Balsai István alkotmányjogász május 9.-én kedden kilépett munkahelyének a kapuján és elhajtatott. Ez önmagában nem érne meg egy címlapot, de a tisztelt alkotmánybíró úr szembe állt és ment mindenkivel. Nem képletesen hanem az egyirányú utcában.

Mikor érdeklődtek utána, hogy mégis, "Tisztelt alkotmánybíró úr, nem tetszik ismerni tán a KRESZ-t?" megpróbálta lerázni a kérdést, majd mint egy ijedt óvodás elkezdett azzal védekezni, hogy "mindössze csak harminc métert ment szembe  a forgalommal".

Tisztelt alkotmánybíró úr! Ha az ön családját veszélyeztetné - ne adja Isten - egy oly eszement barom, mint az ön kedves sofőrje, akkor is elfogadná védekezésnek, hogy mindössze azt az ominózus harminc métert tette meg szabálytalanul, egyirányú utcában forgalommal szemben?

Vagy valahol elsiklottam felette, és az új alkotmány felmentést ad önnek a KRESZ betartása alól? Vagy az ön sofőrjének?

Balsai úr, ön miért nem figyelmeztette a sofőrjét arra, hogy a szabályok betartásával kell közlekednie? Tán Ön is így szokott vezetni? Egyszerűen unalmas a munkája, és ezzel akar kompenzálni, és egy kis izgalmat vinni az életébe? Akkor inkább javaslom a hegymászást, vagy az ejtőernyőzést, ott ha nem jön be a nagy trükk maximum a saját bőrét viszi a vásárra, nem a másokét - ráadásul olyanokét akik - Önnel ellentétben - nem tartják magukat a szabályok felett állónak.

Persze közel sem hiszem, hogy Ön az egyedüli, tisztelt bíró úr, aki nem ismeri a KRESZ-t vagy csak nem akarja betartani. Magyar politikusokra jellemző a lézerblokkolók és a mentelmi jog pofátlan kihasználása. Lassan annak a közéleti szereplőnek kellene címlapot szentelni, aki szabályosan közlekedik autójával és/vagy nem lobogtatja minden második sarkon a mentelmi jogát - ha létezik egyáltalán ilyen. Sajnos a példa azt mutatja, hogy egyre többen - pártállástól függetlenül - tartják magukat szabályok alóli kivételnek.

Talán egyszer hord még e magyar föld a hátán oly politikust, ki nem kivétel, hanem példakép.

A Nemzet Golyóstolla elromlott. Először csak pacázott, majd szép csendben elkezdte ereszteni ragacsos, színes levét, végül - mily hibás konstrukció - felrobbant, ragacsos tintapacával terítve be mindent, papírt, írást, és a kezet, ami tartotta.

Mi értelme volt?

Vajon Orbán hogy követhette el, azt az amatőr hibát, hogy hagyta addig fajulni a dolgokat, amíg már őrá is ráragadt, levakarhatatlanul az a sok mocskolódás, mely az ő Köztársasági Ölebét nyakig elborította? Demokráciában senki sem áll kritikán felül, se Viktor, se Pál. Márpedig ha Orbán akarta volna, az egész sok napos "Doktor No - sagát"  rövidre vághatta volna, egy rövid, tiszteletteljes, egyszerű kritika megfogalmazásával. Nem tette, megerősítve ezzel a kételyt - nem Schmitt, hanem a saját maga alkalmatlanságában is.

Persze, lehet, hogy csak szerette a Tollát, és mint szentimentális ember, sajnálta kidobni, talán a régi emlékek kedvéért. Így viszont sokkal nehezebb új tollat találnia - nyakig tintásan.

Egy valamit el kell ismerni, szervezettségben a Fidesznek Magyarországon párja nincs. Akár a Békemenetet veszem, akár a választásokra való mozgósítást, akár nyilatkozat dömpinget, a párt céljainak - Viktor céljainak - megfelelően mindig példás fegyelmezettséggel hajtották végre a feladatot.

Pont ezért meglepő az, amikor a Fidesz nyilatkozat háborúba keveredik önmagával. Amikor egy nap négyféleképpen tudnak nyilatkozni, ugyan arról a dologról, legyen az egy megállapodás az EU-val, pénzügyi, vagy csak belpolitikai, közigazgatási kérdés, olyan amatőr bagázs látszatát keltették, melyeknél az is csodaszámba menne, ha egy iskola diákigazgatói posztját megszereznék, nem hogy országot tudnának irányítani. Utána persze mindenkit hibáztatnak, pedig a vihart saját maguk kavarták, hisz a derült, kék ég színén is képesek lennének elvitatkozni - vagy csak azon.

Porszemek kerültek a gépezetbe, elvtársak! Keresgélhetik ugyan őket, de meg nem találják, mert ezek bizony nem liberális ügynökök, vagy KGB-ben tanult, MSZP-s szupertitkos keleti James Bondok, akik Gyurcsány Ferenc képével alszanak, orosz vodkáról álmodva, de nem is az EU titkos elmebefolyásolójával kísérletező internacionalista-globalista hippik, ezek jóval trükkösebbek, mert csak a tükörben láthatók: ezek bizony Önök, Tisztelt Hölgyeim, és Uraim. Annyira elfelejtettek önállóan gondolkodni, annyira függnek a központi Viktor-agyuktól, az egyesített tudatuk irányítójától, hogy egyetlen nem várt kérdés, és világgá szaladnának legszívesebben. Vagy elszólják magukat. Mellébeszélnek. Hümmögnek. Próbálnak úgy tenni, mintha ott se volnának. Mindent megtesznek, csak ne lássák Önökön, azt az isten csapását, hogy Önök önállóan tudnak gondolkodni. Mindent, csak ezt a szégyent, ne.

Önöknek, a Fidesznek, ugyanaz a gyengéje, ami az erőssége: a túlközpontosított, gondolkodást kiküszöbölő, szolgai szervezet, mely ugyan egyszerű, nyílt parancsokat fegyelmezetten végrehajt, de bármilyen nem várt, vagy a várttól csak egy vesszőnyivel is különböző helyzetben már roppantul megzavarodik és összeomlik. Elvtársak, nézzenek a tükörbe, és gondolkodjanak el ezen.

Nehéz oktatási államtitkárnak lenni egy jobboldali, időnként retorikailag nemzeti, megszorításokra kényszerített Orbán-kormányban. Még nehezebb a huszonegyedik században, ahol a fiatalok jól ismerik az internetet és beszélnek élő idegen nyelveket.

A XXI. század a tudás évszázada. Egy ma születő gyerek megélheti a huszonkettedik évszázadot, meggyógyíthat egy ma gyógyíthatatlan betegséget, olyan helyekre juthat el, melyekről mi csak álmodunk, vagy olyan tudományágat művelhet, mely ma nem létezik. A XXI. század arról szól, hogy a tudás mindenkié, a tudomány közkincs. Nem a szabadalmak és titkok számától erős egy ország, egy nemzet, hanem attól, hogy hány tanult ember él ott.

Az új felsőoktatási törvény egy olyan bűn, mint a hazaárulás. A történelem úgy fogja emlegetni, mint a huszadik század elejét, mikor "kitántorgott Amerikába egymillió emberünk". Most egy egész korosztály - a frissen érettségiző fiatalok egész hada - hagyja majd el az országot és semmi sem garantálja visszatérésüket, mert aki menekül, az nem tér vissza. És ők menekülnek. Menekülnek egy infantilis ország, egy infantilis nő miatt, aki egyetlen tollvonással vette el a jövőjüket, tette értelmetlenné négy év kemény munkáját.

Rózsa, ha elfogadsz egy tanácsot, többet nem szólalsz meg. A történelem már keresztre feszített, a szülők a véredet kívánják - szó szerint és joggal. Nem szólalsz meg, mert nem tudsz válaszolni. Nem tudsz válaszolni a szülőknek, hogy milyen alapon kérdőjelezted meg és romboltad le a gyerekek munkáját, nem tudsz válaszolni a gyerekeknek, akik azt kérdezik, hogy ezért maradtam otthon, ezért tanultam, ezért mondtam le a bulikról? Nem tudsz válaszolni arra az egyszerű kérdésre sem, hogy ha a magyar egyetem nem ad oly elismert diplomát, mint a bécsi, akkor miért háromszorosa a magyar tandíj az osztráknak?

Amíg nem tudsz válaszolni Rózsa, jobb ha hallgatsz.

A HÖK - bármilyen álnéven is jelent meg - mindig is két dologra volt igazán alkalmas: pénzosztásra és buli szervezésre. Hallgatói érdekvédelemre - kevés kivételtől eltekintve nem. Nyílt titok volt, hogy a HÖK-öket, a HÖOK-ot könnyű lekenyerezni és egy kevéske személyi előnyhöz juttatva a kiöregedő vezetőket, minden ellenállását meg lehet szüntetni. Csodálkoztam is, hogy Hoffmann hogy engedhette az őszi nagy tüntetésig fajulni a dolgokat, úgy látszik ő akkor tanulta meg e "titkot".

A Hallgatói Hálózat megjelenése ezt az állóvizet kavarta felé. Új szereplő, és jelenleg ténylegesen a HÖK feladataira koncentrál: nem pénzosztáshoz asszisztál, nem bulit rendez, hanem akár a polgári engedetlenségig is elmenően védi a jelen és a jövő hallgatóinak érdekeit. A HÖK-nek persze nem tetszik a konkurencia, de van is oka félni: a HaHa akciói megmutatták, hogy nem csak szavak, nem csak spontán összegyűlt emberek, hanem Tömeg áll mögötte. Olyan tömeg, melyet a HÖK már rég nem tud felmutatni, de nem is akar, mert fél.

Pedig csak a feladatát kellene ellátnia. Párt semlegesen, mert a HÖK nem ugródeszka a politikába. Különösen akkor nem, mikor a tanuláshoz való alkotmányos jog ellehetetlenítését akarja a hoffmann-i államtitkárság. Persze a HÖK-ösök azok, akiket a legkevesebbszer lehet látni a folyosókon, többet a bulikon - természetesen erős alkoholos befolyásoltság alatt, hogy ne lehessen vele beszélni amúgy meg "nem ér rá" mert "védi" az érdekeinket. Vagy előkészíti a sajátjait...

A HaHa megjelenése új remény, mellyel megszorongatható mind Hoffmann, mind a mindenkori hatalomnak befekvő HÖOK. Ha-ha(-ha)...

Ugyan egy mezei szarvasmarha sokkal okosabb Orbánnál, és a hasonlatért előre is bocsánatot kérek a marháktól, nem akartam őket lealacsonyítani.

Ugyanakkor a hasonlat helyes, hisz Orbánnal pontosan ez történt.Figyelmeztették, hogy jön a fal, voltak korlátok is előtte, de Orbán átugrotta - mit ugrotta áttörte azokat nemzeti kétharmados gőzerővel - és leszegett szarvakkal neki ment a falnak, melybe szépen bele is fúródott és most se előre, se hátra, ötlete semmi, csak kapálózni tud.

De minek. A Bika jobb ha megadja magát, mostantól a fal úgy sem ereszti.

Orbánnak sem belföldön, sem külföldön sincs hitele, és ez már nem az a helyzet, hogy valaha is visszaszerezhetné hitelét. Nagyot mert álmodni, de megvalósításához nem értett. Nem csak politikai, de mindenféle tekintetben elvesztette a racionalitás érzékét: pontosan úgy, mint egy teljesen begőzölt, bevadult bika.

Ne csodálkozzon hát, hogy rövid úton, mind külföldön, mind belföldön a vágóhídra került. Most már nem Orbán kormányoz, mostantól interregnum van, míg az ellenzék le nem tesz három tervet: egy törvényhozói programot a demokráciáért, egy gazdasági programot az államcsőd elkerüléséért, és egy stratégiai programot a Magyar Köztársaság fennmaradásáért.

Az nem kérdés, hogy Orbán bukik. Szépen vagy csúnyán: rajta áll. De mi várható utána?

Kevesen mernek lehetséges forgatókönyvekről beszélni, pedig épp a forgatókönyveken múlik, hogy vissza tudjuk-e állítani és meg tudjuk-e erősíteni a Köztársaságot. Egyáltalán beszélhetünk-e majd Köztársaságról a következő ötven évben, vagy csak egymást váltó rendszerekről, anarchiáról és káoszról.

Az Orbán után következő kormány ezért nem hibázhat. Sőt nem csak egyszerűen nem hibázhat, de vérprofinak kell lennie mind gazdasági, mind szociális területen, egyaránt aktív, következetes bel-, kül- és biztonságpolitikát kell folytatni, ahol nincs hibának lehetősége, csak következménye.

Első lépés: tűzoltás. Azonnali hatállyal felfüggeszteni az új alkotmányt, a médiatörvényt, a költségvetési törvényt, a köz és felsőoktatásról szóló törvényt, valamint a választójogi és a végtörlesztés intézményét. Szétzavarni az MTVA-t, összevonni a közszolgálati médiát, egységes, független vezetés alá helyezni azokat. Visszaállítani az önkormányzatiságot.

Második munka: stabil jogi alapok. Előkészíteni olyan törvények sorozatát, melyekkel megelőzhető a következő Orbán Viktor: szétválasztani a hatalmi ágakat, helyreállítani a bírói függetlenséget, az alkotmánybíróság függetlenségét, a független MNB-t. Helyre kell állítani a társadalmi érdekegyeztetés színtereit: érdekegyeztető tanácstól a szakszervezetekig, a gyülekezés szabadságától kezdve az állampolgári alkotmányos normakontroll bevezetéséig.

Harmadszor: Ismét bevezetni a több kulcsos SZJA-t eltörölni az élelmiszereket drágító adókat, megállapodni a verseny szférával a különadók kivezetésének üteméről. Tárgyalásokat kezdeményezni a bankokkal a devizahitelesek megsegítéséről - bármilyen formában, de hatásosan.

A negyedik nap talán végre megünnepelhetjük a zsarnok bukását, de korán fekszünk, mert az ötödik nap minden kezdődik elölről: gazdaság - költségvetés - rendőrség - békávé - munkahelyek - egészségügy - oktatás - pénz, pénz, pénz - munkahelyek - lakáshitelek - környezetvédelem - koffein mérgezés.

Építsünk hidakat, mert lassan nem lesz elég híd az országban, ami alá behúzódhatnának a hajléktalanok.

Minden hajléktalan sorsa tragikus, de a szívem szakad meg, mikor gyerekes családok kerülnek az utcára. Hála Orbánnak ez egyre gyakoribb.

Igen, személyesen Orbáné a felelősség. Nem megyek bele, hogy melyik csatlósa volt éppen az, aki rúgott egyet a deviza árfolyamokba és ezzel együtt családok ezreibe. Nem megyek bele, mert Orbánnak - aki amúgy is istennek képzeli magát és állítólag hatalmában van félkézzel megemelni az ország GDP-jét - hatalmában volt kezelni ezeket a helyzeteket. Gyakorlatilag az ország oda süllyedt, hogy minimális elvárás a személy csere, és aki ezt nem teszi meg amatőr, sőt egyenesen rosszakaró, akire minden gonoszság igaz. Nem félek kimondani, Matolcsy bebetonozása lassan a hazaárulással lesz határos.

Orbán - nagy jobboldali, a családok védőszentje - elárult szinte mindenkit. Azokat is, akik rászavaztak és azokat is, akik nem.  Uralkodásának legnagyobb vesztesei pedig azok, akiket mindenkor a zászlajára tűzött: a családok.

Ma már nem csak az igaz, hogy a családok egyharmad él a létminimum alatt, hanem az is, hogy a családok tömegesen veszítik el otthonaikat. Ma nem kell munkanélkülinek lenni a szülőknek ahhoz, hogy utcára kerüljenek, elég fiataloknak lenni, elég nem oly szerencsés, gazadag, "lázári" családból származni, egy hitellel megterhelt lakásban élni: ennyi elég hogy munka mellett elveszítsd az otthonodat.

Fiatalokról van szó, akiknek a család alapításon kell törniük a fejüket, de bizonytalan otthonba ki szeretne gyereket? Ki szeretné családját hajlék nélkül látni? Hát ne csodálkozzanak, ha visszaesik a születések száma, ne csodálkozzanak, ha az eddig is tragikus adatok még jobban összeesnek.

Nem hevenyészett - rokonoknak ugyan megfelelő - végtörlesztési törvény kellett volna, hanem átfogó stratégia. Enélkül még a választásokon indulni is felelőtlenség és történelmi bűn. Orbánnak ráadásul egy éve volt felkészülni és kigondolni valamit - ami nem csak neki jó. Terveik kapkodóak, és ami van is - nyomokban - stratégia, az is a valóságtól annyira elrugaszkodott, mintha egy marslakó írta volna.

Munka hely - na az ami következetesen nincs és nem is lesz. 2014-ig legalábbis már nem. Pénz se nagyon, hisz a kormány kezéből úgy folynak ki az ezer milliárd forintok, mint a víz. Pedig munka kell, a munkahelyekhez pedig pénz, e kettő nélkül pedig óriási slamasztikában vagyunk. Akarat kellene mert volna mit csinálni az országban, volna mire költeni - értelmesen a pénzt. Fel kell újítani a vasutat, fel kell újítani az iskolákat - hogy csak kettőt említsek, ami munka helyeket teremtene és látványosan emelne az ország színvonalán. Talán még a költségvetés is túlélné.

Nem, itt nincs akarat, csak a vizesárkok ásása folyik, miközben lassan nem lesz elég híd a családoknak.

Ilyen nincs! Matolcsy György igazat mondott!

Nem hittem el, többször újra kellett, hogy olvassam, de igaz: Matolcsy bevallotta, hogy nem a növekedés beindításához kell az IMF hitel. Lányos zavarában persze - hisz nincs hozzászokva az igazsághoz azonnal egy nagy hazugsággal nyugtatta lelkét: arra van itthon elég pénz.

Körbenéztem, megmondom, őszintén, hacsak nem Orbán vagy Matolcsy párnájában nincsenek ezer milliárdok eldugva, akkor ebben az országban egyáltalán nincs pénz. Semmire, sehol, soha. Elég csak arra gondolni, hogy a kormány mennyi milliárdot zárolt az az állami intézményeknél, hogy utána el is vonja tőlük - a még ki sem fizetett összegeket!

A nyugdíj-einstand (de szép szó) 3 000 000 000 000 forintjából (ejtsd három ezermilliárd forint) mostanra semmi sem marad a költségvetésben - pedig ez oly nagy összeg, melyet azt hittem nem lehet elkölteni négy év alatt. Ők megtették egy év alatt. Hol lesz az állami nyugdíj biztonsága? Elárulom: ott ahol ez a tandem fog nyaralni öregkorukban: a Bahamákon és egyéb trópusi szigeten.

Az IMF meg nem ad, de hát kiadna egy országnak milliárdokat, amikor senkinek sincsen halvány sejtése sem arról, hogy ki és mikor fog visszafizetni, ha egyáltalán. Matolcsynak már az is nagy siker lenne, ha egy kéthetes barter megállapodást alá tudna az ország írni az IMF-fel.

Szóval nincs pénz, hacsak nem igazak azok a hírek, hogy a kormánynak a jegybanki tartalékokra fáj a foga, nem is lesz. Igaz Matolcsyt elnézve ideje "néhai jegybanki tartaléknak" nevezni azt a jó 35 milliárd eurós keretet, mert a nyugdíjalapokkal is így kezdte: szemezett velük, nagyon szemezett...

Valahogy ideje lenne Orbánéknak elővenni a lelépési stratégiát, hisz bankot robbantottak és minden pénzt vittek. De miről is beszélek? Orbánnak erre sincs stratégiája...

Vizsgálatot indítani mindig könnyebb, mint vizsgálatot folytatni. Ugyanakkor a felelőtlen vizsgálatindításnak meg van az a veszélye, hogy egyszer magunk ellen indítunk vizsgálatot, ami az őrület és a politikai bukás biztos jele.

Ha pedig úgy indítunk vizsgálatot magunk ellen, hogy nem is tudunk róla, akkor megváltottuk a jegyünket egy kényelmes pszichiátria első, zárt osztályára.

Szóval Orbán megváltotta a saját és teljes kormánya helyét, mikor hagyta hogy jobb keze Matolcsy vezetésével vizsgálat induljon azok ellen, akik szövetkeztek a forint ellen. 18 hónapnyi miniszterség után igazán tudhatná, hogy a forint ellen nem kell összeesküdni, összeesik az magától.

Nagyot néznék, ha ez a vizsgálat eredményre vezetne. Na nem mintha olyan nehéz lenne a tetteseket elkapni, hisz minden reggel visszanéznek a vizsgálatot folytatókra a tükörből. Igaz ez még reggel van, amikor nem folytatnak vizsgálatot, a minisztériumban pedig sajnos már nem néznek tükörbe. Így nehéz lesz eredményes vizsgálatot folytatni.

De legalább lesz megint egy eseti bizottság, melyre lehet pótlékot felvenni a képviselői fizetés mellé. Ez nagyon fontos szempont, hisz a bóvlivá sorolás miatt a végtörlesztő képviselőknek is megugrik.... - a kifizetett adóssága? Ugyan, az csak azoknak ugrik meg, akikre nem gondol a kormány, akik nem tudnak vég-törleszteni, csak marad a hitel, mely már több, mint a lakás értéke. Vagy inkább már két és fél lakás értéke. Maradjunk abban, hogy lesz miből kifizetni a gyerekek tandíját.

Orbán ezzel a lépéssel hivatalosan is elismerte, hogy lefelé tart. Nem célja megnyerni a következő választásokat, maximum akkora eredményt akar elérni, hogy senki se veszélyeztesse a nyugdíját. Máskülönben már rég levonta volna a személyi konzekvenciákat és legalább a jobb keze Matolcsytól megszabadult volna. Akkor talán az IMF-nek is leesett volna az álla egy pillanatra, ezzel az egy lépéssel is elbizonytalanítaná a Moody'st, legalább fél percre.

Innentől csak az a kérdés, hogy ki és mikor veszi át a hatalmat. És mihez fog vele kezdeni. De hogy Orbán megy, az nem kérdés.

Abszurdum, hogy lehet valaki olyasvalakiből is államtitkár, bebetonozott tagja a kormánynak, aki sokadjára sem képes egyetlen egy épkézláb stratégiát összehozni.

Az új felsőoktatási tervezet legnagyobb hibája, hogy pont arról nem szól, amiért Hoffmann állítólag elkezdte írni: a felsőoktatás minőségének a javításáról.

Nem találom, hogy a minden észérvet nélkülöző hallgatói létszámcsökkentés, a hallgatókról minden áron a lehető legtöbb pénzt legombolni akaró, és modern kori jobbágyságot teremtő javaslatok mögött hol van az az igazi minőség javítás.

Számomra ez nem tűnik másnak, mint a politikusok és a gazdag elit azon hadjáratának, hogy fiacskáiknak ne kelljen megvívni a harcot tehetségesebb, de szegényebb családból jövő gyerekekkel. Pont úgy, mint Indiában tette ezt a kaszt rendszer, amit az indiaiaknak első dolguk volt megszüntetni és az emlékét is kiirtani - majd száz évvel ezelőtt.

Nem látom a törvény hol szeretne garanciát nyújtani arra, hogy tehetséges emberek maradnak akadémiai pályán, nem látom a garanciát a felsőoktatási törvényben a nyugodt kutatómunkának, nem látom a kutatás - fejlesztésnek az erkölcsi, társadalmi - netán anyagi - elismerésének a módjait. Hiányoznak a kutatási alapok, hiányoznak az ösztöndíjak, hiányzik a koncepció.

Ma ott tartunk, hogy alig akad diák, aki a doktori iskolákba jelentkezne és még kevesebb az olyan ki akadémiai pályán maradna. A jobbakat mind felszívja a piac, és ha nem a legjobbak tanítanak az egyetemeken, akkor mi marad?

Változtatni akarunk a felsőoktatás minőségén? Akkor létszámok helyett felvételi követelményeket határozzunk meg! Határozzuk meg azt a tudás szintet, amire az egyetemek építhetnek! Legyenek általánosabbak és gyakorlat orientáltak az alapképzések, hogy tényleg az alapot adják meg és legyenek specializáltak a mesterképzések, mert abszurdum, hogy Magyarországon sok szakon mesterképzésben ugyan azt tanulják, mint alapképzésben.

Legyen a PhD. munkának értéke, támogassuk a kutatói életpályára készülő fiatalokat, támogassuk azokat, akik az egyetemen szeretnének marad kutatni és tanítani! Ne felesleges terminusokat vezessünk be (Kutató Tudományegyetem), hanem gyakorlati szinten tegyük könnyebbé a kutatók és a kutató egyetemi a tanárok életét.

Nem lehet pénzkivonással minőséget emelni! Nem lehet tandíjjal esélyegyenlőséget biztosítani! Nem lehet nekünk diákoknak hátat fordítani, mert tüntetünk, harcolunk és nem adjuk fel. De ha a kormány szeretné, akkor legyen egyetlen csinovnyik képző egyeteme az országnak. A többiek meg majd külföldön tanulnak és külföldön maradnak, akkor aztán majd számolhat Hoffmann tanárnő, hogy hol szúrta el, hogy miért küldött el az országból komplett korosztályokat csak azért, mert tanulni akartak!

Abszurdum, hogy Hoffmann még államtitkár lehet. Két év alatt nem tudott egy épkézláb stratégiát összehozni, csak a pénzkivonás megy. Abszurdum, hogy a Miniszterelnök még nem mondatta le, nem rúgta ki. Abszurdum, hogy félreállítanak mindenkit, aki próbálná az oktatást rendbe rakni, akinek van tapasztalata benne, mert Hoffmann-nak nincs! Vagy elhagyta!

Egyetemeket, iskolákat, MOST!

(A képet a szerző engedélyével innen bakácsoltam el: soraim.blog.hu/2011/10/23/firka111023)

Nekünk van a világon a leggyávább és leglustább kormányunk! Orbán úr, maga a világ leglustább miniszterelnöke! Azt hiszi nem vesszük észre? Olyan pozícióban van, hogy egy nap alatt többet tehetne az országért, mint más ember egy élet alatt, de maga mindig a könnyebbik utat választja. Nem a helyeset! Nem az országért dolgozik, hanem azért hogy önnek minél kevesebbet kelljen dolgozni! Nem tesz semmit, amivel magára haragíthatná mindazokat akikkel este együtt vacsorázik, inkább elárul mindenkit, elárulja a népét!

Mert könnyebb dolog mondvacsinált adókat kitalálni, sokkal nehezebb munkahelyeket teremteni. Az adók teremnek maguktól, a munkahelyekért dolgozni kell!

Maga egy lusta és gyáva alak! Nem miniszterelnöknek való! Az üldözött hajléktalanokban sokszor több tartás van, mint magában! Hogy tud a tükörbe nézni?

Nézem a közösségi oldalamat és csodálkozom mennyi ismerősöm ment ki, és kezdett élettett külföldön. Szétrajzottak és Németországtól USA-ig, Svédországtól Ausztráliáig tűnek fel a volt osztálytársak, ismerősök és jó barátok, olyan városokban melyekről nem hallottam, és komolyan keresnem kell a térképen. Csak idén vagy tíz ismerősöm távozott és kezdett új életet más országban.

Nagymamám folyton kérdezgeti, hogy hova tűntek az ismerősök, én meg unom a választ, hogy kimentek nagymama, tudod ott tudnak dolgozni, és nem veszik el a kenyerüket csak azért, hogy a gazdagoknak jobb legyen.

Mielőtt mindenki kimenne:
Munkahelyeket, MOST!

Tüntetést betiltani alapvetően szánalmas dolog. Különösen akkor, ha olyan cinikus módon teszik, mint manapság, még csak a látszatra sem adva, az indoklásnál. Szánalmas, mert a kormány ezzel elismeri, hogy igaza van azoknak akik tüntetnek. Elismeri, hogy nincsenek érvei - mennek a saját érdekeik után és beismeri, hogy fél az emberektől.

Pedig Orbán valaha maga is tüntetett.

Egy tüntetés részvevőit fogadni kell. Oda kell állni eléjük és elmondani az érveinket, ezeket az embereket meg kell győzni - már ha demokraták vagyunk és tényleg az emberek érdekében cselekszünk. Betiltani csak a zsarnokok szoktak. Demokráciában az ellenfeleinket nem azzal kell "büntetni", hogy betiltjuk őket, hanem hogy az első sorból kell végignézniük a győzelmünket. A Kormánynak viszont nincsenek érvei, esélye sincs a győzelemre. Csak félnek.

Mint az ovisok az ágyuk alá bújt szörnyektől.

A kép az 1956-os magyar forradalom történetét feldolgozó közalapítvány Fotóadatbázisából származik.

Orbán Kína mániája érthető: nyugaton nem ismerték el - nem volt miért -, így keleten keres valakit, aki megérti és elismeri őt.

Ezen kívül azonban semmi sem változott: Orbán ugyanazokkal a mély nyelvcsapásokkal lihegett a kínai miniszterelnök alfelében, mint amilyenekkel a korábbi miniszterelnöksége idején a nyugati kormány és államfők - vagy épp a pápa - alfelében volt. Ugyanúgy utánozni fogja példaképét és meg fog tenni neki mindent, mint tette ezt korábban másokkal, hogy elismerést vívjon ki magának...

Nem majmolni kell a Nyugatot, hanem követni, megérteni és átültetni a magyar gyakorlatba a pozitív példákat - azok negatívja nélkül. Be kell illeszkedni, megtalálva Magyarország szerepét és saját hangját, mert olyan, hogy Nyugat nem létezik. Olyan államok vannak, melyek egy közös értékrend mentén megértik a szót egymással, ez a demokrácia. Ezek az értékek megkérdőjelezhetetlenek a "Nyugatban",  de szó sincs arról, hogy másolják, majmolják egymást.

Magyarországnak végre példaképet kell választani, melyet követ - és megtalálnia a saját hangját.

Kína persze kapva kapott az alkalmon, hisz mindig jól jön egy állam, mely le van kötelezve neki. Magyarország esetében ez akár számszerűsíthető is: egy milliárd euró. Szép összeg, amit nem lehet egy nap alatt visszaadni...

Miskolcon, a lassan hírhedtté vállt Avas városrészben városőrség működött. A város hivatásos biztonsági őröket bérelt fel, akik járőröztek a városrészben, védték a rendet, figyelték az utcákat, ha kellett verekedőket választottak szét figyelmeztették a rendetlenkedőket, ha kellett rendőrt hívtak. Este és éjszaka különösen megnyugtató volt, ahogy feltűnt a két, tagbaszakadt városőrség feliratú, egyenruhás járőr.

Az emberek szerették a városőröket, de a rendőrök is, hisz sok-sok apró terhet levettek az Avasi Rendőrőrs két szolgálatban lévő járőrpárjáról.

Persze mindez pénzbe került: évi százmilliójába fájt a városnak - melynek költségvetése nagyságrendileg 50 milliárd forint. Három év alatt háromszáz millió forint - ez volt sok az új polgármesternek, Kriza Ákosnak, aki a szerződés lejártával azon mód törölte a programot és felszámolta a városőrséget. Ígérete szerint a városőrök szerepét a közterület-felügyelők veszik át.

Ennek egy hónapja.

A városnak azóta is csak 75 közterület felügyelője van - ami ahhoz is kevés, hogy a szemetelőket elkapják a belvárosban, nem hogy járőrözzenek az Avason. Nem is lehet őket látni még nappal se errefelé - nem hogy éjszaka. A sötét utcák azóta kihaltabbak, a rendőröknek is több dolguk lett, hisz minden civódáshoz nekik kell kimenni. Ők sem lettek többen: ugyanúgy két járőrpár jut az ötvenezer lakosú lakótelepre, ahol mindössze néhány térfigyelő kamera van - melyek persze amúgy sem láthatnának be a lépcsőházakba ...

A város előző polgármesterét, Káli Sándort is a pocsék közbiztonsággal támadta a helyi FIDESZ, sőt személyesen Kriza Ákos. Úgy látszik a téma a következő választásokon is aktuális lesz, csak Kriza akkor már saját magát vádolja...

Mint az őrült, ki letépte láncát, emelkedik a svájci frank, s ha a világot nem is, de emberek otthonait viszi el...

Forrás: Yahoo Finance http://finance.yahoo.com

 Nem kell minden devizahitelest megmenteni. Azokat nem sajnálom, kik autóra, utazásra, vagy plazmatévére költötték a csekély hitelüket, ezek nélkül meg lehet lenni. De mi van azokkal akik otthont szerettek volna teremteni maguknak?

Mi van azokkal, akik nyakára pont az teszi a kést, hogy a Otthont szerettek volna maguknak és gyermekeiknek. Mi van az azóta gyerekessé váló családokkal, ahol az apát pont az otthon melege fojtogatja?

Nem költői kérdés, de szerintem kormányzati körökben senki sem tudja a választ - talán még a kérdést is tagadják, pedig a kisgyerekes hajléktalan családok megjelenése már elkezdődött...

Hoffmann Rózsa szerint felesleges az informatika oktatása.

"A jövőben az informatika tárgya folyamatosan kivonul az oktatásból, Hoffmann Rózsa szerint csak azoknak kell informatikát oktatni akiknek nincs otthon számítógépük."

Ezek szerint Hoffmann Rózsának informatikát kéne oktatni, viszont a jövőben csak azoknak kell KRESZ oktatáson részt venniük, akiknek nincs otthon autója. Az oktatásügyi minisztérium már vizsgálja azt is, hogy mindazoknak a diákoknak, akiknek nincs otthon repülőgépük alapvető repülési ismereteket oktathassanak.

Valamint Varga Zoltán, az oktatási államtitkárság munkatárásnak gondolatatát követve, aki szerint "az informatika használata az alapvető készségek része, ezért nem kell külön oktatni", ezentúl nem lesz sem ének, sem rajzóra, az érettségin nem lesz magyar irodalom, se nyelvtan, mert azok ismerete is az alapvető műveltség része. Valamint ezek szerint vizsgálják a magyar történelem teljes kiirtását az iskoláinkból.

Az az érzésem, hogy a magyar iskolákban igazából csak két dolgot kell oktatni: a NENYI-t, és Hoffmann Rózsát. Isten ments, hogy a diákok megtanuljanak gondolkodni, és a mindennapos használati tárgyaikat használni.

Egy elvesztegetett év: ez az egyetlen eredménye a Gyurcsány-Mesterházy kakaskodásnak az ellenzék legnagyobb pártjában.

Uraim! Itt az ideje hogy felálljanak! A pártjuknak nem önökre van szüksége. Nem egy felelőtlen majomcsordára van szükség, melyek elugrálnak magukban, értelmetlenül visítoznak,és egy kalapáccsal verik egymást fejbe, ez csak a FIDESZ cirkuszban szórakoztató, az életben nem.

Egyáltalán a pártnak még nem személyi döntésekre  - és főleg nem személyi kultuszra - van szüksége, hanem programra. Az emberek lassan nem tudják meghatározni - nem tudják hogy micsoda az MSZP! önök addig marakodnak, hogy a tagság és a választók otthagyják magukat és a végén uralkodhatnak a semmin!

Most program kell! Egy párt sem merülhet ki végtelen orbánviktorozásban, ez most nem a "Ki tud jobban orbánozni?" verseny. Most határozott program  kell, amit a párt eljuttathat minden emberhez, egy baloldali program kell, egy ember központú program kell, hogy ez emberek lássák az MSZP nem a demokratának látszódni próbáló kommunista utód párt, már nem! Az MSZP a baloldali értékeket követő párt, mely tisztában van az ország és az emberek problémáival és elképzelései, tervei vannak ezek megoldására!

Nem Gyurcsány kell, nem Mesterházy! Felejtsék el őket! Válasszanak valakit, akiben meg van a képesség, hogy felesleges hercehurca nélkül újraépíti a pártot, aki megfogalmazza programot, hogy utána önök és mindenki büszkén mondhassa majd magáról, hogy igen én baloldali szavazó vagyok! Igen én a Magyar Szocialista Párt tagja vagyok!

Uraim a hatalmi játszmák ideje lejárt. Ideje dolgozni, ideje programokat írni, ideje tenni az emberekért. A bokszerét, a kalapácsát, és a majmokat kérjük mindenki hagyja a jobb oldalon...

Nem jön el a Magyar Nemzeti Kánaán, hiába rendezgeti Matolcsy György a kis ábráit, a Széll Kálmán terv kudarcot vall. Persze ez nem meglepő, az alig három hónapos terv stratégiát még csak nyomokban sem tartalmazott, és attól végképp messze volt, hogy beismerje, az Orbán kabinet első éve maga a gazdasági kudarc, és a csőd felé vezette az országot.

Orbánék erre a tervre tettek fel mindent, és mára csak az látszik, hogy hiába vállalnak be már politikailag kockázatos méretű társadalmi konfliktust, hiba vesznek össze mindenkivel, és hiába hagyják a devizahiteleseket sorsukra, a rezidenseket kivándorolni, a Széll Kálmán terv mindössze arra elegendő, hogy fékezze valamelyest annak a lyuknak a hatását, melyet az egykulcsos személyi jövedelemadó ütött a központi költségvetés amúgy is csak toldozgatott-foltozgatott, ütött-kopott bárkáján.

Engem még nem is csak a magas hiány zavar, mert minden államban előfordulnak időszakok mikor megborul a költségvetés, elég csak a gazdasági válságból kilábaló Amerikai Egyesült Államokra, mint a világ egyik vezető és sikeres gazdaságára gondolni. A baj az, hogy nem tudjuk, hova folyik a pénz, és nincs látható jele annak, hogy az emberek a megspórolt forintjaikból beruházásokat ösztönöznének, nincs jele annak, hogy a magyar kormány a közbeszerzésekkel a beruházásokat támogatná, nincs jele munkahely teremtési programnak, nincs jele reformoknak, nincs jele tervnek, stratégiának, vagy csak egyszerű kormányzati iránynak se, mely kimondatlanul ugyan, de azt jelezné, hogy a Kormány tudná azt, hogy mit csinál, merre halad. Se Matolcsy, se I.Orbán Viktor nem képes felpörgetni a gazdaságot, beismerni, hogy az egykulcsos adó sosem csodaszer, de Magyarország esetében éppen méreg.

Nincs jele gazdasági programnak, de minden jele meg van annak, hogy se Orbán, se Matolcsy nem tudja hova lépjen. Ellentmondásaikba lassan belefulladnak.

Arról beszélnek, hogy mekkora tömegeket - szakképzetlen gyerekeket és idősebb vagy sérült embereket - szeretnének "visszavezetni" a munka világába, miközben az aktív, egészséges embernek sincs elég munka, és a munkanélküliség a tömegek nélkül is kiugróan magas. Márpedig hiába spórolunk pár milliárdot a nyugdíjasokon, ha ugyan annyi pénzt - vagy még többet -  el kell költenünk segélyekre. Hiába hagyja a kormány magára a hiteleseket, ha az el nem költött pénzt később kell segélyekre, lakhatás támogatására elkölteni.

A Széll Kálmán terv bukása tragédia megalkotói, Orbán Viktor és Matolcsy György számára, de még nagyobb kár Magyarországnak. A befektetők nem jönnek olyan országba, ahol az állam nem áll a helyzet magaslatán. Azt a - nagyrészt megelőlegezett - bizalmat pedig, amit a választásokon és utána kapott az ország és a kormány, nagyon könnyű volt elveszíteni - sokkal, de sokkal nehezebb lesz visszaszerezni.

Orbán és Matolcsy egyetlen túlélési lehetősége, ha mihamarabb szembenéznek az első évben elkövetett hibáikkal és valódi válaszokat adnak a problémákra és valódi stratégiát építenek és valóban cselekedni kezdenek, vagy ez az egész terv gyorsabban hullik vissza rájuk és temeti maga alá teremtőit, mint amilyen hamar ír alá Schmitt Pál egy alkotmányellenes törvényjavaslatot.

A kormánynak mihamarabb be kell indítania a Közmunka programot, rengeteg pénzzel, hogy legalább ideiglenesen legyen az embereknek munkájuk. Menet közben olyan beruházásokat kell elindítani, melyek javítják az ország infrastruktúráját és rengeteg munkaerőt igényelnek, például az utak építése, a vasutak felújítása. Végül de nem utolsó sorban ki kell dolgoznia és végrehajtania egy olyan stratégiát, mely Magyarországra vonz kutató és fejlesztő központokat és olyan munkahelyeket teremtenek, melyekhez jól képzett munkaerők kellenek, és olyan terméket állítanak elő, mely nem kifutó, melyet nem csak az elkövetkezendő egy-két-öt évben gyártanak majd itt, hanem hosszú távon rendezkednek be. Olyan munkahelyeket, melyek védik a környezetet, melyek a zöld energiához kapcsolódnak, melynek most jön el az ideje, mely gazdaság most lendül fel.

Miket beszélek? Orbán ezt is biztos jobban tudja, ez amúgy sem működhet, mert nem lehet kis ábrává egyszerűsíteni, két vonallal, egy beosztás nélküli grafikonra. Ez egyszerűen nem Matolcsy kompatibilis.

A fukushimai erőmű katasztrófája rávilágított arra, hogy az atomerőmű élettartam hosszabbítások nagy kockázattal járnak. Egy biztonságosra felépített reaktor technológiája is elavul, és nem állja ki a jövő kockázatait. A jövő pedig újabb és újabb kihívás elé állít minden építményt, ez alól az atomreaktorok sem kivételek, csak sokkal veszélyesebbek.

A világ minden részén tanultak a japán katasztrófából és igyekszenek csökkenteni a veszélyt. Németország nemet mondott az atomerőművekre, de a többi ország is felülvizsgálja a már működő és a közeljövőben építendő reaktorait, és az atomenergiára vonatkozó szabályait. Az egész világon olyan új szabályok és törvények lépnek életbe, melyek csökkentik az atomenergia kockázatait.

Kivéve Magyarországon.

Itthon sajnos gyakorlatilag nem járható a német példa, bár az lenne a kívánatos. Hazánkban a zöld energia használata gyermek cipőben jár, mind törvényi-szabályozási, mind döntéshozói, mind gyakorlati oldalon. Vagyis hiányzik a bevezetéséhez szükséges kormányzati akarat, a bevezetést segítő szabályok és hiányzik a bevezetéshez szükséges pénz.

De az, hogy rászorulunk a Paksi Atomerőműre nem jelenti azt, hogy minden áron hosszabbítani kellene az erőmű élettartamát, pedig az Orbán kabinetnek minden jel szerint ez a célja. Nem szabad lazítani a törvényi szabályozáson, sőt szigorítani kell, hogy minden ma látható és a jövőben sejthető kockázatot kivédhessünk. Ugyan itthon nem várható cunami, de mind aszály, mind hatalmas árvíz lehetséges, és nem vagyok benne biztos, hogy a Paksi atomerőmű készen állna a Duna rekord magasságú, vagy rekord alacsony vízállására.

Az egész élettartam hosszabbítási, illetve az esetleges atomerőmű bővítési folyamatnak nyilvánosnak kell lennie: az embereknek tisztában kell lenni a bevállalt kockázatokkal, hisz az atomenergia esetén az egész ország egészsége a tét, ha valami baj van.

De ezek után sem szabad elfelejtenünk, hogy az atomenergia minden óvintézkedésünk ellenére veszélyes marad: mihamarabb meg kell teremteni a megújuló, környezetbarát energiára való áttérést, hogy Paksot 20-25 év múlva az összes szennyező hőerőművel együtt a lehető legnagyobb lelki nyugalommal bezárhassuk, hisz szélerőműparkjaink és vízerőműveink képesek lesznek az országunk biztonságos energia ellátására.

Újra és újra előkerül a téma: gyereket vagy karriert vállaljanak a nők? Ostoba kérdés, szűk látókörre vall, sőt egyszerűen mesterkélt és kikényszerített: a történelem során asszonyok generációi mutatták, hogy anyának lenni és karriert építeni egyszerre lehet, sőt kell.

A mai Orbán kabinet egy éve alatt nem nőtt a nők foglalkoztatottsága (53%), ellenben a születések száma drasztikusan esett (-10%), ami egy magát családbarátnak aposztrofáló, sőt egyenesen család mentőnek beállító kormánynak a teljes kudarc. Ugyanakkor arra is figyelmeztet a Fidesz-KDNP kérdésfeltevése egyszerűen hibás: nem azért nem születik több gyerek, mert a nők dolgoznak, hanem a létbizonytalanság veti vissza a születések számát: a bizonytalan gazdaság, a devizahitelesek bizonytalansága, a gazdaság és a munkahelyek bizonytalansága látványosan jelentkezik a drasztikusan csökkenő születés számokban.

Pedig számba lehet venni e legfontosabb intézkedéseket:

Először munkahelyek kellenek, olyanok, melyekkel nem a létfenntartás a gond, hanem olyan létbiztonságot adnak, mely elengedhetetlen a gyermek vállaláshoz.

Másodszor a kisgyermekes anyukák számára részmunkaidős állások kellenek, olyan helyek ahol akár heti 12 órában már gyakorolhatják a hivatásukat, ahol nem esnek ki a gyakorlatukból. Fokozatos munkába állást kell számukra biztosítani, hogy a gyerek növekedésével együtt lehessen bővíteni a kismama foglalkoztatását egészen a teljes munkaidőig.

Biztonság kell a gyermeket vállalók részére, hogy azért nem éri őket hátrányos megkülönböztetés a munkahelyükön, mert gyermeket vállalnak, és ezért esetleg kevesebbet tudnak dolgozni, mert a kisgyermekük mellett maradnak. Előnyössé kell tenni a részmunkaidős állásokat, egységesen beilleszteni azokat a törvényi rendszerbe, nyugdíj és egészségbiztosítási szabályokba.

Óvodák kellenek a munkahelyek mellé, ahol biztonságban tudja gyermekét a szülő amíg dolgozik, és ahová szükség esetén átmehet. Adócsökkentéssel támogatni azokat a cégeket, melyek óvodákat nyitnak alkalmazottaiknak.

A településeken támogatni kell az olyan fejlesztéseket, melyek könnyebbé teszik a kismamák hivatali ügyintézését és a közösségi közlekedésüket: alacsony padlós buszok, babakocsival járható közintézmények.

Mint látható nem százmilliárdos programokról van szó, sokkal inkább az odafigyelésről, arról, hogy a fiatal anyák érezzék, hogy nem felejtkeztünk meg róluk. Arról van szó, hogy a XXI. században ideje XXI. századi válaszokat adni a kihívásokra

A magánnyugdíjpénztárak államosításának újabb következményével kell szembenéznie a kormánynak: az emberek nem érzik biztonságban a megtakarításaikat itthon. A tartós gazdasági mélyrepülés tovább csökkentette az amúgy is alacsony lakossági megtakarításokat, és most az emberek azzal néznek szembe, hogy a kormány bármikor, egy tollvonással megszabadíthatja őket a kevéske pénzük jelentette "gondoktól".

Ennek egyenes következménye, hogy mindenki titkolni fogja a megtakarítását és aki tudja külföldre viszi. Mivel a hitelezés egyik motorja a megtakarításokból származó pénz, nagyon könnyedén forráshiány alakulhat ki, melynek egyenes következménye, hogy fejlesztések maradnak el, a gazdasági válság tovább mélyül és elhúzódik.

A bizonytalanságot tovább fokozza, hogy a kormány nyíltan konfrontálódik a multinacionális cégekkel, azokkal, akik önmagukban is a legnagyobb foglalkoztatók, és hatalmas adóbevételeket generálnak és a magyar gazdaság motorjai. A kormány rengeteg nagy céget tart bizonytalanságban a különadókkal, az ellentmondásos gazdaságpolitikájával, azzal az általános zavarral, ami - tervek híján - jellemzi a kormány gazdasági viselkedését. Ez a bizonytalanság elérte a munkavállalókat is: a nyugdíjszabályok, a kormány feszültség keltése, és a munkahelyeiken tapasztalható bizonytalanság feszültsége úrrá lesz lassan sok emberen. Általános, hogy az emberek ma bizonytalanabbnak érik munkahelyüket, mint egy éve.

A kormány számtana ezzel végleg elbukott. Az egykulcsos adó ütötte lyukat befoltoznia sosem sikerült maradéktalanul, a nyugdíjalapok államosításával együtt is pengeélen táncol a költségvetés, tehát a bizalom vesztés megállítása a kormánynak létfontosságú. Nem mintha az Orbán-kabinet erre bármilyen hajlandóságot mutatna, folytatja az elbizakodott-elvakult gazdaság politikáját. Ha nem változtat ezen, akkor nagyon hamar olyan válságba kerül az ország, mely évtizedekkel veti vissza.

Orbán Viktor, mint mindennek, a soros magyar EU elnökségnek is nagy szavakkal ment neki, nagy ígéretekkel, sőt egyenesen az euró és az európai civilizáció megmentőjének aposztrofálta magát.

De mint sok mindent, ezt is az előtt elrontotta, mielőtt hozzálátott volna. Nagy kijelentéseit nem kísérték tettek, a médiatörvénye kísértetként követte, és az Európai parlamentben programadás helyett rendszerint védekezni és magyarázkodni kényszerült. Az euró zóna tagok nélküle ültek össze, Magyarország Miniszerelnöke (és egyenlőre koronázatlan királya) vagy pénzügyminisztere sem kapott még tiszteletbeli meghívót se. Megjegyzem a soros elnököt illendőségből meg szokták hívni, még ha szava (legalábbis ez esetben) nincs.

Európa figyelve Orbán Viktor lassan egy éves ténykedését, apránként visszavonta azt a bizalmat, amit a győzelme után kapott. Annak az Európai Néppártnak a tagjai is bírálták, amelynek alelnöke. A soros EU elnökség kezdetére Orbán elvesztette mind azt a mozgásteret és tiszteletet, amit minden elnöknek megadnak.

Olyannyira elszigetelődött külpolitikailag, hogy Lengyelország - mellyel sok kérdésben egy hajóban evezünk - szintén jobboldali és konzervatív vezetői se veszik észre "Orbán közeledését" hozzájuk. A lengyel lapok a hétvégén arról cikkeztek, hogy Orbán még EU elnökként sem tud hidat építeni - szó szerint inkább kiröhögték ezért, joggal. 

Talán halványan Miniszterelnökünk emlékszik még arra, hogy előző miniszterelnöksége idején mennyire szigetelte el külpolitikailag hazánkat, s talán meg is akarja előzni ezt, mégis rendre elköveti a hibákat, melyekkel nem csak az Unióban, hanem a a Kárpát medencében is elszigetelődik.

A kettős állampolgárság, a határon túli magyarok szavazati joga nem alkotmányos kérdés. Sem a magyar demokrácia, sem a határon túli magyarok élete nem lesz attól jobb, ha küldhetnek pár képviselőt a parlamentbe. Maguk a határon túli magyarok szervezetei sem tartják ezt jó ötletnek, és felesleges is, hisz az ő életüket és mindennapjaikat már nem Budapesten, hanem Pozsonyban, Bukaresten, Belgrádban, Zágrábban, Ljubljanában, Bécsben, vagy Kijevben határozzák meg. A határon túli magyarok szavazati joga csak a kampányt exportálná közéjük, megosztottságot szítva, rontva annak az esélyét hogy az ottani magyarok képviselhessék a saját érdekeiket.

És pont ezért, a magyar kisebbségek érdekeinek minél hathatósabb képviseletért, kultúrájuk, identitásuk megmaradásáért nem szabad a választójogot megadni nekik, hanem Magyarország tekintélyével segíteni azt, hogy ők képviselhessék a saját érdekeiket. Ehhez viszont tekintély kell, melyet Orbán eljátszott, s melyet visszaszereznie nagyon nehéz lesz.

Annál is nehezebb, hisz ehhez le kell győznie saját hibáit, felül kerekednie önmagán, és nem csak szavakban demokratának lenni, hanem tettekben is, tisztelnie kell a másik véleményt, sőt figyelembe kell vennie és igaz európai demokratának lennie. Csoda számba menne.

Folyamatosan figyelemmel kísérem az Esztergomi fejleményeket. Nem csak azért mert Tétényi Éva törekvése példaértékű minden politikus számára, de azért is mert töményen megjelenik a FIDESZ önhittsége, miszerint a parlamenti kétharmad minden törvények fölé emeli őket.

"Ne azt kérdezd mit tehet érted a hazád, hanem hogy te mit tehetsz a hazádért" - kezdte beiktatási beszédében J. F. Kennedy, az USA elnöke. Memoriter lehetne ez mindegyik esztergomi fideszes "képviselőnek" hisz ők nem e településükért vannak, hanem a saját érdekeikért, nem azt nézik, hogy Esztergomot hogy lehetne kirángatni abból a feneketlen pénzügyi lyukból, amibe ők vitték, hanem a várost használják arra hogy elcsípjenek egy zsíros banki igazgatótanácsi posztot. Mással nem magyarázható, hogy miért akarnak alkotmány ellenesen elfogadni egy olyan reorganizációs tervet, ami csak a bankoknak jó: Esztergom elveszíti mindenét, és még így is akkora adóssága marad, amit harminc évig kellene fizetnie.

Esztergomnak súlyos gondjai vannak és minden egyes nappal súlyosabbak a következmények, ugyanakkor a "városatyák" azt sem veszik észre hogy város már nincs mellettük, sőt a feszültség tapinthatóvá vált a frakció és a városlakók közt, ami robbanással fenyeget.Ha továbbra is folytatja ezt a politikát Meggyes Tamás annak kézzel fogható eredménye lesz: a kormányhivatal már csak a látszat kedvéért is kénytelen lesz feloszlatni a testületet és a választás 2010. után a legsúlyosabb pofon lesz a Fidesznek, amit még Orbán Viktor is meg fog köszönni neki, Tétényi, akit Meggyes nyíltan trónbitorlónak néz, viszont a menybe fog menni, hisz párttól függetlenül csak elismeréssel lehet szólni arról, amit az utóbbi 9 hónapban kiállt, tett. A város vele van.

Persze Meggyes csak vigyorog egyet az egészen, de ha bekövetkezik: én szóltam.