Megmondom őszintén nem voltam hajlandó este a körmömet rágni: megnéztem egy nagyon jó vígjátékot a Centrál színházban. Választás előtt annyi feltételes, sőt egymással ellentétes információ látott világot, hogy elemző legyen a talpán, aki rendet mer tenni ebben az őskáoszban, mely mértékre jellemző, hogy még azt sem tudták megítélni a szakértők pontosan, hogy a Bajnai-féle vitát ki nyerte.
Estére még cifrább lett a helyzet, amikor a Mandiner szivárogtatni kezdte a híreket - melyek később meglepően pontosak lettek: az MSZP veszített.
Nem kicsit, nem nagyon: ez bizony megsemmisítő vereség. Minden MSZP székházat el lehet adni, a maradékot lerombolni és behinteni sóval. Igazából a mai MSZP-ért nem kár.
Most belekezdhetnék egy nekrológba, de nem teszem. Egy kicsit még korai temetni - bár nem ártana. Mesterházy Attila biztosan megpróbál még keresztbe tenni a változásnak, pedig az egész baloldalnak és főleg a pártjának tenne nagy szolgálatot azzal, ha végleg elköszönne. Ma már számai vannak arról, mennyire nincs semmi keresnivalója a politikában.
Az is igaz, hogy az MSZP válságát könnyű lenne egy bukott pártelnök nyakába varrni, de nem lenne igazságos. Az MSZP-nek ugyanis nem Mesterházy Attila a legnagyobb problémája. Az MSZP mindig is azzal küzdött, ami előbb vagy utóbb a FIDESZ-t is utoléri: mivel nem volt utód nemzedék kinevelve, a párt sosem tudott ritmust váltani. Pontosabban egyetlen egyszer sikerült neki: az azóta - lehet pont ezért - kiutált Gyurcsány Ferenccel. Azzal a Gyurcsány Ferenccel, aki órási munkát fektetett a Demokratikus Koalícióba, s a nagy rohanásban is mindig figyelt arra, hogy a saját nevével segítsen a fiataloknak és ismertté tegye nem csak a pártját, de annak képviselőit is. Ma egyedül Gyurcsány dolgozik aktívan azon, hogy ne csak most, de húsz év múlva is legyen pártja, egy fiatal, rugalmas, ritmusváltásra kész DK.
Az MSZP válsága - mely tegnap óta már számszerűen sem a baloldal válsága - ugyanis nem más, mint egy generációs, egy megújulási válság. Csak hogy a régi, a kiégett garnitúra ezt nem ismerte fel és pont azokat ijesztette el a párttól, akik a pártért dolgoztak volna. Ennek köszönhetjük ma az Együtt-PM formációját és a DK-t.
Bajnai is bizonyította, hogy ma Magyarországon nem csak a szenvedélyes Gyurcsányista beszédeknek, de a megfontoltabb, kicsit talán elitista, de határozott bal-liberális Együtt-PM-nek is van keresnivalója, talán több is mint amennyi elsőre látszik, hisz Bajnaiék pártja az elmúlt egy évben hibát-hibára halmozott, az elrontott választási szövetségek és elrontott kampányok mellett ért el egy nagyon szép, 7-8 %-közötti eredményt. Fáj belegondolni, hogy a hibák nélkül hol tartana az Együtt-PM korszakváltása.
Az EP választás után egyetlen kérdés maradt nyitott: a jövő. Az, hogy a baloldal vezetésében mennyire tud együttműködni a DK és az Együtt, valamint az, hogy helyi szinten mennyire szeretne keresztbe tenni nekik a haláltusáját vívó MSZP.
Kérdés, hogy Gyurcsány meddig bírja megtartani a lendületét, és kérés mennyi időbe kerül Bajnaiéknak a nagy "újratervezés", egyáltalán újra kell-e tervezni mindent, vagy csak elég elkerülni a múlt hibáit?
Egy valami viszont biztos: a baloldali politika életképes, sőt nagyon is van bázisa ma Magyarországon. Ez nem a baloldal válsága, mindössze szót kér a következő generáció.
Üdvözlöm viszont az immáron Párbeszéd Magyarországért Párt létrejöttét, és azt, hogy még nevük sem volt, már bejelentették, hogy készek az együttműködésre. Tudják, hogy ez kompromisszumokat fog jelenteni, de azt is tudják, ahogy kompromisszumok nélkül nincs politika. Mellesleg pont ez - a Szabó Rebeka, Szabó Tímea, Jávor Benedek, Karácsony Gergely, Scheiring Gábor nevével fémjelezhető - csoport az, mely az LMP-nek szolgáltatta azt a lendületet, ami 2010-ben bejuttatta a parlamentbe.