Politikai múlt nélküli szüzek vágtatnak a magyar ugaron, heroikus küzdelmet folytatnak az igazukért, az igazunkért, országjárásba kezdenek, felhorgadnak, szerveznek, lelkesen megmentik az elesett lelkeket. Hitelesek valamiben, hisznek a küldetésben. Őszinték, naivak és politikai tapasztalat nélkül indulnak. Néha elfáradnak, de újra felállnak. Hősök.

                              (Kép forrása: http://www.montazsmagazin.hu/te-hos-vagy-mar/)

Van, aki azt hiszi, Ő az új messiás. Hályogkovácsok naiv magabiztosságával kiáltják az égbe: itt vagyok, teljesítem, amit kér tőlem a sors. Mire vállalkoznak? Mire képes valaki, aki valamiben megszerezte a magabiztosságát, de fogalma sincs rendszerek működéséről, összefüggésekről, a mozgatórugókról, a kiemelkedő teljesítményhez vezető utakról, tömegek vezetésének titkairól? Mire lehet képes Ő, aki nem érti, de akit nem is érint meg a gazdasági egyensúly fogalma, fontossága; a fejlődés problémája és egyéb "felesleges" dolgok, mert az ma még nem a dolga.

És ha véletlenül győz? Ha rá hárul majd, hogy a rendszert működtesse, annak stílust adjon, a rendszerben egyensúlyt találjon; hogy embereket motiváljon hosszú távon – már nem egy újabb harcban, hanem a hétköznapokban, amikor az öröm, a békesség, a jól tapintható perspektíva, a fejlődés, a nagyon sokak gyarapodása a cél. Mit fog tenni egy szűz hős, ha győzött? Hogyan állítja le a saját rutinját, ami csapkodás, vibrálás, káosz, lendület és megállíthatatlanság? Hogyan lesz demokrata és egyúttal hatékony a lassú, sziszifuszi építésben?

Ő lesz a következő Antikrisztus? Hamar elérheti, ha nem képes ellépni magától és más utat járni. De mi késztet egy győztest, hogy a győztes stratégiát feladja és a fékbe taposson, hogy aztán már finomabban nyomhassa a gázt? Honnan jöhet a belátás, a bölcsesség? Idővel, sok tanulópénz és kudarc árán.

Mikor jön el a felelősség mértékének felismerése? Akkor, amikor már a politika szemétdombjáról nézik könnyes szemmel, keserűen, mit is tettek, mivé lettek?

Mégis ma ezek a hős szüzek a remény. A napsugár azoknak, akiknek a mindennapok fájnak a kilátástalanság miatt.

Rengeteget adnak, de rengeteget elvesznek.

Mert elveszik a politikai képzettség, szakértelem szükségességébe vetett hitet. Akik nem valamilyen értékközösségen, párton belül verekszik magukat a politikai közélet csúcsára, nélkülözik a kontrollt és nem élhetik meg az önkontroll kifejlesztésének tanulóéveit. Tragédia, hogy a mai magyar közvélekedés nem tekint, talán jogosan nem is tekinthet értékközösségként a pártokra.

A magyar közélet és közgondolkodás fejlődésének paradoxonja, hogy az egymást sárba döngölő politikai elit képtelen hitelességet, míg a semmiből érkező civilek nem tudhatnak kiforrott politikai rendszer működtetési stílust, tudást felmutatni. Mert az szakma, amit tanulni kell, mint bármi mást. Itt is csak a hosszútávon legjobban teljesítők, a politika szakma legjobbjai szabad, hogy lehetőséget kapjanak a csúcson. A vakbélműtétünket nem szívesen bízzuk a tegnap végzett nővérképzős kedves naivára. Miért pont a társadalmi-gazdasági fejlődésünket bíznánk felkészületlenekre?

Gondolkodók közül is sokan várják a megváltást a politikai eliten kívülről, civilek között keresik a jövő emberét. De „civilnek” lenni nem érdem. Állapot. A szűz hősök holnap már nem lesznek se újak se frissek, aztán már szüzek sem. Kopott politikusok lesznek.

Aztán jöhetnek az új hős szüzek, hogy újult vágtába fogjanak a magyar ugaron.

Valahogy nem tudok görcsölni az októberi 2-ai választásokon. Persze, hogy a nemek győznek, ám kétséges, hogy a Fidesz - Jobbik képes-e megmozgatni 4 millió embert, minden kétharmada ellenére. Ilyen hülyeségre, mint amiről szavaztatnak két hét múlva szót pazarolni sem érdemes.

A Magyar Kétfarkú Kutyapárt kampánya, sőt sikeres kampánya is mutatja, hogy ahogy közeledik október 2-a az egész kampányosdi úgy lesz egyre erőltetettebb, sőt egyenesen izzadságszagú. Mert a politikusok is beveszik saját hazugságaikat. Elég csak arra gondolni, hogy Nógrádban  keresnek határsértő migránsokat, és senki nem volt aki utánaszólt volna a srácoknak, hogy a menekültkérők az ellenkező irányban, a hátad mögött vannak.

Vagy lehet, hogy összetévesztették az M2-t az M5-tel, tehették, hisz mind a kettő út és nagyon hasonlóak. Azt se felejtsük el, hogy Nógrád megye sokkal közelebb van a Nemzeti Cirkuszhoz, mint Csongrád.

Persze tényleg sok gondot okozhatnak arrafelé az illegális szlovák bevándorlók, főleg a barnamedvék. Ráadásul eleszik előlünk a málnát, és még veszélyesek is. Tényleg nem szívesen találkoznék egy barnamedvével.

És hogy ezek után mi lesz október 2-n este? A legvalószínűbb, hogy mindenki, de tényleg mindenki közmegelégedésre kijelenti, lehetőleg élő adásban, hogy az ő pártja győzött. Érted, egy olyan választás, amikor mindenki győztesnek érzi magát - és nem is kerül sokba, csak két-három kórház rendbetételére elég öt milliárd forintba - már ha hihetünk a hivatalos adatoknak.

Hogy a sok győztes közt ki lesz a nyertes? Így két héttel a választások előtt meg merném kockáztatni, hogy a Kétfarkúak Kutyapártja. Mert ők azok, akik az első perctől kezdve a helyén kezelték ezt az egész kérdést: harsányan, sírva-röhögősen, de kinevették a hatalom agytrösztjeit, és képen röhögik mindkét oldal bénázó, vért izzadó politikusait.

Lássuk be, az embereknek erre lenne szüksége. Valakire, aki képen neveti mindazokat a politikusokat, akik saját hazugságaikat is elhitték. Hiányzik a humor, a hihető, hétköznapi lazaság - kicsit talán belőlem is.

Én ezért örülök annak, hogy azért vannak olyan civilek, akik nem akarnak komoly politikusok lenni - noha van politikai véleményük. A mondataiknak van füle-farka, és nem utolsó sorban visszahoznak valamit abból a magabiztos, az emberi lazaságból, a humorból, aminek hiánya sokkal jobban zavar a migránsoknál is.

Bármilyen tiszteletlenség is, én bizony a tegnapi beszéde alatt képen röhögtem Orbán Viktort - akit ilyenkor nehezemre esik miniszerelnöknek nevezni. Poénnak irtózatosan rossz, ha meg komolyan gondolta, akkor, kérem azonnal távozzon a politikából.

Bár igazából ez a gondolat mindenféleképp nevetséges.

Mert abszurdum, ha egy polgármester a miniszterelnöke háta mögött egyezkedik az egész országot érintő kérdésekben Brüsszellel. Ennyi erővel az érpataki polgármester is megállapodhatna az Unióval a kilépésről. Más Jobbikos polgármesterek meg bizonyára hadat üzennek Szlovákiának, Ukrajnának, Romániának és Szerbiának a magyar területek visszaszerzésért. 

Vagyis ez totális marhaság, Brüsszel sem fog egy várossal többről tárgyalni, mint regionális politikáról. Lehet, hogy egy Fideszes polgármester azt hiszi, de még a Jobbikosok is elismerik, hogy egy polgármester nem folytathat önálló külpolitikát az országot érintő kérdésekben.

Ám ha mégis létezne egy ilyen megállapodás a Brüsszel - Szeged tengelyen, akkor viszont Orbán Viktornak kell sürgősen aláírnia a lemondó nyilatkozatát, hisz miféle miniszterelnök az olyan, akit egy sima polgármester meg tud kerülni, mit megkerüli, olyan tekintéllyel rendelkezik, hogy Brüsszel is szívesebben tárgyal vele, mint a Kormány fejével?

Most komolyan, miféle vezető, miféle ember tűrné el, hogy egy beosztottja csak úgy átnyúljon a feje felett?

Lehet, hogy egyszerűen Orbán Viktornak hívják, a Röhejesnek?