Egy választási évben igen csak kínos, amikor tömegek kígyóznak az ingyenkonyhák előtt. Igazából nem csak választási évben: mindig kínos. Arra emlékezetet, hogy nem elég szóban hirdetni, hogy Magyarország jobban teljesít, hanem tenni is kéne már érte valamit.

Amiben a Nemzeti kétharmad elég kétes eredményeket ért el, hisz a vezetők pénztárcájával, más nevén lévő bankszámlájával együtt nőtt a sor az ingyenkonyhák előtt is.

Ugyan az Emberi Erőforrások Minisztériuma, élén a református lelkészből kutyaütő politikussá visszafejlődött Balogh Zoltánnal cáfolja, hogy a Magyar Kormány az ingyenkonyhák betiltására, de legalábbis eldugására készülne, azért láttuk már a tekintetes minisztérium tekintetes vezetőit hazudni. Ráadásul az ilyen tekintélyelvű erőből történő megoldás tipikusan Fideszes lenne, lásd Debrecent, ahol a kormány párt helyi ereje helyfoglalási pénzt kér azoktól, akik segítenek a szegényeken, a nyomorgókon, azokon akik a fagy- és éhhalál közt választanak. Azokon, akikről gondoskodni az ő feladatuk is lenne, de nem tudnak, sőt ami százszor rosszabb: nem is akarnak.

fotó: fideszfigyelo.blog.hu

Márpedig a szegénység megjelenése bármilyen kínos is, parancs szóval be nem tiltható, propagandával el nem tüntethető. Márpedig addig amíg a TAO politikusaink, a bársonyszéken ülő tehetségtelen zsebcsatár vezetésével azon vannak elfoglalva hogy az állam bevételeit saját zsebükbe, saját kiadásaikat meg az állam zsebébe tegyék: addig nem fognak az utcáról eltűnni a nyomor jelei.

Sőt még inkább meg fognak jelenni. Mert hiába szorítják ki az ételosztást a nyomorgó külvárosokba, mert hiba szorítják ki a jószívűséget a város szélére, kitehetik Kőbánya távoli szegletére, a szegények egyre többen lesznek. Ma kétszer körbeérnek egy háztömböt, holnap hosszában végigérnek az Üllői úton, át a Duna hidakon egészen a miniszterelnöki rezidenciáig.

Kedves keresztény farizeusok, te képmutató kétharmad, ha megtért szemeiteknek a  szegények látványa, s főleg sokasága nem kedves, akkor emlékeztetlek benneteket, hogy nyolc év munkája fekszik abban, hogy ennyire megszaporodtak a karácsonykor ingyen ételre szorulók. Csinálhattatok volna olyan politikát, hogy ha nem is lesznek gazdagok, de a szegénynek sem kellene választania a lakása és a hasa, a fagy és az éhhalál közt. 

Nem azt mondom, hogy a Nemzeti Kétharmad Rendszerének nem ellensége a szegénység: igenis félnek tőle. Ezért tömködik a zsebüket tovább akkor is ha már tele van, hisz félnek hogy szegénynek látszanak. 

Pedig csak lelkiekben azok.