Miskolcon, a lassan hírhedtté vállt Avas városrészben városőrség működött. A város hivatásos biztonsági őröket bérelt fel, akik járőröztek a városrészben, védték a rendet, figyelték az utcákat, ha kellett verekedőket választottak szét figyelmeztették a rendetlenkedőket, ha kellett rendőrt hívtak. Este és éjszaka különösen megnyugtató volt, ahogy feltűnt a két, tagbaszakadt városőrség feliratú, egyenruhás járőr.

Az emberek szerették a városőröket, de a rendőrök is, hisz sok-sok apró terhet levettek az Avasi Rendőrőrs két szolgálatban lévő járőrpárjáról.

Persze mindez pénzbe került: évi százmilliójába fájt a városnak - melynek költségvetése nagyságrendileg 50 milliárd forint. Három év alatt háromszáz millió forint - ez volt sok az új polgármesternek, Kriza Ákosnak, aki a szerződés lejártával azon mód törölte a programot és felszámolta a városőrséget. Ígérete szerint a városőrök szerepét a közterület-felügyelők veszik át.

Ennek egy hónapja.

A városnak azóta is csak 75 közterület felügyelője van - ami ahhoz is kevés, hogy a szemetelőket elkapják a belvárosban, nem hogy járőrözzenek az Avason. Nem is lehet őket látni még nappal se errefelé - nem hogy éjszaka. A sötét utcák azóta kihaltabbak, a rendőröknek is több dolguk lett, hisz minden civódáshoz nekik kell kimenni. Ők sem lettek többen: ugyanúgy két járőrpár jut az ötvenezer lakosú lakótelepre, ahol mindössze néhány térfigyelő kamera van - melyek persze amúgy sem láthatnának be a lépcsőházakba ...

A város előző polgármesterét, Káli Sándort is a pocsék közbiztonsággal támadta a helyi FIDESZ, sőt személyesen Kriza Ákos. Úgy látszik a téma a következő választásokon is aktuális lesz, csak Kriza akkor már saját magát vádolja...

Mint az őrült, ki letépte láncát, emelkedik a svájci frank, s ha a világot nem is, de emberek otthonait viszi el...

Forrás: Yahoo Finance http://finance.yahoo.com

 Nem kell minden devizahitelest megmenteni. Azokat nem sajnálom, kik autóra, utazásra, vagy plazmatévére költötték a csekély hitelüket, ezek nélkül meg lehet lenni. De mi van azokkal akik otthont szerettek volna teremteni maguknak?

Mi van azokkal, akik nyakára pont az teszi a kést, hogy a Otthont szerettek volna maguknak és gyermekeiknek. Mi van az azóta gyerekessé váló családokkal, ahol az apát pont az otthon melege fojtogatja?

Nem költői kérdés, de szerintem kormányzati körökben senki sem tudja a választ - talán még a kérdést is tagadják, pedig a kisgyerekes hajléktalan családok megjelenése már elkezdődött...

Hoffmann Rózsa szerint felesleges az informatika oktatása.

"A jövőben az informatika tárgya folyamatosan kivonul az oktatásból, Hoffmann Rózsa szerint csak azoknak kell informatikát oktatni akiknek nincs otthon számítógépük."

Ezek szerint Hoffmann Rózsának informatikát kéne oktatni, viszont a jövőben csak azoknak kell KRESZ oktatáson részt venniük, akiknek nincs otthon autója. Az oktatásügyi minisztérium már vizsgálja azt is, hogy mindazoknak a diákoknak, akiknek nincs otthon repülőgépük alapvető repülési ismereteket oktathassanak.

Valamint Varga Zoltán, az oktatási államtitkárság munkatárásnak gondolatatát követve, aki szerint "az informatika használata az alapvető készségek része, ezért nem kell külön oktatni", ezentúl nem lesz sem ének, sem rajzóra, az érettségin nem lesz magyar irodalom, se nyelvtan, mert azok ismerete is az alapvető műveltség része. Valamint ezek szerint vizsgálják a magyar történelem teljes kiirtását az iskoláinkból.

Az az érzésem, hogy a magyar iskolákban igazából csak két dolgot kell oktatni: a NENYI-t, és Hoffmann Rózsát. Isten ments, hogy a diákok megtanuljanak gondolkodni, és a mindennapos használati tárgyaikat használni.

Egy elvesztegetett év: ez az egyetlen eredménye a Gyurcsány-Mesterházy kakaskodásnak az ellenzék legnagyobb pártjában.

Uraim! Itt az ideje hogy felálljanak! A pártjuknak nem önökre van szüksége. Nem egy felelőtlen majomcsordára van szükség, melyek elugrálnak magukban, értelmetlenül visítoznak,és egy kalapáccsal verik egymást fejbe, ez csak a FIDESZ cirkuszban szórakoztató, az életben nem.

Egyáltalán a pártnak még nem személyi döntésekre  - és főleg nem személyi kultuszra - van szüksége, hanem programra. Az emberek lassan nem tudják meghatározni - nem tudják hogy micsoda az MSZP! önök addig marakodnak, hogy a tagság és a választók otthagyják magukat és a végén uralkodhatnak a semmin!

Most program kell! Egy párt sem merülhet ki végtelen orbánviktorozásban, ez most nem a "Ki tud jobban orbánozni?" verseny. Most határozott program  kell, amit a párt eljuttathat minden emberhez, egy baloldali program kell, egy ember központú program kell, hogy ez emberek lássák az MSZP nem a demokratának látszódni próbáló kommunista utód párt, már nem! Az MSZP a baloldali értékeket követő párt, mely tisztában van az ország és az emberek problémáival és elképzelései, tervei vannak ezek megoldására!

Nem Gyurcsány kell, nem Mesterházy! Felejtsék el őket! Válasszanak valakit, akiben meg van a képesség, hogy felesleges hercehurca nélkül újraépíti a pártot, aki megfogalmazza programot, hogy utána önök és mindenki büszkén mondhassa majd magáról, hogy igen én baloldali szavazó vagyok! Igen én a Magyar Szocialista Párt tagja vagyok!

Uraim a hatalmi játszmák ideje lejárt. Ideje dolgozni, ideje programokat írni, ideje tenni az emberekért. A bokszerét, a kalapácsát, és a majmokat kérjük mindenki hagyja a jobb oldalon...

Nem jön el a Magyar Nemzeti Kánaán, hiába rendezgeti Matolcsy György a kis ábráit, a Széll Kálmán terv kudarcot vall. Persze ez nem meglepő, az alig három hónapos terv stratégiát még csak nyomokban sem tartalmazott, és attól végképp messze volt, hogy beismerje, az Orbán kabinet első éve maga a gazdasági kudarc, és a csőd felé vezette az országot.

Orbánék erre a tervre tettek fel mindent, és mára csak az látszik, hogy hiába vállalnak be már politikailag kockázatos méretű társadalmi konfliktust, hiba vesznek össze mindenkivel, és hiába hagyják a devizahiteleseket sorsukra, a rezidenseket kivándorolni, a Széll Kálmán terv mindössze arra elegendő, hogy fékezze valamelyest annak a lyuknak a hatását, melyet az egykulcsos személyi jövedelemadó ütött a központi költségvetés amúgy is csak toldozgatott-foltozgatott, ütött-kopott bárkáján.

Engem még nem is csak a magas hiány zavar, mert minden államban előfordulnak időszakok mikor megborul a költségvetés, elég csak a gazdasági válságból kilábaló Amerikai Egyesült Államokra, mint a világ egyik vezető és sikeres gazdaságára gondolni. A baj az, hogy nem tudjuk, hova folyik a pénz, és nincs látható jele annak, hogy az emberek a megspórolt forintjaikból beruházásokat ösztönöznének, nincs jele annak, hogy a magyar kormány a közbeszerzésekkel a beruházásokat támogatná, nincs jele munkahely teremtési programnak, nincs jele reformoknak, nincs jele tervnek, stratégiának, vagy csak egyszerű kormányzati iránynak se, mely kimondatlanul ugyan, de azt jelezné, hogy a Kormány tudná azt, hogy mit csinál, merre halad. Se Matolcsy, se I.Orbán Viktor nem képes felpörgetni a gazdaságot, beismerni, hogy az egykulcsos adó sosem csodaszer, de Magyarország esetében éppen méreg.

Nincs jele gazdasági programnak, de minden jele meg van annak, hogy se Orbán, se Matolcsy nem tudja hova lépjen. Ellentmondásaikba lassan belefulladnak.

Arról beszélnek, hogy mekkora tömegeket - szakképzetlen gyerekeket és idősebb vagy sérült embereket - szeretnének "visszavezetni" a munka világába, miközben az aktív, egészséges embernek sincs elég munka, és a munkanélküliség a tömegek nélkül is kiugróan magas. Márpedig hiába spórolunk pár milliárdot a nyugdíjasokon, ha ugyan annyi pénzt - vagy még többet -  el kell költenünk segélyekre. Hiába hagyja a kormány magára a hiteleseket, ha az el nem költött pénzt később kell segélyekre, lakhatás támogatására elkölteni.

A Széll Kálmán terv bukása tragédia megalkotói, Orbán Viktor és Matolcsy György számára, de még nagyobb kár Magyarországnak. A befektetők nem jönnek olyan országba, ahol az állam nem áll a helyzet magaslatán. Azt a - nagyrészt megelőlegezett - bizalmat pedig, amit a választásokon és utána kapott az ország és a kormány, nagyon könnyű volt elveszíteni - sokkal, de sokkal nehezebb lesz visszaszerezni.

Orbán és Matolcsy egyetlen túlélési lehetősége, ha mihamarabb szembenéznek az első évben elkövetett hibáikkal és valódi válaszokat adnak a problémákra és valódi stratégiát építenek és valóban cselekedni kezdenek, vagy ez az egész terv gyorsabban hullik vissza rájuk és temeti maga alá teremtőit, mint amilyen hamar ír alá Schmitt Pál egy alkotmányellenes törvényjavaslatot.

A kormánynak mihamarabb be kell indítania a Közmunka programot, rengeteg pénzzel, hogy legalább ideiglenesen legyen az embereknek munkájuk. Menet közben olyan beruházásokat kell elindítani, melyek javítják az ország infrastruktúráját és rengeteg munkaerőt igényelnek, például az utak építése, a vasutak felújítása. Végül de nem utolsó sorban ki kell dolgoznia és végrehajtania egy olyan stratégiát, mely Magyarországra vonz kutató és fejlesztő központokat és olyan munkahelyeket teremtenek, melyekhez jól képzett munkaerők kellenek, és olyan terméket állítanak elő, mely nem kifutó, melyet nem csak az elkövetkezendő egy-két-öt évben gyártanak majd itt, hanem hosszú távon rendezkednek be. Olyan munkahelyeket, melyek védik a környezetet, melyek a zöld energiához kapcsolódnak, melynek most jön el az ideje, mely gazdaság most lendül fel.

Miket beszélek? Orbán ezt is biztos jobban tudja, ez amúgy sem működhet, mert nem lehet kis ábrává egyszerűsíteni, két vonallal, egy beosztás nélküli grafikonra. Ez egyszerűen nem Matolcsy kompatibilis.

A fukushimai erőmű katasztrófája rávilágított arra, hogy az atomerőmű élettartam hosszabbítások nagy kockázattal járnak. Egy biztonságosra felépített reaktor technológiája is elavul, és nem állja ki a jövő kockázatait. A jövő pedig újabb és újabb kihívás elé állít minden építményt, ez alól az atomreaktorok sem kivételek, csak sokkal veszélyesebbek.

A világ minden részén tanultak a japán katasztrófából és igyekszenek csökkenteni a veszélyt. Németország nemet mondott az atomerőművekre, de a többi ország is felülvizsgálja a már működő és a közeljövőben építendő reaktorait, és az atomenergiára vonatkozó szabályait. Az egész világon olyan új szabályok és törvények lépnek életbe, melyek csökkentik az atomenergia kockázatait.

Kivéve Magyarországon.

Itthon sajnos gyakorlatilag nem járható a német példa, bár az lenne a kívánatos. Hazánkban a zöld energia használata gyermek cipőben jár, mind törvényi-szabályozási, mind döntéshozói, mind gyakorlati oldalon. Vagyis hiányzik a bevezetéséhez szükséges kormányzati akarat, a bevezetést segítő szabályok és hiányzik a bevezetéshez szükséges pénz.

De az, hogy rászorulunk a Paksi Atomerőműre nem jelenti azt, hogy minden áron hosszabbítani kellene az erőmű élettartamát, pedig az Orbán kabinetnek minden jel szerint ez a célja. Nem szabad lazítani a törvényi szabályozáson, sőt szigorítani kell, hogy minden ma látható és a jövőben sejthető kockázatot kivédhessünk. Ugyan itthon nem várható cunami, de mind aszály, mind hatalmas árvíz lehetséges, és nem vagyok benne biztos, hogy a Paksi atomerőmű készen állna a Duna rekord magasságú, vagy rekord alacsony vízállására.

Az egész élettartam hosszabbítási, illetve az esetleges atomerőmű bővítési folyamatnak nyilvánosnak kell lennie: az embereknek tisztában kell lenni a bevállalt kockázatokkal, hisz az atomenergia esetén az egész ország egészsége a tét, ha valami baj van.

De ezek után sem szabad elfelejtenünk, hogy az atomenergia minden óvintézkedésünk ellenére veszélyes marad: mihamarabb meg kell teremteni a megújuló, környezetbarát energiára való áttérést, hogy Paksot 20-25 év múlva az összes szennyező hőerőművel együtt a lehető legnagyobb lelki nyugalommal bezárhassuk, hisz szélerőműparkjaink és vízerőműveink képesek lesznek az országunk biztonságos energia ellátására.

Újra és újra előkerül a téma: gyereket vagy karriert vállaljanak a nők? Ostoba kérdés, szűk látókörre vall, sőt egyszerűen mesterkélt és kikényszerített: a történelem során asszonyok generációi mutatták, hogy anyának lenni és karriert építeni egyszerre lehet, sőt kell.

A mai Orbán kabinet egy éve alatt nem nőtt a nők foglalkoztatottsága (53%), ellenben a születések száma drasztikusan esett (-10%), ami egy magát családbarátnak aposztrofáló, sőt egyenesen család mentőnek beállító kormánynak a teljes kudarc. Ugyanakkor arra is figyelmeztet a Fidesz-KDNP kérdésfeltevése egyszerűen hibás: nem azért nem születik több gyerek, mert a nők dolgoznak, hanem a létbizonytalanság veti vissza a születések számát: a bizonytalan gazdaság, a devizahitelesek bizonytalansága, a gazdaság és a munkahelyek bizonytalansága látványosan jelentkezik a drasztikusan csökkenő születés számokban.

Pedig számba lehet venni e legfontosabb intézkedéseket:

Először munkahelyek kellenek, olyanok, melyekkel nem a létfenntartás a gond, hanem olyan létbiztonságot adnak, mely elengedhetetlen a gyermek vállaláshoz.

Másodszor a kisgyermekes anyukák számára részmunkaidős állások kellenek, olyan helyek ahol akár heti 12 órában már gyakorolhatják a hivatásukat, ahol nem esnek ki a gyakorlatukból. Fokozatos munkába állást kell számukra biztosítani, hogy a gyerek növekedésével együtt lehessen bővíteni a kismama foglalkoztatását egészen a teljes munkaidőig.

Biztonság kell a gyermeket vállalók részére, hogy azért nem éri őket hátrányos megkülönböztetés a munkahelyükön, mert gyermeket vállalnak, és ezért esetleg kevesebbet tudnak dolgozni, mert a kisgyermekük mellett maradnak. Előnyössé kell tenni a részmunkaidős állásokat, egységesen beilleszteni azokat a törvényi rendszerbe, nyugdíj és egészségbiztosítási szabályokba.

Óvodák kellenek a munkahelyek mellé, ahol biztonságban tudja gyermekét a szülő amíg dolgozik, és ahová szükség esetén átmehet. Adócsökkentéssel támogatni azokat a cégeket, melyek óvodákat nyitnak alkalmazottaiknak.

A településeken támogatni kell az olyan fejlesztéseket, melyek könnyebbé teszik a kismamák hivatali ügyintézését és a közösségi közlekedésüket: alacsony padlós buszok, babakocsival járható közintézmények.

Mint látható nem százmilliárdos programokról van szó, sokkal inkább az odafigyelésről, arról, hogy a fiatal anyák érezzék, hogy nem felejtkeztünk meg róluk. Arról van szó, hogy a XXI. században ideje XXI. századi válaszokat adni a kihívásokra

A magánnyugdíjpénztárak államosításának újabb következményével kell szembenéznie a kormánynak: az emberek nem érzik biztonságban a megtakarításaikat itthon. A tartós gazdasági mélyrepülés tovább csökkentette az amúgy is alacsony lakossági megtakarításokat, és most az emberek azzal néznek szembe, hogy a kormány bármikor, egy tollvonással megszabadíthatja őket a kevéske pénzük jelentette "gondoktól".

Ennek egyenes következménye, hogy mindenki titkolni fogja a megtakarítását és aki tudja külföldre viszi. Mivel a hitelezés egyik motorja a megtakarításokból származó pénz, nagyon könnyedén forráshiány alakulhat ki, melynek egyenes következménye, hogy fejlesztések maradnak el, a gazdasági válság tovább mélyül és elhúzódik.

A bizonytalanságot tovább fokozza, hogy a kormány nyíltan konfrontálódik a multinacionális cégekkel, azokkal, akik önmagukban is a legnagyobb foglalkoztatók, és hatalmas adóbevételeket generálnak és a magyar gazdaság motorjai. A kormány rengeteg nagy céget tart bizonytalanságban a különadókkal, az ellentmondásos gazdaságpolitikájával, azzal az általános zavarral, ami - tervek híján - jellemzi a kormány gazdasági viselkedését. Ez a bizonytalanság elérte a munkavállalókat is: a nyugdíjszabályok, a kormány feszültség keltése, és a munkahelyeiken tapasztalható bizonytalanság feszültsége úrrá lesz lassan sok emberen. Általános, hogy az emberek ma bizonytalanabbnak érik munkahelyüket, mint egy éve.

A kormány számtana ezzel végleg elbukott. Az egykulcsos adó ütötte lyukat befoltoznia sosem sikerült maradéktalanul, a nyugdíjalapok államosításával együtt is pengeélen táncol a költségvetés, tehát a bizalom vesztés megállítása a kormánynak létfontosságú. Nem mintha az Orbán-kabinet erre bármilyen hajlandóságot mutatna, folytatja az elbizakodott-elvakult gazdaság politikáját. Ha nem változtat ezen, akkor nagyon hamar olyan válságba kerül az ország, mely évtizedekkel veti vissza.

Orbán Viktor, mint mindennek, a soros magyar EU elnökségnek is nagy szavakkal ment neki, nagy ígéretekkel, sőt egyenesen az euró és az európai civilizáció megmentőjének aposztrofálta magát.

De mint sok mindent, ezt is az előtt elrontotta, mielőtt hozzálátott volna. Nagy kijelentéseit nem kísérték tettek, a médiatörvénye kísértetként követte, és az Európai parlamentben programadás helyett rendszerint védekezni és magyarázkodni kényszerült. Az euró zóna tagok nélküle ültek össze, Magyarország Miniszerelnöke (és egyenlőre koronázatlan királya) vagy pénzügyminisztere sem kapott még tiszteletbeli meghívót se. Megjegyzem a soros elnököt illendőségből meg szokták hívni, még ha szava (legalábbis ez esetben) nincs.

Európa figyelve Orbán Viktor lassan egy éves ténykedését, apránként visszavonta azt a bizalmat, amit a győzelme után kapott. Annak az Európai Néppártnak a tagjai is bírálták, amelynek alelnöke. A soros EU elnökség kezdetére Orbán elvesztette mind azt a mozgásteret és tiszteletet, amit minden elnöknek megadnak.

Olyannyira elszigetelődött külpolitikailag, hogy Lengyelország - mellyel sok kérdésben egy hajóban evezünk - szintén jobboldali és konzervatív vezetői se veszik észre "Orbán közeledését" hozzájuk. A lengyel lapok a hétvégén arról cikkeztek, hogy Orbán még EU elnökként sem tud hidat építeni - szó szerint inkább kiröhögték ezért, joggal. 

Talán halványan Miniszterelnökünk emlékszik még arra, hogy előző miniszterelnöksége idején mennyire szigetelte el külpolitikailag hazánkat, s talán meg is akarja előzni ezt, mégis rendre elköveti a hibákat, melyekkel nem csak az Unióban, hanem a a Kárpát medencében is elszigetelődik.

A kettős állampolgárság, a határon túli magyarok szavazati joga nem alkotmányos kérdés. Sem a magyar demokrácia, sem a határon túli magyarok élete nem lesz attól jobb, ha küldhetnek pár képviselőt a parlamentbe. Maguk a határon túli magyarok szervezetei sem tartják ezt jó ötletnek, és felesleges is, hisz az ő életüket és mindennapjaikat már nem Budapesten, hanem Pozsonyban, Bukaresten, Belgrádban, Zágrábban, Ljubljanában, Bécsben, vagy Kijevben határozzák meg. A határon túli magyarok szavazati joga csak a kampányt exportálná közéjük, megosztottságot szítva, rontva annak az esélyét hogy az ottani magyarok képviselhessék a saját érdekeiket.

És pont ezért, a magyar kisebbségek érdekeinek minél hathatósabb képviseletért, kultúrájuk, identitásuk megmaradásáért nem szabad a választójogot megadni nekik, hanem Magyarország tekintélyével segíteni azt, hogy ők képviselhessék a saját érdekeiket. Ehhez viszont tekintély kell, melyet Orbán eljátszott, s melyet visszaszereznie nagyon nehéz lesz.

Annál is nehezebb, hisz ehhez le kell győznie saját hibáit, felül kerekednie önmagán, és nem csak szavakban demokratának lenni, hanem tettekben is, tisztelnie kell a másik véleményt, sőt figyelembe kell vennie és igaz európai demokratának lennie. Csoda számba menne.

Zöld Pardon. Pár évig napi szinten jártam el mellette, sosem szúrta a szemem, kellemes hely volt egy köpésre két nagy egyetemtől. Miért kell megszüntetni?

Miért kell a Fidesz helyi kis mitugrászainak nekiszaladni az összes olyan helynek, mely független és egyedül a minőségi szórakoztatást tartja szem előtt? Miért nem mentek neki időben a West Balkánnak, miért nem a West Balkánhoz hasonló helyek ellen indítanak hajtó vadászatot? Miért zavarja a szemüket a fiatalok körében népszerű szórakozóhely?

Nem értem kinek árthatott a Zöld Pardon, melynek szomszédjai Budapest legnagyobb és leghíresebb egyetemei, és a Duna. Egyik sem nyújtott be panaszt. Kire hivatkoznak hát? Milyen korrekt lakossági panaszt tudnak közzé tenni? Hisz legalább egy tömbnyire van onnan mindenki! Esetleg panaszt tettek a dunai halak? Ne vicceljenek már!

Nyugodtan bevallhatják a mélyen tiszteletlen képviselő urak, hogy zavarja a a szemüket az ifjúság. Nem szeretik a fiatalokat, mert nevetnek, mert próbálják kellemesen érezni magukat, élvezni az életet, komolytalankodni, viccelni, nevetni, táncolni: egyszóval: fiatalok, és fiatalok akarnak lenni. A városrész "vénei", a "városatyák" - hogy mily szégyent hoznak erre a szóra - elfelejtettek fiatalnak lenni, vén, keserű, csalódott öregek lettek.

Más városok döntéshozói bizonyára örülnének egy kulturált szórakozóhelynek, ahová a fiatalok szívesen járnak, más városok szeretnének két híres egyetemmel büszkélkedni, és ez az amit a XI. kerület elfelejt: neki csak az egyetemek kellenek, a fiatalok nem. A jókedv nem. Neki a részegek kellenek a kocsmából, (mert kocsma az marad rengeteg Újbudán, nem kell félteni, hogy kevesebb lesz a részeg!), de nem kell a kultúra, mert nem értik, mert nem tudnak szórakozni. Nem tudják milyen a  fiatalság, mert ők sose voltak fiatalok.

50 éves megkeseredett embernek születtek, és nem is akarnak változtatni rajta.

Folyamatosan figyelemmel kísérem az Esztergomi fejleményeket. Nem csak azért mert Tétényi Éva törekvése példaértékű minden politikus számára, de azért is mert töményen megjelenik a FIDESZ önhittsége, miszerint a parlamenti kétharmad minden törvények fölé emeli őket.

"Ne azt kérdezd mit tehet érted a hazád, hanem hogy te mit tehetsz a hazádért" - kezdte beiktatási beszédében J. F. Kennedy, az USA elnöke. Memoriter lehetne ez mindegyik esztergomi fideszes "képviselőnek" hisz ők nem e településükért vannak, hanem a saját érdekeikért, nem azt nézik, hogy Esztergomot hogy lehetne kirángatni abból a feneketlen pénzügyi lyukból, amibe ők vitték, hanem a várost használják arra hogy elcsípjenek egy zsíros banki igazgatótanácsi posztot. Mással nem magyarázható, hogy miért akarnak alkotmány ellenesen elfogadni egy olyan reorganizációs tervet, ami csak a bankoknak jó: Esztergom elveszíti mindenét, és még így is akkora adóssága marad, amit harminc évig kellene fizetnie.

Esztergomnak súlyos gondjai vannak és minden egyes nappal súlyosabbak a következmények, ugyanakkor a "városatyák" azt sem veszik észre hogy város már nincs mellettük, sőt a feszültség tapinthatóvá vált a frakció és a városlakók közt, ami robbanással fenyeget.Ha továbbra is folytatja ezt a politikát Meggyes Tamás annak kézzel fogható eredménye lesz: a kormányhivatal már csak a látszat kedvéért is kénytelen lesz feloszlatni a testületet és a választás 2010. után a legsúlyosabb pofon lesz a Fidesznek, amit még Orbán Viktor is meg fog köszönni neki, Tétényi, akit Meggyes nyíltan trónbitorlónak néz, viszont a menybe fog menni, hisz párttól függetlenül csak elismeréssel lehet szólni arról, amit az utóbbi 9 hónapban kiállt, tett. A város vele van.

Persze Meggyes csak vigyorog egyet az egészen, de ha bekövetkezik: én szóltam.

Nem vagyok ellene a tandíjnak: ha az méltányos, igazságos, és fizethető. De ellene vagyok minden olyan törekvésnek, ami reform helyett csak a lenyúlást erősíti, történjen ez a nagy politika asztalánál, vagy kicsiben az egyes egyetemeken.

Azzal minden hallgató tisztában van, hogy az egyetemeket nem kell félteni, ha egy költségvetési lyuk befoltozásáról van szó. A karok nagyon kreatívak tudnak lenni, ha arról van szó, hogy a hallgatóktól pénzt szedjenek be.

A Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Karán (ME-GEIK) például 2010-ben kitalálták, hogy minden harmadik vagy azutáni tárgyfelvételért fizetni kell, ugyan nem nagy összeget, mindössze 3000 HUF-ot, de a szabályt visszamenőlegesen alkalmazzák népünk nagy vezéréhez méltóan: vizsgaidőszak közepén (!) értesítettek minden diákot egy fenyegető levél kíséretében, hogy legyenek szívesek pár tízezer forinttal megdobni a Kart.

Ez egy egyszerű és nagyon szép einstand a hallgatókkal szemben, hogy a kari költségvetésben szereplő lyukat befoltozzák. Ugyan az megy kicsiben is, mint nagyban,  ez divat lett. Ha megkérdezik, ezen összeg fejében a hallgató kap-e valami pluszt a válasz kategorikus nem: semmilyen változás nem történik az egyetemen, ami mégis azt is EU-s pénzekből.

Ráadásul ez alól a szabály alól a költségtérítéses hallgatók sem mentesülnek: ők akik már amúgy is harmadszorra fizetik ki a tárgyat és súlyos százezreket hagynak ott minden félévben a karokon, még pluszban fizethetik (félév végén, utólag!) a sok-sok kicsi 3000-ket, súlyos tízezreket hagyva pluszban az egyetemen.

Persze az ok-okozati lánc világos: Orbán gazdasági egyenleti hibásak és nem Matolcsyt meneszti, hanem zárol minden állami intézménynél sok millió forintot (nem néztem utána, de a ME-t érintő zárolás is százmilliókban mérhető) amit természetesen az egyetemek szeretnének megkapni, hisz legtöbbjük így is minimumon működik, mert az Oktatási Államtitkárság (Hoffmann Rózsa vezetésével) nem képes kiállni az intézményi - és valahol a saját - érdekeikért, ehelyett felesleges viharokat tudott csak kavarni mind a köz mind a felsőoktatásban.

Egyszerűen senki nem gondol a választókkal: senki sem gondol arra, hogy most hány családnak, hány hallgatónak keseríti megy a nyarát és vonja el figyelmét a tanulásról az hülye elképzelésük. Mint ahogy az egyetem vezető sem gondolnak bele, hogy őket is köti a határidő: visszamenőlegesen nem alkalmazhatnak egy szabályt sem.

Most turkáljunk egy kicsit a főiskolai hallgatók zsebében!

Sokan csak addig jutnak el, hogy megfogalmazzák: a felsőoktatás sokba kerül, és jó lenne ha a költségekbe beszállna az egyetemi hallgató is.

Alapesetben tőlem sem idegen a hallgatói költségtérítés, vagy tandíj gondolata, hisz egy jól prosperáló világban az egyetemi hallgatóknak van lehetőségük és alkalmuk az egyetem mellett dolgozni, munkából eltartani magukat. Mondom egy jól működő világban.

Magyarország nagyon messze van ettől. Belegondolva, az egymást követő oktatási kormányzatok mindig csak addig jutottak el, hogy megfogalmazzák, bevezessék a tandíjat, vagy eltöröljék és költségtérítésnek kezdjék hívni, tulajdonképpen pepitában ugyanazt. De a rendszer egészére senkinek sem volt átfogó koncepciója, és a Hoffmann-i Rémálmokat elnézve ma sincs.

Egy normálisan működő felsőoktatási finanszírozási rendszerhez az első lépés az lenne, hogy az egyetemek esetében jól szétválaszthatóan szét kell választani a kutatási pénzeket, és az oktatási pénzeket, és motiválni kell az egyetemeket, hogy az előbbiekből tartsák fenn magukat, hisz az egyetemek tudásbázisok: az innovációk, alkalmazott kutatások jelentős része, az alapkutatások majdnem egésze kell hogy belőlük származzon, ezzel is biztosítva, hogy a hallgatók mindenkor a legmagasabb színvonalon tanulhassanak, a legfrissebb eredményeket és technikákat ismerjék meg. Ráadásul a kutatás elméletileg jobban fizet. Ehhez állami akarat kell és egy rendszer, mely a kutató egyetemeket összehozza a kutatást igénylő, azt hasznosító cégekkel.

Még a második lépés sem a tandíj bevezetése, hanem a foglalkoztatottság növelése. Addig nem lehet a diákokat kiterelni a részmunkaidős munkaerőpiacra, amíg nincs ilyen piac, és addig nem is lesz piac, amíg a szakképzett, teljes állást kereső harmincasaknak és negyveneseknek nem tudunk elegendő állást kínálni. Magyarországon hosszútávú tervek kellenek a munkahelyteremtésre, és a diákok által vállalható részidős foglalkoztatási forma megjelenésére, felfutására és népszerűsítésére. Ez az a pont, ami hallgatóktól független, ugyanakkor a hallgatók joggal várják el minden olyan a kormányzattól, amely azt szeretné, hogy a diákok járuljanak hozzá a főiskolai képzésük költségeihez.

Még ezek után sem lehet csak úgy egyszerűen bevezetni a sokat emlegetett tandíjat - vagy nevezzük akárminek is. Számot kell vetni azzal a ténnyel, hogy amíg egy felfutó, vagy jól működőgazdaság helyet teremt a részidős foglalkoztatásnak, egy gazdasági válság, ami bármikor bekövetkezhet, pont ezeket a munkahelyeket számolja fel legelőbb. Ösztöndíjak és korszerű diákhitelezési rendszerrel kell biztosítani azt, hogy egy átmenti életviteli, vagy gazdasági zavar se veszélyeztesse a tanulmányok megkezdését, folytatását, vagy befejezését. Ösztönözni kell a magánszektort alapítványok és rendszeres ösztöndíjak alapítására, állami, szociális alapú ösztöndíjat kell bevezetni - melynek szétosztása az független az egyetemektől. Másrészt a mai diákhitel rendszer magtartásával és szélesítésével, korszerűsítésével egy olyan rendszert létrehozni, mely végső mentsvárként szolgál a nehéz helyzetbe került hallgatóknak, ugyanakkor nem jelent végtelen terheket.

Mint látható a diákok számlájának rendezése nem egyszerű. Ugyan jó lenne, ha mindenki mögött ott állna a család, és segítené a tanulmányaiban, de lássuk be Magyarországon kevés olyan szerencsés van, akinek a szülei ezt megengedhetik. Sok hallgatónak még úgy is dolgoznia kell, vagy diákhitelt (adósságot) kell vállalnia, hogy államilag finanszírozott tanulmányokat folytat. Ugyan egyszerű azt mondani, hogy sok megélhetési egyetemista van, mint feltárni az egyetem elhúzódása mögötti komplex tanulmányi és szociális okokat, de nem lehetetlen, és őszintén szólva, ugyan lehet hogy vannak megélhetési egyetemisták, de korántsem annyian, mint a kormány érzékeltetni akarja, és főleg nem ott, ahol keresi.

Nem titok, hogy a magyar kormány gazdasági vezetői, élükön a mindent kis vonalakká egyszerűsítő Matolcsy Györggyel - akinek a második keresztneve, a Huba a mindennapi Fideszes gazdaságpolitikához - nem kicsit "kurta el" az idei költségvetést.

Milliárdok hiányoznak bevételi oldalról, és lassan olyan slamasztikába kergette magát az országos gazdasági vezetés alig több, mint röpke félév alatt, ami csak az 1982-ben kialakult helyzethez hasonlítható, amikor is csak a világbanki tagság megszerzése, és a személyi jövedelemadó bevezetése mentette meg Magyarországot a teljes államcsődtől. Úgy látszik, hogy bár mind Matolcsy, mind Orbán végigélte ezt, és akkor már "komoly, felnőtt embernek" számítottak, az akkori helyzetet mind a ketten elfelejtették.

A költségvetés helyzete annyira kétségbeejtő, és a Nemzetgazdasági Minisztériumban annyira meg akarnak - utólag! - fogni minden egyes forintot, hogy mindent beáldoznak érte. No nem a képviselői, miniszteri fizetéseken kezdték, hanem az átlag ember bőrén, és az eljövendő generációk egészségén.

A dohányzás, borzalmas dolgokat művel a dohányosok tüdejével, és mind azok tüdejével, akik nap mint nap rendszeresen szívják a dohányfüstöt. Tapasztalat: életem első huszon-iksz évében folyamatosan szívtam azt a tömény füstöt, amit apám dohányzása teremtett a lakásban, már a tüdőm legalább másfélszer annyi idős, mint én magam. Hiszem, hogy akkor is többe kerül a dohányos emberek gyógyítása, mint az adóbevétel, ha ezt a kapcsolatot egzakt módszerekkel közgazdaságilag talán sosem sikerül igazolni.

Ezért örültem annyira, amikor a kormányban felmerült az, hogy minden nyilvános helyen védik a nem dohányzó embereket és megakadályozzák, hogy minden közterület és közhivatal egyetlen egy nagy füstös kaszinó legyen - mellesleg a kaszinók legtöbbjében általában tilos a dohányzás. Egyszerűen szólva nem szeretek szívni, nekem az nem élvezet. De ekkor jött a Matolcsy.

Valaki rászólhatott, hogy az elkövetkezendő években a már így is elszámolt gazdaságpolitika és költségvetés nem bírná ki a dohányra kivetett jövedéki adó csökkenését, hisz ennek is - mint a nyugdíjrendszer átalakításának is - hosszú évekbe telik az, hogy a pozitív hatását kimutathassuk, miközben pénzügyileg hamarabb és korrektebben mutatható ki a dohányzók csökkenésével járó bevételkiesés. Pénz, az nagy úr, minél nagyobb bajban vagy, annál nagyobb.

De vajon van-e olyan nagy baj, ami bármikor is igazolhatná azt Isten és ember előtt, hogy a költségvetés érdeke előrébb való az emberek egészségénél? Hisz a sokat szidott jelenleg érvényes alkotmány is elismeri az emberek jogát az egészséghez!  - Na igen, Viktor a biztonság kedvéért kihagyta ezt a mondatot az újból...

Az érme másik oldala, hogy Narancsvidék Urai megint abban reménykednek, hogy az emberek vakok: nem fogják észrevenni az utólag meglazított dohányzás ellenes törvényeket, és azt a képmutatást, amit a hamburger adó mutat: látszólag "miatyánk" Orbán Viktor nagyban aggódik az egészségünkért, miközben semmit sem tesz, hogy tényleg megőrizzük.

De értsük meg szegényt, ég alatta a talaj: Pénz kell abba az "elkúrt" költségvetésbe, de nagyon gyorsan.

NKH - CNN felvétel

Ami most alkotmányozás címén folyik, az eddigi legjobb kabaréshow - lenne ha mondjuk Szlovákiában zajlana.

Nevetséges az egész, egyrészt mert az országnak egymillió új munkahelyre és sok másra sokkal jobban szüksége lenne, mint egy új alkotmányra, hisz - szívre tett kézzel nyugodtan állíthatom - a most érvényes Alkotmányunk is betöltötte a szerepét. Az elmúlt éveket nem az Alkotmányunk tette tönkre, hanem mindenki egyetemlegesen, akinek névre szóló helye volt a Parlamentben.

Nevetséges, ahogy senkiházi képviselők felejtkeznek el a legfontosabb feladatukról, a választókörzetük képviseletéről és Törpe Vezérüket követve a narancsligetben a legelképesztőbb javaslatokat teszik, a Magyar Köztársaság átnevezésétől a vármegyék és ispánok visszaállításáig.

Nevetséges már maga a szándék is, hogy pusztán azért fogjunk egy új alkotmány megírásába, hogy Orbán Törpe Viktor neve fenn maradjon, hisz minden történelemkönyv jegyezni fogja azt a pusztítást, amit nemtörődömségével és átgondolatlanságával véghez vitt.

Nevetséges és egyben szomorú is, hogy semmi sem szent a kormányzó erőknek. Nem elégednek meg azzal, hogy az érvényes Alkotmányt ott írják át, ahol akarják, annyira él bennük a vágy, hogy hatalmukat be betonozzák, hogy újat írnak, és minden ellenvéleményt - jó szokásuk szerint - ejtve, magukra szabják az alaptörvényt, és csak azért nem írják bele, hogy Magyarország miniszterelnöke csak Orbán Viktor lehet, mert az mindenkinek szemet szúrna.

Pedig elég nyilvánvaló ez így is, minden héten van egy próbálkozás a hatalmat biztosító passzusok alkotmányba csempészésbe, legyen szó Schmidt Parlament oszlatási jogáról, vagy arról, hogy kötelező határidőt és büntetést szabnak egy kényük-kedvük szerint kinevezett bizottságnak (Költségvetési Bizottság) való megfelelésre. Mindent bevetnek, csak hogy megkerüljék a demokrácia alapját, a népakarat tiszteletét, holott őket is ez a népakarat juttatta olyan helyzetbe, hogy gyakorlatilag azt tesznek ebben az országban, amit nem szégyellnek, és ez bizony meg is látszik az országon.

Fel kellene már ébredni, és felvésni minden Kormánytagnak és képviselőnek, hogy a hatalom szolgálatot jelent, a szolgálat munkát és alázatot. Sajnos ezt módszeresen kifelejtik az alkotmány tervezetekből, pedig igazán több értelme lenne, mint az ispánok visszaállításának.

Jut eszembe, ispánok! Következő javaslat mi lesz? A nemesség rehabilitációja és visszaállítása? Grófok, bárók, hercegek? Restaurálják a Habsburg-Lotharingiai házat is, vagy felkutatják Mátyás-király utolsó élő utódját? Hídpénz? Adómentesség? Mikor kapja meg Buda az árumegállító jogot? Mikor lesznek újra mezővárosok? Mely városoknak lesz vásártartási joga? Visszaállítják a kötelező robotot is? A röghöz-kötést? A csendőrséget? A kisbírót? Visszaállítják a földesurak jogát az első éjszakára? A kilencedet? Tizedet? Kötelező templomba járást? Lovagi tornákat? Ez esetben nem gondolja Orbán Viktor és Schmidt Pál, hogy kiestek a gyakorlatból és ideje lenne gyakorolniuk a kopjatörést? A nehéz páncélzatban való lovaglás megy már? Mikor szerveződnek hátrafelé íjazó magyar lovasok, akik szabadon portyáznak Európában? Nem állítják vissza a Királyságot, netalán Fejedelemséget? És az erdélyi Gyulát? Megint fogunk királyt választani a Duna jegén? Mikor teszik kötelezővé a nyereg alatt puhított hús fogyasztását, mikor jelenik meg a bolti polcokon a lóhús, és mikor koccintunk kumisszal? Nem lenne egyszerűbb esetleg Werbőczy hármaskönyvét visszaállítani?

Nevetséges, hogy mennyi ember ad önként és dalolva tanúbizonyságot arról, hogy nem értik, nem tanulták meg sosem a történelmet, és annyi eszük sincs, hogy észrevegyék, az idő a XXII. század felé múlik és halad és nem a XII. század felé. A kérdés csak az hogy mi vele tartunk-e.

Az egész a legjobb kabaré, és jót is nevetnék, ha nem gondolnák ezt a sok hülyeséget véresen komolyan.

A munkanélküliség nem csak szörnyű, családokat, életeket tönkretevő jelenség, hanem olyan helyzet mely kezelésében az államnak aktívan szerepet kell vállalnia.

Rövid távon ez történhet közvetlen foglalkoztatással, ez a közmunkaprogram. Biztosítani kell, mind a törvényi, mind a pénzügyi feltételeket ahhoz, hogy minden embert helyben úgy lehessen átsegíteni a munkahely keresési időszakon, hogy közben dolgozik és így el tudja tartani magát és családját. Az önkormányzatoknak mindig lesznek olyan közfeladatai, melyek embert igényelnek, gyakorlatilag mindenféle képzettségű és tapasztalatú embernek tudnak ideiglenes jelleggel munkát adni, ha ehhez az állami szándék is megvan. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy a közmunkaprogram akármilyen jól is működik, csak tüneti kezelés, rövidtávú megoldás.

Hosszútávon az innovatív, a korszerű, környezetkímélő termékeket előállító és fejlesztő üzemek jelentik a megoldást. Egy fejlesztő részleget ritkán zárnak be egyik napról a másikra, és ráadásul sok szakképzett munkaerőt igényelnek, akiket jól meg is fizetnek, s akik így újabb munkahelyeket tudnak létrehozni. Az fejlesztő részlegek magyarországi létének van egy másik haszna is: az új termékek gyártása, még mielőtt tömeg cikk lenne a termék, helyben történik, még több szakképzett embernek kínálva hosszútávú stabil munkahelyet.

A környezetvédelem ugyanilyen fontos: ne Magyarországra telepítsék a máshonnan kiutált - kitiltott, elavult technológiát használó üzemeket! Ne itt fejtsék ki a környezetkárosító hatásukat. Ráadásul nem is jelentenek hosszútávú megoldást, hisz az elavult termékek piaca folyamatosan zsugorodik és pár éven belül megszűnik, s a gyár bezár. Sokkalta inkább legyen Magyarországon olyan üzem, ami a jövő termékeit fejleszti és gyártja a jelenben: magas technikai színvonalú, környezetbarát termékeket állít elő, korszerű új berendezéseket, melyek gyártása még csak most kezdődik, és egy zöldebb jövőt hoz közelebb.

Tudom, leírni egyszerűbb, mint megvalósítani, mégis ez egy olyan koncepció, mely működik, s kellő munkával valósággá tehető pár éven belül. Csak kormányzati akarat kell hozzá, és sok munka, s persze egy kis sütnivaló sem árt.

Nem titok, Magyarországnak úgy kell minden egyes munkahely, mint egy falat kenyér. Még az egyébként önfejű és sok esetben süket struccpolitikát folytató Orbán kormányzat is elismeri, hogy hiány van adófizető állampolgárokból.

Elismeri, fennen hangoztatta is még az év elején, az egymillió új munkahely programját, majd szép lassan elkezdte leépíteni, és végül mély hallgatás van a témában azóta is. Először 2014-re tolták a céldátumot; ma viszont már ott tartanak, hogy helyesebb lenne egymillió új munkanélküli programjáról beszélni, s ezt a számok is jobban alátámasztják.

Beszéljenek a számok: a kormány 2010. augusztusában hirdette meg az egymillió új munkahely programot, ekkor 3 789 400 embernek volt munkája Magyarországon. Ennél egymillióval többet szeretne a kormány, többször módosítva a saját magának szabott céldátumot, kitolva az egészet a nevetségesen messze lévő 2020-ra. A statisztikai hivatal adatai szerint februárban aktuálisan 3 776 100 embernek volt állása, ez 13 300 fővel kevesebb, a munkanélküliségi ráta pedig nyolc hónapja, a tavaly tavaszi választások óta a legrosszabb: 11,2%.

Ha időarányosan is kérem számon a kormányon az egymillió új munkahelyet, máris körülbelül 63 000 munkahely hiányzik az ígéretből. A legszomorúbb az, hogy a kormány eddigi intézkedéseiben, nyilvánosságra hozott terveiben sehol sem lehet látni azt, hogy mit akar kezdeni a kormány a jelenleg növekvő munkanélküliséggel, azon kívül, hogy még több ezer, vagy akár egymillió embert szeretne részben a tankötelezettség leszállításával, a felsőoktatás leépítésével és a rokkantak számának csökkentésével a munkanélküliek táborába juttatni.

Az Orbán csomag tervei közt sem szerepel az, hogy konkrétan hogy szeretne a kormány új munkahelyeket létrehozni, mindössze az jelenik meg, igaz ez markánsan, hogy szeretnék a statisztikailag munkaképes korúnak nevezett lakosság minél nagyobb részét a munkaerőpiacon látni. Arról, hogy ott mit kezdenek az álláskeresők millióival, a kormány táján senki sem tudja.

Mint ahogy a kormány azzal sem számol, hogy nem csak a munkanélküliek számát növeli intézkedésivel, de olyan embereket küld a munkaerőpiacra, akik munkahelyhez juttatása az átlagosnál jóval nehezebb: szakképzetlen 15 éveseket és valamilyen százalékban csökkent munkaképességűeket. A statisztika világosan mutatja, hogy a mai helyzetben a munkaerőpiac nem tud mit kezdeni a szakképzetlen és csökkent munkaképességű emberek tömegeivel, hisz szakképzett, egészséges emberek sem találnak munkát.

Millió ember óhaja hát, hogy a megszerzett "felhatalmazással" ideje lenne nem visszaélni, és komoly munkába fogni: nevetséges alkotmányozási hajcihő, hatalom bebetonozási kísérletek helyett munkahelyeket teremteni!

Elmondhatjuk az Orbán-csomag tökéletes folytatása annak a kavarásnak, koncepciótlan és meggondolatlan intézkedés halmaznak, melyet ősszel a Hoffmann Rózsa nevével fémjelezett oktatási kormányzat elkezdett. Hozzáértés nélküli kapkodás az egész.

Az általános iskolák államosítása önmagában nem oldja meg az általános oktatás  helyzetét, attól nem lesz több pénz az általános iskoláknak, ugyanakkor a helyi igények változásának a követése is sokkal nehezebb lesz egy országos bürokrácián keresztül. A nem lobbi képes vidéki általános iskolák járnak ezzel a legrosszabbul, ők egyszerűen láthatatlanok lesznek Budapestről, jobban mint most. Az általános iskolák állami kézbevétele helyett címzett támogatásokkal kéne segíteni az iskolákat és olyan pályázatokat kiírni melynek célja ezen iskolák teljes felújítása.

Az általános iskolák általános  helyzete nem különösen rózsás most sem, de sokkal egyszerűbb helyben lobbizni, mintsem az igazgatóknak kuncsorogni kelljen a volt Oktatási Minisztérium négy falát soha el nem hagyó munkatársainál. Gödöllőről talán megoldható, Békésről három napos program.

Másrészt ugyancsak az Orbán-csomag kapcsán előtérbe került tandíj. Nem vagyok tandíj ellenes, de elképzelhetetlennek tartottam, hogy Magyarországon egy választott vezető olyan hülyeségeket mondjon, mint Kósa. Aki egy kicsit tisztában van a felsőoktatással, az tudhatná, hogy a hallgatók, igenis teljes költségtérítést fizetnek, már aki fizet. Arról nem a hallgatók tehetnek, hogy Budapesten úgy látták jónak, hogy az egyetemek mindent hallgatói létszám arányosan kapjanak, így Magyarországon léphetett fel az a fura helyzet, hogy egy egyetem nem az elért tudományos eredmények alapján kap pénzt, hanem az alapján, hogy hány hallgató jár oda, vagyis a hallgatók fizetik meg a drága kísérleti berendezéseket épp úgymint az oktatásuk árát. Ezen javított annyit a korábbi kormányzat, hogy a költségtérítéseseknek nem kell a hallgatói normatíva kutatási részét megfizetni.

Magyarországnak munkahelyekre van szüksége, a foglalkoztatást nem az újabb szakképzetlen munkanélküli tömegek fogják megoldani, akik kilépnek 15 évesen az oktatási rendszerből. A foglalkoztatást nem fogja megoldani a képzett munkaerő hiánya. Ezt hiába akarja a Szélvihar-tervvel palástolni Orbán.

Sokkalta inkább azt a képet erősíti, hogy elege van abból, hogy bebizonyosodik: még az utcaseprónek is több esze van nála...

Napok óta nem fér a fejembe, és már aludni sem tudok tőle. Álmatlanul forgolódok és újra és újra végig játszom a fejemben, de az eredmény mindig ugyanaz. Ez nyugtalanít.

A miskolci srác fiatal, demokrata, ambiciózus. Harmincegy-két évesen jogi doktor, Miskolc alpolgármestere, országgyűlési képviselő. Zsiga Marcell.

Ő az a képviselő, aki két helyről vett fel költségtérítést. És ez nem fér a fejembe. Mert lássuk csak mi történhetett.

Egy. Zsiga Marcell nem tudott róla és nem olvassa a számlakivonatát. Vagy mert nem tud olvasni, vagy mert nem szokta, mind a kettő nagy hiba egy alpolgármester esetében. Ha valaki a saját számlájával oly felelőtlen, hogy havi öt percet nem szán rá, az mit tehet a város pénzével? Vajon felfogja-e mit ír alá, vagy minden papírt szignóz, esetleg félre tesz, elhány, mint a saját számlakivonatával tette? Vagy csak olyan hanyagul olvassa el, hogy fel sem tűnik neki egy laza százezres tétel? Hanyag ember az alpolgármester? Alpolgármesternek való az ilyen? Rá lehetne bízni akár csak egy lyukas garast is?

Kettő. A jogi doktorátussal rendelkező Zsiga Marcell nem hallott arról a törvényről, hogy mint országgyűlési képviselő nem vehet fel egyszerre két helyről költségtérítést. Elhiszem, hogy egy jogász sem ismerheti az összes jogszabályt, de azért minden ember tisztában van ezzel a szabállyal, aki legalább hetente egyszer néz híradót, hisz páréve olyan nagy csinnadrattával fogadta el a mélyen tisztelet Tisztelt Ház, hogy  csak a sortűz hiányzott az aláírás mellől. Másfelől lehetséges, hogy dr. Zsiga Marcell oly ügyefogyott, ügyetlen ügyvéd, hogy elkerülte mindez a figyelmét. Ebben az esetben a helyében letennék a tiszteletet sugárzó doktori címről, de nagyon gyorsan.

Harmadszor. Dr. Zsiga Marcell nem ügyefogyott és ügyetlen ügyvéd, hanem egy elegáns csaló, aki féléven keresztül jól lenyúlta a pénzt, és talán meg sem fordult a fejében, hogy valakinek ez feltűnik, az pedig pláne nem, hogy a sajtóban közzéteszik, hisz jobboldali média van. Magyarul egyszerűen hülyének nézett minket, választókat.

És most ott áll a sikeres miskolci srác, magasan kilógva a tömegből, és hebeg-habog a sajtó előtt, hisz nem tudja eldönteni melyiket jobb bevallani: ő volt a hülye, vagy csak a választókat nézte annak.

„Negyven éve vezető vagyok, ha hozzám valaki bejön egy állásért, nem is kell megszólaljon, csak tegyen felém három lépés, vagy négyet, hogy már meg is szagolhassam, én kiadom a bizonyítványát. Még azért udvariasságból belenézek az életrajzába, bólogatok egy kicsit, és már tudom, hogy fölveszem vagy nem.”

S akinek ilyen orra van a tehetséghez, nem más, mint Schmidt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke. Többen egyetértenénk vele, ha orrának e becses érzékenységét inkább valamely illatszergyártónál kamatoztatná, esetleg a vámosoknál szagolná ki a zugárút, vagy még inkább, ha a most eltűnő pénzek nyomába szegődnie, mielőtt a szaguk is eltűnik. Sokkal hasznosabb lenne az az orr, mint most, ahogy bohócot csinál magából és minden magyar emberből.

"A lányok teste a legfontosabb… Félre ne értsenek! Mint biológiai vagyont gondolom."

És EZ a Magyar Köztársaság Elnöke? Ugye ez csak valami politikai kabaré kandi kamerája! Ugye tényleg félreértem, és nem arról beszél Schmidt Pál, hogy a lányait külföldre exportálta, holnap pedig hivatalosan is megnyitja a III. Magyar Lánykereskedő ZRt. külképviseletét Dubajban? Biológiai vagyon? Főző, mosó, takarító, gyereket szülő bio-robot? Hol él? Ekkor hülyeséget, a magán és mindenki máson kívül levő Mádl sem mondott a legrosszabb pillanataiban! Pedig sokan azt hittük ennél nincs rosszabb! Van! Van aki ilyennek született! Szegény...

Még azt sem merem mondani a Széll Kálmán tervre, hogy se füle - se farka, mert az is dicséretnek hangzana.

A terv annyira összeszedett és megalapozott, mint amilyen miniszterelnök volt Széll Kálmán maga, egy szürke kicsi, semmitmondó papírhalom az egész. Hihetetlen, hogy az Orbán kabinetnek a választások előtt volt egy éve felkészülni a kormányzásra, hisz a kampány az elején lefutott volt, és még utána is kaptak majd egy évet, ez kettő. Két év alatt ennyit hoztak össze? egy koncepciótlan, kiszámolatlan hülyeség gyűjteményt? Egy papírkupacot, amelyt minden ponyva-kiadó visszadobott, mert még viccnek is rossz? Ennyi?

Érthetetlen. Értelmezhetetlen. Értékelhetetlen.

Ha egy csapat majomnak elég banánt adunk, egy, maximum két hónap alatt összeállítják a teljes Széll Kálmán tervet, lábjegyzettel, Matolcsyval, tokkal - vonóval együtt a mai formájában, és az egész nem kerül milliárdokba, hanem csak egy csomag banánba, s a legszomorúbb, annyi értelmet, amennyi ebben a csomagban van, és ennyi konkrétumot még a cerkófok is lejegyeznek nekünk.

Olyan ez az egész, mint mikor Karinthy rossz tanulója felel, maga sem hiszi el, de most kihívták a táblához, és itt hebeg és habog, mert nem készült. Ilyen a narancsvidék törpe ura: a hatalom: igen, a népszerűség: igen,  tehetség: semmi, felelősség: semmiért!

A baj csak az, hogy mikor ő eltakarodik, a mi vállunkon akkor is itt marad ez a sok megromlott déligyümölcs.

Pató páli helyzet: ugyan nem mondja ki a Narancsvidék Ura, de érezhető, hogy ő személy szerint rá ér a reformokra, a problémák orvoslására. Fontosabb dolga akadt: valahogy be kell csempésznie az alkotmányba, hogy milyen történelmi tettet vitt véghez, a kétharmadával megszabadítja Magyarországot az utolsó mocskától, a förtelmes 1949. évben alkotott Alkotmánytól! Mindezt olyan magabiztos kézzel intézi, hogy szárnysegédje, a Törpe Docense szerint népszavazásnak sem kell megerősítenie, mert a nép nem látja át, vagy túl jól átlátná és esetleg egy visszautasítás személyi és politikai vonzatokkal járna!

Miközben ügyesen alkotmányozási huzavonába kergetik magokat, a Narancsvidék Ura megint kapott egy újabb napot, amikor nem kell olyan rázós kérdésekre felelnie, mint "Mi lesz a frankhitelesekkel?", "Mikor lesz gazdaságpolitikánk?", "Meddig hagyja, hogy az oktatást hoffmanni rémálmok gyötörjék?" és "Mikor jelenti be a reformjait és mi lesz a csomagban?"

A napokból viszont hetek lesznek, a nyár és az ősz is elmúlt, már a tél is, és az alkotmány ürügye még kitart, de a világ nem áll meg a Magyar Köztársaság Alkotmányának a kedvéért se, sőt a Narancsvidék ura is csak a kerítésig kiskirály - még egy darabig -, és az Idő egyre jobban szorongatja Magyarországot: "Válaszolj, vagy pusztulj!"

Itt a lét a tét: Európai létünk, hogy tevékeny, szervező nemzet leszünk-e Európában, vagy csak potyautasok egy jóindulatú intézményben, akinek szava nincsen, esetleg egy-egy jobb napon ránk adják a bohóc sapkát?

Orbán Viktornak Magyarország történetében ritkán látott esélye van arra, hogy az országot felvirágoztassa és érdemeit senki se vitathassa el, mégis képtelen, mert nem látja a problémát és akkor vak, vagy nem tudja megoldani, akkor viszont csak a szája nagy, és ez esetben akaratgyenge is, mert nem tudja leváltani azokat az embereket, akiknek alkalmatlansága már rég közismert és olyan tiszta tény, mint a nap.

Napokból viszont nincs sok. Minden a legjobb úton halad, hogy Orbán tényleg beírja magát a történelembe, mint az, aki egymagában nagyobb kárt okozott és jobban visszavetette az országot, mint a 150 éves török hódoltság.

Ezzel a címmel jelent meg egy cikk a felvi.hu-n.

A kérdés nagyon aktuális, hisz alig féléve Magyarország összlakossága 10 millió alá csökkent, és ez ellen csak a mai huszonéves generáció, az Y generáció tehet valamit.

Akar. Akarunk. Nem is egyet. De nem mindegy milyen körülmények közé.

Meggyőződésem az anyaságot nem elismerni kell, és a nőket nem kell kényszeríteni szingli adóval a házasságba és a családalapításra, csak lehetőségeket kell teremteni arra, hogy családdal is élhető legyen ez az ország. El kell érni azt, hogy annyi lehetősége legyen egy fiatal nőnek, hogy a család ne ütközzön a karrierrel. És főleg nem kell, mindenféle hoffmanni hülyeségekkel megijeszteni a leendő szülőket.

Bölcsődék és óvodák kellenek a lakóterületekre és a munkahelyek mellé, meg kell oldani a valódi részmunkaidős foglalkozást, tényleges és hathatós védelem kell a szülőknek, hogy gyermekük betegeskedése miatt a munkaadójuk ne rúghassa ki őket. Nem pénzbeli segítség kell, hanem legfőképp lehetőség. A Gyes és a Gyed sosem fogja pótolni a kiesett jövedelmet, Magyarországon ma egy kereset viszont sosem lesz elég egy család fenntartására - csak kivételes embereknél, mint a politikusok.

Bölcsődék és óvodák: olyan intézmények, melyek fenntartását támogathatnák a közepes és nagy cégek, vállalkozások, hisz az ő érdekük is, hogy a közelükben legyen egy "gyerekmegőrző", ahol az anyák és/vagy apák biztonságban tudják a gyermeküket, míg dolgoznak. Ahová a szülő szükség esetén átmehet.

Kell a hathatós védelem, hogy a szülőket gyermekük betegeskedése alatt, vagy annak okán se lehessen kirúgni. Sajnos Magyarországon sokan tesznek ilyet és még nem is feltétlenül a legnagyobb vállalatok, hanem kisvállalkozások! Meg kell akadályozni, hogy a cégek kizsigereljék a szülőket.

A kisgyermekes anyák számára részmunkaidős programok kellenek. Ahogy nő a gyerek egyre többet dolgozhat a szülő: nem esik ki a rutinból, és kiegészítheti a családi kasszát, a munkáltatóknak meg nem kell egy vadonatúj embert betanítaniuk arra az egy - két évre.A fokozatosság a gyereknek is használ, hisz a közösségbe való beilleszkedés nem forgatja fel fenekestül a mindennapjait, először csak heti egy-két alkalommal van távol a megszokott családi fészektől, az anyukájától-apukájától: ennél még a játszótéren is többet tölt el futkározva.

Az én fejemben valahogy így nézne ki egy népesség ösztönző, egy családbarát program. Egy élhető ország.

Döbbenetes számok kerültek a napvilágra pár napja, nem kis huzavona után Esztergommal, pontosabban a város előző kiskirályának Meggyes Tamás gazdálkodásával kapcsolatban. Szemem egyre jobban kerekedett ki, szinte fizikai fájdalmat okoztak azok az adósság hegyek, amiket a szemtelenül a kamerába vigyorgó Meggyes, aki körmeszakadtáig ragaszkodott a hatalmához, és leváltása után megpróbálta az egészet az új, független, és országosan is példaértékű összefogással megválasztott Tétényi Éva polgármester asszony nyakába varrni.

Meggyes talán a városlakók lelkét is elzálogosította volna, ha van még egy kis ideje.

A hatalmától megrészegült kiskirály csak az utóbbi három évben körülbelül négy milliárd forintnyi adósságot testált az utódaira, és gazdálkodásának egyenes következményeként mindent felélt, azt is, még azt is ami még nem is volt a kezében. Mindezt felhatalmazás és a törvényesség látszatja nélkül, saját magában végig bízva, és nyíltan törvényt szegve, hisz a királyokat nem kötik a törvények. De szerencsére minden királyságnak egyszer vége lesz...

... de az adósság marad. És ezt a pénzt nem Meggyes fizeti vissza, de nem is két év alatt kigazdálkodható összeg. Ez hosszú tíz évekre megbélyegzi a várost és elnyomoríthatja azt. Ezt az adósságot Meggyes rajzasztalon se lévő unokái is megérezhetik - ha ugyan Esztergomban maradnak.

A legszomorúbb ebben, hogy Meggyes és a bandája, az alpolgármestere és a jegyzője, minden felelősségre vonás nélkül megússzák, lévén közalkalmazotti és köztisztviselői státuszuk megszűnt mire a szabálytalanságokra fényt derítettek. Mentességükben kétségkívül jelentős szerepe van az országos hatalomnak, mely mély hallgatásba burkolózik és ebbe kényszeríti a médiát is remélve, hogy az emberek nem veszik észre a hegyet. Rossz hírem van, észrevettük. Mint azt is, hogy ha Meggyes nem narancsos lenne, hanem vörös, kék, zöld, vagy bármilyen más színű már rég meglett volna a módja annak, hogy felelősségre vonják. Még ha csak tized ennyi lenne a hiány akkor is.

Észre vettük azt, hogy az MSZP kormányok idején mindenütt korrupciót kiáltó jelenlegi kormányfő a kisujját sem mozdítsa azért, hogy Meggyest, aki jelenleg is aktív országgyűlési képviselő, felelősségre vonjanak, pedig most is döntéshozó, most is nagy pénzekre van hatással.

Hogy is fogalmazott Rogán és Kósa? Csontvázak vannak minden szekrényben. Igazuk van, csak az a szekrény és az a csontváz narancs színű....