Nem fér a fejembe, hogy amíg a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak kiképzése világszínvonalú, bevetéseiket elismerik a nemzetközi közösségben, néhány alakulat felkészültsége kívülről katasztrofálisnak, bevetésre alkalmatlannak tűnik.
A siklóernyős baleset tragédiába torkollása ugyanis felvet kérdéseket a Magyar Honvédség bizonyos alakulatainak az állapotáról. Még egyet is értek Gulyás Gergellyel: a magyar Honvédségnek szüksége van alpinistákra, a helikopteres mentés képességére és tény, hogy nem árt, ha ezeket a képességeket nem csak a földgolyó más részein tudják kamatoztatni. Látszólag minden adott is: vannak nagy helikopterek, pilóták, csörlők (ám az is lehet, hogy pont egy jó csörlő hiányzott) és kötelek.
Csak épp nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy nincs elég gyakorlat, nincs meg a kellő rutin, hogy a pilóták nem gyakorolnak eleget.
Mert nekem ne akarja bemagyarázni a politikai szófosásban és csűrés csavarásban járatos képviselő úr, hogy azzal minden rendben van, hogy az embert a mentésére igyekvők juttatják az intenzív osztályra. Sőt nem csak az ejtőernyőst, sodorták életveszélybe, hanem azokat a civil mentőket, orvost, és tűzoltókat, akik a földön várták azt, hogy szakemberek szakszerűen lehozzák a bajbajutott ernyőst.
Szakszerű segítség helyett megjelent egy, a civilekkel kommunikálni képtelen óriási helikopter, melynek a pilótája olyan gyakorlatlan volt, annyira rutintalan, hogy képtelen volt felmérni, milyen hatással van a gépe az alatta állókra. Képtelen volt felismerni azt, hogy a MI-8-as ebben a helyzetben csak sokkal magasabb helyzetből lett volna képes csak segíteni.
Ebben nem a MI-8-as (igaz ötven éves konstrukció már) és nem is a helikopter pilótája a hibás. Nem ő tehet róla, hogy a MI-8-asokkal nem lehet elég gyakorlórepülést végezni, mert nincs elég pénz és nincs elég gép. Márpedig a légi mentési képességet nem lehet az iskolapadban megszerezni. A gyakorlat hiánya olyan veszélyhelyzeteket teremt mint ami a múlt héten történt Vértesszőlősön.
Ezzel foglalkozni kell. Nem várhatjuk meg, hogy ez a rutintalanság elharapódzom. Mert most egy fát tépázott meg egy katonai helikopter a személyzet rutintalansága miatt, de holnap lehet hogy a z árvíznél segédkező helikopter fogja a gátról lefújni az embereket, vagy épp a saját katonáink fognak belehalni egy helikopteres mentési kísérletbe.
A katonai helikoptereket - különösen amik civil műveletekben is bevethetők, fel kell szerelni olyan rádióberendezéssel, amivel civilekkel illetve a katasztrófavédőkkel is képes a helikopter kommunikálni. Légi mentő szolgálatba csak is kellő rutinnal rendelkező pilótát lehet vezényelni. A mentő helikoptereknek a felszereltsége hiánytalan legyen és hibátlan. Ha ezek nem teljesülnek, a Magyar Honvédség légi-mentő alakulata sajnos nem szolgálatkész, nem combat ready. Amíg a szolgálatképtelenség fennáll, a Belügyminiszternek - akinek ez az egész igazából a felelőssége lenne - a Magyar Honvédség helyett igenis magán alpinistákat kell igénybe vennie.
Ez mind politikai hiba, különösen ebben az országban, ahol sajnos a politikusok nem csak megszavazzák a hadsereg büdzséjét, hanem a hadseregünk helyett el is költik. Hisz csak kíváncsiságból: a honvédség alig használt Airbus A320-asának az árából hány órát tudott volna gyakorlatozni egy MI-8-as pilóta?