Isten nyugosztalja Miniszterelnök Úr!
Bárki bármit is mond, Önnel elvesztettük a harmadik Magyar köztársaság egyik legfeltétlenebb hívét, egy nagy és példamutató demokratát, akitől még sokat, nagyon sokat kellett volna tanulnunk.
Mondhatnak bármit Horn Gyulára - különösen fiatalkori éveire - de egyet senki nem tagadhat meg, elismerés illeti meg mindazért, amit a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években tett.
Mert bátornak és feltétlen demokratának kellett lenni ahhoz, hogy Magyarország demokratikus átalakulás során megnyissa a határait - hisz még mindig itt voltak az oroszok, akik bármikor beavatkozhattak volna az eseményekbe. Demokratának kellett lenni ahhoz, hogy a rendszerváltás után az ember ott maradjon a politikában, még akkor is ha egyesek - olykor pont korábbi harcostárasak és kollégák - stigmát ragasztanak az emberre. Csakis igaz baloldali és igaz demokraták szervezhették meg újra - az azóta megint válságba jutott - baloldalt. Demokratának és államférfinek kellett lenni, hogy az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció kétharmados többségét az ország érdekében és a demokrácia építésére - és ne az elszigeteltség és a válság mélyítésére - használják. Csak is államférfi és igaz magyar, igazi baloldali ember tehette meg, hogy stabilizálja az országot lehetőleg minél kevésbé verve el a szegényeken a port - de feláldozva saját népszerűségét.
De legnagyobb érdeme, hogy szembe nézett saját múltjával és változtatott az életén. Megtanított minket változtatni az életünkön, megtanított minket arra, hogy az ország jövője és stabilitása fontosabb hatalmunknál és népszerűségünknél. Nem fogom Önt megítélni, mert nem az én tisztem, de tisztelni fogom azért, mert ellenmondásos és viharos időszakokon át, Önt valahol mindig is az ország jövője érdekelte. A többi a történészek feladata.
Ma nagy ember távozott tőlünk. A ma esti ima érte szól.