Orbán Kína mániája érthető: nyugaton nem ismerték el - nem volt miért -, így keleten keres valakit, aki megérti és elismeri őt.
Ezen kívül azonban semmi sem változott: Orbán ugyanazokkal a mély nyelvcsapásokkal lihegett a kínai miniszterelnök alfelében, mint amilyenekkel a korábbi miniszterelnöksége idején a nyugati kormány és államfők - vagy épp a pápa - alfelében volt. Ugyanúgy utánozni fogja példaképét és meg fog tenni neki mindent, mint tette ezt korábban másokkal, hogy elismerést vívjon ki magának...
Nem majmolni kell a Nyugatot, hanem követni, megérteni és átültetni a magyar gyakorlatba a pozitív példákat - azok negatívja nélkül. Be kell illeszkedni, megtalálva Magyarország szerepét és saját hangját, mert olyan, hogy Nyugat nem létezik. Olyan államok vannak, melyek egy közös értékrend mentén megértik a szót egymással, ez a demokrácia. Ezek az értékek megkérdőjelezhetetlenek a "Nyugatban", de szó sincs arról, hogy másolják, majmolják egymást.
Magyarországnak végre példaképet kell választani, melyet követ - és megtalálnia a saját hangját.
Kína persze kapva kapott az alkalmon, hisz mindig jól jön egy állam, mely le van kötelezve neki. Magyarország esetében ez akár számszerűsíthető is: egy milliárd euró. Szép összeg, amit nem lehet egy nap alatt visszaadni...