Hogy hívő keresztyén valaki nem lehet mentség, nem kibúvó. Különösen nem az a bíróság előtt, amikor a világ legundorítóbb bűncselekményében ítélnek el. Ahogy a gyilkosoknál sem számít, úgy pedofiloknál pláne nem kellene számítania annak, hogy valaki mélyen vallásos-e vagy sem. Sőt, inkább azt kell hogy mondjam, hogy ez súlyosbító tényező kell, hogy legyen.

A Római Katolikus Egyház is ott követi el a hibát, hogy alapvetően képmutatásból, de sok esetben az egyházi vezetők érintettségéből is kifolyólag abszolút tabuként kezeli a gyerekmolesztálási ügyeket. Minden erejével fenntartva a papok tökéletességnek látszatát. Ám ezzel csak tetézi a bűnöket eltussolással, és még jobban az egész közösségre vonja a bűnök pecsétjét. Hisz a papok is csak emberek, akiknek épp ugyanúgy szükségük van megváltásra, és ha olyan bűnt követnek el, akkor világi ítéletre. Jézus azt mondta: "Adjátok meg Istennek ami Istené, a császárnak, ami a császáré".

Jelen esetben mind a császár, mind Isten ugyanazt akarja: ítéletet.

Mert a keresztyénség nem jelenti a világi törvények alóli felmentést, az egyházi tagság nem jelenti azt, hogy kivonulunk a világból és annak szabályai nem vonatkoznak ránk. Sőt épp ellenkezőleg: a keresztyénség magasabb erkölcsi mércéje még inkább megköveteli a bűnökkel való szembenézést.

A nagy hallgatással, az eltussolással, a felháborító ítéletekkel az egyházi és világi közösségek inkább csak magukra vonják az utálatos bűn ragadós bélyegét. Ezt nem vagyok hajlandó tűrni: a világ összes Istent kereső hívő és hinni akaró emberének a nevében elítélem, hogy valaha valaki ilyen utálatos bűnöket a keresztyénséggel akarjon mentegetni, vagy a büntetését ezzel kisebbíteni.

És elítélem azokat is, akik ennek bedőlnek: akik bármilyen közösséghez tartozást fontosabbnak tartanak a gyermeki lélek épségének a megőrzésénél, akik szemében bármilyen közösséghez tartozás az ilyen utálatos mocskos bűnöket vagy az értük járó büntetést csökkenti. 

A biblikus tanok védik a gyerekeket: a kíváncsiságukat a nyitottságukat, a tisztaságukat emeli ki, sőt a felnőttek elé példának állítja. Hisz nekünk felnőtteknek a legnagyobb kihívás úgy szeretni, mint egy kisgyermek, megbocsátón, elfeledőn, feltétel nélküli bizalommal fordulni a másik felé. Épp ezért mocskos - sőt, hogy egy katolikus dogmát idézzek: halálos és megbocsáthatatlan fő bűn a gyermeki lélek megtörése - pláne ha az éveken keresztül, rendszeresen és módszeresen történt mint esetünkben.

Mert ugyan hol volt a vasárnap templomba látogató énje, amikor a felvételeket gyűjtötte?