Politikai múlt nélküli szüzek vágtatnak a magyar ugaron, heroikus küzdelmet folytatnak az igazukért, az igazunkért, országjárásba kezdenek, felhorgadnak, szerveznek, lelkesen megmentik az elesett lelkeket. Hitelesek valamiben, hisznek a küldetésben. Őszinték, naivak és politikai tapasztalat nélkül indulnak. Néha elfáradnak, de újra felállnak. Hősök.

                              (Kép forrása: http://www.montazsmagazin.hu/te-hos-vagy-mar/)

Van, aki azt hiszi, Ő az új messiás. Hályogkovácsok naiv magabiztosságával kiáltják az égbe: itt vagyok, teljesítem, amit kér tőlem a sors. Mire vállalkoznak? Mire képes valaki, aki valamiben megszerezte a magabiztosságát, de fogalma sincs rendszerek működéséről, összefüggésekről, a mozgatórugókról, a kiemelkedő teljesítményhez vezető utakról, tömegek vezetésének titkairól? Mire lehet képes Ő, aki nem érti, de akit nem is érint meg a gazdasági egyensúly fogalma, fontossága; a fejlődés problémája és egyéb "felesleges" dolgok, mert az ma még nem a dolga.

És ha véletlenül győz? Ha rá hárul majd, hogy a rendszert működtesse, annak stílust adjon, a rendszerben egyensúlyt találjon; hogy embereket motiváljon hosszú távon – már nem egy újabb harcban, hanem a hétköznapokban, amikor az öröm, a békesség, a jól tapintható perspektíva, a fejlődés, a nagyon sokak gyarapodása a cél. Mit fog tenni egy szűz hős, ha győzött? Hogyan állítja le a saját rutinját, ami csapkodás, vibrálás, káosz, lendület és megállíthatatlanság? Hogyan lesz demokrata és egyúttal hatékony a lassú, sziszifuszi építésben?

Ő lesz a következő Antikrisztus? Hamar elérheti, ha nem képes ellépni magától és más utat járni. De mi késztet egy győztest, hogy a győztes stratégiát feladja és a fékbe taposson, hogy aztán már finomabban nyomhassa a gázt? Honnan jöhet a belátás, a bölcsesség? Idővel, sok tanulópénz és kudarc árán.

Mikor jön el a felelősség mértékének felismerése? Akkor, amikor már a politika szemétdombjáról nézik könnyes szemmel, keserűen, mit is tettek, mivé lettek?

Mégis ma ezek a hős szüzek a remény. A napsugár azoknak, akiknek a mindennapok fájnak a kilátástalanság miatt.

Rengeteget adnak, de rengeteget elvesznek.

Mert elveszik a politikai képzettség, szakértelem szükségességébe vetett hitet. Akik nem valamilyen értékközösségen, párton belül verekszik magukat a politikai közélet csúcsára, nélkülözik a kontrollt és nem élhetik meg az önkontroll kifejlesztésének tanulóéveit. Tragédia, hogy a mai magyar közvélekedés nem tekint, talán jogosan nem is tekinthet értékközösségként a pártokra.

A magyar közélet és közgondolkodás fejlődésének paradoxonja, hogy az egymást sárba döngölő politikai elit képtelen hitelességet, míg a semmiből érkező civilek nem tudhatnak kiforrott politikai rendszer működtetési stílust, tudást felmutatni. Mert az szakma, amit tanulni kell, mint bármi mást. Itt is csak a hosszútávon legjobban teljesítők, a politika szakma legjobbjai szabad, hogy lehetőséget kapjanak a csúcson. A vakbélműtétünket nem szívesen bízzuk a tegnap végzett nővérképzős kedves naivára. Miért pont a társadalmi-gazdasági fejlődésünket bíznánk felkészületlenekre?

Gondolkodók közül is sokan várják a megváltást a politikai eliten kívülről, civilek között keresik a jövő emberét. De „civilnek” lenni nem érdem. Állapot. A szűz hősök holnap már nem lesznek se újak se frissek, aztán már szüzek sem. Kopott politikusok lesznek.

Aztán jöhetnek az új hős szüzek, hogy újult vágtába fogjanak a magyar ugaron.