Nem vagyok ellene a tandíjnak: ha az méltányos, igazságos, és fizethető. De ellene vagyok minden olyan törekvésnek, ami reform helyett csak a lenyúlást erősíti, történjen ez a nagy politika asztalánál, vagy kicsiben az egyes egyetemeken.

Azzal minden hallgató tisztában van, hogy az egyetemeket nem kell félteni, ha egy költségvetési lyuk befoltozásáról van szó. A karok nagyon kreatívak tudnak lenni, ha arról van szó, hogy a hallgatóktól pénzt szedjenek be.

A Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Karán (ME-GEIK) például 2010-ben kitalálták, hogy minden harmadik vagy azutáni tárgyfelvételért fizetni kell, ugyan nem nagy összeget, mindössze 3000 HUF-ot, de a szabályt visszamenőlegesen alkalmazzák népünk nagy vezéréhez méltóan: vizsgaidőszak közepén (!) értesítettek minden diákot egy fenyegető levél kíséretében, hogy legyenek szívesek pár tízezer forinttal megdobni a Kart.

Ez egy egyszerű és nagyon szép einstand a hallgatókkal szemben, hogy a kari költségvetésben szereplő lyukat befoltozzák. Ugyan az megy kicsiben is, mint nagyban,  ez divat lett. Ha megkérdezik, ezen összeg fejében a hallgató kap-e valami pluszt a válasz kategorikus nem: semmilyen változás nem történik az egyetemen, ami mégis azt is EU-s pénzekből.

Ráadásul ez alól a szabály alól a költségtérítéses hallgatók sem mentesülnek: ők akik már amúgy is harmadszorra fizetik ki a tárgyat és súlyos százezreket hagynak ott minden félévben a karokon, még pluszban fizethetik (félév végén, utólag!) a sok-sok kicsi 3000-ket, súlyos tízezreket hagyva pluszban az egyetemen.

Persze az ok-okozati lánc világos: Orbán gazdasági egyenleti hibásak és nem Matolcsyt meneszti, hanem zárol minden állami intézménynél sok millió forintot (nem néztem utána, de a ME-t érintő zárolás is százmilliókban mérhető) amit természetesen az egyetemek szeretnének megkapni, hisz legtöbbjük így is minimumon működik, mert az Oktatási Államtitkárság (Hoffmann Rózsa vezetésével) nem képes kiállni az intézményi - és valahol a saját - érdekeikért, ehelyett felesleges viharokat tudott csak kavarni mind a köz mind a felsőoktatásban.

Egyszerűen senki nem gondol a választókkal: senki sem gondol arra, hogy most hány családnak, hány hallgatónak keseríti megy a nyarát és vonja el figyelmét a tanulásról az hülye elképzelésük. Mint ahogy az egyetem vezető sem gondolnak bele, hogy őket is köti a határidő: visszamenőlegesen nem alkalmazhatnak egy szabályt sem.

Most turkáljunk egy kicsit a főiskolai hallgatók zsebében!

Sokan csak addig jutnak el, hogy megfogalmazzák: a felsőoktatás sokba kerül, és jó lenne ha a költségekbe beszállna az egyetemi hallgató is.

Alapesetben tőlem sem idegen a hallgatói költségtérítés, vagy tandíj gondolata, hisz egy jól prosperáló világban az egyetemi hallgatóknak van lehetőségük és alkalmuk az egyetem mellett dolgozni, munkából eltartani magukat. Mondom egy jól működő világban.

Magyarország nagyon messze van ettől. Belegondolva, az egymást követő oktatási kormányzatok mindig csak addig jutottak el, hogy megfogalmazzák, bevezessék a tandíjat, vagy eltöröljék és költségtérítésnek kezdjék hívni, tulajdonképpen pepitában ugyanazt. De a rendszer egészére senkinek sem volt átfogó koncepciója, és a Hoffmann-i Rémálmokat elnézve ma sincs.

Egy normálisan működő felsőoktatási finanszírozási rendszerhez az első lépés az lenne, hogy az egyetemek esetében jól szétválaszthatóan szét kell választani a kutatási pénzeket, és az oktatási pénzeket, és motiválni kell az egyetemeket, hogy az előbbiekből tartsák fenn magukat, hisz az egyetemek tudásbázisok: az innovációk, alkalmazott kutatások jelentős része, az alapkutatások majdnem egésze kell hogy belőlük származzon, ezzel is biztosítva, hogy a hallgatók mindenkor a legmagasabb színvonalon tanulhassanak, a legfrissebb eredményeket és technikákat ismerjék meg. Ráadásul a kutatás elméletileg jobban fizet. Ehhez állami akarat kell és egy rendszer, mely a kutató egyetemeket összehozza a kutatást igénylő, azt hasznosító cégekkel.

Még a második lépés sem a tandíj bevezetése, hanem a foglalkoztatottság növelése. Addig nem lehet a diákokat kiterelni a részmunkaidős munkaerőpiacra, amíg nincs ilyen piac, és addig nem is lesz piac, amíg a szakképzett, teljes állást kereső harmincasaknak és negyveneseknek nem tudunk elegendő állást kínálni. Magyarországon hosszútávú tervek kellenek a munkahelyteremtésre, és a diákok által vállalható részidős foglalkoztatási forma megjelenésére, felfutására és népszerűsítésére. Ez az a pont, ami hallgatóktól független, ugyanakkor a hallgatók joggal várják el minden olyan a kormányzattól, amely azt szeretné, hogy a diákok járuljanak hozzá a főiskolai képzésük költségeihez.

Még ezek után sem lehet csak úgy egyszerűen bevezetni a sokat emlegetett tandíjat - vagy nevezzük akárminek is. Számot kell vetni azzal a ténnyel, hogy amíg egy felfutó, vagy jól működőgazdaság helyet teremt a részidős foglalkoztatásnak, egy gazdasági válság, ami bármikor bekövetkezhet, pont ezeket a munkahelyeket számolja fel legelőbb. Ösztöndíjak és korszerű diákhitelezési rendszerrel kell biztosítani azt, hogy egy átmenti életviteli, vagy gazdasági zavar se veszélyeztesse a tanulmányok megkezdését, folytatását, vagy befejezését. Ösztönözni kell a magánszektort alapítványok és rendszeres ösztöndíjak alapítására, állami, szociális alapú ösztöndíjat kell bevezetni - melynek szétosztása az független az egyetemektől. Másrészt a mai diákhitel rendszer magtartásával és szélesítésével, korszerűsítésével egy olyan rendszert létrehozni, mely végső mentsvárként szolgál a nehéz helyzetbe került hallgatóknak, ugyanakkor nem jelent végtelen terheket.

Mint látható a diákok számlájának rendezése nem egyszerű. Ugyan jó lenne, ha mindenki mögött ott állna a család, és segítené a tanulmányaiban, de lássuk be Magyarországon kevés olyan szerencsés van, akinek a szülei ezt megengedhetik. Sok hallgatónak még úgy is dolgoznia kell, vagy diákhitelt (adósságot) kell vállalnia, hogy államilag finanszírozott tanulmányokat folytat. Ugyan egyszerű azt mondani, hogy sok megélhetési egyetemista van, mint feltárni az egyetem elhúzódása mögötti komplex tanulmányi és szociális okokat, de nem lehetetlen, és őszintén szólva, ugyan lehet hogy vannak megélhetési egyetemisták, de korántsem annyian, mint a kormány érzékeltetni akarja, és főleg nem ott, ahol keresi.

Nem titok, hogy a magyar kormány gazdasági vezetői, élükön a mindent kis vonalakká egyszerűsítő Matolcsy Györggyel - akinek a második keresztneve, a Huba a mindennapi Fideszes gazdaságpolitikához - nem kicsit "kurta el" az idei költségvetést.

Milliárdok hiányoznak bevételi oldalról, és lassan olyan slamasztikába kergette magát az országos gazdasági vezetés alig több, mint röpke félév alatt, ami csak az 1982-ben kialakult helyzethez hasonlítható, amikor is csak a világbanki tagság megszerzése, és a személyi jövedelemadó bevezetése mentette meg Magyarországot a teljes államcsődtől. Úgy látszik, hogy bár mind Matolcsy, mind Orbán végigélte ezt, és akkor már "komoly, felnőtt embernek" számítottak, az akkori helyzetet mind a ketten elfelejtették.

A költségvetés helyzete annyira kétségbeejtő, és a Nemzetgazdasági Minisztériumban annyira meg akarnak - utólag! - fogni minden egyes forintot, hogy mindent beáldoznak érte. No nem a képviselői, miniszteri fizetéseken kezdték, hanem az átlag ember bőrén, és az eljövendő generációk egészségén.

A dohányzás, borzalmas dolgokat művel a dohányosok tüdejével, és mind azok tüdejével, akik nap mint nap rendszeresen szívják a dohányfüstöt. Tapasztalat: életem első huszon-iksz évében folyamatosan szívtam azt a tömény füstöt, amit apám dohányzása teremtett a lakásban, már a tüdőm legalább másfélszer annyi idős, mint én magam. Hiszem, hogy akkor is többe kerül a dohányos emberek gyógyítása, mint az adóbevétel, ha ezt a kapcsolatot egzakt módszerekkel közgazdaságilag talán sosem sikerül igazolni.

Ezért örültem annyira, amikor a kormányban felmerült az, hogy minden nyilvános helyen védik a nem dohányzó embereket és megakadályozzák, hogy minden közterület és közhivatal egyetlen egy nagy füstös kaszinó legyen - mellesleg a kaszinók legtöbbjében általában tilos a dohányzás. Egyszerűen szólva nem szeretek szívni, nekem az nem élvezet. De ekkor jött a Matolcsy.

Valaki rászólhatott, hogy az elkövetkezendő években a már így is elszámolt gazdaságpolitika és költségvetés nem bírná ki a dohányra kivetett jövedéki adó csökkenését, hisz ennek is - mint a nyugdíjrendszer átalakításának is - hosszú évekbe telik az, hogy a pozitív hatását kimutathassuk, miközben pénzügyileg hamarabb és korrektebben mutatható ki a dohányzók csökkenésével járó bevételkiesés. Pénz, az nagy úr, minél nagyobb bajban vagy, annál nagyobb.

De vajon van-e olyan nagy baj, ami bármikor is igazolhatná azt Isten és ember előtt, hogy a költségvetés érdeke előrébb való az emberek egészségénél? Hisz a sokat szidott jelenleg érvényes alkotmány is elismeri az emberek jogát az egészséghez!  - Na igen, Viktor a biztonság kedvéért kihagyta ezt a mondatot az újból...

Az érme másik oldala, hogy Narancsvidék Urai megint abban reménykednek, hogy az emberek vakok: nem fogják észrevenni az utólag meglazított dohányzás ellenes törvényeket, és azt a képmutatást, amit a hamburger adó mutat: látszólag "miatyánk" Orbán Viktor nagyban aggódik az egészségünkért, miközben semmit sem tesz, hogy tényleg megőrizzük.

De értsük meg szegényt, ég alatta a talaj: Pénz kell abba az "elkúrt" költségvetésbe, de nagyon gyorsan.

Ami most alkotmányozás címén folyik, az eddigi legjobb kabaréshow - lenne ha mondjuk Szlovákiában zajlana.

Nevetséges az egész, egyrészt mert az országnak egymillió új munkahelyre és sok másra sokkal jobban szüksége lenne, mint egy új alkotmányra, hisz - szívre tett kézzel nyugodtan állíthatom - a most érvényes Alkotmányunk is betöltötte a szerepét. Az elmúlt éveket nem az Alkotmányunk tette tönkre, hanem mindenki egyetemlegesen, akinek névre szóló helye volt a Parlamentben.

Nevetséges, ahogy senkiházi képviselők felejtkeznek el a legfontosabb feladatukról, a választókörzetük képviseletéről és Törpe Vezérüket követve a narancsligetben a legelképesztőbb javaslatokat teszik, a Magyar Köztársaság átnevezésétől a vármegyék és ispánok visszaállításáig.

Nevetséges már maga a szándék is, hogy pusztán azért fogjunk egy új alkotmány megírásába, hogy Orbán Törpe Viktor neve fenn maradjon, hisz minden történelemkönyv jegyezni fogja azt a pusztítást, amit nemtörődömségével és átgondolatlanságával véghez vitt.

Nevetséges és egyben szomorú is, hogy semmi sem szent a kormányzó erőknek. Nem elégednek meg azzal, hogy az érvényes Alkotmányt ott írják át, ahol akarják, annyira él bennük a vágy, hogy hatalmukat be betonozzák, hogy újat írnak, és minden ellenvéleményt - jó szokásuk szerint - ejtve, magukra szabják az alaptörvényt, és csak azért nem írják bele, hogy Magyarország miniszterelnöke csak Orbán Viktor lehet, mert az mindenkinek szemet szúrna.

Pedig elég nyilvánvaló ez így is, minden héten van egy próbálkozás a hatalmat biztosító passzusok alkotmányba csempészésbe, legyen szó Schmidt Parlament oszlatási jogáról, vagy arról, hogy kötelező határidőt és büntetést szabnak egy kényük-kedvük szerint kinevezett bizottságnak (Költségvetési Bizottság) való megfelelésre. Mindent bevetnek, csak hogy megkerüljék a demokrácia alapját, a népakarat tiszteletét, holott őket is ez a népakarat juttatta olyan helyzetbe, hogy gyakorlatilag azt tesznek ebben az országban, amit nem szégyellnek, és ez bizony meg is látszik az országon.

Fel kellene már ébredni, és felvésni minden Kormánytagnak és képviselőnek, hogy a hatalom szolgálatot jelent, a szolgálat munkát és alázatot. Sajnos ezt módszeresen kifelejtik az alkotmány tervezetekből, pedig igazán több értelme lenne, mint az ispánok visszaállításának.

Jut eszembe, ispánok! Következő javaslat mi lesz? A nemesség rehabilitációja és visszaállítása? Grófok, bárók, hercegek? Restaurálják a Habsburg-Lotharingiai házat is, vagy felkutatják Mátyás-király utolsó élő utódját? Hídpénz? Adómentesség? Mikor kapja meg Buda az árumegállító jogot? Mikor lesznek újra mezővárosok? Mely városoknak lesz vásártartási joga? Visszaállítják a kötelező robotot is? A röghöz-kötést? A csendőrséget? A kisbírót? Visszaállítják a földesurak jogát az első éjszakára? A kilencedet? Tizedet? Kötelező templomba járást? Lovagi tornákat? Ez esetben nem gondolja Orbán Viktor és Schmidt Pál, hogy kiestek a gyakorlatból és ideje lenne gyakorolniuk a kopjatörést? A nehéz páncélzatban való lovaglás megy már? Mikor szerveződnek hátrafelé íjazó magyar lovasok, akik szabadon portyáznak Európában? Nem állítják vissza a Királyságot, netalán Fejedelemséget? És az erdélyi Gyulát? Megint fogunk királyt választani a Duna jegén? Mikor teszik kötelezővé a nyereg alatt puhított hús fogyasztását, mikor jelenik meg a bolti polcokon a lóhús, és mikor koccintunk kumisszal? Nem lenne egyszerűbb esetleg Werbőczy hármaskönyvét visszaállítani?

Nevetséges, hogy mennyi ember ad önként és dalolva tanúbizonyságot arról, hogy nem értik, nem tanulták meg sosem a történelmet, és annyi eszük sincs, hogy észrevegyék, az idő a XXII. század felé múlik és halad és nem a XII. század felé. A kérdés csak az hogy mi vele tartunk-e.

Az egész a legjobb kabaré, és jót is nevetnék, ha nem gondolnák ezt a sok hülyeséget véresen komolyan.

A munkanélküliség nem csak szörnyű, családokat, életeket tönkretevő jelenség, hanem olyan helyzet mely kezelésében az államnak aktívan szerepet kell vállalnia.

Rövid távon ez történhet közvetlen foglalkoztatással, ez a közmunkaprogram. Biztosítani kell, mind a törvényi, mind a pénzügyi feltételeket ahhoz, hogy minden embert helyben úgy lehessen átsegíteni a munkahely keresési időszakon, hogy közben dolgozik és így el tudja tartani magát és családját. Az önkormányzatoknak mindig lesznek olyan közfeladatai, melyek embert igényelnek, gyakorlatilag mindenféle képzettségű és tapasztalatú embernek tudnak ideiglenes jelleggel munkát adni, ha ehhez az állami szándék is megvan. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy a közmunkaprogram akármilyen jól is működik, csak tüneti kezelés, rövidtávú megoldás.

Hosszútávon az innovatív, a korszerű, környezetkímélő termékeket előállító és fejlesztő üzemek jelentik a megoldást. Egy fejlesztő részleget ritkán zárnak be egyik napról a másikra, és ráadásul sok szakképzett munkaerőt igényelnek, akiket jól meg is fizetnek, s akik így újabb munkahelyeket tudnak létrehozni. Az fejlesztő részlegek magyarországi létének van egy másik haszna is: az új termékek gyártása, még mielőtt tömeg cikk lenne a termék, helyben történik, még több szakképzett embernek kínálva hosszútávú stabil munkahelyet.

A környezetvédelem ugyanilyen fontos: ne Magyarországra telepítsék a máshonnan kiutált - kitiltott, elavult technológiát használó üzemeket! Ne itt fejtsék ki a környezetkárosító hatásukat. Ráadásul nem is jelentenek hosszútávú megoldást, hisz az elavult termékek piaca folyamatosan zsugorodik és pár éven belül megszűnik, s a gyár bezár. Sokkalta inkább legyen Magyarországon olyan üzem, ami a jövő termékeit fejleszti és gyártja a jelenben: magas technikai színvonalú, környezetbarát termékeket állít elő, korszerű új berendezéseket, melyek gyártása még csak most kezdődik, és egy zöldebb jövőt hoz közelebb.

Tudom, leírni egyszerűbb, mint megvalósítani, mégis ez egy olyan koncepció, mely működik, s kellő munkával valósággá tehető pár éven belül. Csak kormányzati akarat kell hozzá, és sok munka, s persze egy kis sütnivaló sem árt.

Elmondhatjuk az Orbán-csomag tökéletes folytatása annak a kavarásnak, koncepciótlan és meggondolatlan intézkedés halmaznak, melyet ősszel a Hoffmann Rózsa nevével fémjelezett oktatási kormányzat elkezdett. Hozzáértés nélküli kapkodás az egész.

Az általános iskolák államosítása önmagában nem oldja meg az általános oktatás  helyzetét, attól nem lesz több pénz az általános iskoláknak, ugyanakkor a helyi igények változásának a követése is sokkal nehezebb lesz egy országos bürokrácián keresztül. A nem lobbi képes vidéki általános iskolák járnak ezzel a legrosszabbul, ők egyszerűen láthatatlanok lesznek Budapestről, jobban mint most. Az általános iskolák állami kézbevétele helyett címzett támogatásokkal kéne segíteni az iskolákat és olyan pályázatokat kiírni melynek célja ezen iskolák teljes felújítása.

Az általános iskolák általános  helyzete nem különösen rózsás most sem, de sokkal egyszerűbb helyben lobbizni, mintsem az igazgatóknak kuncsorogni kelljen a volt Oktatási Minisztérium négy falát soha el nem hagyó munkatársainál. Gödöllőről talán megoldható, Békésről három napos program.

Másrészt ugyancsak az Orbán-csomag kapcsán előtérbe került tandíj. Nem vagyok tandíj ellenes, de elképzelhetetlennek tartottam, hogy Magyarországon egy választott vezető olyan hülyeségeket mondjon, mint Kósa. Aki egy kicsit tisztában van a felsőoktatással, az tudhatná, hogy a hallgatók, igenis teljes költségtérítést fizetnek, már aki fizet. Arról nem a hallgatók tehetnek, hogy Budapesten úgy látták jónak, hogy az egyetemek mindent hallgatói létszám arányosan kapjanak, így Magyarországon léphetett fel az a fura helyzet, hogy egy egyetem nem az elért tudományos eredmények alapján kap pénzt, hanem az alapján, hogy hány hallgató jár oda, vagyis a hallgatók fizetik meg a drága kísérleti berendezéseket épp úgymint az oktatásuk árát. Ezen javított annyit a korábbi kormányzat, hogy a költségtérítéseseknek nem kell a hallgatói normatíva kutatási részét megfizetni.

Magyarországnak munkahelyekre van szüksége, a foglalkoztatást nem az újabb szakképzetlen munkanélküli tömegek fogják megoldani, akik kilépnek 15 évesen az oktatási rendszerből. A foglalkoztatást nem fogja megoldani a képzett munkaerő hiánya. Ezt hiába akarja a Szélvihar-tervvel palástolni Orbán.

Sokkalta inkább azt a képet erősíti, hogy elege van abból, hogy bebizonyosodik: még az utcaseprónek is több esze van nála...

Napok óta nem fér a fejembe, és már aludni sem tudok tőle. Álmatlanul forgolódok és újra és újra végig játszom a fejemben, de az eredmény mindig ugyanaz. Ez nyugtalanít.

A miskolci srác fiatal, demokrata, ambiciózus. Harmincegy-két évesen jogi doktor, Miskolc alpolgármestere, országgyűlési képviselő. Zsiga Marcell.

Ő az a képviselő, aki két helyről vett fel költségtérítést. És ez nem fér a fejembe. Mert lássuk csak mi történhetett.

Egy. Zsiga Marcell nem tudott róla és nem olvassa a számlakivonatát. Vagy mert nem tud olvasni, vagy mert nem szokta, mind a kettő nagy hiba egy alpolgármester esetében. Ha valaki a saját számlájával oly felelőtlen, hogy havi öt percet nem szán rá, az mit tehet a város pénzével? Vajon felfogja-e mit ír alá, vagy minden papírt szignóz, esetleg félre tesz, elhány, mint a saját számlakivonatával tette? Vagy csak olyan hanyagul olvassa el, hogy fel sem tűnik neki egy laza százezres tétel? Hanyag ember az alpolgármester? Alpolgármesternek való az ilyen? Rá lehetne bízni akár csak egy lyukas garast is?

Kettő. A jogi doktorátussal rendelkező Zsiga Marcell nem hallott arról a törvényről, hogy mint országgyűlési képviselő nem vehet fel egyszerre két helyről költségtérítést. Elhiszem, hogy egy jogász sem ismerheti az összes jogszabályt, de azért minden ember tisztában van ezzel a szabállyal, aki legalább hetente egyszer néz híradót, hisz páréve olyan nagy csinnadrattával fogadta el a mélyen tisztelet Tisztelt Ház, hogy  csak a sortűz hiányzott az aláírás mellől. Másfelől lehetséges, hogy dr. Zsiga Marcell oly ügyefogyott, ügyetlen ügyvéd, hogy elkerülte mindez a figyelmét. Ebben az esetben a helyében letennék a tiszteletet sugárzó doktori címről, de nagyon gyorsan.

Harmadszor. Dr. Zsiga Marcell nem ügyefogyott és ügyetlen ügyvéd, hanem egy elegáns csaló, aki féléven keresztül jól lenyúlta a pénzt, és talán meg sem fordult a fejében, hogy valakinek ez feltűnik, az pedig pláne nem, hogy a sajtóban közzéteszik, hisz jobboldali média van. Magyarul egyszerűen hülyének nézett minket, választókat.

És most ott áll a sikeres miskolci srác, magasan kilógva a tömegből, és hebeg-habog a sajtó előtt, hisz nem tudja eldönteni melyiket jobb bevallani: ő volt a hülye, vagy csak a választókat nézte annak.

„Negyven éve vezető vagyok, ha hozzám valaki bejön egy állásért, nem is kell megszólaljon, csak tegyen felém három lépés, vagy négyet, hogy már meg is szagolhassam, én kiadom a bizonyítványát. Még azért udvariasságból belenézek az életrajzába, bólogatok egy kicsit, és már tudom, hogy fölveszem vagy nem.”

S akinek ilyen orra van a tehetséghez, nem más, mint Schmidt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke. Többen egyetértenénk vele, ha orrának e becses érzékenységét inkább valamely illatszergyártónál kamatoztatná, esetleg a vámosoknál szagolná ki a zugárút, vagy még inkább, ha a most eltűnő pénzek nyomába szegődnie, mielőtt a szaguk is eltűnik. Sokkal hasznosabb lenne az az orr, mint most, ahogy bohócot csinál magából és minden magyar emberből.

"A lányok teste a legfontosabb… Félre ne értsenek! Mint biológiai vagyont gondolom."

És EZ a Magyar Köztársaság Elnöke? Ugye ez csak valami politikai kabaré kandi kamerája! Ugye tényleg félreértem, és nem arról beszél Schmidt Pál, hogy a lányait külföldre exportálta, holnap pedig hivatalosan is megnyitja a III. Magyar Lánykereskedő ZRt. külképviseletét Dubajban? Biológiai vagyon? Főző, mosó, takarító, gyereket szülő bio-robot? Hol él? Ekkor hülyeséget, a magán és mindenki máson kívül levő Mádl sem mondott a legrosszabb pillanataiban! Pedig sokan azt hittük ennél nincs rosszabb! Van! Van aki ilyennek született! Szegény...

Még azt sem merem mondani a Széll Kálmán tervre, hogy se füle - se farka, mert az is dicséretnek hangzana.

A terv annyira összeszedett és megalapozott, mint amilyen miniszterelnök volt Széll Kálmán maga, egy szürke kicsi, semmitmondó papírhalom az egész. Hihetetlen, hogy az Orbán kabinetnek a választások előtt volt egy éve felkészülni a kormányzásra, hisz a kampány az elején lefutott volt, és még utána is kaptak majd egy évet, ez kettő. Két év alatt ennyit hoztak össze? egy koncepciótlan, kiszámolatlan hülyeség gyűjteményt? Egy papírkupacot, amelyt minden ponyva-kiadó visszadobott, mert még viccnek is rossz? Ennyi?

Érthetetlen. Értelmezhetetlen. Értékelhetetlen.

Ha egy csapat majomnak elég banánt adunk, egy, maximum két hónap alatt összeállítják a teljes Széll Kálmán tervet, lábjegyzettel, Matolcsyval, tokkal - vonóval együtt a mai formájában, és az egész nem kerül milliárdokba, hanem csak egy csomag banánba, s a legszomorúbb, annyi értelmet, amennyi ebben a csomagban van, és ennyi konkrétumot még a cerkófok is lejegyeznek nekünk.

Olyan ez az egész, mint mikor Karinthy rossz tanulója felel, maga sem hiszi el, de most kihívták a táblához, és itt hebeg és habog, mert nem készült. Ilyen a narancsvidék törpe ura: a hatalom: igen, a népszerűség: igen,  tehetség: semmi, felelősség: semmiért!

A baj csak az, hogy mikor ő eltakarodik, a mi vállunkon akkor is itt marad ez a sok megromlott déligyümölcs.

Döbbenetes számok kerültek a napvilágra pár napja, nem kis huzavona után Esztergommal, pontosabban a város előző kiskirályának Meggyes Tamás gazdálkodásával kapcsolatban. Szemem egyre jobban kerekedett ki, szinte fizikai fájdalmat okoztak azok az adósság hegyek, amiket a szemtelenül a kamerába vigyorgó Meggyes, aki körmeszakadtáig ragaszkodott a hatalmához, és leváltása után megpróbálta az egészet az új, független, és országosan is példaértékű összefogással megválasztott Tétényi Éva polgármester asszony nyakába varrni.

Meggyes talán a városlakók lelkét is elzálogosította volna, ha van még egy kis ideje.

A hatalmától megrészegült kiskirály csak az utóbbi három évben körülbelül négy milliárd forintnyi adósságot testált az utódaira, és gazdálkodásának egyenes következményeként mindent felélt, azt is, még azt is ami még nem is volt a kezében. Mindezt felhatalmazás és a törvényesség látszatja nélkül, saját magában végig bízva, és nyíltan törvényt szegve, hisz a királyokat nem kötik a törvények. De szerencsére minden királyságnak egyszer vége lesz...

... de az adósság marad. És ezt a pénzt nem Meggyes fizeti vissza, de nem is két év alatt kigazdálkodható összeg. Ez hosszú tíz évekre megbélyegzi a várost és elnyomoríthatja azt. Ezt az adósságot Meggyes rajzasztalon se lévő unokái is megérezhetik - ha ugyan Esztergomban maradnak.

A legszomorúbb ebben, hogy Meggyes és a bandája, az alpolgármestere és a jegyzője, minden felelősségre vonás nélkül megússzák, lévén közalkalmazotti és köztisztviselői státuszuk megszűnt mire a szabálytalanságokra fényt derítettek. Mentességükben kétségkívül jelentős szerepe van az országos hatalomnak, mely mély hallgatásba burkolózik és ebbe kényszeríti a médiát is remélve, hogy az emberek nem veszik észre a hegyet. Rossz hírem van, észrevettük. Mint azt is, hogy ha Meggyes nem narancsos lenne, hanem vörös, kék, zöld, vagy bármilyen más színű már rég meglett volna a módja annak, hogy felelősségre vonják. Még ha csak tized ennyi lenne a hiány akkor is.

Észre vettük azt, hogy az MSZP kormányok idején mindenütt korrupciót kiáltó jelenlegi kormányfő a kisujját sem mozdítsa azért, hogy Meggyest, aki jelenleg is aktív országgyűlési képviselő, felelősségre vonjanak, pedig most is döntéshozó, most is nagy pénzekre van hatással.

Hogy is fogalmazott Rogán és Kósa? Csontvázak vannak minden szekrényben. Igazuk van, csak az a szekrény és az a csontváz narancs színű....

Nagy Nemzeti Megmentőnk Médiaalkotmányának hatásai

2010, a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata (NENyi) és I. avagy Orbán Viktor a Nagy Nemzeti Megmentőnk, valamint a NENyi Legfőbb Letéteményesének hatalomból való száműzetéséből való visszatérésének az éve volt.

Elmondhatjuk, hogy Nemzetünk Legfőbb Ura tanult a hibáiból, amiért 2002-ben a vörösök vezette ellenforradalmi csapatok elől elmenekülni kényszerült és itt hagyni szeretett nemzetét és nyolc évre száműzni magát, mint választott politikust a hatalomból.

Nemzete 2010.-ben mégis megtért és bűnbánóan azonnal teljhatalmú vezetőjévé tette a válságos időkben Orbán Viktort, akit később a történelem csak I. Viktorként, harmadik államalapítónkként jegyez. Hálája jeléül pedig új időszámítást vezetett be egész Európa: ezentúl nem Jézus Krisztus születésétől, hanem Orbán Viktor visszatéréstől számítjuk az időt.

Hatalomra lépésének első évében azonnal leszámolt a gonosz nagy hatalmakkal, melyek az első uralkodásának a bukásáért voltak felelősek: a médiával és a hatalmas internet nevezetű szörnnyel, melynek új neve OVSZ. 1. újév napjától (2011. január 1. a gyengébbek kedvért) InterNYet. Innentől fogva egy hangot lehetett hallani: Orbán Viktor mélabús szavait, melyet átitatott a nemzete jövőjéért való állandó aggodalmaskodás.

Sokan felismerték a Nagy Viktorunk eme nagy lelki vívódását és örömmel segítették abban, hogy külföldi, nemzet alázó és semmihez sem értő emberek ne zavarhassák a gyötrődő lelkét, és betiltottak minden blogot és lehető legjobban szabályoztak minden véleményt a Szavazófülkék Narancsos Forradalma nevében.

Ezzel a törvénnyel a későbbiekben is rengeteg gondtól védte meg a magyarokat. A magyaroknak ezentúl nem kellett gondolkodni, nem kellett eltérő vélemények összevetésével foglalkozniuk, és egyszerűbbek lettek a mindennapok is, hisz mindenkinek elég volt naponta egyszer egy híradót megnézni, amiben Orbán Viktor személyesen biztosította őket, hogy minden a legnagyobb rendben van és ettől az emberek megnyugodhattak és éjszaka nyugodtan mertek nagyokat álmodni.

A média ugyan még fellármázta a külföldi birodalmakat, de Orbán Viktor minden idők legnagyobb államférfijához méltó sztoikus nyugalommal fogadta a kritikákat, majd mindegyik meghallgatása után csillogó bölcsességével bemutatta a követeknek az új médiatörvény előnyeit, akik az Ő  bölcsességétől elámulva tértek vissza hazájukba, magukkal víve Orbán Viktor eszményét, amit a hatásukra mindegyik ország - példaként követve a Magyar Bölcset - bevezetett.

Elmondhatjuk, hogy Nemzeti megmentőnk a Médiaalkotmánynak nevezett médiatörvénnyel nem csak megalapozta hazánk felvirágzását, de először csillant meg benne az a fényes alak, akinek bölcsességéhez nem volt fogható, és melyet azóta is a világon mindenütt emlegetnek: fiam, olyan bölcs vagy mint Orbán Viktor.

Egy hideg téli napon Orbán "Micimackó" Viktor a meleg otthonában üldögélt és lóbálta a lábát, ami még nem nőtt a földhöz, amikor híreket kapott.

 Videó innen.

Nem tudom, milyen magas láza van Hoffmann Rózsa államtitkár asszonynak, de szerintem életveszélyes. Más magyarázat nem lehet azokra az ötletekre, amiket korábban megszellőztetett, és amiket most közzétett. Annyi kapitális marhaság van benne, hogy ha van is benne használható, sőt jó ötlet, elvész.

Úgy kavar feleslegesen nagy indulatokat a koncepciótlan, átgondolatlan, összevágott és összedobott oktatási tervével, hogy a magyar oktatás rákfenéjét mindvégig elkerüli: nem határozza meg a kereteket, azt az egységes rendszert, és tudás mennyiséget, amit érettséginek garantálnia kell, amire a felsőoktatás építhet.

Mert a legnagyobb feszültségforrás az oktatásban és egyben a felsőoktatás elnyúlásának az egyik okozója az, hogy a középiskolák nem tudják meddig adják le az anyagot, az egyetemek nem tudják mit követelhetnek meg. Ennek a nem tudásnak ára van: a középiskolai törzsanyag változásai olyan messzire lökték egymástól a közoktatás végét és az egyetemek elejét, amennyire csak lehetséges.

Az oktatási kormányzatok pedig évek óta adósak ezzel a pedagógusoknak: nem azt kellene megmondani, hogy hogyan, hanem hogy a felvételi tárgyakból mennyit. Egy fix követelményrendszert kell kialakítani, amit az egyetemek megkövetelhetnek a BSc. belépési feltételeként, és amihez igazodhatnak a középiskolai tanárok és beoszthatják az anyagot ennek elérésére. Ha ez megvalósulna, egy nagy lépést tennénk afelé, hogy belátható időn belül az egyetemek ismét megbízzanak a középiskolákban, és egy egységes skálán értékelhessék a jelentkezők képességeit.

Viszont amíg ez hiányzik feleslegesnek tartom az olyan határozottan népnevelő jellegű, populista, de semmire se jó elképzeléseket, mint a kötelező közmunka. Sokkal célravezetőbb lenne a tananyagok racionalizálása, olyan kimeneti feltételek felállítása, melyek elsajátítása fontos a mindennapi életben. Ilyen lenne a például a magyar nyelv és irodalom oktatásában a nemzetközi irodalom (főleg az ókori) súlyának csökkentése a magyar irodalom és a fogalmazási, szövegalkotási készségek fejlesztésének a javára. A mai kommunikatív világban nem feledkezhetünk meg arról, hogy bizonyos szövegfajták megértését és megtanulását nem bízhatjuk a harmadik és negyedik osztályban tanított fogalmazás órákra. A kommunikáció fejlesztése az érettségig szükséges.

És ez csak egy tantárgy volt.

Határozzunk meg minimum célokat, amit magabiztosan kell tudniuk a diákoknak. Kevesebbet, de azt jól tanuljuk meg, és magabiztosan használjuk. Felesleges kettő - három nyelv tanítása addig, amíg 12 év alatt egy nyelvből nem sikerül a nyelvvizsga a tanulóknak. Nem azért katasztrofális a magyar nemzet idegennyelv tudása, mert egy nyelvet tanítanak, hanem azért mert egyetlen egyet sem oktatnak alaposan, egyetlen 12 évet átfogó programmal. Persze van akinek egy idegnyelv kevés. Akinek van érzéke hozzá, az nyugodtan felvehet kettőt, vagy akár ötöt is, de a kormányzatnak nem a nyelvzsenikre kell építenie, mert van akinek ez az egy is éppen elég.

Amikor felrajzolódtak a követelmény rendszerek, a konkrét témakörök, amiket az egyetemek várnak és amit a középiskolák nyújtani szeretnének, csakis ekkor jöhet szóba az, hogy a kimeneti rendszer egy vagy kettő szintű legyen. Ekkor figyelembe kell venni ugyanakkor azt is, hogy bár az érettségi mindig az aktuális 18-19 évesekre van hatással, a mai világunkban nem egyszer felnőtt fejjel kell új képességet elsajátítanunk, visszaülni az egyetemek padsoraiba. Úgy kell kialakítani a felvételi rendszert, hogy az aki másod-harmad diplomát szeretne, vagy csak egyszerűen évekkel később dönti el, hogy mit szeretne tanulni, azok is beléphessenek a  felsőoktatásba.

Nem, Hoffmann Rózsának nincs semmilyen koncepciója. Meggyőződésem, hogy a KDNP oktatás politikusa, ha keresztül viszi ezeket a terveket (és miért ne tenné?), egy év alatt nagyobb kárt tesz az oktatásban, mint az előtte lévő kormányok összesen. Sajnos eljutottunk oda, hogy az oktatást, mint fogalmat, mint intézményt és mint folyamatot kell megvédeni, vele együtt azt a több generációnyi fiatalt, akinek az életét teheti tönkre ez az ámokfutás.

Szörnyű, hogy egy nevelés pedagógus fejében ilyen gondolatok kapnak helyet, melyek már-már sértik a tanuláshoz való alkotmányos jogot.

Bár kétharmaddal nem nehéz törölni ezt a jogot az Alkotmányból...

A nagy hajcihő közepette, két alkotmányozás, oktatási törvény és magánnyugdíjpénztár államosítás közt elfelejtkeztünk egy jelentős csoportról, akik eleve segítségre szorultak és a Fidesz dobálózásainak közepette egyenesen a csőd felé tartanak.

A deviza hitelesekről van szó.

Sokaknak ismerős lehet a következő helyzet: Adott egy fiatal pár, egy gyerekkel. Évekkel ezelőtt a lakásvásárlásra felvettek CHF alapon kölcsönt. Körülbelül 300 EHUF-ot kerestek ketten, megengedhették maguknak a 65EHUF-os törlesztőt.

Nem is lett volna ezzel semmi probléma, de a válság hatására ez felment előbb 105EHUF-ra, majd 140EHUF-ra, miközben a futamidő felment 25 évre és bevállalták a második gyereket is, akit régen terveztek.

Jelenleg a 140EHUF-os törlesztő részletet fizetik egy fizetésből és a GYES-ből, összesen 180EHUF-ból. Közel lehetetlen matematikai feladatot végeznek el nap mint nap. Rezsi, ruha koszt, a nagyobbiknak iskola...

Ez természetesen nem jut el a kormány elé. Inkább erőszakkal államosítják tőlük mindazt, amit öregkorukra tettek félre, és amellett hogy meglopják, el is veszik tőlük a biztos öregkor minden reményét. A nyugdíjadó kialakítása egyet jelent azzal, hogy mi fizetünk nekik, ők meg már ígéretet sem adnak, hogy mi abból viszontlátunk valamit.

A kormány leghűségesebb szavazóit kopasztja meg, és ha abban reménykedik, hogy az emberek nem veszik észre, akkor rossz hírem van. Ezek az emberek még nem estek át a Hoffmann-féle vizsgálaton és tudnak gondolkodni. Szerintem észrevették.

Ahogy az emberek vagyonokat veszítenek a hiteleken és a nyugdíjakon, úgy, vagy még jobban veszti el a kormány azt a kevéske hitelét is, mind a külföld, mind a választók szemében. Kétséges, hogy kitart-e a ciklus végéig.

Legkésőbb 2014-ben választások lesznek, és ne higgye a Nemzeti Egységet Megszemélyesítő Személy, hogy az emberek addig elfelejtik mindezt. A 2002-es választási eredmény tisztes vereség volt, a 2014-es viszont a Fidesz-KDNP - és Orbán Viktor - végét jelenti. Akkor majd mehetnek a hullaházba, a most kirabolt devizahitelesek és magánnyugdíj-pénztári tagok, vagyis a kisemberek mellé.

Oktatás, nyugdíj... Orbán Viktor kormánya lassan mindenkit halmozottan hátrányos helyzetbe hoz, s ahelyett hogy a középosztályt és a kisembereket - a választóikat - szolgálnák, gátlástalanul teremtik meg annak a fedezetét, hogy legyen mit elpocsékolniuk a következő két évben.

Két év múlva pedig csődbe megyünk, de gondolom ez nem Orbánnak lesz majd a gondja...

Sajnos a kétharmaddal semmi sem kivitelezhetetlen, beleértve az alkotmány olyan mértékű deformálását, mely lehetővé teszi a lopást.

A kérdés az, hogy miért és meddig hagyjuk.

A kérdés az, hogy az ellenzék miért járkál egy helyben, miért nem ár...asztotta el már módosítókkal a törvényhozást. Lehet ez mind a bizottságokban elakadna, de lehet kommunikálni, hogy legalább próbálkoznak.

Nem értem az ellenzék miért nem szervez a magánynyugdíjpénztár tagokkal, és a diákokkal, a HÖOK képviselőivel és a sajtóval látványos és eredményes (!) konzultációkat, tárgyalásokat. Juttassuk el mindenkihez, hogy ez lopás, és ezt meg kell akadályozni, és vissza kell csinálni.

Az emberek nem azért szavazták be Orbán Viktort kétharmados többséggel, hogy mindent szét romboljon és nem is azért mert úgy gondolták, hogy Orbánista Köztársaságra van szükségünk, esetleg királlyá kell kennünk a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát Megtestesítő Személyt, hanem azért mert úgy hitték, a biztos parlamenti többséggel Orbán hajlandó lenne a már halaszthatatlanná vált államigazgatási reformot végrehajtani, hogy egy minden szempontból hatékonyabb államigazgatást létrehozni. Pont ez az amiben egy lépés nem történt.

Nem hogy kisebb lenne az állam, hanem nagyobb, nem hogy hatékonyabban gazdálkodna, de minden várakozást felülmúlóan rosszul. A költségvetési hiány a rendkívüli adókkal és járulékokkal sem tud csökkenni ezért szüksége van az országban létező utolsó pénz tartalékra, arra amit MI emberek raktunk félre öregkorunkra. TŐLÜNK akarja ezt Orbán nem elkérni, hanem elvenni, úgy hogy cserébe nem ígér semmi kompenzációt. Úgy hogy a jövő évi költségvetésben már elköltötte ennek az összegnek az egyharmadát - a semmire.

Mi lesz itt?

Mi lesz négy év múlva?

Mi lesz velünk hatvan év múlva?

Igen, nem lehet hatvan évre előre tervezni, de mint politikusoknak, nekünk képesnek kell rá lennünk. Nem úgy hogy ismerünk minden változót hatvan évre előre, hanem hogy a jelenben hozunk olyan döntéseket, melyek kiállják az idők próbáját.

Orbán döntései már két-három év múlva - mikor elfogy a MNYP-ből származó pénz katasztrófába sodorja Magyarországot. Nem olyanba, mint Görögországé, nem is olyanba, mint Írországé, hanem a történelemben eddig példátlan hatalmas katasztrófába, melynek során könnyedén válhatunk Európa egyetlen latin-amerikai köztársaságává.

Emberek, írjunk levelet a képviselőnknek, árasszuk el e-mailekkel, hívjuk fel őket, és kérdezzük meg, hogy miért szavazzák ezt meg, mert ennek fényében akarom behúzni az X-et legközelebb. Írjunk blogot, tiltakozzunk hangosan, szervezzünk tüntetéseket országszerte, és hívjuk fel a figyelmet arra, hogy ez nem Nemzeti együttműködés, hanem szabad rablás, ezzel NEM értünk egyet. Hangoztassuk szavunkat!

EZ maga a pokol. Az agyrém.

Természetes élőhelyükön megfigyelni a gyerekeket? És ennek a nőnek van két gyereke és két unokája? És felnevelte, vagy felneveltette őket? Esetleg már eleve diplomás 23 évesnek szülte őket? Másképp elképzelni sem tudom, hogy engedhet ki ilyen gondolatokat. Esetleg az egyik mesterét Mengelének hívták? Jó, hogy nem fejforma alapján dönti el, hogy ki mi legyen, mint az Isteni színjátékban...

Tévedés ne essék, a gyerekek nem egyformák, de megérdemlik, hogy egyformaként induljanak. Igen, van akinek segítségre lesz szüksége, de nem egyszerűbb eldönteni az iskolában? Egy gyerekben annyi minden rejtőzhet. Senki, de senki nem tudja megmondani, egy hatéves mire lesz képes, mit tud majd holnap. Megérdemlik, hogy egyenlők legyenek mikor kezdik.

Lesz olyan, aki több odafigyelést igényel. Van olyan, akinek kétszer kell elmondani valamit. Lehet, hogy valaki elakad a szorzótábla egy-egy soránál, de megérti, és kis odafigyeléssel akár közgazdász lesz.

Lehetőség. Erről szól az egész. És arról, hogy kötelességünk többet nyújtani gyermekeinknek, mint amit mi kaptunk. Kötelességünk lehetőséget nyújtani nekik, több lehetőséget. Ha nem megy, akkor lehet korrepetálni, ha nem megy, akkor lehet lassabb, speciális osztályba irányítani, de kérem ne ránézésre döntsük el! Inkább legyen ezer oldallal kevesebb szabály, és legyen több lehetősége a pedagógusnak és a szülőnek, rugalmas programokat szeretnék, azt hogy az aspergereseket is belehessen vonni az iskolába, és az autistákat is - végül is csak annyit, hogy mindenki megtalálhassa a maga sávját, ahol tud tanulni és elsajátíthat mindent, ami kell, ami fontos.

Adjuk meg a jogot mindenkinek a tanulásra, és arra, hogy bármikor válthasson fölfelé, és ne tereljük, hanem foglalkozzunk a lemaradókkal. Adjuk vissza a gyerekeknek a gyermekkort, de tanítsuk meg mindenre őket, ami az egyre összetettebb életünkhöz kell. Tanítsuk meg őket a devizahitelezésre, a csalók elkerülésére, a közlekedésre, politikára és a bürokráciában való eligazodásra; az önkifejezés módjaira és egymás elfogadására, matematikára - csupa hasznos dologra. Adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy gondolkodó felnőttek legyenek.

Idealista vagyok? Talán. Tudom, nem könnyű megvalósítani ezeket, de az alapok jók. Ha nem tesszük tönkre ezeket is végleg, akkor még sikerülhetne is közelebb kerülni a megvalósuláshoz. Az utóbbi hetek-hónapok viszont arról győztek meg, hogy adott egy büfészakos államtitkár, aki kapott egy kalapácsot és azzal addig ütögeti az oktatást, amíg van mit.

Valaki állítsa meg Terézanyut Hoffmann Rózsát!

Most őszintén, nem lenne egyszerűbb két pontos alkotmányt írni (ha már ennyire ráérünk alkotmányozni)?

1. Az van amit Orbán Viktor és örökösei és azok barátai (alias sleppje) akar.
2. Ha valami nincs úgy, akkor automatikusan az első pont lép érvénybe.

Na ugye, milyen egyszerű ez így? És nem kell rajta sokat vitázni, a nemzeti felhatalmazás megvan...

Bármennyire is tudom, hogy az alkotmányunkra ráférne némi nemű átírás, mégsem gondolom azt, hogy ez lenne a legfontosabb feladata a Magyar Köztársaság Kormányának.

Először is ott van a gazdaság. Nem is olyan rég a kampányban ígértek egymillió új munkahelyet, amiből egyenlőre százezer új munkanélküli született meg, stabil gazdasági növekedést, amiből egyenlőre csak a táncoló forint árfolyamot látom.

S mikor devizahitelesek ezrei veszítik el az életüket, generációk a nyugdíj megtakarításaikat, akkor azt hiszem irritáló az alkotmánnyal foglalkozni.

Hacsak...

Hacsak nem akarunk államformát váltani. Mert a kép nagyon úgy fest, hogy most születik meg a fasizmus és sztálinizmus után a harmadik Magyarországot pusztító izmus: az orbánizmus. Magyarország államformája Orbánista Köztársaság.

Egyszerűen elegem van abból, hogy azt sugallják, hogy ezek a lépések fontosak, mert nekik így jó és nem tudnak alternatívákról. Elegem van abból, hogy elszalad mellettünk ez a század is, mert egy hatalommániás őrült - az ellenzék szerencsétlensége mellett - parkoló pályára állítja az országot.

Egyszer egy ember egy tanyára ment a kocsijával, de elakadt az úton egy hatalmas pocsolyában. Épp arrafelé szántott a gazda, aki meglátta és azt mondta neki: "Kihúzom önt, de tízezer forint lesz, mert ma már ön az ötödik autós akit ki kell húznom." Az autós megdöbbent: "Az ötödik? Te jó ég! Akkor mikor van ideje szántani? Éjjel?" "Nem" - válaszolta a gazda - "Éjjel a pocsolyát hordom tele vízzel."

Nem irigylem a Orbánt és a sleppjét. Úgy tesznek, mintha ez lenne a nép akarat, és egyetlen reményük az, hogy nem vesszük észre, hogy ők azok, akik feltöltik a pocsolyát minden este. De az emberek okosabbak, mint hiszik: Szerintem észrevettük.

Alternatív energiaforrásokat kéne találnunk. Megoldást a beázó iskola tetőkre, megoldást a házukat elvesztő devizahitelesek problémáira, megoldást az infrastruktúrára, a széthulló utakra és a tönkremenő vasútra. Megoldást a munkanélküliségre, megoldást a csődbemenő önkormányzatokra. Megoldást a fiatalok életkezdési nehézségeire. Több orvost, több ápolót, több jól fizetett tanárt az iskolákba. Fejlesztenünk kellene a közbiztonságot, több rendőrt, több eredményesen lezárt bűnügyi nyomozást. Jobban felszerelt kórházakat. Kutatás-fejlesztési programokra több pénzt.

A Kormány úgy látszik ezekre nem ér rá, elfoglalja őket hogy beássák magukat a hatalomba, lehetőleg minél mélyebbre.

Nem irigylem őket, csak egy reményük maradt, hogy nem vesszük észre. Pedig de....

Komolyan szeretném egyszer megkérdezni Hoffmann Rózsától, hogy a hülyesége genetikai eredetű, vagy hosszas munkával ért-e el erre a szintre? Bár gondolom nem értené...

Hoffmann Rózsa, aki kijelentette, hogy az óvodáknak a lányoknak a nemi szerepük megélésére kéne nevelni - vagyis arra, hogy vele ellentétben maradjanak otthon a kuktánál és maximum titkárnők legyenek - arra vállalkozik, hogy megreformálja azt, amiről azt se tudja, hogy mi fán terem.

Vajon Hoffmann Rózsa meg tudna írni egy érettségit? Kitudna járni egy egyetemi szakot, úgy hogy mellette dolgozik, szakmai gyakorlatot szerez? Szerintem a mai szabályok szerint sem tudná megtenni, nem hogy azok szerint, amiket kitalál.

Ha azt várjuk - félig joggal - hogy a diákok viseljék a felsőoktatásuk költségeinek egy részét, akkor a diákok joggal várják el, hogy a felsőoktatás lehetővé teszik nekik azt, hogy ne pusztán a diákhitel (ami mellesleg sokszor a tandíjra is alig elég) segítsen nekik, hanem maga a felsőoktatás tolerálja azt, hogy a nappali tagozat mellet is sokan dolgoznak, szakmai gyakorlatot szereznek, vagy csak egyszerűen kell nekik a pénz megélhetésre, mert - ó, fájdalom! - nem csak a milliomosok gyerekei szeretnének tanulni. És ha munka mellett nem sikerül egy - két (négy-hat) vizsga, hát előfordul, különösen, ha valaki nem büfé szakon tanul. (Mint a francia-orosz szak, hehe).

Nem mindenki lustaságból bukik. Hoffmann mivel akarja kárpótolni azokat a diákokat, akik azért buknak meg és ki az egyetemekről, mert szüleiknek szerettek volna segíteni?

A felsőoktatásuk nem tökéletes, ez igaz, még azzal is egyet tudok érteni, hogy súlyos problémák vannak benne. De amit Hoffmann csinál az csak egy visszatáncolás egy régi, dicsőségesnek hitt korba, mely ugyanúgy elavult, mint ma a gőzmozdonyok: múzeumokba való.

Pedig az oktatás - alsó és felső szinten egyaránt - a jövő záloga. Itt dől el, hogy nyugdíjas korunkra lesz-e elég orvos és ápoló mellettünk. Itt dől el, hogy gyerekeink és unokáink mit és milyen színvonalon fog tanulni. Mikor az oktatásra gondolok az jár a fejemben, hogy egy ma született gyereknek jó esélye van arra, hogy olyan helyre jusson, ahol még ember nem járt vagy gyógyítson egy ma még veszélyes és halálos betegséget. Ez a jövő. És az oktatás az amit tehetünk érte.

Lehetne ezt másképpen csinálni tanárnő: tegyük lehetővé, hogy mindenki hozzájuthasson megfelelő mennyiségű konzultációhoz, hogy a tanárok tegyenek fel olyan jegyzeteket, melyeket megtanulva a diák legalább átmegy. Tegyük könnyebbé azok dolgát, akik szakmai gyakorlatot szeretnének szerezni, vagy magukat tartják fent - egyszóval dolgoznak az egyetem mellett.

Higgye el tanárnő - pont magának kéne magyarázni, aki nevelés elméletből doktorált? - azok, kik lustaságból bukdácsolnak az egyetemen, maguktól is ott hagyják a felsőoktatást. Nézzen a számokra: minden 10 felvett elsősből 5-6 diplomázik csak le.

Dolgozzunk ki módszereket inkább arra, hogy a középiskolában a gyerek azt tanulja meg, amit kell, de azt nagyon, dolgozzunk inkább azon, hogy általános iskoláink ne ázzanak be, dolgozzunk azon, hogy tanárnak lenni megérje a diplomázás után is.

És tegyük lehetővé, hogy mindenki tanulhasson, aki akar, mert egyre gyorsabban változó világunk elzakatol mellettünk, ha nem tartjuk vele a lépést.

Van tenni való az egyetemi kibuktatások nélkül is.

Tudom, a Parlament azért van, hogy vitázzanak. Tudom, az ellenzék meg azért van, hogy kontrollálja a kormányt. Azt is tudom, hogy a kétharmados kormánytöbbség mindent megtehet - és mindent meg is enged magának. Ezt mind tudom.

De tudom azt is, hogy akkor, amikor a kormánytöbbség mindent megtehet, amit akar - és mindent meg is tesz, mert az orbánviktornak se lelkiismerete, se felelőssége, csak felhatalmazása van - csak a határozott ellenzékiség vezethet tartós eredményre. Igazából a konstruktív ellenzékiség fontosabb, most mint a kiegyenlített helyzetben, mikor a kormánynak csak szűk többsége van.

Aki Orbánnal egyetért, az mind ott van a kormány mögött. Schifferéknek éppen ezért nem azt kell megmutatniuk, hogy nem értenek az Orbáni Szent Akarattal egyet, hanem azt, hogy ők milyen választ adnának a modern kor kihívásaira. Itt az alkalom, modnja el a kamerába, hogy az LMP nem csak nevében csinálná másképpen, hanem akarja és tudja is másképp csinálni.

Nem könnyű, de ha az ellenzék konstruktív módon, módosítókkal és javaslatokkal árasztja el a parlamentet, egyrészt elvesz valamennyit a kormány levegőjéből, másrészt határozottan a kamerába mondja bele, hogy emberek, nekünk van valós alternatívánk. Igenis tudjuk másképpen csinálni.

Addig viszont az LMP - és az ellenzék - nem lesz más, mint egy bénán hápogó kacsa, melyen Orbán Viktor nyugodtan röhöghet, mert nemek nem veszélyeztetik az ő többségét. Csak a valós alternatívák.

Csak szeretném összefoglalni az utóbbi egy-két hét eseményeit. Semmi több.

Orbán Viktor több százezer embertől lop el kétharmadnyi forradalmat felhasználva összesen ezerötszáz milliárd - leírni is szörnyű! - forintot. Ezenkívül egy intézkedéssel ezektől az emberektől elvonja a jobb nyugdíj lehetőségét, a békésebb, nyugodtabb öregkort, a paraszthajszállal (rossz gazdasági helyzet esetén is 1%) jobb életszínvonal lehetőségét és másik kétmillió ember nyakába varrja azt, hogy az üres kasszából nem lehet annyit fosztogatni, amennyire kiéhezett 8 év alatt.

Pedig milyen egyszerű az egész. A magánnyugdíj pénztárra való átállás nehéz, de nem lehetetlen, csak erős akarat kell hozzá, ami még meg is volt Nemzetünk Felkent Királyában alias Orbán Viktorban még 1998 és 2002 közt, és ez az ami eltávozott belőle. Nehéz, mert ki kell állni amellett, hogy az állami nyugdíjat 20-30 évig befizetések nélkül üzemeltessük. De ha a szemünk előtt a jövő lebeg akkor tudhatjuk, hogy nekünk ugyan nehéz, de fiainknak könnyebb lesz és unokáinknak még könnyebb fenntartani egy olyan rendszert ami több nyugdíjat jelent.

Persze ha nincs jövő képünk akkor könnyű elcsábulni: Ismételgessük csak: 1 500 000 000 000, azaz ezerötszáz milliárd forint plusz pénz. Amit az emberek a nyugdíjukra tettek félre. És amit Matolcsi és Orbán szabadon elgazdálkodhat.

Valahogy nekem kimaradt az ahol felhatalmaztam volna erre a Nemzeti Felkentet.

Bár az orbáni retorika mind a mai napig a felhatalmazás megerősítésének és abszolút győzelemnek állítja be az önkormányzati választások eredményét, az új önkormányzatok megalakulásával egyre inkább láthatóvá válik, hogy egyre nagyobb rések tátongnak a Fidesz vezetők fejében még létező egységes nemzeti akaraton.

Esztergom az iskolapélda.

Iskolapélda volt: ha a tényeket nézzük, Meggyes Tamás nem volt rossz polgármester, de közel sem volt olyan jó, mint amilyennek hitte magát, és mikor az első kritikák hangot kaptak, mint például a szeretgom.hu -n, úgy viselkedett, mint egy önérzetben nagy, észben kicsi, hatalmát túlbecsülő mimóza: mindent elsöprő erővel akarta minden ellenségét elpusztítani. Persze mindezt azzal a jelszóval, hogy Esztergom lakossága erre őt felhatalmazta.

Vajon mennyi ideig gyakorolta a tükörben mire el hitte, hogy erre kapott felhatalmazást?

Esztergom iskolapélda lett: A választóknak - az eredményeket elnézve azoknak is, akik amúgy Fidesz szavazók - elegük lett és páratlan többséggel utasították el a kritikát nem tűrő, hatalom ittas Meggyest.

És Esztergom iskolapélda most is: Miközben a Fidesz országos vezetése csak két (több?) rikító pöttyöt lát, ami szúrja a a szemüket, a lakosság kényszeríti arra a Fideszt, hogy tegye meg - legalább helyi szinten - amit hirdet: nemzeti összefogást, és együttműködést.

Vagy ez a programpont csak arra vonatkozik, hogy mindenki működjön együtt, legyen meg az amit A Pártunk és Vezérlő Elnökünk, a Magyarság Jövendőjének Hiteles Záloga, Hazánk Harmadik Államalapítója kíván?

A címben szereplőszemély vagy dilettáns, vagy minket néz annak.

Révész Máriusz arról beszélt: "elszoruló szívvel" látta a Hír TV-ben, ahogy a feldühödött tüntetők egy lángoló vízágyús kocsiból rángatnak ki a rendőröket, és azokban a percekben senki nem tudta volna megmondani, hogy meglincselik-e őket, vagy elengedik. A fideszes politikus szerint "elfogadhatatlan abszurditás", hogy mindeközben a rendőri vezetők másfél órát késlekedtek a riadó elrendelésével.

(Metro)

Nekem is elszorult a szívem a Hír TV-től:

Amúgy meg nem a valós életben kéne nemzeti szinten együttműködni?

Navracsics Tibor azzal védte a nyilatkozatot, hogy egy papír nem lehet veszélyes, a nyilatkozat pedig minden magyar számára elfogadható értékrendet közvetít. Navracsics szerint  rossz társaságba került Schiffer András, mert az MSZP is tapsolt neki, akinek pedig nem tetszik a kifüggesztendő nyilatkozat, az szerinte Gyurcsány szekerét tolja.

Index

Ugyan ezt már elsütötték, a németeknél, az olaszoknál, a kínaiaknál, a szovjeteknél és Észak-Koreában, és még pár helyen. Biztos, hogy erre a papírra kapott felhatalmazást a Fidesz?