Volt egyszer egy csapat fiatal, egy csapat kiábrándult és reményvesztett ember, akik azt gondolták, hogy lehet ezt a sárdobálást, amit ma Magyarországon politikának neveznek másképp is csinálni, talán még tisztességgel is. Az elindulásuk nagyon szépre sikerült, sokan bizalmat is szavaztak nekik, és bejutottak a parlamentbe. Zöldeknek nevezték magukat, de igazából sosem válaszolták meg, hogy mik is ők igazából. Az LMP nem maradt más, mint egy szervezet, amiről senki sem tudta micsoda, maximum egy zöld lámpa jutott az eszébe.

Az LMP minden ellen hevesen tudott tiltakozni, legyen az a kormány programja, vagy az ellenzéké. Tiltakoztak mindenféle besorolás ellen, ők akarják kitalálni a spanyolviaszt. Ami kevés újat - mint a nyílt és valamelyest őszinte környezetvédelmet - jelentenek a politikai szinpadon, azt sem képesek hatékonyan és hangosan, őszintén képviselni. Tiltakoznak az összefogás ellen, de csodálkoznak azon, hogy két éve beragadtak és nem képesek áttörést elérni.

A politika az összefogás művészete. A FIDESZ sikere azon múlt leginkább, hogy Orbán szemtelenül, hazug és álszent módon használta ki a többi politikai erőben lévő szakadást, miközben ő és emberi sikerrel akadályozzák meg, hogy a hívek észrevegyék a nyílt köpönyegforgatást és ezzel az Orbáni szövetség szétesését. Az LMP-nek volt esélye arra, hogy zászlós hajóvá váljon és kihasználva a FIDESZ  belső ellentéteit az demokratikus ellenzéknek a vezére legyen. Csak együtt kellett volna működnie Gyurcsánnyal, Bajnaival, az MSZP-vel, és meg kellett volna értenie, hogy az együttműködés az egyes kérdésekben nem jelenti az önállóság feladását.

A másik amit az LMP-nek meg kellett volna értenie, hogy a kampány nem két különböző válasz ugyanarra a kérdésre, hanem vita magáról a kérdésről. Ebben az LMP különösen jó lehetett volna, hisz a környezetvédelem kérdései igenis aktuálisak és igenis érdekli az embereket. Ha tudta volna képviselni ezen kérdések fontosságát nagyot lendíthetett volna a magyar politikán. Az LMP magát ugyan zöld pártként definiálta, de ennek ellenére nem képes következetesen és reálisan képviselni a környezetvédelmet.

Nincsenek új kérdéseik, nincsen összefogási hajlandóságuk, nincs elszántságuk, csak makacsan az ellenkezőjét igyekeznek szajkózni bárminek, amit meghallanak. Makacsul önállóak akarnak maradi és pont ezért lesznek pont egy a sok közül, egy szalasztott lehetőség.

Az LMP kongresszusának a döntését úgy foglalhatjuk össze: egyenesen megyünk elmúlni.

Az Alkotmánybíróság Alaptörvény ellenesnek mondta ki mindazokat a jogszabályokat, melyek - nevezzük nevén - tiltották a hajléktalanságot. Persze a hajléktalanságot tiltani persze olyan dolog, mint törvénybe iktatni, hogy a pártrendezvények alatt ne essen az eső: ostobaság. Ha esik úgyis mindenki elázik, ha valaki elveszíti a házát hajléktalan lesz, függetlenül attól, hogy befér-e az ideiglenes szállásra, vagy sem, hogy parkban, vagy kórházban, esetleg börtönben alszik.

A legviccesebbek mégis a nyilatkozatok. A FIDESZ nyilatkozata gyakorlatilag az Alkotmánybíróság nyakába varja az összes megfagyott hajléktalanért a felelősséget. Azt viszont jótékonyan elhagyja, hogy az emberek a hidegben nem csak az utcán, hanem minden nem fűtött helységben halálra fagynak. Vajon a bíróság felelős a fagyhalálért?

Mikor jut eszébe a FIDESZ-nek betiltani a téli nagy hideget? A mínuszokat? Mikor jut eszébe, hogy a kormány tehetné a legtöbbet az ország összes hajléktalanjának védelmében?

Barack Obamának, aki jogász, mellesleg a világ még mindig legnagyobb tekintélyű hivatalának a viselője, nem derogál kiállni és azt mondani, hogy a szegények elnöke kíván lenni. Nem megy bele semmi olyan megszorításba, melyek a szegény embereken akarja leverni a meggondolatlan háborúk hatalmas költségeit.

Ellenben dr. Orbán Viktornak nem tekinti magát egész Magyarország miniszterelnökének. Ő nem majd tízmillió magyar miniszterelnöke, ő nem a szegények miniszterelnöke, ő nem a hajléktalanok miniszterelnöke, nem a diákok miniszterelnöke, nem a dolgozók miniszterelnöke. Ő a gazadagok miniszterelnöke, a közgép miniszterelnöke. A felelőtlen gazdaságpolitika, a meggondolatlan törvénykezés és saját hatalmának a miniszterelnöke.

A fagyhalálért a fagy a felelős, és mindazon város és országvezetők, akiknek hatalmában és módjában állt volna az embereken segíteni, de nem tették. A hajléktalanokat nem az utcáról kell eltüntetni, hanem a hajléktalanszállókról, hogy önhibáján kívül ne legyen senki sem fedél nélkül.