbán, se Matolcsy nem tudja hova lépjen. Ellentmondásaikba lassan belefulladnak.

Arról beszélnek, hogy mekkora tömegeket - szakképzetlen gyerekeket és idősebb vagy sérült embereket - szeretnének "visszavezetni" a munka világába, miközben az aktív, egészséges embernek sincs elég munka, és a munkanélküliség a tömegek nélkül is kiugróan magas. Márpedig hiába spórolunk pár milliárdot a nyugdíjasokon, ha ugyan annyi pénzt - vagy még többet -  el kell költenünk segélyekre. Hiába hagyja a kormány magára a hiteleseket, ha az el nem költött pénzt később kell segélyekre, lakhatás támogatására elkölteni.

A Széll Kálmán terv bukása tragédia megalkotói, Orbán Viktor és Matolcsy György számára, de még nagyobb kár Magyarországnak. A befektetők nem jönnek olyan országba, ahol az állam nem áll a helyzet magaslatán. Azt a - nagyrészt megelőlegezett - bizalmat pedig, amit a választásokon és utána kapott az ország és a kormány, nagyon könnyű volt elveszíteni - sokkal, de sokkal nehezebb lesz visszaszerezni.

Orbán és Matolcsy egyetlen túlélési lehetősége, ha mihamarabb szembenéznek az első évben elkövetett hibáikkal és valódi válaszokat adnak a problémákra és valódi stratégiát építenek és valóban cselekedni kezdenek, vagy ez az egész terv gyorsabban hullik vissza rájuk és temeti maga alá teremtőit, mint amilyen hamar ír alá Schmitt Pál egy alkotmányellenes törvényjavaslatot.

A kormánynak mihamarabb be kell indítania a Közmunka programot, rengeteg pénzzel, hogy legalább ideiglenesen legyen az embereknek munkájuk. Menet közben olyan beruházásokat kell elindítani, melyek javítják az ország infrastruktúráját és rengeteg munkaerőt igényelnek, például az utak építése, a vasutak felújítása. Végül de nem utolsó sorban ki kell dolgoznia és végrehajtania egy olyan stratégiát, mely Magyarországra vonz kutató és fejlesztő központokat és olyan munkahelyeket teremtenek, melyekhez jól képzett munkaerők kellenek, és olyan terméket állítanak elő, mely nem kifutó, melyet nem csak az elkövetkezendő egy-két-öt évben gyártanak majd itt, hanem hosszú távon rendezkednek be. Olyan munkahelyeket, melyek védik a környezetet, melyek a zöld energiához kapcsolódnak, melynek most jön el az ideje, mely gazdaság most lendül fel.

Miket beszélek? Orbán ezt is biztos jobban tudja, ez amúgy sem működhet, mert nem lehet kis ábrává egyszerűsíteni, két vonallal, egy beosztás nélküli grafikonra. Ez egyszerűen nem Matolcsy kompatibilis.

Zöld Pardon. Pár évig napi szinten jártam el mellette, sosem szúrta a szemem, kellemes hely volt egy köpésre két nagy egyetemtől. Miért kell megszüntetni?

Miért kell a Fidesz helyi kis mitugrászainak nekiszaladni az összes olyan helynek, mely független és egyedül a minőségi szórakoztatást tartja szem előtt? Miért nem mentek neki időben a West Balkánnak, miért nem a West Balkánhoz hasonló helyek ellen indítanak hajtó vadászatot? Miért zavarja a szemüket a fiatalok körében népszerű szórakozóhely?

Nem értem kinek árthatott a Zöld Pardon, melynek szomszédjai Budapest legnagyobb és leghíresebb egyetemei, és a Duna. Egyik sem nyújtott be panaszt. Kire hivatkoznak hát? Milyen korrekt lakossági panaszt tudnak közzé tenni? Hisz legalább egy tömbnyire van onnan mindenki! Esetleg panaszt tettek a dunai halak? Ne vicceljenek már!

Nyugodtan bevallhatják a mélyen tiszteletlen képviselő urak, hogy zavarja a a szemüket az ifjúság. Nem szeretik a fiatalokat, mert nevetnek, mert próbálják kellemesen érezni magukat, élvezni az életet, komolytalankodni, viccelni, nevetni, táncolni: egyszóval: fiatalok, és fiatalok akarnak lenni. A városrész "vénei", a "városatyák" - hogy mily szégyent hoznak erre a szóra - elfelejtettek fiatalnak lenni, vén, keserű, csalódott öregek lettek.

Más városok döntéshozói bizonyára örülnének egy kulturált szórakozóhelynek, ahová a fiatalok szívesen járnak, más városok szeretnének két híres egyetemmel büszkélkedni, és ez az amit a XI. kerület elfelejt: neki csak az egyetemek kellenek, a fiatalok nem. A jókedv nem. Neki a részegek kellenek a kocsmából, (mert kocsma az marad rengeteg Újbudán, nem kell félteni, hogy kevesebb lesz a részeg!), de nem kell a kultúra, mert nem értik, mert nem tudnak szórakozni. Nem tudják milyen a  fiatalság, mert ők sose voltak fiatalok.

50 éves megkeseredett embernek születtek, és nem is akarnak változtatni rajta.

Folyamatosan figyelemmel kísérem az Esztergomi fejleményeket. Nem csak azért mert Tétényi Éva törekvése példaértékű minden politikus számára, de azért is mert töményen megjelenik a FIDESZ önhittsége, miszerint a parlamenti kétharmad minden törvények fölé emeli őket.

"Ne azt kérdezd mit tehet érted a hazád, hanem hogy te mit tehetsz a hazádért" - kezdte beiktatási beszédében J. F. Kennedy, az USA elnöke. Memoriter lehetne ez mindegyik esztergomi fideszes "képviselőnek" hisz ők nem e településükért vannak, hanem a saját érdekeikért, nem azt nézik, hogy Esztergomot hogy lehetne kirángatni abból a feneketlen pénzügyi lyukból, amibe ők vitték, hanem a várost használják arra hogy elcsípjenek egy zsíros banki igazgatótanácsi posztot. Mással nem magyarázható, hogy miért akarnak alkotmány ellenesen elfogadni egy olyan reorganizációs tervet, ami csak a bankoknak jó: Esztergom elveszíti mindenét, és még így is akkora adóssága marad, amit harminc évig kellene fizetnie.

Esztergomnak súlyos gondjai vannak és minden egyes nappal súlyosabbak a következmények, ugyanakkor a "városatyák" azt sem veszik észre hogy város már nincs mellettük, sőt a feszültség tapinthatóvá vált a frakció és a városlakók közt, ami robbanással fenyeget.Ha továbbra is folytatja ezt a politikát Meggyes Tamás annak kézzel fogható eredménye lesz: a kormányhivatal már csak a látszat kedvéért is kénytelen lesz feloszlatni a testületet és a választás 2010. után a legsúlyosabb pofon lesz a Fidesznek, amit még Orbán Viktor is meg fog köszönni neki, Tétényi, akit Meggyes nyíltan trónbitorlónak néz, viszont a menybe fog menni, hisz párttól függetlenül csak elismeréssel lehet szólni arról, amit az utóbbi 9 hónapban kiállt, tett. A város vele van.

Persze Meggyes csak vigyorog egyet az egészen, de ha bekövetkezik: én szóltam.

Nem vagyok ellene a tandíjnak: ha az méltányos, igazságos, és fizethető. De ellene vagyok minden olyan törekvésnek, ami reform helyett csak a lenyúlást erősíti, történjen ez a nagy politika asztalánál, vagy kicsiben az egyes egyetemeken.

Azzal minden hallgató tisztában van, hogy az egyetemeket nem kell félteni, ha egy költségvetési lyuk befoltozásáról van szó. A karok nagyon kreatívak tudnak lenni, ha arról van szó, hogy a hallgatóktól pénzt szedjenek be.

A Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Karán (ME-GEIK) például 2010-ben kitalálták, hogy minden harmadik vagy azutáni tárgyfelvételért fizetni kell, ugyan nem nagy összeget, mindössze 3000 HUF-ot, de a szabályt visszamenőlegesen alkalmazzák népünk nagy vezéréhez méltóan: vizsgaidőszak közepén (!) értesítettek minden diákot egy fenyegető levél kíséretében, hogy legyenek szívesek pár tízezer forinttal megdobni a Kart.

Ez egy egyszerű és nagyon szép einstand a hallgatókkal szemben, hogy a kari költségvetésben szereplő lyukat befoltozzák. Ugyan az megy kicsiben is, mint nagyban,  ez divat lett. Ha megkérdezik, ezen összeg fejében a hallgató kap-e valami pluszt a válasz kategorikus nem: semmilyen változás nem történik az egyetemen, ami mégis azt is EU-s pénzekből.

Ráadásul ez alól a szabály alól a költségtérítéses hallgatók sem mentesülnek: ők akik már amúgy is harmadszorra fizetik ki a tárgyat és súlyos százezreket hagynak ott minden félévben a karokon, még pluszban fizethetik (félév végén, utólag!) a sok-sok kicsi 3000-ket, súlyos tízezreket hagyva pluszban az egyetemen.

Persze az ok-okozati lánc világos: Orbán gazdasági egyenleti hibásak és nem Matolcsyt meneszti, hanem zárol minden állami intézménynél sok millió forintot (nem néztem utána, de a ME-t érintő zárolás is százmilliókban mérhető) amit természetesen az egyetemek szeretnének megkapni, hisz legtöbbjük így is minimumon működik, mert az Oktatási Államtitkárság (Hoffmann Rózsa vezetésével) nem képes kiállni az intézményi - és valahol a saját - érdekeikért, ehelyett felesleges viharokat tudott csak kavarni mind a köz mind a felsőoktatásban.

Egyszerűen senki nem gondol a választókkal: senki sem gondol arra, hogy most hány családnak, hány hallgatónak keseríti megy a nyarát és vonja el figyelmét a tanulásról az hülye elképzelésük. Mint ahogy az egyetem vezető sem gondolnak bele, hogy őket is köti a határidő: visszamenőlegesen nem alkalmazhatnak egy szabályt sem.

Most turkáljunk egy kicsit a főiskolai hallgatók zsebében!

Sokan csak addig jutnak el, hogy megfogalmazzák: a felsőoktatás sokba kerül, és jó lenne ha a költségekbe beszállna az egyetemi hallgató is.

Alapesetben tőlem sem idegen a hallgatói költségtérítés, vagy tandíj gondolata, hisz egy jól prosperáló világban az egyetemi hallgatóknak van lehetőségük és alkalmuk az egyetem mellett dolgozni, munkából eltartani magukat. Mondom egy jól működő világban.

Magyarország nagyon messze van ettől. Belegondolva, az egymást követő oktatási kormányzatok mindig csak addig jutottak el, hogy megfogalmazzák, bevezessék a tandíjat, vagy eltöröljék és költségtérítésnek kezdjék hívni, tulajdonképpen pepitában ugyanazt. De a rendszer egészére senkinek sem volt átfogó koncepciója, és a Hoffmann-i Rémálmokat elnézve ma sincs.

Egy normálisan működő felsőoktatási finanszírozási rendszerhez az első lépés az lenne, hogy az egyetemek esetében jól szétválaszthatóan szét kell választani a kutatási pénzeket, és az oktatási pénzeket, és motiválni kell az egyetemeket, hogy az előbbiekből tartsák fenn magukat, hisz az egyetemek tudásbázisok: az innovációk, alkalmazott kutatások jelentős része, az alapkutatások majdnem egésze kell hogy belőlük származzon, ezzel is biztosítva, hogy a hallgatók mindenkor a legmagasabb színvonalon tanulhassanak, a legfrissebb eredményeket és technikákat ismerjék meg. Ráadásul a kutatás elméletileg jobban fizet. Ehhez állami akarat kell és egy rendszer, mely a kutató egyetemeket összehozza a kutatást igénylő, azt hasznosító cégekkel.

Még a második lépés sem a tandíj bevezetése, hanem a foglalkoztatottság növelése. Addig nem lehet a diákokat kiterelni a részmunkaidős munkaerőpiacra, amíg nincs ilyen piac, és addig nem is lesz piac, amíg a szakképzett, teljes állást kereső harmincasaknak és negyveneseknek nem tudunk elegendő állást kínálni. Magyarországon hosszútávú tervek kellenek a munkahelyteremtésre, és a diákok által vállalható részidős foglalkoztatási forma megjelenésére, felfutására és népszerűsítésére. Ez az a pont, ami hallgatóktól független, ugyanakkor a hallgatók joggal várják el minden olyan a kormányzattól, amely azt szeretné, hogy a diákok járuljanak hozzá a főiskolai képzésük költségeihez.

Még ezek után sem lehet csak úgy egyszerűen bevezetni a sokat emlegetett tandíjat - vagy nevezzük akárminek is. Számot kell vetni azzal a ténnyel, hogy amíg egy felfutó, vagy jól működőgazdaság helyet teremt a részidős foglalkoztatásnak, egy gazdasági válság, ami bármikor bekövetkezhet, pont ezeket a munkahelyeket számolja fel legelőbb. Ösztöndíjak és korszerű diákhitelezési rendszerrel kell biztosítani azt, hogy egy átmenti életviteli, vagy gazdasági zavar se veszélyeztesse a tanulmányok megkezdését, folytatását, vagy befejezését. Ösztönözni kell a magánszektort alapítványok és rendszeres ösztöndíjak alapítására, állami, szociális alapú ösztöndíjat kell bevezetni - melynek szétosztása az független az egyetemektől. Másrészt a mai diákhitel rendszer magtartásával és szélesítésével, korszerűsítésével egy olyan rendszert létrehozni, mely végső mentsvárként szolgál a nehéz helyzetbe került hallgatóknak, ugyanakkor nem jelent végtelen terheket.

Mint látható a diákok számlájának rendezése nem egyszerű. Ugyan jó lenne, ha mindenki mögött ott állna a család, és segítené a tanulmányaiban, de lássuk be Magyarországon kevés olyan szerencsés van, akinek a szülei ezt megengedhetik. Sok hallgatónak még úgy is dolgoznia kell, vagy diákhitelt (adósságot) kell vállalnia, hogy államilag finanszírozott tanulmányokat folytat. Ugyan egyszerű azt mondani, hogy sok megélhetési egyetemista van, mint feltárni az egyetem elhúzódása mögötti komplex tanulmányi és szociális okokat, de nem lehetetlen, és őszintén szólva, ugyan lehet hogy vannak megélhetési egyetemisták, de korántsem annyian, mint a kormány érzékeltetni akarja, és főleg nem ott, ahol keresi.

Nem titok, hogy a magyar kormány gazdasági vezetői, élükön a mindent kis vonalakká egyszerűsítő Matolcsy Györggyel - akinek a második keresztneve, a Huba a mindennapi Fideszes gazdaságpolitikához - nem kicsit "kurta el" az idei költségvetést.

Milliárdok hiányoznak bevételi oldalról, és lassan olyan slamasztikába kergette magát az országos gazdasági vezetés alig több, mint röpke félév alatt, ami csak az 1982-ben kialakult helyzethez hasonlítható, amikor is csak a világbanki tagság megszerzése, és a személyi jövedelemadó bevezetése mentette meg Magyarországot a teljes államcsődtől. Úgy látszik, hogy bár mind Matolcsy, mind Orbán végigélte ezt, és akkor már "komoly, felnőtt embernek" számítottak, az akkori helyzetet mind a ketten elfelejtették.

A költségvetés helyzete annyira kétségbeejtő, és a Nemzetgazdasági Minisztériumban annyira meg akarnak - utólag! - fogni minden egyes forintot, hogy mindent beáldoznak érte. No nem a képviselői, miniszteri fizetéseken kezdték, hanem az átlag ember bőrén, és az eljövendő generációk egészségén.

A dohányzás, borzalmas dolgokat művel a dohányosok tüdejével, és mind azok tüdejével, akik nap mint nap rendszeresen szívják a dohányfüstöt. Tapasztalat: életem első huszon-iksz évében folyamatosan szívtam azt a tömény füstöt, amit apám dohányzása teremtett a lakásban, már a tüdőm legalább másfélszer annyi idős, mint én magam. Hiszem, hogy akkor is többe kerül a dohányos emberek gyógyítása, mint az adóbevétel, ha ezt a kapcsolatot egzakt módszerekkel közgazdaságilag talán sosem sikerül igazolni.

Ezért örültem annyira, amikor a kormányban felmerült az, hogy minden nyilvános helyen védik a nem dohányzó embereket és megakadályozzák, hogy minden közterület és közhivatal egyetlen egy nagy füstös kaszinó legyen - mellesleg a kaszinók legtöbbjében általában tilos a dohányzás. Egyszerűen szólva nem szeretek szívni, nekem az nem élvezet. De ekkor jött a Matolcsy.

Valaki rászólhatott, hogy az elkövetkezendő években a már így is elszámolt gazdaságpolitika és költségvetés nem bírná ki a dohányra kivetett jövedéki adó csökkenését, hisz ennek is - mint a nyugdíjrendszer átalakításának is - hosszú évekbe telik az, hogy a pozitív hatását kimutathassuk, miközben pénzügyileg hamarabb és korrektebben mutatható ki a dohányzók csökkenésével járó bevételkiesés. Pénz, az nagy úr, minél nagyobb bajban vagy, annál nagyobb.

De vajon van-e olyan nagy baj, ami bármikor is igazolhatná azt Isten és ember előtt, hogy a költségvetés érdeke előrébb való az emberek egészségénél? Hisz a sokat szidott jelenleg érvényes alkotmány is elismeri az emberek jogát az egészséghez!  - Na igen, Viktor a biztonság kedvéért kihagyta ezt a mondatot az újból...

Az érme másik oldala, hogy Narancsvidék Urai megint abban reménykednek, hogy az emberek vakok: nem fogják észrevenni az utólag meglazított dohányzás ellenes törvényeket, és azt a képmutatást, amit a hamburger adó mutat: látszólag "miatyánk" Orbán Viktor nagyban aggódik az egészségünkért, miközben semmit sem tesz, hogy tényleg megőrizzük.

De értsük meg szegényt, ég alatta a talaj: Pénz kell abba az "elkúrt" költségvetésbe, de nagyon gyorsan.

Ami most alkotmányozás címén folyik, az eddigi legjobb kabaréshow - lenne ha mondjuk Szlovákiában zajlana.

Nevetséges az egész, egyrészt mert az országnak egymillió új munkahelyre és sok másra sokkal jobban szüksége lenne, mint egy új alkotmányra, hisz - szívre tett kézzel nyugodtan állíthatom - a most érvényes Alkotmányunk is betöltötte a szerepét. Az elmúlt éveket nem az Alkotmányunk tette tönkre, hanem mindenki egyetemlegesen, akinek névre szóló helye volt a Parlamentben.

Nevetséges, ahogy senkiházi képviselők felejtkeznek el a legfontosabb feladatukról, a választókörzetük képviseletéről és Törpe Vezérüket követve a narancsligetben a legelképesztőbb javaslatokat teszik, a Magyar Köztársaság átnevezésétől a vármegyék és ispánok visszaállításáig.

Nevetséges már maga a szándék is, hogy pusztán azért fogjunk egy új alkotmány megírásába, hogy Orbán Törpe Viktor neve fenn maradjon, hisz minden történelemkönyv jegyezni fogja azt a pusztítást, amit nemtörődömségével és átgondolatlanságával véghez vitt.

Nevetséges és egyben szomorú is, hogy semmi sem szent a kormányzó erőknek. Nem elégednek meg azzal, hogy az érvényes Alkotmányt ott írják át, ahol akarják, annyira él bennük a vágy, hogy hatalmukat be betonozzák, hogy újat írnak, és minden ellenvéleményt - jó szokásuk szerint - ejtve, magukra szabják az alaptörvényt, és csak azért nem írják bele, hogy Magyarország miniszterelnöke csak Orbán Viktor lehet, mert az mindenkinek szemet szúrna.

Pedig elég nyilvánvaló ez így is, minden héten van egy próbálkozás a hatalmat biztosító passzusok alkotmányba csempészésbe, legyen szó Schmidt Parlament oszlatási jogáról, vagy arról, hogy kötelező határidőt és büntetést szabnak egy kényük-kedvük szerint kinevezett bizottságnak (Költségvetési Bizottság) való megfelelésre. Mindent bevetnek, csak hogy megkerüljék a demokrácia alapját, a népakarat tiszteletét, holott őket is ez a népakarat juttatta olyan helyzetbe, hogy gyakorlatilag azt tesznek ebben az országban, amit nem szégyellnek, és ez bizony meg is látszik az országon.

Fel kellene már ébredni, és felvésni minden Kormánytagnak és képviselőnek, hogy a hatalom szolgálatot jelent, a szolgálat munkát és alázatot. Sajnos ezt módszeresen kifelejtik az alkotmány tervezetekből, pedig igazán több értelme lenne, mint az ispánok visszaállításának.

Jut eszembe, ispánok! Következő javaslat mi lesz? A nemesség rehabilitációja és visszaállítása? Grófok, bárók, hercegek? Restaurálják a Habsburg-Lotharingiai házat is, vagy felkutatják Mátyás-király utolsó élő utódját? Hídpénz? Adómentesség? Mikor kapja meg Buda az árumegállító jogot? Mikor lesznek újra mezővárosok? Mely városoknak lesz vásártartási joga? Visszaállítják a kötelező robotot is? A röghöz-kötést? A csendőrséget? A kisbírót? Visszaállítják a földesurak jogát az első éjszakára? A kilencedet? Tizedet? Kötelező templomba járást? Lovagi tornákat? Ez esetben nem gondolja Orbán Viktor és Schmidt Pál, hogy kiestek a gyakorlatból és ideje lenne gyakorolniuk a kopjatörést? A nehéz páncélzatban való lovaglás megy már? Mikor szerveződnek hátrafelé íjazó magyar lovasok, akik szabadon portyáznak Európában? Nem állítják vissza a Királyságot, netalán Fejedelemséget? És az erdélyi Gyulát? Megint fogunk királyt választani a Duna jegén? Mikor teszik kötelezővé a nyereg alatt puhított hús fogyasztását, mikor jelenik meg a bolti polcokon a lóhús, és mikor koccintunk kumisszal? Nem lenne egyszerűbb esetleg Werbőczy hármaskönyvét visszaállítani?

Nevetséges, hogy mennyi ember ad önként és dalolva tanúbizonyságot arról, hogy nem értik, nem tanulták meg sosem a történelmet, és annyi eszük sincs, hogy észrevegyék, az idő a XXII. század felé múlik és halad és nem a XII. század felé. A kérdés csak az hogy mi vele tartunk-e.

Az egész a legjobb kabaré, és jót is nevetnék, ha nem gondolnák ezt a sok hülyeséget véresen komolyan.

Elmondhatjuk az Orbán-csomag tökéletes folytatása annak a kavarásnak, koncepciótlan és meggondolatlan intézkedés halmaznak, melyet ősszel a Hoffmann Rózsa nevével fémjelezett oktatási kormányzat elkezdett. Hozzáértés nélküli kapkodás az egész.

Az általános iskolák államosítása önmagában nem oldja meg az általános oktatás  helyzetét, attól nem lesz több pénz az általános iskoláknak, ugyanakkor a helyi igények változásának a követése is sokkal nehezebb lesz egy országos bürokrácián keresztül. A nem lobbi képes vidéki általános iskolák járnak ezzel a legrosszabbul, ők egyszerűen láthatatlanok lesznek Budapestről, jobban mint most. Az általános iskolák állami kézbevétele helyett címzett támogatásokkal kéne segíteni az iskolákat és olyan pályázatokat kiírni melynek célja ezen iskolák teljes felújítása.

Az általános iskolák általános  helyzete nem különösen rózsás most sem, de sokkal egyszerűbb helyben lobbizni, mintsem az igazgatóknak kuncsorogni kelljen a volt Oktatási Minisztérium négy falát soha el nem hagyó munkatársainál. Gödöllőről talán megoldható, Békésről három napos program.

Másrészt ugyancsak az Orbán-csomag kapcsán előtérbe került tandíj. Nem vagyok tandíj ellenes, de elképzelhetetlennek tartottam, hogy Magyarországon egy választott vezető olyan hülyeségeket mondjon, mint Kósa. Aki egy kicsit tisztában van a felsőoktatással, az tudhatná, hogy a hallgatók, igenis teljes költségtérítést fizetnek, már aki fizet. Arról nem a hallgatók tehetnek, hogy Budapesten úgy látták jónak, hogy az egyetemek mindent hallgatói létszám arányosan kapjanak, így Magyarországon léphetett fel az a fura helyzet, hogy egy egyetem nem az elért tudományos eredmények alapján kap pénzt, hanem az alapján, hogy hány hallgató jár oda, vagyis a hallgatók fizetik meg a drága kísérleti berendezéseket épp úgymint az oktatásuk árát. Ezen javított annyit a korábbi kormányzat, hogy a költségtérítéseseknek nem kell a hallgatói normatíva kutatási részét megfizetni.

Magyarországnak munkahelyekre van szüksége, a foglalkoztatást nem az újabb szakképzetlen munkanélküli tömegek fogják megoldani, akik kilépnek 15 évesen az oktatási rendszerből. A foglalkoztatást nem fogja megoldani a képzett munkaerő hiánya. Ezt hiába akarja a Szélvihar-tervvel palástolni Orbán.

Sokkalta inkább azt a képet erősíti, hogy elege van abból, hogy bebizonyosodik: még az utcaseprónek is több esze van nála...