Kovács Zoltán kormányszóvivő interjút adott a Financial Times-nak, melyben legfőképp a civil-törvényről - s persze Soros Györgyről volt szó.

A kormányszóvivő ebben kifejtette, hogy Soros György véleményével szemben, a Fidesz demokrácia felfogásában a civilek nem politizálhatnak s ennek legfőbb oka:

"hogy csak választott képviselők politizálhatnak legitim módon."

Kár, hogy ez csak most jutott eszébe a Kormányszóvivő úrnak és mélyen hallgat, amikor a Civil Összefogás Fórum kezd el politizálni. Érdekes módon hallgat akkor is, amikor a hódmezővásárhelyi római katolikus esperes-plébános politizál a templomban. Sehol sem volt, amikor Erdő Péter szól bele a menekült politikába.

Márpedig sem a CÖF-öt, sem a Római Katolikus Egyház tisztségviselőit nem választották meg, nem tagjai a Parlamentnek, nem részei a törvényhozásnak. Igaz nem is bírálják a kormányt.

Ha csak az alapján teszünk különbséget civil és civil közt, hogy ki van velünk és ki ellenünk, akkor az már nem demokrácia. Csak a diktatúrák támadják ilyen vehemenciával az eltérő véleményeket megfogalmazókat.

A Civileknek, legyenek azok jogvédő szervezetek, egyházak vagy újságírók, igenis elidegeníthetetlen joga, kötelessége ellenőrizni bármilyen hatalmat. A civilek azok, akik véget tudnak vetni a füstös kaszinókban, a privát partikon és vagy egy parlamenti dolgozószobában létrejövő alkuk világának. A civilek ellenőrző funkciója különösen fontos egy olyan kis országban, mint a miénk, ahol mindenki barátja mindenkinek, ahol az egy brancsba tartozás felülírja a hatalom alkotmányos megosztását. A civilek az ország lelkiismerete, a választófülkén kívüli demokrácia.

Ez nem kórság, hanem áldás, s ezt a Fidesz is jól tudja, mert ellenzékben nem egyszer támaszkodott azokra, akiket most ki nem állhat. Pedig ha demokraták vagyunk, akkor a civileket akkor is vállalni kell, amikor támogatnak, de akkor is, ha bírálnak minket.