Arra fogadni lehetett, hogy a kampány alatt elszigetelik a Fidesz kínos ügyeit az Európai Néppárttól. Az Orbán szavaival egyszerűen csak "hasznos idiótáknak" nevezettek ugyanis - az előbb említett miniszterelnökkel ellentétben - tudnak kettőig számolni: pontosan látták, hogy a Fidesz politikája miatt több mandátumot veszítenek, mint amennyit a magyaroktól kapnak.

Manfred Webernek pont ezért volt lényegtelen, hogy a Néppárt függeszti-e fel a Fideszt, vagy fordítva, a Fidesz a Néppárti tagságát, mert neki csak annyi kellett, hogy Orbán ne szólhasson bele a Néppárt kampányába, hogy a közelgő Európai Uniós parlamenti választásokon ne legyen téma, ne nőjön a fejére Orbán.

Egyszersmind egy jelzés volt a magyar miniszterelnöknek, hogy nem tudja áttörni az üvegplafont, belőle nem lesz Donald Tusk, semmi keresnivalója az európai politikai színtéren.

De változik-e attól valami, hogy Orbán Viktor nemes egyszerűséggel lefocizta saját magát és pártját az európai politikai pályáról?

Nos az Európai Néppárt további lépései attól függnek, hogy Weber számításai bejönnek-e, a felfüggesztés tényleg minimalizálja azokat a károkat, amiket Orbán okozott az európai keresztyén-konzervatív erőknek. Ha a pártszövetség várakozáson alul teljesít, akkor valószínűleg a bölcsek tanácsa kétharmaddal fogja seggbe rúgni a Fideszt, Orbánt és amúgy Webert is, hogy öröm lesz nézni. Ha legalább a várakozásokat fogja tudni hozni az EPP, Orbánnak akkor is fájdalmas gesztusokat kell gyakorolnia ahhoz, hogy a pártcsalád része maradjon.

Rövidtávon sok következménye nem lesz - azon kívül, hogy elbúcsúzhat attól az álmától, hogy valaha is az egész kontinensnek (a) vezető politikusa legyen.

De ezen kívül nem lesz semmi: a híveinek megmagyarázza, sőt! Az első felmérések alapján sikerült aktivizálni a szavazóit. Mint egy szektavezető: mindig áldozatnak tudja magát feltüntetni. Talán, ha kizárják, de addig kellemetlenül hosszú ideje van, hogy a nyilatkozatok manipulálásával megágyazzon ennek a lehetőségnek.

Pedig önmagában az, hogy egy meghatározó magyar pártot - sőt a kormánypártot! - azért kell vizsgálni, hogy mennyire tartja be az európai demokrácia szabályait: önmagában katasztrófa. A sokat idézett osztrák esetben Jörg Haider  nem kancellár volt, csak Schüssel koalíciós partnere, mégis egy időre kirekesztették az országot az európai politikából.

Weber nem fog energiát fordítani egy kampány közepén, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Egyértelmű nyilatkozatok helyett a "mindenki magyarázza úgy, ahogy akarja" politikát választotta.

A magyar ellenzéknek kell(ene) kihasználni a megingást és a kormányfő sebzett önérzetét kihasználva további hibákba hajszolni. Így hosszabb távon talán elmondhatnánk, hogy íme, ez a vég kezdete. De lássuk be, az ellenzék meglehetősen nagy fázis késésben van az eseményekhez képest és a helyzet kihasználása olyan, mint a magyar válogatott: egyszerűen pocsék.

Pedig Orbánnak mostantól papírja - igaz brüsszeli papírja - van arról, hogy nincs demokratikus értékrendje. Papírja van arról, hogy egyszerűen képtelen bárkivel együttműködni. Papírja van arról, hogy önérzete mind országánál, mind pártjánál fontosabb. Papírja van arról, hogy nem tartozik a sikeres jobbközép pártokhoz, olyan erősségekkel kell majd körbebástyáznia magát, mint Marine Le Pen, aki olyan sikeres nemzeti mozgalmat alapított, hogy talán 10 képviselője is van a teljes francia parlamentben. Ráadásul a miniszterelnök - bár szívesen hangoztat szélsőjobboldali szlogeneket - mindig is szívesen mutatkozott a néppárt nagyjai között és mindig derogálónak, csőcseléknek nézte a szélsőjobbot.

Orbán Viktor személyes politikáját illetően nem számíthatunk nagy változásra: marad a látszólag idegenellenes, atlanti-moszkovita politika, a versenyképesség és az ország tudásbázisainak további erodálása, a stadionépítési láz, az egészségügy problémáinak és a szegényeknek a semmibevétele. A botrányt kiváltó CEU valószínűleg távozik, csak akkor maradhat, ha a Fidesz ezzel válthatja Orbán Viktor félévenkénti csoportkép-szereplését az EPP prominensei között. 

Maradni fog a haveri demokrácia, a fékek és ellensúlyok nélküli, kiüresített demokratikus keretek között megvalósított félautokrácia.

Kommunikációban marad a brüsszelezés - és most már senki sem mondhatja meg nekik, hogy Brüsszel csak egy város, hisz egyszer ülésezett az Európai Néppárt a városban, és rögtön felfüggesztették a keresztyénség hős, 170 centis védelmezőjét, Európa védőpajzsát, a mindenhol lógó öltönyök divatdiktátorát, a néppárt pocakos  a vezért, aki hősiesen szembeszállt a liberalizmussal: Orbán Viktort!