„Negyven éve vezető vagyok, ha hozzám valaki bejön egy állásért, nem is kell megszólaljon, csak tegyen felém három lépés, vagy négyet, hogy már meg is szagolhassam, én kiadom a bizonyítványát. Még azért udvariasságból belenézek az életrajzába, bólogatok egy kicsit, és már tudom, hogy fölveszem vagy nem.”

S akinek ilyen orra van a tehetséghez, nem más, mint Schmidt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke. Többen egyetértenénk vele, ha orrának e becses érzékenységét inkább valamely illatszergyártónál kamatoztatná, esetleg a vámosoknál szagolná ki a zugárút, vagy még inkább, ha a most eltűnő pénzek nyomába szegődnie, mielőtt a szaguk is eltűnik. Sokkal hasznosabb lenne az az orr, mint most, ahogy bohócot csinál magából és minden magyar emberből.

"A lányok teste a legfontosabb… Félre ne értsenek! Mint biológiai vagyont gondolom."

És EZ a Magyar Köztársaság Elnöke? Ugye ez csak valami politikai kabaré kandi kamerája! Ugye tényleg félreértem, és nem arról beszél Schmidt Pál, hogy a lányait külföldre exportálta, holnap pedig hivatalosan is megnyitja a III. Magyar Lánykereskedő ZRt. külképviseletét Dubajban? Biológiai vagyon? Főző, mosó, takarító, gyereket szülő bio-robot? Hol él? Ekkor hülyeséget, a magán és mindenki máson kívül levő Mádl sem mondott a legrosszabb pillanataiban! Pedig sokan azt hittük ennél nincs rosszabb! Van! Van aki ilyennek született! Szegény...

Még azt sem merem mondani a Széll Kálmán tervre, hogy se füle - se farka, mert az is dicséretnek hangzana.

A terv annyira összeszedett és megalapozott, mint amilyen miniszterelnök volt Széll Kálmán maga, egy szürke kicsi, semmitmondó papírhalom az egész. Hihetetlen, hogy az Orbán kabinetnek a választások előtt volt egy éve felkészülni a kormányzásra, hisz a kampány az elején lefutott volt, és még utána is kaptak majd egy évet, ez kettő. Két év alatt ennyit hoztak össze? egy koncepciótlan, kiszámolatlan hülyeség gyűjteményt? Egy papírkupacot, amelyt minden ponyva-kiadó visszadobott, mert még viccnek is rossz? Ennyi?

Érthetetlen. Értelmezhetetlen. Értékelhetetlen.

Ha egy csapat majomnak elég banánt adunk, egy, maximum két hónap alatt összeállítják a teljes Széll Kálmán tervet, lábjegyzettel, Matolcsyval, tokkal - vonóval együtt a mai formájában, és az egész nem kerül milliárdokba, hanem csak egy csomag banánba, s a legszomorúbb, annyi értelmet, amennyi ebben a csomagban van, és ennyi konkrétumot még a cerkófok is lejegyeznek nekünk.

Olyan ez az egész, mint mikor Karinthy rossz tanulója felel, maga sem hiszi el, de most kihívták a táblához, és itt hebeg és habog, mert nem készült. Ilyen a narancsvidék törpe ura: a hatalom: igen, a népszerűség: igen,  tehetség: semmi, felelősség: semmiért!

A baj csak az, hogy mikor ő eltakarodik, a mi vállunkon akkor is itt marad ez a sok megromlott déligyümölcs.

Döbbenetes számok kerültek a napvilágra pár napja, nem kis huzavona után Esztergommal, pontosabban a város előző kiskirályának Meggyes Tamás gazdálkodásával kapcsolatban. Szemem egyre jobban kerekedett ki, szinte fizikai fájdalmat okoztak azok az adósság hegyek, amiket a szemtelenül a kamerába vigyorgó Meggyes, aki körmeszakadtáig ragaszkodott a hatalmához, és leváltása után megpróbálta az egészet az új, független, és országosan is példaértékű összefogással megválasztott Tétényi Éva polgármester asszony nyakába varrni.

Meggyes talán a városlakók lelkét is elzálogosította volna, ha van még egy kis ideje.

A hatalmától megrészegült kiskirály csak az utóbbi három évben körülbelül négy milliárd forintnyi adósságot testált az utódaira, és gazdálkodásának egyenes következményeként mindent felélt, azt is, még azt is ami még nem is volt a kezében. Mindezt felhatalmazás és a törvényesség látszatja nélkül, saját magában végig bízva, és nyíltan törvényt szegve, hisz a királyokat nem kötik a törvények. De szerencsére minden királyságnak egyszer vége lesz...

... de az adósság marad. És ezt a pénzt nem Meggyes fizeti vissza, de nem is két év alatt kigazdálkodható összeg. Ez hosszú tíz évekre megbélyegzi a várost és elnyomoríthatja azt. Ezt az adósságot Meggyes rajzasztalon se lévő unokái is megérezhetik - ha ugyan Esztergomban maradnak.

A legszomorúbb ebben, hogy Meggyes és a bandája, az alpolgármestere és a jegyzője, minden felelősségre vonás nélkül megússzák, lévén közalkalmazotti és köztisztviselői státuszuk megszűnt mire a szabálytalanságokra fényt derítettek. Mentességükben kétségkívül jelentős szerepe van az országos hatalomnak, mely mély hallgatásba burkolózik és ebbe kényszeríti a médiát is remélve, hogy az emberek nem veszik észre a hegyet. Rossz hírem van, észrevettük. Mint azt is, hogy ha Meggyes nem narancsos lenne, hanem vörös, kék, zöld, vagy bármilyen más színű már rég meglett volna a módja annak, hogy felelősségre vonják. Még ha csak tized ennyi lenne a hiány akkor is.

Észre vettük azt, hogy az MSZP kormányok idején mindenütt korrupciót kiáltó jelenlegi kormányfő a kisujját sem mozdítsa azért, hogy Meggyest, aki jelenleg is aktív országgyűlési képviselő, felelősségre vonjanak, pedig most is döntéshozó, most is nagy pénzekre van hatással.

Hogy is fogalmazott Rogán és Kósa? Csontvázak vannak minden szekrényben. Igazuk van, csak az a szekrény és az a csontváz narancs színű....

Nagy Nemzeti Megmentőnk Médiaalkotmányának hatásai

2010, a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata (NENyi) és I. avagy Orbán Viktor a Nagy Nemzeti Megmentőnk, valamint a NENyi Legfőbb Letéteményesének hatalomból való száműzetéséből való visszatérésének az éve volt.

Elmondhatjuk, hogy Nemzetünk Legfőbb Ura tanult a hibáiból, amiért 2002-ben a vörösök vezette ellenforradalmi csapatok elől elmenekülni kényszerült és itt hagyni szeretett nemzetét és nyolc évre száműzni magát, mint választott politikust a hatalomból.

Nemzete 2010.-ben mégis megtért és bűnbánóan azonnal teljhatalmú vezetőjévé tette a válságos időkben Orbán Viktort, akit később a történelem csak I. Viktorként, harmadik államalapítónkként jegyez. Hálája jeléül pedig új időszámítást vezetett be egész Európa: ezentúl nem Jézus Krisztus születésétől, hanem Orbán Viktor visszatéréstől számítjuk az időt.

Hatalomra lépésének első évében azonnal leszámolt a gonosz nagy hatalmakkal, melyek az első uralkodásának a bukásáért voltak felelősek: a médiával és a hatalmas internet nevezetű szörnnyel, melynek új neve OVSZ. 1. újév napjától (2011. január 1. a gyengébbek kedvért) InterNYet. Innentől fogva egy hangot lehetett hallani: Orbán Viktor mélabús szavait, melyet átitatott a nemzete jövőjéért való állandó aggodalmaskodás.

Sokan felismerték a Nagy Viktorunk eme nagy lelki vívódását és örömmel segítették abban, hogy külföldi, nemzet alázó és semmihez sem értő emberek ne zavarhassák a gyötrődő lelkét, és betiltottak minden blogot és lehető legjobban szabályoztak minden véleményt a Szavazófülkék Narancsos Forradalma nevében.

Ezzel a törvénnyel a későbbiekben is rengeteg gondtól védte meg a magyarokat. A magyaroknak ezentúl nem kellett gondolkodni, nem kellett eltérő vélemények összevetésével foglalkozniuk, és egyszerűbbek lettek a mindennapok is, hisz mindenkinek elég volt naponta egyszer egy híradót megnézni, amiben Orbán Viktor személyesen biztosította őket, hogy minden a legnagyobb rendben van és ettől az emberek megnyugodhattak és éjszaka nyugodtan mertek nagyokat álmodni.

A média ugyan még fellármázta a külföldi birodalmakat, de Orbán Viktor minden idők legnagyobb államférfijához méltó sztoikus nyugalommal fogadta a kritikákat, majd mindegyik meghallgatása után csillogó bölcsességével bemutatta a követeknek az új médiatörvény előnyeit, akik az Ő  bölcsességétől elámulva tértek vissza hazájukba, magukkal víve Orbán Viktor eszményét, amit a hatásukra mindegyik ország - példaként követve a Magyar Bölcset - bevezetett.

Elmondhatjuk, hogy Nemzeti megmentőnk a Médiaalkotmánynak nevezett médiatörvénnyel nem csak megalapozta hazánk felvirágzását, de először csillant meg benne az a fényes alak, akinek bölcsességéhez nem volt fogható, és melyet azóta is a világon mindenütt emlegetnek: fiam, olyan bölcs vagy mint Orbán Viktor.

Nem tudom, milyen magas láza van Hoffmann Rózsa államtitkár asszonynak, de szerintem életveszélyes. Más magyarázat nem lehet azokra az ötletekre, amiket korábban megszellőztetett, és amiket most közzétett. Annyi kapitális marhaság van benne, hogy ha van is benne használható, sőt jó ötlet, elvész.

Úgy kavar feleslegesen nagy indulatokat a koncepciótlan, átgondolatlan, összevágott és összedobott oktatási tervével, hogy a magyar oktatás rákfenéjét mindvégig elkerüli: nem határozza meg a kereteket, azt az egységes rendszert, és tudás mennyiséget, amit érettséginek garantálnia kell, amire a felsőoktatás építhet.

Mert a legnagyobb feszültségforrás az oktatásban és egyben a felsőoktatás elnyúlásának az egyik okozója az, hogy a középiskolák nem tudják meddig adják le az anyagot, az egyetemek nem tudják mit követelhetnek meg. Ennek a nem tudásnak ára van: a középiskolai törzsanyag változásai olyan messzire lökték egymástól a közoktatás végét és az egyetemek elejét, amennyire csak lehetséges.

Az oktatási kormányzatok pedig évek óta adósak ezzel a pedagógusoknak: nem azt kellene megmondani, hogy hogyan, hanem hogy a felvételi tárgyakból mennyit. Egy fix követelményrendszert kell kialakítani, amit az egyetemek megkövetelhetnek a BSc. belépési feltételeként, és amihez igazodhatnak a középiskolai tanárok és beoszthatják az anyagot ennek elérésére. Ha ez megvalósulna, egy nagy lépést tennénk afelé, hogy belátható időn belül az egyetemek ismét megbízzanak a középiskolákban, és egy egységes skálán értékelhessék a jelentkezők képességeit.

Viszont amíg ez hiányzik feleslegesnek tartom az olyan határozottan népnevelő jellegű, populista, de semmire se jó elképzeléseket, mint a kötelező közmunka. Sokkal célravezetőbb lenne a tananyagok racionalizálása, olyan kimeneti feltételek felállítása, melyek elsajátítása fontos a mindennapi életben. Ilyen lenne a például a magyar nyelv és irodalom oktatásában a nemzetközi irodalom (főleg az ókori) súlyának csökkentése a magyar irodalom és a fogalmazási, szövegalkotási készségek fejlesztésének a javára. A mai kommunikatív világban nem feledkezhetünk meg arról, hogy bizonyos szövegfajták megértését és megtanulását nem bízhatjuk a harmadik és negyedik osztályban tanított fogalmazás órákra. A kommunikáció fejlesztése az érettségig szükséges.

És ez csak egy tantárgy volt.

Határozzunk meg minimum célokat, amit magabiztosan kell tudniuk a diákoknak. Kevesebbet, de azt jól tanuljuk meg, és magabiztosan használjuk. Felesleges kettő - három nyelv tanítása addig, amíg 12 év alatt egy nyelvből nem sikerül a nyelvvizsga a tanulóknak. Nem azért katasztrofális a magyar nemzet idegennyelv tudása, mert egy nyelvet tanítanak, hanem azért mert egyetlen egyet sem oktatnak alaposan, egyetlen 12 évet átfogó programmal. Persze van akinek egy idegnyelv kevés. Akinek van érzéke hozzá, az nyugodtan felvehet kettőt, vagy akár ötöt is, de a kormányzatnak nem a nyelvzsenikre kell építenie, mert van akinek ez az egy is éppen elég.

Amikor felrajzolódtak a követelmény rendszerek, a konkrét témakörök, amiket az egyetemek várnak és amit a középiskolák nyújtani szeretnének, csakis ekkor jöhet szóba az, hogy a kimeneti rendszer egy vagy kettő szintű legyen. Ekkor figyelembe kell venni ugyanakkor azt is, hogy bár az érettségi mindig az aktuális 18-19 évesekre van hatással, a mai világunkban nem egyszer felnőtt fejjel kell új képességet elsajátítanunk, visszaülni az egyetemek padsoraiba. Úgy kell kialakítani a felvételi rendszert, hogy az aki másod-harmad diplomát szeretne, vagy csak egyszerűen évekkel később dönti el, hogy mit szeretne tanulni, azok is beléphessenek a  felsőoktatásba.

Nem, Hoffmann Rózsának nincs semmilyen koncepciója. Meggyőződésem, hogy a KDNP oktatás politikusa, ha keresztül viszi ezeket a terveket (és miért ne tenné?), egy év alatt nagyobb kárt tesz az oktatásban, mint az előtte lévő kormányok összesen. Sajnos eljutottunk oda, hogy az oktatást, mint fogalmat, mint intézményt és mint folyamatot kell megvédeni, vele együtt azt a több generációnyi fiatalt, akinek az életét teheti tönkre ez az ámokfutás.

Szörnyű, hogy egy nevelés pedagógus fejében ilyen gondolatok kapnak helyet, melyek már-már sértik a tanuláshoz való alkotmányos jogot.

Bár kétharmaddal nem nehéz törölni ezt a jogot az Alkotmányból...

Sajnos a kétharmaddal semmi sem kivitelezhetetlen, beleértve az alkotmány olyan mértékű deformálását, mely lehetővé teszi a lopást.

A kérdés az, hogy miért és meddig hagyjuk.

A kérdés az, hogy az ellenzék miért járkál egy helyben, miért nem ár...asztotta el már módosítókkal a törvényhozást. Lehet ez mind a bizottságokban elakadna, de lehet kommunikálni, hogy legalább próbálkoznak.

Nem értem az ellenzék miért nem szervez a magánynyugdíjpénztár tagokkal, és a diákokkal, a HÖOK képviselőivel és a sajtóval látványos és eredményes (!) konzultációkat, tárgyalásokat. Juttassuk el mindenkihez, hogy ez lopás, és ezt meg kell akadályozni, és vissza kell csinálni.

Az emberek nem azért szavazták be Orbán Viktort kétharmados többséggel, hogy mindent szét romboljon és nem is azért mert úgy gondolták, hogy Orbánista Köztársaságra van szükségünk, esetleg királlyá kell kennünk a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát Megtestesítő Személyt, hanem azért mert úgy hitték, a biztos parlamenti többséggel Orbán hajlandó lenne a már halaszthatatlanná vált államigazgatási reformot végrehajtani, hogy egy minden szempontból hatékonyabb államigazgatást létrehozni. Pont ez az amiben egy lépés nem történt.

Nem hogy kisebb lenne az állam, hanem nagyobb, nem hogy hatékonyabban gazdálkodna, de minden várakozást felülmúlóan rosszul. A költségvetési hiány a rendkívüli adókkal és járulékokkal sem tud csökkenni ezért szüksége van az országban létező utolsó pénz tartalékra, arra amit MI emberek raktunk félre öregkorunkra. TŐLÜNK akarja ezt Orbán nem elkérni, hanem elvenni, úgy hogy cserébe nem ígér semmi kompenzációt. Úgy hogy a jövő évi költségvetésben már elköltötte ennek az összegnek az egyharmadát - a semmire.

Mi lesz itt?

Mi lesz négy év múlva?

Mi lesz velünk hatvan év múlva?

Igen, nem lehet hatvan évre előre tervezni, de mint politikusoknak, nekünk képesnek kell rá lennünk. Nem úgy hogy ismerünk minden változót hatvan évre előre, hanem hogy a jelenben hozunk olyan döntéseket, melyek kiállják az idők próbáját.

Orbán döntései már két-három év múlva - mikor elfogy a MNYP-ből származó pénz katasztrófába sodorja Magyarországot. Nem olyanba, mint Görögországé, nem is olyanba, mint Írországé, hanem a történelemben eddig példátlan hatalmas katasztrófába, melynek során könnyedén válhatunk Európa egyetlen latin-amerikai köztársaságává.

Emberek, írjunk levelet a képviselőnknek, árasszuk el e-mailekkel, hívjuk fel őket, és kérdezzük meg, hogy miért szavazzák ezt meg, mert ennek fényében akarom behúzni az X-et legközelebb. Írjunk blogot, tiltakozzunk hangosan, szervezzünk tüntetéseket országszerte, és hívjuk fel a figyelmet arra, hogy ez nem Nemzeti együttműködés, hanem szabad rablás, ezzel NEM értünk egyet. Hangoztassuk szavunkat!