Az eltévedt demokrata is foglalkozik a zaklatási ügyekkel, hisz a demokrata is csak ember, s mint ilyet mélységesen felzaklatták a Harvey Weinstein hollywoodi producer ügye nyomán kipattanó amerikai és magyar zaklatási botrányok.
De mit tekinthetünk szexuális zaklatásnak? Steril definíció szerint szexuális zaklatás nemkívánatos szexuális tartalmú viselkedés. De a gyakorlatban ez annyira semmitmondónak bizonyult, hogy írtam rá egy gyakorlatiasabb meghatározást amikor valaki ignorálja a másik nem tetszését, tiltakozását, még akkor is ha az csak egy tiltakozó jellegű mozdulat volt, onnantól már zaklatásnak minősíthető viselkedés.
Illusztris a sor: Weinstein, Marton, Spacey: mind magasan jegyzett sztárok, igazi vezéregyéniségek, akiknek még az elejtett megjegyzéseire is figyeltek, mert szakmájukban elismertek voltak, s ennél fogva vélt-valós hatalmuk volt. Mint kiderült pont ezzel a hatalmukkal a legősibb, legszemétebb módon éltek vissza.
De ne csak a színházra és a filmiparra gondoljunk: a szexuális zaklatás mélyen titkolt része a társadalmunknak, primitív ősemberi természetünknek - de ez nem felmentés, ahogy nem felmentés erőszak, verekedés esetén sem. Nem kell hozzá rendezőnek, producernek, vagy vezető színész sztárnak lenni: elég a vélt, vagy valós hatalom, alá s fölérendeltségi viszony, és az önuralom elvesztésére hajlamos személyiség, s máris kész a szexuális zaklatás koktélja. Lehet az illető bankigazgató, bróker, osztályvezető, vagy csak egyszerű csoportvezető, legyen nő vagy férfi, teljesen mindegy, ha személyisége nem fogadja el, hogy nemet mondanak neki. Nincs senkinek sem a homlokára tetoválva hogy zaklatásra hajlamos.
Ahogy az sincs, ha valaki zaklatás áldozata lett, még ha az áldozatok belül érzik is bélyeget. Persze itt is nagy a szórás: van akinek már az is kellemetlen, ha valaki rendszeresen hallgatóság előtt tesz egy viccesnek, vagy épp udvarlónak szánt megjegyzést, van aki a fogdosást is elintézi egy vállrándítással. De sokan magukra veszik és a környezetük áldozathibáztatását jóval megelőzve, szégyellik magukat, magukban keresik a hibát és az egészet igyekeznek mélyen belül eltemetni . Az emberi természet ilyen beállítottságából fakad az, hogy ezek az ügyek sokszor évtizedek után pattannak csak ki.
Fontos dolog szembenézni azzal, hogy a sokat emlegetett "píszí" viselkedés nem új keletű, s végképp nem liberális fogalom: ugyanaz a viselkedési kódex, amit már a középkorban megfogalmaztak lovagoknak, s ami tovább élt udvari protokollokban, és a polgári viselkedési etikettekben.
Lehetnek akik a tehetségüket kihívó viselkedéssel és a vezetők gátlástalanságának a kihasználásával egészítik ki. Lehetnek színészek és színésznők, akik kihasználják a szereposztó díványok világát, lehetnek olyan kollégák és kolleginák, akik a főnököt a nemi szervén keresztül akarják megnyerni, vagy akiktől nem idegen a szexuális szolgáltatással történő fizetés. De ez nem jelentheti, nem jelenti azt, hogy mindenki ilyen, sőt ellenkezőleg. De azok se felejtsék el, akik belemennek ebbe a játékba, hogy sok esetben csak olajat öntenek a tűzre.
A szexuális zaklatás komoly dolog: sok esetben ugyan nincs értelme bíróság előtt büntetni ezt a viselkedést, de a statisztika és a fenti esetek is azt mutatják, hogy a zaklató nagyon könnyen szintet lép, s lesz szexuális ragadozó, s lehet belőle erőszak tevő. Ezért is fontos olyan környezetet kialakítani, mind munkahelyen, mind társadalmunkban, ahol a zaklatást nagyon is komolyan vesszük. Komolyabb bűncselekményeket, életek kisiklását előzhetjük meg vele.
Én örülök ennek a nyitási folyamatnak, a meginduló párbeszédnek, hogy a "píszí" hangnem immár közbeszéd tárgya lett. Az öröm csak amiatt nem felhőtlen, hogy sokan azt hiszik ez csak a színház és a film világára jellemző, s a szembenézési folyamat meg is fog állni ezen szervezeteknél. Ez ordas nagy hazugság és képmutatás volna. Remélem ez nem következik be, és a cégek felismerik a problémát és akár botrányok nélkül is részt vesznek a píszí környezet kialakításában.
Remélhetőleg alaptalanul félek attól is, hogy egyesek régi sérelmeik megtorlására akarják kihasználni a helyzetet és alaptalan vádaskodásokkal akarnak revansot venni vélt vagy valós sérelmeiken. A szexuális zaklatással való alaptalan rágalom a lehető legnagyobb felelőtlenség lenne, hisz egy-két alaptalan lejárató kampány már elég lenne a szükséges és időszerű változtatások megakasztásához.
Épp ezért jó lenne, ha jogszabály kötelezné a píszí közeli légkör megteremtésére a munkaadókat. Remélem egyszer eljön a kor, amikor jogszabály állít fel standardokat a munkahelyi zaklatás elkerülésére, amikor számon kérhetővé válnak a munkáltatók, hogy mit tettek vagy mit nem a zaklatások elkerülésére, hisz legtöbbször pont a munkáltatók azok, akik a botrány minimalizálása miatt az áldozatokba fojtják panaszaikat. Addig kérek minden jó érzésű embert, magyart és kisebbségit, férfit és nőt, jobb vagy baloldalit, politizáló vagy politikától undorodó embert, hogy álljanak ki a zaklatottak mellett, álljanak ki a zaklatók ellen. Ez közös ügyünk!