Volt egyszer egy csapat fiatal, egy csapat kiábrándult és reményvesztett ember, akik azt gondolták, hogy lehet ezt a sárdobálást, amit ma Magyarországon politikának neveznek másképp is csinálni, talán még tisztességgel is. Az elindulásuk nagyon szépre sikerült, sokan bizalmat is szavaztak nekik, és bejutottak a parlamentbe. Zöldeknek nevezték magukat, de igazából sosem válaszolták meg, hogy mik is ők igazából. Az LMP nem maradt más, mint egy szervezet, amiről senki sem tudta micsoda, maximum egy zöld lámpa jutott az eszébe.

Az LMP minden ellen hevesen tudott tiltakozni, legyen az a kormány programja, vagy az ellenzéké. Tiltakoztak mindenféle besorolás ellen, ők akarják kitalálni a spanyolviaszt. Ami kevés újat - mint a nyílt és valamelyest őszinte környezetvédelmet - jelentenek a politikai szinpadon, azt sem képesek hatékonyan és hangosan, őszintén képviselni. Tiltakoznak az összefogás ellen, de csodálkoznak azon, hogy két éve beragadtak és nem képesek áttörést elérni.

A politika az összefogás művészete. A FIDESZ sikere azon múlt leginkább, hogy Orbán szemtelenül, hazug és álszent módon használta ki a többi politikai erőben lévő szakadást, miközben ő és emberi sikerrel akadályozzák meg, hogy a hívek észrevegyék a nyílt köpönyegforgatást és ezzel az Orbáni szövetség szétesését. Az LMP-nek volt esélye arra, hogy zászlós hajóvá váljon és kihasználva a FIDESZ  belső ellentéteit az demokratikus ellenzéknek a vezére legyen. Csak együtt kellett volna működnie Gyurcsánnyal, Bajnaival, az MSZP-vel, és meg kellett volna értenie, hogy az együttműködés az egyes kérdésekben nem jelenti az önállóság feladását.

A másik amit az LMP-nek meg kellett volna értenie, hogy a kampány nem két különböző válasz ugyanarra a kérdésre, hanem vita magáról a kérdésről. Ebben az LMP különösen jó lehetett volna, hisz a környezetvédelem kérdései igenis aktuálisak és igenis érdekli az embereket. Ha tudta volna képviselni ezen kérdések fontosságát nagyot lendíthetett volna a magyar politikán. Az LMP magát ugyan zöld pártként definiálta, de ennek ellenére nem képes következetesen és reálisan képviselni a környezetvédelmet.

Nincsenek új kérdéseik, nincsen összefogási hajlandóságuk, nincs elszántságuk, csak makacsan az ellenkezőjét igyekeznek szajkózni bárminek, amit meghallanak. Makacsul önállóak akarnak maradi és pont ezért lesznek pont egy a sok közül, egy szalasztott lehetőség.

Az LMP kongresszusának a döntését úgy foglalhatjuk össze: egyenesen megyünk elmúlni.

Az Alkotmánybíróság Alaptörvény ellenesnek mondta ki mindazokat a jogszabályokat, melyek - nevezzük nevén - tiltották a hajléktalanságot. Persze a hajléktalanságot tiltani persze olyan dolog, mint törvénybe iktatni, hogy a pártrendezvények alatt ne essen az eső: ostobaság. Ha esik úgyis mindenki elázik, ha valaki elveszíti a házát hajléktalan lesz, függetlenül attól, hogy befér-e az ideiglenes szállásra, vagy sem, hogy parkban, vagy kórházban, esetleg börtönben alszik.

A legviccesebbek mégis a nyilatkozatok. A FIDESZ nyilatkozata gyakorlatilag az Alkotmánybíróság nyakába varja az összes megfagyott hajléktalanért a felelősséget. Azt viszont jótékonyan elhagyja, hogy az emberek a hidegben nem csak az utcán, hanem minden nem fűtött helységben halálra fagynak. Vajon a bíróság felelős a fagyhalálért?

Mikor jut eszébe a FIDESZ-nek betiltani a téli nagy hideget? A mínuszokat? Mikor jut eszébe, hogy a kormány tehetné a legtöbbet az ország összes hajléktalanjának védelmében?

Barack Obamának, aki jogász, mellesleg a világ még mindig legnagyobb tekintélyű hivatalának a viselője, nem derogál kiállni és azt mondani, hogy a szegények elnöke kíván lenni. Nem megy bele semmi olyan megszorításba, melyek a szegény embereken akarja leverni a meggondolatlan háborúk hatalmas költségeit.

Ellenben dr. Orbán Viktornak nem tekinti magát egész Magyarország miniszterelnökének. Ő nem majd tízmillió magyar miniszterelnöke, ő nem a szegények miniszterelnöke, ő nem a hajléktalanok miniszterelnöke, nem a diákok miniszterelnöke, nem a dolgozók miniszterelnöke. Ő a gazadagok miniszterelnöke, a közgép miniszterelnöke. A felelőtlen gazdaságpolitika, a meggondolatlan törvénykezés és saját hatalmának a miniszterelnöke.

A fagyhalálért a fagy a felelős, és mindazon város és országvezetők, akiknek hatalmában és módjában állt volna az embereken segíteni, de nem tették. A hajléktalanokat nem az utcáról kell eltüntetni, hanem a hajléktalanszállókról, hogy önhibáján kívül ne legyen senki sem fedél nélkül.

Ha komolyan gondolták volna, talán lehetett volna más a politika, de nem gondoltátok komolyan. Ideje nevet változtatni, mert az LMP sem más már, mint egy magyar párt a sok közül, semmiben sem más mint a FIDESZ, az MSZP, vagy bármelyik.

nem állnak be semmilyen szövetségbe, nem működtök együtt senkivel, soha, mert egyszerűen féltek támogatni mások ötleteit, mert azt hisztek, hogyha beálltok mások közé, akkor eltűntök a mélyben. Pedig pont azért fogtok eltűnni, mert nem tudtok együttműködni, pedig ez a politika lényege.

Lehet más a politika, ha a végre felmérnétek, hogy a gondokat meglehet oldani, ha együttműködtök. Nem kell mindenben egyetérteni másokkal, de ha a kérdés fontos, akkor nem durcáskodni kell, hanem együttműködni másokkal.

Most tulajdonképp a lét a tét. Magyarország, a köztársaság, az emberek jövője. Megállítjuk-e Orbán ámokfutását, vagy sem. Orbánt csak összefogással lehet megállítani. Aki ebből kimarad, az fekhet mellé a temetőbe.

Addig viszont nem vagytok más, mint egy csapat durcás gyerek, akik kaptak egy lehetőséget.

Az Orbán kormány tud valamit. Valahogy egy roppant átkozott tehetsége van a politikához. Tehetség kell ahhoz, hogy minden idők legmagasabb költségvetési bevételét - a nyugdíj einstandot - egy év alatt nyom nélkül eltüntesse, tehetség kell ahhoz, hogy két év alatt Magyarország a fejlett világ legelszigeteltebb államává váljon, és tehetség kell ahhoz, hogy egyetlen mondattal, egyetlen lépéssel kivívjuk minden szövetségesünk nyílt rosszallását, és nem csak azokét, akik eddig is gyanakodva figyelték lépéseinket. A második Orbán kormány valamit nagyon tud.

Vagy roppant naiv.

Tényleg elhitték az azerieknek, hogy nem engedik szabadon a hősüket? Még ha nem is egy poszt szovjet rendszerről lenne szó, akkor is minden nemzet elsőre szabadon ereszti azokat akiket hősnek kiállt ki. Így tennénk ezt mi is, az Amerikai Egyesült Államok, Németország, mindenki. Mindenki hazudna mindent, mindent megígérnénk, csak hogy hazánk nemzeti hőse itthon legyen, és ne szenvedjen tíz éveket még valahol külföldön.

Mi is megtennénk mindent - vagyis számítani lehetett arra, ami történik. A NATO tagállamok - és ezzel az összes biztonságpolitikai szövetségesünk - joggal néznek ferde szemmel Magyarországra, mint olyan szövetségesre, aki a barát helyet az ellenségnek kedvezett.

Cserébe nem kapunk mi az azeriektől semmit, ahogy az első perctől nyilvánosságra hozták azt, hogy egy éve folynak már a tárgyalások - egy év alatt egyszer sem kérdeztük meg a szövetségeseinket, egyszer sem jeleztük Örményországnak mire készülünk! - ugyan úgy ejtik a magyar államkötvény vásárlását, a három milliárd dolláros befektetést, mindent. Nem hiszem, hogy egy centet is látunk tőlük.Nem érdekük, nekik a hősük kellett és megkapták.

Viszont megkapjuk azt, hogy a Orbánt ezentúl mind az Európai Unióban, mind a NATO-ban kifogják hagyni minden egyeztetésből, és igazából az is nagy engedmény lesz, ha a díszes záró szavazáson - amikor már minden eldőlt - szavazhatunk. Nem érdekük formálódó - és épp ezért bizalmat igénylő - terveiket az orrunkra kötni, egy olyan szövetségesre aki bármely percben a szövetségesei ellen használhatja fel az információit.

Röviden: Viktor adminisztrációjának sikerült az egész országot árulónak beállítani, miközben el (ki) árulták az országot.

Balsai István alkotmányjogász május 9.-én kedden kilépett munkahelyének a kapuján és elhajtatott. Ez önmagában nem érne meg egy címlapot, de a tisztelt alkotmánybíró úr szembe állt és ment mindenkivel. Nem képletesen hanem az egyirányú utcában.

Mikor érdeklődtek utána, hogy mégis, "Tisztelt alkotmánybíró úr, nem tetszik ismerni tán a KRESZ-t?" megpróbálta lerázni a kérdést, majd mint egy ijedt óvodás elkezdett azzal védekezni, hogy "mindössze csak harminc métert ment szembe  a forgalommal".

Tisztelt alkotmánybíró úr! Ha az ön családját veszélyeztetné - ne adja Isten - egy oly eszement barom, mint az ön kedves sofőrje, akkor is elfogadná védekezésnek, hogy mindössze azt az ominózus harminc métert tette meg szabálytalanul, egyirányú utcában forgalommal szemben?

Vagy valahol elsiklottam felette, és az új alkotmány felmentést ad önnek a KRESZ betartása alól? Vagy az ön sofőrjének?

Balsai úr, ön miért nem figyelmeztette a sofőrjét arra, hogy a szabályok betartásával kell közlekednie? Tán Ön is így szokott vezetni? Egyszerűen unalmas a munkája, és ezzel akar kompenzálni, és egy kis izgalmat vinni az életébe? Akkor inkább javaslom a hegymászást, vagy az ejtőernyőzést, ott ha nem jön be a nagy trükk maximum a saját bőrét viszi a vásárra, nem a másokét - ráadásul olyanokét akik - Önnel ellentétben - nem tartják magukat a szabályok felett állónak.

Persze közel sem hiszem, hogy Ön az egyedüli, tisztelt bíró úr, aki nem ismeri a KRESZ-t vagy csak nem akarja betartani. Magyar politikusokra jellemző a lézerblokkolók és a mentelmi jog pofátlan kihasználása. Lassan annak a közéleti szereplőnek kellene címlapot szentelni, aki szabályosan közlekedik autójával és/vagy nem lobogtatja minden második sarkon a mentelmi jogát - ha létezik egyáltalán ilyen. Sajnos a példa azt mutatja, hogy egyre többen - pártállástól függetlenül - tartják magukat szabályok alóli kivételnek.

Talán egyszer hord még e magyar föld a hátán oly politikust, ki nem kivétel, hanem példakép.

A Nemzet Golyóstolla elromlott. Először csak pacázott, majd szép csendben elkezdte ereszteni ragacsos, színes levét, végül - mily hibás konstrukció - felrobbant, ragacsos tintapacával terítve be mindent, papírt, írást, és a kezet, ami tartotta.

Mi értelme volt?

Vajon Orbán hogy követhette el, azt az amatőr hibát, hogy hagyta addig fajulni a dolgokat, amíg már őrá is ráragadt, levakarhatatlanul az a sok mocskolódás, mely az ő Köztársasági Ölebét nyakig elborította? Demokráciában senki sem áll kritikán felül, se Viktor, se Pál. Márpedig ha Orbán akarta volna, az egész sok napos "Doktor No - sagát"  rövidre vághatta volna, egy rövid, tiszteletteljes, egyszerű kritika megfogalmazásával. Nem tette, megerősítve ezzel a kételyt - nem Schmitt, hanem a saját maga alkalmatlanságában is.

Persze, lehet, hogy csak szerette a Tollát, és mint szentimentális ember, sajnálta kidobni, talán a régi emlékek kedvéért. Így viszont sokkal nehezebb új tollat találnia - nyakig tintásan.

Egy valamit el kell ismerni, szervezettségben a Fidesznek Magyarországon párja nincs. Akár a Békemenetet veszem, akár a választásokra való mozgósítást, akár nyilatkozat dömpinget, a párt céljainak - Viktor céljainak - megfelelően mindig példás fegyelmezettséggel hajtották végre a feladatot.

Pont ezért meglepő az, amikor a Fidesz nyilatkozat háborúba keveredik önmagával. Amikor egy nap négyféleképpen tudnak nyilatkozni, ugyan arról a dologról, legyen az egy megállapodás az EU-val, pénzügyi, vagy csak belpolitikai, közigazgatási kérdés, olyan amatőr bagázs látszatát keltették, melyeknél az is csodaszámba menne, ha egy iskola diákigazgatói posztját megszereznék, nem hogy országot tudnának irányítani. Utána persze mindenkit hibáztatnak, pedig a vihart saját maguk kavarták, hisz a derült, kék ég színén is képesek lennének elvitatkozni - vagy csak azon.

Porszemek kerültek a gépezetbe, elvtársak! Keresgélhetik ugyan őket, de meg nem találják, mert ezek bizony nem liberális ügynökök, vagy KGB-ben tanult, MSZP-s szupertitkos keleti James Bondok, akik Gyurcsány Ferenc képével alszanak, orosz vodkáról álmodva, de nem is az EU titkos elmebefolyásolójával kísérletező internacionalista-globalista hippik, ezek jóval trükkösebbek, mert csak a tükörben láthatók: ezek bizony Önök, Tisztelt Hölgyeim, és Uraim. Annyira elfelejtettek önállóan gondolkodni, annyira függnek a központi Viktor-agyuktól, az egyesített tudatuk irányítójától, hogy egyetlen nem várt kérdés, és világgá szaladnának legszívesebben. Vagy elszólják magukat. Mellébeszélnek. Hümmögnek. Próbálnak úgy tenni, mintha ott se volnának. Mindent megtesznek, csak ne lássák Önökön, azt az isten csapását, hogy Önök önállóan tudnak gondolkodni. Mindent, csak ezt a szégyent, ne.

Önöknek, a Fidesznek, ugyanaz a gyengéje, ami az erőssége: a túlközpontosított, gondolkodást kiküszöbölő, szolgai szervezet, mely ugyan egyszerű, nyílt parancsokat fegyelmezetten végrehajt, de bármilyen nem várt, vagy a várttól csak egy vesszőnyivel is különböző helyzetben már roppantul megzavarodik és összeomlik. Elvtársak, nézzenek a tükörbe, és gondolkodjanak el ezen.

Nehéz oktatási államtitkárnak lenni egy jobboldali, időnként retorikailag nemzeti, megszorításokra kényszerített Orbán-kormányban. Még nehezebb a huszonegyedik században, ahol a fiatalok jól ismerik az internetet és beszélnek élő idegen nyelveket.

A XXI. század a tudás évszázada. Egy ma születő gyerek megélheti a huszonkettedik évszázadot, meggyógyíthat egy ma gyógyíthatatlan betegséget, olyan helyekre juthat el, melyekről mi csak álmodunk, vagy olyan tudományágat művelhet, mely ma nem létezik. A XXI. század arról szól, hogy a tudás mindenkié, a tudomány közkincs. Nem a szabadalmak és titkok számától erős egy ország, egy nemzet, hanem attól, hogy hány tanult ember él ott.

Az új felsőoktatási törvény egy olyan bűn, mint a hazaárulás. A történelem úgy fogja emlegetni, mint a huszadik század elejét, mikor "kitántorgott Amerikába egymillió emberünk". Most egy egész korosztály - a frissen érettségiző fiatalok egész hada - hagyja majd el az országot és semmi sem garantálja visszatérésüket, mert aki menekül, az nem tér vissza. És ők menekülnek. Menekülnek egy infantilis ország, egy infantilis nő miatt, aki egyetlen tollvonással vette el a jövőjüket, tette értelmetlenné négy év kemény munkáját.

Rózsa, ha elfogadsz egy tanácsot, többet nem szólalsz meg. A történelem már keresztre feszített, a szülők a véredet kívánják - szó szerint és joggal. Nem szólalsz meg, mert nem tudsz válaszolni. Nem tudsz válaszolni a szülőknek, hogy milyen alapon kérdőjelezted meg és romboltad le a gyerekek munkáját, nem tudsz válaszolni a gyerekeknek, akik azt kérdezik, hogy ezért maradtam otthon, ezért tanultam, ezért mondtam le a bulikról? Nem tudsz válaszolni arra az egyszerű kérdésre sem, hogy ha a magyar egyetem nem ad oly elismert diplomát, mint a bécsi, akkor miért háromszorosa a magyar tandíj az osztráknak?

Amíg nem tudsz válaszolni Rózsa, jobb ha hallgatsz.

A HÖK - bármilyen álnéven is jelent meg - mindig is két dologra volt igazán alkalmas: pénzosztásra és buli szervezésre. Hallgatói érdekvédelemre - kevés kivételtől eltekintve nem. Nyílt titok volt, hogy a HÖK-öket, a HÖOK-ot könnyű lekenyerezni és egy kevéske személyi előnyhöz juttatva a kiöregedő vezetőket, minden ellenállását meg lehet szüntetni. Csodálkoztam is, hogy Hoffmann hogy engedhette az őszi nagy tüntetésig fajulni a dolgokat, úgy látszik ő akkor tanulta meg e "titkot".

A Hallgatói Hálózat megjelenése ezt az állóvizet kavarta felé. Új szereplő, és jelenleg ténylegesen a HÖK feladataira koncentrál: nem pénzosztáshoz asszisztál, nem bulit rendez, hanem akár a polgári engedetlenségig is elmenően védi a jelen és a jövő hallgatóinak érdekeit. A HÖK-nek persze nem tetszik a konkurencia, de van is oka félni: a HaHa akciói megmutatták, hogy nem csak szavak, nem csak spontán összegyűlt emberek, hanem Tömeg áll mögötte. Olyan tömeg, melyet a HÖK már rég nem tud felmutatni, de nem is akar, mert fél.

Pedig csak a feladatát kellene ellátnia. Párt semlegesen, mert a HÖK nem ugródeszka a politikába. Különösen akkor nem, mikor a tanuláshoz való alkotmányos jog ellehetetlenítését akarja a hoffmann-i államtitkárság. Persze a HÖK-ösök azok, akiket a legkevesebbszer lehet látni a folyosókon, többet a bulikon - természetesen erős alkoholos befolyásoltság alatt, hogy ne lehessen vele beszélni amúgy meg "nem ér rá" mert "védi" az érdekeinket. Vagy előkészíti a sajátjait...

A HaHa megjelenése új remény, mellyel megszorongatható mind Hoffmann, mind a mindenkori hatalomnak befekvő HÖOK. Ha-ha(-ha)...

Ugyan egy mezei szarvasmarha sokkal okosabb Orbánnál, és a hasonlatért előre is bocsánatot kérek a marháktól, nem akartam őket lealacsonyítani.

Ugyanakkor a hasonlat helyes, hisz Orbánnal pontosan ez történt.Figyelmeztették, hogy jön a fal, voltak korlátok is előtte, de Orbán átugrotta - mit ugrotta áttörte azokat nemzeti kétharmados gőzerővel - és leszegett szarvakkal neki ment a falnak, melybe szépen bele is fúródott és most se előre, se hátra, ötlete semmi, csak kapálózni tud.

De minek. A Bika jobb ha megadja magát, mostantól a fal úgy sem ereszti.

Orbánnak sem belföldön, sem külföldön sincs hitele, és ez már nem az a helyzet, hogy valaha is visszaszerezhetné hitelét. Nagyot mert álmodni, de megvalósításához nem értett. Nem csak politikai, de mindenféle tekintetben elvesztette a racionalitás érzékét: pontosan úgy, mint egy teljesen begőzölt, bevadult bika.

Ne csodálkozzon hát, hogy rövid úton, mind külföldön, mind belföldön a vágóhídra került. Most már nem Orbán kormányoz, mostantól interregnum van, míg az ellenzék le nem tesz három tervet: egy törvényhozói programot a demokráciáért, egy gazdasági programot az államcsőd elkerüléséért, és egy stratégiai programot a Magyar Köztársaság fennmaradásáért.

Az nem kérdés, hogy Orbán bukik. Szépen vagy csúnyán: rajta áll. De mi várható utána?

Kevesen mernek lehetséges forgatókönyvekről beszélni, pedig épp a forgatókönyveken múlik, hogy vissza tudjuk-e állítani és meg tudjuk-e erősíteni a Köztársaságot. Egyáltalán beszélhetünk-e majd Köztársaságról a következő ötven évben, vagy csak egymást váltó rendszerekről, anarchiáról és káoszról.

Az Orbán után következő kormány ezért nem hibázhat. Sőt nem csak egyszerűen nem hibázhat, de vérprofinak kell lennie mind gazdasági, mind szociális területen, egyaránt aktív, következetes bel-, kül- és biztonságpolitikát kell folytatni, ahol nincs hibának lehetősége, csak következménye.

Első lépés: tűzoltás. Azonnali hatállyal felfüggeszteni az új alkotmányt, a médiatörvényt, a költségvetési törvényt, a köz és felsőoktatásról szóló törvényt, valamint a választójogi és a végtörlesztés intézményét. Szétzavarni az MTVA-t, összevonni a közszolgálati médiát, egységes, független vezetés alá helyezni azokat. Visszaállítani az önkormányzatiságot.

Második munka: stabil jogi alapok. Előkészíteni olyan törvények sorozatát, melyekkel megelőzhető a következő Orbán Viktor: szétválasztani a hatalmi ágakat, helyreállítani a bírói függetlenséget, az alkotmánybíróság függetlenségét, a független MNB-t. Helyre kell állítani a társadalmi érdekegyeztetés színtereit: érdekegyeztető tanácstól a szakszervezetekig, a gyülekezés szabadságától kezdve az állampolgári alkotmányos normakontroll bevezetéséig.

Harmadszor: Ismét bevezetni a több kulcsos SZJA-t eltörölni az élelmiszereket drágító adókat, megállapodni a verseny szférával a különadók kivezetésének üteméről. Tárgyalásokat kezdeményezni a bankokkal a devizahitelesek megsegítéséről - bármilyen formában, de hatásosan.

A negyedik nap talán végre megünnepelhetjük a zsarnok bukását, de korán fekszünk, mert az ötödik nap minden kezdődik elölről: gazdaság - költségvetés - rendőrség - békávé - munkahelyek - egészségügy - oktatás - pénz, pénz, pénz - munkahelyek - lakáshitelek - környezetvédelem - koffein mérgezés.

Építsünk hidakat, mert lassan nem lesz elég híd az országban, ami alá behúzódhatnának a hajléktalanok.

Minden hajléktalan sorsa tragikus, de a szívem szakad meg, mikor gyerekes családok kerülnek az utcára. Hála Orbánnak ez egyre gyakoribb.

Igen, személyesen Orbáné a felelősség. Nem megyek bele, hogy melyik csatlósa volt éppen az, aki rúgott egyet a deviza árfolyamokba és ezzel együtt családok ezreibe. Nem megyek bele, mert Orbánnak - aki amúgy is istennek képzeli magát és állítólag hatalmában van félkézzel megemelni az ország GDP-jét - hatalmában volt kezelni ezeket a helyzeteket. Gyakorlatilag az ország oda süllyedt, hogy minimális elvárás a személy csere, és aki ezt nem teszi meg amatőr, sőt egyenesen rosszakaró, akire minden gonoszság igaz. Nem félek kimondani, Matolcsy bebetonozása lassan a hazaárulással lesz határos.

Orbán - nagy jobboldali, a családok védőszentje - elárult szinte mindenkit. Azokat is, akik rászavaztak és azokat is, akik nem.  Uralkodásának legnagyobb vesztesei pedig azok, akiket mindenkor a zászlajára tűzött: a családok.

Ma már nem csak az igaz, hogy a családok egyharmad él a létminimum alatt, hanem az is, hogy a családok tömegesen veszítik el otthonaikat. Ma nem kell munkanélkülinek lenni a szülőknek ahhoz, hogy utcára kerüljenek, elég fiataloknak lenni, elég nem oly szerencsés, gazadag, "lázári" családból származni, egy hitellel megterhelt lakásban élni: ennyi elég hogy munka mellett elveszítsd az otthonodat.

Fiatalokról van szó, akiknek a család alapításon kell törniük a fejüket, de bizonytalan otthonba ki szeretne gyereket? Ki szeretné családját hajlék nélkül látni? Hát ne csodálkozzanak, ha visszaesik a születések száma, ne csodálkozzanak, ha az eddig is tragikus adatok még jobban összeesnek.

Nem hevenyészett - rokonoknak ugyan megfelelő - végtörlesztési törvény kellett volna, hanem átfogó stratégia. Enélkül még a választásokon indulni is felelőtlenség és történelmi bűn. Orbánnak ráadásul egy éve volt felkészülni és kigondolni valamit - ami nem csak neki jó. Terveik kapkodóak, és ami van is - nyomokban - stratégia, az is a valóságtól annyira elrugaszkodott, mintha egy marslakó írta volna.

Munka hely - na az ami következetesen nincs és nem is lesz. 2014-ig legalábbis már nem. Pénz se nagyon, hisz a kormány kezéből úgy folynak ki az ezer milliárd forintok, mint a víz. Pedig munka kell, a munkahelyekhez pedig pénz, e kettő nélkül pedig óriási slamasztikában vagyunk. Akarat kellene mert volna mit csinálni az országban, volna mire költeni - értelmesen a pénzt. Fel kell újítani a vasutat, fel kell újítani az iskolákat - hogy csak kettőt említsek, ami munka helyeket teremtene és látványosan emelne az ország színvonalán. Talán még a költségvetés is túlélné.

Nem, itt nincs akarat, csak a vizesárkok ásása folyik, miközben lassan nem lesz elég híd a családoknak.

Ilyen nincs! Matolcsy György igazat mondott!

Nem hittem el, többször újra kellett, hogy olvassam, de igaz: Matolcsy bevallotta, hogy nem a növekedés beindításához kell az IMF hitel. Lányos zavarában persze - hisz nincs hozzászokva az igazsághoz azonnal egy nagy hazugsággal nyugtatta lelkét: arra van itthon elég pénz.

Körbenéztem, megmondom, őszintén, hacsak nem Orbán vagy Matolcsy párnájában nincsenek ezer milliárdok eldugva, akkor ebben az országban egyáltalán nincs pénz. Semmire, sehol, soha. Elég csak arra gondolni, hogy a kormány mennyi milliárdot zárolt az az állami intézményeknél, hogy utána el is vonja tőlük - a még ki sem fizetett összegeket!

A nyugdíj-einstand (de szép szó) 3 000 000 000 000 forintjából (ejtsd három ezermilliárd forint) mostanra semmi sem marad a költségvetésben - pedig ez oly nagy összeg, melyet azt hittem nem lehet elkölteni négy év alatt. Ők megtették egy év alatt. Hol lesz az állami nyugdíj biztonsága? Elárulom: ott ahol ez a tandem fog nyaralni öregkorukban: a Bahamákon és egyéb trópusi szigeten.

Az IMF meg nem ad, de hát kiadna egy országnak milliárdokat, amikor senkinek sincsen halvány sejtése sem arról, hogy ki és mikor fog visszafizetni, ha egyáltalán. Matolcsynak már az is nagy siker lenne, ha egy kéthetes barter megállapodást alá tudna az ország írni az IMF-fel.

Szóval nincs pénz, hacsak nem igazak azok a hírek, hogy a kormánynak a jegybanki tartalékokra fáj a foga, nem is lesz. Igaz Matolcsyt elnézve ideje "néhai jegybanki tartaléknak" nevezni azt a jó 35 milliárd eurós keretet, mert a nyugdíjalapokkal is így kezdte: szemezett velük, nagyon szemezett...

Valahogy ideje lenne Orbánéknak elővenni a lelépési stratégiát, hisz bankot robbantottak és minden pénzt vittek. De miről is beszélek? Orbánnak erre sincs stratégiája...

Vizsgálatot indítani mindig könnyebb, mint vizsgálatot folytatni. Ugyanakkor a felelőtlen vizsgálatindításnak meg van az a veszélye, hogy egyszer magunk ellen indítunk vizsgálatot, ami az őrület és a politikai bukás biztos jele.

Ha pedig úgy indítunk vizsgálatot magunk ellen, hogy nem is tudunk róla, akkor megváltottuk a jegyünket egy kényelmes pszichiátria első, zárt osztályára.

Szóval Orbán megváltotta a saját és teljes kormánya helyét, mikor hagyta hogy jobb keze Matolcsy vezetésével vizsgálat induljon azok ellen, akik szövetkeztek a forint ellen. 18 hónapnyi miniszterség után igazán tudhatná, hogy a forint ellen nem kell összeesküdni, összeesik az magától.

Nagyot néznék, ha ez a vizsgálat eredményre vezetne. Na nem mintha olyan nehéz lenne a tetteseket elkapni, hisz minden reggel visszanéznek a vizsgálatot folytatókra a tükörből. Igaz ez még reggel van, amikor nem folytatnak vizsgálatot, a minisztériumban pedig sajnos már nem néznek tükörbe. Így nehéz lesz eredményes vizsgálatot folytatni.

De legalább lesz megint egy eseti bizottság, melyre lehet pótlékot felvenni a képviselői fizetés mellé. Ez nagyon fontos szempont, hisz a bóvlivá sorolás miatt a végtörlesztő képviselőknek is megugrik.... - a kifizetett adóssága? Ugyan, az csak azoknak ugrik meg, akikre nem gondol a kormány, akik nem tudnak vég-törleszteni, csak marad a hitel, mely már több, mint a lakás értéke. Vagy inkább már két és fél lakás értéke. Maradjunk abban, hogy lesz miből kifizetni a gyerekek tandíját.

Orbán ezzel a lépéssel hivatalosan is elismerte, hogy lefelé tart. Nem célja megnyerni a következő választásokat, maximum akkora eredményt akar elérni, hogy senki se veszélyeztesse a nyugdíját. Máskülönben már rég levonta volna a személyi konzekvenciákat és legalább a jobb keze Matolcsytól megszabadult volna. Akkor talán az IMF-nek is leesett volna az álla egy pillanatra, ezzel az egy lépéssel is elbizonytalanítaná a Moody'st, legalább fél percre.

Innentől csak az a kérdés, hogy ki és mikor veszi át a hatalmat. És mihez fog vele kezdeni. De hogy Orbán megy, az nem kérdés.

Nem könnyű manapság ma Orbán Viktornak lenni. A biztató, kétharmados győzelem után még ment a gyerekes "kihaénnem", de szembenézni a feladattal, és magunkkal, válaszokat keresni, terveket kovácsolni, végrehajtani nem sikerült, ellenben sorra szalad bele mázsás pofonokba, melyeket már agyon hallgatni sem lehet. Magyarországot ma nem kormány, csupán egy útszéli galeri irányítja -kétségtelenül nagyon jól fizetett banda- de nem akarom megsérteni az óvodás jelző használatával - az óvodásokat. Mert egy csapat kiscsoportos jobb teljesítményt nyújtana a bársonyszékben, tárcától függetlenül.

Pedig soha nem volt még Magyarországnak szüksége vezetőkre mint most. Egy ma születő gyermeknek egy az öthöz az esélye, hogy kilátástalan, gyomorforgató mély szegénységeb szülessen, melyből kitörni nem lesz hova, nem lesz mivel, mert nem lesz oktatás. Ma a családok egyharmada él a létminimum alatti összegekből, és legalább ugyanennyit fenyeget, hogy otthon nélkül maradnak, csak azért mert hittek abban, hogy holnap egy kicsit könnyebb lesz. Ma az önkormányzatok háromnegyede roppan bele véglegesen abba, hogy nincs bevételi forrásuk és a magyar települések kétharmadát fenyegeti a teljes kihalás. Ma amikor Kelet-Magyarország szinte teljesen kiürül, mert minden fiatal megy a munka után: Budapestre, Dunántúlra, Külföldre.

Már nem kérdés a kormány hitelessége. Az igazság az, hogy Lázár bármit is bűvészkedik a felső tízezerből kaphat csak szavazatokat - ha egyáltalán. A kormány hitelességét már csak azért sem kell félteni, mert semmiből sem tanulnak és nem változtatnak semmin: se átfogó stratégia, sem fegyelem, de még csak az sincs, hogy legalább a nyilatkozataikat egyeztetnék - pont úgy mint ahogy a kiscsoportos óvodások futnak szerteszéjjel, ha tényleg elpukkad a lufi, amit szurkálnak.

Ideje lenne levonni Orbánnak a következtetést és vállalnia  következményeket és távozni, Lázárostul, Semlyénestül, Matolcsystul, míg van honnan, vagy amíg nem mások rúgnak ki, mert akkor nincs visszaút.

Egy vágya teljesült Orbánnak, igaz nem teljesen úgy, ahogy gondolta: bekerült a történelembe, mint az a személy aki a történelem egyik legrosszabb kormányát sikerült megalakítania.

A múlt héten a Pest megyei középiskolákban nem volt fűtés, ezen a héten a vilmányi általános iskolában zárták el a gázt a tartozások miatt. Orbán Viktor pont az ilyenek miatt rendelte el a közoktatás államosítását. A megyei önkormányzatok persze azonnal kaptak az alkalmon, bár eddig sem költöttek az iskolákra. Orbán csak egy valamit felejtett el az orrunkra kötni: nincs pénze az iskolákra.

Nincs pénze, nem tud, de nem is akar költeni a közoktatásra, hisz onnan a legkönnyebb kivonni a pénzeket - papíron.

Iskolaigazgatónak lenni az állami kezelésbevétel után is azt jelenti majd, hogy havi szinten kell pénzt kunyerálni a fizetésekre, és a havi számlákra, felújítás meg továbbra is csak állom marad. Szép távoli állom. A különbség csak annyi lesz, hogy ezentúl Budapestre kell menni koldulni az igazgatónak és az oktatási államtitkárság amúgy is érzéketlenebb alkalmazottai a tizedik alkalom után rutin szerűen fogják az iskolaigazgatókat kidobni.

Pedig iskolára mindig megéri költeni. Nem hiszem, hogy emiatt szökne fel a költségvetési hiány. Már a kormányzat új SuperB-jeiből ki lehetett volna fizetni vagy 100 iskola gáztartozását.

A felelőtlen köz és felsőoktatási tervek helyett az oktatási államtitkárság már rég megállíthatta volna a pénz kivonást az oktatásból, már rég kidolgozhatta volna, hogy mennyi idő alatt, és mennyiért lehetne az iskolákat felújítani. Az kormányzat hiánya pedig nem az iskolákon fog múlni.

Vagy ha emiatt lesz államcsőd, akkor legalább valamit fel tud mutatni a kormányzat.

Iskolákat, MOST!

Abszurdum, hogy lehet valaki olyasvalakiből is államtitkár, bebetonozott tagja a kormánynak, aki sokadjára sem képes egyetlen egy épkézláb stratégiát összehozni.

Az új felsőoktatási tervezet legnagyobb hibája, hogy pont arról nem szól, amiért Hoffmann állítólag elkezdte írni: a felsőoktatás minőségének a javításáról.

Nem találom, hogy a minden észérvet nélkülöző hallgatói létszámcsökkentés, a hallgatókról minden áron a lehető legtöbb pénzt legombolni akaró, és modern kori jobbágyságot teremtő javaslatok mögött hol van az az igazi minőség javítás.

Számomra ez nem tűnik másnak, mint a politikusok és a gazdag elit azon hadjáratának, hogy fiacskáiknak ne kelljen megvívni a harcot tehetségesebb, de szegényebb családból jövő gyerekekkel. Pont úgy, mint Indiában tette ezt a kaszt rendszer, amit az indiaiaknak első dolguk volt megszüntetni és az emlékét is kiirtani - majd száz évvel ezelőtt.

Nem látom a törvény hol szeretne garanciát nyújtani arra, hogy tehetséges emberek maradnak akadémiai pályán, nem látom a garanciát a felsőoktatási törvényben a nyugodt kutatómunkának, nem látom a kutatás - fejlesztésnek az erkölcsi, társadalmi - netán anyagi - elismerésének a módjait. Hiányoznak a kutatási alapok, hiányoznak az ösztöndíjak, hiányzik a koncepció.

Ma ott tartunk, hogy alig akad diák, aki a doktori iskolákba jelentkezne és még kevesebb az olyan ki akadémiai pályán maradna. A jobbakat mind felszívja a piac, és ha nem a legjobbak tanítanak az egyetemeken, akkor mi marad?

Változtatni akarunk a felsőoktatás minőségén? Akkor létszámok helyett felvételi követelményeket határozzunk meg! Határozzuk meg azt a tudás szintet, amire az egyetemek építhetnek! Legyenek általánosabbak és gyakorlat orientáltak az alapképzések, hogy tényleg az alapot adják meg és legyenek specializáltak a mesterképzések, mert abszurdum, hogy Magyarországon sok szakon mesterképzésben ugyan azt tanulják, mint alapképzésben.

Legyen a PhD. munkának értéke, támogassuk a kutatói életpályára készülő fiatalokat, támogassuk azokat, akik az egyetemen szeretnének marad kutatni és tanítani! Ne felesleges terminusokat vezessünk be (Kutató Tudományegyetem), hanem gyakorlati szinten tegyük könnyebbé a kutatók és a kutató egyetemi a tanárok életét.

Nem lehet pénzkivonással minőséget emelni! Nem lehet tandíjjal esélyegyenlőséget biztosítani! Nem lehet nekünk diákoknak hátat fordítani, mert tüntetünk, harcolunk és nem adjuk fel. De ha a kormány szeretné, akkor legyen egyetlen csinovnyik képző egyeteme az országnak. A többiek meg majd külföldön tanulnak és külföldön maradnak, akkor aztán majd számolhat Hoffmann tanárnő, hogy hol szúrta el, hogy miért küldött el az országból komplett korosztályokat csak azért, mert tanulni akartak!

Abszurdum, hogy Hoffmann még államtitkár lehet. Két év alatt nem tudott egy épkézláb stratégiát összehozni, csak a pénzkivonás megy. Abszurdum, hogy a Miniszterelnök még nem mondatta le, nem rúgta ki. Abszurdum, hogy félreállítanak mindenkit, aki próbálná az oktatást rendbe rakni, akinek van tapasztalata benne, mert Hoffmann-nak nincs! Vagy elhagyta!

Egyetemeket, iskolákat, MOST!

(A képet a szerző engedélyével innen bakácsoltam el: soraim.blog.hu/2011/10/23/firka111023)

Nekünk van a világon a leggyávább és leglustább kormányunk! Orbán úr, maga a világ leglustább miniszterelnöke! Azt hiszi nem vesszük észre? Olyan pozícióban van, hogy egy nap alatt többet tehetne az országért, mint más ember egy élet alatt, de maga mindig a könnyebbik utat választja. Nem a helyeset! Nem az országért dolgozik, hanem azért hogy önnek minél kevesebbet kelljen dolgozni! Nem tesz semmit, amivel magára haragíthatná mindazokat akikkel este együtt vacsorázik, inkább elárul mindenkit, elárulja a népét!

Mert könnyebb dolog mondvacsinált adókat kitalálni, sokkal nehezebb munkahelyeket teremteni. Az adók teremnek maguktól, a munkahelyekért dolgozni kell!

Maga egy lusta és gyáva alak! Nem miniszterelnöknek való! Az üldözött hajléktalanokban sokszor több tartás van, mint magában! Hogy tud a tükörbe nézni?

Nézem a közösségi oldalamat és csodálkozom mennyi ismerősöm ment ki, és kezdett élettett külföldön. Szétrajzottak és Németországtól USA-ig, Svédországtól Ausztráliáig tűnek fel a volt osztálytársak, ismerősök és jó barátok, olyan városokban melyekről nem hallottam, és komolyan keresnem kell a térképen. Csak idén vagy tíz ismerősöm távozott és kezdett új életet más országban.

Nagymamám folyton kérdezgeti, hogy hova tűntek az ismerősök, én meg unom a választ, hogy kimentek nagymama, tudod ott tudnak dolgozni, és nem veszik el a kenyerüket csak azért, hogy a gazdagoknak jobb legyen.

Mielőtt mindenki kimenne:
Munkahelyeket, MOST!

Zárjuk be az egyetemeket! Mindegyiket, egytől egyig! Vagy maradjon egy egyetem, ahol a milliárdosok csemetéi tanulhatnak, igaz az is felesleges, mert ők megtudják fizetni a külföldi főiskolákat és egyetemeket, az IBS-t, a többit felesleges megtartani. Nem mintha nem kellenének mérnökök, informatikusok, tanárok, gazdászok vagy jogászok. Nem mintha nem lenne szükség a természettudományok művelőire.

Az Orbán kormány által javasolt út ez: mindenki akinek a szülei nem tudnak fizetni, ne tanuljon tovább, ne legyen esélye kitörni a körből. Cím helyett odaírhatnák rá: "Parasztnak születtél, paraszt is maradsz!" Esély sem marad rá, hogy azok, akik hátrányos helyzetűek, önfenntartók, mindazok akiknek a saját megélhetését is elő kell teremteni, és épp ezért nehezebben haladnak az egyetemeken, valaha is eltudják majd végezni. Az is nagy szám lesz, ha egy félévet el tudnak majd végezni - végük.

Már amúgy is elriasztja a fiatalokat a magyar főiskoláktól a 15 éves röghöz kötés. Mi az hogy 15 évig nem mehetek külföldre, nem vállalhatok el egy külföldi ösztöndíjat, nem szerezhetek külföldi tapasztalatot? Inkább mennek a diákok eleve külföldre - ha megtudják fizetni. Akinek meg nincs, az így járt, mehet éhbérért dolgozni - illetve már azért sem, mert Orbán Viktor azt is elvette tőle, hogy a gazdagabbak még gazdagabbak lehessenek.

Ez már nem tandíj vita, ez zsarolás. Ez egy zsarolási pénz. Vedd meg a nemességed! Vedd meg, hogy ahhoz a körhöz tartozhass, akinek adót nem kell fizetnie, aki megfizetheti az egyetemeket, vedd meg, mert a pénz számít, nem a tudásod. Nem az, hogy te eleve hátrányból indultál.

Orbán a lehető leggyorsabban akar visszakozni a sötét középkorba, a lehető leggyorsabban akar tanítatlan, buta csőcseléket, egy országot mely nem tud gondolkodni - pedig épp csak elkezdhetett volna.

Orbán nem akar senkit, aki egy kicsit is okosabb nála, de téved, mert itt vannak egy páran, akik nem félnek tőle, nem rettegnek tőle, és akiknek elege van abból, hogy Orbán - igen személyesen Orbán Viktor - tönkreteszi a jelenét és jövőjét. Nem csak elege van, de tesz is ellene valamit. Ha csak annyit, hogy egyetlen egy ember sem, aki miatta kiesett az oktatásból, egyetlen egy sem húzza mellé az ikszet, hanem más mellé, akkor csak annyit. De van aki többet is.

Ha tényleg megvalósul a felsőoktatási koncepció, akkor nem csak az egyetemek zárnak be, nem csak az oktatás minősége lesz silány, hanem sokan lesznek, akik Orbánnal szemben állnak a Kossuth téren. Sokan lesznek, diákok, rendőrök, mentősök, dolgozók, és munkanélküliek, adósok és befektetők, és akkor Orbán mit csinál? Díszes társasága megfogja-e védeni? Hol lesz Navrasics, Lázár és Hoffmann?

Oktatás kell, és ha jól csinálják, akkor kerül, amibe kerül. A jó oktatás a jobb jövő záloga. Biztosítsuk azt, hogy a pénzünkért minőségi szakembereket képezzünk, akik mind itthon, mind külföldön megállják a helyüket - és biztosítsuk hogy hazatérjenek. Ne rabok legyenek, hanem tapasztaltak. Hozzanak haza külföldről tapasztalatot és kamatoztassák itthon. Adjunk nekik teret, adjunk nekik időt. Adjunk nekik lehetőséget, mert a fiatalok a jövő záloga. Ne vegyük ezt el tőlük.

Az évtized végére a világ többi része már gyógyíthatja a rákot. Pont mi maradjunk el tőlük? Pont mi, kik oly fennen hirdetjük, hogy mennyi Nobel-díjasunk van? S minthogy azt nem lehet megmondani, hogy ki meddig él, azt sem lehet megmondani, kiből lesz a következő Nobel-díjas magyar, ki lesz az, aki felfedezi azt, amire a XXI. század fog épülni. Épp ezért mindenkinek meg kell adni az esélyt. Hisz tudják: még Einstein is megbukott matematikából.

Tüntetést betiltani alapvetően szánalmas dolog. Különösen akkor, ha olyan cinikus módon teszik, mint manapság, még csak a látszatra sem adva, az indoklásnál. Szánalmas, mert a kormány ezzel elismeri, hogy igaza van azoknak akik tüntetnek. Elismeri, hogy nincsenek érvei - mennek a saját érdekeik után és beismeri, hogy fél az emberektől.

Pedig Orbán valaha maga is tüntetett.

Egy tüntetés részvevőit fogadni kell. Oda kell állni eléjük és elmondani az érveinket, ezeket az embereket meg kell győzni - már ha demokraták vagyunk és tényleg az emberek érdekében cselekszünk. Betiltani csak a zsarnokok szoktak. Demokráciában az ellenfeleinket nem azzal kell "büntetni", hogy betiltjuk őket, hanem hogy az első sorból kell végignézniük a győzelmünket. A Kormánynak viszont nincsenek érvei, esélye sincs a győzelemre. Csak félnek.

Mint az ovisok az ágyuk alá bújt szörnyektől.

A kép az 1956-os magyar forradalom történetét feldolgozó közalapítvány Fotóadatbázisából származik.

Ismerik a történetet az autósról és a farmerről?

Egyszer egy autós elakadt egy nagy pocsolyában. Meglátta a földjén dolgozó farmert és megkérte, húzza őt ki  a traktorral.

- Rendben van, de ezer dollár lesz, mert ez ma az ötödik autó amit ki kell húznom.

- Te jó ég! - válaszolta az autós - Mikor van ideje szántani? Éjjel?

- Nem, - válaszolta a farmer - éjjel a pocsolyát töltöm fel vízzel.

Meg kell állítani azt az ámokfutást, melyet Orbán Viktor és társasága rendezett. Meg kell állítani a társadalom szétesését, a szegények elszegényedését.. Biztosítani kell az embereknek az otthont. Munkahelyeket kell teremteni, infrastruktúrát kell építeni, és fejleszteni az oktatást, véget vetni a bürokráciának, visszaállítani az önkormányzatiságot, megerősíteni a közbiztonságot, és mindezt ha lehet, tegnapra.

Nekünk kell megtennünk, mert a Fidesz és Orbán Viktor nem ér rá. Azt hiszik nem vesszük észre, hogy ők azok, akik éjjelente hordják a vizet abba a pocsolyába amibe megfeneklettünk. Pedig a magyarok okosabbak, mint amilyennek hiszik, szerintem észrevettük.

Nem egyszerű. Az elején sem lehet azt mondani, hogy ez nem fog fájni, hogy holnapra minden tökéletes lesz. Nem ígérgetünk, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy mindenki tanulhasson, mindenkinek legyen állása, és mindenkinek legyen nyugdíja és mindenkinek legyen otthona. Mindent megteszünk, hogy ez emberek biztonságban legyenek otthonaikban és az utcán. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy paradicsomot dobálhassanak az arcunkba, mert minden paradicsom egy szabad vélemény.

Ma, a huszonegyedik század elején egy megszülető gyermeknek esélye van arra, hogy eljusson olyan helyekre, ahová még ember nem tette a lábát, egy olyan tudományágat műveljen, ami ma még nem is létezik, olyan betegségeket gyógyítson, ami ma gyógyíthatatlanok. Egyetlen választás van előttünk: szeretnénk, ha e gyermek a miénk legyen, vagy száműzzük őt és magunkat vissza a tizenhetedik századba, vissza a sötét középkorba?

A történelem folyamán egyetlen egy állam sem zárkózott fel, lett és maradt a fejlett világ része oktatás nélkül. A történelem folyamán egyetlen egy sikeres államnak sem volt célja a röghöz kötés, nem volt célja az, hogy minél kevesebben tanuljanak. Nem voltak sikeresek azok az államok, ahol nem biztosították mindenkinek a tanulás jogát. Nem voltak sikeresek azok az államok, ahol nem keresték azt, hogy a jövő nemzedékeinek hol lehetne könnyebb, hol lehetne jobb. Nem lettek sikeresek azok a vezetők, akik nem a jövőt szolgálták.

Magyarország kicsi, de ugyanakkor nagy is. Itt van otthon Szent-Györgyi Albert, Harsányi János, Kertész Imre. Itt találták fel a villanymozdonyt, a porlasztót, és rengeteg apróságot, mely nélkül a világ nem volna ilyen. Magyarország kicsi ahhoz, hogy iparral fenntarthassa magát. Magyarországra hozhatunk ezernyi új, és újabb összeszerelő üzemet, de fejlesztések nélkül a technika, a technológia elavul és a gyárak bezárnak, mint ahogy már bezártak sokat. Magyarországnak akkor van esélye, ha nem ötmillió csipet gyártanak itt évente, hanem félmilliót, az első félmilliót. Akkor van esélye ha itt gyártják az első pirulát, ha itt rakják össze az első új motort, ha itt építik meg az első számítógépet, itt rakják össze az első új mobilt. Magyarország nagy esélye európai innovációs térséggé válni.

Ehhez oktatás kell, infrastruktúra kell, ehhez alkalmas vezetők kellenek. Nem olyanok, akik éjjel vizet hordanak.

Szerencsére nem a magyar állami vezetők ítélik oda a Nobel-díjakat, máskülönben Barack Obamának épp úgy, mint Kertész Imrének vigyáznia kellene, mert ha nem tetszik Orbánnak a mosolyuk, és nem tapsolnak kellően lelkesen, bizony megjelenne náluk egy követségi autó és kilopná a Nobel-díjat a vitrinből.

Hál'Istennek Nobel-díjat nem mi osztunk, nekünk maradnak a Kossuth-díjak.

A Visszavonható Kossuth-díjak. Ezentúl lesznek Kossuth-díjasok és volt Kossuth-díjasok, akik kiestek a rendszer kegyeiből. Sőt lesznek visszakerülők, akik volt és jelenlegi Kossuth-díjasok.

Egy állami kitüntetés mindig a már meglévő teljesítmény elismerése, mint ahogy a miniszterelnöki kinevezés egy választás eredményének az elismerése, utólag egyik sem törölhető. A történelem könyvekből sem fognak hiányozni, csak mögé biggyesztenek egy megjegyzést. Amin nem tudunk változtatni.

Úgy látszik elvárható - és el is várják - hogy egy Kossuth-díjas vigyázzon a szájára, tudja, hol, kit és mennyire kell megtapsolni, és mindig ugrásra készen legyen, mert a rendszert szolgálni kell. Mellesleg Kossuth-díjat még a harminc éve kimúlt Kádár rendszerben sem vontak vissza, még az 1956-ban disszidáltaktól sem.

Az Kádár volt, ez Orbán...

Fiatal vagyok, kvalifikált egyetemen, informatikai diplomát szerezek, van tapasztalatom, beszélek idegennyelvet, szeretem a hazámat, szeretem a várost, ahol felnőttem, az utcákat, az embereket, minden ideköt, de nem, nem fogok itthon dolgozni.

Elmegyek külföldre, ahol értékelik a szaktudásom, az ötleteim. Ahol a főnök nem véres szemekkel irigykedve néz, mert nekem van néhány jó ötletem. Ahol megfizetnek - és ami fontosabb - megbecsülnek. Ahol tudják, hogy az embernek szabadságra kell néha mennie, ahol nem kételkednek abban, hogy lázas betegen fekszem otthon. Tudják hogy lojalitásom úgyis a céggé. Elmegyek külföldre, ahol megbecsülik a páromat és nem nézik földönkívülinek, nem nézik állatnak, ha gyereket szeretnénk; ahol nem küldik el csak mert babát vár, mert megbecsülik őt is.

Elmegyek külföldre, ahol kinyithatom a számat, és munkahelyen kívül azt csinálok amit akarok, nem rúghatnak ki a magánéletem miatt, sőt semmi közük hozzá. Ahol nyugodtan kritizálhatom a főnökömet és nem kell félnem a véleménykülönbségek miatt.

Elmegyek külföldre, ahol idegenként fogok élni - még is emberszámba vesznek. Elmegyek oda ahol nem csak a munkaerőköltséget látják bennem, hanem a szaktudásomat, ahol a cégvezetésnek nem az a szándéka, hogy napi huszonnégy órából huszonhatban álljak a rendelkezésükre, hanem hogy rendes, minőségi programokat írjak. Ahol nem azt érzem a cégvezetés részéről, hogy én csak egy csökkentendő tétel vagyok a HR költségekben.

Elmegyek külföldre, ahol ha tanulok munka mellett, a munkáltatóm nem azt nézi, hogy ez mennyibe fog neki kerülni, hanem azt, hogy ezzel is kvalifikáltabb leszek és hasznosabb a cégnek, ezért segíti azt, hogy fejlődhessek.

Elmegyek és hiányozni fog a város, a barátaim, de ember leszek, egy élhető országban ....

Orbán Kína mániája érthető: nyugaton nem ismerték el - nem volt miért -, így keleten keres valakit, aki megérti és elismeri őt.

Ezen kívül azonban semmi sem változott: Orbán ugyanazokkal a mély nyelvcsapásokkal lihegett a kínai miniszterelnök alfelében, mint amilyenekkel a korábbi miniszterelnöksége idején a nyugati kormány és államfők - vagy épp a pápa - alfelében volt. Ugyanúgy utánozni fogja példaképét és meg fog tenni neki mindent, mint tette ezt korábban másokkal, hogy elismerést vívjon ki magának...

Nem majmolni kell a Nyugatot, hanem követni, megérteni és átültetni a magyar gyakorlatba a pozitív példákat - azok negatívja nélkül. Be kell illeszkedni, megtalálva Magyarország szerepét és saját hangját, mert olyan, hogy Nyugat nem létezik. Olyan államok vannak, melyek egy közös értékrend mentén megértik a szót egymással, ez a demokrácia. Ezek az értékek megkérdőjelezhetetlenek a "Nyugatban",  de szó sincs arról, hogy másolják, majmolják egymást.

Magyarországnak végre példaképet kell választani, melyet követ - és megtalálnia a saját hangját.

Kína persze kapva kapott az alkalmon, hisz mindig jól jön egy állam, mely le van kötelezve neki. Magyarország esetében ez akár számszerűsíthető is: egy milliárd euró. Szép összeg, amit nem lehet egy nap alatt visszaadni...