Bármennyire is tudom, hogy az alkotmányunkra ráférne némi nemű átírás, mégsem gondolom azt, hogy ez lenne a legfontosabb feladata a Magyar Köztársaság Kormányának.

Először is ott van a gazdaság. Nem is olyan rég a kampányban ígértek egymillió új munkahelyet, amiből egyenlőre százezer új munkanélküli született meg, stabil gazdasági növekedést, amiből egyenlőre csak a táncoló forint árfolyamot látom.

S mikor devizahitelesek ezrei veszítik el az életüket, generációk a nyugdíj megtakarításaikat, akkor azt hiszem irritáló az alkotmánnyal foglalkozni.

Hacsak...

Hacsak nem akarunk államformát váltani. Mert a kép nagyon úgy fest, hogy most születik meg a fasizmus és sztálinizmus után a harmadik Magyarországot pusztító izmus: az orbánizmus. Magyarország államformája Orbánista Köztársaság.

Egyszerűen elegem van abból, hogy azt sugallják, hogy ezek a lépések fontosak, mert nekik így jó és nem tudnak alternatívákról. Elegem van abból, hogy elszalad mellettünk ez a század is, mert egy hatalommániás őrült - az ellenzék szerencsétlensége mellett - parkoló pályára állítja az országot.

Egyszer egy ember egy tanyára ment a kocsijával, de elakadt az úton egy hatalmas pocsolyában. Épp arrafelé szántott a gazda, aki meglátta és azt mondta neki: "Kihúzom önt, de tízezer forint lesz, mert ma már ön az ötödik autós akit ki kell húznom." Az autós megdöbbent: "Az ötödik? Te jó ég! Akkor mikor van ideje szántani? Éjjel?" "Nem" - válaszolta a gazda - "Éjjel a pocsolyát hordom tele vízzel."

Nem irigylem a Orbánt és a sleppjét. Úgy tesznek, mintha ez lenne a nép akarat, és egyetlen reményük az, hogy nem vesszük észre, hogy ők azok, akik feltöltik a pocsolyát minden este. De az emberek okosabbak, mint hiszik: Szerintem észrevettük.

Alternatív energiaforrásokat kéne találnunk. Megoldást a beázó iskola tetőkre, megoldást a házukat elvesztő devizahitelesek problémáira, megoldást az infrastruktúrára, a széthulló utakra és a tönkremenő vasútra. Megoldást a munkanélküliségre, megoldást a csődbemenő önkormányzatokra. Megoldást a fiatalok életkezdési nehézségeire. Több orvost, több ápolót, több jól fizetett tanárt az iskolákba. Fejlesztenünk kellene a közbiztonságot, több rendőrt, több eredményesen lezárt bűnügyi nyomozást. Jobban felszerelt kórházakat. Kutatás-fejlesztési programokra több pénzt.

A Kormány úgy látszik ezekre nem ér rá, elfoglalja őket hogy beássák magukat a hatalomba, lehetőleg minél mélyebbre.

Nem irigylem őket, csak egy reményük maradt, hogy nem vesszük észre. Pedig de....