Az eltévedt demokrata

AlexNet


Kormányzati ámokfutás (1.) - célban megint a tudomány

Beérjük Ausztriát?

2019. november 20. 08:32 - Alex_W

Ez a kormány képtelen tanulni. Képtelen alkalmazkodni, még akkor sem, ha a saját túlélése múlik rajra. Pedig a Fidesz számára itt most már tényleg a lé a tét.

A miniszterelnök maga nem nyilatkozik - mint ahogy tette azt 2002 és 2006 országgyűlési választásai után. Mondjuk a hivatalába bejár - ez meg is látszódik az országgyűlési többség sértett gyorsított törvényalkotási rendjén, amiben semmit sem kímélnek: sértett óvódásként rontanak neki az ellenzéki önkormányzatoknak, a tudományos központoknak, az MTA-nak, mindennek, amire a központ ideológia rásütötte, hogy liberális, s ezért bűnbakok lehetnek a vereségért.

Az ámokfutás célja, a határok és a rendszerek merevítése, a az urambátyám viszonyok, a benyalás képességének a felemelése, az abszolút hatalom illúziójának erősítése nem egyszer visszaköszönt a történelemben, elég a huszadikszázadik visszamenni: úgy Horthynál, a Harmadik Birodalomban, vagy mint a Szovjetunióban vagy az NDK-ban: minden helyen dicstelen véget értek.

Ha már Horthy és a hortizmus: egy érdeme van Magyarország utolsó kormányzójának: kiemelte a káoszból a világháborús vereség után az országot. De utána számos jelét adta annak, hogy képtelen alkalmazkodni, képtelen levonni a konzekvenciákat: az ország belemerevedett a dualizmusból átmentett keretekbe, és ebben, épp úgy mint a második világháborús tragédiában, a volt kormányzónak aktív szerepe volt. Az tudomány már nem volt szabad és az oktatás ugyan jó alapokat adott, de nem hagyta az embert kiteljesedni: nem véletlen, hogy akármilyen büszkék is vagyunk Nobel-díjasainkra, közülük nagyon kevés, aki magyar állampolgár volt, Magyarországon érte el eredményeit, Magyarországon élt, amikor átvette a díjat.

Orbán Viktor a saját jövőjét pusztítja: az ország nem lesz tudományos központ, nem tud kiemelkedni, nem tudja utolérni Ausztriát, amíg a politika felhatalmazva érzi magát arra, hogy megsértse a tudomány integritását, hogy a teljesítmény helyére a kapcsolatokat, a rendszerrel való kompatibilitást állítsa. A politika és főleg a politikai ideológia nincs és nem is lehet feljogosítva arra, hogy a tudományos eredményeket a saját szája íze szerint alakítsa, vagy figyelmen kívül hagyja.

 

Ha a kutató csak külföldön tud megbecsülést szerezni, ha adminisztratív úton ültetnek a nyakára olyan professzorokat, akik a tizedét sem értik a kutatásának, de mégis az övék lesz a végső szó, ha olyanok képzik őket, akik úgy lettek tanárok, hogy ismerték a megfelelő embert, veszik a sátorfájukat és kimennek, árkon-bokron, vasfüggönyön át. S megint csak elfogjuk érni, hogy "kitántorogjon Amerikába másfél millió emberünk". Egyszerűen nem lesz, aki gyógyítson, nem lesz, aki megalapozza az ipari fejlődést, nem lesz technológia, a magyar tudósok és magyar Nobel díjasok eredményeit úgy kell majd kézzel vissza vásárolnunk, majd megkapjuk német, angol, amerikai, japán vagy épp kínai közvetítéssel, méregdrágán azt, amit Magyarországon is megalkothatott volna, hasznosíthatott volna egy magyar kutató, akit mégis inkább elzavartunk.

Így hogy érjük be Ausztriát? - Talán ha megkérjük őket, hogy várjanak meg minket, nem sok, csak még kétszáz-háromszáz év és ott vagyunk....

2 komment

179. Mikor lesz Nemzeti az oktatásügy?

Átlátszó üveghidakat!

2016. október 26. 08:00 - Oroszlánfog

hvg.hu írta:

„Közel egy évtizede a Gyurcsány-kormány a szakmai szereplők bevonásával oktatási reformot tervezett, annak egyik alapdokumentuma pedig a 2008-ban elkészült Zöld könyv lett. A reform végül nem valósult meg, két évvel később pedig az MSZP történelmi vereséget szenvedett. De a Zöld könyv mégsem merült feledésbe, a Fidesz-KDNP ugyanis az elmúlt években elkezdte megvalósítani a „gyurcsányi” reformdokumentum egyes javaslatait.”

„A baloldali kormány által készített és a Fidesz-KDNP által megvalósított oktatáspolitikai koncepció hasonlósága tehát cáfolja azt a közvélekedést, miszerint az oldalak között átjárhatatlan szakadékok lennének. A kialakult szakadékok sokkal inkább mesterségesek, a pártrendszer megosztottsága nem a társadalom választóvonalait képezi le, hanem fordítva, a politikai elit a saját törésvonalait kényszeríti rá a társadalomra, miközben meghagy magának rejtett átjárókat.”

A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője.

Gyakorló pedagógusként egészen másban látom az oktatásügy problematikáját.

Régóta már nem az a legnagyobb gondunk, hogy melyik oldal állított össze jobb anyagot az oktatásügy rendbetételére, s nem is az, hogy az egyik oldal programját a másik valósítja meg. Sőt!

Direkt kívánatos volna számunkra a folyamatosság, melynek feltétele, hogy az oktatási program összeállítását felelős politikai döntés, valamennyi parlamenti párt közötti megegyezés, széleskörű szakmai és társadalmi egyeztetési folyamatok előzzék meg! Láttunk erre számtalan jó példát a világban, csak a döntéshozóink nem akarják meglátni ezeket a jó példákat a rendszerváltás óta – egyik oldalon sem!

oktatas-jovo.jpg

Japánban már 1963-ban megfogalmazták: „Magát becsüli alá az a nemzet, amely nem a legjobbjait állítja a katedrára!” Ott a világháború után felismerték, hogy a gazdasági fejlődés motorja a minél jobban felkészült munkaerő. A japán példát folytatták az „ázsiai kistigrisek”, majd az írek. Írországban mindaddig probléma volt az oktatási rendszerrel, amíg a folyamatosan változó kormányok a hatalom birtokában állandóan újítani szándékoztak. Egy 20 évig tartó folyamatba nem lehet 4 évenként változásokat bevezetni – csak a változtatások és a hatalom demonstrálásának kedvéért. A hektikus „rángatás” eredményként a gazdaság padlóra került. Ismerős? Hol is tartunk mi most? Írországban a kiutat a pártok közötti egyezség hozta meg: minden párt kötelezettséget vállalt arra, hogy a közösen alkotott programot a hatalomra kerüléskor változatlanul viszi tovább. Eljutunk valaha idáig? El kell jutnunk idáig! Vállalnunk kell, hogy nemcsak rejtett átjárókat teremtünk a lövészárkok között mutyizási céllal, hanem bizonyos – mindannyiunk életét alapvetően befolyásoló kérdésekben, mint az oktatásügy, egészségügy, szociális szféra – átlátszó üveghidakat, közös tereket hozunk létre a közös jövőnk élhetővé tétele érdekében.

A lengyelek 12 évig dolgoztak az oktatási programjukon. A finnek hasonlóan sok időt szántak rá. Mindkét helyen a politikai elhatározást követően széleskörű egyeztetési folyamat indult be. A legkisebb településen dolgozó gyakorló pedagógusok véleményét is kikérték, s ma finn oktatási csodáról, a gazdaság fellendüléséről beszélünk. A lengyelek pedig rég leköröztek bennünket, pedig mi jobb kondíciókkal hagytuk ott a „legvidámabb barakk” státuszunkat.

Sokszor halljuk a kifogást – nincs erre 12 évünk! Könyörgöm, legyen! Hány évet tékozoltunk el így is a rendszerváltás óta?

Régóta – közel 30 éve – azon kellene dolgoznunk, hogyan lehet a jövő nemzedékét felkészíteni az élethosszig tartó tanulásra, a XXI. század kihívásaira? Ez nem új. Mi sem hallottunk a hatvanas és hetvenes években számítőgépről, mobiltelefonról vagy épp internetről! Nem létezett olyan tudomány, mint molekuláris biológia, nanotechnológia, biomechatronika. Mégis boldogulunk, mert rendelkezünk azokkal jártasságokkal, készségekkel - megfelelő szövegértéssel, matematikai logikával - amivel alkalmazkodni tudunk a körülöttünk zajló folyamatos változásokhoz. A tanítványainknak, gyermekeinknek, unkáinknak is ilyen használható tudást szeretnénk biztosítani, de az a jelenlegi oktatási rendszerben egyszerűen lehetetlen! Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a jobb, vagy a baloldal programja az, ami végveszélybe sodorja a gyermekeink jövőjét, s ezzel mindannyiunk jövőjét!

A kívánatos társadalmi konszenzus, a pártok feletti össz-megegyezés a jelenlegi hatalom politikai döntésén múlik. Nekik kell az egyeztető folyamatokat kezdeményezniük a pártok és az oktatásügy valamennyi érintettje között.

Amennyiben ezt nem lehet velük beláttatni – menniük kell!

5 komment

169. Újra tüntetnek az EMMI kiszolgáltatottai

Negyedik felvonás

2016. június 11. 14:00 - Alex_W

Tanítanék!

Megvallom, nektek most is tanítanék.

Mióta a miskolci Herman Ottó Gimnázium oktató elkeseredettségükben megírták levelünket, melyet az a szenvedély diktált, amivel mindannyian mindennap kiállunk a kíváncsi diákjaink elé, negyedszer gyűltünk össze. Nem azért, mert Soros György feltüzelt minket, nem azért mert bármi politikai becsvágyunk lenne, nem médiafelhajtást akarunk, hanem azért hogy hagyjanak minket tanítani!

Nem mi mentünk a parlamentbe, ellenben ők jöttek ide, ők teszik lehetetlenné, hogy a ifjúsággal foglalkozzunk, hatodrangú senkik találnak ki a józan ésszel szembemenő dolgokat, amikből utasítások lesznek és elvárják, hogy végre hajtsuk, hogy szolgák legyünk az ő politikájukban, hogy gondolkodásra képtelen szolgákat nevelve eláruljuk a legnagyobb kincset, mit ránk bíztak: gyermekeink életét.

Az oktatás feladata nem politikai ideológiák kiszolgálása, sőt épp a politikának kell kiszolgálnia az oktatást.

És mivel a döntéshozók ezt nem látták be, sőt még inkább beleálltak a rombolásba, az oktatás teljes elsöprésébe, iskoláink lebontásába, mi sem hátrálunk. Itt leszünk nyáron, itt leszünk szeptemberben, itt leszünk mindaddig, míg a kormány abba nem hagyja a gyerekek jövőjének a rombolását, itt leszünk mindaddig, amíg nem teljesülnek a követeléseink!

Az ígéretekkel tele a padlás, itt leszünk addig, míg a kormány tettekkel nem bizonyítja, hogy hajlandó a gyerekeinkért dolgozni!

Itt leszünk, amíg a kormány tettekkel nem bizonyítja, hogy inkompetens aktakukacok helyett szakmai alapon nevezik ki az igazgatókat, és az oktatást felügyelő szervek tisztségviselőit! Itt leszünk, számon kérhetetlen emberek randalíroznak az iskolákban, az oktatás irányítóinak szerepébe bújva!

Itt leszünk, amíg az oktatásért felelős minisztérium figyelmen kívül hagyja a gyerekeink érdekeit. Itt leszünk, míg fent meg nem értik, hogy az oktatásnak valódi célja, hogy stimulálja a gyerekek kreativitását és lelkesedését, hogy felkészítse őket az életre. Az iskolák nem ideológiát hirdetnek, az iskolák a jövőt építik!

Itt leszünk addig, amíg az oktatási kormányzat a tanárokra erőlteti a diszkriminációt, ameddig különbséget tesz iskola és iskola között! Itt leszünk addig, amíg iskoláink nem kapják vissza demokratikus jogaikat, legyen szó a munkáltatói jogkörökről, a tanítás módjának és forrásának a megválasztásáról, vagy épp papír és kréta vásárlási jogaikról!

Itt leszünk, míg a kormány el akarja lopni a gyermekeink kreativitását, a szenvedélyét, kiölni a kíváncsiságukat, amíg arra törekszik, hogy a gyerekeink elől elvegye a választás szabadságát, hogy bezárja a kapukat. Nem hagyhatjuk, hogy a gyerekek egy ilyen világba nőjenek fel. Az oktatásnak valódi célja hogy stimulálja a gyerekek kreativitását és lelkesedését.

Köszönöm, hogy Ti is velem osztoztok szenvedélyemben és felelősségemben a következő generációkért, köszönöm, hogy kiáltok mellettünk, és köszönöm, hogy eljöttetek. Köszönöm, hogy velem együtt kiáltok és harcoltok, mert nem tűrhetjük szó nélkül ami az oktatásban megy. Köszönöm, mert tudom, hogy velem együtt tudjátok kiáltani: Ha hagynátok, akkor nem itt lennék, akkor TANÍTANÉK!

Vendég szerzőnk írását olvasták.

58 komment

115. A diákok nem adják fel

Időszerű változtatások

2012. december 13. 15:00 - Alex_W

A diákok csillapodni nem akaró tiltakozási hulláma egyet jelez: Orbánnak ideje szembenéznie a rég időszerű változtatásokkal. Ideje szembe néznie azzal, hogy nem saját hatalmának megtartására, hanem a Magyarország szolgálatára tette le esküjét.

Orbán Viktor előtt két út áll: meghajol a diákság előtt, vagy lemond.

Ha meghajol, akkor meg kell lépnie az időszerű változtatásokat a kormányban, fel kell állítani az alkalmatlan Balog Zoltánt, Hoffmann Rózsát és egy lendülettel Matolcsyt és Pintért is. Ha meghajol, akkor a jobb keze és önérzetének megsemmisülése árán, nem kell szembe néznie azzal, hogy hónapokra megbénulhat az ország, az oktatás, nem kell szembenéznie azzal, ahogy a FIDESZ kétharmad látványosan felmorzsolódik mögötte. Mert a képviselők egy ideig kitartanak, de sokáig nem, mert nekik előbb-utóbb vissza kell menniük körzeteikbe, előbb vagy utóbb szembe kell nézni az emberekkel, nem bujkálhatnak a végtelenségig a parlamentben.

Ha nem hajol meg, önérzetével és jobb kezével együtt a történelem sötét lapjaira kerül fel, és végignézheti, ahogy emlékezete is gyalázatossá válik.

Fel kell ismernie végre mindenkinek, hogy a mai diákság már nem a rendszerváltó nemzedék, ezek a fiatalok már nem tanulták a demokráciát, nem ellesték a nyugattól, hanem benne nőttek fel. Ezek a fiatalok szabadon tanulhattak az elnyomásról, és felismerik az elnyomókat! Ezek a diákok jogosan kérnek helyet az asztalnál. Ezek a diákok minden parlamenti képviselőnél sokkal jobban ismerik a demokrácia működését és fogalmát!

A diákok véleményt mondanak és nagyon határozottan állnak ki véleményük mellett. Ezek a diákok elmennek regisztrálni, elmennek szavazni és az urnák felett is ítéletet mondanak Orbán Viktor rendszeréről. Ezek a diákok konstruktívak, a diákoknak érveik vannak, nagyon kemény és tiszta érveik.

Balog Zoltán ne csodálkozzon, ha a diákok nem ülnek le vele tárgyalni. Súlytalan, alkalmatlan alak. De mindenkinek, ki lemer velük ülni tárgyalni, fel kell készülniük, hogy ezek a diákok tájékozottak, logikusak, és nagyon szeretnek gondolkodni. Ezek a diákok tanulni szeretnének és nem bulizni az Egyetemeken. Nem fénymásolóval akarnak diplomát szerezni, hanem a tudásukkal. Ezek azok, amit a parlament többségéről nem lehet elmondani.

Orbán ne csodálkozzon, ezek a gyerekek élete legizzasztóbb tárgyalásra fogják kényszeríteni. Orbán a diákokkal fog rémeket álmodni.

A diákokban erő van. A diákok mögött ott vannak a szüleik, ott vannak a tanáraik, ott vannak a külföldi példák. Mögöttük áll Magyarország, hisz ők Magyarország!

Szólj hozzá!

103. Hoffmann megszólal

A tudás vára

2012. február 27. 10:00 - Alex_W

Nehéz oktatási államtitkárnak lenni egy jobboldali, időnként retorikailag nemzeti, megszorításokra kényszerített Orbán-kormányban. Még nehezebb a huszonegyedik században, ahol a fiatalok jól ismerik az internetet és beszélnek élő idegen nyelveket.

A XXI. század a tudás évszázada. Egy ma születő gyerek megélheti a huszonkettedik évszázadot, meggyógyíthat egy ma gyógyíthatatlan betegséget, olyan helyekre juthat el, melyekről mi csak álmodunk, vagy olyan tudományágat művelhet, mely ma nem létezik. A XXI. század arról szól, hogy a tudás mindenkié, a tudomány közkincs. Nem a szabadalmak és titkok számától erős egy ország, egy nemzet, hanem attól, hogy hány tanult ember él ott.

Az új felsőoktatási törvény egy olyan bűn, mint a hazaárulás. A történelem úgy fogja emlegetni, mint a huszadik század elejét, mikor "kitántorgott Amerikába egymillió emberünk". Most egy egész korosztály - a frissen érettségiző fiatalok egész hada - hagyja majd el az országot és semmi sem garantálja visszatérésüket, mert aki menekül, az nem tér vissza. És ők menekülnek. Menekülnek egy infantilis ország, egy infantilis nő miatt, aki egyetlen tollvonással vette el a jövőjüket, tette értelmetlenné négy év kemény munkáját.

Rózsa, ha elfogadsz egy tanácsot, többet nem szólalsz meg. A történelem már keresztre feszített, a szülők a véredet kívánják - szó szerint és joggal. Nem szólalsz meg, mert nem tudsz válaszolni. Nem tudsz válaszolni a szülőknek, hogy milyen alapon kérdőjelezted meg és romboltad le a gyerekek munkáját, nem tudsz válaszolni a gyerekeknek, akik azt kérdezik, hogy ezért maradtam otthon, ezért tanultam, ezért mondtam le a bulikról? Nem tudsz válaszolni arra az egyszerű kérdésre sem, hogy ha a magyar egyetem nem ad oly elismert diplomát, mint a bécsi, akkor miért háromszorosa a magyar tandíj az osztráknak?

Amíg nem tudsz válaszolni Rózsa, jobb ha hallgatsz.

Szólj hozzá!

102. Új remény

HaHa

2012. február 23. 10:00 - Alex_W

A HÖK - bármilyen álnéven is jelent meg - mindig is két dologra volt igazán alkalmas: pénzosztásra és buli szervezésre. Hallgatói érdekvédelemre - kevés kivételtől eltekintve nem. Nyílt titok volt, hogy a HÖK-öket, a HÖOK-ot könnyű lekenyerezni és egy kevéske személyi előnyhöz juttatva a kiöregedő vezetőket, minden ellenállását meg lehet szüntetni. Csodálkoztam is, hogy Hoffmann hogy engedhette az őszi nagy tüntetésig fajulni a dolgokat, úgy látszik ő akkor tanulta meg e "titkot".

A Hallgatói Hálózat megjelenése ezt az állóvizet kavarta felé. Új szereplő, és jelenleg ténylegesen a HÖK feladataira koncentrál: nem pénzosztáshoz asszisztál, nem bulit rendez, hanem akár a polgári engedetlenségig is elmenően védi a jelen és a jövő hallgatóinak érdekeit. A HÖK-nek persze nem tetszik a konkurencia, de van is oka félni: a HaHa akciói megmutatták, hogy nem csak szavak, nem csak spontán összegyűlt emberek, hanem Tömeg áll mögötte. Olyan tömeg, melyet a HÖK már rég nem tud felmutatni, de nem is akar, mert fél.

Pedig csak a feladatát kellene ellátnia. Párt semlegesen, mert a HÖK nem ugródeszka a politikába. Különösen akkor nem, mikor a tanuláshoz való alkotmányos jog ellehetetlenítését akarja a hoffmann-i államtitkárság. Persze a HÖK-ösök azok, akiket a legkevesebbszer lehet látni a folyosókon, többet a bulikon - természetesen erős alkoholos befolyásoltság alatt, hogy ne lehessen vele beszélni amúgy meg "nem ér rá" mert "védi" az érdekeinket. Vagy előkészíti a sajátjait...

A HaHa megjelenése új remény, mellyel megszorongatható mind Hoffmann, mind a mindenkori hatalomnak befekvő HÖOK. Ha-ha(-ha)...

Szólj hozzá!

94. Jövő végveszélyben 5. - Új felsőoktatási törvény

Vakvágányon

2011. október 22. 14:00 - Alex_W

soraim.blog.hu/2011/10/23/firka111023Abszurdum, hogy lehet valaki olyasvalakiből is államtitkár, bebetonozott tagja a kormánynak, aki sokadjára sem képes egyetlen egy épkézláb stratégiát összehozni.

Az új felsőoktatási tervezet legnagyobb hibája, hogy pont arról nem szól, amiért Hoffmann állítólag elkezdte írni: a felsőoktatás minőségének a javításáról.

Nem találom, hogy a minden észérvet nélkülöző hallgatói létszámcsökkentés, a hallgatókról minden áron a lehető legtöbb pénzt legombolni akaró, és modern kori jobbágyságot teremtő javaslatok mögött hol van az az igazi minőség javítás.

Számomra ez nem tűnik másnak, mint a politikusok és a gazdag elit azon hadjáratának, hogy fiacskáiknak ne kelljen megvívni a harcot tehetségesebb, de szegényebb családból jövő gyerekekkel. Pont úgy, mint Indiában tette ezt a kaszt rendszer, amit az indiaiaknak első dolguk volt megszüntetni és az emlékét is kiirtani - majd száz évvel ezelőtt.

Nem látom a törvény hol szeretne garanciát nyújtani arra, hogy tehetséges emberek maradnak akadémiai pályán, nem látom a garanciát a felsőoktatási törvényben a nyugodt kutatómunkának, nem látom a kutatás - fejlesztésnek az erkölcsi, társadalmi - netán anyagi - elismerésének a módjait. Hiányoznak a kutatási alapok, hiányoznak az ösztöndíjak, hiányzik a koncepció.

Ma ott tartunk, hogy alig akad diák, aki a doktori iskolákba jelentkezne és még kevesebb az olyan ki akadémiai pályán maradna. A jobbakat mind felszívja a piac, és ha nem a legjobbak tanítanak az egyetemeken, akkor mi marad?

Változtatni akarunk a felsőoktatás minőségén? Akkor létszámok helyett felvételi követelményeket határozzunk meg! Határozzuk meg azt a tudás szintet, amire az egyetemek építhetnek! Legyenek általánosabbak és gyakorlat orientáltak az alapképzések, hogy tényleg az alapot adják meg és legyenek specializáltak a mesterképzések, mert abszurdum, hogy Magyarországon sok szakon mesterképzésben ugyan azt tanulják, mint alapképzésben.

Legyen a PhD. munkának értéke, támogassuk a kutatói életpályára készülő fiatalokat, támogassuk azokat, akik az egyetemen szeretnének marad kutatni és tanítani! Ne felesleges terminusokat vezessünk be (Kutató Tudományegyetem), hanem gyakorlati szinten tegyük könnyebbé a kutatók és a kutató egyetemi a tanárok életét.

stop.jpgNem lehet pénzkivonással minőséget emelni! Nem lehet tandíjjal esélyegyenlőséget biztosítani! Nem lehet nekünk diákoknak hátat fordítani, mert tüntetünk, harcolunk és nem adjuk fel. De ha a kormány szeretné, akkor legyen egyetlen csinovnyik képző egyeteme az országnak. A többiek meg majd külföldön tanulnak és külföldön maradnak, akkor aztán majd számolhat Hoffmann tanárnő, hogy hol szúrta el, hogy miért küldött el az országból komplett korosztályokat csak azért, mert tanulni akartak!

Abszurdum, hogy Hoffmann még államtitkár lehet. Két év alatt nem tudott egy épkézláb stratégiát összehozni, csak a pénzkivonás megy. Abszurdum, hogy a Miniszterelnök még nem mondatta le, nem rúgta ki. Abszurdum, hogy félreállítanak mindenkit, aki próbálná az oktatást rendbe rakni, akinek van tapasztalata benne, mert Hoffmann-nak nincs! Vagy elhagyta!

Egyetemeket, iskolákat, MOST!

(A képet a szerző engedélyével innen bakácsoltam el: soraim.blog.hu/2011/10/23/firka111023)

1 komment

91. Új felsőoktatási koncepciót tárgyal a kormány

Zárjuk be az egyetemeket!

2011. szeptember 19. 12:00 - Alex_W

Zárjuk be az egyetemeket! Mindegyiket, egytől egyig! Vagy maradjon egy egyetem, ahol a milliárdosok csemetéi tanulhatnak, igaz az is felesleges, mert ők megtudják fizetni a külföldi főiskolákat és egyetemeket, az IBS-t, a többit felesleges megtartani. Nem mintha nem kellenének mérnökök, informatikusok, tanárok, gazdászok vagy jogászok. Nem mintha nem lenne szükség a természettudományok művelőire.

Az Orbán kormány által javasolt út ez: mindenki akinek a szülei nem tudnak fizetni, ne tanuljon tovább, ne legyen esélye kitörni a körből. Cím helyett odaírhatnák rá: "Parasztnak születtél, paraszt is maradsz!" Esély sem marad rá, hogy azok, akik hátrányos helyzetűek, önfenntartók, mindazok akiknek a saját megélhetését is elő kell teremteni, és épp ezért nehezebben haladnak az egyetemeken, valaha is eltudják majd végezni. Az is nagy szám lesz, ha egy félévet el tudnak majd végezni - végük.

Már amúgy is elriasztja a fiatalokat a magyar főiskoláktól a 15 éves röghöz kötés. Mi az hogy 15 évig nem mehetek külföldre, nem vállalhatok el egy külföldi ösztöndíjat, nem szerezhetek külföldi tapasztalatot? Inkább mennek a diákok eleve külföldre - ha megtudják fizetni. Akinek meg nincs, az így járt, mehet éhbérért dolgozni - illetve már azért sem, mert Orbán Viktor azt is elvette tőle, hogy a gazdagabbak még gazdagabbak lehessenek.

Ez már nem tandíj vita, ez zsarolás. Ez egy zsarolási pénz. Vedd meg a nemességed! Vedd meg, hogy ahhoz a körhöz tartozhass, akinek adót nem kell fizetnie, aki megfizetheti az egyetemeket, vedd meg, mert a pénz számít, nem a tudásod. Nem az, hogy te eleve hátrányból indultál.

Orbán a lehető leggyorsabban akar visszakozni a sötét középkorba, a lehető leggyorsabban akar tanítatlan, buta csőcseléket, egy országot mely nem tud gondolkodni - pedig épp csak elkezdhetett volna.

Orbán nem akar senkit, aki egy kicsit is okosabb nála, de téved, mert itt vannak egy páran, akik nem félnek tőle, nem rettegnek tőle, és akiknek elege van abból, hogy Orbán - igen személyesen Orbán Viktor - tönkreteszi a jelenét és jövőjét. Nem csak elege van, de tesz is ellene valamit. Ha csak annyit, hogy egyetlen egy ember sem, aki miatta kiesett az oktatásból, egyetlen egy sem húzza mellé az ikszet, hanem más mellé, akkor csak annyit. De van aki többet is.

Ha tényleg megvalósul a felsőoktatási koncepció, akkor nem csak az egyetemek zárnak be, nem csak az oktatás minősége lesz silány, hanem sokan lesznek, akik Orbánnal szemben állnak a Kossuth téren. Sokan lesznek, diákok, rendőrök, mentősök, dolgozók, és munkanélküliek, adósok és befektetők, és akkor Orbán mit csinál? Díszes társasága megfogja-e védeni? Hol lesz Navrasics, Lázár és Hoffmann?

Oktatás kell, és ha jól csinálják, akkor kerül, amibe kerül. A jó oktatás a jobb jövő záloga. Biztosítsuk azt, hogy a pénzünkért minőségi szakembereket képezzünk, akik mind itthon, mind külföldön megállják a helyüket - és biztosítsuk hogy hazatérjenek. Ne rabok legyenek, hanem tapasztaltak. Hozzanak haza külföldről tapasztalatot és kamatoztassák itthon. Adjunk nekik teret, adjunk nekik időt. Adjunk nekik lehetőséget, mert a fiatalok a jövő záloga. Ne vegyük ezt el tőlük.

Az évtized végére a világ többi része már gyógyíthatja a rákot. Pont mi maradjunk el tőlük? Pont mi, kik oly fennen hirdetjük, hogy mennyi Nobel-díjasunk van? S minthogy azt nem lehet megmondani, hogy ki meddig él, azt sem lehet megmondani, kiből lesz a következő Nobel-díjas magyar, ki lesz az, aki felfedezi azt, amire a XXI. század fog épülni. Épp ezért mindenkinek meg kell adni az esélyt. Hisz tudják: még Einstein is megbukott matematikából.

Szólj hozzá!

88. Egy éve mentünk országot

Magyarország farmere

2011. szeptember 17. 08:00 - Alex_W

Ismerik a történetet az autósról és a farmerről?

Egyszer egy autós elakadt egy nagy pocsolyában. Meglátta a földjén dolgozó farmert és megkérte, húzza őt ki  a traktorral.

- Rendben van, de ezer dollár lesz, mert ez ma az ötödik autó amit ki kell húznom.

- Te jó ég! - válaszolta az autós - Mikor van ideje szántani? Éjjel?

- Nem, - válaszolta a farmer - éjjel a pocsolyát töltöm fel vízzel.

Meg kell állítani azt az ámokfutást, melyet Orbán Viktor és társasága rendezett. Meg kell állítani a társadalom szétesését, a szegények elszegényedését.. Biztosítani kell az embereknek az otthont. Munkahelyeket kell teremteni, infrastruktúrát kell építeni, és fejleszteni az oktatást, véget vetni a bürokráciának, visszaállítani az önkormányzatiságot, megerősíteni a közbiztonságot, és mindezt ha lehet, tegnapra.

Nekünk kell megtennünk, mert a Fidesz és Orbán Viktor nem ér rá. Azt hiszik nem vesszük észre, hogy ők azok, akik éjjelente hordják a vizet abba a pocsolyába amibe megfeneklettünk. Pedig a magyarok okosabbak, mint amilyennek hiszik, szerintem észrevettük.

Nem egyszerű. Az elején sem lehet azt mondani, hogy ez nem fog fájni, hogy holnapra minden tökéletes lesz. Nem ígérgetünk, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy mindenki tanulhasson, mindenkinek legyen állása, és mindenkinek legyen nyugdíja és mindenkinek legyen otthona. Mindent megteszünk, hogy ez emberek biztonságban legyenek otthonaikban és az utcán. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy paradicsomot dobálhassanak az arcunkba, mert minden paradicsom egy szabad vélemény.

Ma, a huszonegyedik század elején egy megszülető gyermeknek esélye van arra, hogy eljusson olyan helyekre, ahová még ember nem tette a lábát, egy olyan tudományágat műveljen, ami ma még nem is létezik, olyan betegségeket gyógyítson, ami ma gyógyíthatatlanok. Egyetlen választás van előttünk: szeretnénk, ha e gyermek a miénk legyen, vagy száműzzük őt és magunkat vissza a tizenhetedik századba, vissza a sötét középkorba?

A történelem folyamán egyetlen egy állam sem zárkózott fel, lett és maradt a fejlett világ része oktatás nélkül. A történelem folyamán egyetlen egy sikeres államnak sem volt célja a röghöz kötés, nem volt célja az, hogy minél kevesebben tanuljanak. Nem voltak sikeresek azok az államok, ahol nem biztosították mindenkinek a tanulás jogát. Nem voltak sikeresek azok az államok, ahol nem keresték azt, hogy a jövő nemzedékeinek hol lehetne könnyebb, hol lehetne jobb. Nem lettek sikeresek azok a vezetők, akik nem a jövőt szolgálták.

Magyarország kicsi, de ugyanakkor nagy is. Itt van otthon Szent-Györgyi Albert, Harsányi János, Kertész Imre. Itt találták fel a villanymozdonyt, a porlasztót, és rengeteg apróságot, mely nélkül a világ nem volna ilyen. Magyarország kicsi ahhoz, hogy iparral fenntarthassa magát. Magyarországra hozhatunk ezernyi új, és újabb összeszerelő üzemet, de fejlesztések nélkül a technika, a technológia elavul és a gyárak bezárnak, mint ahogy már bezártak sokat. Magyarországnak akkor van esélye, ha nem ötmillió csipet gyártanak itt évente, hanem félmilliót, az első félmilliót. Akkor van esélye ha itt gyártják az első pirulát, ha itt rakják össze az első új motort, ha itt építik meg az első számítógépet, itt rakják össze az első új mobilt. Magyarország nagy esélye európai innovációs térséggé válni.

Ehhez oktatás kell, infrastruktúra kell, ehhez alkalmas vezetők kellenek. Nem olyanok, akik éjjel vizet hordanak.

Szólj hozzá!

82. NAT újra alkotása

IT nélkül

2011. július 05. 12:09 - Alex_W

Hoffmann Rózsa szerint felesleges az informatika oktatása.

"A jövőben az informatika tárgya folyamatosan kivonul az oktatásból, Hoffmann Rózsa szerint csak azoknak kell informatikát oktatni akiknek nincs otthon számítógépük."

Ezek szerint Hoffmann Rózsának informatikát kéne oktatni, viszont a jövőben csak azoknak kell KRESZ oktatáson részt venniük, akiknek nincs otthon autója. Az oktatásügyi minisztérium már vizsgálja azt is, hogy mindazoknak a diákoknak, akiknek nincs otthon repülőgépük alapvető repülési ismereteket oktathassanak.

Valamint Varga Zoltán, az oktatási államtitkárság munkatárásnak gondolatatát követve, aki szerint "az informatika használata az alapvető készségek része, ezért nem kell külön oktatni", ezentúl nem lesz sem ének, sem rajzóra, az érettségin nem lesz magyar irodalom, se nyelvtan, mert azok ismerete is az alapvető műveltség része. Valamint ezek szerint vizsgálják a magyar történelem teljes kiirtását az iskoláinkból.

Az az érzésem, hogy a magyar iskolákban igazából csak két dolgot kell oktatni: a NENYI-t, és Hoffmann Rózsát. Isten ments, hogy a diákok megtanuljanak gondolkodni, és a mindennapos használati tárgyaikat használni.

Szólj hozzá!

#73 Felsőoktatási pénzéhség

Kreatív lenyúlások

2011. május 20. 12:11 - Alex_W

Nem vagyok ellene a tandíjnak: ha az méltányos, igazságos, és fizethető. De ellene vagyok minden olyan törekvésnek, ami reform helyett csak a lenyúlást erősíti, történjen ez a nagy politika asztalánál, vagy kicsiben az egyes egyetemeken.

Azzal minden hallgató tisztában van, hogy az egyetemeket nem kell félteni, ha egy költségvetési lyuk befoltozásáról van szó. A karok nagyon kreatívak tudnak lenni, ha arról van szó, hogy a hallgatóktól pénzt szedjenek be.

PÉNZEKA Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Karán (ME-GEIK) például 2010-ben kitalálták, hogy minden harmadik vagy azutáni tárgyfelvételért fizetni kell, ugyan nem nagy összeget, mindössze 3000 HUF-ot, de a szabályt visszamenőlegesen alkalmazzák népünk nagy vezéréhez méltóan: vizsgaidőszak közepén (!) értesítettek minden diákot egy fenyegető levél kíséretében, hogy legyenek szívesek pár tízezer forinttal megdobni a Kart.

Ez egy egyszerű és nagyon szép einstand a hallgatókkal szemben, hogy a kari költségvetésben szereplő lyukat befoltozzák. Ugyan az megy kicsiben is, mint nagyban,  ez divat lett. Ha megkérdezik, ezen összeg fejében a hallgató kap-e valami pluszt a válasz kategorikus nem: semmilyen változás nem történik az egyetemen, ami mégis azt is EU-s pénzekből.

Ráadásul ez alól a szabály alól a költségtérítéses hallgatók sem mentesülnek: ők akik már amúgy is harmadszorra fizetik ki a tárgyat és súlyos százezreket hagynak ott minden félévben a karokon, még pluszban fizethetik (félév végén, utólag!) a sok-sok kicsi 3000-ket, súlyos tízezreket hagyva pluszban az egyetemen.

Persze az ok-okozati lánc világos: Orbán gazdasági egyenleti hibásak és nem Matolcsyt meneszti, hanem zárol minden állami intézménynél sok millió forintot (nem néztem utána, de a ME-t érintő zárolás is százmilliókban mérhető) amit természetesen az egyetemek szeretnének megkapni, hisz legtöbbjük így is minimumon működik, mert az Oktatási Államtitkárság (Hoffmann Rózsa vezetésével) nem képes kiállni az intézményi - és valahol a saját - érdekeikért, ehelyett felesleges viharokat tudott csak kavarni mind a köz mind a felsőoktatásban.

Egyszerűen senki nem gondol a választókkal: senki sem gondol arra, hogy most hány családnak, hány hallgatónak keseríti megy a nyarát és vonja el figyelmét a tanulásról az hülye elképzelésük. Mint ahogy az egyetem vezető sem gondolnak bele, hogy őket is köti a határidő: visszamenőlegesen nem alkalmazhatnak egy szabályt sem.

Szólj hozzá!

#72. Diákszámla

2011. március 17. 09:03 - Alex_W

Most turkáljunk egy kicsit a főiskolai hallgatók zsebében!

Sokan csak addig jutnak el, hogy megfogalmazzák: a felsőoktatás sokba kerül, és jó lenne ha a költségekbe beszállna az egyetemi hallgató is.

Alapesetben tőlem sem idegen a hallgatói költségtérítés, vagy tandíj gondolata, hisz egy jól prosperáló világban az egyetemi hallgatóknak van lehetőségük és alkalmuk az egyetem mellett dolgozni, munkából eltartani magukat. Mondom egy jól működő világban.

Magyarország nagyon messze van ettől. Belegondolva, az egymást követő oktatási kormányzatok mindig csak addig jutottak el, hogy megfogalmazzák, bevezessék a tandíjat, vagy eltöröljék és költségtérítésnek kezdjék hívni, tulajdonképpen pepitában ugyanazt. De a rendszer egészére senkinek sem volt átfogó koncepciója, és a Hoffmann-i Rémálmokat elnézve ma sincs.

Egy normálisan működő felsőoktatási finanszírozási rendszerhez az első lépés az lenne, hogy az egyetemek esetében jól szétválaszthatóan szét kell választani a kutatási pénzeket, és az oktatási pénzeket, és motiválni kell az egyetemeket, hogy az előbbiekből tartsák fenn magukat, hisz az egyetemek tudásbázisok: az innovációk, alkalmazott kutatások jelentős része, az alapkutatások majdnem egésze kell hogy belőlük származzon, ezzel is biztosítva, hogy a hallgatók mindenkor a legmagasabb színvonalon tanulhassanak, a legfrissebb eredményeket és technikákat ismerjék meg. Ráadásul a kutatás elméletileg jobban fizet. Ehhez állami akarat kell és egy rendszer, mely a kutató egyetemeket összehozza a kutatást igénylő, azt hasznosító cégekkel.

Még a második lépés sem a tandíj bevezetése, hanem a foglalkoztatottság növelése. Addig nem lehet a diákokat kiterelni a részmunkaidős munkaerőpiacra, amíg nincs ilyen piac, és addig nem is lesz piac, amíg a szakképzett, teljes állást kereső harmincasaknak és negyveneseknek nem tudunk elegendő állást kínálni. Magyarországon hosszútávú tervek kellenek a munkahelyteremtésre, és a diákok által vállalható részidős foglalkoztatási forma megjelenésére, felfutására és népszerűsítésére. Ez az a pont, ami hallgatóktól független, ugyanakkor a hallgatók joggal várják el minden olyan a kormányzattól, amely azt szeretné, hogy a diákok járuljanak hozzá a főiskolai képzésük költségeihez.

Még ezek után sem lehet csak úgy egyszerűen bevezetni a sokat emlegetett tandíjat - vagy nevezzük akárminek is. Számot kell vetni azzal a ténnyel, hogy amíg egy felfutó, vagy jól működőgazdaság helyet teremt a részidős foglalkoztatásnak, egy gazdasági válság, ami bármikor bekövetkezhet, pont ezeket a munkahelyeket számolja fel legelőbb. Ösztöndíjak és korszerű diákhitelezési rendszerrel kell biztosítani azt, hogy egy átmenti életviteli, vagy gazdasági zavar se veszélyeztesse a tanulmányok megkezdését, folytatását, vagy befejezését. Ösztönözni kell a magánszektort alapítványok és rendszeres ösztöndíjak alapítására, állami, szociális alapú ösztöndíjat kell bevezetni - melynek szétosztása az független az egyetemektől. Másrészt a mai diákhitel rendszer magtartásával és szélesítésével, korszerűsítésével egy olyan rendszert létrehozni, mely végső mentsvárként szolgál a nehéz helyzetbe került hallgatóknak, ugyanakkor nem jelent végtelen terheket.

Mint látható a diákok számlájának rendezése nem egyszerű. Ugyan jó lenne, ha mindenki mögött ott állna a család, és segítené a tanulmányaiban, de lássuk be Magyarországon kevés olyan szerencsés van, akinek a szülei ezt megengedhetik. Sok hallgatónak még úgy is dolgoznia kell, vagy diákhitelt (adósságot) kell vállalnia, hogy államilag finanszírozott tanulmányokat folytat. Ugyan egyszerű azt mondani, hogy sok megélhetési egyetemista van, mint feltárni az egyetem elhúzódása mögötti komplex tanulmányi és szociális okokat, de nem lehetetlen, és őszintén szólva, ugyan lehet hogy vannak megélhetési egyetemisták, de korántsem annyian, mint a kormány érzékeltetni akarja, és főleg nem ott, ahol keresi.

Szólj hozzá!

#66. Jövő végveszélyben 4. - Szélvihar az oktatásban

2011. március 10. 17:23 - Alex_W

Elmondhatjuk az Orbán-csomag tökéletes folytatása annak a kavarásnak, koncepciótlan és meggondolatlan intézkedés halmaznak, melyet ősszel a Hoffmann Rózsa nevével fémjelezett oktatási kormányzat elkezdett. Hozzáértés nélküli kapkodás az egész.

Az általános iskolák államosítása önmagában nem oldja meg az általános oktatás  helyzetét, attól nem lesz több pénz az általános iskoláknak, ugyanakkor a helyi igények változásának a követése is sokkal nehezebb lesz egy országos bürokrácián keresztül. A nem lobbi képes vidéki általános iskolák járnak ezzel a legrosszabbul, ők egyszerűen láthatatlanok lesznek Budapestről, jobban mint most. Az általános iskolák állami kézbevétele helyett címzett támogatásokkal kéne segíteni az iskolákat és olyan pályázatokat kiírni melynek célja ezen iskolák teljes felújítása.

Az általános iskolák általános  helyzete nem különösen rózsás most sem, de sokkal egyszerűbb helyben lobbizni, mintsem az igazgatóknak kuncsorogni kelljen a volt Oktatási Minisztérium négy falát soha el nem hagyó munkatársainál. Gödöllőről talán megoldható, Békésről három napos program.

Másrészt ugyancsak az Orbán-csomag kapcsán előtérbe került tandíj. Nem vagyok tandíj ellenes, de elképzelhetetlennek tartottam, hogy Magyarországon egy választott vezető olyan hülyeségeket mondjon, mint Kósa. Aki egy kicsit tisztában van a felsőoktatással, az tudhatná, hogy a hallgatók, igenis teljes költségtérítést fizetnek, már aki fizet. Arról nem a hallgatók tehetnek, hogy Budapesten úgy látták jónak, hogy az egyetemek mindent hallgatói létszám arányosan kapjanak, így Magyarországon léphetett fel az a fura helyzet, hogy egy egyetem nem az elért tudományos eredmények alapján kap pénzt, hanem az alapján, hogy hány hallgató jár oda, vagyis a hallgatók fizetik meg a drága kísérleti berendezéseket épp úgymint az oktatásuk árát. Ezen javított annyit a korábbi kormányzat, hogy a költségtérítéseseknek nem kell a hallgatói normatíva kutatási részét megfizetni.

Magyarországnak munkahelyekre van szüksége, a foglalkoztatást nem az újabb szakképzetlen munkanélküli tömegek fogják megoldani, akik kilépnek 15 évesen az oktatási rendszerből. A foglalkoztatást nem fogja megoldani a képzett munkaerő hiánya. Ezt hiába akarja a Szélvihar-tervvel palástolni Orbán.

Sokkalta inkább azt a képet erősíti, hogy elege van abból, hogy bebizonyosodik: még az utcaseprónek is több esze van nála...

Szólj hozzá!

#56 Jövő végveszélyben 3. - Közmunka, idegennyelv és egyéb finomságok

2010. december 05. 06:07 - Alex_W

Nem tudom, milyen magas láza van Hoffmann Rózsa államtitkár asszonynak, de szerintem életveszélyes. Más magyarázat nem lehet azokra az ötletekre, amiket korábban megszellőztetett, és amiket most közzétett. Annyi kapitális marhaság van benne, hogy ha van is benne használható, sőt jó ötlet, elvész.

Úgy kavar feleslegesen nagy indulatokat a koncepciótlan, átgondolatlan, összevágott és összedobott oktatási tervével, hogy a magyar oktatás rákfenéjét mindvégig elkerüli: nem határozza meg a kereteket, azt az egységes rendszert, és tudás mennyiséget, amit érettséginek garantálnia kell, amire a felsőoktatás építhet.

Mert a legnagyobb feszültségforrás az oktatásban és egyben a felsőoktatás elnyúlásának az egyik okozója az, hogy a középiskolák nem tudják meddig adják le az anyagot, az egyetemek nem tudják mit követelhetnek meg. Ennek a nem tudásnak ára van: a középiskolai törzsanyag változásai olyan messzire lökték egymástól a közoktatás végét és az egyetemek elejét, amennyire csak lehetséges.

Az oktatási kormányzatok pedig évek óta adósak ezzel a pedagógusoknak: nem azt kellene megmondani, hogy hogyan, hanem hogy a felvételi tárgyakból mennyit. Egy fix követelményrendszert kell kialakítani, amit az egyetemek megkövetelhetnek a BSc. belépési feltételeként, és amihez igazodhatnak a középiskolai tanárok és beoszthatják az anyagot ennek elérésére. Ha ez megvalósulna, egy nagy lépést tennénk afelé, hogy belátható időn belül az egyetemek ismét megbízzanak a középiskolákban, és egy egységes skálán értékelhessék a jelentkezők képességeit.

Viszont amíg ez hiányzik feleslegesnek tartom az olyan határozottan népnevelő jellegű, populista, de semmire se jó elképzeléseket, mint a kötelező közmunka. Sokkal célravezetőbb lenne a tananyagok racionalizálása, olyan kimeneti feltételek felállítása, melyek elsajátítása fontos a mindennapi életben. Ilyen lenne a például a magyar nyelv és irodalom oktatásában a nemzetközi irodalom (főleg az ókori) súlyának csökkentése a magyar irodalom és a fogalmazási, szövegalkotási készségek fejlesztésének a javára. A mai kommunikatív világban nem feledkezhetünk meg arról, hogy bizonyos szövegfajták megértését és megtanulását nem bízhatjuk a harmadik és negyedik osztályban tanított fogalmazás órákra. A kommunikáció fejlesztése az érettségig szükséges.

És ez csak egy tantárgy volt.

Határozzunk meg minimum célokat, amit magabiztosan kell tudniuk a diákoknak. Kevesebbet, de azt jól tanuljuk meg, és magabiztosan használjuk. Felesleges kettő - három nyelv tanítása addig, amíg 12 év alatt egy nyelvből nem sikerül a nyelvvizsga a tanulóknak. Nem azért katasztrofális a magyar nemzet idegennyelv tudása, mert egy nyelvet tanítanak, hanem azért mert egyetlen egyet sem oktatnak alaposan, egyetlen 12 évet átfogó programmal. Persze van akinek egy idegnyelv kevés. Akinek van érzéke hozzá, az nyugodtan felvehet kettőt, vagy akár ötöt is, de a kormányzatnak nem a nyelvzsenikre kell építenie, mert van akinek ez az egy is éppen elég.

Amikor felrajzolódtak a követelmény rendszerek, a konkrét témakörök, amiket az egyetemek várnak és amit a középiskolák nyújtani szeretnének, csakis ekkor jöhet szóba az, hogy a kimeneti rendszer egy vagy kettő szintű legyen. Ekkor figyelembe kell venni ugyanakkor azt is, hogy bár az érettségi mindig az aktuális 18-19 évesekre van hatással, a mai világunkban nem egyszer felnőtt fejjel kell új képességet elsajátítanunk, visszaülni az egyetemek padsoraiba. Úgy kell kialakítani a felvételi rendszert, hogy az aki másod-harmad diplomát szeretne, vagy csak egyszerűen évekkel később dönti el, hogy mit szeretne tanulni, azok is beléphessenek a  felsőoktatásba.

Nem, Hoffmann Rózsának nincs semmilyen koncepciója. Meggyőződésem, hogy a KDNP oktatás politikusa, ha keresztül viszi ezeket a terveket (és miért ne tenné?), egy év alatt nagyobb kárt tesz az oktatásban, mint az előtte lévő kormányok összesen. Sajnos eljutottunk oda, hogy az oktatást, mint fogalmat, mint intézményt és mint folyamatot kell megvédeni, vele együtt azt a több generációnyi fiatalt, akinek az életét teheti tönkre ez az ámokfutás.

Szörnyű, hogy egy nevelés pedagógus fejében ilyen gondolatok kapnak helyet, melyek már-már sértik a tanuláshoz való alkotmányos jogot.

Bár kétharmaddal nem nehéz törölni ezt a jogot az Alkotmányból...

Szólj hozzá!

#48 Jövő végveszélyben 2 - Így verd szét a felsőoktatást!

2010. november 03. 20:32 - Alex_W

Komolyan szeretném egyszer megkérdezni Hoffmann Rózsától, hogy a hülyesége genetikai eredetű, vagy hosszas munkával ért-e el erre a szintre? Bár gondolom nem értené...

Hoffmann Rózsa, aki kijelentette, hogy az óvodáknak a lányoknak a nemi szerepük megélésére kéne nevelni - vagyis arra, hogy vele ellentétben maradjanak otthon a kuktánál és maximum titkárnők legyenek - arra vállalkozik, hogy megreformálja azt, amiről azt se tudja, hogy mi fán terem.

Vajon Hoffmann Rózsa meg tudna írni egy érettségit? Kitudna járni egy egyetemi szakot, úgy hogy mellette dolgozik, szakmai gyakorlatot szerez? Szerintem a mai szabályok szerint sem tudná megtenni, nem hogy azok szerint, amiket kitalál.

Ha azt várjuk - félig joggal - hogy a diákok viseljék a felsőoktatásuk költségeinek egy részét, akkor a diákok joggal várják el, hogy a felsőoktatás lehetővé teszik nekik azt, hogy ne pusztán a diákhitel (ami mellesleg sokszor a tandíjra is alig elég) segítsen nekik, hanem maga a felsőoktatás tolerálja azt, hogy a nappali tagozat mellet is sokan dolgoznak, szakmai gyakorlatot szereznek, vagy csak egyszerűen kell nekik a pénz megélhetésre, mert - ó, fájdalom! - nem csak a milliomosok gyerekei szeretnének tanulni. És ha munka mellett nem sikerül egy - két (négy-hat) vizsga, hát előfordul, különösen, ha valaki nem büfé szakon tanul. (Mint a francia-orosz szak, hehe).

Nem mindenki lustaságból bukik. Hoffmann mivel akarja kárpótolni azokat a diákokat, akik azért buknak meg és ki az egyetemekről, mert szüleiknek szerettek volna segíteni?

A felsőoktatásuk nem tökéletes, ez igaz, még azzal is egyet tudok érteni, hogy súlyos problémák vannak benne. De amit Hoffmann csinál az csak egy visszatáncolás egy régi, dicsőségesnek hitt korba, mely ugyanúgy elavult, mint ma a gőzmozdonyok: múzeumokba való.

Pedig az oktatás - alsó és felső szinten egyaránt - a jövő záloga. Itt dől el, hogy nyugdíjas korunkra lesz-e elég orvos és ápoló mellettünk. Itt dől el, hogy gyerekeink és unokáink mit és milyen színvonalon fog tanulni. Mikor az oktatásra gondolok az jár a fejemben, hogy egy ma született gyereknek jó esélye van arra, hogy olyan helyre jusson, ahol még ember nem járt vagy gyógyítson egy ma még veszélyes és halálos betegséget. Ez a jövő. És az oktatás az amit tehetünk érte.

Lehetne ezt másképpen csinálni tanárnő: tegyük lehetővé, hogy mindenki hozzájuthasson megfelelő mennyiségű konzultációhoz, hogy a tanárok tegyenek fel olyan jegyzeteket, melyeket megtanulva a diák legalább átmegy. Tegyük könnyebbé azok dolgát, akik szakmai gyakorlatot szeretnének szerezni, vagy magukat tartják fent - egyszóval dolgoznak az egyetem mellett.

Higgye el tanárnő - pont magának kéne magyarázni, aki nevelés elméletből doktorált? - azok, kik lustaságból bukdácsolnak az egyetemen, maguktól is ott hagyják a felsőoktatást. Nézzen a számokra: minden 10 felvett elsősből 5-6 diplomázik csak le.

Dolgozzunk ki módszereket inkább arra, hogy a középiskolában a gyerek azt tanulja meg, amit kell, de azt nagyon, dolgozzunk inkább azon, hogy általános iskoláink ne ázzanak be, dolgozzunk azon, hogy tanárnak lenni megérje a diplomázás után is.

És tegyük lehetővé, hogy mindenki tanulhasson, aki akar, mert egyre gyorsabban változó világunk elzakatol mellettünk, ha nem tartjuk vele a lépést.

Van tenni való az egyetemi kibuktatások nélkül is.

3 komment
süti beállítások módosítása