A Nemzet Golyóstolla elromlott. Először csak pacázott, majd szép csendben elkezdte ereszteni ragacsos, színes levét, végül - mily hibás konstrukció - felrobbant, ragacsos tintapacával terítve be mindent, papírt, írást, és a kezet, ami tartotta.
Mi értelme volt?
Vajon Orbán hogy követhette el, azt az amatőr hibát, hogy hagyta addig fajulni a dolgokat, amíg már őrá is ráragadt, levakarhatatlanul az a sok mocskolódás, mely az ő Köztársasági Ölebét nyakig elborította? Demokráciában senki sem áll kritikán felül, se Viktor, se Pál. Márpedig ha Orbán akarta volna, az egész sok napos "Doktor No - sagát" rövidre vághatta volna, egy rövid, tiszteletteljes, egyszerű kritika megfogalmazásával. Nem tette, megerősítve ezzel a kételyt - nem Schmitt, hanem a saját maga alkalmatlanságában is.
Persze, lehet, hogy csak szerette a Tollát, és mint szentimentális ember, sajnálta kidobni, talán a régi emlékek kedvéért. Így viszont sokkal nehezebb új tollat találnia - nyakig tintásan.