Mindenki bukott már el, nem kell hozzá politikusnak lenni. Elbukunk barátságainkban, szerelmeinkben, megbukunk szülőként, egy rosszabb napon elbukunk a karrierünkben is. Egy időre partvonalra kerülünk, ilyen az élet. A kérdés nem az hogy megbuksz-e valaha, hanem az, hogy visszatérsz-e a játékba, vagy ott maradsz a kispadon.
Egy okos ember nyilatkozta valamikor, hogy nem fél a bukástól, mert tisztában van vele, hogy minden politikus szükségszerűen a bukás felé halad. Ha nem bukik meg, az biztos jele annak, hogy az illető elnyomó, despota, egy diktátor.
Ezt az igazságot megtanulhatná a Momentum (immár párt-) elnöke.
Nem dicsérni jöttem Gyurcsányt és nem tisztem védeni. De elegem van abból, hogy boldog-boldogtalan Gyurcsányozik. Abban igaza van a Ferinek, hogy Gyurcsány Ferencet eltávolítani a politikai életből, vagy visszahelyezni oda, nem a Momentum elnökének feladata, nem az ő joga. Gyurcsány Ferenc politikai karrierjének egyedül a választók vethetnek véget - vagy saját maga.
Egyáltalán ki számít bukott politikusnak? Az a blogger, aki hosszú hónapokig sátrazott az ország háza előtt, és hol pártelnök akart lenni, hol forradalmat vizionált maga mögé, de igazából egyiket sem tudta elérni? Az Együtt vezetői és aktivistái, akik nem tudtak továbblépni Bajnai Gordon nélkül? Az MSZP gárdája, ahol lassan már mindenki volt elnök, alelnök, elnökségi tag, mégis ott élnek a múltban, ahol Gyurcsány hagyta őket?
És különben is -
Ha Gyurcsány Ferenc bukott politikus, akkor miért szeretne mindenki Gyurcsány Ferenc lenni?
Miért méri mindenki magát Gyurcsány Ferenchez? Tán bukásában is ő az etalon?
Még azzal is vitatkoznék hogy Gyurcsány Ferenc megosztó. Érdekes, hogy bár immár lassan 6 éve nem tagja az MSZP-nek mégsem áramlanak széles tömegek a Szocialistákhoz, sosem volt tagja az Együttnek, még sem kígyóztak sorok az Együtt irodái előtt, hogy belépjenek egy új párt új arcai mögé az emberek. A Momentum sem attól hangos, hogy átütő erővel gyűjtené a szavazatokat. Még ha tudja is tartani a jelenlegi irányt, mához számítva 50 év múlva talán lesz is esélyük arra, hogy érdemben beleszóljanak a politikába.
A választás viszont nem Gyurcsány Ferencről szól, hanem arról, hogy mely kérdések s mely válaszok érdeklik az embereket. A szegénység, a széthúzó társadalom, a gyerekek jövője, az iparosodás, a munkahelyek, a bizalom, vagy a stadionok kérdése a fontosabb; vagy kinek a hazugságában hisznek jobban? Érdekli-e az embereket a szép lassan szétvert egészségügy, hogy millióknak nincs biztosítása, hogy nincs pénz fűtésre, gyógyszerre. Érdekli-e az ikszelőt, hogy egyeseknek azért van évente új bútora, mert télen elfűtik, amit nyáron összegyűjtenek? Érdekes ezekben a kérdésekben a Momentum csak azt tudja szajkózni amit a többiek mondanak - például Gyurcsányék.
Nem vagyok Gyurcsány-hívő, de amit megérdemelnek mások, a Mesterházyk, a Molnár Gyulák, a Szigetvári Viktorok, a Fekete-Győr Andrások, a Bokros Lajosok, a Juhász Péterek, az Orbánok Viktorok, a Semjén Zsoltok, vagy Vona Gáborok, azt ő is megérdemli: hogy a választók döntsenek róla.
Nem kell szeretni Gyurcsányt, sőt cél lehet az is, hogy kiszorítsa egy versenytársa a politikából. Viszont ehhez érvek kellenek, annyi nem elég, hogy azért mert Gyurcsány Ferencnek hívják. Csináld jobban, mint Feri! Olyan politikát csináljon a Momentum, ami jobb, szebb, elegánsabb, mint a Demokratikus Koalícióé, legyen több híve, vagy tegye érdektelenné a volt miniszterelnököt, de kérem hagyja abba gyorsan amit csinál, mert visszaszáll a fejére.
Mert a Momentum is bukottakból áll. Olyanokból, akik valahol másutt már próbálkoztak a politizálással, csak nem jött be nekik.
A Momentum is csak egy lett azok közül, aki azt keresi, hogy mit miért ne csináljon. Miért ne fogjon össze más pártokkal? Miért ne vegyen részt az együttműködésben? Egyáltalán a Momentum miért maradjon fenn?
A NOlimpiát köszönjük, de ezen a szinten ez kevés egy kiadós Gyurcsányozáshoz.
