"Az AVON katalógust 2012. január 1.-e óta kevesebbszer módosították, mint az Alaptörvényt." - tartja az internetes mondás. Nekem nem jár az AVON katalógus, de mindenesetre nagy kínosnak tartom azt, hogy a kormánytöbbség, teljes egyhangúsággal negyedszerre módosítja az Alaptörvényt.

Mert nem szolgálja a céljait.

Vagy mert a kormánypártok maguk sem tudják mit szeretnének elérni.

Ez ciki.

Ciki az, hogy annak ellenére, hogy már egy évvel korábban tudták, hogy abszolút - és még annál is nagyobb - többségük lesz, és hogy ők biza alkotmányozni fognak, akkor is ha abba belerokkan az egész ország, nem tudtak összehozni egy olyan írást, mellyel nem kell megégetniük magukat. Szégyen az, hogy az eddigi alkotmányozási kísérleteik során egyetlen egyszer sem fogadtak el olyan irományt, melyet rajtuk kívül bárki is dicsért volna. Szégyen, hogy addig szerencsétlenkednek az alapjogokat és alapvető intézményeket definiáló okirattal, hogy mindössze egy iromány lett belőle.

Ciki az, hogy magyarázniuk kell minden utcasarkon, hogy mit akarnak. Ciki az, hogy nem veszik észre, hogy olyan embernek - Angela Merkelnek - magyaráznak, aki a fiatalok körében 92%-os foglalkoztatottságot, országában folyamatos 12 negyedévi növekedést ért el, tehát nem hülye ember. Már csak ezért is lett Németország kancellárja.

Áder Jánosnak nem csak azt meg fontolnia, hogy elszigeteli Magyarországot, és a szabad világban sehol sem fogják fogadni, nem csak azt kell eldöntenie, hogy az autokratikus Orbánhoz való hűsége, vagy a népéhez, Magyarország állampolgárihoz való hűsége a nagyobb. Azt is aláírja ezzel a módosítással, hogy Magyarországnak az alapjait egy pároldalas iromány képezi, melynek szabályait kényük és kedvük szerint, bármikor át és újraírhatják, hatályon kívül helyezhetik, vagy minden hülyeséget beleírhatnak.

"Nem lesz alkotmány"

(Kósa Lajos, ATV Egyenes Beszéd, 2013. 03. 12.)

Áder Jánosnak választani kell: stempli lesz Orbán alatt, vagy Köztársasági elnök. Áder János vagy ciki lesz élete végéig, vagy egy karakán ember, aki ki mer állni és azt mondani: nem vagyok egy véleményen a Viktorral, mert vannak saját elképzeléseim, és végül nem a Viktor fog megítélni engem, hanem a lelkiismeretem.

Köztársasági elnöknek joga van helyretennie a parlamentet, és kötelessége is megtenni. Alkotmánymódosítás aláírása helyett emlékeztetni kellene a parlamentet, a kétharmadot, hogy igazán megnyugtatóan e képviselők még csak a saját devizahiteleiket rendezték, nem a nemzetét. Emlékeztetni kell a parlamentet, hogy nem feladatuk a család definiálása, ellenben kötelességük az emberek és családok megvédése az elszegényedéstől, attól, hogy belerokkanjanak olyan luxus dolgok megvásárlásába, mint egy kétszobás lakás. Ádernek nem Alkotmánnyal kell foglalkoznia, hanem emlékeztetni a parlamentet, hogy hajléktalannak lenni állapot és mint ilyen nem büntethető, ellenben mindent meg kellene tenniük a hajléktalanok lakáshoz juttatásáért.

Ha pedig aláírja akkor Kósának lesz igaza. Nem lesz alkotmány.

Az pedig, amilyen pökhendiséggel világosítjuk fel a nagyvilágot arról, hogy mit írunk alkotmányunkba, ennek a mindenkit kioktató gőgnek pedig meg lesz az ára: ha korlátozzák (nem megszüntetik, csak korlátozzák!) az EU-s pénzek kifizetését, az egész gazdaság napokon belül behal. Mert Magyarország exportja nulla, belsőfogyasztása nulla, az egész ország legalább háromnegyed részt Európai Unió társfinanszírozásában van mozgatva. Ki lehet számolni, meddig tartana a saját lendületünk.

A FIDESZ kétharmados többsége egyet jelentett a parlamentarizmus felszámolásával. Ez nem lenne törvényszerű, ha olyan emberek alkotnák a kétharmadot, akik ki mernének állni a saját gondolataikkal és kimernék mondani: én a választóimnak tartozom elszámolással nem a kormánynak és főleg nem Orbán Viktornak.

Mert ki az az Orbán Viktor? Nem több egy 174 centiméter magas (Guardian) embernél, akit igenis számon lehet kérni és akivel igenis lehet vitatkozni.

A FIDESZ-t viszont eluralta a csinovnyik-szellem, a képviselők lassan kérdezni sem mernek Orbán engedélye nélkül, nem hogy véleményt formálni. Pedig a kétharmad többsége egyéni képviselő: ha akarná kiléphetne a frakcióból és akkor is megmaradna az állása. A választók pedig díjazzák a bátor embereket.

Példának itt van Pokorni Zoltán. Budapest 18. választókerület egyéni képviselője: számtalanszor kijelentette, hogy nem ért egyet az oktatási reformmal, Hoffmann Rózsa ténykedésével és számos más kérdéssel kapcsolatban a kormánnyal és személyesen Orbán Viktorral. Még sem mer ellene szavazni, pedig még ha a el is kellene hagyni a FIDESZ frakciót - amit Orbán amúgy sem kérne, mert őrült módjára kapaszkodik a kétharmadba - akkor sem kell otthagynia a parlamentet, mert egyéni képviselő. Az egyéni képviselőkkel szemben Orbán Viktor tehetetlen.

A FIDESZ egyéni képviselői úgy látszik sokkal jobban félnek Orbán Viktortól, mint a saját választókerületüktől. Pedig azok a fiatalok, akik ma kint vannak az utcán, 2014-ben elmennek választani és ezeknek az egyéni képviselőknek kell szembenézni az esetenként megalázó vereséggel. Az, hogy Viktor jelöli őket, nem jelenti azt, hogy nyernek is.

Képviselő urak: legyen önökben annyi vér és annyi gerinc, hogy egyszer kimernek állni Orbán elé, és merik azt mondani neki: Nekem kell szembenéznem a választóimmal, nekem pedig nem tetszik amit maga csinál és nem szavazom meg!

Létezik frakció fegyelem és létezik szolgalelkűség. Önök már ez utóbbit végzik, annyira rutinosan szavaznak Orbán akarata szerint, hogy akár mind a 227 - KDNP-vel 263 - szavazógombot beköthetnénk a miniszterelnöki asztalba, önök meg mehetnek a dolgukra. vagy önöknél írásban van rögzítve, hogy Orbán szavaz, és a pofonokat maguknak hagyja?

Miért asszisztálnak ilyen lelkesen egy olyan kormányhoz, melyről egy hét alatt kiderült, hogy a végzős gimnazisták lekörözik demokráciában, öntudatban, hazaszeretetben, és még okosabbak is?

Orbán Viktor, mint mindennek, a soros magyar EU elnökségnek is nagy szavakkal ment neki, nagy ígéretekkel, sőt egyenesen az euró és az európai civilizáció megmentőjének aposztrofálta magát.

De mint sok mindent, ezt is az előtt elrontotta, mielőtt hozzálátott volna. Nagy kijelentéseit nem kísérték tettek, a médiatörvénye kísértetként követte, és az Európai parlamentben programadás helyett rendszerint védekezni és magyarázkodni kényszerült. Az euró zóna tagok nélküle ültek össze, Magyarország Miniszerelnöke (és egyenlőre koronázatlan királya) vagy pénzügyminisztere sem kapott még tiszteletbeli meghívót se. Megjegyzem a soros elnököt illendőségből meg szokták hívni, még ha szava (legalábbis ez esetben) nincs.

Európa figyelve Orbán Viktor lassan egy éves ténykedését, apránként visszavonta azt a bizalmat, amit a győzelme után kapott. Annak az Európai Néppártnak a tagjai is bírálták, amelynek alelnöke. A soros EU elnökség kezdetére Orbán elvesztette mind azt a mozgásteret és tiszteletet, amit minden elnöknek megadnak.

Olyannyira elszigetelődött külpolitikailag, hogy Lengyelország - mellyel sok kérdésben egy hajóban evezünk - szintén jobboldali és konzervatív vezetői se veszik észre "Orbán közeledését" hozzájuk. A lengyel lapok a hétvégén arról cikkeztek, hogy Orbán még EU elnökként sem tud hidat építeni - szó szerint inkább kiröhögték ezért, joggal. 

Talán halványan Miniszterelnökünk emlékszik még arra, hogy előző miniszterelnöksége idején mennyire szigetelte el külpolitikailag hazánkat, s talán meg is akarja előzni ezt, mégis rendre elköveti a hibákat, melyekkel nem csak az Unióban, hanem a a Kárpát medencében is elszigetelődik.

A kettős állampolgárság, a határon túli magyarok szavazati joga nem alkotmányos kérdés. Sem a magyar demokrácia, sem a határon túli magyarok élete nem lesz attól jobb, ha küldhetnek pár képviselőt a parlamentbe. Maguk a határon túli magyarok szervezetei sem tartják ezt jó ötletnek, és felesleges is, hisz az ő életüket és mindennapjaikat már nem Budapesten, hanem Pozsonyban, Bukaresten, Belgrádban, Zágrábban, Ljubljanában, Bécsben, vagy Kijevben határozzák meg. A határon túli magyarok szavazati joga csak a kampányt exportálná közéjük, megosztottságot szítva, rontva annak az esélyét hogy az ottani magyarok képviselhessék a saját érdekeiket.

És pont ezért, a magyar kisebbségek érdekeinek minél hathatósabb képviseletért, kultúrájuk, identitásuk megmaradásáért nem szabad a választójogot megadni nekik, hanem Magyarország tekintélyével segíteni azt, hogy ők képviselhessék a saját érdekeiket. Ehhez viszont tekintély kell, melyet Orbán eljátszott, s melyet visszaszereznie nagyon nehéz lesz.

Annál is nehezebb, hisz ehhez le kell győznie saját hibáit, felül kerekednie önmagán, és nem csak szavakban demokratának lenni, hanem tettekben is, tisztelnie kell a másik véleményt, sőt figyelembe kell vennie és igaz európai demokratának lennie. Csoda számba menne.

Nem titok, hogy a magyar kormány gazdasági vezetői, élükön a mindent kis vonalakká egyszerűsítő Matolcsy Györggyel - akinek a második keresztneve, a Huba a mindennapi Fideszes gazdaságpolitikához - nem kicsit "kurta el" az idei költségvetést.

Milliárdok hiányoznak bevételi oldalról, és lassan olyan slamasztikába kergette magát az országos gazdasági vezetés alig több, mint röpke félév alatt, ami csak az 1982-ben kialakult helyzethez hasonlítható, amikor is csak a világbanki tagság megszerzése, és a személyi jövedelemadó bevezetése mentette meg Magyarországot a teljes államcsődtől. Úgy látszik, hogy bár mind Matolcsy, mind Orbán végigélte ezt, és akkor már "komoly, felnőtt embernek" számítottak, az akkori helyzetet mind a ketten elfelejtették.

A költségvetés helyzete annyira kétségbeejtő, és a Nemzetgazdasági Minisztériumban annyira meg akarnak - utólag! - fogni minden egyes forintot, hogy mindent beáldoznak érte. No nem a képviselői, miniszteri fizetéseken kezdték, hanem az átlag ember bőrén, és az eljövendő generációk egészségén.

A dohányzás, borzalmas dolgokat művel a dohányosok tüdejével, és mind azok tüdejével, akik nap mint nap rendszeresen szívják a dohányfüstöt. Tapasztalat: életem első huszon-iksz évében folyamatosan szívtam azt a tömény füstöt, amit apám dohányzása teremtett a lakásban, már a tüdőm legalább másfélszer annyi idős, mint én magam. Hiszem, hogy akkor is többe kerül a dohányos emberek gyógyítása, mint az adóbevétel, ha ezt a kapcsolatot egzakt módszerekkel közgazdaságilag talán sosem sikerül igazolni.

Ezért örültem annyira, amikor a kormányban felmerült az, hogy minden nyilvános helyen védik a nem dohányzó embereket és megakadályozzák, hogy minden közterület és közhivatal egyetlen egy nagy füstös kaszinó legyen - mellesleg a kaszinók legtöbbjében általában tilos a dohányzás. Egyszerűen szólva nem szeretek szívni, nekem az nem élvezet. De ekkor jött a Matolcsy.

Valaki rászólhatott, hogy az elkövetkezendő években a már így is elszámolt gazdaságpolitika és költségvetés nem bírná ki a dohányra kivetett jövedéki adó csökkenését, hisz ennek is - mint a nyugdíjrendszer átalakításának is - hosszú évekbe telik az, hogy a pozitív hatását kimutathassuk, miközben pénzügyileg hamarabb és korrektebben mutatható ki a dohányzók csökkenésével járó bevételkiesés. Pénz, az nagy úr, minél nagyobb bajban vagy, annál nagyobb.

De vajon van-e olyan nagy baj, ami bármikor is igazolhatná azt Isten és ember előtt, hogy a költségvetés érdeke előrébb való az emberek egészségénél? Hisz a sokat szidott jelenleg érvényes alkotmány is elismeri az emberek jogát az egészséghez!  - Na igen, Viktor a biztonság kedvéért kihagyta ezt a mondatot az újból...

Az érme másik oldala, hogy Narancsvidék Urai megint abban reménykednek, hogy az emberek vakok: nem fogják észrevenni az utólag meglazított dohányzás ellenes törvényeket, és azt a képmutatást, amit a hamburger adó mutat: látszólag "miatyánk" Orbán Viktor nagyban aggódik az egészségünkért, miközben semmit sem tesz, hogy tényleg megőrizzük.

De értsük meg szegényt, ég alatta a talaj: Pénz kell abba az "elkúrt" költségvetésbe, de nagyon gyorsan.

Ami most alkotmányozás címén folyik, az eddigi legjobb kabaréshow - lenne ha mondjuk Szlovákiában zajlana.

Nevetséges az egész, egyrészt mert az országnak egymillió új munkahelyre és sok másra sokkal jobban szüksége lenne, mint egy új alkotmányra, hisz - szívre tett kézzel nyugodtan állíthatom - a most érvényes Alkotmányunk is betöltötte a szerepét. Az elmúlt éveket nem az Alkotmányunk tette tönkre, hanem mindenki egyetemlegesen, akinek névre szóló helye volt a Parlamentben.

Nevetséges, ahogy senkiházi képviselők felejtkeznek el a legfontosabb feladatukról, a választókörzetük képviseletéről és Törpe Vezérüket követve a narancsligetben a legelképesztőbb javaslatokat teszik, a Magyar Köztársaság átnevezésétől a vármegyék és ispánok visszaállításáig.

Nevetséges már maga a szándék is, hogy pusztán azért fogjunk egy új alkotmány megírásába, hogy Orbán Törpe Viktor neve fenn maradjon, hisz minden történelemkönyv jegyezni fogja azt a pusztítást, amit nemtörődömségével és átgondolatlanságával véghez vitt.

Nevetséges és egyben szomorú is, hogy semmi sem szent a kormányzó erőknek. Nem elégednek meg azzal, hogy az érvényes Alkotmányt ott írják át, ahol akarják, annyira él bennük a vágy, hogy hatalmukat be betonozzák, hogy újat írnak, és minden ellenvéleményt - jó szokásuk szerint - ejtve, magukra szabják az alaptörvényt, és csak azért nem írják bele, hogy Magyarország miniszterelnöke csak Orbán Viktor lehet, mert az mindenkinek szemet szúrna.

Pedig elég nyilvánvaló ez így is, minden héten van egy próbálkozás a hatalmat biztosító passzusok alkotmányba csempészésbe, legyen szó Schmidt Parlament oszlatási jogáról, vagy arról, hogy kötelező határidőt és büntetést szabnak egy kényük-kedvük szerint kinevezett bizottságnak (Költségvetési Bizottság) való megfelelésre. Mindent bevetnek, csak hogy megkerüljék a demokrácia alapját, a népakarat tiszteletét, holott őket is ez a népakarat juttatta olyan helyzetbe, hogy gyakorlatilag azt tesznek ebben az országban, amit nem szégyellnek, és ez bizony meg is látszik az országon.

Fel kellene már ébredni, és felvésni minden Kormánytagnak és képviselőnek, hogy a hatalom szolgálatot jelent, a szolgálat munkát és alázatot. Sajnos ezt módszeresen kifelejtik az alkotmány tervezetekből, pedig igazán több értelme lenne, mint az ispánok visszaállításának.

Jut eszembe, ispánok! Következő javaslat mi lesz? A nemesség rehabilitációja és visszaállítása? Grófok, bárók, hercegek? Restaurálják a Habsburg-Lotharingiai házat is, vagy felkutatják Mátyás-király utolsó élő utódját? Hídpénz? Adómentesség? Mikor kapja meg Buda az árumegállító jogot? Mikor lesznek újra mezővárosok? Mely városoknak lesz vásártartási joga? Visszaállítják a kötelező robotot is? A röghöz-kötést? A csendőrséget? A kisbírót? Visszaállítják a földesurak jogát az első éjszakára? A kilencedet? Tizedet? Kötelező templomba járást? Lovagi tornákat? Ez esetben nem gondolja Orbán Viktor és Schmidt Pál, hogy kiestek a gyakorlatból és ideje lenne gyakorolniuk a kopjatörést? A nehéz páncélzatban való lovaglás megy már? Mikor szerveződnek hátrafelé íjazó magyar lovasok, akik szabadon portyáznak Európában? Nem állítják vissza a Királyságot, netalán Fejedelemséget? És az erdélyi Gyulát? Megint fogunk királyt választani a Duna jegén? Mikor teszik kötelezővé a nyereg alatt puhított hús fogyasztását, mikor jelenik meg a bolti polcokon a lóhús, és mikor koccintunk kumisszal? Nem lenne egyszerűbb esetleg Werbőczy hármaskönyvét visszaállítani?

Nevetséges, hogy mennyi ember ad önként és dalolva tanúbizonyságot arról, hogy nem értik, nem tanulták meg sosem a történelmet, és annyi eszük sincs, hogy észrevegyék, az idő a XXII. század felé múlik és halad és nem a XII. század felé. A kérdés csak az hogy mi vele tartunk-e.

Az egész a legjobb kabaré, és jót is nevetnék, ha nem gondolnák ezt a sok hülyeséget véresen komolyan.