Az eltévedt demokrata

AlexNet


99. Úton lefelé - az Orbán-kormány végnapjai (3.) - Hitelhelyzet

Építsünk hidakat!

2011. december 08. 10:00 - Alex_W

Építsünk hidakat, mert lassan nem lesz elég híd az országban, ami alá behúzódhatnának a hajléktalanok.

Minden hajléktalan sorsa tragikus, de a szívem szakad meg, mikor gyerekes családok kerülnek az utcára. Hála Orbánnak ez egyre gyakoribb.

Igen, személyesen Orbáné a felelősség. Nem megyek bele, hogy melyik csatlósa volt éppen az, aki rúgott egyet a deviza árfolyamokba és ezzel együtt családok ezreibe. Nem megyek bele, mert Orbánnak - aki amúgy is istennek képzeli magát és állítólag hatalmában van félkézzel megemelni az ország GDP-jét - hatalmában volt kezelni ezeket a helyzeteket. Gyakorlatilag az ország oda süllyedt, hogy minimális elvárás a személy csere, és aki ezt nem teszi meg amatőr, sőt egyenesen rosszakaró, akire minden gonoszság igaz. Nem félek kimondani, Matolcsy bebetonozása lassan a hazaárulással lesz határos.

Orbán - nagy jobboldali, a családok védőszentje - elárult szinte mindenkit. Azokat is, akik rászavaztak és azokat is, akik nem.  Uralkodásának legnagyobb vesztesei pedig azok, akiket mindenkor a zászlajára tűzött: a családok.

Ma már nem csak az igaz, hogy a családok egyharmad él a létminimum alatt, hanem az is, hogy a családok tömegesen veszítik el otthonaikat. Ma nem kell munkanélkülinek lenni a szülőknek ahhoz, hogy utcára kerüljenek, elég fiataloknak lenni, elég nem oly szerencsés, gazadag, "lázári" családból származni, egy hitellel megterhelt lakásban élni: ennyi elég hogy munka mellett elveszítsd az otthonodat.

Fiatalokról van szó, akiknek a család alapításon kell törniük a fejüket, de bizonytalan otthonba ki szeretne gyereket? Ki szeretné családját hajlék nélkül látni? Hát ne csodálkozzanak, ha visszaesik a születések száma, ne csodálkozzanak, ha az eddig is tragikus adatok még jobban összeesnek.

Nem hevenyészett - rokonoknak ugyan megfelelő - végtörlesztési törvény kellett volna, hanem átfogó stratégia. Enélkül még a választásokon indulni is felelőtlenség és történelmi bűn. Orbánnak ráadásul egy éve volt felkészülni és kigondolni valamit - ami nem csak neki jó. Terveik kapkodóak, és ami van is - nyomokban - stratégia, az is a valóságtól annyira elrugaszkodott, mintha egy marslakó írta volna.

Munka hely - na az ami következetesen nincs és nem is lesz. 2014-ig legalábbis már nem. Pénz se nagyon, hisz a kormány kezéből úgy folynak ki az ezer milliárd forintok, mint a víz. Pedig munka kell, a munkahelyekhez pedig pénz, e kettő nélkül pedig óriási slamasztikában vagyunk. Akarat kellene mert volna mit csinálni az országban, volna mire költeni - értelmesen a pénzt. Fel kell újítani a vasutat, fel kell újítani az iskolákat - hogy csak kettőt említsek, ami munka helyeket teremtene és látványosan emelne az ország színvonalán. Talán még a költségvetés is túlélné.

Nem, itt nincs akarat, csak a vizesárkok ásása folyik, miközben lassan nem lesz elég híd a családoknak.

Szólj hozzá!

86. Változó munkavállalási szabályok

Miért nem fogok itthon dolgozni?

2011. augusztus 05. 15:00 - Alex_W

informatikus vagyok...Fiatal vagyok, kvalifikált egyetemen, informatikai diplomát szerezek, van tapasztalatom, beszélek idegennyelvet, szeretem a hazámat, szeretem a várost, ahol felnőttem, az utcákat, az embereket, minden ideköt, de nem, nem fogok itthon dolgozni.

Elmegyek külföldre, ahol értékelik a szaktudásom, az ötleteim. Ahol a főnök nem véres szemekkel irigykedve néz, mert nekem van néhány jó ötletem. Ahol megfizetnek - és ami fontosabb - megbecsülnek. Ahol tudják, hogy az embernek szabadságra kell néha mennie, ahol nem kételkednek abban, hogy lázas betegen fekszem otthon. Tudják hogy lojalitásom úgyis a céggé. Elmegyek külföldre, ahol megbecsülik a páromat és nem nézik földönkívülinek, nem nézik állatnak, ha gyereket szeretnénk; ahol nem küldik el csak mert babát vár, mert megbecsülik őt is.

Elmegyek külföldre, ahol kinyithatom a számat, és munkahelyen kívül azt csinálok amit akarok, nem rúghatnak ki a magánéletem miatt, sőt semmi közük hozzá. Ahol nyugodtan kritizálhatom a főnökömet és nem kell félnem a véleménykülönbségek miatt.

Elmegyek külföldre, ahol idegenként fogok élni - még is emberszámba vesznek. Elmegyek oda ahol nem csak a munkaerőköltséget látják bennem, hanem a szaktudásomat, ahol a cégvezetésnek nem az a szándéka, hogy napi huszonnégy órából huszonhatban álljak a rendelkezésükre, hanem hogy rendes, minőségi programokat írjak. Ahol nem azt érzem a cégvezetés részéről, hogy én csak egy csökkentendő tétel vagyok a HR költségekben.

Elmegyek külföldre, ahol ha tanulok munka mellett, a munkáltatóm nem azt nézi, hogy ez mennyibe fog neki kerülni, hanem azt, hogy ezzel is kvalifikáltabb leszek és hasznosabb a cégnek, ezért segíti azt, hogy fejlődhessek.

Elmegyek és hiányozni fog a város, a barátaim, de ember leszek, egy élhető országban ....

5 komment

#61. Akar gyereket az Y generáció?

2011. február 24. 11:55 - Alex_W

Ezzel a címmel jelent meg egy cikk a felvi.hu-n.

A kérdés nagyon aktuális, hisz alig féléve Magyarország összlakossága 10 millió alá csökkent, és ez ellen csak a mai huszonéves generáció, az Y generáció tehet valamit.

Akar. Akarunk. Nem is egyet. De nem mindegy milyen körülmények közé.

Meggyőződésem az anyaságot nem elismerni kell, és a nőket nem kell kényszeríteni szingli adóval a házasságba és a családalapításra, csak lehetőségeket kell teremteni arra, hogy családdal is élhető legyen ez az ország. El kell érni azt, hogy annyi lehetősége legyen egy fiatal nőnek, hogy a család ne ütközzön a karrierrel. És főleg nem kell, mindenféle hoffmanni hülyeségekkel megijeszteni a leendő szülőket.

Bölcsődék és óvodák kellenek a lakóterületekre és a munkahelyek mellé, meg kell oldani a valódi részmunkaidős foglalkozást, tényleges és hathatós védelem kell a szülőknek, hogy gyermekük betegeskedése miatt a munkaadójuk ne rúghassa ki őket. Nem pénzbeli segítség kell, hanem legfőképp lehetőség. A Gyes és a Gyed sosem fogja pótolni a kiesett jövedelmet, Magyarországon ma egy kereset viszont sosem lesz elég egy család fenntartására - csak kivételes embereknél, mint a politikusok.

Bölcsődék és óvodák: olyan intézmények, melyek fenntartását támogathatnák a közepes és nagy cégek, vállalkozások, hisz az ő érdekük is, hogy a közelükben legyen egy "gyerekmegőrző", ahol az anyák és/vagy apák biztonságban tudják a gyermeküket, míg dolgoznak. Ahová a szülő szükség esetén átmehet.

Kell a hathatós védelem, hogy a szülőket gyermekük betegeskedése alatt, vagy annak okán se lehessen kirúgni. Sajnos Magyarországon sokan tesznek ilyet és még nem is feltétlenül a legnagyobb vállalatok, hanem kisvállalkozások! Meg kell akadályozni, hogy a cégek kizsigereljék a szülőket.

A kisgyermekes anyák számára részmunkaidős programok kellenek. Ahogy nő a gyerek egyre többet dolgozhat a szülő: nem esik ki a rutinból, és kiegészítheti a családi kasszát, a munkáltatóknak meg nem kell egy vadonatúj embert betanítaniuk arra az egy - két évre.A fokozatosság a gyereknek is használ, hisz a közösségbe való beilleszkedés nem forgatja fel fenekestül a mindennapjait, először csak heti egy-két alkalommal van távol a megszokott családi fészektől, az anyukájától-apukájától: ennél még a játszótéren is többet tölt el futkározva.

Az én fejemben valahogy így nézne ki egy népesség ösztönző, egy családbarát program. Egy élhető ország.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása