Megmondom őszintén nem voltam hajlandó este a körmömet rágni: megnéztem egy nagyon jó vígjátékot a Centrál színházban. Választás előtt annyi feltételes, sőt egymással ellentétes információ látott világot, hogy elemző legyen a talpán, aki rendet mer tenni ebben az őskáoszban, mely mértékre jellemző, hogy még azt sem tudták megítélni a szakértők pontosan, hogy a Bajnai-féle vitát ki nyerte.

Estére még cifrább lett a helyzet, amikor a Mandiner szivárogtatni kezdte a híreket - melyek később meglepően pontosak lettek: az MSZP veszített.

Nem kicsit, nem nagyon: ez bizony megsemmisítő vereség. Minden MSZP székházat el lehet adni, a maradékot lerombolni és behinteni sóval. Igazából a mai MSZP-ért nem kár.

Most belekezdhetnék egy nekrológba, de nem teszem. Egy kicsit még korai temetni - bár nem ártana. Mesterházy Attila biztosan megpróbál még keresztbe tenni a változásnak, pedig az egész baloldalnak és főleg a pártjának tenne nagy szolgálatot azzal, ha végleg elköszönne. Ma már számai vannak arról, mennyire nincs semmi keresnivalója a politikában.

Az is igaz, hogy az MSZP válságát könnyű lenne egy bukott pártelnök nyakába varrni, de nem lenne igazságos. Az MSZP-nek ugyanis nem Mesterházy Attila a legnagyobb problémája. Az MSZP mindig is azzal küzdött, ami előbb vagy utóbb a FIDESZ-t is utoléri: mivel nem volt utód nemzedék kinevelve, a párt sosem tudott ritmust váltani. Pontosabban egyetlen egyszer sikerült neki: az azóta - lehet pont ezért - kiutált Gyurcsány Ferenccel. Azzal a Gyurcsány Ferenccel, aki órási munkát fektetett a Demokratikus Koalícióba, s a nagy rohanásban is mindig figyelt arra, hogy a saját nevével segítsen a fiataloknak és ismertté tegye nem csak a pártját, de annak képviselőit is. Ma egyedül Gyurcsány dolgozik aktívan azon, hogy ne csak most, de húsz év múlva is legyen pártja, egy fiatal, rugalmas, ritmusváltásra kész DK.

Az MSZP válsága - mely tegnap óta már számszerűen sem a baloldal válsága - ugyanis nem más, mint egy generációs, egy megújulási válság. Csak hogy a régi, a kiégett garnitúra ezt nem ismerte fel és pont azokat ijesztette el a párttól, akik a pártért dolgoztak volna. Ennek köszönhetjük ma az Együtt-PM formációját és a DK-t.

Bajnai is bizonyította, hogy ma Magyarországon nem csak a szenvedélyes Gyurcsányista beszédeknek, de a megfontoltabb, kicsit talán elitista, de határozott bal-liberális Együtt-PM-nek is van keresnivalója, talán több is mint amennyi elsőre látszik, hisz Bajnaiék pártja az elmúlt egy évben hibát-hibára halmozott, az elrontott választási szövetségek és elrontott kampányok mellett ért el egy nagyon szép, 7-8 %-közötti eredményt. Fáj belegondolni, hogy a hibák nélkül hol tartana az Együtt-PM korszakváltása.

Az EP választás után egyetlen kérdés maradt nyitott: a jövő. Az, hogy a baloldal vezetésében mennyire tud együttműködni a DK és az Együtt, valamint az, hogy helyi szinten mennyire szeretne keresztbe tenni nekik a haláltusáját vívó MSZP.

Kérdés, hogy Gyurcsány meddig bírja megtartani a lendületét, és kérés mennyi időbe kerül Bajnaiéknak a nagy "újratervezés", egyáltalán újra kell-e tervezni mindent, vagy csak elég elkerülni a múlt hibáit?

Egy valami viszont biztos: a baloldali politika életképes, sőt nagyon is van bázisa ma Magyarországon. Ez nem a baloldal válsága, mindössze szót kér a következő generáció.