Nem titok, Magyarországnak úgy kell minden egyes munkahely, mint egy falat kenyér. Még az egyébként önfejű és sok esetben süket struccpolitikát folytató Orbán kormányzat is elismeri, hogy hiány van adófizető állampolgárokból.

Elismeri, fennen hangoztatta is még az év elején, az egymillió új munkahely programját, majd szép lassan elkezdte leépíteni, és végül mély hallgatás van a témában azóta is. Először 2014-re tolták a céldátumot; ma viszont már ott tartanak, hogy helyesebb lenne egymillió új munkanélküli programjáról beszélni, s ezt a számok is jobban alátámasztják.

Beszéljenek a számok: a kormány 2010. augusztusában hirdette meg az egymillió új munkahely programot, ekkor 3 789 400 embernek volt munkája Magyarországon. Ennél egymillióval többet szeretne a kormány, többször módosítva a saját magának szabott céldátumot, kitolva az egészet a nevetségesen messze lévő 2020-ra. A statisztikai hivatal adatai szerint februárban aktuálisan 3 776 100 embernek volt állása, ez 13 300 fővel kevesebb, a munkanélküliségi ráta pedig nyolc hónapja, a tavaly tavaszi választások óta a legrosszabb: 11,2%.

Ha időarányosan is kérem számon a kormányon az egymillió új munkahelyet, máris körülbelül 63 000 munkahely hiányzik az ígéretből. A legszomorúbb az, hogy a kormány eddigi intézkedéseiben, nyilvánosságra hozott terveiben sehol sem lehet látni azt, hogy mit akar kezdeni a kormány a jelenleg növekvő munkanélküliséggel, azon kívül, hogy még több ezer, vagy akár egymillió embert szeretne részben a tankötelezettség leszállításával, a felsőoktatás leépítésével és a rokkantak számának csökkentésével a munkanélküliek táborába juttatni.

Az Orbán csomag tervei közt sem szerepel az, hogy konkrétan hogy szeretne a kormány új munkahelyeket létrehozni, mindössze az jelenik meg, igaz ez markánsan, hogy szeretnék a statisztikailag munkaképes korúnak nevezett lakosság minél nagyobb részét a munkaerőpiacon látni. Arról, hogy ott mit kezdenek az álláskeresők millióival, a kormány táján senki sem tudja.

Mint ahogy a kormány azzal sem számol, hogy nem csak a munkanélküliek számát növeli intézkedésivel, de olyan embereket küld a munkaerőpiacra, akik munkahelyhez juttatása az átlagosnál jóval nehezebb: szakképzetlen 15 éveseket és valamilyen százalékban csökkent munkaképességűeket. A statisztika világosan mutatja, hogy a mai helyzetben a munkaerőpiac nem tud mit kezdeni a szakképzetlen és csökkent munkaképességű emberek tömegeivel, hisz szakképzett, egészséges emberek sem találnak munkát.

Millió ember óhaja hát, hogy a megszerzett "felhatalmazással" ideje lenne nem visszaélni, és komoly munkába fogni: nevetséges alkotmányozási hajcihő, hatalom bebetonozási kísérletek helyett munkahelyeket teremteni!

„Negyven éve vezető vagyok, ha hozzám valaki bejön egy állásért, nem is kell megszólaljon, csak tegyen felém három lépés, vagy négyet, hogy már meg is szagolhassam, én kiadom a bizonyítványát. Még azért udvariasságból belenézek az életrajzába, bólogatok egy kicsit, és már tudom, hogy fölveszem vagy nem.”

S akinek ilyen orra van a tehetséghez, nem más, mint Schmidt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke. Többen egyetértenénk vele, ha orrának e becses érzékenységét inkább valamely illatszergyártónál kamatoztatná, esetleg a vámosoknál szagolná ki a zugárút, vagy még inkább, ha a most eltűnő pénzek nyomába szegődnie, mielőtt a szaguk is eltűnik. Sokkal hasznosabb lenne az az orr, mint most, ahogy bohócot csinál magából és minden magyar emberből.

"A lányok teste a legfontosabb… Félre ne értsenek! Mint biológiai vagyont gondolom."

És EZ a Magyar Köztársaság Elnöke? Ugye ez csak valami politikai kabaré kandi kamerája! Ugye tényleg félreértem, és nem arról beszél Schmidt Pál, hogy a lányait külföldre exportálta, holnap pedig hivatalosan is megnyitja a III. Magyar Lánykereskedő ZRt. külképviseletét Dubajban? Biológiai vagyon? Főző, mosó, takarító, gyereket szülő bio-robot? Hol él? Ekkor hülyeséget, a magán és mindenki máson kívül levő Mádl sem mondott a legrosszabb pillanataiban! Pedig sokan azt hittük ennél nincs rosszabb! Van! Van aki ilyennek született! Szegény...

Ezzel a címmel jelent meg egy cikk a felvi.hu-n.

A kérdés nagyon aktuális, hisz alig féléve Magyarország összlakossága 10 millió alá csökkent, és ez ellen csak a mai huszonéves generáció, az Y generáció tehet valamit.

Akar. Akarunk. Nem is egyet. De nem mindegy milyen körülmények közé.

Meggyőződésem az anyaságot nem elismerni kell, és a nőket nem kell kényszeríteni szingli adóval a házasságba és a családalapításra, csak lehetőségeket kell teremteni arra, hogy családdal is élhető legyen ez az ország. El kell érni azt, hogy annyi lehetősége legyen egy fiatal nőnek, hogy a család ne ütközzön a karrierrel. És főleg nem kell, mindenféle hoffmanni hülyeségekkel megijeszteni a leendő szülőket.

Bölcsődék és óvodák kellenek a lakóterületekre és a munkahelyek mellé, meg kell oldani a valódi részmunkaidős foglalkozást, tényleges és hathatós védelem kell a szülőknek, hogy gyermekük betegeskedése miatt a munkaadójuk ne rúghassa ki őket. Nem pénzbeli segítség kell, hanem legfőképp lehetőség. A Gyes és a Gyed sosem fogja pótolni a kiesett jövedelmet, Magyarországon ma egy kereset viszont sosem lesz elég egy család fenntartására - csak kivételes embereknél, mint a politikusok.

Bölcsődék és óvodák: olyan intézmények, melyek fenntartását támogathatnák a közepes és nagy cégek, vállalkozások, hisz az ő érdekük is, hogy a közelükben legyen egy "gyerekmegőrző", ahol az anyák és/vagy apák biztonságban tudják a gyermeküket, míg dolgoznak. Ahová a szülő szükség esetén átmehet.

Kell a hathatós védelem, hogy a szülőket gyermekük betegeskedése alatt, vagy annak okán se lehessen kirúgni. Sajnos Magyarországon sokan tesznek ilyet és még nem is feltétlenül a legnagyobb vállalatok, hanem kisvállalkozások! Meg kell akadályozni, hogy a cégek kizsigereljék a szülőket.

A kisgyermekes anyák számára részmunkaidős programok kellenek. Ahogy nő a gyerek egyre többet dolgozhat a szülő: nem esik ki a rutinból, és kiegészítheti a családi kasszát, a munkáltatóknak meg nem kell egy vadonatúj embert betanítaniuk arra az egy - két évre.A fokozatosság a gyereknek is használ, hisz a közösségbe való beilleszkedés nem forgatja fel fenekestül a mindennapjait, először csak heti egy-két alkalommal van távol a megszokott családi fészektől, az anyukájától-apukájától: ennél még a játszótéren is többet tölt el futkározva.

Az én fejemben valahogy így nézne ki egy népesség ösztönző, egy családbarát program. Egy élhető ország.

Döbbenetes számok kerültek a napvilágra pár napja, nem kis huzavona után Esztergommal, pontosabban a város előző kiskirályának Meggyes Tamás gazdálkodásával kapcsolatban. Szemem egyre jobban kerekedett ki, szinte fizikai fájdalmat okoztak azok az adósság hegyek, amiket a szemtelenül a kamerába vigyorgó Meggyes, aki körmeszakadtáig ragaszkodott a hatalmához, és leváltása után megpróbálta az egészet az új, független, és országosan is példaértékű összefogással megválasztott Tétényi Éva polgármester asszony nyakába varrni.

Meggyes talán a városlakók lelkét is elzálogosította volna, ha van még egy kis ideje.

A hatalmától megrészegült kiskirály csak az utóbbi három évben körülbelül négy milliárd forintnyi adósságot testált az utódaira, és gazdálkodásának egyenes következményeként mindent felélt, azt is, még azt is ami még nem is volt a kezében. Mindezt felhatalmazás és a törvényesség látszatja nélkül, saját magában végig bízva, és nyíltan törvényt szegve, hisz a királyokat nem kötik a törvények. De szerencsére minden királyságnak egyszer vége lesz...

... de az adósság marad. És ezt a pénzt nem Meggyes fizeti vissza, de nem is két év alatt kigazdálkodható összeg. Ez hosszú tíz évekre megbélyegzi a várost és elnyomoríthatja azt. Ezt az adósságot Meggyes rajzasztalon se lévő unokái is megérezhetik - ha ugyan Esztergomban maradnak.

A legszomorúbb ebben, hogy Meggyes és a bandája, az alpolgármestere és a jegyzője, minden felelősségre vonás nélkül megússzák, lévén közalkalmazotti és köztisztviselői státuszuk megszűnt mire a szabálytalanságokra fényt derítettek. Mentességükben kétségkívül jelentős szerepe van az országos hatalomnak, mely mély hallgatásba burkolózik és ebbe kényszeríti a médiát is remélve, hogy az emberek nem veszik észre a hegyet. Rossz hírem van, észrevettük. Mint azt is, hogy ha Meggyes nem narancsos lenne, hanem vörös, kék, zöld, vagy bármilyen más színű már rég meglett volna a módja annak, hogy felelősségre vonják. Még ha csak tized ennyi lenne a hiány akkor is.

Észre vettük azt, hogy az MSZP kormányok idején mindenütt korrupciót kiáltó jelenlegi kormányfő a kisujját sem mozdítsa azért, hogy Meggyest, aki jelenleg is aktív országgyűlési képviselő, felelősségre vonjanak, pedig most is döntéshozó, most is nagy pénzekre van hatással.

Hogy is fogalmazott Rogán és Kósa? Csontvázak vannak minden szekrényben. Igazuk van, csak az a szekrény és az a csontváz narancs színű....

Nagy Nemzeti Megmentőnk Médiaalkotmányának hatásai

2010, a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata (NENyi) és I. avagy Orbán Viktor a Nagy Nemzeti Megmentőnk, valamint a NENyi Legfőbb Letéteményesének hatalomból való száműzetéséből való visszatérésének az éve volt.

Elmondhatjuk, hogy Nemzetünk Legfőbb Ura tanult a hibáiból, amiért 2002-ben a vörösök vezette ellenforradalmi csapatok elől elmenekülni kényszerült és itt hagyni szeretett nemzetét és nyolc évre száműzni magát, mint választott politikust a hatalomból.

Nemzete 2010.-ben mégis megtért és bűnbánóan azonnal teljhatalmú vezetőjévé tette a válságos időkben Orbán Viktort, akit később a történelem csak I. Viktorként, harmadik államalapítónkként jegyez. Hálája jeléül pedig új időszámítást vezetett be egész Európa: ezentúl nem Jézus Krisztus születésétől, hanem Orbán Viktor visszatéréstől számítjuk az időt.

Hatalomra lépésének első évében azonnal leszámolt a gonosz nagy hatalmakkal, melyek az első uralkodásának a bukásáért voltak felelősek: a médiával és a hatalmas internet nevezetű szörnnyel, melynek új neve OVSZ. 1. újév napjától (2011. január 1. a gyengébbek kedvért) InterNYet. Innentől fogva egy hangot lehetett hallani: Orbán Viktor mélabús szavait, melyet átitatott a nemzete jövőjéért való állandó aggodalmaskodás.

Sokan felismerték a Nagy Viktorunk eme nagy lelki vívódását és örömmel segítették abban, hogy külföldi, nemzet alázó és semmihez sem értő emberek ne zavarhassák a gyötrődő lelkét, és betiltottak minden blogot és lehető legjobban szabályoztak minden véleményt a Szavazófülkék Narancsos Forradalma nevében.

Ezzel a törvénnyel a későbbiekben is rengeteg gondtól védte meg a magyarokat. A magyaroknak ezentúl nem kellett gondolkodni, nem kellett eltérő vélemények összevetésével foglalkozniuk, és egyszerűbbek lettek a mindennapok is, hisz mindenkinek elég volt naponta egyszer egy híradót megnézni, amiben Orbán Viktor személyesen biztosította őket, hogy minden a legnagyobb rendben van és ettől az emberek megnyugodhattak és éjszaka nyugodtan mertek nagyokat álmodni.

A média ugyan még fellármázta a külföldi birodalmakat, de Orbán Viktor minden idők legnagyobb államférfijához méltó sztoikus nyugalommal fogadta a kritikákat, majd mindegyik meghallgatása után csillogó bölcsességével bemutatta a követeknek az új médiatörvény előnyeit, akik az Ő  bölcsességétől elámulva tértek vissza hazájukba, magukkal víve Orbán Viktor eszményét, amit a hatásukra mindegyik ország - példaként követve a Magyar Bölcset - bevezetett.

Elmondhatjuk, hogy Nemzeti megmentőnk a Médiaalkotmánynak nevezett médiatörvénnyel nem csak megalapozta hazánk felvirágzását, de először csillant meg benne az a fényes alak, akinek bölcsességéhez nem volt fogható, és melyet azóta is a világon mindenütt emlegetnek: fiam, olyan bölcs vagy mint Orbán Viktor.

Nem tudom, milyen magas láza van Hoffmann Rózsa államtitkár asszonynak, de szerintem életveszélyes. Más magyarázat nem lehet azokra az ötletekre, amiket korábban megszellőztetett, és amiket most közzétett. Annyi kapitális marhaság van benne, hogy ha van is benne használható, sőt jó ötlet, elvész.

Úgy kavar feleslegesen nagy indulatokat a koncepciótlan, átgondolatlan, összevágott és összedobott oktatási tervével, hogy a magyar oktatás rákfenéjét mindvégig elkerüli: nem határozza meg a kereteket, azt az egységes rendszert, és tudás mennyiséget, amit érettséginek garantálnia kell, amire a felsőoktatás építhet.

Mert a legnagyobb feszültségforrás az oktatásban és egyben a felsőoktatás elnyúlásának az egyik okozója az, hogy a középiskolák nem tudják meddig adják le az anyagot, az egyetemek nem tudják mit követelhetnek meg. Ennek a nem tudásnak ára van: a középiskolai törzsanyag változásai olyan messzire lökték egymástól a közoktatás végét és az egyetemek elejét, amennyire csak lehetséges.

Az oktatási kormányzatok pedig évek óta adósak ezzel a pedagógusoknak: nem azt kellene megmondani, hogy hogyan, hanem hogy a felvételi tárgyakból mennyit. Egy fix követelményrendszert kell kialakítani, amit az egyetemek megkövetelhetnek a BSc. belépési feltételeként, és amihez igazodhatnak a középiskolai tanárok és beoszthatják az anyagot ennek elérésére. Ha ez megvalósulna, egy nagy lépést tennénk afelé, hogy belátható időn belül az egyetemek ismét megbízzanak a középiskolákban, és egy egységes skálán értékelhessék a jelentkezők képességeit.

Viszont amíg ez hiányzik feleslegesnek tartom az olyan határozottan népnevelő jellegű, populista, de semmire se jó elképzeléseket, mint a kötelező közmunka. Sokkal célravezetőbb lenne a tananyagok racionalizálása, olyan kimeneti feltételek felállítása, melyek elsajátítása fontos a mindennapi életben. Ilyen lenne a például a magyar nyelv és irodalom oktatásában a nemzetközi irodalom (főleg az ókori) súlyának csökkentése a magyar irodalom és a fogalmazási, szövegalkotási készségek fejlesztésének a javára. A mai kommunikatív világban nem feledkezhetünk meg arról, hogy bizonyos szövegfajták megértését és megtanulását nem bízhatjuk a harmadik és negyedik osztályban tanított fogalmazás órákra. A kommunikáció fejlesztése az érettségig szükséges.

És ez csak egy tantárgy volt.

Határozzunk meg minimum célokat, amit magabiztosan kell tudniuk a diákoknak. Kevesebbet, de azt jól tanuljuk meg, és magabiztosan használjuk. Felesleges kettő - három nyelv tanítása addig, amíg 12 év alatt egy nyelvből nem sikerül a nyelvvizsga a tanulóknak. Nem azért katasztrofális a magyar nemzet idegennyelv tudása, mert egy nyelvet tanítanak, hanem azért mert egyetlen egyet sem oktatnak alaposan, egyetlen 12 évet átfogó programmal. Persze van akinek egy idegnyelv kevés. Akinek van érzéke hozzá, az nyugodtan felvehet kettőt, vagy akár ötöt is, de a kormányzatnak nem a nyelvzsenikre kell építenie, mert van akinek ez az egy is éppen elég.

Amikor felrajzolódtak a követelmény rendszerek, a konkrét témakörök, amiket az egyetemek várnak és amit a középiskolák nyújtani szeretnének, csakis ekkor jöhet szóba az, hogy a kimeneti rendszer egy vagy kettő szintű legyen. Ekkor figyelembe kell venni ugyanakkor azt is, hogy bár az érettségi mindig az aktuális 18-19 évesekre van hatással, a mai világunkban nem egyszer felnőtt fejjel kell új képességet elsajátítanunk, visszaülni az egyetemek padsoraiba. Úgy kell kialakítani a felvételi rendszert, hogy az aki másod-harmad diplomát szeretne, vagy csak egyszerűen évekkel később dönti el, hogy mit szeretne tanulni, azok is beléphessenek a  felsőoktatásba.

Nem, Hoffmann Rózsának nincs semmilyen koncepciója. Meggyőződésem, hogy a KDNP oktatás politikusa, ha keresztül viszi ezeket a terveket (és miért ne tenné?), egy év alatt nagyobb kárt tesz az oktatásban, mint az előtte lévő kormányok összesen. Sajnos eljutottunk oda, hogy az oktatást, mint fogalmat, mint intézményt és mint folyamatot kell megvédeni, vele együtt azt a több generációnyi fiatalt, akinek az életét teheti tönkre ez az ámokfutás.

Szörnyű, hogy egy nevelés pedagógus fejében ilyen gondolatok kapnak helyet, melyek már-már sértik a tanuláshoz való alkotmányos jogot.

Bár kétharmaddal nem nehéz törölni ezt a jogot az Alkotmányból...

A nagy hajcihő közepette, két alkotmányozás, oktatási törvény és magánnyugdíjpénztár államosítás közt elfelejtkeztünk egy jelentős csoportról, akik eleve segítségre szorultak és a Fidesz dobálózásainak közepette egyenesen a csőd felé tartanak.

A deviza hitelesekről van szó.

Sokaknak ismerős lehet a következő helyzet: Adott egy fiatal pár, egy gyerekkel. Évekkel ezelőtt a lakásvásárlásra felvettek CHF alapon kölcsönt. Körülbelül 300 EHUF-ot kerestek ketten, megengedhették maguknak a 65EHUF-os törlesztőt.

Nem is lett volna ezzel semmi probléma, de a válság hatására ez felment előbb 105EHUF-ra, majd 140EHUF-ra, miközben a futamidő felment 25 évre és bevállalták a második gyereket is, akit régen terveztek.

Jelenleg a 140EHUF-os törlesztő részletet fizetik egy fizetésből és a GYES-ből, összesen 180EHUF-ból. Közel lehetetlen matematikai feladatot végeznek el nap mint nap. Rezsi, ruha koszt, a nagyobbiknak iskola...

Ez természetesen nem jut el a kormány elé. Inkább erőszakkal államosítják tőlük mindazt, amit öregkorukra tettek félre, és amellett hogy meglopják, el is veszik tőlük a biztos öregkor minden reményét. A nyugdíjadó kialakítása egyet jelent azzal, hogy mi fizetünk nekik, ők meg már ígéretet sem adnak, hogy mi abból viszontlátunk valamit.

A kormány leghűségesebb szavazóit kopasztja meg, és ha abban reménykedik, hogy az emberek nem veszik észre, akkor rossz hírem van. Ezek az emberek még nem estek át a Hoffmann-féle vizsgálaton és tudnak gondolkodni. Szerintem észrevették.

Ahogy az emberek vagyonokat veszítenek a hiteleken és a nyugdíjakon, úgy, vagy még jobban veszti el a kormány azt a kevéske hitelét is, mind a külföld, mind a választók szemében. Kétséges, hogy kitart-e a ciklus végéig.

Legkésőbb 2014-ben választások lesznek, és ne higgye a Nemzeti Egységet Megszemélyesítő Személy, hogy az emberek addig elfelejtik mindezt. A 2002-es választási eredmény tisztes vereség volt, a 2014-es viszont a Fidesz-KDNP - és Orbán Viktor - végét jelenti. Akkor majd mehetnek a hullaházba, a most kirabolt devizahitelesek és magánnyugdíj-pénztári tagok, vagyis a kisemberek mellé.

Oktatás, nyugdíj... Orbán Viktor kormánya lassan mindenkit halmozottan hátrányos helyzetbe hoz, s ahelyett hogy a középosztályt és a kisembereket - a választóikat - szolgálnák, gátlástalanul teremtik meg annak a fedezetét, hogy legyen mit elpocsékolniuk a következő két évben.

Két év múlva pedig csődbe megyünk, de gondolom ez nem Orbánnak lesz majd a gondja...

Bármennyire is tudom, hogy az alkotmányunkra ráférne némi nemű átírás, mégsem gondolom azt, hogy ez lenne a legfontosabb feladata a Magyar Köztársaság Kormányának.

Először is ott van a gazdaság. Nem is olyan rég a kampányban ígértek egymillió új munkahelyet, amiből egyenlőre százezer új munkanélküli született meg, stabil gazdasági növekedést, amiből egyenlőre csak a táncoló forint árfolyamot látom.

S mikor devizahitelesek ezrei veszítik el az életüket, generációk a nyugdíj megtakarításaikat, akkor azt hiszem irritáló az alkotmánnyal foglalkozni.

Hacsak...

Hacsak nem akarunk államformát váltani. Mert a kép nagyon úgy fest, hogy most születik meg a fasizmus és sztálinizmus után a harmadik Magyarországot pusztító izmus: az orbánizmus. Magyarország államformája Orbánista Köztársaság.

Egyszerűen elegem van abból, hogy azt sugallják, hogy ezek a lépések fontosak, mert nekik így jó és nem tudnak alternatívákról. Elegem van abból, hogy elszalad mellettünk ez a század is, mert egy hatalommániás őrült - az ellenzék szerencsétlensége mellett - parkoló pályára állítja az országot.

Egyszer egy ember egy tanyára ment a kocsijával, de elakadt az úton egy hatalmas pocsolyában. Épp arrafelé szántott a gazda, aki meglátta és azt mondta neki: "Kihúzom önt, de tízezer forint lesz, mert ma már ön az ötödik autós akit ki kell húznom." Az autós megdöbbent: "Az ötödik? Te jó ég! Akkor mikor van ideje szántani? Éjjel?" "Nem" - válaszolta a gazda - "Éjjel a pocsolyát hordom tele vízzel."

Nem irigylem a Orbánt és a sleppjét. Úgy tesznek, mintha ez lenne a nép akarat, és egyetlen reményük az, hogy nem vesszük észre, hogy ők azok, akik feltöltik a pocsolyát minden este. De az emberek okosabbak, mint hiszik: Szerintem észrevettük.

Alternatív energiaforrásokat kéne találnunk. Megoldást a beázó iskola tetőkre, megoldást a házukat elvesztő devizahitelesek problémáira, megoldást az infrastruktúrára, a széthulló utakra és a tönkremenő vasútra. Megoldást a munkanélküliségre, megoldást a csődbemenő önkormányzatokra. Megoldást a fiatalok életkezdési nehézségeire. Több orvost, több ápolót, több jól fizetett tanárt az iskolákba. Fejlesztenünk kellene a közbiztonságot, több rendőrt, több eredményesen lezárt bűnügyi nyomozást. Jobban felszerelt kórházakat. Kutatás-fejlesztési programokra több pénzt.

A Kormány úgy látszik ezekre nem ér rá, elfoglalja őket hogy beássák magukat a hatalomba, lehetőleg minél mélyebbre.

Nem irigylem őket, csak egy reményük maradt, hogy nem vesszük észre. Pedig de....

Azért - de nem mellesleg - egy lelkész (vagy pap, kinek mi tetszik) nekem ne legyen előítéletes. Én az vagyok, de nem vagyok lelkész, és úgyis utálom az embereket. De egy lelkész legyen szíves venni a fáradtságot és figyelni, hátha megtalálja az okot az ember viselkedésére.

Ültünk az kolesz előtt. Beszélgettünk.

Mindenféle szóba került, pedig az elején csak az informatika volt a közös alap. De az informatika mindenütt jelen van...

Nevetett.

Az agyam lázasan dolgozott, hogy összerakja. Sikerült.

Működött.

A nap lassan lefele sétált, mikor felálltunk a padról.

Fura volt.

Értettem, mit mond, pedig sosem tanultam azt a nyelvet.

De a válasz.... nos a válasz más. Azt nem tudtam hírtelen kiötleni.

Kettőt habogtam, majd segítséget kértem.

Nem hallotta meg senki, mégis összekalapáltam egy értelmes mondatot a nyelvén.

Hihetetlen.

Only two things are infinite, the universe and human stupidity, and I'm not sure about the former. (Albert Einstein)

Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek. De ha az index cikke igaz, akkor egy lépéssel közelebb kerülhetünk a dilettantizmus génjének  a megtalálásához pusztán azáltal, hogy elkészítjük ezen emberek genetikai térképét. Kedves összeesküvés elmélet gyártók, győzzetek meg az ellenkezőjéről.

Az egyik T betűs autósiskola képviselője besétált az egytemre, és ad hoc elszórt vagy ötven hírdetőlapot az összes tanszéki és egyetemi hírdetőre, amit talált. Megállt a lelkészségnél, úgy gondolhatta két vallás is tetszik neki, mert az evangélikus és katolikus hírdetőtáblára egyaránt kiakasztott egy - egy példányt.

Lehet, hogy az egyháznak van marketing értéke?