Bármennyire is tudom, hogy az alkotmányunkra ráférne némi nemű átírás, mégsem gondolom azt, hogy ez lenne a legfontosabb feladata a Magyar Köztársaság Kormányának.

Először is ott van a gazdaság. Nem is olyan rég a kampányban ígértek egymillió új munkahelyet, amiből egyenlőre százezer új munkanélküli született meg, stabil gazdasági növekedést, amiből egyenlőre csak a táncoló forint árfolyamot látom.

S mikor devizahitelesek ezrei veszítik el az életüket, generációk a nyugdíj megtakarításaikat, akkor azt hiszem irritáló az alkotmánnyal foglalkozni.

Hacsak...

Hacsak nem akarunk államformát váltani. Mert a kép nagyon úgy fest, hogy most születik meg a fasizmus és sztálinizmus után a harmadik Magyarországot pusztító izmus: az orbánizmus. Magyarország államformája Orbánista Köztársaság.

Egyszerűen elegem van abból, hogy azt sugallják, hogy ezek a lépések fontosak, mert nekik így jó és nem tudnak alternatívákról. Elegem van abból, hogy elszalad mellettünk ez a század is, mert egy hatalommániás őrült - az ellenzék szerencsétlensége mellett - parkoló pályára állítja az országot.

Egyszer egy ember egy tanyára ment a kocsijával, de elakadt az úton egy hatalmas pocsolyában. Épp arrafelé szántott a gazda, aki meglátta és azt mondta neki: "Kihúzom önt, de tízezer forint lesz, mert ma már ön az ötödik autós akit ki kell húznom." Az autós megdöbbent: "Az ötödik? Te jó ég! Akkor mikor van ideje szántani? Éjjel?" "Nem" - válaszolta a gazda - "Éjjel a pocsolyát hordom tele vízzel."

Nem irigylem a Orbánt és a sleppjét. Úgy tesznek, mintha ez lenne a nép akarat, és egyetlen reményük az, hogy nem vesszük észre, hogy ők azok, akik feltöltik a pocsolyát minden este. De az emberek okosabbak, mint hiszik: Szerintem észrevettük.

Alternatív energiaforrásokat kéne találnunk. Megoldást a beázó iskola tetőkre, megoldást a házukat elvesztő devizahitelesek problémáira, megoldást az infrastruktúrára, a széthulló utakra és a tönkremenő vasútra. Megoldást a munkanélküliségre, megoldást a csődbemenő önkormányzatokra. Megoldást a fiatalok életkezdési nehézségeire. Több orvost, több ápolót, több jól fizetett tanárt az iskolákba. Fejlesztenünk kellene a közbiztonságot, több rendőrt, több eredményesen lezárt bűnügyi nyomozást. Jobban felszerelt kórházakat. Kutatás-fejlesztési programokra több pénzt.

A Kormány úgy látszik ezekre nem ér rá, elfoglalja őket hogy beássák magukat a hatalomba, lehetőleg minél mélyebbre.

Nem irigylem őket, csak egy reményük maradt, hogy nem vesszük észre. Pedig de....

Komolyan szeretném egyszer megkérdezni Hoffmann Rózsától, hogy a hülyesége genetikai eredetű, vagy hosszas munkával ért-e el erre a szintre? Bár gondolom nem értené...

Hoffmann Rózsa, aki kijelentette, hogy az óvodáknak a lányoknak a nemi szerepük megélésére kéne nevelni - vagyis arra, hogy vele ellentétben maradjanak otthon a kuktánál és maximum titkárnők legyenek - arra vállalkozik, hogy megreformálja azt, amiről azt se tudja, hogy mi fán terem.

Vajon Hoffmann Rózsa meg tudna írni egy érettségit? Kitudna járni egy egyetemi szakot, úgy hogy mellette dolgozik, szakmai gyakorlatot szerez? Szerintem a mai szabályok szerint sem tudná megtenni, nem hogy azok szerint, amiket kitalál.

Ha azt várjuk - félig joggal - hogy a diákok viseljék a felsőoktatásuk költségeinek egy részét, akkor a diákok joggal várják el, hogy a felsőoktatás lehetővé teszik nekik azt, hogy ne pusztán a diákhitel (ami mellesleg sokszor a tandíjra is alig elég) segítsen nekik, hanem maga a felsőoktatás tolerálja azt, hogy a nappali tagozat mellet is sokan dolgoznak, szakmai gyakorlatot szereznek, vagy csak egyszerűen kell nekik a pénz megélhetésre, mert - ó, fájdalom! - nem csak a milliomosok gyerekei szeretnének tanulni. És ha munka mellett nem sikerül egy - két (négy-hat) vizsga, hát előfordul, különösen, ha valaki nem büfé szakon tanul. (Mint a francia-orosz szak, hehe).

Nem mindenki lustaságból bukik. Hoffmann mivel akarja kárpótolni azokat a diákokat, akik azért buknak meg és ki az egyetemekről, mert szüleiknek szerettek volna segíteni?

A felsőoktatásuk nem tökéletes, ez igaz, még azzal is egyet tudok érteni, hogy súlyos problémák vannak benne. De amit Hoffmann csinál az csak egy visszatáncolás egy régi, dicsőségesnek hitt korba, mely ugyanúgy elavult, mint ma a gőzmozdonyok: múzeumokba való.

Pedig az oktatás - alsó és felső szinten egyaránt - a jövő záloga. Itt dől el, hogy nyugdíjas korunkra lesz-e elég orvos és ápoló mellettünk. Itt dől el, hogy gyerekeink és unokáink mit és milyen színvonalon fog tanulni. Mikor az oktatásra gondolok az jár a fejemben, hogy egy ma született gyereknek jó esélye van arra, hogy olyan helyre jusson, ahol még ember nem járt vagy gyógyítson egy ma még veszélyes és halálos betegséget. Ez a jövő. És az oktatás az amit tehetünk érte.

Lehetne ezt másképpen csinálni tanárnő: tegyük lehetővé, hogy mindenki hozzájuthasson megfelelő mennyiségű konzultációhoz, hogy a tanárok tegyenek fel olyan jegyzeteket, melyeket megtanulva a diák legalább átmegy. Tegyük könnyebbé azok dolgát, akik szakmai gyakorlatot szeretnének szerezni, vagy magukat tartják fent - egyszóval dolgoznak az egyetem mellett.

Higgye el tanárnő - pont magának kéne magyarázni, aki nevelés elméletből doktorált? - azok, kik lustaságból bukdácsolnak az egyetemen, maguktól is ott hagyják a felsőoktatást. Nézzen a számokra: minden 10 felvett elsősből 5-6 diplomázik csak le.

Dolgozzunk ki módszereket inkább arra, hogy a középiskolában a gyerek azt tanulja meg, amit kell, de azt nagyon, dolgozzunk inkább azon, hogy általános iskoláink ne ázzanak be, dolgozzunk azon, hogy tanárnak lenni megérje a diplomázás után is.

És tegyük lehetővé, hogy mindenki tanulhasson, aki akar, mert egyre gyorsabban változó világunk elzakatol mellettünk, ha nem tartjuk vele a lépést.

Van tenni való az egyetemi kibuktatások nélkül is.

Tudom, a Parlament azért van, hogy vitázzanak. Tudom, az ellenzék meg azért van, hogy kontrollálja a kormányt. Azt is tudom, hogy a kétharmados kormánytöbbség mindent megtehet - és mindent meg is enged magának. Ezt mind tudom.

De tudom azt is, hogy akkor, amikor a kormánytöbbség mindent megtehet, amit akar - és mindent meg is tesz, mert az orbánviktornak se lelkiismerete, se felelőssége, csak felhatalmazása van - csak a határozott ellenzékiség vezethet tartós eredményre. Igazából a konstruktív ellenzékiség fontosabb, most mint a kiegyenlített helyzetben, mikor a kormánynak csak szűk többsége van.

Aki Orbánnal egyetért, az mind ott van a kormány mögött. Schifferéknek éppen ezért nem azt kell megmutatniuk, hogy nem értenek az Orbáni Szent Akarattal egyet, hanem azt, hogy ők milyen választ adnának a modern kor kihívásaira. Itt az alkalom, modnja el a kamerába, hogy az LMP nem csak nevében csinálná másképpen, hanem akarja és tudja is másképp csinálni.

Nem könnyű, de ha az ellenzék konstruktív módon, módosítókkal és javaslatokkal árasztja el a parlamentet, egyrészt elvesz valamennyit a kormány levegőjéből, másrészt határozottan a kamerába mondja bele, hogy emberek, nekünk van valós alternatívánk. Igenis tudjuk másképpen csinálni.

Addig viszont az LMP - és az ellenzék - nem lesz más, mint egy bénán hápogó kacsa, melyen Orbán Viktor nyugodtan röhöghet, mert nemek nem veszélyeztetik az ő többségét. Csak a valós alternatívák.