Nehéz oktatási államtitkárnak lenni egy jobboldali, időnként retorikailag nemzeti, megszorításokra kényszerített Orbán-kormányban. Még nehezebb a huszonegyedik században, ahol a fiatalok jól ismerik az internetet és beszélnek élő idegen nyelveket.

A XXI. század a tudás évszázada. Egy ma születő gyerek megélheti a huszonkettedik évszázadot, meggyógyíthat egy ma gyógyíthatatlan betegséget, olyan helyekre juthat el, melyekről mi csak álmodunk, vagy olyan tudományágat művelhet, mely ma nem létezik. A XXI. század arról szól, hogy a tudás mindenkié, a tudomány közkincs. Nem a szabadalmak és titkok számától erős egy ország, egy nemzet, hanem attól, hogy hány tanult ember él ott.

Az új felsőoktatási törvény egy olyan bűn, mint a hazaárulás. A történelem úgy fogja emlegetni, mint a huszadik század elejét, mikor "kitántorgott Amerikába egymillió emberünk". Most egy egész korosztály - a frissen érettségiző fiatalok egész hada - hagyja majd el az országot és semmi sem garantálja visszatérésüket, mert aki menekül, az nem tér vissza. És ők menekülnek. Menekülnek egy infantilis ország, egy infantilis nő miatt, aki egyetlen tollvonással vette el a jövőjüket, tette értelmetlenné négy év kemény munkáját.

Rózsa, ha elfogadsz egy tanácsot, többet nem szólalsz meg. A történelem már keresztre feszített, a szülők a véredet kívánják - szó szerint és joggal. Nem szólalsz meg, mert nem tudsz válaszolni. Nem tudsz válaszolni a szülőknek, hogy milyen alapon kérdőjelezted meg és romboltad le a gyerekek munkáját, nem tudsz válaszolni a gyerekeknek, akik azt kérdezik, hogy ezért maradtam otthon, ezért tanultam, ezért mondtam le a bulikról? Nem tudsz válaszolni arra az egyszerű kérdésre sem, hogy ha a magyar egyetem nem ad oly elismert diplomát, mint a bécsi, akkor miért háromszorosa a magyar tandíj az osztráknak?

Amíg nem tudsz válaszolni Rózsa, jobb ha hallgatsz.