Ukrajnában az egész egy EU melletti tüntetéssel kezdődött, de végül forradalom és szabadságharc lett belőle. Na nem olyan "fülkeforradalom" és nem olyan "szabadságharc", mint Magyarországon, hanem olyan igazi fajta, amikor az emberek tényleg megharcoltak azzal a rendszerrel, mely szabadságukat korlátozta és az országot egy idegen elnyomó hatalom karjaiba lökte.

Egy igazi forradalom igazi hősökkel. Nem a politikusok beszéltek, hanem egyszerű emberek. Emberek, akik ott voltak, mikor tiltakozni kellett, és ott voltak, mikor harcolni kellett. Emberek akik kitartottak a hidegben, esőben és vérzivatarban. Emberek, akik kiállása megdöntötte Janukovicsot, aki szívesen lett volna az újjá éledő Szovjetunió tagköztársaságának az elnöke, Putyin első számú talpnyalója.

Már az elmúlt napokban is önkéntelen összehasonlítottuk magunkat Ukrajnával. Igen, rémisztő a hasonlóság: Az elmúlt években Orbán Viktor is ugyanazon az úton járt, mint Janukovics: lassan meglopta a demokráciánkat, meglopta szabadságunkat, korlátozva mindent és mindenkit, ahol neki ellent mondhatnak. Beteg elméjükben mindketten szentül hiszik, hogy a "nép" mögöttük áll, ők azok akik meghallották az új idők szavát, ők a meg nem értett zsenik, akinek mindenben igazuk van, s az ellenzék csak egy bolha a nadrágjukban, mely bosszantásra jó.

A párhuzamot tovább erősíti, hogy a Kijevből menekülő Janukovics-hívek jelentős része - állítólag - pont Budapestre menekül. Ez egy nagyszerű bizonyítvány arról, hogy Orbán Viktor rendszere mennyire korrupt és antidemokratikus. Mondjuk Berlinben, Prágában, vagy Varsóban valószínűleg rég rendőrök várnák Janukovics híveit a reptéri terminálokon.

Azzal, hogy a Kormánymédia teljes mértékben elhallgatja a harcokat, a fegyvertelen tömegre leadott sorozat lövéseket, a mesterlövészeket, akiknek a vöröskeresztes mentők a kedvenc célpontjaik, egyfajta beismerése annak, hogy joggal vonunk párhuzamot a két rendszer között. Beismerése annak, hogy Orbán Viktor nem csak gyengíti a demokráciát, hanem egyszerűen semmibe nézi. Nyílt beismerő vallomásnak számít az is, hogy az Unióban és a környező országokban egyedül Orbán Viktor nem ítélte el a rohamrendőrség és egyéb belügyi erők, valamint a civil ruhás, de felfegyverezett provokátorok bevetését. Ezzel azt is bevallotta, hogy hasonló szituációban, bizony ő is ezt tenné.

Az ukrán példa mutatja, mennyire nincs igaza a Janukovics és Orbán Viktor féléknek: egy valóban demokráciára törekvő társadalom igenis elűzi azokat, akik a valóságtól teljes mértékben elszakadva, saját beteges rangkórságuk, rögeszméik és képzelgéseik szerint vezetik az országot, miközben kapaszkodnak saját hatalmukba, elfelejtve, hogy csak ideig-óráig bitorolhatják azt. Orbán Viktor megláthatta sorsát a Janukovicsban, mert ugyanilyen megalázottként, vesztesként kell majd távoznia, mint keleti kollégájának.

Talán Magyarországon nem lesz szükség fegyveres harcokra, de csak egyetlen esetben: ha április 6.-án megmutatod Orbán Viktornak, hogy nem szeretnéd ha folytatná, s megadod neki a lehetőséget, hogy békében távozzon a magyar politikai színpadról. Örökre.

"Mi lesz a vége? Van ennek az egésznek valami értelme?" - kérdezte tőlem több ismerősöm kedden, miután bejelentették a többször sürgetett Nagy Ellenzéki Összefogást.

Bevallom nem tudtam őszintén mosolyogni. Rengeteg idő elment egymás gáncsolásával, értelmetlen pozíció harcokkal, miközben egyedül még a csatamezőig sem tudott eljutni senki. Ez a szövetség szükségszerű volt, de nem elégséges, ezzel még nem nyert az ellenzék.

Egy biztos: rohamosan fogy az idő, mihamarabb közös nevezőt kell megalkotni, olyat, amit mindenki teljes vállszélességgel támogat. Meg kell nyerni a választásokat, nem lehet más cél. Majd utána lehet vitatkozni, hogy ki, milyen posztot szeretne, de szerintem a túlburjánzott magyar vezetésben mindenkinek meg lesz a méltó helye.

Mi lesz a vége? Őszintén, fogalmam sincs. Remélem, mindenki abbahagyja a másik gáncsolását és rájönnek, hogy egy tőrről fakadnak. Remélem, ez a kényszerházasság felnyitja a szemüket és beláttatja velük, hogy a politika nem csak a másik, mások földbedöngöléséről, hanem sokszor az együttműködésről szól. Talán ez az alkalom eldönti, hogy mennyire sikeres, vagy csak látszólagos az MSZP megújulása, és hogy feltétlen szükség van-e három balos szervezetre, vagy talán jobb volna egy, három platformmal?

De nem is az a lényeg, hogy mi lesz a vége, hanem az, hogy megnyerjük a háborút. Mert ne legyenek kétségeink, ez egy véres, idegtépő, ökölre menő háború, ahol nincsenek szabályok. Itt nem lehet hibázni - már nem. Orbán Viktor nem fog finomkodni, minden eszközt be fog vetni, hogy megint kétharmadot szerezzen, minden kerületben, véres egyéni harcot fog vívatni a jelöltekkel, totális háború lesz, akárcsak országosan. Négy év alatt feltöltötte az amúgy sem kicsi választási büdzséjét, erre mérget lehet venni.

Szóval tisztelt hölgyeim és uraim, tessék koncentrálni, Magyarországon csak most, csak Önöknek a három bűvész, két asszisztensük társaságában, védőháló és főpróba nélkül bemutatják a nagy trükköt: az együttműködést!

Meglepő eredménytől volt pár hete hangos a sajtó: még a kormánypártot is meglepte - állítólag Giró-Szász András percekig csak hápogott tőle, mint egy kacsa, de állítólag még a szeretett vezírnek is lesett tőle az álla és egy pillanatra levette a szemét az épp aktuális Videoton meccsről - miszerint a fiatalok körében még mindig a Fidesz az állam álompárt.

De nem csak a Fideszt, de mindenkit meglepett. Hogy lehet, hogy az a párt, mely radikálisan megnehezítette a bejutást az egyetemekre, ami tulajdonképp teljesen ifjúság és oktatásellenes, vezet a fiatalok körében?

Egyszerű a válasz: mert cool Fideszesnek lenni. De legalábbis nem égő. Nem jár vele semmilyen egyéb megtiszteltetés, mint a liberálisokkal automatikusan járó homoszexualitás, vagy a baloldallal az automatikusan járó komcsizás. Mert ciki nem Fideszesnek lenni, de ha mégis, akkor legyél Jobbikos.

A bal-liberális körök egyszerűen elvesztették - a tán sose volt - szexiségüket. Egyszerűen nem vonzók.

Az ellenzék ugyanis elfelejtette, hogy nem elég okosnak lenni, de el is kell tudni adni magukat - és Orbán pont ez utóbbiban jó, nagyon jó, sőt világklasszis. Mindent le tud nyomni a híveinek a torkán: a rezsicsökkentés ellenére többet mutató számlákat, a "magyar csoda" ellenére csak stagnáló gazdaságot, növekvő munkanélküliséget és kivándorló fiatalokat; a csökkenő adók ellenére növekvő - és a szegényeken csattanó - állami elvonásokat.

Ennek az ellenszerét nem találja sehol az ellenzék. Se Mesterházy MSZP-je, se Bajnai Együtt 2014-e, de még Gyurcsány Demokratikus Koalíciója sem találja a szexepiljét, pedig vonzerő nélkül, fiatalok nélkül ezt a csatát nem nyerheti meg az ellenzék.

Nem az a gond, hogy papíron nem egyeztek meg. Nem az a gond, hogy nincs meg az az egy ember, aki vezetné az ellenzéket, hanem az, hogy a belső hatalmi harcok miatt az ellenzék nem képes felvenni a kesztyűt Orbán populista ferdítéseivel és hülyeségeivel szemben. Nincs senki, aki kiállna a "komcsizás"-nál és azt mondaná: "Miniszterelnök úr, furcsa dolog komcsizni hallani egy volt KISZ titkárt."

Vagy kiállna a liberalizmus mellett és azt mondaná: "Büszke vagyok arra, hogy liberális vagyok, mert a liberalizmus viszi előre a világot. Liberalizmus nélkül nem lenne köztársaság, sem közteherviselés, sem vallásszabadság. Mert mindaz, ami ma liberalizmus, holnap már a konzervatívok féltve őrzött értéke."

Mert kellene valaki aki megfogalmazza: "Baloldali vagyok. Büszkén vállalom, hogy kiállok a piacgazdaságban is a társadalmi felelősség vállalásért, hogy a közösségek jogai előrébb valók az egyénnél, büszke vagyok, hogy nyitott vagyok a másik ember felé, és megnyugtat a tudat, hogy egy olyan társadalomért harcolunk, mely nem hagyja cserben a szegényeket, az öregeket, a betegeket, a szenvedőket és az árvákat. Szocialisták nélkül ma nem lenne táppénz, nyugdíj, és nem lenne GYES-GYED. Szocialisták nélkül nem lenne társadalombiztosítás."

Lőrincz István vagyok. Magyarországi fiatal. Magyar, keresztyén, baloldali és liberális, és mindezt vállalom.

A Baloldalon vannak a magyar közélet legnagyobb balekjai - tulajdonképp szinte az egész baloldal Orbán minek-is-nevezzem rendszerének a balekja. Vagy esetleg valami rejtett zseni irányítja a háttérből a játékot és tökéletesítette az "ellenség összezavarása és megtévesztése" nevezetű játékot, ezt viszont kétlem.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az ellenzéki erők, az Együtt2014-PM-en kezdve a DK-n át az MSZP-ig az egyedi választókörzetekben és önkormányzati választásokon nagyon jól tudnak együttműködni. Az országos politikában viszont sokszor veszélyesebbek és hamarabb megfojtják kölcsönösen egymást, mint a FIDESZ-t.

A kutya nem az elmúlt-nyolc-évben van elásva, hanem ott hogy a magyar képviselők történelmileg elszakadnak saját kerületüktől, területüktől, sőt egyes esetben az egész valóságtól.. Országos politikában ritka az olyan politikus, aki saját érdekein kívül mást is képvisel, vagy - adj isten - más érdekeit a saját magáé elé tűzve képviselje. Ma egy politikus nem azt nézi, hogy akiket képvisel, azoknak mi az érdeke, hanem fordítva: keres egy csoportot, akiknek érdekei egybeesnek az övével. Sajnos ez mind a "jobb", mind a "bal" oldalra igaz. Történelmi hagyomány ez már minálunk.

Pedig még a bajai időközi is azt mutatja, hogy ha egyszer sikerül összefognia az ellenzéknek, csak és kizárólag látványos csalásokkal lehet megállítani őket. Talán pont ezért fájó, nagyon fájó, hogy Mesterházy inkább elveszít még egy választást, mintsem a lehető legszélesebb összefogást állítaná ki Orbán ellen. Ráadásul ha a 2014-es választásokat elveszíti, azt csak magának köszönheti, s akkor senki sem mossa le róla a politika színpadán, hogy egy igazi lúzer, egy örök vesztes. Ez estben csak egy valamiben reménykedhetünk, hogy nem rántja magával a fiatalokat, az Együtt-PM-et.

Ezzel együtt nagyon úgy néz ki, hogy mégis Gyurcsány lesz a nevető harmadik, akinek minden esélye meglehet a befutásra, egy jól eltervezett, fegyelmezetten végrehajtott lendületes kampánnyal. Kérdés, hogy bírja-e a gyűrődést - s nem járunk vele úgy, mint 2009-ben.

Pedig nem kell egyesülni, nem kell vérszerződést kötni, összeolvadni. Elég egyszerűen megállapodni a "Demokratikus Minimumban", ami szükséges a demokrácia helyreállításához és megerősítéséhez, melyhez kell a kétharmad. Utána, ha nem tudnak megegyezni, még mindig ott van az előrehozott választás lehetősége...

Mert a politikus legnagyobb erénye, ha tovább lát az orránál. Legalább két évvel...

Hetek, hónapok, lassan egy egész év telik el, és sehol az ellenzéki összefogás. Kereshetjük az okokat, de igazából mindenki csak saját magát vádolhatja ebben.

Oly ősi magyar virtus áldozatai lettünk mi, hogy csoda, hogy Orbán Viktor adminisztrációja ezt még nem tette hungarikummá. Mert nekünk nem volt elég a történelemünk számtalan pusztítása, vihara és vérzivatara, mi mindig képesek vagyunk saját magunkat elárulni, s pont az ellenünk törő hatalmak felé menni panaszra. Magyarországon baloldalon épp úgy, mint a jobbon, csak a hatalom számít, nem pedig az együttműködés.

A mai Baloldal pont e magyar virtus miatt mintha képtelen lenne a szerveződésre.

Személyeken bukik az együttműködés, vagy tényleg olyan mélyek az ellentétek? Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy az előbbi.

Ha vesszük a csoportokat, az MSZP, a DK, a PM és az Együtt2014 között semmi oly ellentét nincs, melyben ne lehetne megegyezni. A legnagyobb különbség talán a liberális szárnyú Együtt és a PM között volt: a fiatal zöld párt példamutatóan viselkedett és anélkül, hogy indentitását vesztette volna, közös, kompromisszumos megállapodást hoztak létre néhány hét alatt: mert ha megvan az akarat mind a két fél részéről hetek kérdése az egész.

A Párbeszéd Magyarországért pedig olyan fiatalok együttműködése, akik komolyan vették a változtatást, a demokráciát, a baloldali értékrendet és a környezetet. Energikusak, aktívak és kompromisszum készek: pont ahogyan a következő nemzedék elvárja a baloldali politikusoktól. Bennük van a legnagyobb potenciál arra, hogy megszólítsák az embereket, különösen, azt a több mint 50 százaléknyi bizonytalant, akikkel bizony választást lehetne nyerni.

Az MSZP és a DK tulajdonképpen ugyan az a párt: csak a vezetőik nem tudtak egymással kijönni és együttműködni, ezért szakadtak ketté. De tud valaki markáns különbséget tenni Gyurcsányon és Mesterházyn kívül a két párt közt?

Magyarul: nincs markáns különbség az ellenzéken belül, sőt a csoportoknak szükségük lenne egymásra, tökéletesen kiegészítik a másikat. Mégis gátolják a megegyezést az egyéni pozíció harcok. Már most lebeg mindenki előtt, hogy 2014 után milyen szerep vár rá, miközben ha így folytatják, még a csatatérig sem jutnak el.

Gyurcsány Ferenc nem tudom miben reménykedik: 2009-ben egy hatalmas válság kellős közepén hagyta cserben az országot. Talán azt hiszi, hogy ezt elfelejtik neki? Ellenzéki szónoknak, sőt még frakcióvezetőnek is tökéletes lenne, ha elfogadná ezt s szerepet és rájönne: az elvesztegetett bizalmat bizony sok-sok év után szerezheti csak vissza. Erre esélyt viszont csak az adhat, ha teljes mellszélességgel beáll az együttműködésbe.

Mint ahogy Mesterházyék is csak azt látják az együttműködésben, hogy nekik mennyire szűkül be a mozgásterük. Inkább Szondi módjára rohannának a halálba egyenest, mintsem hogy együttműködjenek és "csak"  részei legyenek egy nagyobb egésznek.

Pedig A PM-sek jól látták: ma Magyarországon egyetlen egy szereplő van, aki nemzetközileg elég ismert és hiteles ahhoz, hogy kirángassa Magyarországot az Orbáni válságból: Bajnai. De önmagában Bajnai sem elég erős, szüksége van támogatókra. Nem azért, hogy egyetlen akolba terelve uniformizálja az ellenzéket, hanem azért, hogy a háborút megnyerje. A többit majd a győzelmi tor után megbeszélhetjük.

Szóval fiúk! Mielőtt az egész nem lesz más, mint egy óvódás "ereszd el a hajam" játék és Orbán szép csendben a háttérben sikeresen újrázik, ideje leülni, magatokba mélyedni és elgondolkodni azon, hogy néha személy szerint egyet vissza kell lépni, hogy utána mindannyian előre haladhassunk.

A Facebookon találtam:

Egy amerikai közgazdasági professzor egyszer kijelentette, hogy Ő soha nem buktatott meg egy hallgatót sem, de a közelmúltban megbuktatott egy egész osztályt.

Miért? Azért mert az osztály kitartott amellett, hogy az "Obama care" szociális program nagyon is jól működik. Nem lesz tovább szegény , sem gazdag , sőt mindenki egyenlő alapon fog élni és fogja érezni majd magát.

A professzor azt mondta, OK, próbáljuk ki a tervet és majd meglátjuk kinek lesz igaza. Mától fogva mindenkinek az osztályzatát csak összeadjuk és egy átlag osztályzatot fog kapni mindenki a végén. Jó?

Így majd meglátjuk kinek lesz igaza a végén. Mindenki az osztályban beleegyezett. A legjobb az 5-ös és a legrosszabb az 1-es osztályzat lesz.

Az első teszt után mindenki 4-est kapott. Így azok akik tudtak, mert sokat tanultak, reklamáltak, viszont aki kevesebbet tanult az örült az osztályzatnak.

A második teszt alkalmával a hallgatók akik az első esetben keveset tanultak, még kevesebbet tanultak, és akik először sokat tanultak, úgy gondolták hogy akkor ők minek igyekezzenek és Ők is kevesebbet tanultak. Így a második teszt eredménye csak egy elégséges 2-es lett.

A harmadik teszt után mindenki elégedetlen volt, mert mindenki kevesebbet tanult és mindegyik a többieket okolta az alacsony eredményekért. Tehát senki nem volt megelégedve és mindenki megbukott.

Ekkor a professzor azt mondta nekik, hogy a szocializmus ugyanilyen módon alapszik és azért fog az is megbukni. Mert ha a jutalom elég nagy,a szorgalom is nagyobb ahhoz, hogy valaki sikeres legyen. De ha egy kormány elveszi a jutalmat az igyekvőktől, hogy a lusta is jól járjon, senki nem fogja törni magát, ha Ő azért kevesebbet kap.

Nos a professzor tévedett. Nem vagyok ugyan közgazdász, de tanultam természettudományokat. Pontosan tudom, hogy az állati viselkedéstan, vagyis az etológia első művelőit mennyire meglepte hogy az addig mindent átható - és a biológián túl is elfogadott - darwini elvekkel magyarázni az alturizmust, vagy az államalkotó rovarok együttélését. Márpedig történetünk professzora a darwini elveket vallja a közgazdaságtanba átemelve.

A professzor ott tévedett, hogy sosem a szociális rendszer teszi tönkre az állami gazdálkodást. Európában a gazdasági válságot nem az okozta, hogy a huszadik század elején - közepén szinte minden államban bevezették az általános és kötelező egészségbiztosítást - vagyis az Obama-Care-t. A gazdasági válság sokkal komplexebb annál, hogy egyetlen dologra mutassunk.

Persze mint minden rendszerrel, a szociális rendszerrel is vissza lehet élni. Az állatvilágban is megfigyelték, hogy vannak egyedek, akik megpróbálnak a többi segítőkészségével visszaélni. De pont ők figyelték meg azt is, hogy ahol fontos egymás segítése, ott az állatok védekeznek azok ellen, akik vissza akarnak élni a rendszerrel.

Sajnálatosnak tartom azt, hogy ma Magyarországon - sokszor a tanult emberek is - néhány visszaélés miatt legszívesebben veszni hagynák a társadalmi kölcsönös felelősségvállalási rendszereket. pedig Ezek a rendszerek kicsiben vagy nagyban az ősidők óta velünk vannak. A különbség csak annyi, hogy ma már kikényszeríthetjük törvény által, hisz ez egy elvárt viselkedés forma.

A legszebb az, hogy politikai porondon pont a magát keresztyénnek vallók azok, akik elutasítják azt, hogy társadalmunkba beépítsük a szegényebbek, kevésbé szerencsések, a bajbajutottak támogatását. Pedig Jézus Krisztus pont a feltétlen szeretetre, és gondoskodásra tanított minket... mint a méheket.

Isten nyugosztalja Miniszterelnök Úr!

Bárki bármit is mond, Önnel elvesztettük a harmadik Magyar köztársaság egyik legfeltétlenebb hívét, egy nagy és példamutató demokratát, akitől még sokat, nagyon sokat kellett volna tanulnunk.

Mondhatnak bármit Horn Gyulára - különösen fiatalkori éveire - de egyet senki nem tagadhat meg, elismerés illeti meg mindazért, amit a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években tett.

Mert bátornak és feltétlen demokratának kellett lenni ahhoz, hogy Magyarország demokratikus átalakulás során megnyissa a határait - hisz még mindig itt voltak az oroszok, akik bármikor beavatkozhattak volna az eseményekbe. Demokratának kellett lenni ahhoz, hogy a rendszerváltás után az ember ott maradjon a politikában, még akkor is ha egyesek - olykor pont korábbi harcostárasak és kollégák - stigmát ragasztanak az emberre. Csakis igaz baloldali és igaz demokraták szervezhették meg újra - az azóta megint válságba jutott - baloldalt. Demokratának és államférfinek kellett lenni, hogy az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció kétharmados többségét az ország érdekében és a demokrácia építésére - és ne az elszigeteltség és a válság mélyítésére - használják. Csak is államférfi és igaz magyar, igazi baloldali ember tehette meg, hogy stabilizálja az országot lehetőleg minél kevésbé verve el a szegényeken a port - de feláldozva saját népszerűségét.

De legnagyobb érdeme, hogy szembe nézett saját múltjával és változtatott az életén. Megtanított minket változtatni az életünkön, megtanított minket arra, hogy az ország jövője és stabilitása fontosabb hatalmunknál és népszerűségünknél. Nem fogom Önt megítélni, mert nem az én tisztem, de tisztelni fogom azért, mert ellenmondásos és viharos időszakokon át, Önt valahol mindig is az ország jövője érdekelte. A többi a történészek feladata.

Ma nagy ember távozott tőlünk. A ma esti ima érte szól.

Bertha Heyman, Victor Lustig, Henry Slade, Trebits Ignác, Mark Hoffman, George de la Warr és Bósa István. Exkluzív klub az övék: a világ legismertebb csalói. Volt amelyikük az Eiffel-tornyot, volt aki a Nyugati pályaudvart akarta eladni hulladéknak. Volt amelyik átverte Al Caponét és volt aki idegorvos volt, még saját osztályt is szervezett magának, holott soha nem járt orvosira. Alaposan megtervezték a csalásaikat: évekig nem buktak le, és szökésben voltak.

Ám amikor lebuktak, nem tagadták: tudták, ennyi volt, vége. Egy hazugságnak annyi - beismerték, s ha nem is hagytak fel a kártyavárak építésével és az emberek pénzének kicsalásával, akkor sem tagadták, lebuktak, beismerték ez egészet.

A Trafik-mutyi szerintem még nekik is sok: ennyi pénzt, ilyen rövid idő alatt lenyúlni, mindenki szeme előtt: elismerésre méltó. Ám bebizonyosodott: sokat akartak markolni, de a kivitelezés olyan amatőr, gyakorlatilag pitiáner hibákkal van tele. A botrány kezelése annyi kívánni valót hagy maga után, hogy - foci nyelven szólva, így talán a kormány is megérti - naponta több öngólt rúgnak. Olyan, mintha kicsit a saját kapujukra játszanának.

Ma már mindent kiderítettek a csalásról: az ember fellapozza az internetet és tudja, kinek a fia-borja, testvére nyert trafikot. Ilyenkor már minden csaló tudja: nincs más út, mint beismerni. Kár tagadni a napnál is világosabb.

Ám a magyar közélet piti csalói között vannak olyanok, akikhez vagy nem jutott el az információ, hogy itt a lebukás klasszikus, és napnál is világosabb esete forog fenn, vagy egyszerűen buzgómócsingok, esetleg nem elég férfiak és bátrak megenni mindazt, amit maguknak főztek: ez Kövér László, aki az internet korában azt hiszi, hogy azzal, hogy nem engedi meg, hogy Szanyi Tibor felolvassa az interpellációját elhallgattatta. Gyakorlatilag pont az ellenkezőjét érte el: felkerült az internetre és egy újabb példájává lett a Fidesz sajátos szólásszabadságának: "mindent leírhatsz, de rólunk csak a jót". Ha a tisztelt Házelnök Úr bajsza mögött lett volna egy kis sütnivaló, akkor rájön, hogy ha felolvastatja Szanyival interpellációját, az csak egy lesz a sok közül. Ráadásul egy parlamenti közvetítést annyian, de annyian néznek...

Kövér László egyszerűen úgy viselkedett, mintha a Parlament egy újság lenne, ő pedig a főszerkesztő: ő dönti el, milyen beszéd jelenhet meg, és milyen nem. Szerencse, hogy a tisztelt Házelnök Úrnak 2002 óta annyit fejlődött a stilisztikai érzéke - emlékeznek még, amikor ő szólította fel az MSZP szavazóit a kollektív kötéllel végrehajtott öngyilkosságra?

Persze érthető a Fidesz védekezése: kell a trafik a szövetségeseknek, hisz 2014-től valószínűleg a képviselőik ott fognak dolgozni.

Rezsicsökkenés: hiábavalóság. Egyszer már kifejtettem, hogy a Kádár-rendszer egyszer már belebukott a mesterségesen lent tartott árakba, családok ezrei buktak bele a rendszer bukása után a piaci árakra való át- (vissza-) térésre.

Viszont vannak, akiknek nem számít, hogy a fiuk, lányuk, unokájuknak milyen fejfájást jelent majd, kézzel-lábbal, húsz körömmel kapaszkodnak mindenbe, ami a nosztalgikus Kádár-rendszert idézi.

Beléjük futottam a hétvégén.

Csendes, egyszerű emberek voltak: kellemes délutáni program volt az aláírásgyűjtés nekik, kedélyesen fagyiztak a meleg, délutáni napsütésben. Amikor kivonult a (helyi) televízió, akkor természetesen vezényszóra, jó kádáristaként alkották a tömeget - egy snitt elejéig.

Íme, működik a Káder-rendszer.

De az egészben a legjobb, a Fidesz sárgával felírt mondat volt a kis pult elején: "Magyarország megvédi magát." Ennyi, nincs folytatás, a mondat csak lógott a levegőben, mindenre használhatóan, mint egy svájci bicska. Mert tisztelt Hölgyeim és Uraim, ennek így nincs semmi értelme: hiányzik a lényeg, a folytatás. Valahogy így:

Magyarország megvédi magát: ezért leváltja Vikátorát!

Magyarország megvédi magát: ezért a stadionok helyett iskolát építünk!

Magyarország megvédi magát: iskolába íratjuk a Hoffmann Rózsát!

Magyarország megvédi magát: visszaállítja Alkotmányát!

Magyarország megvédi magát: ültetünk inkább, és nem vágjuk magunk alatt a fát!

Magyarország megvédi magát: munkahelyet és ne közmunkát!

Magyarország megvédi magát: felépíti jövőjét és fenntartható társadalmát!

Magyarország megvédi magát: és állampolgárai lelkiismereti szabadságát!

Magyarország megvédi magát és a tanulás szabadságát!

Magyarország megvédi magát és a választások tisztaságát!

Ha lett volna nökben szellem és tudás... na igen, akkor bele se fogtak volna így a rezsicsökkentésbe.

A múlt hét a rezsicsökkentésről szólt. Ez egy olyan téma, amiről mindenkinek meg van a véleménye, mindenkit érint, mindenki elmondja a magáét. Egyesek politikai csodafegyvernek titulálják, mások szerint Orbán Viktor egyszerűen újrateremti a Kádárizmust. Az áramszolgáltatók lázadoznak, és még a bíróság szerint is törvénytelen. Sokan viszont pont ezért álltak a Kormány mellé, mondván, végre valaki aki törődik velük.

Valahol mindenkinek igaza van, de senkinek sincs teljesen. És senki, de senki sem fogalmazta meg, hogy mi lenne az igazi megoldás.

Nincs igaza azoknak, akik a Kádár-rendszer újjá születését emlegetik, mert a Kádár-rendszer két dolgot jelent azoknak, akik visszasírják: biztos munkahelyet, fizetést és megfizethető árakat. Orbán csak a felét valósította meg: munkahelyet továbbra sem garantál, hisz nem tudja, hogy lehetne munkahelyeket teremteni. Innen nézve a kikényszerített ár stabilitás csak látszat: azoknak, akiknek nehézséget okozott a villanyszámla kifizetése, most is nehézséget fog okozni, és három hónap után úgyis kikapcsolják náluk a villanyt. Az igazság tehát az, hogy a legrosszabb házasságot kötötte meg Orbán: a gazdasági válság bizonytalanságát összeházasította a hatósági árak egy olyan rendszerével, melybe már egyszer belebukott gazdaságilag az Ország.

Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a Kádár-rendszernek sokba került az, hogy papíron megfizethetővé varázsolta az energiaárakat: újabb és újabb hiteleket kellett felvennie, amibe aztán gazdaságilag belebukott. A rezsicsökkentéssel mi is ilyet kockáztatunk: a hatalmas veszteség a lakossági energiaszolgáltatásban arra kényszeríti a szolgáltatókat, hogy a hálózataikat ne fejlesszék, így az elmaradó beruházások miatt nagyon könnyen visszatérhetnek a nyolcvanas évek nagy áramszünetei.

Másrészt azokat az energiaipari dolgozókat sem fogja vigasztalni a csökkentett rezsi, akik az elmaradó beruházások és az energiaszolgáltatók takarékoskodása miatt veszítik el az állásukat.

Harmadrészt a rezsicsökkentés nagymértékben igazságtalan. Azok, akik eddig is megengedhették maguknak, hogy pocsékolják az energiát, hogy 30 fokos melegben éljenek télen, akik versenyt űztek a pompás világításukból, és akkor is mellényzsebből fizették sokkal többet kapnak vissza, mint mi. Nekem havi hatszáz forintot jelentett a rezsi csökkentés. Szóval nem értem, mire fel ez a nagy kommunikációs offenzíva.

Beszéljünk inkább arról, hogy Bécsben, az ottani szolgáltatónál kb. 18 cent(!) egy kilowattóra villamosáram, ami most kb. 57 forint, míg itt ugyanennyi villamosáram körülbelül 47 forint. Ugyanakkor Bécsben az emberek átlag fizetése 1800-2000 euró, ami olyan 540 - 600 ezer forintot jelent - leadózva. Magyarországon sok esetben már szerencsés az, aki a papíron létező 144 000 konvertibilis kemény magyar forintot hazavisz.

Summa summarum: én jobban örülnék annak, ha a nagy csinnadrattával bejelentett, az erő politikájába roppant jól illeszkedő, ámbár kevés fantáziáról, még kevesebb szociális érzékenységről, ám annál több hülyeségről árulkodó rezsicsökkentés helyett a kormány két dologgal foglalkozna:

1. Hogyan lehetne minél több embernek biztos munkahelyet adni? Hogy lehetne megoldani azt, hogy a diplomás fiatalok is megérezzék, hogy Magyarország egy olyan hely, ahol lehet mire építeni. Hogy tudjam lesz munkahelyem jövő héten, jövő hónapban és még a következő 5 évben is.
2. Hogyan lehetne lassan megemelni úgy a dolgozó emberek fizetését, hogy ne infláció legyen a vége, hanem szép lassan az arányok eltolódjanak úgy, hogy kicsi hazánkban is annyi energiát vehessünk fizetésünkből, mint egy osztrák a saját fizetéséből - vagy bármi mást.

Magyarország a trópusokon fekszik, ahol nagyon ritkán havazik. Különösen ritkán november eleje és március vége közt. Mással nem magyarázható hogy miért omlott össze Magyarországon a közlekedés és a katasztrófavédelem néhány óra alatt.

Arról nem is beszélve, hogy az újraszervezett és szuperhatékonynak kikiáltott Katasztrófavédelemnek és az azt felügyelő Belügyminisztériumnak 24 óra kellett ahhoz, hogy nekilássanak a helyzet megoldásának. Ennyi idő alatt akár ki is lehet józanodni!

Vajon Pintér Sándor, akkor is nagyon meg lenne elégedve, ha neki is az M1-es autópályán kellett volna töltenie az éjszakát étlen-szomjan, fagyoskodva, mint ahogy több kisgyermekes családnak kellett az elmúlt éjszakát töltenie? Vagy ha az ő családja, az ő unokái bőgnének, miközben tehetetlenül be van zárva az autójába?

Vajon miért van az, hogy ha megjelenik valahol pár diák egy tüntető molinóval, a hatóság azonnal képes intézkedni, amikor ránk szakad az előre bejelentett égi áldás, akkor pedig hagyják, hogy a helyzet az elviselhetetlenig súlyosbodjon?

Vagy nem figyelmeztető jelzés a Kormány számára az, hogy az osztrákoknak kellett átjönniük segíteni menteni a hóban rekedteket? Vajon nem bizonyítvány az, hogy a határ túloldalán a havazásban nem bénult meg teljesen a közlekedés?

Nem kellene a kormányunknak azonnal nekilátnia bújtatott tarifa emelések helyett a vasutak helyreállításának, hogy ne bénuljon meg a vasút attól, hogy havazni kezd? Vajon mi lett volna, ha a negyedik módosítás helyett a vasutak rendbehozataláról vitáztak volna? Orbán kezéről leesik a karikagyűrű?

A Kormánynak kötelessége felkészülni a nemzeti vészhelyzetekre. Ez a havazás ilyen. Egy előre bejelentett nemzeti vészhelyzet. A kormány teljesítményét elnézve adjunk hálát a magasságosnak, hogy Magyarországon nincsenek olyan előjelezhetetlen vészhelyzetek, mint a földrengések és szökőárak.

Ki ne emlékezne a tavalyi Sandy-hurrikánra, mikor Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke ott hagyott csapot-papot, tízezres kampányrendezvényt és a hurrikán miatt visszatért Washingtonba és irányította védekezést. Akkor még az újraválasztása sem volt neki fontosabb az emberek biztonságánál és a helyreállítás mihamarabbi megkezdésénél. Ezzel szemben a magyar végrehajtói hatalom fejei: Orbán Brüsszelben, Navracsics Zágrábban, Semjén Kézdivásárhelyen. Mindenki mást csinált és együtt közösen hagyták magukra az országot.

Ez nem a meteorológia hibája. A magyar válságkezelés hibája, hogy nincsenek felelősök, nincsenek forgatókönyvek egy-egy ilyen vészhelyzetre. De az nem megy, hogy az ősszel nagy csinnadrattával átszervezett katasztrófavédelem vezetői eltűnnek, és ha nem a honvédség, nem az önszerveződő civilek és nem a dolgukat felelősségteljesen ellátó tűzoltók és a lelkiismeretes rendőrök, akkor egy teljes napig senki nem siet a bajbajutott emberek segítségére. Ezért egy normálisabb vezetésben fejek hullanak.

A hősök

Minden elismerésem a civileké: azé a győri stábé, akik felmérve a helyzet súlyosságát alvás nélkül több mint huszonnégy órája ébren vannak, hogy információval lássák el az elakadt embereket, minden elismerésem a HungarySOS csoporté, mely az ország egyetlen és használható  katasztrófatérképét vezetik.

Minden elismerésem a Honvédségé, mely az elsők között azonnal bekapcsolódott a mentésbe, több százan köszönhetik életüket és szabadulásukat a lánctalpas és teherszállító járműveiknek.

Köszönet mindazon Tesco és Auchan dolgozóknak, akik március 15.-én a nemzeti ünnepen bementek és megnyitották az üzleteket az átfagyott, szomjas és éhes emberek előtt.

Köszönet a Vöröskeresztnek, mely nem resttel segítséget kérni, és a segítséget a bajban jutott emberekhez eljuttatni.

Köszönet mindenkinek, aki élelmet és meleg teát juttatott a bajbajutott embereknek, és mindenkinek, aki szállást nyújtott az elakadt embereknek.

Köszönet az önkormányzatoknak, akik megnyitották közösségi épületeiket, faluházukat és iskoláikat a bajbajutottak előtt, hogy meleg, fedett helyen várják meg, míg tovább utazhatnak otthonaik felé.

Elismerés illeti meg a tűzoltókat, akik annak ellenére vesznek részt a műszaki mentésben, hogy nagyon gyakran őket kell menteni és minden tiszteletem a mentősöké, akik minden áron megpróbálják eljuttatni a segítséget a betegeknek, sokszor magukat is bajba sodorva.

Hálás köszönet minden gazdának és terepjárósnak, hogy üzemanyagot nem sajnálva vonultak ki és húzták ki a hóba borult buszokat, kamionokat és személygépjárműveket; valamint ellátást vittek a hótól elzárt településekre és intézményekbe, valamint az elakadt embertársaiknak.

Mindenkinek nagyon köszönöm - mert én is ragadhattam volna a hóban. Lehet, hogy azok közül ott fent, senki sem fogja ezt megköszönni, de a megmentettek nevében, köszönök minden áldozatot, minden hír továbbítását, minden erőfeszítést. Köszönöm Magyarország nevében!

Melyik Magyarországon a legnagyobb, legnépesebb kisebbség? Nem, nem a roma. A devizahiteles. Tudják az az ember, aki nem tudott ellenállni a 2 szobás panellakás jelentette luxusnak és és bedőlve a bankoknak, és a gonosz karvalytőkének, EUR alapon volt fényűző. Mert akkor olcsóbbnak tűnt.

Tudják azok, akiknek van ugyan lakása, és a lakás értékének akár a kétszeresét is kitevő tartozása. Pedig a család már nem eszik és így is a fizetésének kétszeresével törleszt, de az elszámoló levelet már nem olvassa el, mert tudja jól hogy az adósság ebben a hónapban sem csökkent, hiába minden erőlködés. Azok pedig akik elhallgatták előle a kockázatokat, akik miatt idekerült, persze mossák a kezeiket, épp úgy mint akiknek hatalmába volna segíteni.

Ez az a kisebbség melybe - az Orbán-kormány tavaly előtti jelentése szerint - 1,8 millió, durván minden ötödik magyar állampolgár beletartozik. De ezek közt nincs az a devizahiteles, aki a budai villájára vett fel egymillió svájci frankot, mert az visszafizette. Vagy megvárta míg az állam besegít neki és visszafizette. Ez az a kisebbség mely egy álmot, egy fényűző álmot kergetett, azt a középosztálybeli életet, melyet szintén egy Orbán kormány hirdetett meg: három szoba, három gyerek, négy kerék.

Ezeknek az emberek a saját lakásukban szeretnének élni, nem állami albérletben, hisz onnan költöztek ide. Ezek az emberek ott szeretnének lakni, ahol rokonaik és barátaik élnek, ahol a munkahelyük van, nem pedig - már bocsánat az Ócsaiaktól - az isten háta mögött eldugva, elfelejtve, több órára minden értelmes munkalehetőségtől. Ezeknek az embereknek nincs a matracban milliójuk, hogy árfolyam rögzítéssel tudjanak élni.

Van viszont munkanélküli a családban. Kisgyerek. Beosztás, sőt egyenesen fösvénység, hogy beosszák azt a jövedelmüket ami nem létezik, hisz bár a család tagjai elmennek dolgozni, de a fizetést még aznap lenyúlja a bank.

Valamint van egy Orbán Viktorjuk.

Egy Orbán Viktor, aki mindenféle hülyeséget kitalál, ahelyett, hogy keményen megfogná azt a kormányrudat, és garantálna azt az erős forintot - vagy azt a jövedelmi szintet - mellyel a család talán nem menne tönkre. Sem anyagilag, sem lelkileg.

Ez az az Orbán, akinek elmúlt három éve semmi másról nem szólt, csak arról, hogy mennyire tud izomból kormányozni. Mindegy volt neki, hogy mit mondanak a szakértők, vagy azok, akik érdekében vagy akik ellen hozta  a szabályokat, Viktor mindig ment a maga feje után és elérte amit akart. Úgy látszik a devizahiteleseket nem akarja megmenteni.

Pedig ha már volt olyan kedves és nagyvonalú, hogy az ország minden lakosa közt felosztotta a miskolciak, a hódmezővásárhelyiek és a budapestiek és minden település adósságát az egész ország közt - mert nagyjából ezt jelenteti az önkormányzati hitelek átvállalása -, igazán lehetett volna annyira gáláns is, hogy átvállalja ugyanilyen mértékben a deviza alapú hitelen otthont teremtő emberek adósságát is. Pont ugyanolyan nehéz lett volna kivitelezni, csak az államháztartásnak nem került volna annyiba.

Ellenben Orbán mindent megtesz, hogy ezt a kisebbséget kiirtsa: mindent elkövet, hogy az euró és a svájci frank minél több forintba kerüljön, és hogy a devizahitelesek oly magas számokkal ismerkedjenek meg, mely számok már nincsenek is. Itt a gyönyörű tavaszi kikelet, de nem csak a hőmérséklet emelkedik lassan, de biztosan, hanem az euró árfolyama is, vele a devizahitelesek vérnyomása is, de nem baj, hisz ha nem akartak állami lakásban élni, ha nem akartak az isten háta mögött élni, akkor csak vigye el őket a szívroham.

Az intenzíven és a temetőben úgysem szokás tiltakozni.

"Az AVON katalógust 2012. január 1.-e óta kevesebbszer módosították, mint az Alaptörvényt." - tartja az internetes mondás. Nekem nem jár az AVON katalógus, de mindenesetre nagy kínosnak tartom azt, hogy a kormánytöbbség, teljes egyhangúsággal negyedszerre módosítja az Alaptörvényt.

Mert nem szolgálja a céljait.

Vagy mert a kormánypártok maguk sem tudják mit szeretnének elérni.

Ez ciki.

Ciki az, hogy annak ellenére, hogy már egy évvel korábban tudták, hogy abszolút - és még annál is nagyobb - többségük lesz, és hogy ők biza alkotmányozni fognak, akkor is ha abba belerokkan az egész ország, nem tudtak összehozni egy olyan írást, mellyel nem kell megégetniük magukat. Szégyen az, hogy az eddigi alkotmányozási kísérleteik során egyetlen egyszer sem fogadtak el olyan irományt, melyet rajtuk kívül bárki is dicsért volna. Szégyen, hogy addig szerencsétlenkednek az alapjogokat és alapvető intézményeket definiáló okirattal, hogy mindössze egy iromány lett belőle.

Ciki az, hogy magyarázniuk kell minden utcasarkon, hogy mit akarnak. Ciki az, hogy nem veszik észre, hogy olyan embernek - Angela Merkelnek - magyaráznak, aki a fiatalok körében 92%-os foglalkoztatottságot, országában folyamatos 12 negyedévi növekedést ért el, tehát nem hülye ember. Már csak ezért is lett Németország kancellárja.

Áder Jánosnak nem csak azt meg fontolnia, hogy elszigeteli Magyarországot, és a szabad világban sehol sem fogják fogadni, nem csak azt kell eldöntenie, hogy az autokratikus Orbánhoz való hűsége, vagy a népéhez, Magyarország állampolgárihoz való hűsége a nagyobb. Azt is aláírja ezzel a módosítással, hogy Magyarországnak az alapjait egy pároldalas iromány képezi, melynek szabályait kényük és kedvük szerint, bármikor át és újraírhatják, hatályon kívül helyezhetik, vagy minden hülyeséget beleírhatnak.

"Nem lesz alkotmány"

(Kósa Lajos, ATV Egyenes Beszéd, 2013. 03. 12.)

Áder Jánosnak választani kell: stempli lesz Orbán alatt, vagy Köztársasági elnök. Áder János vagy ciki lesz élete végéig, vagy egy karakán ember, aki ki mer állni és azt mondani: nem vagyok egy véleményen a Viktorral, mert vannak saját elképzeléseim, és végül nem a Viktor fog megítélni engem, hanem a lelkiismeretem.

Köztársasági elnöknek joga van helyretennie a parlamentet, és kötelessége is megtenni. Alkotmánymódosítás aláírása helyett emlékeztetni kellene a parlamentet, a kétharmadot, hogy igazán megnyugtatóan e képviselők még csak a saját devizahiteleiket rendezték, nem a nemzetét. Emlékeztetni kell a parlamentet, hogy nem feladatuk a család definiálása, ellenben kötelességük az emberek és családok megvédése az elszegényedéstől, attól, hogy belerokkanjanak olyan luxus dolgok megvásárlásába, mint egy kétszobás lakás. Ádernek nem Alkotmánnyal kell foglalkoznia, hanem emlékeztetni a parlamentet, hogy hajléktalannak lenni állapot és mint ilyen nem büntethető, ellenben mindent meg kellene tenniük a hajléktalanok lakáshoz juttatásáért.

Ha pedig aláírja akkor Kósának lesz igaza. Nem lesz alkotmány.

Az pedig, amilyen pökhendiséggel világosítjuk fel a nagyvilágot arról, hogy mit írunk alkotmányunkba, ennek a mindenkit kioktató gőgnek pedig meg lesz az ára: ha korlátozzák (nem megszüntetik, csak korlátozzák!) az EU-s pénzek kifizetését, az egész gazdaság napokon belül behal. Mert Magyarország exportja nulla, belsőfogyasztása nulla, az egész ország legalább háromnegyed részt Európai Unió társfinanszírozásában van mozgatva. Ki lehet számolni, meddig tartana a saját lendületünk.

Vajon van-e oly szent életű, szende és szűz, oly tiszta és kedves nő e széles hazában, ki méltó a költő érzelmeire és rajongva várja Garbai Ádám frissen kikukázott, szemétszagú, kicsit rohadó, ámbár környezetkímélő udvarlását?

Van-e oly leány, ki érti a hatalmas költészet oly tiszta szféráit, hova csak a koszorús költők érhetnek el, ők is csak a legszebb, legtisztább, és teljesen reménytelen szerelem kínzó fájdalmában? Vajon van-e oly magyar ember ki eme írásmű posztmodern szóvirágait megfejti és megvilágosul mögötte az ELTE-BTK HÖK elnökének szívszaggató magányossága és reménytelen szerelme? Vajon van-e oly magyar nő, ifjú leány, ki nem hatódik meg a lista megtisztelő szóvirágain, melyeknél szebbet Petőfi sem írt szerelmes verseiben?

Nem hat meg senkit, mikor Garbai Ádám, ribinek nevezi az ő választott kedvesét, kihez csak plátói kapcsolat fűzi, mert csak egyszer látta, akkor is a facebookon? Nem hat meg senkit, mikor szerelme más választ és fájadalommal telve, lemondón vési a koszorús költő a naplójába: "pistának jó lesz" - s közben a könny mossa el a betűket az excel táblázat sokadik sorában?

Mikor jön el az az irodalmi kritikus, aki észreveszi, hogy eme jelző áradatban - melyet első olvasatban a sokat látott-hallott útszéli ároktisztítók pironkodva olvasnának - a "libsi", a "zsidó" és a "kathólikus"  stb. jelzők halmozása igazából azt jelzi, hogy költőnk még az ellentétes világnézetek közepette is szereti a kedvesét?

A trágár kifejezések túlzott használata egy eszköz a költő Garbai kezében. A negédes és szerinte elkoptatott kifejezések helyett emeli irodalmi szintre és szerelmének a különlegességét, egyediségét jelzi vele. Valószínűleg hosszas és alapos kutatómunka előzte meg e költemény megírását, szavainak változatossága ugyanis arról árulkodik, hogy Garbai Ádám a kortárs irodalmi művek mellett hosszas terepmunkával, gondosan válogatott gyűjteményt állított össze olyan szavakból, melyek szerinte alkalmasak a belső lelki állapotának, reménytelen szerelmének és érzései tisztaságának és fennköltségének kifejezésére.

Korunk társadalmának éretlenségét jelzi, hogy sokan nem fordítottak kelő időt a szóvirág-hányások kibontására és a szavak mélyebb elemzésére, ellenben megragadva a felszínes jelentésénél elítélték a korunk legnagyobb élő költőjét, és a költőtől nők ezrei és magukat lovagiasnak és tisztelettudónak beállító férfiak fordultak el tőle.

Közöttük én is.

Azon töprengek, minek nevezzelek. Nem akarom megsérteni a nagy és zseniális konzervatív gondolkodóinkat, hogy egy kalap alá veszlek velük. Nem akarom lejáratni a hívő emberek ezreit, akik szintén kereszténynek nevezik magukat. Nem akarom lejáratni nemzetemet, hogy eggyé teszlek vele.

Minek nevezzelek?

Minek nevezzem nagyképűségedet, miközben ideológiai tisztaságodat bizonygatod. Minek nevezzem gőgödet, amikor minden kompromisszumot gyengeségnek állítasz be. Minek nevezzem azt a szemtelen és sértő vakmerőségedet, mellyel negligálod az új információkat, mellyel csak fokozod érzéketlenségedet a tények iránt. Minek nevezzem a gyávaságodat, mikor félsz megtanulni az új dolgokat, minek nevezzem azt, hogy démonizálsz mindent és mindenkit az oktatásban. Minek nevezzem cinikus mosolyod, mellyel eltűröd a nők bántalmazását és törvénynek erejével szerzel uralmat a női test felett. Minek nevezzelek, mikor tűröd és támogatod az idegengyűlöletet, mikor elfordítod a fejedet, a saját törzsedbe tartózók stiklijei felől. Minek nevezzelek, mikor a sajátodon kívül minden más nézetet elvetsz, sőt eretneknek kiáltasz ki, és mások gyűlöletére szólítasz fel?

Ironikus módon a te igazi ellenfeled nem a baloldal, nem a liberálisok, nem a parlamenti ellenzék, nem is az IMF, vagy az Európai Unió, hanem Ő, aki azt mondta, hogy gyógyítsd a beteget, segítsd az elesetteket és mindig magadban imádkozz. Ironikus módon, te, a nagy nemzeti keresztyén, aki ráerőlteted a hittant mindenkire, te aki belevetted a kereszténységet az alaptörvényünk első mondatai közé, te vagy az, aki semmibe veszed a keresztyénség alapítójának a tanításait.  Te vagy az, aki a nincstelen, hajléktalan embereket inkább helyezed törvényen kívülre, mintsem segítenél nekik enni adni. Te vagy az, aki a gazdagnak adod azt, amit a szegénytől elvettél, és te vagy az, aki élet és halál urának tekinted magad.

Nevezheted magadat kereszténynek, nevezheted magadat konzervatívnak, nevezheted magadat demokratának is, de mi annak nevezünk ami vagy: magyar táliboknak. S ugyanúgy, mint bárhol másutt a világban, itt nincs helye az ilyen arogáns és pökhendi, kivagyiságon és hatalom görcsös markolászásán alapuló politikának. Itt egyszerűen nincs helyed.

Én kifejezetten örülök az LMP kettészakadásának. Tulajdonképp eddig is olyan volt, mint ha két különböző embert varrtak volna össze egy zsákba. Ami pedig kettőnek teremtetett az legyen kettő. Így talán vége a kettős látásnak.

A szakadással megteremtett a lehetősége annak , hogy minden az legyen, ami. Hogy a magát továbbra is LMP-nek nevező Schiffer András végre rájöjjön, hogy milyen politikát szeretne csinálni, merre szeretné a pártját - és főleg saját magát pozicionálni. Kíváncsi vagyok, hogy valaha is betudja-e magát passzírozni oda ahová vágyik: valahová a FIDESZ és a Jobbik közé. legalábbis jelen pillanatban inkább vágyik Orbán Viktor társaságára, mint az ellenzéki szövetségére. Ámbátor még mindig hiheti azt is, hogy az LMP eljátszhatja a magyar politikai térképen Svájcot, ami lehetetlen, és ez csak a hullaházba vezet. Politikában nincs semleges párt.

Üdvözlöm viszont az immáron Párbeszéd Magyarországért Párt létrejöttét, és azt, hogy még nevük sem volt, már bejelentették, hogy készek az együttműködésre. Tudják, hogy ez kompromisszumokat fog jelenteni, de azt is tudják, ahogy kompromisszumok nélkül nincs politika. Mellesleg pont ez - a Szabó Rebeka, Szabó Tímea, Jávor Benedek, Karácsony Gergely, Scheiring Gábor nevével fémjelezhető - csoport az, mely az LMP-nek szolgáltatta azt a lendületet, ami 2010-ben bejuttatta a parlamentbe.

Sajnos most mindent kezdhettek elölről, szinte ugyanabban a helyzetben vagytok, mint az LMP indulásakor, 2009-ben, hajszál pontosan ugyanaz. De most nektek megadatik egy olyan esély, mely keveseknek az életben: újra kezdhetitek, sokkal tapasztaltabban, bölcsebben. Most ez a felelősségetek: bebizonyítani, hogy tanultatok az LMP hibáiból, bebizonyítani, hogy tudtok változtatni.

2010-es kampányotok szavaival (vissza)élve: Lehet más az LMP? Lehet!

Jól értettétek: a kormány - akiknek mindegyik tagja hadilábon áll az elemi matematikával - forrásbiztosítás nélkül emeli a finanszírozottak körét. Sem a fenntartói, sem a kutatási alapok forráskivonását nem hajlandó megállítani.

Jól értettétek, a hallgatói keretszámok eloszlását továbbra is kézi vezérléssel végzi az EMMI.

Jól értettétek, a kormány szerint Európában teljesen elfogadott dolog a röghöz kötés, tehát a hallgatói szerződések maradnak. Jól értettétek, a kormány továbbra sem akar garanciát vállalni arra, hogy lesz munkátok, de éveket nyomoroghattok itthon.

Jól értettétek, a kormány továbbra sem tudja, hogy milyen felsőoktatást szeretne, csak lehetőleg minél kevesebbe kerüljön, mert kell a Nyerges-Simicska duónak.

Jól értettétek, hogy továbbra se ti vagytok a fontosak, hanem a saját zsebük.

Hallgatók, Diákok! Tegye fel a kezét az, aki Magyarországon szeretne tanulni! Tegye fel a kezét, aki Magyarországon szeretne dolgozni! Tegye fel a kezét az, aki Magyarországon szeretne családot alapítani! Tegye fel a kezét az, aki azt szeretné, hogy gyereke magyarországi főiskolán és egyetemen szerezzen diplomát!

A kormány egyszerűen nem képes átlátni a felsőoktatást, hisz ők csak mulatni jártak oda! Ők nem képesek azt meghallani, hogy a diákok Magyarországon szeretnének tanulni, Magyarországon szeretnének dolgozni, és ezt hallgatói szerződés nélkül szeretnék megtenni, mert szeretik a hazájukat!

Mi, hallgatók és diákok pusztán annyit szeretnénk, hogy a kormány tegye meg a tőle telhetőt, hogy legyen diplománk, és utána legyen munkahelyünk. Orbánnak nem szerződéseket kell gyártania, hanem munkahelyeket!

Giró-Szász András szerint a világ a röghöz kötés irányába halad. Szerintem a világ minden országa afelé halad, hogy minden diák aki tovább akar tanulni, az tanulhasson. A csődben lévő Görögországban sem merült fel az ingyenes felsőoktatás megszüntetése! Nem merült fel a diákok röghöz kötése sem! Mert a görögök tisztában vannak vele, a görög kormány tudja jól, hogy a minden egyes euró, melyet a felsőoktatásba fektetnek, busásan megtérül!

Orbán Viktor rövidlátó, szemüveget neki! Orbán nem képes még egy évre sem gondolkodni előre, nem hogy a felsőoktatás öt-tíz-húsz évét előre lássa.

Éppen ezért felszólítom a parlamentet, mint a népképviselet eszközét, annak minden tagját pártállástól függetlenül, a kormánypártokat épp úgy, mint az ellenzéket, tegyenek meg mindent, hogy Orbán Viktor elvakult felsőoktatási ámokfutását megállítsák!

Mert az egyetem a miénk!

A FIDESZ kétharmados többsége egyet jelentett a parlamentarizmus felszámolásával. Ez nem lenne törvényszerű, ha olyan emberek alkotnák a kétharmadot, akik ki mernének állni a saját gondolataikkal és kimernék mondani: én a választóimnak tartozom elszámolással nem a kormánynak és főleg nem Orbán Viktornak.

Mert ki az az Orbán Viktor? Nem több egy 174 centiméter magas (Guardian) embernél, akit igenis számon lehet kérni és akivel igenis lehet vitatkozni.

A FIDESZ-t viszont eluralta a csinovnyik-szellem, a képviselők lassan kérdezni sem mernek Orbán engedélye nélkül, nem hogy véleményt formálni. Pedig a kétharmad többsége egyéni képviselő: ha akarná kiléphetne a frakcióból és akkor is megmaradna az állása. A választók pedig díjazzák a bátor embereket.

Példának itt van Pokorni Zoltán. Budapest 18. választókerület egyéni képviselője: számtalanszor kijelentette, hogy nem ért egyet az oktatási reformmal, Hoffmann Rózsa ténykedésével és számos más kérdéssel kapcsolatban a kormánnyal és személyesen Orbán Viktorral. Még sem mer ellene szavazni, pedig még ha a el is kellene hagyni a FIDESZ frakciót - amit Orbán amúgy sem kérne, mert őrült módjára kapaszkodik a kétharmadba - akkor sem kell otthagynia a parlamentet, mert egyéni képviselő. Az egyéni képviselőkkel szemben Orbán Viktor tehetetlen.

A FIDESZ egyéni képviselői úgy látszik sokkal jobban félnek Orbán Viktortól, mint a saját választókerületüktől. Pedig azok a fiatalok, akik ma kint vannak az utcán, 2014-ben elmennek választani és ezeknek az egyéni képviselőknek kell szembenézni az esetenként megalázó vereséggel. Az, hogy Viktor jelöli őket, nem jelenti azt, hogy nyernek is.

Képviselő urak: legyen önökben annyi vér és annyi gerinc, hogy egyszer kimernek állni Orbán elé, és merik azt mondani neki: Nekem kell szembenéznem a választóimmal, nekem pedig nem tetszik amit maga csinál és nem szavazom meg!

Létezik frakció fegyelem és létezik szolgalelkűség. Önök már ez utóbbit végzik, annyira rutinosan szavaznak Orbán akarata szerint, hogy akár mind a 227 - KDNP-vel 263 - szavazógombot beköthetnénk a miniszterelnöki asztalba, önök meg mehetnek a dolgukra. vagy önöknél írásban van rögzítve, hogy Orbán szavaz, és a pofonokat maguknak hagyja?

Miért asszisztálnak ilyen lelkesen egy olyan kormányhoz, melyről egy hét alatt kiderült, hogy a végzős gimnazisták lekörözik demokráciában, öntudatban, hazaszeretetben, és még okosabbak is?

Miközben a Diákellenállás a Felsőoktatásért, a Hallgatói Hálózat, a Szülői Hálózat, az Oktatói Hálózat, a Magyar Rektori Konferencia és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája Magyarországon ritkán látott szép egységbe tömörülnek és sorra fogalmazzák a az öt plusz egy pontjaikat, Orbán Viktor azt hiszi, hogy tíz sose látott, nem ismert diákkal bemegy egy rom kocsmába - zseniálisan kiszivárogtatva a "titkos" találkozót a sajtónak - tíz perc alatt, egy hirtelen ötlettel a ló túl oldalára átesve megoldja a felsőoktatás helyzetét.

Miniszterelnök úr Brüsszelből átugrott Hollandiába varázsgombáért, és nekünk nem hozott?! Mindenesetre minőségi anyag lehet ...

Nem, sokkalta valószínűbb, hogy Orbán Viktor egy ősi politikai trükköt alkalmazna, a világ legpocsékabb megvalósításával. Miniszterelnök Úr! Ez roppant elcsépelt és nagyon régi trükk, még a rómaiak is ismerték, és még a neve sem változott: "Oszd meg és Uralkodj!"

Annál inkább meglepetésként érheti Orbán Viktort, hogy nem jön be a 'romkocsma politika". A pocsék megvalósítás miatt is, és mert a diákok tanultak történelmet, ez a trükk még minimális zavart sem fog okozni köztük. A középiskolások épp úgy, mint szüleik, és a hallgatók, vagy a tanárok tisztában vannak azzal, hogy az ingyenes felsőoktatás ígéretét ön csak kirántotta a kalapból, hogy megetesse a diákokat. Tíz megszeppent gyereket talán át tud ejteni, de a tüntető több ezer fiatalt nem! Velük kell leülni tárgyalni, velük kell beszélni! nem egy romkocsmában! Hanem a kamerák előtt! Izzadjon meg a milliós fizetésért egy kicsit maga is!

A fiatalok a felsőoktatás ügyének megoldását, és nem ad hoc - "ez nem jött be próbáljunk valami mást" politikát várnak öntől. Tárgyalni sem nagyon kell, a "gyerekek" világosan megfogalmazták mit várnak el öntől, mit várnak Hoffmann Rózsától. Csak teljesíteni kell.

Az elmúlt héten hirtelen felnőttek a gyerekek és kiderült, hogy okosak, sokkal okosabbak, mint a parlamentben ülők. Nem lesz könnyű Orbán úr, ők ugyanis gondolkoznak!

Sok sikert kívánok a gyerekeknek, szüleiknek és tanáraiknak a hathatós érdekképviselethez, és készüljenek fel, Orbánnak lassan kell mondani, hogy megértse - de néha még így is többször el kell ismételni neki. Rendes ember, csak néha kicsit lassú a felfogása.

Megjelent egy jogszabály tervezet az EMMI honlapján, mi szerint a korszerű, életmentő, életet hosszabbító gyógyszeres kezelés csak azoknak a rákbetegeknek járna, akiknél javulás várható.

Nos én keresztyén embernek vallom magam. Többször kiolvastam a Bibliát. Ugyan magyarázza már meg nekem Balog Zoltán miniszter úr, ki maga teológiát végzett, sőt református lelkészként tevékenykedett, hogy a Bibliában hol szerepel az, hogy a betegeket lőjük ki? Ugyan mely ige az mely alapján feljogosítva érzi magát arra, hogy Isten helyett maga döntse el - vagy másokkal döntesse el - ki az, aki élhet, ki az aki nem? Keresztyénként nem érzi kissé visszásnak azt, hogy míg az eutanáziát elutasítja, saját maga azon gondolkodik, hogy lehetne legyilkolni a betegeket?

Miért nem fogalmazza meg nyíltan, ama fasiszta gondolatát, hogy egyenesen lőjük le a beteg és elkorcsosult embereket? Ugyan mit mondana (lelkészként!) annak a családnak, akinek a gyermeke idő előtt ment el, mert nem kapta meg azt a gyógyszert, ami meghosszabbította volna az életét? Ön aki hisz Istenben, honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy azt mondja "vannak emberek ki nem érdemlik meg a lehetőséget, mert nem fognak jobban lenni!" Hogy lehet Ön ilyen kegyetlen, akiért meghalt Krisztus?

Tán nem olvasta a Bibliát, hogy Istené a döntés, ki meddig él? Tán nem olvasta a Bibliát, hogy Krisztus a betegekért jött el? Hogy engedheti meg, hogy az ön által vezetett minisztérium, Szócska Miklós vezette egészségügyi államtitkársága ilyen javaslatokat fogalmazzon meg?

Nem gondolja, hogy ez egyszer vissza fog még magára szállni? Nem gondolja, hogy lesz, aki számon kérje önön, hogy egy-két milliárdért családokat fosztott meg szeretteiktől? Nem gondolja, hogy egyszer megkérdezi valaki, és te mit csináltál az én nevemben, mit tettél a betegekért, a szenvedőkért?

Vagy esetleg ez az ön eutanáziája? Egyszerűbb módja is van ennek: a lemondás. nem kell ezért még a szenvedő családokon rúgni még egyet.

Remélem magába száll egyszer, tisztelt miniszter úr. Magába száll és kijelenti: nem vagyok méltó keresztyénnek nevezzem magam, nem vagyok méltó arra, hogy református legyek, nem vagyok méltó arra, hogy miniszter legyek. Mert ilyen javaslatokkal ön a legnagyobb betegség az országban.

Isten irgalmazzon!

A diákok csillapodni nem akaró tiltakozási hulláma egyet jelez: Orbánnak ideje szembenéznie a rég időszerű változtatásokkal. Ideje szembe néznie azzal, hogy nem saját hatalmának megtartására, hanem a Magyarország szolgálatára tette le esküjét.

Orbán Viktor előtt két út áll: meghajol a diákság előtt, vagy lemond.

Ha meghajol, akkor meg kell lépnie az időszerű változtatásokat a kormányban, fel kell állítani az alkalmatlan Balog Zoltánt, Hoffmann Rózsát és egy lendülettel Matolcsyt és Pintért is. Ha meghajol, akkor a jobb keze és önérzetének megsemmisülése árán, nem kell szembe néznie azzal, hogy hónapokra megbénulhat az ország, az oktatás, nem kell szembenéznie azzal, ahogy a FIDESZ kétharmad látványosan felmorzsolódik mögötte. Mert a képviselők egy ideig kitartanak, de sokáig nem, mert nekik előbb-utóbb vissza kell menniük körzeteikbe, előbb vagy utóbb szembe kell nézni az emberekkel, nem bujkálhatnak a végtelenségig a parlamentben.

Ha nem hajol meg, önérzetével és jobb kezével együtt a történelem sötét lapjaira kerül fel, és végignézheti, ahogy emlékezete is gyalázatossá válik.

Fel kell ismernie végre mindenkinek, hogy a mai diákság már nem a rendszerváltó nemzedék, ezek a fiatalok már nem tanulták a demokráciát, nem ellesték a nyugattól, hanem benne nőttek fel. Ezek a fiatalok szabadon tanulhattak az elnyomásról, és felismerik az elnyomókat! Ezek a diákok jogosan kérnek helyet az asztalnál. Ezek a diákok minden parlamenti képviselőnél sokkal jobban ismerik a demokrácia működését és fogalmát!

A diákok véleményt mondanak és nagyon határozottan állnak ki véleményük mellett. Ezek a diákok elmennek regisztrálni, elmennek szavazni és az urnák felett is ítéletet mondanak Orbán Viktor rendszeréről. Ezek a diákok konstruktívak, a diákoknak érveik vannak, nagyon kemény és tiszta érveik.

Balog Zoltán ne csodálkozzon, ha a diákok nem ülnek le vele tárgyalni. Súlytalan, alkalmatlan alak. De mindenkinek, ki lemer velük ülni tárgyalni, fel kell készülniük, hogy ezek a diákok tájékozottak, logikusak, és nagyon szeretnek gondolkodni. Ezek a diákok tanulni szeretnének és nem bulizni az Egyetemeken. Nem fénymásolóval akarnak diplomát szerezni, hanem a tudásukkal. Ezek azok, amit a parlament többségéről nem lehet elmondani.

Orbán ne csodálkozzon, ezek a gyerekek élete legizzasztóbb tárgyalásra fogják kényszeríteni. Orbán a diákokkal fog rémeket álmodni.

A diákokban erő van. A diákok mögött ott vannak a szüleik, ott vannak a tanáraik, ott vannak a külföldi példák. Mögöttük áll Magyarország, hisz ők Magyarország!

Az index tanulságos videót tett közzé, melyben a képviselőket kérdezték a keretszámokról.

A honatyák persze menekültek.

Érthető, ez a téma olyan, mint a pestis, jól nem lehet kijönni belőle. Nem mindenki olyan tökös és régi ember, mint Pokorni Zoltán, aki ki mer állni a véleményével Orbán teljes bizalmát élvező Hoffmann ellenében. A többiek töketlenkedtek, még Hoffmann is olyat hablatyolt, hogy annak se füle se farka. Volt pofája kijelenteni, hogy Orbánnak nem az volt a feladata 2008-ban, hogy alternatívát találjon ki a felsőoktatás átalakítására a tandíj ellenében! Tényleg?

Egy másik képviselő azt ecsetelte, hogy meg kell érteni Orbán Viktort, mert nagy rajta a költségvetési nyomás. Számoljunk csak!

10 000 hely, egy fél magyar kisváros, a felsőoktatásba felvételt nyerteknek a kevesebb mint a tizede. Ennyi hallgató tanulmányait halandó a kormány fizetni. A gólyák átlagosan 257 000 Ft-t fizetnek félévente ami egy tanévben 514 000 Ft. Vagyis szeptembertől a gólyákra alig több, mint 50 milliárd forintot fog a kormány költeni, miközben többször tíz- és százmilliárdokat visz el a költségvetésből a Simicska - Nyerges duó, a Magyar Nemzeti Közgéptársaság.

Ha a teljes rendszert nézzük, az első diploma finanszírozása túlfutással is számolva 10 ezer embernek átlagosan 250 milliárd forint lenne; ha mindenkinek fizetné az állam, az kevesebb mint 100 ezer hallgatót jelentene, vagyis alig 2500 milliárd forintot.

Úgy néz ki Orbán Viktor miniszterelnök úr egyszerűen gyáva. Nem mer a sarkára állni a volt szobatársával szemben, inkább vállalja, hogy több ezer diák elől fog bujdokolni. Vállaja, hogy ezek ellen a fiatalok ellen próbál kampányolni és ezek ellen próbál nyerni. Amit csak csalással lehet - azt is ideig óráig.

Egyszer egy professzor, egy egyetemi vitán azt találta mondani: "Hallgató, hallgass!".

A hallgatóknak elegük lett a hallgatásból. A hallgatóknak véleményük van, a szülőknek véleményük van, a tanároknak véleményük van, és ezt el fogják mondani és addig fogják ismételni, míg a süket és szövegértési nehézségekkel küszködő kormányzat is felfogja.

BRÉKING!

Most kaptuk a hírt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök, Balog Zoltán emberi erőforrásokért felelős miniszter és Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár hamarosan sajtótájékoztatón jelenti be a fénymásolási tagozat elindítását az felsőoktatásban.

"Reményeink szerint így már a hallgatók is látni fogják, hogy tényleg több diák juthat diplomához a következő években, ugyanis az új képzési forma nem csak olcsóbb lesz, de sokkal gyorsabb is, ugyanis csak a hallgatón múlik, mennyi idő alatt fénymásolja össze a szakdolgozatát." - jelentette ki a rendezvényre meghívott Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes. A javaslatot Schmidt Pál, Magyarország korábbi és méltánytalanul meghurcolt Köztársasági elnöke is támogatta, miközben keresztül sétált a szobán.

Ezzel kapcsolatban felröppent az a hír is, hogy a kormány már vizsgálja, hogy milyen magasra kell emelni a gáz árát annak érdekében, hogy a kisnyugdíjasok is tudjanak fűteni.

AlexNet - Komolytalan Hírek Hivatala (KHH)

2500 milliárd forintot kellene átcsoportosítani a felsőoktatás egészére, ez nem nagy feladat egy olyan költségvetésben, mely kiadási főösszegét 15 476, 9786 milliárd forintban határozza meg.

Ha a kormány ilyen mértékű kiadások mellett nem talál 250 milliárdot a fiatalok tandíjára, csak egyet mondhatok: Tisztelt Orbán és Matolcsy úr! Lehet, hogy be kellett volna járni azokra a fránya matematika órákra?

Meddig hagyjuk még, hogy olyanok döntsenek a felsőoktatásról, akik csak bulizni és fénymásolni jártak be?

Magukat keresztyénnek nevező erők szeretnek a földön fekvő, a fagyhatár szélén lévő emberbe belerúgni. Mely pap prédikálta nekik, mely templomban, milyen biblia magyarázat mellett altatják el a lelkiismeretüket, nem tudom.

A keresztyénség eleme a kormánynak: belevették az Alaptörvénybe, belevették a Keresztény Demokrata Néppárt nevébe. Gyakorló keresztyénként olvasom nap mint nap a Bibliámat és keresem, hogy vajon melyik rész az, ami alapján belerúgnak az éhező emberbe. Az én Megváltóm nem ezt tanította.

Keresztyénként mélységes szégyennel tölt el, hogy olyan magukat keresztyénnek nevező emberek ülnek a parlamentben, akik azokat ütik, és sanyargatnák még jobban, akiknek tényleg semmijük nincs, akik védekezésre képtelenek.

Tisztelet Képviselő Urak, Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Nem ismerek olyan embert, aki gyerekként hajléktalan szeretett volna lenni nagy korában. Nem ismerek olyan hajléktalant, aki a saját elhatározásából választotta volna azt az életformát, ami így decemberben, karácsonyra fagyhalállal jár. Ők az áldozatok.

Nem törvényen kívül kell helyezni a hajléktalanokat, hanem kezünkkel odafordulva segíteni őket és felemelni. Amit önök akarnak mindenféle szempontból rossz törvény: ellentétes a keresztyénséggel, a bibliával, az emberi jogokkal, és saját lelkiismeretünkkel.

Lukács evangéliumának 3. fejezetében, a 10. verstől így szól Isten Igéje: "A sokaság pedig megkérdezte tőle:  »Akkor hát mit tegyünk?« János így válaszolt nekik: »Akinek két ruhája van, az adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék.«"

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön, aki kiemeli, hogy vallása református, Ön, aki szeret egyházi méltóságokkal pózolni, Ön, aki vagyon nyilatkozatában hat ingatlant sorol fel, miért nem ad át egyet a hajléktalanoknak? Talán a hajléktalanok is érnek annyit, mint egy fociakadémia Felcsúton. Ekkor elmondhatná, és őszintén dicsekedhetne azzal, hogy ön tett egy csekély dolgot a hajléktalanság ellen. Igazán megtehetne ennyit, és minden képviselőtársa is, kiknek nevén több ingatlan van.

Ez a törvény nem oldja meg a hajléktalanok helyzetét, sőt végleg elveszi az esélyt tőlük, hogy kilábaljanak, hisz ezentúl mind rovott múltú emberek lesznek a rendszerben, utolsók lesznek mind közül, kiket felvennének egy munkahelyre.

Ezek után a "keresztyéni" megnyilvánulások után, önök sok jelzőt kiérdemelnek maguknak, de pont a keresztyénit nem: mint keresztyén követelem, hogy a Keresztyén Demokrata Néppárt törölje a nevéből a "Keresztény" szót - és a ha már itt tartunk a "Demokratát" is -, mert csak lejáratják a vallásomat.

Isten áldja Magyarországot!

Magyarország doktor másolás akadémiai fokozatának második várományosa, dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes múlt heti védekezésében új elemet emelt be: szerinte Európában, beleértve Magyarországot is, keresztyén üldözés zajlik. Nem mellesleg erről prédikáltak vasárnap a templomban is...

Gyakorló keresztyénként kaptam fel a fejem: keresztyén üldözés itthon? Európában? Hol? Szabadon mehetek be a templomba, szabadon jöhetek ki onnan, nem ér hátrányos megkülönböztetés azért, mert az egyetemen bemegyek az egyetemi lelkészségre. Nem szól senki, ha a buszon olvasom a Bibliámat, vagy az Egyetemen, vagy ha a munkahelyemen meglátják nálam. Ez keresztyén üldözés?

Tisztelt miniszterelnök helyettes úr! Mielőtt felhangolná a a keresztyén jobboldalt, felhívnám arra a figyelmét, hogy maga hírből sem ismeri a keresztyénüldözés fogalmát. Maga nem gyakorolta a keresztyén vallását egy muszlim országban, ahol csak az alkalmat lesik, hogy mikor gyilkolhatják meg csak azért, mert önnél van egy Biblia. Maga nem élt a római korban, amikor az őskeresztyéneket hitük miatt oroszlánok elé vetették. Maga nem volt sehol, amikor református hitük miatt a keresztyén katolikusok magyar prédikátorokat és tanítókat küldtek gályarabságra és csak Ruyter admirális ágyúinak szavára engedték el őket. Önt nem száműzte az előző rendszer a mappa szélére, vagy nem börtön9özte be, pusztán azért mert gyülekezet építő lelkipásztor.

Ellenben nem láttam önt még templomon kívül a hitét gyakorolni. Nem láttam, hogy ön megállította volna a az autóját csak azért, hogy segítsen egy elesettnek, aki kénytelen az aluljáróhoz kiállni. Ön nem emelt és nem is veszi észre azt az öreg nénit a Nyugatinál, aki kéreget mert a nyugdíja, önnek is köszönhetően nem elég a megélhetésére. Ön dobott már a pohárkájába pénzt? A kétmilliós fizetésének akár csak egy ezrelékét, kétezer forintot?

Hol van az elesettek segítése, a felebarátnak való megbocsátás, ahogy Krisztus tette? Hol vannak az ön hitének a gyümölcsei?

De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.  Az ilyenek ellen nincs törvény.

(Pál apostol Galatákhoz írott levele 5. rész, 22-23.vers)

Mire alapozva jelenti ki, hogy üldözik a keresztyéneket? Arra, hogy Brüsszelben nem engedtek karácsonyfát állítani, ami nem is keresztyén jelkép, hanem csak egy a huszadik század elején Németországból elindult - alapvetően pogány - szokás?

Arról nem is beszélve, hogy miféle keresztyén szokás doktorit másolni és mások munkájával ékeskedni?

Ezekkel ne nekem számoljon el, hanem a lelkiismeretének. Ne nekem válaszoljon, hanem a Megváltójának. Kérdezze meg magától, azt amit minden keresztyénnek meg kell kérdeznie a nap végén magától: híven szolgálta-e a Megváltóját, megbontránkoztatott-e egyet is a legkisebbek közül?

Ezek után pedig igazán lekötelezne azzal, hogy ha nem járatná le a keresztyénséget és nem beszélne hülyeségeket. Mert ezt az egész vádaskodást, amit maga csinál, mint keresztyén: kikérem magamnak!

A Magyar Szocialista Pártnak meg kell értenie, hogy már nem ő vezeti az ellenzéket, nem az egyedüli alternatívája Orbán Viktor FIDESZ-ének. Mesterházy Attilának szembe kell néznie azzal, hogy ez az MSZP nem az az MSZP, aminek a kormányrúdját - jelentkező híján rá testálták. Ezt a pártot már csak az emlékei viszik, mert elmulasztott több lehetőséget is arra, hogy megújuljon és fiatalokat vonjon be.

Nem az MSZP jelenti az ellenzéket, noha erős támasza annak, de az MSZP a formálódó ellenzéki összefogás nélkül a helyére tart: a süllyesztőbe. Az összefogás pedig nem azt jelenti hogy személyi kérdéseken vitatkozunk - ahhoz most túl korán van még. Előbb meg kell állapodni az alapokban, abban a demokratikus minimumban, amelyet a szövetség meg akar valósítani és utána kell közösen kiválasztani azokat az embereket, akik ezt hitelesen képviselni tudják. Ez a helyes sorrend.

Persze nem az első - és nem is az utolsó, hogy Mesterházy kapkod: nem tud magának elszámolni az MSZP elmúlásával. Nem sajnálom az MSZP-t: nem tudott megújulni és minden látszat ellenére a széthullása az ezredfordulón elkezdődött. Széthullásával átadja a terepet azoknak a fiataloknak, akik hitelesen képesek képviselni a baloldali eszméket, akik friss és új megoldásokat keresnek azokra a problémákra melyeket az előző generáció csak görgetett.

Szóval, ha Mesterházy meg akarja menteni az MSZP-t akkor ne jelölteken, hanem a saját emberein kéne gondolkodnia, hogy megújítsa a pártot.