Nem mindig találjuk meg a hibák valós okát, nem mindig tesszük fel a helyes kérdéseket. nem mindig azokat okoljuk akiket kellene. főként nem azokkal veszekszünk akikkel kellene.

Van amikor villámhárítónak használunk személyeket, jellemzően hozzánk közelállókat, akiksemmiről sem tehetnek. megbántjuk őket akaratlan.

Emberi természet. mondhatnánk. hibás, pontatlan, tökéletlen magyarázat ez. zaklatottságunk nem mentesít az okok felderítésének kötelezettsége alól, a miértek maradnak. csak annyit érünk el vele, hogy eggyel több, ami nyomja a lelkünket.

Fontos felismerni az ilyen magába záródó, öngerjesztő folyamatot. Mi magunk is tudunk tenni ellene, illetve az embertársunkat menthetjük meg valami sokkal nehezebbtől, ha finoman szembesítjük, rákérdezünk. Önvizsgálat fájdalmas, de ebből a helyzetből csak ez a nehéz út vezet vissza. jó ha ilyenkor van valaki mellettünk, akire számíthatunk, akiben hiszünk. Bár ez nagyon nehéz, érdemes vele megbírkózni.

És most alkalmazzuk a hallotakat a saját életünkre...