Próbáltam poénosan felfogni, de igazából ebben nincs semmi poénos. Inkább aggasztó.

Aggasztó, hogy az eseményeknek egy oldala van: Orbán megijedt. A Miniszterelnök úr egyszerűen félti a majdnem kétharmadát és olyan törékenynek látja, hogy egyetlen pofontól - a népszavazás borítékolható
eredményétől - apró cserepekre fog hullni.

Hogy mitől ijedt meg? Az ellenzéktől nem hiszem, hisz a hatfelé forgácsolódott ellenzék - MSZP-től a JOBBIK-ig még a cipőfűzőjét sem találja meg segítség nélkül.

A rettegés tanúi.

Talán Simicskától ijedt meg? Akkor miért nem a Lánchíd rádiót foglalózza le?

Igazából ennek nincs oka. Orbán fél, mert tudja, tetteit igazából nem védheti sem ember, sem Isten színe előtt. Orbán fél, mert bár ő aggatta a nemzeti jelzőt mindenre, a közhivataltól a trafikig, ám tettei egyáltalán nem szolgálják sem az ország, sem a magyar nemzet érdekeit, csakis a narancssárga zsebekét.

A Miniszterelnök úr félelme és ijedtsége immár átragadt a környezetére is. Mindenki félti a zsebeit, mindenki fél a bukástól, mindenki fél attól hogy egyszer el kell számolni a tetteikkel, hogy vége lesz a duhaj dzsentri létnek, a következmények nélküli világnak.

Rettegnek.

Pedig nincs mitől. Uraim, ez csak egy kérdés. Egy kellemetlen este, ami megszabadítja Önöket egy káros döntés hatásaitól. Ez még nem a 2018-as választás.

Még nem ment Simicska Gyurcsányhoz, még nem szövetkeztek a tanárokkal.

De megtörténhet. Meg is fog. Nem holnap, nem kamerák előtt, de megtörténhet.

És aki most ennyire fél és retteg, hogy már egy pofon, egy botlás, egy sóhaj vagy kérdés súlyát sem bírja el, mihez kezd akkor, mikor az igazi rémálma bekövetkezik?

Tisztel Miniszterelnök úr! Hagy idézzek most én egy Dakota közmondást:

Az erős ember is kap pofont a kocsmában, de ő kibírja.

Hát ideje megtudni, mennyire erős az a Fidesz majdnem kétharmad. Kibír-e egy pofont.

Friss jelentések szerint békésen sétáló kopaszokat tereltek erőszakos MSZP-s képviselők a Nemzeti Választási Iroda bejáratához, ahol azóta is lökdösődnek velük és inzultálják a békés állampolgárokat! A rendőrség tehetetlen, pedig a kopaszok már bejelentést is tettek, de mind a 10 kétajtós szekrényt sakkban tartja a 3 erőszakos képviselő. Egyes források szerint tettlegességre is sor kerülhet.

Az ártatlan, békés, ám kopasz tagbaszakadtak védelmére riasztották a TEK-et, de a kommandó tagjai állítólag megtagadták a közbeavatkozást azzal, hogy gyenge a felszerelésük. Egyikük névtelenül azt nyilatkozta: "Inkább a hadbíróság elé állok, de ezzel a felszereléssel nem lehet kiállni három ilyen elszánt, veszélyes terrorista ellen! Nekem kérem családom van! Nézzék meg, nekik meg népszavazási kezdeményezés van a kezükben!"

Most majmoljuk, vagy ne majmoljuk a bukásban lévő Nyugatot? - fogalmazódott meg bennem a kérdés, amikor végighallgattam a Horgászszövetség indokait arról, hogy miért is lenne jó ötlet a kötelező horgász oktatás az iskolákban.

Az indok persze egyszerű: az emberek nem mennek horgászni. Egyrészt egyre többet kell dolgozniuk, másrészt a horgászengedélyeket egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, mert drágák.

A Mohosz megoldása a csökkenő tagságra igazán kreatív: Holland mintára bevezetnék a közoktatásban a kötelező horgászatot. Abszurdum: lehet azért fog a gyerek megbukni, mert Kecskemét mellett nem talált olyan pocsolyát, amiben nem csak méreten aluli keszegek vannak?

Persze, most még inkább vicc az egész, egy mondat, amivel a Mohosz elnökség igyekszik a tagság felé igazolni a létjogosultságát, s a felvett pénzeket. Csakhogy Magyarországon az elmúlt hat évben túl sok ilyen abszurditás vált már valósággá.

Mert ma Magyarországon létfontosságú, hogy tudj horgászni, hisz köztudott, hogy minden lakóházra két stég jut. Magyarország a vizek országa, de tényleg. Szomorú, hogy Miskolcon a Tescoban veszik a harcsát - már aki megengedheti magának - s nem a Szinva és a Hámori-tó partján áll az egész város, hogy halat szerezzen. Komolyan, a horgászat oktatása létfontosságú nemzetérdek.

Vagyis szimpla hülyeség.

Eleve az is kérdéses, hogy a kifizetné a horgász oktatást, hisz a horgászatot nem lehet csak elméletben egy tanteremben oktatni. Egyáltalán lenne elég halas tó ebben az országban? Mert Hollandiában minden küszöb előtt van egy csatorna, Dániában minden kert végében ott az tenger, ahol lehet horgászni. De Budapesten a Duna sem alkalmas horgászatra, Kecskeméten pedig nagyítóval kell keresni egy pocsolyát, ami nagyobb mint egy méretes harcsa.

Egyre jó a Mohosz kezdeményezése: az hogy egyáltalán felmerült világosan rámutat arra, hogy milyen nyakatekert módon értelmezik a jobboldali körök az oktatás: biztosítsa a diákokat, mint szabadon felhasználható tömegbázist.

Szerintem hagyjuk a horgászatot azokra, akiket érdekel. Az oktatást pedig az apákra és nagyapákra, valamint az egyesületekre. Jól van ez így.

Szalai Vivien hírigazgatói kinevezése az első jele annak, hogy Andy Vajna és barátai milyen televíziót képzelnek el maguknak. A Tények, mint híradó eddig sem a nagy leleplezésekről volt híres, de legalább egy úgy-ahogy híradónak látszó valamit rakott össze Azurák Csaba és csapata.

Ám Szalai Viven kinevezése tökéletes illik a Fidesz kommunikációs törekvéseibe, hisz nekik ideális egy olyan hírigazgató, aki a bulvárra helyezi a hangsúlyt. Pontosan úgy, mint ahogy a reklámadó előtt volt: a kereskedelmi tévék inkább a médiatörvény miatt csináltak hírműsort, mintsem újságírás miatt. Így a híradók bemutattak egy- két fontos hírt jelentős bulvár-szószban. Így letudták a kötelezőt, miközben a politikusok bütykére sem léptek rá.

Ezt a helyzetet rontotta el a reklámadó - illetve az RTL klub sarkára állása. S bár azóta sokat finomodott a Híradó is, mégis összehasonlíthatatlanul jobban emlékeztet egy valódi hírműsorra, többször lép rá a politikusok bütykére, és egyre inkább zabszem a FIDESZ fenekében. E hozzáállást - már csak a verseny miatt is - kénytelen volt követni a Tények szerkesztősége, és Azuráknak is jobban feküdt - hisz mégis csak újságíró, vagy mi a szösz.

Szalai Vivien egyértelműen azt az irányt képviseli, hogy a Tényekből kevesebb valódi hír lesz - az is inkább MTI-s konzerv, viszont exkluzívat kapunk minden ismeretlen celebritással, aki hazánkba látogat, ahol megmutathatja magát, beszélhet valóságsójáról, vagy épp melyik Z-kategóriás filmben kapott egy félmondatot, és természetesen egy véletlen villantás után beszámolhat arról, hogy ép kivel hált.

Persze ez csak jó az RTL-nek, hisz az emberek igenis kíváncsiak a valódi hírekre - nem baj, maximum fő műsoridőben ugyanúgy elveri a TV2-t, mint eddig. Andynek sem kell aggódnia, a kaszinói és haverjai majd kisegítik. Persze a mi zsebünkből.

Nincs bajom azzal, ha az állam kezébe veszi az oktatást, nincs bajom a központi intézményfenntartással - már ha az tényleg működne. De Magyarországon csak névleg létezik központi oktatás, mert nekünk csak egy működésképtelen KLIK jutott.

Czunyiné a hétvégén ment, a KLIK maradt.

Pedig nem is Czunyinével volt a probléma, hanem - nos a Klebersberg Intézményfenntartó Központ csak leegyszerűsített megfogalmazása annak, ami nem csak az oktatást, hanem az Orbán kormány minden szervezeti intézkedését érinti: a Fidesz-KDNP vezette kormány

Csak hogy az oktatásnál maradjunk: a pedagógusoknak lassan arról is be kell számolni mikor s miért vettek levegőt, miközben például a KLIK-en belül képtelenek voltak kinevezni egy személyt, akinek a feladata az, hogy nyomon kövesse a számlákat és mindent rendben kifizessen.

És ez nem csak az oktatásra igaz.

Felelős nélkül maradnak a szegények, a munkanélküliek közmunkások, a fogyatékkal élők, a kisnyugdíjasok, a környezetvédelem, tulajdonképpen minden olyan terület, ami Orbán Viktor - s a FIDESZ - szívének nem kedves.

Ez a probléma. 

Minden reggel legalább egyszer a számba rágják, hogy a menekültekkel együtt terjed a terrorizmus, hogy hány másodpercenként érkezik egy szerencsétlen Európa földjére. Be vallom hatott. Elegem lett - elegem lett a menekültekből, a menekült válságból, a politikai porond minden oldalán felsorakozó töketlen politikusokból.

Nem a menekültek okozzák a gondot, hanem a töketlen politikusok és a twitterizált válaszok.

Mert minden válasz hibás, sőt hazug, mert ezt a problémát nem lehet egyszerű mondatokban megoldani, az egyszavas válaszokban meg pláne. Mint ahogy hazugság az általánosítás is a menekültek nem szentek, de nem is mind terroristák vagy erőszaktevők. Ami azt illeti, olyanok mint mi, európaiak: tolvajok, csalók, vállalkozók, nőverők, mérnökök, szakmunkások, orvosok, gyilkosok. 

Nem kvótarendszer kell és főleg nem lezárt határok. Sokkal inkább megoldások sok ideje halogatott, szőnyeg alá söpört problémákra.

Először is kell egy szűrő - egységesen minden uniós országban, mely a lehető legjobb tudásunk szerint kiszűri mindazokat, akik nem tudnak és nem is akarnak beilleszkedni. De ezt nem elég csak megfogalmazni, Spanyolországban épp ugyanazt kell hogy jelentse, mint Németországban, vagy Magyarországon, vagy Romániában és Bulgáriában.

Másodszor a zsebünkbe kell nyúlni, tízmilliárdokat (euróban) költeni a Közel-Keletre, nem mellesleg akár katonai erőt is alkalmazni, hogy ismét kialakuljon az a puffer zóna, ami egy ilyen migráns áradatot képes megfogni. Az Eu sajátosságai miatt ugyan Németország fizetné, de mi éreznénk meg, a látványosan csökkenő Uniós támogatás miatt.

Harmadszor erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy a nyitott Európa ne egy álom legyen - mert most még csak álom. Európa népe közel sem annyira toleránsak, mint amennyire képzeltük magunkat, Európa nem olyan erős, mint amilyennek képzeltük. - Ám ezen javíthatunk az által, hogy elkezdünk dolgozni a probléma megoldásán, s számon kérjük a mi "keresztyén és európai" (ám végképp nem csak európai és főleg egyáltalán nem keresztyén) álmainkat magunkon ép úgy mind azokon, akiket ez az álom vonzott ide.

Egyetértek Angela Merkellel: Európa sebezhető. Ám mindig is az volt, mióta megszületett.

Nézzünk szembe a tényekkel: Az Európai Unió alapjai egy olyan világban születtek, amikor két, minden mást elnyomó szuperhatalom folyamatos rivalizálása - ironikus módon - biztosította a kontinens békéjét. Az európai államok beletörődtek abba, hogy hatalmi státuszuk a nullára redukálódik, gyarmataikat elvesztik, klasszikus hatalmi szerepeik a kontinensre korlátozódnak. Cserébe béke van.

Ennek szakadt vége negyedszázada.

A bármikor átmelegedő hidegháború végével Európa népeinek az összessége előtt megcsillant egy remény: közösen akár szuperhatalom is válhat az Európai Unióból. Ám e reményt eltörli a gyengülő szuperhatalmak mellett ismét megerősödő nemzetállami hatalmi törekvések, hisz minden ország a saját érdekeit, jogait előrébb tartja a közösség érdekeinél.

Eme kicsinyes és értelmetlen mini-imperializmus rekesztette meg az Európai Unió közös Alkotmányát épp úgy, mint ahogy megakadályozza, hogy az Unió - jól megfontolt biztonsági érdekekből - védelmi, befolyásolási zónát alakítson ki magának.

Legyünk őszinték: Európa tehet a menekültválságról, hisz egyetlen, magát valamire is tartó ország sem engedte volna meg, hogy a határihoz ilyen közel ekkora bizonytalanság, ekkora humanitárius katasztrófa alakuljon ki, s így törvényszerűen meginduljanak a menekültek és a terroristák.

Hogy kinek van igaza menekültválság ügyben? Senkinek.

Esetleg azoknak, akik azt mondják, hogy rég rossz az, hogy menekültválságról kell beszélnünk, és talán azoknak, akik nem faék egyszerű dolgoktól várnak csodát, hanem akik hajlandóak dolgozni a probléma megoldásán. Legyen szó a menekültek megszűréséről, vagy az eredendő probléma, a szír válság megoldásáról, egy erősebb és egységesebb Európai Unió kiépítéséről. 

Szörnyű belegondolni, ám még igaz is lehet, hogy Orbán Viktor lett 2015-ben az év embere - vagyis ahogy vesszük. Ha az a szempontunk, hogy ki volt az, aki mindenkinél hangosabban, mindenkinél utálatosabban állt a menekültügyhöz, akkor el kell ismernünk, hogy Magyarország Miniszterelnöke alaposan megdolgozott ezért a címért.

Úgy látszik ma elég az, ha jó hangosan kiabálod bele a tömegbe a hülyeségeidet, mint sem az, hogy ténylegesen sikerült-e a problémát megoldani.

Márpedig a kerítés nem megoldás. Mindössze felhúztunk egy falat, ami minket árnyékol be.

Ám a kerítés és a menekült-ellenes, baloldal-ellenes, szegény-ellenes, minden-ellenes kiabálás meghozta az eredményt, talán Orbán Viktor lett az év embere.

De kérdem én: Na és?

Magyarországnak ettől nem lett jobb - sőt. Mint ahogy a szegények is megmaradtak szegénynek, bár ma másképp nevezik egyesek.

Ráadásul az év emberének lenni, kétesebb mint a kurvák szüzessége: egyszer még Adolf Hitlert és Joszif Sztálint is nevezték már az év emberének - még is mi lett belőle...

A nők megint csak a nők, mindig csak a nők. Mindig találnak okot a hisztire: amikor menstruálnak, amikor akarnak valamit, vagy amikor nem akarnak semmit. Hol tűzoltók akarnak lenni, hol katonák, de mindig ott akarnak lenni, ahol nincs helyük.

Vagy pont ellenkezőleg, a férfiak nem fogják fel - konzervativizmusnak álcázott hímsovinizmusból - hogy a XXI. század közepén, a kultúrnemzetek technikai fejlettségi szintjén az esetek kilencven százalékában nincs különbség női és férfimunka közt. Amikor erre hivatkoznak általában csak arról van szó, hogy a férfi nem akar takarítani, nem akar mosogatni, nem akar a gyerekkel foglalkozni, ezért az női munka.

Objektíven nézve sosem volt ez másképpen. Csak a mérhetetlen, esztelen és embertelen konzervativizmus megszületése vezetett el oda, hogy a konzervatív férfiak keretek közé kezdték el szorítani a feleségüket - annak ellenére, hogy nem egy koronás fő is nő volt Európa történelmében, és ezek a nők meglehetősen sikeresek voltak, Mária Terézia épp úgy mint Viktória királynő.

Vagy akár mint Dúró Dóra, vagy Pelczné Gál Ildikó, vagy Csöbör Katalin. 

Szóval a konzervatív férfiaknak: Kovács Ákosnak, Kövér Lászlónak, vagy Harrach Péternek nem kell messzire menniük: saját pártjukban is vannak olyanok, akik elkövették azt a szentségtörést, hogy a család és a szülés mellett karriert is építettek. Sőt épp ők azok, akik példaként mutatják, hogy a magyar nem a karrierista nők miatt fogy. 

Ha Kövér László unokákat szeretne, akkor legyen tisztába azzal, hogy az az életkép, ami a fejében él a magyarok nyolcvan százalékának elérhetetlen. 

Az egykeresős családmodell csak a kormánytagok és kormánypárti képviselők közvetlen környezetében működik - s erről többek közt a Házelnök Úr is tehet.

Mert nem azzal van a gond, hogy egy nőnek elég-e a család a kiteljesedéshez, vagy többre van szüksége. A gond az, hogy akinek elég lenne, annak is vissza kell mennie dolgozni.

Ákos feleségének a nyilatkozatát is lehetne úgy érteni, hogy a családja miatt ő nem teljesedett ki az életében és épp ezért boldogtalan.

Épp ezért nők százezrei oldják meg mindennap azt a bravúrt hogy összehangolják a családot és a karriert. - Akárcsak a férfiak, hisz egy családnak - a konzervatív családmodell szerint legalábbis - szüksége van egy apára is.

De igazság szerint Magyarország ma inkább a Lázári valósághoz áll közelebb: annyit érsz, amennyid van. Ameddig ez így marad, addig kár ábrándozni unokákról, tisztelt Házelnök úr.

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában,

A magyar nép zivataros évszázadaiból

Magyarország egyre inkább hasonlít egy diktatórikus rémálomra. Mert diktatúra az, ahol az emberek nem mernek kiállni és nem merik elmondani a panaszaikat, mert félnek az automatikus, kegyetlen és határtalan bosszútól.

Sándor Mária csecsemő és kisgyerekgondozó nem tartozik közéjük. Amikor szembesült a magyar egészségügyet, sőt egyáltalán a közfeladatot ellátó dolgozók lehetetlen helyzetével, kiállt, szót emelt s azóta sem hallgatott el.

Mert ma az állami szektorban az a helyzet, hogy minél távolabb van valaki a döntéshozóktól, annál kevésbé figyelnek oda rá. Gyakorlatilag a minisztériumok és polgármesteri hivatalok portása nagyobb figyelmet kap, mint egy ápoló, nővér, pedagógus, vagy közlekedési dolgozó. Utána persze megy a csodálkozás, hogy miért nincs elég orvos, vagy ápoló, miért nehéz betölteni egy autóbusz-vezetői állást...

Ezek az emberek 25 éve el vannak felejtve.

Persze vannak nekik érdekképviseleteik, szakszervezeteik, melyek a rendszerváltás óta képtelenek megtalálni a helyüket. Sok szakszervezeti vezető még mindig annak tartja a szakszervezetet, ami a Kádár-korban volt: egy-egy párt meghosszabbított karjának. Jó példa erre a VDSZSZ, illetve egykori vezetője, Gaskó István, aki a Fidesznek két szívességet is tett: 2007-től folyamatosan zaklatta a közvéleményt állandó sztrájkjaival, másrészt ezekkel a sztrájkokkal okot szolgáltatott arra, hogy az új Munkatörvénykönyvében a Fidesz-KDNP jól megnyirbálhassa a munkavállalók sztrájkjogait.

Pedig 1990-től egy érdekképviseletnek tényleg több a feladata, mint politikai ugródeszkának lenni, vagy kedvezményes üdülési lehetőségeket értékesíteni, a munkavállalóknak igenis valódi érdekképviseletre lenne szüksége.

Szükségük van, de nem bíznak a szakszervezeteikben. Sokan egyetértenek a protestálókkal, de látva azt a széthúzást, amit a régi felfogású szakszervezeti vezetők közt uralkodik, inkább visszahúzódnak a csendes arctalan tömegbe.

Pedig nem ez a megoldás, hanem amit Sándor Mária tesz: kiáll, harcol. Összefog mindenkivel, aki szót emel az egészségügyi dolgozókért.

Én nem az egészségügyben dolgozom, de most én is szót emelek értük.

Szólok mindazokhoz, akik azt hiszik, hogy ez politikai hangulatkeltés: nem, ez nem az. A közfeladatot ellátó dolgozók bérrendezése ugyan politikai kérdés, de pártsemleges ügy. Ez egy olyan ügy, amit nem lehet pártpolitikai szempontok alá rendelni. Ennek képviselete nem dicsőség, de kötelessége minden pártnak. Aki ezzel nem törődik, aki ezt nem képviseli a parlamentben az a nemzet szégyene.

Szólok szakszervezeti vezetőkhöz: vessék ki maguk közül azokat, akik a szakszervezeteken keresztül szeretnének politikai harcot vívni, pozíciót szerezni, távolítsátok el a pártkatonákat. Képviseljétek a dolgozót, ne csak a saját tagjaitokat, de a kollégáitokat is. Fogjatok össze a közös célokért és mutassátok meg, hogy létezik még őszinte, megalkuvás mentes érdekképviselet.

Vegyetek példát a Miskolci Közlekedési Vállalat három szakszervezetéről, akik ellenállnak a szalámi politikának és a járművezetők annak ellenére kiállnak a sztrájkfenyegetés mellett, hogy nekik felajánlották a béremelést. De addig nem állnak fel ők sem, míg a kollégáik, a társaik is mind meg nem kapják a maguk jussát.

Jusson eszetekbe Balog miniszter úr szava: "Ami jár, az jár!"

Végül szólok az ápolókhoz: ne féljetek! Mindenkinek nem mondhatnak fel! Nem vagytok egyedül, Magyarország mellettetek áll. Aki ellenetek van, az minden magyar munkavállaló ellen van. Aki ellenetek van, az elárulja Magyarországot. Mert a bérrendezésetek ugyan politikai akarat kérdése, de nemzeti ügy, hisz sokkal fontosabbak vagytok, mint a stadionok, mint a felcsúti kisvasút, mint a Sándor palota!

Ne feledjétek, az okos politikusnak szívügye az egészségügy, mert tisztában van vele, hogy amikor meglátja a következő választások eredményét és szívrohamot kap, akkor bizony a ti óvó, védő, ápoló kezeitek közé kerül.

Nocsak.  Medgyessy Péter szerint az Orbán adminisztráció nem korruptabb, mint Gyurcsány vagy Bajnai miniszterelnöksége idején voltak.

Mondjuk ki, Medgyessy Péterben még mindig keményen dolgozik az, hogy ő volt Magyarország első miniszterelnöke, aki nem tudta a hivatali idejét kitölteni. Nem is vártam tőle, hogy védelmébe vegye az utódjait, de hogy egy kis kitüntetés miatt képes ilyen álságosan fogalmazni - ráadásul azok szája íze szerint, akik az elmúlt öt évben igaz enyhülő intenzitással, de folyamatosan "emútnyóc" éveztek - hé, várjunk csak ebben Medgyessy Péter fél miniszterelnöksége is benne volt!

Szép, szidtak, mint a bokrot, de megfizettek - szó szerint - akkor miért ne legyek a szócsövük egy kis figyelemért cserébe. Magyarul benyalta magát. Ezzel még csak nincs is egyedül: Szili Katalin, Pozsgay Imre és sorolhatnám: illusztris társaság ez.

Az is furcsa, hogy egy olyan ex-miniszterelnök beszél a korrupcióról, aki lemondása előtt fenyegetőzött ugyan a bili borításával - de nem tette meg. Pedig ezzel ő is társtettessé vált. Na persze, akkor még a Fideszben nem volt önálló tagozata a baloldalon megsértett, megbukott, de figyelemre vágyó embereknek.

Az persze szimpla filozófiai kérdés, hogy a korrupciónak van-e mértékegysége. Hogyan méred, hogy ki a korruptabb? Ezer adminisztrátorra jutó kenőpénzek mennyisége? Egységnyi idő alatt kibukott ügyek száma? Vannak korrekciós tényezők? Pofátlansági pontszám? Minőségi kivitelezés? Nokiás dobozért extra pont?

Szóval hagyjuk ezt, hogy ki korruptabb. A Magyarország már rendszerszinten korrupt volt a rendszerváltáskor, és a helyzet azóta sem változott sokat. A korrupció, mint valami rohadás emészti az államot, és tényleg csak azt lehet vele csinálni, mint a rohadással: kivágni. De ez Magyarországon egyenlőre vágyálom. Hisz minden adminisztráció a másikat akarja vizsgálni, saját magát egyik sem.

Azt hittük a neheze az lesz, hogy felülkerekedjünk az európai országok homlokegyenest különböző gazdasági előírásain. Azt hittük neheze az lesz, hogy megbízzunk a másik országban, akikkel évszázadokon át harcoltunk és határellenőrzés nélkül beengedjük a Németeket Franciaországba, a Szlovákokat Magyarországra. Kisebb csoda volt, hogy a végtelenségig apró darabokra szabdalt Európában akár a személyek, akár az árucikkek megállás nélkül, felesleges adminisztráció nélkül végig haladhatnak a Földközi-tengertől az Északi-tengerig, Olaszországtól Svédországig.  Azt hittük, hogy ha nem kell átszámolnunk a frankot márkába, hanem mindenki Euróban fizet, akkor ledöntöttünk minden akadályt.

Párizs arra figyelmeztet, hogy egyáltalán nem. Sőt a neheze lehet, hogy épp most következik.

Péntek éjjel a mennyország utcái megteltek angyalokkal. Fiúk és lányok, gyermekek váltak áldozatául egy esztelen és értelmetlen mészárlásnak, aminek célja az volt, hogy elvegyék a fiataloktól az örömöt, a reményt és kétségbeesésbe taszítsanak minket. Egyetlen céljuk volt: minél több ember közé falakat emelni, hogy senki ne bízzon senkiben, mint ahogy ők is ezt csinálják hazájukban.

De ezek nem mi vagyunk. Többre tartjuk barátságainkat, többre tartjuk szövetségeinket annál, hogy eszement, megfoghatatlannak tűnő ellenség miatt feladjuk azokat. Sőt még inkább összefogunk, szorosabbá tesszük szövetségünket, hogy megkeressük és levadásszuk mindazokat akik elvették tőlünk barátainkat, gyermekeinket, unokáinkat és szüleinket, megkeressük azokat, akik elakarják tőlünk venni a barátságunkat és az örömöt, a vidámságot, mindenkit aki pusztán az erőszakból ért és erőszakot hoz a világunkba.

Mert péntek éjjel a mennyország utcái megteltek angyalokkal, és áldozatuk kötelez minket.

Vérük kiált a döntéshozókhoz, hogy észrevegyék, egyenként túl kicsik a problémához. Egy nehéz lépést meg kell tenni, egy olyat, aminek hatásait már nem lehet Euróban kifejezni. Csak életekben.

Egységes Európa jelentsen egységes Haderőt, egységes Határvédelmet, egységes Hírszerzést és Elhárítást. Egy olyan szervezetet, mely automatikusan hozzáfér minden olyan információhoz, melyet a tagállamok szolgálatai megszereznek és egységes rendszerben tudja értékelni azokat, és egységes válaszokat tud adni rá. Egy szervezet, mely képes a körkörös védelmet biztosítani. Képes az egész EU-ra vonatkozó egységes stratégiák megalkotására, megkerülve a lassú és körülményes Uniós bürokráciát, s mely hamarabb képes reagálni, mint az egymással is vitatkozó 28 tagállam politikusai.

Mert egy egységes Európában nem Franciaország, Németország vagy épp Magyarország kell, hogy biztonságban legyen, hanem Európa, és benne mindenki.

Göncz Árpád halála óta akarom ezt ez írást megfogalmazni - nem sikerült. Minden próbálkozásom olyan lett, mint amikor egy hat évest kérnek meg arról, hogy írjon a nagyapjáról: tele van szeretettel, rajongással és biciklivel.

Idő kellett, mire ráeszméltem, jól van ez így, nagyon is jól van. Göncz Árpád az én nemzedékem számára tényleg a nemzet nagypapája volt. Az első feltűnésétől az utolsóig.

Kilencvenes évek elején még gyerek voltam, nem értettem semmit a híradóból. Mégis megmaradt valami Göncz Árpádból, hisz ő volt az, akinek a hangjára győzött az álmosság minden szilveszterkor. S megmaradt a Híradóból is, a jellegzetes nyugodt hangja, és tényleg olyan volt, mint egy kedves nagyapa.

Később, mikor kezdtem kinőni a tojáshéjból, akkor fogtam fel igazán, hogy ő tényleg a nemzet nagy családjának a nagyapja, aki szelíd szóval, sokszor egyetlen mondattal tette helyre a sokszor óvodásként civakodó politikusokat. Mindig a helyes kompromisszumot kereste. És ami ennél is fontosabb: nem rágódott feleslegesen a múlton, sokkal, de sokkal jobban érdekelte az jövőnk, nem a sajátja hanem mindannyiunké, az országé.

Talán épp ezért tudott ötvenhatos hősként együtt dolgozni olyanokkal, akiket mások ma előszeretettel mutatnak be véreskezű kommunistaként. Nem érdekelte, hisz tudta, az ember meg tud változni. Mindenkit igyekezett aktuális tettei alapján megítélni.

Politikai hitvallása minden politikuspalánta jelmondata lehetne:

Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó.

Göncz Árpád halálával talán pont ők vesztették a legtöbbet.

Mindennek eljön az ideje, s mi az ég alatt teremtetett, az mind elmúlik. Isten Áldja Elnök Úr!

Szent István Imre hercegnek írt intelmeket és tanácsokat, nekem Orbán Viktor jutott.

Ha idejekorán van információd a feléd törő menekültekről...

akkor kezdj el készülődni! Nem, a gyűlölet kampány nem felkészülés! - Persze ezt könnyebb úgy megoldani, hogy a haveroknak is jusson valami. Mérd fel a lehetőségeidet, és pótold, ami hiányzik, vagy amit a haverok elloptak! Mérd fel a képességeidet, mérd fel a határaidat, és készíts terveket, hogy embereidnek akkor is legyen mihez nyúlnia, ha épp a magyar-románt nézed!

Ha nem tudod megoldani a feladatot...

szólj a többieknek! Riadóztass mindenkit, egyezkedj, szervezkedj. Ne hősködj, mert akkor csak mártír lehetsz! A hős az, aki vezeti a közösséget a megegyezés útján. Mutasd meg terveidet, mutasd meg a többieknek, hogy rájuk milyen és mennyi feladat vár. S ha már egyszer focista vagy, akkor gondolkozz csapatban!

Ha nem tudod ellátni a menekülteket...

akkor legalább ne akadályozd a civileket. Ne fenyegesd őket, hagy tegyék a dolgukat. Az embercsempészeket kergesd, ne azokat akik emberséget csempésznek a hétköznapokba!

Ha csődöt mondtál a menekült helyzetben...

akkor legalább a sajátjaidról gondoskodj. Szerinted mennyi ideig marad lojális egy rendőr, vagy katona, ha csak a hideg sátor jut neki is, ha nem alhat több napon át, vagy ha munkája mellett az étkezéséről is magának kell gondoskodnia egy olyan terepen, amit egyáltalán nem ismer? 

Ha már kerítést építesz,

akkor olyat nevezz ki a projekt vezetésére, aki legalább egy építőtábort tudott vezetni. Közröhej, hogy van ahol egymást akadályozzák a katonák, míg máshova nem jutnak. Közröhej, ahogy a szerbek végignézik a több ezer ázó-fázó, éhező katonát, ahogy dideregnek és építési anyagra várnak egy szimbolikus kerítés - sokkal reálisabb pénzpocsékolás - kivitelezése közben. Hisz ha egy építőtábort sem tudsz vezetni, akkor miért várod, hogy elismerjenek egy állam vezetőjeként?

Ne hazudj csapattársaidnak, 

mert egyedül maradsz, és ekkor már csak magadat okolhatod a bajokért!

A keresztyén Európa benned él,

szóval ha te magad is keresztyénnek vallod magad, akkor jó lenne, ha nem attól féltenéd a keresztyénséget, hogy a hívő keresztyének azt cselekszik, amiben hisznek!

Az emberség nem luxus,

és aki e kettőt összemossa, az ne számítson se emberségre, se luxusra, mert nem érdemli meg! Abba viszont nem halsz bele, ha mind a levezényelt rendőreidnek, katonáidnak, mind a menekülteknek biztosítasz enni és innivalót, fűtést és meleg vizet a mosdáshoz. Hidd el, hogy egy ilyen tábor éves fenntartása is kevesebb lesz, mint a te adminisztrációnak csúfolt slepped órabére. És ha felajánlja valaki, hogy fizeti a számlád, akkor ne küld el!

Ne jelentsd ki, hogy a határok nélküli Európa megbukott,

anélkül, hogy kipróbáltad volna, hogy mire képes! Pláne ne úgy, hogy te magad meg se próbáltad betartani a játékszabályait!

Ha egyedül nem bírod, akkor nevezz ki felelőst,

különösen akkor ha előtte képes voltál kinevezni 9 Minisztert, 51 államtitkárt, és 102 helyettes-államtitkárt, akkor csak rátudsz valakit venni, hogy dolgozzon egy kicsit a fizetéséért! 

Ha pedig erre nem vagy képes,

akkor mondj le a fenébe, mert az ország élére nem hősködők kellenek, hanem aki tisztességben és becsületben képes megőrizni ezt az országot!

A miniszterelnök szerint másképpen kell kezelni a problémát, mint ahogy a belföldi és külföldi kritikusai ajánlják. Igazából, amit szeretne ő is és a Jobbik is, az vállalhatatlan minden szempontból, különösen Orbán Viktor szempontjából, aki egyre jobban vágyik arra, hogy végre elismerjék a munkáját, zseni voltát.

De Orbán Viktor nem egy meg nem értett zseni. Hisz ma már mindenki látja, hogy három út közül választhatunk a menekültválság elhárítására: egyikkel megtagadunk mindent amiben hittünk, a másodikban elveszítjük fiainkat és lányainkat, a harmadik pedig az, amiben a miniszterelnök kritikusainak van igaza.

Az első egy véres megoldás, melyben mi magunk is levetkőzzük európaiságunkat, keresztyénségünket, humanizmusunkat és kultúránkat, egyáltalán: megtagadjuk emberi mivoltunkat. Hisz könnyű azt hirdetnie a Jobbiknak, hogy a menekülteknek golyószóró előtt lenne a helyük, és hiába hajlik puszta népszerűség hajhászából efelé a Fidesz is, attól ez még egyszerű népirtás, és mindenkinek, aki erre rábólint a Hágai Törvényszék előtt kell még életében felelnie. Ebben az esetben nem lennénk jobbak, mint azok, akik elől menekülnek a Közel-Keletről: egyszerű véreskezű, kegyetlen terroristák. 

A másodikban elveszítjük a jövőnket: mert ha nem akarjuk befogadni a menekülteket, de megakarjuk őrizni mindazt, amiben hiszünk, akkor fiainkat és lányainkat, unokáinkat kell feláldoznunk, s több százezer katonát átküldeni Szíriába, hogy megöljék a terroristákat és bábáskodjanak egy demokratikus és biztonságos ország megszületése körül. Igen ám, de ez évtizedekbe kerül, év tizedeken át kell katonákat küldenünk egy olyan helyre, amit nem ismerünk, ráadásul a terroristák sem szívbajosak, visszalőnek. Ez az, amiért senki sem akar felelni: az ezerszám visszaérkező, nemzeti zászlóval letakart koporsók látványa.

Épp ezért választotta minden ország - és ha fogcsikorgatva, de Orbán is - a befogadást, az integrációt. Mert ez Európa. Ez az ára annak, hogy békében élünk, hogy tiszta vizet iszunk, hogy van olyan-amilyen egészségügy, hogy lemehetünk gépfegyver nélkül a bevásárlóközpontba.

Ezer éve akarunk Európához tartozni, de amikor már majdnem sikerült megijedtünk az árától: itt bizony embernek kell lenni, embernek kell maradni.

Mi a közös a brókerbotrányokban és az ügynökaktákban? - Hogy egyik sem arról szól, hogy ki mit tett, hanem hogy kire lehet ráhúzni a vizes lepedőt.

Igazából senkit sem érdekel, hogy pontosan hogyan zajlottak azok a csalások, amik számtalan embernek okoztak álmatlan éjszakákat, míg azon rágódtak, hogy a családi megtakarításból ugyan látnak-e viszont egy fillért is. Senkit sem érdekel, hogy valójában ki a felelős. Senkit sem érdekel, hogy miként lehetne megelőzni, hogy egy félév vagy egy év múlva ne ismétlődjön meg ugyanez egy másik céggel a főszerepben. Csak az érdekeli - legalábbis a magukat "legnagyobbnak" tartó párt vezetőit, hogyan használják fel az ügyeket a saját céljaikra, hogyan fojtsák bele a másikat; miközben magukat hősnek állítják be.

Az ügynökakták sem azért titkosak, mert a nemzetbiztonságot veszélyeztetnék. Azért titkosak, mert az ügynöklista egy hatalmas politikai arzenál, hisz mindenki, aki 1989 előtt kezdte a politikát érintett benne vagy mint megfigyelő, vagy mint megfigyelt. Egyszerűen kimeríthetetlen tárháza a meglepetés fegyvereknek, hisz bárkiről előlehetne rántani adott pillanatban egy "D-209-es" aktát, mint Medgyessy Péterrel történt.

Így működik a Nemzeti Eltussolás Rendszere.

De milyen jól működik!

Észre se vettük és mindennapjaink része lett. Mindennapjainkban sem vállaljuk fel a múltunkat, nem állunk ki, hogy igen ilyenek vagyunk, ennyien vagyunk. Nem vállalunk felelősséget semmiért.

Közel két hete egy trafikban brutálisan megölték az ott dolgozó fiatal eladó lányt. A trafik szabályosan, a trafik törvény betartásával üzemelt. A törvényt, ami előírta, hogy az eladónak milyen elszigeteltségben kell lennie pontosan 244 képviselő szavazta meg. Ebből a 244 képviselőből még sem állt ki egy sem, és merte kimondani: "bocsánat, tévedtünk, alábecsültük a biztonsági kockázatot". Pedig e mondatnak nem lett volna semmilyen következménye, hisz az az eszement férfi a felelős, aki azt a kést fogta. De így lett volna tisztességes, méltányos és emberi. De nem, ösztönösen és frakciószinten elkezdték eltussolni a saját felelősségüket.

És folytathatnánk a sort a végtelenségig.

Ebben nem akarok részt venni. Ember vagyok, tévedhetek, s ha tévedek az egyetlen út ahhoz, hogy kijavítsam, hogy beismerem. Mert ha a hibáinkért nem merjük vállalni a felelősséget, miért várnánk hogy mások elismerjék a mi igazunkat?

Valaha minden férfi lovag akart lenni: olyan férfi, aki tiszteli a becsületes harcot, aki kiáll a gyengékért, az elesettekért, aki tiszteli a nőket. Valaha voltak olyan férfiak, akik akkor is kiálltak harcolni, ha nem őket sértették meg becsületükben, hanem a társaságukban ülő hölgyet.

Ma már nincsenek lovagok. De a lovagiasság minden korban tovább élt, egészen napjainkig.

Épp ezért szégyelltem magamat, amikor olvastam, hogy Kovács Péter és Tarlós István milyen gusztustalan megjegyzéseket tett a tisztelt Fővárosi Közgyűlés színe előtt Tüttő Kata volt képviselőre, aki a szocialista képviselők szárnysegédjeként volt jelen.

Direkt nem írtam hivatalokat: mind a kerületi polgármester, mind a fővárosi főpolgármester címéhez méltatlan volt ami a Fővárosi Közgyűlésben történt. Ráadásul egy magát keresztyén jobboldalinak definiáló pártok polgármesterei nős ember létükre hogy mernek a Közgyűlésben ilyen folyosóra való flörtölgetést megengedni?! És utána ezek a képviselők panaszkodnak arra, hogy a bal-liberális média nem tisztel se embert, se címet, se rangot. Nos nagyon gyorsan lesüllyedtek a mi szintünkre.

A szóban forgó nős polgármesterek feleségei remélem megfelelő módon fogadták otthon a férjeiket, s alaposan megmosták a fejüket. A barátnőmtől sokkal komolyabbat kapnék - még akkor is, ha tudná, hogy vicceltem. Vajon hol volt a polgármesterek jegygyűrűje eme emelgetett beszélgetés közben? Mert nem csak Tüttő Kata képviselőnővel szemben voltak az urak tiszteletlenek, hanem feleségeikkel szemben is.

De nem csak a fent említett urak háborítottak fel, hanem mindazok a közgyűlési tagok, akik nem emelték fel a szavukat. Kérem ez nem pártpolitika, ez egyszerűen a nők tiszteletéről szól, melyre igazán ma nincs példa Magyarországon, sőt az elférfiasodó országban túl sokszor sértettük meg a magyar lányokat és nőket; barátnőinket, feleségeinket és lányainkat. Meddig engedték volna a tisztelt urak az ilyen beszélgetést? Gyalázat, hogy senki sem állt fel, mindenki magára hagyta Tüttő Katát.

Így a tisztelt Fővárosi Közgyűlés férfi tagjainak nevében az Eltévedt demokrata - aki nem közgyűlési tag - kér bocsánatot Tüttő Katától, Tarlós István főpolgármester és Kovács Péter kerületi polgármester feleségétől és minden nőtől, akiket megbántottak a politikusok az utóbbi időben.

Üzenjük a Fővárosi Közgyűlésnek: Több tiszteletet a nőknek!

Miskolc nem Budapest. Miskolcon a Magyar Szocialista Párt, a Demokratikus Koalíció és Együtt helyi szervezetei ismerik egymást, és képesek arra, hogy együttműködjenek. Budapesthez képest példamutató volt a helyihatósági választások előkészítése, a jelöltek kiválasztása. A szakmai érvek döntöttek, és az a közös cél, hogy a jelenlegi vezetést leváltsák. Erre a budapestiek képtelenek voltak.

Most mégis a budapesti Együtt veri el a port a Miskolci csapaton.

Náluk ez a demokrácia?

Én megértem, hogy az Együtt-PM budapesti gárdájának kínos dr. Pásztor Albert személye, kínos az a régi immár négy-öt éves mondat. Kínos nekik, hogy magyarázkodniuk kell, kínos nekik, hogy egy, a liberalizmust csak tankönyvekből ismerő embernek el kell magyarázni, hogy mi a különbség a rasszizmus és egyetlen, félreértett, kiragadott és számtalanszor megbánt és tisztázott mondat között. De ők ezért kapják a fizetésüket.

A két hónappal ezelőtti nagy tiltakozó akciójuk során - amikor érdekes módon hirtelen jutott ideje mind Szigetvári Viktornak, mind Karácsony Gergelynek lejönnie Miskolcra, ami első és utolsó volt a 2014-es kampányidőszakokban - kifejetették már ezt. Utána beállt egy status quo: az országos elnökség, úgyis mint Együtt-PM (így országosan),, nem támogatta a polgármester jelöltet, ezért  le is lettek takarva a párt logók a plakátokon. A helyi szervezet viszont logók nélkül, munkával, szervezetileg és erőforrásaival továbbra is támogatja. Kész, ez egy tisztességes, elfogadható, még valamelyest demokratikus megoldás is lett.

Tegnap ezt a status quo-t rúgta fel az Együtt országos elnöksége, mikor leváltotta Iván Tamás miskolci elnököt. Ami több kérdést felvet.

Egyrészt, s ez a nagyobb: miféle demokratikus párt az, ahol Budapesti központ jelöli ki, hogy kit támogathat egy helyi szervezet, egy helyi ügyben? Visszatekintve végig csak az látszik, hogy a budapestiek szerint a miskolciak, sőt a vidékiek, nem értik a demokráciát, nem értik a politikát, nem értik a liberalizmust; fogni kell a kezüket, hisz még azt sem tudják, hogy kit tudnak támogatni, ki az aki nyerhet. Egy demokratikus pártban, akinek a zászlaján a demokrácia szerepel és a jelenlegi rendszert antidemokratizmussal vádolja, hogy lehet, hogy felülről szólnak bele egy helyi ügybe? Miskolc a miskolciaké, és Iván Tamás sem nyilatkozott semmit Falus Ferencről, pedig mint ahogy a sikeres "jeges" videó - az első kampányvideó - "sikere" mutatja, bőven lehetne rajta is fogást találni. Amúgy mi lesz a következő? Pestről fogunk kapni egy listát, hogy ki az a megbízható ember, aki küldött lehet a következő kongresszuson? Kérem, ha így gondolják Budapesten, akkor azonnal jelentkezzenek át a Fideszbe.

Másrészt, hogy higgyenek az emberek egy olyan pártban, melynek vezetője már elismerte, hogy Pásztor Albert nem azonosítható a mondataival, és ő maga is belement egy status quo-ba, amit alig egy hónappal utána saját maga rúgott fel. Ráadásul pont a kampány közepén. A vezetőség megint el akarja amatőrködni a kampányt? Szigetvári Viktor, maga egyre jobban hasonlít Viktorra. Az Orbán Viktorra.

Harmadrészt Szigetvári úrnak sürgősen át kell gondolnia a stratégiáját. Azt, hogy rossz kompromisszumokat kötöttek az országgyűlési választásokon, nem úgy kell kijavítani, hogy az Együtt elszabotál és képtelen mindenféle kompromisszumra. Inkább azt kellett volna kihangsúlyozni, hogy lehet, hogy Debrecenben vagy Budapesten kútba esett az együttműködés, de Miskolcon jól működik. Igenis, tudunk tisztességes alkukat kötni.

Negyedrészt, mint egy mellékesen, milliószor ismételtem már: az hogy valaki liberális még nem feltétlenül jelenti, hogy hülye is. Arról nem is beszélve, hogy egy demokratikus vezetőnek nem az a feladata, hogy megkeresse a legnagyobb közös nevezőt, hanem hogy megemelje. Példát kell mutatnia, hogy okosabb, mint azok, akiket vezet. A politika nem a gyávák sportja. Egy politikusnak időnként igenis bele kell nyúlnia a szarba, hogy eltakarítsa az útból. Az okosabbja ezt természetesen gumikesztyűben teszi. Miskolcon pont ezt teszik.

Ennyi a hír: dr. Pásztor Albert nyugalmazott rendőrkapitányt jelöli Miskolc város polgármesteri székébe a baloldal. A többi csak liberális túlkapás és hiszti. Igen, egy balliberális blog túlkapásnak és hisztinek tartja az Együtt és a PM országos vezetésének elmúlt napi viselkedését. Az eltévedt demokrata, mint minden hülyeségtől, most tőlük határolódik el.

Mert mitől robbant akkorát, hogy egy köztiszteletben álló, balos gondolkodású, de párton kívüli civilként induló volt főrendőrt jelölnek a pártok helyi szervezetei? Mert Budapesten csak arra emlékeznek, hogy Pásztor Albert öt éve valamikor cigányozott. Arra már kevesebben emlékeznek, hogy utána kiállt mellette az összes párt, Miskolc város vezetése, lakosai, de még a megyei cigány vajda is. Cigány a cigányozó mellett? Hogy is van ez?

Mi történt tulajdonképpen?

A tények: Miskolc város rendőrkapitánya 2009-ben tartott egy tájékoztatót a közrendészeti (értsd: utcán elkövetett) erőszakos bűncselekményekről, hétköznapi nyelven rablásokról. Két hónap felderített és lezárt bűncselekményeit tételesen ismertettette, ügyirat szám szerint, összesen nyolcat. Nyolc konkrét esetre utalva hagyta el a száját az ominózus mondat: "az elkövetők minden esetben romák voltak...".

Budapesten mintha csak erre vártak volna: nem törődve azzal, hogy a miskolci vezető személyek és városlakók, sőt maga a megyei cigány vajda(!) állt ki Pásztor Albert mellett, leváltották és rasszistának bélyegezték.

De vajon igaz-e a rasszizmus vádja?

Kezdjük azzal, hogy mi a rasszizmus? Mi a hátrányos nemi megkülönböztetés? Itt a balliberális oldalon nagyon sokat dobálózunk ezekkel a kifejezésekkel, de vajon minden esetben jogosan? Vajon nem-e csak ürügy a rasszizmus vádja, hogy ne kelljen foglalkoznunk valós és nagy problémákkal? Mitől rasszista valaki?

A rasszizmus elméletben jól körül van írva, de a gyakorlatban senkire sem írták rá, hogy rasszista.

Rasszista vagyok-e ha listát készítek a barátaimról és megszámolom, hogy a harmaduk roma? Erősen kétlem, hogy ezért bárki elítélne. Rasszista vagyok-e ha kijelentem, hogy az utca felét cigányok lakják? Ez is egy tény, nem rasszizmus. Rasszista vagyok-e, ha elítélem Pásztor Albertet a kijelentése miatt, de nem segítek egy romának, mert piszkosnak találom? Minden bizonnyal. Rasszista vagyok-e, ha egy roma ellopja a tárcámat és ezért az összeset lecsuknám? Igen az vagyok.

A tények, a számok makacs dolgok. Akkor is léteznek, ha nem mondjuk ki őket, sőt minél inkább húzódunk előlük annál inkább követelik azt hogy nézzünk szembe velük. Az elhallgatás nem segít, pont ellenkezőleg, a tényszerű igazság az, ami segíti a problémák felismerését és megoldását.

Lássuk be Pásztor Albert mondata pont egy ilyen tényszerűség: minden elkövető roma volt. Nincs benne semmilyen hátsószándék. Nem sugall semmit a sorok közé rejtve, nem súgja azt, hogy a jövőhéttől csak a romák közt keressük a rablókat, s végképp nem általánosít, nem von le olyan következtetést, hogy minden roma bűnöző. És pont ez a lényeg: nem a tényszerű adatok tesznek minket rasszistává, hanem a logikátlan általánosítások. Nem lesz bűnöző automatikusan minden franciából csak azért, mert tőlem ellopta a tárcámat egy francia.

Sosem a számok, a statisztika tesz rasszistává, hanem azok a következtetések, amiket levonunk belőlük.

Sokan azt vetik Pásztor Albert szemére, hogy Magyarországon tilos rögzíteni az elkövetők nemzetiségét. Ez így van: tilos feltenni a kérdést. De a törvény azt is kötelezővé teszi, hogy a jegyzőkönyv minden elhangzott mondatot rögzítsen, így azt is amikor az elkövetők - főleg védekezéskép, az enyhébb ítéletben bízva - maguk közlik, hogy mely etnikumhoz tartoznak. Igen, az elkövetők sem hülyék, s rájátszanak arra, hogy túlbuzgó liberálisok mindenhol rasszizmust kiáltanak.

Amúgy sem lehet egy mondatból valakit rasszistának bélyegezni. Egyesek szerint lehet, hogy szerencsétlen mondat volt, de egy mondatból nem lehet megítélni senkit. A rasszizmus sokkal több, mint egy mondat: a rasszizmus egy viselkedés, mely akkor is megmutatkozik, ha a legnagyobb gonddal vigyázunk a szánkra. Pásztor Albert rasszizmusára ez az egyetlen (fél) mondat a bizonyíték. Sem 30 éves rendőri pályafutása alatt sem utána nem tett semmit, ami rasszizmusra utalna. Pedig 10 évig volt városi rendőrkapitány.

Ha e (fél)mondat miatt rasszista Pásztor Albert, akkor töredelmesen bevallom, én is rasszista vagyok.

Jó lenne, ha mi liberálisok és balos demokraták leszoknánk erről a szóról és csak akkor használnánk, mikor az tényleg indokolt. Mert így csak azt érjük el, hogy az eredetileg megbélyegző szó súlytalanná válik. Hisz a Jobbik is nyugodtan mondhatja: "Rasszista? Ugyan már, kit érdekel, ezt mindenkire rásütik!"

Ellenben ezzel a farolással a Párbeszéd Magyarországért és az Együtt vezetői bemutatták, hogy mennyire felszínesek. Nem gondolkodnak, nem néznek utána a tényeknek, ellenben csípőből olyan nyilatkozatot tesznek Budapesten, amivel a saját tagjaik sem értenek egyet Miskolcon. Hölgyeim és uraim, kérem gondolkodjanak már, mielőtt billentyűzetet ragadnak és egy félmondat jogán semmibe vesznek egy több évtizedes karriert sikeres rendőri karriert és leírnak egy értékes embert. Igazából, ha belegondolunk önök ott Budapesten sokkal gyakrabban mondanak olyat, ami után magyarázkodni kényszerülnek.

Megmondom őszintén nem voltam hajlandó este a körmömet rágni: megnéztem egy nagyon jó vígjátékot a Centrál színházban. Választás előtt annyi feltételes, sőt egymással ellentétes információ látott világot, hogy elemző legyen a talpán, aki rendet mer tenni ebben az őskáoszban, mely mértékre jellemző, hogy még azt sem tudták megítélni a szakértők pontosan, hogy a Bajnai-féle vitát ki nyerte.

Estére még cifrább lett a helyzet, amikor a Mandiner szivárogtatni kezdte a híreket - melyek később meglepően pontosak lettek: az MSZP veszített.

Nem kicsit, nem nagyon: ez bizony megsemmisítő vereség. Minden MSZP székházat el lehet adni, a maradékot lerombolni és behinteni sóval. Igazából a mai MSZP-ért nem kár.

Most belekezdhetnék egy nekrológba, de nem teszem. Egy kicsit még korai temetni - bár nem ártana. Mesterházy Attila biztosan megpróbál még keresztbe tenni a változásnak, pedig az egész baloldalnak és főleg a pártjának tenne nagy szolgálatot azzal, ha végleg elköszönne. Ma már számai vannak arról, mennyire nincs semmi keresnivalója a politikában.

Az is igaz, hogy az MSZP válságát könnyű lenne egy bukott pártelnök nyakába varrni, de nem lenne igazságos. Az MSZP-nek ugyanis nem Mesterházy Attila a legnagyobb problémája. Az MSZP mindig is azzal küzdött, ami előbb vagy utóbb a FIDESZ-t is utoléri: mivel nem volt utód nemzedék kinevelve, a párt sosem tudott ritmust váltani. Pontosabban egyetlen egyszer sikerült neki: az azóta - lehet pont ezért - kiutált Gyurcsány Ferenccel. Azzal a Gyurcsány Ferenccel, aki órási munkát fektetett a Demokratikus Koalícióba, s a nagy rohanásban is mindig figyelt arra, hogy a saját nevével segítsen a fiataloknak és ismertté tegye nem csak a pártját, de annak képviselőit is. Ma egyedül Gyurcsány dolgozik aktívan azon, hogy ne csak most, de húsz év múlva is legyen pártja, egy fiatal, rugalmas, ritmusváltásra kész DK.

Az MSZP válsága - mely tegnap óta már számszerűen sem a baloldal válsága - ugyanis nem más, mint egy generációs, egy megújulási válság. Csak hogy a régi, a kiégett garnitúra ezt nem ismerte fel és pont azokat ijesztette el a párttól, akik a pártért dolgoztak volna. Ennek köszönhetjük ma az Együtt-PM formációját és a DK-t.

Bajnai is bizonyította, hogy ma Magyarországon nem csak a szenvedélyes Gyurcsányista beszédeknek, de a megfontoltabb, kicsit talán elitista, de határozott bal-liberális Együtt-PM-nek is van keresnivalója, talán több is mint amennyi elsőre látszik, hisz Bajnaiék pártja az elmúlt egy évben hibát-hibára halmozott, az elrontott választási szövetségek és elrontott kampányok mellett ért el egy nagyon szép, 7-8 %-közötti eredményt. Fáj belegondolni, hogy a hibák nélkül hol tartana az Együtt-PM korszakváltása.

Az EP választás után egyetlen kérdés maradt nyitott: a jövő. Az, hogy a baloldal vezetésében mennyire tud együttműködni a DK és az Együtt, valamint az, hogy helyi szinten mennyire szeretne keresztbe tenni nekik a haláltusáját vívó MSZP.

Kérdés, hogy Gyurcsány meddig bírja megtartani a lendületét, és kérés mennyi időbe kerül Bajnaiéknak a nagy "újratervezés", egyáltalán újra kell-e tervezni mindent, vagy csak elég elkerülni a múlt hibáit?

Egy valami viszont biztos: a baloldali politika életképes, sőt nagyon is van bázisa ma Magyarországon. Ez nem a baloldal válsága, mindössze szót kér a következő generáció.

A vasárnapi választások brutális ellenzéki vereséggel végződtek. Bár a parlamenti mandátum arányok az új rendszernek köszönhetően jóval torzabbak, mint korábban bármikor, tisztán látszik: az ellenzéki Kormányváltás még megszorongatni sem tudta nagyon a kormánypártokat. A Jobbik váratlanul jól szerepelt, az ország több mint felén lettek másodikok.

Én mégis győztesnek tartom a Kormányváltókat.

Győztesek, mert - ha hónapokkal késve is, de - összefogtak és ha döcögve is, de együtt tudtak működni. Néhány fénykép és néhány hét erejéig nem egymásra mutogattak, hanem együtt dolgoztak. Kompromisszumokat kötöttek, s ha nyögve nyelősen is, de sikerült a kampány végére egy szorosabb munkakapcsolatot kiépíteni.

Csak túl későn.

De ez nem jelenti azt, hogy a kompromisszumok rosszak voltak. Egyszer talán el jön egy idő, mikor szövetségeinket felbontjuk, de ez nem az az idő. A Kormányváltóknak együtt kell maradniuk. Nem csak azért, mert szervezeteik egymásra vannak utalva, hanem azért, hogy az embereknek megmutassák: a kudarcot is eltudják szövetségben viselni.

Három hónap nem volt elég - különösen a szerencsétlen névcserék mellett - hogy az emberek megismerjék a Kormányváltó szövetséget, nem volt elég arra, hogy megismerjék a programját, nem volt elég arra, hogy bizalom épüljön fel a szövetségesek felé. Legalább kétszer vagy háromszor ennyi idő kellett volna.

A Jobbik jó eredménye mögött az is ott van, hogy az emberek egyszerűen büntetni akarták a politikusokat. Büntetni, mert cserben hagyottnak érzik magukat - mind két oldalról. Büntetni azért, mert sokszor egy táboron belül mélyebb árkokat ástak, mint a kormánnyal szemben; büntetni azért, mert inkább a saját hatalmi pozicióikkal foglalkoztak, mintsem a választókkal. Ezért volt hiba, hogy Bajnaiék és Mesterházyék ilyen hosszan húzták a szövetség megkötését: már nem volt idő a választópolgárok meggyőzésére.

Egyszer eljön az idő, mikor felbontjuk szövetségeinket, de ez még nem az az idő. A vereség ellenére nem szabad hagynunk veszni az eredményeinket: szükség van a kormányváltókra. Szükség van egy olyan balos - liberális - centrumra, amiben egységben, közösen tudunk fellépni Orbán túlkapásai ellen. Egy szövetségre, mely erőt tud mutatni ha kell, egy szövetségre melyen belül megkötjük kompromisszumainkat, anélkül hogy elveszítenénk saját magunkat.

Csak szövetségben lehet esélye az ellenzéknek nem csak az európai, és a helyhatósági választásokon, de 2018-ban is - vagy előbb. Készen kell állni.

Ne romboljuk saját két kezünkkel le azt, amit nehezen felépítettünk: legyen hivatalos a Kormányváltók szövetség, Legyen egy fórum, ahol a az ötök bandája egyeztet napi, heti szinten. Mutathassuk meg az embereknek, hogy a baloldal tanul kudarcaiból, a bal-liberális oldal megújult és a kudarc ellenére sem hagyja cserben a választóit.

Épp ezért Gordonnak üzenem: ha tényleg elege van a kompromisszumokból, akkor elege van politikából és inkább vonuljon vissza, de hamar. Szövetségen kívül mindenki - még az MSZP is - meghal.

Vasárnap szavazni kell menni. Választani. Itt az ideje, hogy ha csak nyolcmilliomod részben is, de beleszólj Magyarország történelmébe. Döntsd el, milyen országot szeretnél magadnak, gyerekednek, unokádnak.

Mert a választás tulajdonképp erről szól: az időt nem forgathatjuk vissza. "A múltat végképp eltörölni" mentalitásnak egy eredménye lehet a bukás. De arról dönthetünk, hogy gyermekeinknek érdemes legyen itt felnőni, itt maradni Magyarországon. Arról dönthetünk, hogy unokáink magyarul beszéljenek, vagy csak törve, nehezen beszélve magyarul, a "nagymama kedvért".

Elégedett vagy az országgal? Van biztos munkád, nyugdíjad? A gyermeked, unokád be fog tudni jutni egy Egyetemre? A munkájából megtudja teremteni saját egzisztenciáját, biztos hátteret a családalapításhoz? Ezekre a kérdésekre kell választ adnunk a szavazófülkében.

A szavazás nem vallási kérdés, a szavazás politika! Ne csinálj belőle hitbeli kérdést! Ne azonosulj a választásoddal, sem a 2010-essel, sem a 2014-essel! Egyszerűen tedd fel a kérdéseket, válaszolj rájuk a szavazófülkében és tedd be az ikszet! S négy év múlva, a kell tedd máshova!

Ha jól csinálod, akkor frusztrált leszel és dühös, úgy érzed majd, hogy nem jól választottál, hogy nincs jó választás, de ennek ellenére a gyerekeidért, az unokádért kérlek tedd meg! Menj el, és megfontoltan tedd be az ikszet. Tartozol ezzel az utódaidnak.

Mert mindenkit egy cél vezérel: hogy egy kicsit jobb világot hagyjunk gyermekeinkre. Egy kicsit egészségesebbet, biztonságosabbat, egy kicsit szabadabbat, hogy gyermekeinknek több választása legyen, mint nekünk volt. Hogy gyermekeinknek ne kelljen átmenni mindazon a szenvedésen amin mi átmentünk.

Utódaink rajtunk kérik majd számon, hogy milyen országot hagytunk rájuk, mint ahogy mi is a szüleinket kérdezzük: te mit tettél? Ha elmész szavazni, akkor nyugodtan nézhetsz a gyerek szemébe: "én megpróbáltam!"

Mert egy választás erről szól gyermekeinkről, unokáinkról. Válassz és ne hallgass a bolondokra!

Az Index újságírója eléggé megtévesztően fogalmazott cikkének bevezetőjében:

Meglepő fordulat: nem a vereségtől, hanem a választási győzelemtől félnek jobban a miskolci szocialisták. Legalábbis komoly kételyek merültek föl a szimpatizánsokban az ország vezethetőségét, illetve a Fidesz esetleges veresége utáni közállapotokat illetően: többek szerint Orbánék az utcára küldik majd az embereket.

Index

Hál' istennek így ez nem igaz, és a cikkben megszólaltatottak sem ezt mondják.

Mind Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt, mind a Kormányváltásért szövetkezett politikai erők tagjai nagyon is tudják, hogy Orbán Viktor után nem lesz egyszerű kormányozni - bár nem azért mert oly magasra tette a miniszterelnök úr a lécet.

Nehéz lesz, mert az ország gazdasága hanyatlik, mert a költségvetésen olyan nagy lyukak tátongnak, amiket nem lehet egyszerűen befoltozni. Nehéz lesz, mert ha nem győz, akkor Orbán nem fogja elfogadni az eredményeket. Híveit mozgósítani fogja minden békés és kevésbé békés megmozdulásra, hogy minél jobban megnehezítse az átadás-átvételt és az új kormány elindulását. Nehéz lesz, mert idő kell a viktorizmus által megnyomorított közintézmények, közigazgatás helyreállításához.

Mi tisztában vagyunk a nehézségekkel, és felkészültünk. Az Kormányváltók készen állnak a nehézségek leküzdésére, Mesterházy Attila és szövetségesei készen állnak a kormányzásra. Ne feledjük, ezek a szövetségesek már megmutatták, hogy őket nem lehet megfélemlíteni, ők már megmutatták, hogy nem ijednek meg sem a saját, sem Orbán Viktor árnyékától.

Nem aggódunk a győzelem miatt. Nem félemlít meg minket egy 174 centiméter magas, akaratos ember, nem félemlíthet meg minket egy Békemenetnyi ember sem, mert nem engedünk a félelemnek. Merünk győzni. És ha győztünk, akkor merünk kormányozni. Készen állunk.

Az "elmúlt-nyolc-évezés" ősi Fideszes hagyomány. Olyan reflex, mint kutyánál a nyáladzás: roppant gusztusos. Fröcsögve dobják oda mindig mindenkinek, ha olyan kérdéssel találkoznak, melyre nincs válaszuk, mely őket nem érdekli. A munkanélküliség, a devizahitelesek, a közbiztonság, az oktatás, és az egészségügy, vagy épp a nyugdíjrendszer: minden problémára egy magyarázat van: az "elmúlt-nyolc-év".

A kampányban is szerepet kap, Fideszes aktivisták mai napig nem felejtettek el "elmúlt-nyolc-évezni". Pedig nincs igazuk. Ez a baloldal már nem az a baloldal, amely 2010-ben csúfondárosan kikapott. Ez a baloldal már nem az a kormányképtelen, ötlettelen, megbénult kacsa, amely 4 évvel ezelőtt volt.

A baloldal megújult. A létrejövő új pártok sok új arcot, új embereket hoztak a felszínre. Elég ha csak a jelöltek listáját végignézzük, az ellenzékben a húzónevek, a régi nagyok mellett rengeteg új név van. Új belépők a politika színpadára.

Ezek az emberek motiváltak: őket már Orbán Viktor teremtette, ők Orbán Viktor miatt és ellenében álltak politikusnak. Ezek az emberek Viktornak ismeretlenek, de az embereknek nem. Ezek az emberek őszinték kemények és kitartóak, ezek harcosok. Ezekre az emberekre nem számított Orbán, hisz a totális viktorizmusában fel sem merülhet az, hogy az emberek ellene forduljanak.

Ezekkel az emberekkel nem lehet "elmúlt-nyolc-évezni", semmi közük sincsen hozzá. Ezek az emberek más politikát folytatnak, még őszinték, támadhatatlanok. A FIDESZ kampánygépezet nem tud velük mit kezdeni, sőt ezektől az emberektől félnek. Félnek, mert ezek az emberek okosa, ezek a jelöltek kitartóak, ezek a jelöltek edzettek. Ők azok, akik az utolsó pillanatig harcolni fognak, mert hisznek egy demokratikus, modern Magyarországban, hisznek abban, hogy a politikusoknak a problémákat kell kezelni és végül hisznek abban, amiben Orbán már rég nem: hisznek a saját választóikban.

Az elmúlt nyolc év végleg kimúlt, csak a Fidesz sírja vissza. A nyolcból négy úgyis az övék.

Ismerik a sztorit, amikor egy autós vidéken beragad a sárba?

Egy autós vidéken elakad egy sáros gödörben. Észreveszi, hogy egy gazda a mellette lévő táblát szántja ép, így megkéri, hogy traktorjával húzza ki az autóját.

- Rendben, - feleli a gazda - de harmincezer forint lesz, mert ez ma már az tizedik autó, amit ki kell húznom innen.

- Úristen! - kiált fel az autós - mégis, mikor van ideje akkor szántani? Éjjel?

- Nem, - feleli a gazda - éjjel a gödröt töltöm fel vízzel.

Eljött az ideje a kormányzásnak, eljött az ideje a cselekvésnek. Ideje a FIDESZ-es vezetők személyes problémáinak megoldása után az ország problémáival foglalkozni. Ideje válaszokat találni a gazdasági problémáinkra, a munkanélküliségre, az elszegényedésre, az elvándorlásra, a széteső iskolákra, a használhatatlan utakra és vasutakra, a lassan kipusztuló és meghaló vidékre. Ideje rendezni a devizahiteleket, egyáltalán, ideje rendezni a hiteleinket. Eljött az idő a cselekvésnek és a kemény munkának.Ideje elkapni a bűnözőket, ideje gyógyítani a betegeket, oktatni gyermekeinket, ideje előrelépni.

Szövetségeket kell kötnünk és kompromisszumokat, változtatnunk kell társadalmunkon, gondolkodásunkon. Meg kell oldanunk problémáinkat. A FIDESZ-es nagykutyák nem érnek rá. Szerintük nincsenek problémák, mert ők nem látnak problémát.

Pedig 2014-ben az ország tele van problémákkal, épp úgy mint 2010-ben. Sőt! Az ország tele van ugyanazokkal a problémákkal, mint 2010-ben. Dolgos kormányunknak hála talán meg is szaporodott jó párral. Orbán adminisztrációja azokból a problémákból is csak keveset oldott meg, amiket ő maguk hoztak létre - igaz ezeket jó hangosan reklámozták.

Sajnálom Orbán Viktort, mert egyetlen reményük az, hogy nem ismerjük fel: Ő az, ők azok, akik minden éjjel újra és újra feltöltik az árkot vízzel.

Mert Ők nem azok az emberek, akiknek válaszaik vannak, ők nem azok az emberek akik megoldják a problémáinkat: ők csak a saját problémáikat oldják meg. Maguknak és rokonaiknak juttatnak állásokat és pozíciókat, tönkretesznek régi cégeket, csak hogy nekik legyen. De nincsenek válaszaik az ország, a város, a vidék, a fiatalok vagy az idősek, a gazdaság, a munkanélküliség és a devizahitelesek problémaira. Mert nekik nincsenek ilyen problémáik.

S válaszok hiányában vitára is képtelenek. Orbán Viktor pont azért nem áll ki vitára Mesterházy Attilával, amiért a képviselő jelöltek sem vitáznak egymással: a FIDESZ-esek zavarba jönnek mindentől, amire nincsenek előre megírt, kitalált és letesztelt válaszaik.

Pedig egy képviselőnél nem hátrány, ha tud gondolkodni.