Az eltévedt demokrata

AlexNet


188. Botka interjú

Egy plusz egymillió szavazat

2017. január 30. 08:00 - Alex_W

Botka a hétvégén a Népszavának már arról beszélt, hogy hiteles politikusok és kétmillió szavazó hiányzik neki a miniszterelnökség megszerzéséhez. Pont úgy mint nekem, eddig egy-egy, mindjárt én is indulok a miniszterelnök-jelöltségért. 

Nyugalom, csak viccelek!

Miközben Magyarországon tapintható a feszültség a kormánnyal szemben - ki ezért, ki azért, de gyakorlatilag saját barátaikon és üzletfeleiken kívül már mindenki utálja a hatalmon lévőket -, mégis így kicsivel több, mint 400 nappal a választások előtt nem látszik, hogy komoly esélye lenne bárkinek Orbán Viktor kiütésére a következő választáson.

Botkának kétmillió választó hiányzik, több mint kétmillió ember pedig vár - nem Botka Lászlóra. Mielőtt a fejemhez vágnátok az előző posztot: nem azokról beszélek, akik most is a baloldal hívei, nem arról a néhány százezer emberről beszélek, akik MSZP vagy DK szavazók, vagy arról a pár ezer budapesti Párbeszéd vagy Együtt szavazóról beszélek: ők tudat alatt várták Botkát, aki kisebb-nagyobb kompromisszumok árán, de végeredményben mindegyik párt számára elfogadható jelölt. Most a politikából kiábrándult, a közvélemény-kutatásokban láthatatlan, bizonytalan többségről beszélek, akik csak élni szeretnének.

Ők hiányoznak Botkának - épp úgy mint nekem.

Csakhogy ezeket

az embereket nem érdekli, hogy Gyurcsány rajta van a listán vagy sem.

Sőt, nem érdekli őket egy olyan politikai erő, sem egy olyan ember, aki folyton csak Gyurcsány Ferenchez képest határozza meg saját magát. Pláne, hogy egy olyan embert tartanak origónak, aki szerintük megbukott.

Nem fognak szavazni egy olyan emberre, egy olyan erőre, aki saját fegyvertársától jobban fél, mint az ellenfelétől. Végkép nem fognak szavazni egy olyanra, aki nem képes egy volt miniszterelnök ambícióit felismerni, kezelni, nem képes a szelét saját vitorlájába fogni - márpedig Gyurcsánynak van szele, ez tagadhatatlan.

Nem fognak szavazni egy olyan emberre, egy olyan erőre sem, ami képtelen szövetséget kötni. A szövetségkötés pedig kicsit olyan mint a házasság: szövetkezünk egy adott célra,  a célon túl nem adjuk fel magunkat. Az MSZP kiegyezhetne a DK-val, megbékélhetne Gyurcsány Ferenc emlékével, ha lennének saját értékei, ami mentén tudna politizálni. Talán elő kéne venni a kamrából, a nagymama befőttjei mellől...

Ha baloldalon - a nagyok éppúgy, mint a kicsik - képesek lennének felfogni, hogy a politika az alkuk és szövetségkötések művészete, most nem erről kellene posztot írnom, és nem arról kéne lamentálnom, hogy milyen is az ideális miniszterelnök-jelölt. Helyette lenne egy nevünk, én pedig mehetnék a dolgomra.

Viszont lenne egy olyan ember, aki képes a problémára fókuszálni, aki nem a bolhából csinál elefántot, aki önálló értékei mentén és nem Gyurcsány Ferenchez képest határozza meg magát, aki képes szövetségeket kötni, anélkül hogy ez azt jelentené számára, hogy feladja magát: az ilyen ember értelmetlenné tenné a baloldali megosztottságot és még Gyurcsány Ferenctől is nagyobb félelmet gerjesztene a Fideszben. Arról nem is szólva, hogy sokaknak kedvére való lenne, hogy úgy mondjam: tarolna, mint a meginduló alpesi lavina.

A nagy kérdés, hogy ilyen ember-e Botka László.

70 komment

130. Késik az ellenzéki összefogás

Balkezek

2013. augusztus 15. 10:00 - Alex_W

Hetek, hónapok, lassan egy egész év telik el, és sehol az ellenzéki összefogás. Kereshetjük az okokat, de igazából mindenki csak saját magát vádolhatja ebben.

Oly ősi magyar virtus áldozatai lettünk mi, hogy csoda, hogy Orbán Viktor adminisztrációja ezt még nem tette hungarikummá. Mert nekünk nem volt elég a történelemünk számtalan pusztítása, vihara és vérzivatara, mi mindig képesek vagyunk saját magunkat elárulni, s pont az ellenünk törő hatalmak felé menni panaszra. Magyarországon baloldalon épp úgy, mint a jobbon, csak a hatalom számít, nem pedig az együttműködés.

A mai Baloldal pont e magyar virtus miatt mintha képtelen lenne a szerveződésre.

Személyeken bukik az együttműködés, vagy tényleg olyan mélyek az ellentétek? Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy az előbbi.

Ha vesszük a csoportokat, az MSZP, a DK, a PM és az Együtt2014 között semmi oly ellentét nincs, melyben ne lehetne megegyezni. A legnagyobb különbség talán a liberális szárnyú Együtt és a PM között volt: a fiatal zöld párt példamutatóan viselkedett és anélkül, hogy indentitását vesztette volna, közös, kompromisszumos megállapodást hoztak létre néhány hét alatt: mert ha megvan az akarat mind a két fél részéről hetek kérdése az egész.

A Párbeszéd Magyarországért pedig olyan fiatalok együttműködése, akik komolyan vették a változtatást, a demokráciát, a baloldali értékrendet és a környezetet. Energikusak, aktívak és kompromisszum készek: pont ahogyan a következő nemzedék elvárja a baloldali politikusoktól. Bennük van a legnagyobb potenciál arra, hogy megszólítsák az embereket, különösen, azt a több mint 50 százaléknyi bizonytalant, akikkel bizony választást lehetne nyerni.

Az MSZP és a DK tulajdonképpen ugyan az a párt: csak a vezetőik nem tudtak egymással kijönni és együttműködni, ezért szakadtak ketté. De tud valaki markáns különbséget tenni Gyurcsányon és Mesterházyn kívül a két párt közt?

Magyarul: nincs markáns különbség az ellenzéken belül, sőt a csoportoknak szükségük lenne egymásra, tökéletesen kiegészítik a másikat. Mégis gátolják a megegyezést az egyéni pozíció harcok. Már most lebeg mindenki előtt, hogy 2014 után milyen szerep vár rá, miközben ha így folytatják, még a csatatérig sem jutnak el.

Gyurcsány Ferenc nem tudom miben reménykedik: 2009-ben egy hatalmas válság kellős közepén hagyta cserben az országot. Talán azt hiszi, hogy ezt elfelejtik neki? Ellenzéki szónoknak, sőt még frakcióvezetőnek is tökéletes lenne, ha elfogadná ezt s szerepet és rájönne: az elvesztegetett bizalmat bizony sok-sok év után szerezheti csak vissza. Erre esélyt viszont csak az adhat, ha teljes mellszélességgel beáll az együttműködésbe.

Mint ahogy Mesterházyék is csak azt látják az együttműködésben, hogy nekik mennyire szűkül be a mozgásterük. Inkább Szondi módjára rohannának a halálba egyenest, mintsem hogy együttműködjenek és "csak"  részei legyenek egy nagyobb egésznek.

Pedig A PM-sek jól látták: ma Magyarországon egyetlen egy szereplő van, aki nemzetközileg elég ismert és hiteles ahhoz, hogy kirángassa Magyarországot az Orbáni válságból: Bajnai. De önmagában Bajnai sem elég erős, szüksége van támogatókra. Nem azért, hogy egyetlen akolba terelve uniformizálja az ellenzéket, hanem azért, hogy a háborút megnyerje. A többit majd a győzelmi tor után megbeszélhetjük.

Szóval fiúk! Mielőtt az egész nem lesz más, mint egy óvódás "ereszd el a hajam" játék és Orbán szép csendben a háttérben sikeresen újrázik, ideje leülni, magatokba mélyedni és elgondolkodni azon, hogy néha személy szerint egyet vissza kell lépni, hogy utána mindannyian előre haladhassunk.

1 komment
süti beállítások módosítása